OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. április 27.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
 

Dátán Attila

„Ahogy te gondolod…”

Színházi élmények feldolgozása

2004 decemberében találkoztam először a Kolibri Színház pedagógus-továbbképzésre invitáló felhívásával, amire azonnal jelentkeztem is. Az első foglalkozás, ahol megismertük a színház törekvéseit, megnéztünk egy előadást, és játékos formában rögzítettük első benyomásainkat, azonnal meggyőzött a Kolibri programjában rejlő lehetőségek nagyszerűségéről. A képzés szellemi, lelki felüdülést jelentett: akár előadást néztünk, akár a feldolgozás módszertanával foglalkoztunk, az órák észrevétlenül röppentek el, és a fáradtságnak nyomát sem éreztem. Alig vártam, hogy kipróbáljam gyerekekkel is a tanultakat. Az első pillanattól bizalommal voltam a képzés iránt, de megdöbbentett, hogy minden úgy történik a feldolgozás során, ahogy ezt a foglalkozások vezetői Végvári Viktória (színházpedagógus), Császár Bíró Éva (egészségnevelő) és Kulin Eszter (ELTE TOFK docense) mondta. Akkor már tudtam, hogy sok örömöm származik nekem is és reményeim szerint a gyerekeknek is a Kolibri Színház munkájából. Az idő azóta megmutatta, hogy sokkal több öröm származhat belőle, mint azt legmerészebb álmaimban gondoltam.

Önmagában a színházlátogatás is élmény, különös légköre nagy hatással van a gyerekekre (és rám is). Az előadások témái, hangvétele sok új rajongót szerzett azok közül is, akik először el sem akartak jönni. Ismerjük mindannyian a kifogásokat: „Nem szeretem, mert a színház unalmas”, „Ki nem állhatom, ha énekelnek”, és így tovább. Akadt olyan, akit nehéz volt először elcsalni, de legközelebb már ő kérdezte, hogy mikor megyünk. Mentünk, ha volt pályázati támogatás ingyen, különjárattal, ha nem volt, pénzért, tömegközlekedéssel. Az 1-2 óra színházi varázslat után a leggyorsabbak Végvári Viktória vezetésével helyben azonnal feldolgozhatták (feldolgozhatják ma is) az előadást, de ebben nem részesülhet mindenki (csak egy csoport). Mit tehetünk, ha nem mi vagyunk a szerencsések?

Az előadás után, amilyen gyorsan lehet, az első lenyomat, a pillanatnyi érzelmek, hangulatok, az első benyomás rögzítésével kezdjük. A legjobb lenne közvetlenül a kijövetel után, de erre rendszerint nincs lehetőség, mert késő van, a szülők várják már érkezésünket, szóval nincs rá idő. Ezért én azt szoktam kérni, készítsenek egy képet az előadással kapcsolatban. Nem határozok meg sem méretet, sem eszközt, semmit, bármilyen pontosító kérdést tesznek fel, azt válaszolom: „Ahogy te gondolod.” Nem kötelező, csak kérem, hogy készítsék el a képet, mert kíváncsi vagyok, mit gondolnak.

A legtöbben el is készítik, sokan már másnap hozzák. Izgalmas, érdekes képeket tesznek elém, órákig lehet nézegetni munkáikat.

Bátori Laci (7.a)

Van, akit maga a színház ragad meg. Itt a kép fontos részei a függöny, a technika, a díszlet, a szereplők, esetenként a nézők.

Pálfi Alexandra (7.a)

A fenti képen érdekes a székek elhelyezése, a színházban nincs középen út, ez inkább az iskolai elhelyezésre emlékeztet, és ha kiemeljük a hídon ácsorgó fiút, meglátjuk magányosságát. A kép a „Kövek” című előadáshoz készült. (A színdarab rövid leírása elolvasható a Kolibri Színház honlapján.) Mások a történethez készítenek illusztrációkat.

Hegedűs Bálint (6.b)

A garázsbetörésről (a fiú a Jaguár-emblémát feszegeti), a csellengés „romantikájáról” (idilli kép); utóbbi akár egy osztálykirándulásról is készülhetett volna, de jól láthatóan ott vannak a legfontosabb szereplők: a fiúk és a kövek.

Székely Fecó (6.b)

A legtöbben a hídról köveket rugdosó fiúkat választják, hiszen ez a fordulópont, itt vált át a csíny, a megúszható bűn visszafordíthatatlan tragikus kényszerpályára. Az alábbi képen első pillantásra a tragédiát megelőző másodperc pereg, de ha jobban megnézzük, itt még a végzetes kő lepöccintése előtt vagyunk, a jövőre azonban több apró jel is utal.

Pálfi Szandra (7.a)

A város felé (hazafelé) tartó autók fölött sorakoznak a kövek, és két kő még vár a sorára. Az egyik fiú könyököl, kicsit mosolyog, a másik ijedten néz, szája kissé lefelé görbül, pólóján a 13-as szám mutatja, kettőjük közül ő a szerencsétlenebb. A képen lelassult az idő, minden mozdulatlannak látszik (még az autóról is inkább csak tudjuk, hogy halad), egyedül a kő van mozgásban. A feszültséget ez a kis zuhanó kavics kelti. Kaptunk egy kis haladékot, még nem következik be a baleset, ez az autós haza fog érni.

A következő egy ritka rajz. A félelem pillanatait kevesen választják. Az önmagát feladó 13 éves fiú a vizsgálati fogságban kétségbeesetten várja a következményeket, és képzeletében, rémálmában, látomásában végigrettegi saját, kissé a kosztümös filmek világát idéző módon végrehajtott kivégzését.

Kövek

A gyerekek egy része ugyanolyan komolyan veszi a látomást, mint a szereplő, a másik része meghökken, hitetlenkedik, számukra itt válik komollyá a történet, itt vetődik fel bennük a kérdés: valóban ez jár érte? Ekkor kezdenek gondolkodni a tettek és következmények összefüggésén, ekkor kezd alakulni bennük a felelősség első csírája.

Van olyan is, aki összefoglalja a történetet.

K. Zsófia (8.b)

Látjuk a fiút, amikor még egyszerű kamaszként otthon játszik, talán barkácsol, előtte az asztalon szerszám, egy kis fa (makett?), egy másik kéz (tehát nincs egyedül), készülhet például terepasztal is, talán még az asztalt is újra kell lakkozni, mint Janikovszky Évánál. Látjuk haverjával a hídon, a kő és az autó már közelít a végzetes találkozási ponthoz, majd látjuk a tárgyaláson az arctalan (fej nélküli) őrrel kétségbeesetten, megtörten. Mögötte, fölötte a fiatal, gyászoló özvegy nagyban és kicsiben, amint a kép hátterében épp kinyitja a tárgyalóterem hatalmas, súlyos ajtaját, és távozik az ítélethirdetés előtt.

A fiatal özvegy testi mivoltában nem jelenik meg az előadásban, létezésére csak utalás történik, mégis a gyerekek közül többnek megragadta a képzeletét. Íme egy olyan kép, ami teljes egészében róla szól. Hideg hangulatú, metsző, mint a jeges északi szél, és nincs más a képen, csak az üres tárgyalóterem, a fekete szemüveges nő, egy azonosíthatatlan alak, aki egy kalapot tesz le vagy a kalapjáért nyúl (A férjből csak egy kalap maradt? Vagy az utolsó ember is távozik, és a nő egyedül marad?), és a falon a kegyetlenül múló idő.

Vagy nézzük ezt a másik képet, ahol az özvegy és az elkövető egymást átölelve állnak a felborult autót bámulva…

Kövek

Nézzünk meg még egy képet, mely önmagáért beszél! Egyszerre láthatjuk „a rossz” kénkövesen izzó szemét és a lenyugvó napban kirajzolódó végtelen magányosságot. Talán még a gonosz szeméből kicsorduló fekete könnyet is meglátjuk (ez persze lehet véletlen).

Kövek

Nem kell pontosan kitalálnunk, mit akartak mondani a képekkel, tudatosan készült a rajz, festmény, vagy csak kirajzolta magából; elég, ha észrevesszük, hogy a gyerekeknek milyen gyönyörű gondolataik vannak, mennyire ösztönösen jól használják a szimbólumokat, és örüljünk, hogy minket is el tudnak gondolkodtatni. A feldolgozó órákra célszerű mielőbb sort keríteni. Erre érdemes legalább két órát áldozni, mert több órai kompetencia-, személyiségfejlesztés, önismeret, értékpreferencia fér bele, ráadásul a diák–pedagógus kapcsolat is más szintre emelkedik. (Előfordult olyan is, hogy 3 duplaórát töltöttünk egy előadás feldolgozásával, de minden perce megérte.) Minél kevesebb idő telik el a színházlátogatás után, annál nagyobb hatásfokkal idézhetjük fel az előadást.

A feldolgozás két részből áll: az első a visszaidézés: emlékszik-e, értette-e a történetet; ekkor lehet tisztázni esetleges félreértéseket, értelmezni meg nem értett részeket. Ezt egy kis irányítással a gyerekekre lehet hagyni, mert amit az egyik nem értett, a másik értette, és egy jó hangulatú beszélgetés során hamarosan a helyükre kerülnek a dolgok. Az általam leggyakrabban használt módszer az előadás képeinek időrendi sorrendbe állítása és a szereplők lerajzolása, a kép mellé írt jellemzéssel (csoportmunkában). Játékos formában 3-4 fős csoportokat alakítunk, majd közösen megbeszéljük a munkákat.

A másik rész a továbbvitel, vagyis az erkölcsi továbbgondolás, amit magukba építve tovább vihetnek. Ezt a következő munkaformákban szoktam megvalósítani: az otthoni egyéni feladatot azért szeretem, mert mindig igazi önálló munkákat kapok vissza. Mivel nem kötelező, aki elkészíti, önállóan dolgozik (nem befolyásolják a barátok, padszomszédok), mert otthon egyedül és csak akkor készíti el, ha belső indíttatása van, vagy túlzottan kötelességtudó diák. Mindkét esetben őszinte és minőségi munka fog születni. Tapasztalatom szerint sokan a „rendszeres leckeelmulasztók” közül is elvégzik a feladatot, és meglepően színvonalas produkciókkal hívják fel magukra a figyelmet. Ez jót tesz önértékelésüknek, és a közösségben elfoglalt helyük is megerősödhet vagy javulhat.

Az órai feldolgozást kis- és nagycsoportban szoktuk végezni, de ritkán, kérésre választható az egyéni megoldás is: ennek akkor van értelme, ha az ötlet kidolgozását valaki csak egyedül tudja elképzelni. Nagycsoporton az egész osztályt értem. A beszélgetések nagy körben történnek, időnként egy körkérdés fut végig, ahol egy rövid én-közlést mindenkinek kell adni. A közbenső időben kisebb-nagyobb csoportokban dolgoznak; a csoportlétszám mindig a feladatok számától függ (minden csoport más megoldáson dolgozik), és a csoportok elosztása is játékos formában történik.

A drámapedagógiai eszközök lehetővé teszik, hogy a gyerekek felszabadultan foglalkozzanak és beszéljenek olyan dolgokról, amelyek valamilyen formában jelen vannak életükben, de felvetődő kérdéseikre nem kapnak választ, vagy ellenőrizetlen csatornákon keresztül, többnyire megtévesztő információkhoz jutnak. Játék közben fejlődik problémaérzékenységük, szolidaritásérzékük, toleranciaszintjük, kifejezik véleményüket, mások bőrébe bújva kipróbálhatnak helyzeteket, közben saját belső feszültségük oldására is lehetőségük nyílik, és a nyomasztó gondok feldolgozásához is kaphatnak módszert.

Ezekhez az órákhoz minden helyszín megfelel, ahol lehet írni, rajzolni; hallgathatunk zenét, kezünk ügyébe kerülhetnek mindenféle tárgyak, amelyekhez hozzányúlhatunk, leülhetünk a földre és ahol másokat nem zavarunk (és mások sem zavarnak minket). Nekem volt alkalmam táncteremben is ilyen órákat tartani, de természetesen túlnyomó többségében osztályterem volt a helyszín.

Egy kicsit másképp használtuk a berendezési tárgyakat.

Ebben az esetben egy kicsit másképp használtuk a berendezési tárgyakat, és minden alkalommal át kellett rendezni a termet. Ilyenkor a gyerekek csöndben, örömmel, felszólítás nélkül és rendkívül gyorsan pakolnak (az óra elején és a végén is).

Számítanunk kell arra is, hogy az alkotási olyamat egészséges rendetlenséggel és munkazajjal jár. Aggódni azonban nem kell, mert a rendetlenség feladatonként változik, átalakul, a foglalkozás végére pedig teljesen eltűnik, a munkazaj pedig kellemes zsongás, amit aktívan dolgozó gyerekek hoznak létre, és köze sincs a lármához. Még akkor sem volt nagyobb zaj, ha éppen szünetet tartottunk egy kis feszültséglevezető mozgással.

Amikor szükséges volt, mindenki feszülten figyelt. Itt éppen a csoportmunkák eredményét nézik, majd megkezdődik az elemzés, a beszélgetés, a véleménycsere, esetenként az eltérő vélemények ütköztetése, ahol mindenki érvel, és kulturált hangerővel beszél.

A gyerekek a csoportmunkák eredményeit nézik.

A feldolgozó órák csúcspontja a tárgyalás szokott lenni, ahol két nagy csoport dolgozik: az egyik az ügyész és csapata, a másik a védő és segítői. Felkészülnek, összegyűjtik az érveket, majd egy ember képviseli a vádat, egy a védelmet. A többiek papíron súghatnak, a „jogászok” időkéréssel jelezhetik, ha cserét kérnek. Parázs viták szoktak kialakulni, utána persze fordított szereposztásban is eljátsszuk. Lezárásként megkérdezzük az esküdtszéket (az egész osztályt), hogy „Bűnös vagy nem bűnös?”.

A Kolibri Színház előadásai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy új lehetőséget fedezzünk fel a szülőkkel való kapcsolat fejlesztésére. A visszajelzések egyértelműen azt mutatták, hogy az órák visszhangja messze túllépett az órák keretein. A szülők boldogan számoltak be arról, hogy gyerekeik örömmel mesélik az órán történteket, nagy lendülettel készítik otthoni feladataikat, és várják az új színházlátogatást. Több szülő megköszönte, hogy az előadásokat megbeszéltük a gyerekekkel, és olyanok is akadnak, akik kérik, hogy hétvégén menjünk színházba, mert ők is szeretnének jönni. Az ily módon megélénkült kommunikáció tágította ki határainkat, és bővítettük Szülők Iskolája című programunkat a tanulásmódszertanon túl a nevelés más területei felé, többek közt a Kolibri Színház törekvéseinek bemutatásával (A látókör négyszögesítése. Móra-füzetek 3. Budapest, 2008).

A Kolibri Színház évekkel megelőzte korát akkor, amikor elkezdett a válással, csellengéssel, alkoholizmussal, a bűnelkövetővé válással, a hajléktalansággal, a testvérféltékenységgel, a fiatalok közti erőszakkal, a fiatalkori szexualitással, és ezek hátterét is felvillantó előadásokat létrehozni. Ezzel korábban (néhány megszállott kivételével) csak azok foglalkoztak, akik áldozataivá váltak bármelyik jelenségnek. Most egyre többen kapják fel a fejüket, mert az előadások összecsengenek a médiahírekkel, a tálalás minősége azonban nagyon különbözik. Éppen ezért lenne jó, ha a gyerekek előbb találkoznának előadás formájában a többségüket érintő problémákkal, megtanulnák kezelni őket, és csak utána kellene a megmagyarázatlan (vagy félremagyarázott) félinformációk tömkelegében eligazodniuk. Régen rossz, ha csak a kortársaktól hallottak, a köztük tapasztaltak és a médiában felszínesen tálaltak alapján szocializálódnak.

A Kolibri Színház értéke szemléletében, közvetítőerejében van. Az előadásokban rejlő lehetőségek kiaknázásával megelőzhetők lehetnek a tudatlanságból, befolyásolhatóságból, az önértékelés és önérvényesítés hiányából fakadó önsorsrontó helyzetek, melyek hatása sohasem áll meg az egyén határánál.

A veszélyeket nem takargatni, leplezni, tagadni kell a gyerekek előtt, hanem fel kell készíteni őket önmaguk megvédésére lélekben és testben egyaránt.

Dátán Attila
(Móra Ferenc Általános Iskola,
1162 Budapest, Ida u. 108-110.)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek