OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. június 17.
» Hozzászólások (16)

Horváth Andrea

Miért nem szeretjük az osztályfőnökünket?

Ez az írás már több hete érkezett a szerkesztőségünkbe, egy gimnazista kislány írta. Sokáig töprengtünk azon, hogy közzé tegyük-e egy olyan időszakban, amikor a pedagógusok helyzete messze nem rózsás: egzisztenciális biztonságuk, társadalmi megbecsültségük folyamatosan hanyatlik, közérzetük egy rosszabb. Ennek ellenére úgy véljük, hogy érdemes szembesülni a diákok véleményével, elgondolkodni azon, hogy vajon milyen határig mentenek fel bennünket a tagadhatatlanul mostoha körülmények. Nem gondoljuk, hogy az itt ábrázolt negatív kép általában jellemző a pedagógusokra, de a jelenség létezik akkor is, ha nem beszélünk róla.

Még be sem léptem az új intézménybe, ahová öt évig fogok járni, de már nem volt rokonszenves az új osztályfőnököm. Ennek több oka is volt.

Amikor anyukám hazaért a nyári szülői értekezletről, közölte velem, hogy ha jóban szeretnék lenni a tanáraimmal, akkor a suliban nincs sminkelés. Nem szeretem, ha valaki a külső alapján ítéli meg az embereket, és ha ilyen durván korlátoznak valamiben, az évnyitón tehát feketére mázolt fejjel jelentem meg. Mikor beértem az osztályomba, mosolyogva fogadtam, hogy majdnem minden lány órákon keresztül készült „maszkban” van. Azonnal megkedveltem őket, ellentétben az osztályfőnökömmel. Hiába próbálta, nem tudta elrejteni érzéseit, így azonnal kialakult a kölcsönös ellenszenv.

A tanév elején ismerkedős táborban volt a társaság. Két nap volt, de örökkévalóságnak tűnt. Nem vagyok tanárellenes, jómagam is erre a pályára készülök, de azt hiszem, nem hazudok, ha azt mondom, hogy vannak olyan pedagógusok, akik azért mentek tanárnak, hogy kiélhessék rejtett vágyaikat: szívassák a diákokat.

A kirándulás első napján kijelentette, hogy ki az, akit kirúgat, ha gyökeresen nem változik meg (mellékesen jegyzem meg, hogy a kiválasztottak közül a második tanévben hármat sikerült eltávolítani). Szinte tapintani lehetett a feszültséget. Nem volt sem bizalom, sem tisztelet a tanár–diák kapcsolatban. A tanárnő bezárt minket éjszakára a szobáinkba, átkutatta a holminkat, leszólta az öltözködésünket. Azóta is sokszor hallom az ismerős mondatokat: „Mi ez a stílus?”, „Nem az én dolgom, hogy neveljelek titeket, de látom, rajtam kívül ezt senki nem teszi meg”, stb. Az már csak pont az i-re, hogy a tanárnő arcáról le lehet olvasni a felénk irányuló teljes lenézést. Ha valóban pedagógus leszek, arra fogok törekedni leginkább, hogy példát mutassak a gyerekeknek, és sajnálom, hogy rajtam kívül nem sokan tartják ezt fontosnak.

Mindenesetre a tanárnő viselkedésére a reagálás a teljesen jogos felháborodás. Sok fajtája van a felháborodásnak. Vannak, akik felemelik a hangjukat, akik hátat fordítanak, akik összeszorított fogakkal csendben tűrik, és akik megjátszott nyugalommal próbálják meggyőzni a másikat az igazukról. De sajnos minden módszer ugyanoda vezet: jön a tipikus válasz („Ha te így beszélsz velem, ne várd el, hogy én máshogy beszéljek veled!”) és az intő. Amikor a szülők belenéznek az ellenőrzőbe, nem látnak a színfalak mögé, így a gyerek jön ki rosszul a helyzetből. Nem kétlem, hogy nem egy esetben a diák a felelős az iskolai problémákért, de most másról van szó. Nem tudom, hogy a tanárnő elkeseredett-e, esetleg a magánéletében vannak gondjai, de szerintem ne vigye be a munkahelyére a benne felhalmozódott stresszt, és főként ne a neki alárendelt tanulókon vezesse le.

Lehet, hogy a kedves ofőmet gyerekkorában érték sérelmek, és emiatt lett belőle rosszindulatú ember. Olyan tanárral viszont még sosem találkoztam, aki ennyire sunyi lett volna. Az elmúlt évben történt. Az irodalomtanár az első közös órán kijelentette, hogy a házi feladat és felszerelés hiányáért egyes jár. Azt gondolom, hogy a tudást kellene osztályozni, és nem a szorgalmunkat vagy trehányságunkat, így hát úgy döntöttem: szólok erről az osztályfőnöknek. Egyetértett velem, és megígérte: beszél az irodalomtanárral. Ennek ellenére nem szűnt meg a rossz jegyek osztogatása. Nem sokkal ezután, egy szülői értekezleten a szülők felvetették a problémát. Kiderült: maga az osztályfőnök kérte meg a magyartanárt, hogy adjon rossz jegyeket minden kis hibánkért, mialatt neki esze ágában sem volt megbüntetni minket ilyenekért. Azóta megszűnt ez a rendszer, de az osztályfőnök sunyisága mindenkit meglepett.

Sok pénzt kell befizetni az iskolának: osztálypénzt, évkönyvpénzt, karbantartáspénzt, fénymásolópénzt és nem utolsó sorban kiránduláspénzt. Nem minden család engedheti meg magának, hogy ennyi pénzt fektessen a suliba; hónapokig tartoznak, de végül kicsikarják belőlük a tartozásukat. És ekkor jön a legdühítőbb dolog. A diák nagy nehezen befizeti a kisebb vagyont, hogy el tudjon menni az osztálykirándulásra, nagy könyörgésre kap egy kis zsebpénzt is. És a tanár?

A befizetett osztálypénzből megy el kirándulni, az egészhez egyébként nincs semmi kedve, és a biztonság kedvéért vásárol a pénzből smink- és körömlakklemosót, hogy mindenki úgy nézzen ki, ahogy ő akarja. Utána a múzeumba menet a metróellenőr megbünteti a tanulót, mert nincs jegye, és a tanárnak még van képe azt mondani, hogy „Mért vagy ilyen csóró?”. Ez már több a soknál! Megpróbáljuk leváltatni az osztályfőnöket, de ennek a lehetősége csak elméletben létezik. Próbálkozásunknak csupán az az „eredménye”, hogy még jobban szívat minket.

Sok iskolában arról panaszkodnak a pedagógusok, hogy nincs semmi hatalmuk. Ez sem jó, de nálunk sajnos az ellenkezője igaz: a pedagógusoknak teljhatalmuk van, és a gonosz természetűek ezzel vissza is élnek. Mi csak tűrünk, hisz nem tehetünk mást, és végül, mint már előbb mondtam, mi járunk rosszul.

De próbáljuk a jó oldalát nézni a sokszor nagyon nehéz helyzetnek. A „közös ellenség” összekovácsolta az osztályunkat, nagyon összetartunk, szoros barátság alakult ki közöttünk.

Horváth Andrea

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2009. július 15.
Juditkám! Nagyon nehéz ennél többet mondani nekik anélkül, hogy pontosan megidéznénk az ábrázolt tanárokat. De azt Te is belátod, hogy egy nyilvános fórumon ezt nem lehet megtenni. Ki kellene találnunk egy jó/jobb műfajt az esetelemzésre. A neten szinte lehetetlen a konkrétum szintjére lemenni. Itt csak az egyik fél hallgattatott meg, a kép ennek következtében féloldalas, és a válaszok is túl általánosak. Bár éppen Te mondtál ennél többet és tanulságosabbat is a felelősségvállalásról meg az önreflexióról.
Kádár Judit | 2009. július 14. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Azért nekem olyan lehangoló, hogy csak annyit tudunk mondani egy középiskolás leánynak, hogy forduljon a diákönkormányzathoz vagy menjen másik iskolába. Meg persze azt, hogy biztos ők is hibásak. Azt hiszem, ennél többet érdemelne, ha már vette a fáradságot és keresett egy pedagógiai lapot a neten. Mint tavaly Benjámin.

Talán kérdezhettünk volna. Próbálhattunk volna beszélgetésbe elegyedni.

Juli | 2009. július 11.
Kedves Móni! Én úgy látom, hogy a környezetben "csak" az osztályfőnökkel van gondja a leányzónak, az osztálytársaival jól elvan, és a többi dologról nem igazán értesülünk. Az a tanács, hogy változtasson iskolát nem feltétlenül követendő, hiszen másutt is kifoghat egy rossz osztályfőnököt, viszont el kell hagynia a barátait, ami ebben az életkorban különösen érzékeny dolog. Új társas környezetbe beilleszkedni pedig igen csak nehéz. Tehát egy ilyen iskolaváltoztatási döntés több szempontból is roppant kockázatos.
Móni | 2009. július 10.
Csoszka azt írja, június 23-án, ki tudja mióta őrölte egymást a tanár és az osztálya. A cikk szerint 5 évig fog a kislány abba az iskolába járni. Ismerkedős kiránduláson már fura volt az indítás, amikor még senki sem táncolt senki idegein! Szóval, kíváncsi lennék én is a másik félre, de nem hiszem hogy a cikk írójának más lenne ettől az élete.
Andreának illetve szüleinek azt ajánlom: keressenek másik iskolát! Ha ennek csak a fele igaz, kiderül, ez a gyerek nap-nap után megy ebbe a "nemszeretem " környezetbe. Ahol még 4 évet kell eltöltenie! Mi felnőttek, egy ilyen munkahelyről nem mennénk el?
Lehet, hogy nem minden úgy történt. Lehet, hogy vannak, akik jól kijönnek az ofővel. De ennek a gyereknek lépnie kéne, méghozzá jó nagyot!
Juli | 2009. június 27.
Egyetértek Csoszkával, aki szerint a másik felet is meg kell hallgatni. Ezúttal a diák a másik fél, hiszen a pedagógusoknak már bőségesen volt és van alkalmuk megszólalni ezen a fórumon.
Van abban igazság amit "nenike" írt: ha ilyen súlyos a probléma a diákönkormányzatnak kellene lépni. De hát valamennyien tudjuk, hogy az iskolai demokrácia nem igazán működik, az iskolák többségében hiányoznak az érdemi dialógus elemi feltételei. A pedagógusok többnyire személyes sértésként fogadnak minden bírálatot, amin – ismerve kiszolgáltatott helyzetüket, labilis lelki egyensúlyukat – nem is lehet igazán csodálkozni.
A serdülők, amióta világ a világ, lázadnak, kritizálnak, akár igazuk van, akár nem. Azt így felmerülő problémákat helyben kell kezelniük a felnőtteknek, mindenek előtt a pedagógusoknak. Egyetértek Hangerrel, arról kellene beszélnünk, hogy milyen módon kezelhetők ezek a problémák, tehát hogy milyen tanulságot hordoznak számunkra a diáklány szavai.
Igen, Judit, az első feladat lenne rádöbbenteni a gyereket/gyerekeket arra, hogy ők maguk is felelősek a körülöttük kialakult helyzetért. Abban is igazat adok Neked, hogy a közös ellenség ellen szerveződő véd- és dacszövetség teremtette kohézió etikailag kifogásolható, a gyűlölködés csak a problémák súlyosbodásához vezethet.
Meseszép gondolata: próbáljuk beleképzelni magunkat a másik fél helyzetébe, feltétlenül megszívlelendő. Egy lehetséges alap ahhoz a bizonyos dialógushoz tanárok, diákok (és szülők) között, amelynek fájó hiányát valamennyien nap mint nap érezzük.
Kádár Judit | 2009. június 26. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Ami nekem Andrea leveléből a legnehezebben (legnehezebb szívvel, lehajtott fejjel) olvasható, az a "visszaköszönés".

Visszaköszön ennek a felnőtt világgal tusakodó leánynak az írásából a mi felnőtt világunk.

1. A magyarázhatnék. Biztosan magánéleti bajai vannak az ofőnek, biztosan nehéz volt a gyerekkora. Tudja a fene, mi volt, mi nem, de mi épp ugyanezt tesszük egy-egy "nehéz" gyerekkel szemközt: biztosan elhanyagolják a szülei vagy mindent megengednek neki, biztosan kistesója született, elváltak a szülők vagy iszik az apja... Eszünkbe sem jut, hogy mielőtt oknyomozásba kezdünk (sztereotípia előrángatásba pontosabban), rápillantsunk a helyzetre, amiben a gyerek ezt vagy azt tette, és aminek - horribile dictu - mi magunk is a szereplői vagyunk. Mi ezt nem tesszük meg, vagyis nem tanítjuk meg neki, vagyis ő sem teszi meg. Aztán dühöngünk, hogy miért nincs benne több belátás.

2. A "közös ellenség". Hát ez az. Drága Andrea, szomorkodj nyugodtan, úgy látom, van min szomorkodnod. De azt ne gondold, hogy a közös ellenség összekovácsolta osztály a nehéz helyzet "jó oldala"! Ez a legrosszabb oldal, ez a ma-kit-utálunk, de-jó-hogy-együtt-utáljuk érzés. Tőlünk tanuljátok meg a nyomorú helyzetekből, amit a mi ma-kit-utálunk gyakorlatunk ragaszt rátok. A politika, a sajtó, a mindennapi kapcsolatok, a munka világa, a közösségek, a családok tele vannak ezekkel a gyűlölet összenyomta véd és dacszövetségekkel. Úgy nyomorítja el a lelket az ilyesmi, hogy kő kövön nem marad.

Bizony bele kell nézni a kamaszok tükrébe. Nehezen kibírható, amit ott látunk, ha csak egy kicsi lelkiismeretünk is maradt még, bizony nehezen.
meseszép | 2009. június 24.
hanger: a te latinodat értem :)
komolyabban: ha egy helyzethez úgy viszonyulunk, hogy megsértődünk, már vesztettünk. ha bűnbakot keresünk/gyártunk, pláne. (ékes magyarsággal) értettem csoszka finom iróniáját, "nagyon szépen mondta meg a magáét", válaszolt nekem. de nem ez a lényeg.
ha egy diák megalázottnak érzi magát, akkor az is. és ha segítséget kér, de nem kap, akkor megoldja ő a problémát, - úgy, ahogy tudja. nekünk kellene a tudás birtokában lennünk, és rendelkezésére állnunk. még akkor is, ha ordítóan nincs igaza. mert egy kamasz mindig meg van győződve az igazáról. éppen ezért teljes erőbedobással, hittel küzd.
ellenünk? ha alkalmatlanok, vagy csupán csak felkészületlenek vagyunk, akkor bizony ellenünk is. (tudom, én is voltam kamasz. ajaj! és voltak "normális" tanáraim, meg iszonytatóak is. szándékosan használom ezt a durva jelzőt. ami beég, az örök életre megmarad.) ezt akarjuk örökíteni? vagy inkább küzdenénk ellene? ezt kell eldönteni, és onnan már látszik a megoldás.
aki pedagógusként is próbál anya/apa/szülő maradni, nem csak fejjel, szívvel is gondolkodni, (képzavar, tudom) nagy eséllyel nem fut bele ilyen utcába.
nekem a legvérlázítóbb helyzetekben az szokott segíteni, hogy beleképzelem magam a gyerek vagy az anyja helyzetébe. mindjárt egész más a világ.
hanger | 2009. június 24. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
hogy az osztályfőnöknő szánni való, és hogy neki egy fikarcnyival sem könnyebb, mint a diákjainak, és hogy milyen végtelenül megalázó lehet a végén még egy ilyen levéllel is szembesülni, az nem vitás. és ha meghallgatjuk, szinte biztos vagyok, hogy erre a következtetésre jutunk.

évezredek óta nehéz a "mai fiatalokkal" azt tudjuk. O tempora o mores! - kiáltott fel Ciceró. ("micsoda idők, micsoda erkölcsök!") De számomra a lényeg, hogy itt van egy megoldatlan helyzet, amiből mindenki rosszat tanul, és amivel mindenki rosszul jár.

és ami miatt én nem vagyok kíváncsi az osztályfőnökre, az az, hogy ahhoz a személyes diáktörténethez, amit Csoszka nagyon jól lát, hogy visszás (milyen legyen egy kamasz?), ahhoz szerintem nem tesz hozzá.

és szerintem azzal volna foglalkoznivaló, hogy ebből a történetből mit lehet tanulni. és persze nem az a fejlődés módja, hogy bűnbaknak kiáltjuk ki, és elítéljük a tanárt. ezért mondom, hogy nem jogi eset.
csoszka | 2009. június 23.
Hanger, nem gondolom, hogy a "Hallgattassék meg a másik fél is!" csupán jogi formula. Teljesen általános, hogy ugyanazt a szituációt minden résztvevő máshogy éli meg. Hogy ítélheted meg bármelyikük viselkedését csak az egyikük elmondása alapján?
Nem akarom én szentté avatni az osztályfőnököt, de abban biztos vagyok, hogy ha egy kapcsolatban valami félrefut, abban mindegyik fél ludas.

Olvasd csak el még egyszer ezt a mondatot és a környezetét is: "Mikor beértem az osztályomba, mosolyogva fogadtam, hogy majdnem minden lány órákon keresztül készült „maszkban” van."
És ekkor még nem is találkoztak azzal a gonosz, sunyi osztályfőnökkel!

Ennek az írásnak alapján mindenki nagyon fogja sajnálni ezt a szegény elnyomott, jogaiban korlátozott lányt. De mi lett volna, ha az osztályfőnökük írja le először a történteket. Akkor őt sajnáljuk, és elmélázunk a mai fiatalok szörnyű viselkedésén?
Na ezért írtam én, hogy ne ítéljünk elhamarkodottan!
IZs | 2009. június 23.
Máshol másokkal arról beszéltünk,hogy manapság egyik másik osztályba mintha 30 idegen járna, ugyan abba az iskolába, ugyan azokra az órákra. Olyan of. akinek már volt néhány jó közösséggé vált osztálya ezt igen nehezen viseli, próbálkozik valahogy összerázni a csapatot. Van amikor sikerül, van amikor nem. És tegyük fel nem sikerül és nem szívesen végzi az of feladatát, de mivel másik hadra fogható tanár nincs az iskolában, vagy nem vállal ofőséget ( mert megteheti) hát kedvetlenül, vagy minimál erőbedobással mímeli az ofőséget, ha még eleve alkalmatlan személyiségű, hát akkor gonosz és megalázó módon viselkedik, a levélben leírtak szerint. De ebben a levélben is ott van a sorok közt az a mai jelenség is, hogy diákjaink rettentő jól tudják azt hogyan és milyen módszerekkel ( sokszor még a mit is behatárolva ) tanítsanak tanáraik. A csakazért is fekete sminkű , még véletlenül se kipróbálva, hátha lehet tanulni smink nélkül is, az önmegvalósítás mindenek elött alapállású 14-éveseket kissé fontosabb dolgok felé terelgetni, valóban kihívás, szép feladat, de nem biztos, hogy önként vállalnám.
A levél jelzői szerintem kicsit bulvárosra sikeredtek (gonosz ,sunyi, szivat) nem nyerték meg a tetszésemet és abban sem vagyok biztos, hogy az egész osztály így éli meg ezt a "nagyon nehéz helyzetet". Ez a kicsi lány így látja, így éli meg, talán a szülei is erősítik a véleményét, én meg sajnálom Őt, hogy ilyen központi szerepet kap az életében az of. utálata.
hanger | 2009. június 23. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
szerintem ne menjünk el ismeretelméleti irányba.

az idézetnek nekem nem a kihalt nyelvével volt gondom, hanem a tartalmával. ugyanis ez nem jogi eset. teljesen érdektelen, hogy az osztályfőnököt végül szentté avatják-e, kitünteti-e az unesco és béke nobeldíjat kap-e, vagyhogy a legfelső bíróság ártatlannak minősíti-e. értően olvasva a diák levele arról szól, hogy ő, illetve a diákok az osztályban hogyan élik meg az osztályfőnöknénit. abban nincs is másik fél, akit meg lehetne hallgatni. hiszen egyedül a diák tudja, hogy ő mit él meg. ehhez nekem a hátam közepébe se hiányzik, hogy leírja az osztályfönöknéni, hogy miért nincs igaza a diáknak. és hogy miért nem ő ütött először.

azzal viszont volna foglalkoznivaló, hogy a diákok hogyan élhetnek meg ilyet. mert bár a közös ellenség szép mítosz, mégsem látom országosan vagy nemzetközileg legitimálható, legitimálandó osztályfőnöki szerepnek. de lehet, hogy csak én vagyok túl konzerv, és sokkal reálisabb az osztályfőnököket országszerte ellenséggé változtatni, mint az a mítosz ami az én fejemben él.
csoszka | 2009. június 23.
Valóban, pont olyan művelt, mint én nem lehet mindenki. Sőt, valószínűleg nincs egyetlen olyan ember sem, aki pontosan ugyanannak a tudáshalmaznak lenne a birtokában, mint én. Mint ahogy olyan ember sincs, aki pont annyit tud, pont annyira művelt mint te. És ez így jó. Ettől olyan tarka a világ.
Azt viszont egyáltalán nem hiszem, hogy a műveltség fokmérője lenne, egy latin mondat, ami az ember fejében megragad. Csak sokszor hallottam annakidején diákként.
A jelentése: Hallgattassék meg a másik fél is!

A dolog így lenne tisztességes. Ugyanis (ha már egykori bölcs tanáromat idéztem, hadd idézzem hasonlóan bölcs nagyanyámat is) messziről jött ember azt mond, amit akar.
Mióta emberek élnek a Földön és közösségeket alkotnak, mindig is voltak közöttük ellentétek. És természetesen mindig a másik volt a gonosz, az aljas, a meg nem értő, az együttműködésre képtelen, stb.
Ezért is háborítanak fel az ilyen, egy nézőpontból leírt történetek, amit aztán "bedobnak a köztudatba", szörnyülködjön csak rajta, aki arra jár. Hogy aztán valójában mi történt az alatt a néhány év alatt, amíg ez az osztály és az osztályfőnöke őrölték egymás idegeit? Nem hiszem, hogy erre objektív választ lehetne találni. Maximum sok-sok nézőpontból megnézni. Lehetne. Ha lenne jelen több néző. De nincs. Úgyhogy ezzel a levéllel sokat kezdeni nem lehet. Csak sajnálni mindenkit, aki ilyen helyzetbe kényszerült. Tanárt és diákot egyaránt.
meseszép | 2009. június 22.
kedves csoszka! lefordítanád? nem lehet mindenki olyan művelt, mint te.
csoszka | 2009. június 21.
Audiatur et altera pars!

Nem ártana. Mielőtt ítélkezünk.
nenike | 2009. június 21.
Felháborított ez a cikk. Akkor, amikor rengeteg a munkanélküli pedagógus, ilyen emberek lehetnek a pályán. Megértem, hogy a cikkíró diák és társai így vélekednek rólunk. Hogyan értessem meg, hogy nem vagyunk ilyenek? Én se szeretem, ha a diák úgy néz ki, mint akire ráömlött a festékbolt teljes polcozata, mert a kis buta nem ért a sminkeléshez, és nem szépíti magát, hanem nevetségessé teszi. Lelke rajta. De négy év alatt, anélkül, hogy erről túl sokat beszélnénk, a leánykák megtanulnak jól sminkelni, és leszoknak a túlzott festésről, mert az festi magát, aki belül üres, hogy legalább kívülről mutasson.
Valóban nagyon neveletlenül és egyre neveletlenebbül érkeznek a diákok a középiskolába. Az a dolgom, hogy próbáljam pótolni, amit a szülő elmulaszt. De nem lehet direkt módon. Ha mindig hangoztatom, hogy én vagyok az ész, a gyerek kinevet és ilyeneket ír, mint ez a kislány. Igaza van.
Ne a magánéletében keressük az okokat a tanárnő viselkedésére. Nincs közünk hozzá. De igenis keresse meg az osztály a hivatalos módját annak, hogy legyen olyan osztályfőnökük, akivel megtalálják a közös hangot.
A kirándulásról írtakat felháborítónak tartom. Mi lenne, ha a tanárnő olyan iskolában tanítana, ahol a szülők 80 %-a munkanélküli?
Kedves Andrea! Nézze a jó oldalát a dolognak: valóban tudnak igazán jó közösségek is születni abból a helyzetből, hogy közös az ellenségük. Ez igaz. A mi tantestületünk is akkor volt a legjobb, mikor zsarnok igazgatónk volt. :)
Az ilyen emberrel nagyon kedvesnek és udvariasnak kell lenni, nem szabad tőle félni (úgy látom, nem is félnek), és meg kell keresni a szülői szervezet meg a diákönkormányzat lehetőségeit arra, hogy váltsanak osztályfőnököt.
hanger | 2009. június 18. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
engem nem lep meg. titeket?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Ki kell vezetni az iskolákból az erőszakos cselekményeket
Az erőszakot az iskolából ki kell vezetni, az ezt célzó törvényjavaslatok egy része már az Országgyűlés előtt van – mondta Horváth László miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Nem tudnak eljutni az egyetemre az orvostanhallgatók, mégsem engedik nekik az online vizsgázást
Az internetes petícióban a külföldi diákok arra kérték az egyetem vezetőségét: amíg nem tudnak visszajönni Budapestre, tegyék lehetővé, hogy a vizsgaidőszak végéig továbbra is interneten...
(Forrás: eduline)
--
2020.05.31.
Horn Gábor: Minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről
A hagyományos napokon pedig, ahol eddig nem tették meg, a csoportmunkát kell alapvetéssé tenni. Egyértelmű, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legtöbbet, hiba lenne ezt gőgösen nem belá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek