OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. március 24.
» Hozzászólások (2)
Címkék:
 

Dr. Bagdy Emőke

Az erőszak pszichológiája és helyzetkezelése

Használd fel az erőszak erőkomponensét, próbáld ezt a társadalom, a közösség számára hasznos erővé fordítani.

Kiinduló tételem szerint két nagy erő mozgatja az emberi világot. Ez a két nagy erő vagy princípium: a hatalom és a szeretet. A hatalom, mely erő, de természetesen erőszakká is durvulhat. A szeretet, mely olyan ható erő, ami összeköt, fölépít, erősít, véd stb. Az erő pedig támaszt ad, és egyben biztosítja a stabilitást. Ennek a két nagy világerőnek a leképeződését mindenben észrevehetjük, egészen a legkisebb rendszerekig. Hiszen az apa és az anya is erőt és szeretetet és így egy egységet képvisel. Ugyanezt találjuk az agyféltekék megosztottságában is, van egy maszkulin agy felünk, agyféltekénk, a bal agyfélteke, és van egy feminin félteke. Az egyik féltekének a dolga az erő, a gondolkodás, a racionalitás, a valóságelv betartása, a másik félteke – tulajdonképpen érzelmi féltekének is nevezzük – az érzelmi intelligenciának a fészke.

Mielőtt az erőszakról próbálunk beszélni, nézzük meg, hogy mit hozhat a világba e két erő egyensúlya. Ha a hatalom ereje nincs áthatva a szeretettel, vagyis nincs jelen a fékező irgalom, szánalom, a másik emberre tekintettel levés, empátia stb., akkor önmagában érvényesülve ez az erő erőszakká válhat. Mert könyörtelenül és kíméletlenül tör előre. És ugyanez a helyzet a másik oldalon is: ha a szeretetet és a kapcsolatokat nem hatja át, és nem védelmezi valamilyen erő, amely határt von, akkor önmagában véve gyenge. Csakis a két erő egyensúlyában gondolkodhatunk.

Ezért ez az a pszichológiai modell, amely az egész szocializációs folyamatot áthatja, és a jövőre irányuló fundamentális megoldást kínál számunkra az agresszió kezelésében. A nevelésben döntő, hogy a lét kezdetén azokat az idegrendszeri alapépítményeket szilárdítsuk meg, amelyek biztosítják a szeretet kibontakozását, a kötődést, amelynek révén a kapcsolat majd működőképes lesz. Ezt hatja át majd az az erő, mely az apai és tilalmi rendszer révén bekerül a személyiségbe, interiorizálódik.

Ha a két erőt a felnövő gyermek idegrendszerében, agyféltekéiben, magatartásmintáiban nem tudjuk egyensúlyba hozni, akkor nem lesz, ami megfékezze az előretörő vak erőt: az agressziót. Tudjuk, hogy mi egy bal agyféltekés kultúrában élünk, ahol az emocionális oldal táplálása, erősítése mindenképpen háttérbe szorul.

Pszichológiai modellek

Intrapszichés folyamatok

Honnan jön az emberbe ez a bizonyos erő, mely aztán erőszak formáját ölti? Mert az erőszak definitive akkor mondható ki, ha megvan az igazolható szándék, létezik az a cselekmény, ami ezt kifejezésre juttatja, és a cselekmény normasértő.

Hét teória létezik erről a pszichológiában, és a maga optikájából mindegyiknek igaza van. Mert az ösztönmodellek – három ilyen ösztönmodell van – mindegyike azt mondja, hogy a létért való küzdelem szüli az erőszakot. Gondoljunk Darwin modelljére – az életfenntartás, létfenntartás ösztöne a küzdelemre, a lét megőrzésére bírja rá az organizmust. Konrad Lorenz etológus szerint, akit mint Nobel-díjast tisztelünk, az élő organizmusban éppen az élet fenntartásáért halmozódó erőkből kumulálódik, összesítődik egy olyan energia, mely időnként, ha túltelített az organizmus, mint a kuktafazék gőze, levezetésre kerül. Ezért is nevezzük ezt kuktafazék-modellnek. Tehát az organizmusnak a létért való küzdelemben születik az indulata, agresszivitása. A klasszikus freudi ösztönelmélet is azt sugallja, hogy van élet- és halálösztön. A destruktivitás, pusztulás szükségszerű, hogy helyet adjon az életnek, a megújulásnak. Bizonyára sokan ismerik a viselkedéspszichológiának a frusztráció–regresszió–agresszió modelljét. A frusztráció létrehoz egy olyan regressziót, a viselkedési nívónak egy olyan visszaesését, amely az esetek többségében agresszióba torkollik.

Ha ezt a bizonyos hármas hipotézist nézzük, hogy frusztráció, regresszió, viselkedési nívó esése és agresszió, akkor állíthatjuk, hogy ilyen módon telis-tele lehetünk agresszív töltéssel. Mert lépten-nyomon érnek minket a mi világunkban ilyen meghiúsulások.

A stressz-modell is ide kapcsolódik. Mit mond a stressz-törvény? Üss vagy fuss! De a mi kultúránkban ütni nem lehet. De néha mégis (és egyre gyakrabban) az üss idegrendszerileg provokált parancsa – adrenalin, noradrenalin és kortizol, azaz mellékvesekéreg hormon révén – működésbe lép. És akkor mi történik? Az agresszív impulzusok áttörik a viselkedési fékeket. Mindenesetre a stressz-törvény is azt mondja, hogy distresszben, vagyis amikor tehetetlen vagy, amikor nem tudsz mit tenni, beszorulsz a helyzetbe, akkor első állapot, pillanat a szorongás. Mit tehetsz? Szembefordulhatsz azzal, amitől félsz, vagy a másik út a menekülés. De ha nem tudsz menekülni, mert azt sem teheted, akkor már kínodban támadsz. A gyermeki agresszivitásban például az ilyen distresszelt állapotnak ezért is igen nagy jelentőséget tulajdoníthatunk.

Szociális, társas viszonylatok

Eddig olyan elméleteket idéztünk, amelyek az intrapszichés folyamatokat szemlélik, most tekintsünk rá a szociális, társas viszonylatokra is. Bandurának, a viselkedéskutatónak a szociális tanulásra vonatkozó modellje éppen az agresszív magatartás megértésére nyitotta rá a szemünket. A gyermek azonosulhat egy erőszakos modellszeméllyel, ez a szociális tanulás helyzetében jöhet létre. Utánoz, követi a mintát, amelyhez hasonul; ez a modellkövető, utánzó viselkedés.

Modellként hathat például, ha nincs büntetése a támadó, a másik ellen irányuló viselkedésnek. Ez a mi világunkban sajnos nagyon gyakori jelenség, mert számos negatív cselekménynél elmarad a felelősségre vonás. Az egyik dolog tehát, amit a gyerek megtanul, hogy nincs felelősség, nincs következmény. A gyerek lát a tévében olyan akciófilmeket, amelyekben értelmetlen erőszakos viselkedések sorozata zajlik, esetleg a főhős éppen az agresszív hősködése révén bűvöli el a gyermeki tudatot. Ez is közvetlen mintakövető viselkedést von maga után. Játszó gyerekeknél például megfigyelték, hogy a következmények nélküli agresszív cselekmény látványát követően ők a játékaikkal bánnak hasonló destruktív módon. Ha elmarad a lélekre ható figyelmeztetés, nem jár a tettért büntetés, a gyerekek játék közben – az agresszív film mintáját követve – egymást püfölik.

Az erőszakos viselkedés kognitív magyarázó modellje

A szándék-attribúció, vagyis mások erőszakos viselkedésének, rossz szándékának feltételezése jó előre támadó önvédelmi magtartást aktivál. Ha én attól félek, hogy te majd ellenséges leszel velem, tőled félnem kell, akkor előre támadok. A gyerek is így van ezzel: támadó lesz, mielőtt őt megtámadnák.

Ezek a modellek nagyon tanulságosak számunkra, különösen a pszichoneuro-immunológiai modell. Ez viszont drámai képet tár elénk. Egy a Harvard Egyetemen végzett kísérlettel bebizonyították, hogy az agresszió puszta látványa is rombolja az immunállapotot. Vetítettek egy olyan erőszakos jeleneteket tartalmazó filmet, amelyből a gyerek könnyen tanul agressziót. (A film címe „Attila, hun király” volt.) A film megnézése előtt és a véres jelenetek megtekintését követően is immunvizsgálatot csináltak. (Ez egészen egyszerű eljárás, mert a nyálban az A immunglobulin szintet könnyen lehet mérni.) Azt tapasztalták, hogy a film jelentős mértékű immunszupressziót váltott ki. Olyan értékek mutatkoztak, mintha az agresszió puszta látványa lebénítaná a védekező rendszerünket, a biológiai immunrendszert.

Amikor viszont ugyanennek a csapatnak kalkuttai Teréz anyáról vetítettek egy filmet, immunaktivitásuk javult. Ez azért is rendkívüli, mert amikor a kísérleti személyek a vizsgálat után kimentek az ajtón, nemcsak az immunmintát vették le tőlük, hanem egy kérdezőbiztos megkérdezte a véleményüket, és vizsgált személyeknek több mint 70%-a fitymálta a filmet. Hogy az ilyen szent élet jó. Szép, ha valaki ilyen, de ez a minta napjainkban úgysem követhető. Ennek ellenére a jó cselekedeteknek a puszta látványára az „A” immunglobulin szintben mindenkinél javulás mutatkozott. Más, itt nem részletezhető kísérletekben azt bizonyították, hogy a szívből jövő jócselekedet is javítja az immunaktivitást. „Tégy jót mással, te leszel megjutalmazva” – így szól az üzenet a számunkra.

Annál szomorúbb tanulságot hordoz viszont a viselkedéskutató Bandurának az a megállapítása, amely szerint az agresszió gyakori látványa közömbössé tesz. Kipusztul lassacskán belőlünk a genuin, a velünk született altruizmus, amely pedig még az állatvilágban is működik. Ma már agyon lehet verni valakit nyílt színen, le lehet lőni az utcán. Megtörtént nemrég, hogy egy óvodás gyerek néhány társával, felnőttek felbujtására, 1000 forintért súlyosan megverte az óvodástársát.

Az ilyen cselekményeknek ez az egészen katasztrofális elharapózása már arra utal, hogy az elközönyösödés fokozza az agresszivitástűrést és felszabadítja az agresszív ösztönöket. A gyerekben kialakul egy olyan kép, hogy ha a filmben is elkalapálják egymást, akkor ezt neki is lehet büntetlenül tennie. Különösen akkor, ha közönyös a másik fájdalmával szemben. Ha ugyanis a szeretet-oldalon nincs ott a szánalom, az irgalom, és ha nincs empátia, együttérzés, akkor semmit nem tudunk az agresszió ellen tenni.

Az pedig biztosan rossz, hogy ha ellene megyünk. Nagyon ősi ugyanis az üzenet, hogy aki kardot ragad, kard által vész el. De maradjunk a tudományos pszichológia realitásában, hogy mi az, ami hatékony az erőszak kezelésében.

Mi tehát a teendő?

Nyilvánvaló, hogy a teendők sora kétágú. Egyrészt szituatív, aktuális, helyzeti, másrészt pedig hosszú távú, preventív. Lényegében a hosszú távú, preventív tevékenységnek van igazi jövője. Mit is kell tenni a jövő érdekében, hogy a gyerekeink ne legyenek elvadult agresszorok, és hogy úgy alakuljon ki a lelki rendszerük, hogy abban még a közöny se születhessen meg? A közöny is rettentően veszélyes. Annyi, mintha zöld utat kapna bármiféle impulzív hatás.

Ventiláció

Ez a mi első szintünk. Mint tudjuk, a ventiláció szó szellőztetést jelent. Vagy levezető csatornát, amelyben az indulat kiáramlik. Bontsuk ketté az erőszak szót! Benne van az erő. Arra pedig nekünk nagyon nagy szükségünk van, hogy a gyerekben benne legyen az erő. Az a fajta erő, amely tartásként, kompetenciaként juthat kifejezésre. A gyermek képes valamire, ez énjének tartalma, hiszen a self, az én cselekvéses tapasztalati bizonyosság: az vagyok, amit meg tudok csinálni. Ez a kezdetektől, az én önállóvá válásától nagyon határozottan és egyre izmosabban működik a személyiségben addig, amíg mi teljesen elfogadjuk.

„Akarod, hogy fizikailag jó erős izomzatod legyen? Akkor edzzél!” Ezt az összefüggést minden további nélkül elfogadjuk. Azt már ritkábban fogadjuk el, hogy a lelki folyamatokat is épp így edzenünk kell. Meg kell tanítani a gyerekeinket például a szorongáskezelésre, hogy abból ne váljék agresszió. Meg kell tanítanunk őket a levezető csatornák használatára. Edzeni kell őket. Hogyan tehetjük ezt? Megtanítjuk őket arra, hogy mit csináljanak, ha feszültté válnak.

De mi van, ha egyszer mi magunk nem tudjuk a szorongásainkat megszüntetni, ha mi nem tudjuk az indulatainkat kezelni? Mi is olyan elszerencsétlenedő világban élünk, ahol be vagyunk fékezve, mert nem üthetünk, de el sem futhatunk (lásd a stressztörvényt: „üss vagy fuss”), így tehát beszorultan, tehetetlenül szenvedünk, azaz szorongunk, és ennek következtében sokféle pszichoszomatikus betegségben vergődünk. (Dr. Kopp Mária most megjelent „Magyar lelkiállapot 2008” című könyvéből megtudhatjuk például, hogy hazánkban nagyon sok a szív- és keringési zavarban, daganatos betegségben és valamiféle függésben, addikcióban szenvedő ember.)

Mit tudunk e téren megtanítani?

Ha értjük azt az elvet, hogy minden mozgás energiát fogyaszt, akkor növeljük a mozgásarányt az iskolai életben. Helyt kell adnunk a testnevelésben és az óraközi szünetekben olyan mozgásformáknak, amelyekről tudjuk, hogy kikapcsolják a szorongásközpontot, ugyanakkor deliberálnak, fölszabadítanak, és ventilálnak, azaz kivisznek egy csomó olyan feszültséget, amiből, ha bent marad, indulat származna. Indulatban jön a gyerek a másikkal szemben? Vezessük le ezeket az indulatokat! Kezeljük, tartsuk mederben! Ilyen szorongáskioldó mozgások például az extrapiramidális idegrendszer által vezetett, ballisztikus, nagy röppályájú mozgások. Ha a karoddal nagy, lendítő mozgásokat csinálsz, akkor a szorongás kioldódik. Alternatív kapcsolási viszony van ugyanis az agyunkban a szorongásközpont és a nagy mozgásos központ között. Hogy tudom kikapcsolni a gyerekben a szorongásközpont működését? Úgy, hogy bekapcsolom az extrapiramidális mozgásokat. Milyenek ezek? Nagy ballisztikus, guggoló, ugró, lendítő mozgások.

Még a hiperaktív gyerekeknél is beválik, ha a gyerektől azt kéred, vegyen részt karkörző versenyben. Ki bírja tovább? És nagyszerűen bírják, abba sem akarják hagyni! Viszont utána képessé válnak egy időre a figyelésre. Ha mozog, az agyát olyan gerjesztettségi állapotba hozza, amivel már tud figyelni a világra. Ez a mozgásforma végezhető már óvodáskorúakkal is. A nagymozgások nagyon sok energiát visznek el, így kalóriaégetők. Aki azt is szeretné, hogy jobban égesse a fölöslegesen bevitt kalóriáit, az végezze a nagymozgásos tornamozdulatokat. Ezeket egyébként a tornában belemelegítő gyakorlatokként használják.

A ritmuskutatás kimutatta, hogy van a látóidegpálya kereszteződése fölött egy kis nucleus. Ez az a központ, amelyikről az egészségpszichológia kiderítette, hogy rendkívüli módon szereti a ritmikus, egyenletes mozgásokat. Ez az a központ, mely a kozmikus ritmust és a szervezeti ritmust összhangba hozza. Ezért működik például a szervezetünkben 28 napos, azaz holdhónapciklus. Ha egyenletes, ritmikus mozgást végzünk, ez a központ a szervezeti folyamatokat normalizálja, azaz a helyes, egészséges ritmus felé mozdítja el, avagy vissza, ha ritmusunk nem egészséges. Miért ne lehetne szünetben vagy rendeltetésszerűen a tornaórán ritmikus lépéseket tenni; a tánc is csupa ritmus, ha meggondoljuk.

Hasonló ventilációs utunk a hang, elsősorban a magánhangzók világa. A hangkutatás azt igazolta, hogy minden magánhangzónak preferált feszültségterülete van, és meghatározható feszültségeket tud kioldani. Ha hangokat adunk ki, hangos ó-kat, á-kat, í-ket stb., akkor félelmet, szorongást, indulatot tudunk levezetni. Csinálhatunk kórust magánhangzók énekléséből, az „i” hangtól, melyet magas hangon énekelünk, az u-ig, amelyet a legmélyebben énekelünk ki. Hogyan történik ez? Egy lélegzetvétel – egy hang. És ha így az í-é-á-ó-ú-t végigénekeljük, igen sok indulati feszültségnek tudunk szabad utat adni.

A feszültséget, ami tárolódik, le kell vezetni. Ne maradjon bennünk ártalmas mennyiség. Mert egy bizonyos mérték fölött – gondoljunk a hidraulikus elvre, a kuktafazékra, az magától is szabad utat fog találni, de akkor nem mi leszünk ennek a feszültségnek az urai. Konrad Lorenz igazolta, hogy az élővilágban a hanggal történő feszültségkifejezés is általánosan működik. Erre azt mondhatjátok, hogy a feszültség úgyis újra pótlódik. Igen, persze. Ezért van a ventilációs csatorna, ami a legegyszerűbben alkalmazható. Bárhol felhasználható. Szükséges, hogy annyit le tudjunk vezetni, hogy a maradékkal a szervezet már károsodásmentesen meg tudjon birkózni. Gondoljuk meg, amíg a másik emberre rá nem zuhan a feszültségünk, addig csak erő. Ahogy a másikat elérte, és destruálta, az már normasértő, attól kezdve erőszak. Tehát az erőt őrizzük meg, kezeljük, tartsuk kordában.

Tudjunk relaxálni is. Kérdéses például, hogy miért nem tudja a villámrelaxációt minden gyerek? Mert maguk a tanáraik sem tudják, így nincs, aki megtaníthatná őket erre. Pedig ezt minden gyereknek tudnia kellene! Edmund Jacobson chicagói neurofiziológus rávilágított: ha azt akarjuk, hogy az egész test eutónus, tehát egy kellemes alaptónus állapotába kerüljön, akkor sorra végig kell feszítenünk testünk izmait. Ezt a fölső végtagon, a két karon kell kezdenünk, ujjaink ökölbe szorításával, könyökünk behajlításával, majd a mellkashoz szorításával. Ha fenntartjuk az izmok feszítését, és a lábizmainkat is végigfeszítjük, a farizmokkal együtt, majd egy nagy nyújtózással fejünket is fölfelé nyújtjuk a lehetséges módon (azaz jól kihúzzuk magunkat), akkor egy központi ellazító parancs fut testi izmainkhoz az agyból. Így anélkül, hogy lazítanánk, magától ellazulnak izmaink. Ha pedig az izomzat ellazul, az idegrendszeri szorongásszint csökken. Ezt nevezzük villámrelaxációnak Azt pedig tudjuk, hogy akármilyen feszültek vagyunk, még egyet tudunk: feszíteni.

Tanuljuk hát meg minél előbb a villámrelaxációt.

Mindenkit arra kérek, hogy álljon fel. Zárjuk az ujjainkat ökölbe jó erősen. Most a bicepszek következnek. Behajlítjuk a könyököt, jót tesz a bicepszeknek is. Jó, még egy picikét tartani kell a feszítést. Utána a könyökünket jól odaszorítjuk a törzsünkhöz, és ne engedjük el! Most jön a láb. Feszítsük végig a lábizmokat. A farizmok is kőkemények. Azaz, már az egész testünk kifeszült. Picit nyújtózunk fölfelé, mintha 1-2 centit meg akarnánk nőni. És most kiengedünk minden feszültséget. Kisóhajtjuk a levegőt, engedjük ki a levegőt. Amennyire lehet, az ujjakat is. Egy picit zongorázzunk az ujjainkkal, mert ez jót tesz. Utána foglaljunk helyet, és ne felejtsük el, hogy ezzel bárhol bármikor csökkenthetjük a bennünk lévő feszültségeket. Ez pszichofiziológiai bizonyítékokon alapuló olyan lehetőség, amit nyugodtan lehet alkalmazni. Otthonra is, saját haszonra, és tanítsuk meg mindenkinek, akit csak elérünk. Azt igazolta Jacobson, hogy annyi feszültséget vezet el így a szervezet, központi mechanizmussal, hogy a maradékkal már károsodásmentesen megküzd a szervezetünk. Milyen pedagógus mutat modellt, mintát annak a gyereknek, akit arra akarunk tanítani, hogy csak lazán, elengedetten, miközben mi meg feszültek vagyunk?

Egy Krebs nevű kutató 15 éves longitudinális kutatást végzett annak igazolására, hogy vajon érvényes-e az összefüggés: aki óvodás korában agresszív, abból agresszív felnőtt lesz. A feltevés sajnos beigazolódott.

Hol kell tehát már korán megtennünk a szükséges lépéseket? Az óvodában? Nem. Az édesanya szíve alatt növekvő gyermekkel kell kezdenünk. Miért? Mert ki kell alakítani az ellensúlyt, a szeretet-oldalt, a megértést, az empátiát, a szeretetet stb. Az idegrendszer mélyére kell beültetnünk a szeretetet, valamint az önvédelmi és védelmi erőket. Panksepp, világhírű neurofiziológus, egy tanulmányában, melynek „Üzenet a XXI. század nevelőinek” a címe, a következőket tanítja: azok a neurotransmitterek, amik ahhoz kellenek, hogy az érzelmi tudat, mint a lombos fa, nagyon sok ágat hajtson, az ölelést, testkontaktust és ringatást igénylik, minél nagyobb mennyiségben. A szeretet kifejezése, a testi kontaktus, az érintés, az ölelés, a fizikai érintkezés elősegíti az érzelmi agy és a kapcsolatképesség fejlődését. Ez mindkét nemre érvényes. A fiúgyermeknél pedig az, akivel az apa birkózik, ha játékosan küzdenek, akkor az apa a szocializált önérvényesítést tanítja meg gyermekének. Az asszertivitás legjobb tanműhelye az apa–fiú viszonyban tehát a birkózás. Azt üzeni Panksepp: „Birkózzál a gyerekeddel! Sokat birkózzál! Hagyd, hogy küzdjön. De hagyd, hogy a szeretet biztonságában küzdjön, és megtanulja azt, hogy mit jelent tekintettel lenni a másikra!” Tehát nem eldurvulni, hanem megélni, hogy a szeretet hogyan fogja meg az agressziót, és ez neurotransmitter szinten imprintálódik. Ez az a fajta küzdelem, amelyben működnek a szeretet-erők, vagyis azok a neurotransmitterek is, melyek mérséklők és fékezők: a tekintetbe vevő empatikus erők. Miközben működnek a küzdőerők is. Ha tehát azt szeretnénk, hogy gyermekünk önvédelemből ugorjon neki a másiknak, ne pedig impulzív dühből, akkor tanuljon meg szocializáltan küzdeni. Ennek megtanítása az apa dolga. Közismert, hogy amikor a fiúgyerekeket elküldjük küzdősportokat tanulni, bízunk abban, hogy fegyelmet tanulnak, erőt fejlesztenek, szabályhoz kötötten tudnak majd ezáltal küzdeni. Ezt a nevelést viszont jóval előbb el lehet és kell kezdeni, az apa–fiú kapcsolatban. Ha pedig erről már lekéstünk, még mindig megkérhetjük a szülőt, hogy a fiúgyerek hadd járjon már valami küzdősportot tanulni. Azért is, hogy azok az energiák mind szocializáltan, szabályok szerint működjenek, amelyek az impulzuskontroll hiányában fékezetlenül törnének ki.

Meg kell értenünk, hogy hosszú távon és perspektivikusan nekünk az érzelem erőit kell jól megalapozni. Elvégre ez az elsődleges az életben, amit nyújtani tud a gyermeke iránt szeretettel viseltető édesanya, aki a szíve alatt úgy hordja a babát, hogy már van vele érzelmi kapcsolata. Gondoljuk csak el, hogy egy érzelmi együttlét, egy odagondolás a babára már olyan ingerületátvivő anyagokat termel, melyek a szeretet irányába, a szeretet-hormonok irányába mutatnak.

Nos, az egyensúlyelv értelmében ezért azt mondjuk, a ventiláció lenne az a bizonyos első szint, amit rengeteg mozgással, nagyon sok feszültséglevezető formával (például hangok, éneklés, ritmizálás, ritmikus mozgások, tánc) a feszültségek rendszeres lecsapolásával kellene elősegítenünk. Az óvodában is alkalmazhatók a ritmusgyakorlatok, a tánc. Fel van újra fedezve e szempontból is a magyar tánc, a néptánc. Mert mi is van benne? Kurjantás, dobbantás, ritmus, hangkiadás és megfelelő koreográfia, tehát mozgás. Ősi tapasztalat lehet a magyar néptáncban, amely a feszültség okos elvezetésének eme három csatornás módját találta ki, és ez igen jót tesz. Miért ne tanítanánk? De ha már ódzkodunk attól, hogy néptáncot tanítsunk, akkor találjunk ki olyan ritmusgyakorlatokat, ritmushoz kötött hanggyakorlatokat, énekeket, melyekhez lehet mozgást koreografálni stb.

Elaboráció

A második cselekvési szint az elaborációs lehetőségek területe. Mi az elaboráció? Feldolgozás. Gondoljuk el azt a helyzetet, hogy itt ülünk, és telve vagyunk feszültséggel. És akkor valaki bedob egy kis vicces szót, és kitör a hahota, mindnyájan nevetünk. Az egészségpszichológia felfedezte, hogy a hahota, a nevetés fantasztikus feszültségelvezető. Általa olyan „adag” feszültséget tudunk kiüríteni, hogy a maradék már nem betegít meg. Ezért a vicc nagy áldás. Ha a vicchallgatóknak megnézik az agyi elektromos tevékenységét, nyomon követhetik az amigdala feszültségcsökkentő kisüléseit. Ezért nevezik a viccet a szociálpozitív pofozkodás eszközének. Ha kitör a nevetés, megkönnyebbül az idegrendszerünk, tehát a nevetés feszültségelvezető. De még a mosoly is! Elég, ha csak elhúzom mosolyra a szám. Ekman, egy amerikai mimikakutató igazolta, ha 30 másodpercig fönt van az arcodon a mosoly, ha nincsen is még lelki töltés hozzá, elkezdenek izgalomba jönni azok a pályák, idegi automatizmusok, amelyek a vidámság, az öröm állapotát ébresztik fel bennünk. Ha a kedély jó, ez mintegy fölizzítja azokat a belső folyamatokat, amelyek valóban létrehozzák és megerősítik ezt az állapotot.

Mosolyogjunk tehát. Ha pedig nincs mosoly, vegyük fel a derűt, majd megjön a mosoly is. A tökéletesen kivitelezett emócióból tökéletesen átélt lesz. Ez a kutatásnak a kulcsmondata. A „Zorba, a görög” című filmben a mérnök és kópé görög barátja átéli, hogyan temeti el a nagy bányaomlás a mérnök teljes vagyonát. És akkor azt mondta neki ez a nagy kópé: „Uram, táncoljunk! A zene majd csak megjön valahonnan.” Én is csak azt mondhatom: mosolyogjunk! A lélek derűje ebből következően majd magától megszületik.

A pszichológia azt üzeni, hogy segíts magadon. Ne várd, hogy a másik megsegít, mert részvétlen világban élünk. Nagy szerencse viszont, hogy a mosoly és nevetés ragályos. Elmosolyodsz? Én visszamosolygok. Kísérlet bizonyítja, hogy így van. És aki nem mosolyog vissza, ott már problémák vannak. És ha nevetek is, hát nem magamban nevetek, mert az gyanús volna, hanem általában együtt nevetünk egymással. A nevetés, vicc, humor elaboratív csatorna, egyben a lelki megküzdésnek fontos eszköze. Olyan fontos, hogy erre egy egész szórakoztatóipar épül.

Hát akkor ne vonuljunk félre a gyászos lelkünkkel, menjünk inkább baráti társaságba, mondjunk vicceket stb., hogy segítsünk magunkon és egymáson. Gyermekeinknek is lehetne humoros történeteket olvasni, lejátszatni velük, bevonni az örömbe, megkacagtatni őket. Az egészségpszichológiában bizonyított, hogy az immunrendszer egyik legjobb karbantartó ereje a nevetés, hát akkor szolgáljuk ki az immunrendszer kívánalmait! A depresszió immunszupresszióval jár, ez viszont már rég tudott az orvostudományban.

„Dolgozz az erőszak ellen!”, vélik sokan, mert nem tudnak mit tenni vele, vagyis az erővel. És a másik oldalon az egyensúlyelvnek megfelelően azok a természetes fékezőerők vannak, melyek a szocializációban is rendkívül kívánatosak; ezeket a normáink is megfogalmazzák. Nem lesz tehát normasértő az a viselkedés, ahol eléggé izmos az emocionális oldal, tehát a gyerekben megvan a másikra figyelés, az irgalom, a szánalom, a szeretet, az empátia.

Hogyan fejleszthetjük például az empátiát, ha a családjában a gyermek érzelmileg elhanyagolt? A pszichológia igazolta, hogy az empátiás folyamatoknak a mélyén a limbikus-talamikus rendszer (érzelmi agyunk) automatikus mozgásutánzó belső folyamatai rejlenek. Ha megfigyelhetem valaki érzelmi állapotát, akkor ezt belsőleg leképezem, tükrözöm. A frontális agykérgem a ténylegesen kivitelezett mozgásutánzást meggátolja. De egyben értelmezi, hogy most bennem milyen érzelem zajlik. Ha én ezt még tényleges utánzással is felfokozom, akkor ezzel az empátia pályarendszerét elkezdem edzeni. Megállapították, hogy a lelki rendszert is ugyanúgy kell edzeni, mint ahogyan az izmokat, ha azt akarom, hogy szép testem legyen.

Az empátiát a 8–17 hónapos kor közötti anya–gyermek kapcsolati behatások, az interszubjektivitás hozza létre. Ha az nincs, ha az elmaradt, akkor hogyan pótolhatjuk? Hát akkor edzzük! Hogyan? Pontosan ugyanúgy, ahogy egykor kialakult volna, ha megkapta volna a gyerek ezeket a hatásokat. A mozgásutánzás tehát empátiafejlesztő, egyszersmind agyfélteke-tréning. Csinálhatjuk a mozdulatokat tükörképesen vagy oldalazonosan, párban vagy csoportban, csak dolgoztassuk tanítványainkat e téren. Jót tesz a mozgásfejlesztésnek, az íráskészségnek, az írás kifinomításának, de legalapvetőbben az empátiás képességnek. A gyerek ezáltal azokat az idegrendszeri pályákat mozgatja, járatja, dolgoztatja, amelyek képesek ennek a frontolimbikus idegrendszeri kapcsolatnak az aktivációját mozgása hozni.

Belső lelki utak kidolgozása és újrakeretezés

Már csak felsorolásszerűen tudok említést tenni a harmadik és negyedik agressziókezelési szintről, amelyek egyrészt belső lelki utak (erőszakmentességet segítő copingok) kidolgozásában ragadható meg, másrészt megfelelő kommunikációs stílus megtanulásával, valamint a hordozott feszültségnek a megfelelő időben történő elmondatásával–elmondásával képes megszelídíteni az erőszakra hajló személyiség ártalmas feszültségeit. A refraiming (újrakeretezés) lehetővé teszi, hogy az elmondás során új nézőpontok és megközelítések merülhessenek fel, amelyek fordulatszerű „rálátást, megértést” tudnak generálni.

Ventiláció, elaboráció, hatékony copingok kifejlesztése és refraiming, azaz vadonatúj helyzetmegítélő perspektíva felvétele: mindezek ígéretessé és lehetségessé teszik, hogy a „szeretet versus hatalom” poláris feszültségében a „szeretet” térfelére kerüljön a kapcsolati játék, így a gyermek elfogadásával szelídülhessen a vad indulat. Ha pedig a szeretettel áthatott maszkulin erő kerül a durva erőszak helyére, akkor helyreállhat a „kozmikus egyensúly”, az alkalmazkodó élet békéjében megvalósuló egészséges, erőszakmentes identitás, kommunikáció és életvezetés.

Dr. Bagdy Emőke
egyetemi tanár, Károli Gáspár Református Egyetem

(Az előadás elhangzott 2009. február 19-én, a Biztonságos és egészséges iskola című konferencián. Szervezők: Civitas Pedagógiai Szolgáltató Intézet, Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete, Mérei Műhely Egyesület.)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Anikocska | 2009. július 30.
Kedves Tanárnő!
Erre a tanításra várok várok 50 éve. Hihetetlen, hogy 2 diplomát szereztem és erről még soha senki nem beszélt. Jó lenne, ha a tanítványa lehetnék.
Nagyon köszönöm.
Üdvözlettel, Anikocska
óvónő | 2009. március 26.
Ez valami fantasztikus!! Nagy segítség a munkámban, a magánéletemben! Köszönöm Dr. Bagdy Emőkének, és köszönöm a szerkesztőknek, hogy feltették - közzé tették ezt az előadást.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
--
2019.06.23.
Egy pomázi iskolában kipróbálták azt, ami egyszerre jó a szülőknek, tanároknak és a háziorvosoknak is, és fényesen bevált
Van már pár iskola, ahol kipróbálták, hogy bizalmat szavaznak a szülőknek, és háromról 15-re emelték a szülők által igazolható napok számát. Ezt ugyanis saját körben eldönthetik. Ilyen...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.06.23.
A Kárpát-medencei oktatási együttműködést erősíti egy uniós projekt
A Kárpát-medencei oktatási együttműködés erősítése a célja az Oktatási Hivatal (OH) valamint a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem közös uniós projektjének – közölte Gloviczki...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
A Budapest School a „mit” helyett a „hogyan”-ra adja meg a választ a tanulóknak
A Budapest School működési elve az, hogy a diákok – akik magántanulók – ugyanúgy kapnak bizonyítványt, csak az ehhez szükséges tudást más metódus szerint sajátítják el, ami egyben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
Pölöskeiné: Nem lényeg a tankötelezettség
Pölöskeiné szerint jó döntés volt, hogy a szakképzést a gazdasághoz kapcsolták, bár szerinte jobb volt, amikor még a Nemzetgazdasági Minisztérium felelt a területért, igaz, most az Innov...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Messze még a Diákváros: csak az egyetemisták felének jut kollégium
Tény: kollégiumi férőhelyből továbbra sincs elég, országosan mintegy 54 ezer férőhely érhető el (ebbe beletartoznak az egyházi és magánkollégiumok is), miközben a nappali tagozaton tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Rugalmas iskolakezdés? A kormány ezt is eltörölné
A tervezet módosító csomag szerint, ha egy gyerek betöltötte a 6. életévet, kötelező elmennie iskolába. Akkor is, ha ő egy nappal a megadott határidő előtt, mondjuk augusztus 30-dikán sz...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek