OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. június 3.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
 

Czebe Katalin – Dillong Renáta

Etikai kódex a mai Magyarországon?

Czebe Katalin és Dillong Renáta, a Budapesti Corvinus Egyetem negyedéves közgazdász tanár szakos hallgatói, 2009 februárjában-márciusában egy olyan nyílt kutatási kérdés vizsgálatára vállalkoztak pedagógusok körében, mely e hivatás kezdete óta foglalkoztatta a legnagyobb bölcseket: az etika, a morál és annak megnyilvánulása a pedagógusi professzióban.

Arra keresték a választ, hogy jelenlegi társadalmunkban működhet-e, betartható-e egy pedagógus etikai kódex; van-e létjogosultsága, s ha igen, akkor milyen tényezők azok, amelyek szükségesek a betarthatósághoz.

Most induló cikksorozatukban bemutatnak néhány „mainstream” etikai kódexet, kutatásukat és természetesen azokat a következtetéseket, melyeket az interjúk és kérdőívek alapján szűrtek le.

Érdemes-e beszélni az etikáról?

Napjainkban a pluralizmus az érdekek, értékrendek, nézetek, ideológiák (és akár intézmények) egymással versengő sokféleségét jelenti. Ez nemcsak társadalmi-politikai berendezkedésünket érintette, hanem gyökeres változásokat hozott a pedagógia területén is. Az addigi pillérek, támpontok megszűntek. De nem ez a legnagyobb probléma. Egy olyan morális zavarodottságban, ahol az addigi értékek gyökerestül megváltoztak, nincs semmi, amire a pedagógusok támaszkodhatnak. A társadalom pedig nem fogalmazta meg, nem fektette le az „új értékeket”.

Az 1990-es években egyre nagyobb igény mutatkozott az értékek meghatározására. Ezt a szerepet vállalta magára a Független Pedagógus Fórum, amely egy „alulról, belülről jövő kezdeményezés” volt (Hoffman, R. [2003]). A kódex ajánlásokat fogalmazott meg a pedagógus kapcsolatrendszerei mentén, és pontosan meghatározta a professzió által megkövetelt kompetenciákat. Ezután sorra jöttek létre az iskolák pedagógiai kódexei, ám ezek közül a legismertebbnek még mindig a Pedagógus Szakmai Etikai Kódex tekinthető. Ez indokolja, hogy elsőként és legintenzívebben ezzel foglalkoztunk.

A következőkben bemutatjuk azokat a főbb állomásokat, melyek az Etikai Kódex megszületéséhez vezettek, s kísérletet teszünk annak megmutatására, hogy a megalkotott kódex pontjai, előírásai mennyire működnek a mindennapokban, mennyire mutatnak segítséget a pedagógusoknak a felmerülő problémák kezelésében. A megállapításainkat egy, pedagógusok körében végzett kérdőíves felmérés eredményeivel támasztjuk alá.

Elöljáróban

A Magyar értelmező kéziszótár szerint az erkölcs „valaki vagy valami magatartását irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége illetve ezek megvalósulása." Az erkölcs abból áll, hogy a társadalom, egy bizonyos csoport vagy egy bizonyos viselkedési és életviteli kódex szabályainak engedelmeskedve a jó és helyes dolgokat próbáljuk meg megtenni.

Az etika kifejezés a görög ethosz szóból ered, amelynek jelentése: „érzület”, „jellem”, s általánosságban fogalmazza meg az élet szabályait, amelyek belsőleg is kötelezik az embert. Az etikákat általában három nagy csoportba sorolják: az egyik csoport a normatív etika, a másik a filozófiai etika (metaetika), a harmadik az úgynevezett alkalmazott etika. A normatív etika főleg azzal foglalkozik, hogy mi az erkölcsi jó, mi a helyes, mit kell tennünk, melyek a kötelességeink, mire törekedjünk, hogyan éljünk s miért. Vagyis egy meghatározott erkölcsi értékrendet, tanítást alapoz meg, fejt ki, képvisel és próbál meg érvényesíteni. A filozófiai etika ezzel szemben magát az erkölcsöt vizsgálja: az erkölcs lényegét, természetét, szerepét – illetve az erkölcsi fogalmak, etikai kategóriák, kijelentések tartalmát, jelentését, megalapozásának eltérő változatait, használatát tanulmányozza. Az alkalmazott etika tulajdonképp a normatív etika körébe tartozik, egyes hivatások, vonatkozások, területek, problémák beható vizsgálatát tekinti feladatának.

Ilyen alkalmazott etika a pedagógusetika, mely a pedagógusszakma minőségbiztosítása, s magában foglalja az etikai elveket, melyek „egyfelől pedagógiai reflexiók eredményei, másfelől maguk is nevelés tanulási terepéhez tartoznak” (Oelkers, J. [1992]). A pedagógia és az etika egymást kiegészítő fogalmak: nevelni csak szilárd erkölcsi alapokon nyugvó elhivatottsággal lehet. A pedagógusetika a pedagógus szakmai lelkiismerete: a gondolkodását, magatartását átható és meghatározó erkölcsi szabályozottság, a pedagógus életmódot meghatározó stílus. A pedagógusetika tartalmát azok a sajátos erkölcsi normák adják, amelyek a pedagógus munkájához, a nevelési-oktatási feladatok ellátásához kapcsolódnak. A pedagógus iskolán belüli és kívüli magatartását a diákokhoz, a szülőkhöz, a kollégákhoz való viszonyát szabályozzák, melyek a pedagógusi pálya különlegesen fontos társadalmi szerepéből fakadnak.

Hankiss Elemér [2001] szerint a pedagógusszakma kirakatélet: „vannak azonban emberek akiket a társadalom többé-kevésbé kirekeszt ebből a termékenyítő küzdelemből [a gazdag személyiséggé válásból] azzal, hogy rájuk bízza a társadalmi normák »vezérképviseletét«; így például a tanárokat akiktől elvárja, hogy tanítványaiknak s még jóval inkább tanítványaik apukáinak és anyukáinak vagyis az egész közvéleménynek a színe előtt hirdessék és képviseljék minden szavukkal és tettükkel a kialakult társadalmi normarendszert.” Ugyanitt írja azt is, hogy „a mérnöknek, a munkásnak, az orvosnak csak a tudását és a munkaerejét, a tanárnak viszont ezeken túl, a magatartását és a személyiségét is megveszi, vagy legalábbis igénybe veszi a társadalom.”

A tanároknak, tanítóknak, pedagógusoknak (is) feladatuk a nevelés, s ebből kifolyólag merülhet fel első kérdésünk, ha a társadalomnak ezt a csoportját tekintjük, hogy mit is lehet, vagy kell nevelésen érteni, s milyen viszonyrendszert tételezhetünk fel etika és nevelés között.

A pedagógus a nevelés keretében különböző eszmék, példaképek, magatartásformák, vagyis normák elfogadtatására, interiorizálására és a személyi aktivitást vezérlő szubjektív szükségletekké történő átalakítására törekszik. A normák mint elvek és életszabályok eredendően erkölcsi értékek forrásai, melyek a közösségben élő ember magatartását kötelező erővel irányítják, hogy célját elérhesse. Mihály Ottó [2001] megfogalmazásában „a nevelés mint a társadalom egyik konstitutív tevékenysége […] valójában nem más, mint vagy hatalmi, kényszerítő eszközökkel érvényesített, vagy valamely csoport által teljes elfogadottsággal […] rendelkező normák alapján történő szocializáció, társadalmasítás, háziasítás, művelés, »személyiségkifejlesztés«”.

A pedagógus munkájával kapcsolatban az erkölcs kétféle összefüggésben jelenik meg: maga a nevelés mint tevékenység önmagában is etikai viszony. Hisz egy ember egy másik embert egy meghatározott értékrend alapján, meghatározott célrendszer szerint akar fejleszteni, személyiségét egy adott normarendszer szerint alakítani. Ugyanakkor a pedagógus tevékenységének vannak szerepszerű elemei, melyek a szereperkölcs, szerepetika alapját képezik. Ez a szerepkódex készítésének alapja.

S ebben a pontban jelenik meg írásunk elsődleges kérdése: vajon lehet-e a pedagógus etikát, a pedagógusok etikus viselkedését szabályozni, keretek közé szorítani oly módon, hogy egy ténylegesen betartható és releváns dokumentumot, kódexet alkotunk? Véleményünk szerint szükség van egy ilyen jellegű iránymutatásra, melynek egyik formája lehet a pedagógiai etikai kódex, s reméljük, hogy ha egyszer megvalósul ez a kezdeményezés (valóban széles körű diskurzuson alapulva), a pedagógusok úgy veszik majd kézbe a dokumentumot, mint amire számítani lehet, és amit érdemes elolvasni. Ám ehhez az kell, hogy megalakuljanak azok az értékek (ill. kimondjuk azokat az értékeket), amelyeket társadalmunk elvár nemcsak pedagógustól, de a társadalom összes tagjától.

Az értékek deklarálása után, erős kezdeményezéssel maga mögött, ki lehet alakítani a pedagógusok számára az etikai kódexet, le lehet fektetni az etikus viselkedés szabályait. A kérdés már csak az, hogy egy fejlett társadalomban, valóban szükség van-e ilyen dokumentumokra. Nem feltételezhetjük-e azt, hogy ez a viselkedési morál mindenkiben benne él, s a helyes értékek mentén cselekszik, főleg akkor, ha nevelőmunkára adja fejét?

A kutatásról

Kutatásunk célja az volt, hogy tapasztalt, gyakorló pedagógusok alkalmazási módszerei, tapasztalatai által rávilágítsunk a jelenlegi „mainstream” Hoffmann Rózsa által szerkesztett Etikai Kódex hiányosságaira, illetve körvonalazzuk azokat a faktorokat, amelyek segítségével megoldást találhatunk egy sikeres kódex adaptálására.

Összesen 117 kiértékelendő kérdőív érkezett vissza a véletlenszerűen kiválasztott s felkeresett pedagógusoktól. Kétféle módon terjesztettük a kérdőíveket: személyes felkeresés útján, illetve online, interneten keresztül. Ez a módszer nagy segítségünkre volt olyan vidéki iskolák elérésében, amelyeket más esetben idő-, illetve kapacitáshiány miatt nem lett volna alkalmunk megkérdezni. A visszaérkezett kérdőívekből 102-t minősítettünk érvényesnek, kutatási eredményeinkhez ezeket tudtuk felhasználni, hisz a minősítéshez előzetesen felállítottunk egy kritériumrendszert: csak azokat a kérdőíveket használtuk fel, amelyek esetében szabályosan történt a kitöltés, azaz minden részt kitöltött az alany, mindenhova csak egy választ írt, minden adatot megadott magáról. A fentiek alapján tehát elmondható, hogy eredményeinket nem tekinthetjük reprezentatívnak.

A vizsgált személyek közül 28% magán finanszírozású, 72% állami finanszírozású intézményben áll alkalmazásban. A vizsgált intézmények 17%-a egyházi iskola (melyek közül mind katolikus), 83%-uk világi iskola. Az intézmények elhelyezkedését illetően 69%-uk budapesti, 31%-uk vidéki iskola.

A mintában 72%-ban képviseltetik magukat a nők és 28%-ban a férfiak. Ez megközelítőleg reprezentálja az országos arányt, amely a KSH adatai szerint 2007-ben 84% és 16% volt. Körülbelül hasonló arányt mutat a budapesti és vidéki iskolák eloszlása is mintánkban.

1. ábra

Az 1. ábra a megkérdezett pedagógusok kor szerinti eloszlását mutatja. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a megkérdezettek domináns része 46 év feletti, azaz kutatásunk szempontjából a vélemények kiforrott elképzeléseket és tapasztalatot tükröznek.

A pályán eltöltött évek tekintetében a fenti arányt alátámasztja, hogy a 26 év vagy afeletti tanítási tapasztalattal rendelkezők a mintában 37%-osan képviseltetik magukat, és a 21-25 év közötti tapasztalattal rendelkezők pedig 29%-ban. Ennek az is lett a következménye, hogy az ő tanári professziójuk, megjegyzéseik képezik a későbbiekben kutatásunk magját.

A kérdőív négy részből tevődik össze. Az első részben öt hipotetikus szituációt írtunk le három választási lehetőséggel és egy „Más” opcióval, ha a pedagógus nem találja meg a számára optimális választ. Ezen szakaszban implicit módon arra szerettünk volna rávilágítani, hogy az Etikai Kódex által deklarált előirányzatokat vallottan mennyire sikerül átültetni a gyakorlatba, illetve maguk a pedagógusok mennyire tudják alkalmazni morális ítélőképességüket.

A második részben a tanárok véleményét kérdeztük 22 olyan állítással kapcsolatban, melyek egy-egy tanári viselkedési formát írnak le. Itt háromfokú skálát alkalmaztunk a „Nagyon rossznak tartom”, „Elég rossznak tartom” és az „Egyáltalán nem tartom rossznak” kategóriákat. Ebben a szakaszban azt kívántuk vizsgálni, hogy a pedagógusok mely magatartásformákat rosszallják a leginkább, illetve ítélik el a legkevésbé.

A harmadik részben kapcsolatrendszereket vizsgáltunk két dimenzióban: a szocializmus előtt és a szocializmus után. Azonban a kiértékeléskor végül úgy döntöttünk, hogy kutatásunk szempontjából az itt kiértékelendő adatok irrelevánsak lennének, s túlmutatnának vizsgálatunk keretein. Ezért ezt a részt nem értékeltük ki, de potenciális lehetőséget látunk benne egy újabb kutatási terület feltérképezéséhez.

A negyedik részben explicit módon kívántunk véleményeket gyűjteni arról, hogy a jelenlegi érvényben lévő etikai kódexet a pedagógusok mennyire tartják betarthatónak, megvalósíthatónak. 15 „ajánlást”, pontot választottunk ki a Pedagógus Etikai Kódexből, mindegyik fejezetből, megítélésünk szerint a két leginkább problematikusabbat (illetve az egyik fejezetből e normán felül még egyet). Itt egy ötfokú skálát alkalmaztunk a megvalósíthatóság számszerűsítésére. Ebben az esetben az 1-es jelölte az „Egyáltalán nem valósítható meg”, 5-ös jelölte a „Teljes mértékben megvalósítható” opciókat.

Végül, de nem utolsó sorban az ötödik, záró részben két kérdést tettünk fel. Az első kérdés az etikai kódex elterjedtségét hivatott feltérképezni, a második a pedagógusok véleményét arról, hogy egyetértenek-e azzal, hogy legyen-e ilyen kódex. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ebből a részből nyertük a kutatás legérdekesebb, leginkább elgondolkodtató tapasztalatait.

Irodalom

Akadémiai kislexikon. Budapest. Akadémia Kiadó és Nyomda, 1989.

Hankiss Elemér (2001): Tanár a kirakatban, minőség az oktatásban. [URL: {http://www.neveles.hu/opinion/hankiss990704.htm}, letöltés dátuma: 2009.03.12.]

Hoffmann Rózsa (2003): Szakmai Etikai Kódex Pedagógusoknak: tanulmányok, normák és esetleírások. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Mihály Ottó (2001): Pedagógiai, etikai, tudományos és jogi normák az iskolai erkölcsi szocializációban. Új Pedagógiai Szemle, 2001/01.

--

Függelék: A kérdőív (pdf, 64 KB)

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.03.28.
Távoktatás? Nem most van a nagydolgozatok íratásának ideje
„A kényszer szülte átállás a digitális távoktatásra nálunk most aránylag gyorsan megtörtént” – mondta a HVG-nek Ignácz István, Európa első roma nemzetiségű középiskolája, a...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.03.28.
Pörög a távoktatás: mi lesz az évvégi jegyekkel?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tájékoztatása szerint a számonkérések módja lehet például beadandó dolgozat, prezentáció vagy videós beszámoló, de használhatnak valamilyen teszt...
(Forrás: eduline)
--
2020.03.28.
Májustól vakáció, augusztustól új tanév - a Pedagógus Kar ötlete
Észrevételei vannak a digitális átállással kapcsolatban a Nemzeti Pedagógus Karnak. Pontos napirendet és a tananyag mérséklését javasolja a Nemzeti Pedagógus Kar a digitális távoktatásban...
(Forrás: Infostart)
--
2020.03.27.
A tanárok számára is kihívás az újfajta oktatás
Egy kis baranyai település általános iskolai tantestülete az iskolák bezárása és a digitális oktatás kihirdetése (március 11.) után rögtön összeült, hogy a kialakult helyzetet közö...
(Forrás: BAMA)
--
2020.03.27.
A távoktatás pluszteher tanárnak, gyereknek, szülőnek
Soha nem volt még ilyen fontos a tanulók, a szülők és a pedagógusok együttműködése, egymásba vetett bizalma. A digitális munkarend sikere jelentős mértékben ezen múlik.Ezt a nehéz idő...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.03.27.
Az összefogás ideje jött el a tanulásban is
A koronavírus-járvány miatti távoktatás kapcsán több száz egyetemista döntött úgy, hogy önkéntesen online tanórákat tart az egészségügyben dolgozók gyermekeinek. Az alapítvány má...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.03.27.
Pedagóguskar: Ne várjunk el folyamatos online jelenlétet!
Fontos a napirend az új munkarendben is, éjszaka és hétvégén lehetőleg ne küldjenek feladatokat a diákoknak – többek között erre hívja fel a figyelmet friss ajánlásában a Nemzeti Pedag...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.03.27.
A bölcsődei, óvodai dolgozókat átállíthatják fogyatékkal élők segítésére
A fogyatékkal, de saját otthonukban élő emberek és családjaik támogatásáról szóló, a koronavírus-járvány idejére vonatkozó intézkedési tervet kaptak az önkormányzatok a pénteken...
(Forrás: index)
--
2020.03.27.
Kötelező otthoni videó a tesióráról? Nem hozhatnák ilyen helyzetbe a diákokat
Azt mindenképp le kell szögezni, a digitális távoktatás főként a rendszer újdonsága miatt még nincs törvényi szinten szabályozva. Ezért bizonyos kereteket fontos lenne megszabni, főleg...
(Forrás: eduline)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek