OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2008. október 3.
» Hozzászólások (0)

Új utak és módok

Gyakorlatok a konfliktuskezelés tanulásához és tanításához

Az iskolában erőteljesen jelen van az agresszió számos formája: verbális, fizikai, lelki. A tanárok körében éppúgy, mint a diákok között. A feszültségek, konfliktusok kezelésének nincsenek előírásai. Az esetek nagy többségében esetleges, és nem az összes érintett számára megnyugtató megoldások születnek, aminek következtében maradnak tüskék, a sértettségek, és az agresszió nő. Szekszárdi Júlia évtizedek óta foglalkozik a hatékony konfliktuskezelés iskola gyakorlatával, lehetőségeivel. Az Új utak és módok című könyve elméleti alapot és hátteret is biztosít, de igazi értéke a számtalan gyakorlat, játék, feladat. Ezek leírását sok esetben külön útmutató követi a megvalósító számára, ezzel adva több évre elegendő muníciót a gyakorló pedagógusoknak, ifjúsági szakembereknek vagy éppen a szülőknek. 13 éven felüli tanulókkal végezhető gyakorlatok a konfliktuskezelés tanulásához és tanításához.

Recenziók a kötetről

Golyán Szilvia: Konfliktuskezelés tanítása-tanulása serdülőkkel

Az iskola világában jelen vannak elkerülhető, sőt elkerülendő konfliktushelyzetek, de léteznek olyan problémahelyzetek is, melyek fejlesztő hatást gyakorolhatnak egyénre és közösségre egyaránt.

Szekszárdi Júlia egyik jelentős kutatási területe a konfliktuspedagógia. A kutató már a 80-as évek elejétől foglalkozik az iskolai konfliktusokkal, szakcikkeket publikál, pedagógusok számára tanfolyamokat, tréningeket vezet. A konstruktív konfliktuskezelés elméletének és módszereinek kidolgozása és terjesztése nyomán vezető szerepet töltött be, s vált a konfliktuspedagógia meghatározó személyiségévé, a konfliktuskezelésről való pedagógiai gondolkodás hazai meghonosodásának úttörőjévé.

Kutatói érdeklődésének és oktatói tevékenységének egyaránt kiemelt célja, hogy a gyakorló pedagógusokat megismertesse olyan iskolaspecifikus konfliktuskezelő stratégiákkal, melyek elsajátítása által képessé válnak a jellegzetes iskolai konfliktusok kezelésére, azok hatékony megoldására. A szerző meggyőződéssel vallja a konstruktív konfliktuskezelés taníthatóságát-tanulhatóságát, melyet munkatársaival empirikus vizsgálatok során igazolt, s sikeres iskolapéldákkal támasztott alá.

A szerző a pedagógusjelöltek pályára való felkészüléséhez járult hozzá, többek között, a „Konfliktusok az iskolában munkatankönyv. Esetelemző gyakorlatok.” (társszerzővel), a „Konfliktuspedagógiai szöveggyűjtemény”, valamint a „Konfliktusok pedagógiája” tankönyv megalkotásával. A konstruktív konfliktuskezelés tananyagát az Utak és módok című pedagógiai kézikönyvben publikálta, melyben részletes tematika mentén a legfontosabb elméleti tudnivalókhoz kapcsolta az ajánlott módszereket, minden esetben jelezve, mely korosztály számára alkalmazhatóak azok leginkább.

Az idén megjelent pedagógiai kézikönyv az Új utak és módok címet viseli, mely utal a korábban, hasonló címen megjelent munka egyfajta folytatására, hiszen egy, a konfliktuspedagógia tárgyába tartozó művet jelöl, de egyben jelzi annak újszerűségét is. Az alcím első része – „Gyakorlatok a konfliktuskezelés tanításához és tanulásához” – már orientál. Kétségtelen, hogy egy gyakorlati útmutatót tarthat kezében az olvasó, továbbá sugallja azt a meggyőződést, miszerint a konstruktív konfliktuskezelés elsajátítható és tanítható. A kreatív konfliktuskezelés továbbadhatóságát még erőteljesebben fejezi ki az alcím második fele, „13 éven felüli tanulók számára”, mely egyben meghatározza a foglalkozások elsődleges célcsoportját is. Az érési folyamat egyéni ütemben zajlik, eltérő intenzitással és nem szükségszerűen azonos életkorban, ezért tekinthetjük az alcímben jelzett 13 éves életkort mérföldkőnek, mely táján lezárulhat a kisgyermekkor, s biológiai, szociális és intellektuális területeken egyaránt talán a legmarkánsabb változásokkal találja, néha váratlanul és hirtelen, szemben magát a formálódó személyiség.

Ezért is jelentős a serdülők erőszakmentes konfliktuskezelésének kiemelt szerepe, hisz nap mint nap tapasztalhatjuk ezen intenzív változások kapcsán, hogy a prepubertás, pubertás gyermekek érzelemvilágát milyen erősen igénybe veszik és befolyásolják a társakkal és nem ritkán tanárokkal kialakuló konfliktusok, igazságérzetük nehezen tolerálja az erkölcsi prédikációt. Ezzel szemben hatékonynak bizonyul az a fajta kreatív konfliktuskezelés, mely a diák és a tanár együttműködésére alapoz, kölcsönös bizalmat és a partnerek egyenrangúságát feltételezi. Szekszárdi Júlia új könyve olyan gyakorlatokat, feladatokat tartalmaz, melyeket diákok és tanárok együtt alkalmazhatnak, hogy közös problémáikat képesek legyenek felismerni, majd azokat konstruktívan kezelni és megoldani.

A könyv egyes fejezeteinek felépítése a konfliktuskezelés elméletének és módszereinek kohézióját tükrözi. A megtörtént eseteket bemutató bevezetőt követően általános tudnivalókat ismerhetünk meg a konfliktuskezelő programról, majd a feldolgozásra kínált témák rövid elméleti hátterének ismertetésére kerül sor, kapcsolva ezekhez fejezetenként a javasolt gyakorlatok részletes bemutatását, melyek saját élmények és fiktív történetek feldolgozásához, strukturált játékok és gyakorlatok, valamint kérdőívek alkalmazásához nyújtanak példákat és útmutatást.

A szerző meggyőződése, hogy az általa kínált gyakorlatok működőképessége mindenekelőtt a pedagóguson múlik. Nem tekinthetünk el annak igényétől, hogy a pedagógus reflektív módon tekintsen saját konfliktusmegoldó módszereire, adott esetben képes legyen azokat fejleszteni, és a mindennapi gyakorlatban kreatívan alkalmazni. Nélkülözhetetlen ez ahhoz, hogy a konstruktív konfliktuskezelést hitelesen tudja képviselni, így válhat képessé annak átadására.

A program megvalósításához ajánlott szervezeti keret a csoportmunka, ahol a pedagógus moderátori szerepet vállal, mindig szem előtt tartva kompetenciájának határait, készen arra, hogy szükség esetén bevonja a családot, avagy a megfelelő szakemberhez forduljon.

A program „megszólítottjai” azonban a serdülők. A különböző gyakorlattípusok felépítése, tartalma gyermekismeretre alapozott, a feldolgozásra ajánlott témák kiválasztása a hatékony konfliktuskezeléshez szükséges képességek adekvát fejlesztését célozza meg. A szerző pedagógusoknak szóló tanácsai is a program azon szemléletét támasztják alá, miszerint a gyakorlatok, játékok elvégzése nem lehet öncélú, a diákoknak érteniük-érezniük kell, közük van a dologhoz.

A módszertani segédanyag az egyes témák feldolgozásához számos variációs lehetőséget kínál, melyből a pedagógus – az adott gyermekcsoport ismeretében, az egyes foglalkozás céljának megfogalmazását követően, saját felkészültségét és személyiségét figyelembe véve – maga alakíthatja ki a hatékony konfliktuskezelés tanítása-tanulása során alkalmazni kívánt módszerrepertoárt.

A pedagógiai folyamat komplexitásából eredően potenciális konfliktushelyzet bármikor kialakulhat, de az – jegyzi meg a szerző –, hogy végül valóban konfliktussá érlelődik-e az adott helyzet, hogy mód van-e annak a manifesztálódására, s hogy ez miként zajlik, miként zárul le, az adott csoport társas légkörétől is függ.

A kézikönyv a hatékony konfliktuskezelés elméleti rendszerezése mellett tematikára épülő, segédanyaggal rendelkező konfliktuskezelő-programot tartalmaz, mely már egy, a gyakorlatban is kipróbált alternatívát ad az iskolák kezébe, hogy alkalmasabbá tehessék a diákokat a konfliktusok erőszakmentes kezelésére.

A mű elsősorban pedagógusoknak íródott, de haszonnal forgathatja mindenki, aki serdülőkorú fiatalokkal foglalkozik iskolai kereteken belül-kívül egyaránt.

(Köznevelés)

Kamarás István: Kezelhető-e a konfliktus utakkal és módokkal?

„Úgy tűnik, nemcsak a makro-, de a mikrokörnyezetből is eltűnt az íratlan szabályok tisztelete” – idézi a szerző Fedelmayer Katalint, majd hozzáfűzi, hogy az iskolaköpenyes világhoz képest valóban szédítőek az utóbbi évtizedek változásai, így aztán nem csoda, hogy a pedagógusok gyakran tanácstalanok, nem tudják, mit tehetnek szóvá úgy, hogy ne ütközzenek a gyakorta - számukra szinte fenyegetően - emlegetett diákjogokkal. Szekszárdi Júlia úgy véli, hogy a mai diákok semmivel sem rosszabbak, mint a korábbiak, csak „lényegesen informáltabbak” és „számukra kevesebb a tabu, a működőképes norma” (19.old). Igaz, hogy az Új utak és módok alcíme Gyakorlatok a konfliktuskezelés tanításához és tanulásához, vagyis terápia-módokat kínál a könyv, mégis szívesen olvastam volna valamivel kifejtettebb és pontosabb diagnózis. Utalni lehetett volna arra, hogy a különféle társadalmi kontextusokban - beleértve az iskolát, a családot és szubkultúrákra töredezett társadalmat - mekkora eséllyel használhatók az elsajátítandó konfliktuskezelő módszerek.

A szerző szerint a hatékony konfliktuskezelés feltétele „a stabil személyiség, identitástudat, pozitív énkép, döntésképesség; a mások és a másság elfogadása, empátia, kongruencia, eredményes verbális és nonverbális kommunikáció; egészséges önérvényesítés, a másik fél szükségleteit mérlegelni képes asszertivitás; kooperativitás, szabályos alkotása, működtetése, fair magatartás, kompromisszumkészség, kreativitás, készség a konszenzusra”, és mindemellett még „alapos és alkalmazásra kész személyiség-, fejlődés- és szociálpszichológiai ismeretet” (21. old.). Mindezzel természetesen a legteljesebb mértékben egyet lehet érteni, mégis akinek ennyi jó kevés (mint például nekem is), azt mégse érje gáncs és megvetés. Hiányolhatjuk ugyanis a feltételek közül a kimondottan erkölcsi szempontokat, például olyan erkölcsi tulajdonságokat, értékeket és erényeket – mint az igazságosság, az irgalom, a bátorság, az önzetlenség, a megbocsátás, az alázat –, melyek sokunk szerint nélkülözhetetlenek a hatékony konfliktuskezeléshez. Annál is inkább így gondolom, mert a könyv hátlapján a szerző a konfliktuskezelés három őstípusaként a „szemet szemért, fogat fogért ösztönét”, a „Kard által vész el, ki kardot ragad” figyelmeztetést, s az „aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel krisztusi parancsát” említi. Megjegyzem, a „szemet szemért” azért korántsem egyszerűsíthető le sem ösztönre, sem a vérbosszúra, mert ez az erkölcsi alapelv legalább annyira az igazságosságot is képviseli, és éppen hogy óv a bosszúszomjas „túlreagálástól”. Én sem szeretném azonban „túlreagálni” egy olyan írás bevezetőjét, melynek tartalma és lényege praktikus célú: egy 25-30 órás tematika a konfliktuskezelés képességeinek kifejlesztését szolgálandó…

Végigolvasván a konfliktusmegoldó képességeket fejlesztő program (csoportmunka, tréning) módszerének kulcsfogalmait (kiscsoportalkotás, a brainstorming, közös szabályalkotása, beszélgető kör, visszajelzés a csoport hangulatáról, közös értékelés) az olvasótáborban szocializáló, valamint ember- és erkölcsismeretben utazó recenzens rokonszenvvel fogadja a saját élményekre és a fiktív történetekre, a kérdőívekre és a játékokra egyaránt építő programot. És innentől kezdve már „sínen van” a program, lendületesen halad előre, és telibe találja kitűzött célját. Mindez nem „mindenáron” történik. Például a szerző (aki közismerten nagy játékos) nem csak a homo ludensre épít, hanem – tapintatosan és empatikusan - arra is: a játékra való hajlandóság nem mindenkinek sajátja. Az itt és most rendkívül aktuális, égető problémák megoldásával foglalkozó témakörök minden esetben az elméleti háttér rövid (szerintem túl rövid) felvázolásával kezdődnek, majd következnek a gyakorlatok ötvözve a pedagógusoknak szóló (ugyancsak kissé szűkre szabott) tanácsokkal. A játékok, a felhasznált irodalmi és non-fiction szövegek tára rendkívül gazdag, és olyan nyitott rendszer elemeit képezi, melyben „nem kell minden tanulságot verbalizálni”, amely „tovább dolgozik a gyerekekben”,

Úgy vélem, a koherens egészet adó program egyes elemei is jól megállnak lábukon, és kiválóan beépíthetők az osztályfőnöki órákba, még inkább az ember- és erkölcsismeret-órákba, de minden olyan „tábori” programba is, melynek céljai között a kapcsolatkultúra fejlesztése szerepel. Egyetlen komolyabb hiányérzetem van: a gyakorlatokban feldolgozott konfliktusok döntő többsége erkölcsi konfliktus (is), ehhez képest mind az elméleti bevezetőben, mind az eljárásokban, mind a hivatkozott szakirodalomban aránytalanul kevés az erkölcsi reflexió. A hátlapon az „aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel” tanácshoz a szerző hozzáfűzi, hogy „a megbocsátani tudás, az irgalom nagy érték, de vajon milyen mértékig érvényesíthető jelenlegi zaklatott és erőszakkal teli mindennapjainkban?” Erre a kérdésre igazából nem kapunk választ ebben a könyvben, pedig maga Jézus is bemutat egy igen hatásos „tréninget”, méghozzá a szamáriai asszonnyal való beszélgetése keretében (Jn 4,1-42).

A bevezetőben bemutatott konfliktusesetek egyikében egy kilencedikes kislány tanárnőjének azt feleli a szomorúságát firtató és őt vigasztalni próbáló kérdésekre („De hát fáj valamid? Csak most az órán van baj? Miért?”), hogy „Mert nem szeretem a tanárnőt” (13. old.). Lehet, hogy a világot és/vagy az iskolát és/vagy önmagát nem szereti igazából, ám az is lehetséges, hogy a tanárnőben is van valamelyes szeretethiány (másképpen nem megfelelő erkölcsi habitus), amitől persze még akár elfogadhatóan taníthat történelmet vagy kémiát, de a konfliktusmegoldásban kifejezetten akadályozhatja. Nos, úgy vélem, hogy Szekszárdi Júlia nem spórolhat meg egy - az Utak és módok és az Új utak és módok utáni - harmadik könyvet, egy Legújabb utakat és módok címűt, melyben majd az eddiginél jóval erőteljesebben jeleníti meg az erkölcsi dimenziót, ami számára mint jeles erkölcspedagógiai és erkölcsszociológiai kutatónak bizonyára nem okozhat különösebb nehézséget. Címlapot is ajánlanék az új könyvhöz. A jelenlegi címlapon (Szűcs Édua remeklése) az egymással bajt vívó páncélos vitézek tükröt szegeznek önmagukkal szemben. Csak annyit kellene ezen változtatni, hogy a két tükör alakja (kerete) majd ama bizonyos kőtáblát formázza.

(Iskolakultúra)

Részletek a kötetből

Részletek a könyvből az osztályfőnök.hu-n:

Bűnök és büntetések
Írott és íratlan szabályok
Pápai Júlia: Nem csináltam látványos balhét, hanem…

Új utak és módok: Gyakorlatok a konfliktuskezelés tanításához és tanulásához

Szerző: Szekszárdi Júlia.
Dinasztia Tankönyvkiadó, 2008
Ára: 1690 Ft

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek