OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. június 17.
» Hozzászólások (16)

Horváth Andrea

Miért nem szeretjük az osztályfőnökünket?

Ez az írás már több hete érkezett a szerkesztőségünkbe, egy gimnazista kislány írta. Sokáig töprengtünk azon, hogy közzé tegyük-e egy olyan időszakban, amikor a pedagógusok helyzete messze nem rózsás: egzisztenciális biztonságuk, társadalmi megbecsültségük folyamatosan hanyatlik, közérzetük egy rosszabb. Ennek ellenére úgy véljük, hogy érdemes szembesülni a diákok véleményével, elgondolkodni azon, hogy vajon milyen határig mentenek fel bennünket a tagadhatatlanul mostoha körülmények. Nem gondoljuk, hogy az itt ábrázolt negatív kép általában jellemző a pedagógusokra, de a jelenség létezik akkor is, ha nem beszélünk róla.

Még be sem léptem az új intézménybe, ahová öt évig fogok járni, de már nem volt rokonszenves az új osztályfőnököm. Ennek több oka is volt.

Amikor anyukám hazaért a nyári szülői értekezletről, közölte velem, hogy ha jóban szeretnék lenni a tanáraimmal, akkor a suliban nincs sminkelés. Nem szeretem, ha valaki a külső alapján ítéli meg az embereket, és ha ilyen durván korlátoznak valamiben, az évnyitón tehát feketére mázolt fejjel jelentem meg. Mikor beértem az osztályomba, mosolyogva fogadtam, hogy majdnem minden lány órákon keresztül készült „maszkban” van. Azonnal megkedveltem őket, ellentétben az osztályfőnökömmel. Hiába próbálta, nem tudta elrejteni érzéseit, így azonnal kialakult a kölcsönös ellenszenv.

A tanév elején ismerkedős táborban volt a társaság. Két nap volt, de örökkévalóságnak tűnt. Nem vagyok tanárellenes, jómagam is erre a pályára készülök, de azt hiszem, nem hazudok, ha azt mondom, hogy vannak olyan pedagógusok, akik azért mentek tanárnak, hogy kiélhessék rejtett vágyaikat: szívassák a diákokat.

A kirándulás első napján kijelentette, hogy ki az, akit kirúgat, ha gyökeresen nem változik meg (mellékesen jegyzem meg, hogy a kiválasztottak közül a második tanévben hármat sikerült eltávolítani). Szinte tapintani lehetett a feszültséget. Nem volt sem bizalom, sem tisztelet a tanár–diák kapcsolatban. A tanárnő bezárt minket éjszakára a szobáinkba, átkutatta a holminkat, leszólta az öltözködésünket. Azóta is sokszor hallom az ismerős mondatokat: „Mi ez a stílus?”, „Nem az én dolgom, hogy neveljelek titeket, de látom, rajtam kívül ezt senki nem teszi meg”, stb. Az már csak pont az i-re, hogy a tanárnő arcáról le lehet olvasni a felénk irányuló teljes lenézést. Ha valóban pedagógus leszek, arra fogok törekedni leginkább, hogy példát mutassak a gyerekeknek, és sajnálom, hogy rajtam kívül nem sokan tartják ezt fontosnak.

Mindenesetre a tanárnő viselkedésére a reagálás a teljesen jogos felháborodás. Sok fajtája van a felháborodásnak. Vannak, akik felemelik a hangjukat, akik hátat fordítanak, akik összeszorított fogakkal csendben tűrik, és akik megjátszott nyugalommal próbálják meggyőzni a másikat az igazukról. De sajnos minden módszer ugyanoda vezet: jön a tipikus válasz („Ha te így beszélsz velem, ne várd el, hogy én máshogy beszéljek veled!”) és az intő. Amikor a szülők belenéznek az ellenőrzőbe, nem látnak a színfalak mögé, így a gyerek jön ki rosszul a helyzetből. Nem kétlem, hogy nem egy esetben a diák a felelős az iskolai problémákért, de most másról van szó. Nem tudom, hogy a tanárnő elkeseredett-e, esetleg a magánéletében vannak gondjai, de szerintem ne vigye be a munkahelyére a benne felhalmozódott stresszt, és főként ne a neki alárendelt tanulókon vezesse le.

Lehet, hogy a kedves ofőmet gyerekkorában érték sérelmek, és emiatt lett belőle rosszindulatú ember. Olyan tanárral viszont még sosem találkoztam, aki ennyire sunyi lett volna. Az elmúlt évben történt. Az irodalomtanár az első közös órán kijelentette, hogy a házi feladat és felszerelés hiányáért egyes jár. Azt gondolom, hogy a tudást kellene osztályozni, és nem a szorgalmunkat vagy trehányságunkat, így hát úgy döntöttem: szólok erről az osztályfőnöknek. Egyetértett velem, és megígérte: beszél az irodalomtanárral. Ennek ellenére nem szűnt meg a rossz jegyek osztogatása. Nem sokkal ezután, egy szülői értekezleten a szülők felvetették a problémát. Kiderült: maga az osztályfőnök kérte meg a magyartanárt, hogy adjon rossz jegyeket minden kis hibánkért, mialatt neki esze ágában sem volt megbüntetni minket ilyenekért. Azóta megszűnt ez a rendszer, de az osztályfőnök sunyisága mindenkit meglepett.

Sok pénzt kell befizetni az iskolának: osztálypénzt, évkönyvpénzt, karbantartáspénzt, fénymásolópénzt és nem utolsó sorban kiránduláspénzt. Nem minden család engedheti meg magának, hogy ennyi pénzt fektessen a suliba; hónapokig tartoznak, de végül kicsikarják belőlük a tartozásukat. És ekkor jön a legdühítőbb dolog. A diák nagy nehezen befizeti a kisebb vagyont, hogy el tudjon menni az osztálykirándulásra, nagy könyörgésre kap egy kis zsebpénzt is. És a tanár?

A befizetett osztálypénzből megy el kirándulni, az egészhez egyébként nincs semmi kedve, és a biztonság kedvéért vásárol a pénzből smink- és körömlakklemosót, hogy mindenki úgy nézzen ki, ahogy ő akarja. Utána a múzeumba menet a metróellenőr megbünteti a tanulót, mert nincs jegye, és a tanárnak még van képe azt mondani, hogy „Mért vagy ilyen csóró?”. Ez már több a soknál! Megpróbáljuk leváltatni az osztályfőnöket, de ennek a lehetősége csak elméletben létezik. Próbálkozásunknak csupán az az „eredménye”, hogy még jobban szívat minket.

Sok iskolában arról panaszkodnak a pedagógusok, hogy nincs semmi hatalmuk. Ez sem jó, de nálunk sajnos az ellenkezője igaz: a pedagógusoknak teljhatalmuk van, és a gonosz természetűek ezzel vissza is élnek. Mi csak tűrünk, hisz nem tehetünk mást, és végül, mint már előbb mondtam, mi járunk rosszul.

De próbáljuk a jó oldalát nézni a sokszor nagyon nehéz helyzetnek. A „közös ellenség” összekovácsolta az osztályunkat, nagyon összetartunk, szoros barátság alakult ki közöttünk.

Horváth Andrea

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2009. július 15.
Juditkám! Nagyon nehéz ennél többet mondani nekik anélkül, hogy pontosan megidéznénk az ábrázolt tanárokat. De azt Te is belátod, hogy egy nyilvános fórumon ezt nem lehet megtenni. Ki kellene találnunk egy jó/jobb műfajt az esetelemzésre. A neten szinte lehetetlen a konkrétum szintjére lemenni. Itt csak az egyik fél hallgattatott meg, a kép ennek következtében féloldalas, és a válaszok is túl általánosak. Bár éppen Te mondtál ennél többet és tanulságosabbat is a felelősségvállalásról meg az önreflexióról.
Kádár Judit | 2009. július 14. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Azért nekem olyan lehangoló, hogy csak annyit tudunk mondani egy középiskolás leánynak, hogy forduljon a diákönkormányzathoz vagy menjen másik iskolába. Meg persze azt, hogy biztos ők is hibásak. Azt hiszem, ennél többet érdemelne, ha már vette a fáradságot és keresett egy pedagógiai lapot a neten. Mint tavaly Benjámin.

Talán kérdezhettünk volna. Próbálhattunk volna beszélgetésbe elegyedni.

Juli | 2009. július 11.
Kedves Móni! Én úgy látom, hogy a környezetben "csak" az osztályfőnökkel van gondja a leányzónak, az osztálytársaival jól elvan, és a többi dologról nem igazán értesülünk. Az a tanács, hogy változtasson iskolát nem feltétlenül követendő, hiszen másutt is kifoghat egy rossz osztályfőnököt, viszont el kell hagynia a barátait, ami ebben az életkorban különösen érzékeny dolog. Új társas környezetbe beilleszkedni pedig igen csak nehéz. Tehát egy ilyen iskolaváltoztatási döntés több szempontból is roppant kockázatos.
Móni | 2009. július 10.
Csoszka azt írja, június 23-án, ki tudja mióta őrölte egymást a tanár és az osztálya. A cikk szerint 5 évig fog a kislány abba az iskolába járni. Ismerkedős kiránduláson már fura volt az indítás, amikor még senki sem táncolt senki idegein! Szóval, kíváncsi lennék én is a másik félre, de nem hiszem hogy a cikk írójának más lenne ettől az élete.
Andreának illetve szüleinek azt ajánlom: keressenek másik iskolát! Ha ennek csak a fele igaz, kiderül, ez a gyerek nap-nap után megy ebbe a "nemszeretem " környezetbe. Ahol még 4 évet kell eltöltenie! Mi felnőttek, egy ilyen munkahelyről nem mennénk el?
Lehet, hogy nem minden úgy történt. Lehet, hogy vannak, akik jól kijönnek az ofővel. De ennek a gyereknek lépnie kéne, méghozzá jó nagyot!
Juli | 2009. június 27.
Egyetértek Csoszkával, aki szerint a másik felet is meg kell hallgatni. Ezúttal a diák a másik fél, hiszen a pedagógusoknak már bőségesen volt és van alkalmuk megszólalni ezen a fórumon.
Van abban igazság amit "nenike" írt: ha ilyen súlyos a probléma a diákönkormányzatnak kellene lépni. De hát valamennyien tudjuk, hogy az iskolai demokrácia nem igazán működik, az iskolák többségében hiányoznak az érdemi dialógus elemi feltételei. A pedagógusok többnyire személyes sértésként fogadnak minden bírálatot, amin – ismerve kiszolgáltatott helyzetüket, labilis lelki egyensúlyukat – nem is lehet igazán csodálkozni.
A serdülők, amióta világ a világ, lázadnak, kritizálnak, akár igazuk van, akár nem. Azt így felmerülő problémákat helyben kell kezelniük a felnőtteknek, mindenek előtt a pedagógusoknak. Egyetértek Hangerrel, arról kellene beszélnünk, hogy milyen módon kezelhetők ezek a problémák, tehát hogy milyen tanulságot hordoznak számunkra a diáklány szavai.
Igen, Judit, az első feladat lenne rádöbbenteni a gyereket/gyerekeket arra, hogy ők maguk is felelősek a körülöttük kialakult helyzetért. Abban is igazat adok Neked, hogy a közös ellenség ellen szerveződő véd- és dacszövetség teremtette kohézió etikailag kifogásolható, a gyűlölködés csak a problémák súlyosbodásához vezethet.
Meseszép gondolata: próbáljuk beleképzelni magunkat a másik fél helyzetébe, feltétlenül megszívlelendő. Egy lehetséges alap ahhoz a bizonyos dialógushoz tanárok, diákok (és szülők) között, amelynek fájó hiányát valamennyien nap mint nap érezzük.
Kádár Judit | 2009. június 26. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Ami nekem Andrea leveléből a legnehezebben (legnehezebb szívvel, lehajtott fejjel) olvasható, az a "visszaköszönés".

Visszaköszön ennek a felnőtt világgal tusakodó leánynak az írásából a mi felnőtt világunk.

1. A magyarázhatnék. Biztosan magánéleti bajai vannak az ofőnek, biztosan nehéz volt a gyerekkora. Tudja a fene, mi volt, mi nem, de mi épp ugyanezt tesszük egy-egy "nehéz" gyerekkel szemközt: biztosan elhanyagolják a szülei vagy mindent megengednek neki, biztosan kistesója született, elváltak a szülők vagy iszik az apja... Eszünkbe sem jut, hogy mielőtt oknyomozásba kezdünk (sztereotípia előrángatásba pontosabban), rápillantsunk a helyzetre, amiben a gyerek ezt vagy azt tette, és aminek - horribile dictu - mi magunk is a szereplői vagyunk. Mi ezt nem tesszük meg, vagyis nem tanítjuk meg neki, vagyis ő sem teszi meg. Aztán dühöngünk, hogy miért nincs benne több belátás.

2. A "közös ellenség". Hát ez az. Drága Andrea, szomorkodj nyugodtan, úgy látom, van min szomorkodnod. De azt ne gondold, hogy a közös ellenség összekovácsolta osztály a nehéz helyzet "jó oldala"! Ez a legrosszabb oldal, ez a ma-kit-utálunk, de-jó-hogy-együtt-utáljuk érzés. Tőlünk tanuljátok meg a nyomorú helyzetekből, amit a mi ma-kit-utálunk gyakorlatunk ragaszt rátok. A politika, a sajtó, a mindennapi kapcsolatok, a munka világa, a közösségek, a családok tele vannak ezekkel a gyűlölet összenyomta véd és dacszövetségekkel. Úgy nyomorítja el a lelket az ilyesmi, hogy kő kövön nem marad.

Bizony bele kell nézni a kamaszok tükrébe. Nehezen kibírható, amit ott látunk, ha csak egy kicsi lelkiismeretünk is maradt még, bizony nehezen.
meseszép | 2009. június 24.
hanger: a te latinodat értem :)
komolyabban: ha egy helyzethez úgy viszonyulunk, hogy megsértődünk, már vesztettünk. ha bűnbakot keresünk/gyártunk, pláne. (ékes magyarsággal) értettem csoszka finom iróniáját, "nagyon szépen mondta meg a magáét", válaszolt nekem. de nem ez a lényeg.
ha egy diák megalázottnak érzi magát, akkor az is. és ha segítséget kér, de nem kap, akkor megoldja ő a problémát, - úgy, ahogy tudja. nekünk kellene a tudás birtokában lennünk, és rendelkezésére állnunk. még akkor is, ha ordítóan nincs igaza. mert egy kamasz mindig meg van győződve az igazáról. éppen ezért teljes erőbedobással, hittel küzd.
ellenünk? ha alkalmatlanok, vagy csupán csak felkészületlenek vagyunk, akkor bizony ellenünk is. (tudom, én is voltam kamasz. ajaj! és voltak "normális" tanáraim, meg iszonytatóak is. szándékosan használom ezt a durva jelzőt. ami beég, az örök életre megmarad.) ezt akarjuk örökíteni? vagy inkább küzdenénk ellene? ezt kell eldönteni, és onnan már látszik a megoldás.
aki pedagógusként is próbál anya/apa/szülő maradni, nem csak fejjel, szívvel is gondolkodni, (képzavar, tudom) nagy eséllyel nem fut bele ilyen utcába.
nekem a legvérlázítóbb helyzetekben az szokott segíteni, hogy beleképzelem magam a gyerek vagy az anyja helyzetébe. mindjárt egész más a világ.
hanger | 2009. június 24. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
hogy az osztályfőnöknő szánni való, és hogy neki egy fikarcnyival sem könnyebb, mint a diákjainak, és hogy milyen végtelenül megalázó lehet a végén még egy ilyen levéllel is szembesülni, az nem vitás. és ha meghallgatjuk, szinte biztos vagyok, hogy erre a következtetésre jutunk.

évezredek óta nehéz a "mai fiatalokkal" azt tudjuk. O tempora o mores! - kiáltott fel Ciceró. ("micsoda idők, micsoda erkölcsök!") De számomra a lényeg, hogy itt van egy megoldatlan helyzet, amiből mindenki rosszat tanul, és amivel mindenki rosszul jár.

és ami miatt én nem vagyok kíváncsi az osztályfőnökre, az az, hogy ahhoz a személyes diáktörténethez, amit Csoszka nagyon jól lát, hogy visszás (milyen legyen egy kamasz?), ahhoz szerintem nem tesz hozzá.

és szerintem azzal volna foglalkoznivaló, hogy ebből a történetből mit lehet tanulni. és persze nem az a fejlődés módja, hogy bűnbaknak kiáltjuk ki, és elítéljük a tanárt. ezért mondom, hogy nem jogi eset.
csoszka | 2009. június 23.
Hanger, nem gondolom, hogy a "Hallgattassék meg a másik fél is!" csupán jogi formula. Teljesen általános, hogy ugyanazt a szituációt minden résztvevő máshogy éli meg. Hogy ítélheted meg bármelyikük viselkedését csak az egyikük elmondása alapján?
Nem akarom én szentté avatni az osztályfőnököt, de abban biztos vagyok, hogy ha egy kapcsolatban valami félrefut, abban mindegyik fél ludas.

Olvasd csak el még egyszer ezt a mondatot és a környezetét is: "Mikor beértem az osztályomba, mosolyogva fogadtam, hogy majdnem minden lány órákon keresztül készült „maszkban” van."
És ekkor még nem is találkoztak azzal a gonosz, sunyi osztályfőnökkel!

Ennek az írásnak alapján mindenki nagyon fogja sajnálni ezt a szegény elnyomott, jogaiban korlátozott lányt. De mi lett volna, ha az osztályfőnökük írja le először a történteket. Akkor őt sajnáljuk, és elmélázunk a mai fiatalok szörnyű viselkedésén?
Na ezért írtam én, hogy ne ítéljünk elhamarkodottan!
IZs | 2009. június 23.
Máshol másokkal arról beszéltünk,hogy manapság egyik másik osztályba mintha 30 idegen járna, ugyan abba az iskolába, ugyan azokra az órákra. Olyan of. akinek már volt néhány jó közösséggé vált osztálya ezt igen nehezen viseli, próbálkozik valahogy összerázni a csapatot. Van amikor sikerül, van amikor nem. És tegyük fel nem sikerül és nem szívesen végzi az of feladatát, de mivel másik hadra fogható tanár nincs az iskolában, vagy nem vállal ofőséget ( mert megteheti) hát kedvetlenül, vagy minimál erőbedobással mímeli az ofőséget, ha még eleve alkalmatlan személyiségű, hát akkor gonosz és megalázó módon viselkedik, a levélben leírtak szerint. De ebben a levélben is ott van a sorok közt az a mai jelenség is, hogy diákjaink rettentő jól tudják azt hogyan és milyen módszerekkel ( sokszor még a mit is behatárolva ) tanítsanak tanáraik. A csakazért is fekete sminkű , még véletlenül se kipróbálva, hátha lehet tanulni smink nélkül is, az önmegvalósítás mindenek elött alapállású 14-éveseket kissé fontosabb dolgok felé terelgetni, valóban kihívás, szép feladat, de nem biztos, hogy önként vállalnám.
A levél jelzői szerintem kicsit bulvárosra sikeredtek (gonosz ,sunyi, szivat) nem nyerték meg a tetszésemet és abban sem vagyok biztos, hogy az egész osztály így éli meg ezt a "nagyon nehéz helyzetet". Ez a kicsi lány így látja, így éli meg, talán a szülei is erősítik a véleményét, én meg sajnálom Őt, hogy ilyen központi szerepet kap az életében az of. utálata.
hanger | 2009. június 23. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
szerintem ne menjünk el ismeretelméleti irányba.

az idézetnek nekem nem a kihalt nyelvével volt gondom, hanem a tartalmával. ugyanis ez nem jogi eset. teljesen érdektelen, hogy az osztályfőnököt végül szentté avatják-e, kitünteti-e az unesco és béke nobeldíjat kap-e, vagyhogy a legfelső bíróság ártatlannak minősíti-e. értően olvasva a diák levele arról szól, hogy ő, illetve a diákok az osztályban hogyan élik meg az osztályfőnöknénit. abban nincs is másik fél, akit meg lehetne hallgatni. hiszen egyedül a diák tudja, hogy ő mit él meg. ehhez nekem a hátam közepébe se hiányzik, hogy leírja az osztályfönöknéni, hogy miért nincs igaza a diáknak. és hogy miért nem ő ütött először.

azzal viszont volna foglalkoznivaló, hogy a diákok hogyan élhetnek meg ilyet. mert bár a közös ellenség szép mítosz, mégsem látom országosan vagy nemzetközileg legitimálható, legitimálandó osztályfőnöki szerepnek. de lehet, hogy csak én vagyok túl konzerv, és sokkal reálisabb az osztályfőnököket országszerte ellenséggé változtatni, mint az a mítosz ami az én fejemben él.
csoszka | 2009. június 23.
Valóban, pont olyan művelt, mint én nem lehet mindenki. Sőt, valószínűleg nincs egyetlen olyan ember sem, aki pontosan ugyanannak a tudáshalmaznak lenne a birtokában, mint én. Mint ahogy olyan ember sincs, aki pont annyit tud, pont annyira művelt mint te. És ez így jó. Ettől olyan tarka a világ.
Azt viszont egyáltalán nem hiszem, hogy a műveltség fokmérője lenne, egy latin mondat, ami az ember fejében megragad. Csak sokszor hallottam annakidején diákként.
A jelentése: Hallgattassék meg a másik fél is!

A dolog így lenne tisztességes. Ugyanis (ha már egykori bölcs tanáromat idéztem, hadd idézzem hasonlóan bölcs nagyanyámat is) messziről jött ember azt mond, amit akar.
Mióta emberek élnek a Földön és közösségeket alkotnak, mindig is voltak közöttük ellentétek. És természetesen mindig a másik volt a gonosz, az aljas, a meg nem értő, az együttműködésre képtelen, stb.
Ezért is háborítanak fel az ilyen, egy nézőpontból leírt történetek, amit aztán "bedobnak a köztudatba", szörnyülködjön csak rajta, aki arra jár. Hogy aztán valójában mi történt az alatt a néhány év alatt, amíg ez az osztály és az osztályfőnöke őrölték egymás idegeit? Nem hiszem, hogy erre objektív választ lehetne találni. Maximum sok-sok nézőpontból megnézni. Lehetne. Ha lenne jelen több néző. De nincs. Úgyhogy ezzel a levéllel sokat kezdeni nem lehet. Csak sajnálni mindenkit, aki ilyen helyzetbe kényszerült. Tanárt és diákot egyaránt.
meseszép | 2009. június 22.
kedves csoszka! lefordítanád? nem lehet mindenki olyan művelt, mint te.
csoszka | 2009. június 21.
Audiatur et altera pars!

Nem ártana. Mielőtt ítélkezünk.
nenike | 2009. június 21.
Felháborított ez a cikk. Akkor, amikor rengeteg a munkanélküli pedagógus, ilyen emberek lehetnek a pályán. Megértem, hogy a cikkíró diák és társai így vélekednek rólunk. Hogyan értessem meg, hogy nem vagyunk ilyenek? Én se szeretem, ha a diák úgy néz ki, mint akire ráömlött a festékbolt teljes polcozata, mert a kis buta nem ért a sminkeléshez, és nem szépíti magát, hanem nevetségessé teszi. Lelke rajta. De négy év alatt, anélkül, hogy erről túl sokat beszélnénk, a leánykák megtanulnak jól sminkelni, és leszoknak a túlzott festésről, mert az festi magát, aki belül üres, hogy legalább kívülről mutasson.
Valóban nagyon neveletlenül és egyre neveletlenebbül érkeznek a diákok a középiskolába. Az a dolgom, hogy próbáljam pótolni, amit a szülő elmulaszt. De nem lehet direkt módon. Ha mindig hangoztatom, hogy én vagyok az ész, a gyerek kinevet és ilyeneket ír, mint ez a kislány. Igaza van.
Ne a magánéletében keressük az okokat a tanárnő viselkedésére. Nincs közünk hozzá. De igenis keresse meg az osztály a hivatalos módját annak, hogy legyen olyan osztályfőnökük, akivel megtalálják a közös hangot.
A kirándulásról írtakat felháborítónak tartom. Mi lenne, ha a tanárnő olyan iskolában tanítana, ahol a szülők 80 %-a munkanélküli?
Kedves Andrea! Nézze a jó oldalát a dolognak: valóban tudnak igazán jó közösségek is születni abból a helyzetből, hogy közös az ellenségük. Ez igaz. A mi tantestületünk is akkor volt a legjobb, mikor zsarnok igazgatónk volt. :)
Az ilyen emberrel nagyon kedvesnek és udvariasnak kell lenni, nem szabad tőle félni (úgy látom, nem is félnek), és meg kell keresni a szülői szervezet meg a diákönkormányzat lehetőségeit arra, hogy váltsanak osztályfőnököt.
hanger | 2009. június 18. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
engem nem lep meg. titeket?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.02.18.
Az állami egyetemek tanszékei visszavonatnák az új NAT-ot
Miután múlt héten egyetemi oktatók széles köre foglalt állást az új Nemzeti Alaptanterv irodalomoktatásra vonatkozó részei ellen, kedden az állami egyetemek irodalomtudományi tanszékei-...
(Forrás: Index)
--
2020.02.18.
Kínában gigantikus internetes oktatási platformot szerveztek a vírus miatt otthon maradt 180 millió diáknak
Kína létrehozott egy felhő alapú közös oktatási platformot, és elkezdte a tévében leadni az általános iskolás tananyagot, miután az ország 180 millió tanulója nem járhat iskolába az...
(Forrás: Qubit)
--
2020.02.18.
Nahalka István: Mekkora a baj? Harcok a NAT körül
Tényleg úgy tűnik, hogy az oktatás tartalmának központi szabályozása terén két egymásnak gyökeresen ellentmondó nézet érvényesül, és attól függően, hogy éppen milyen oktatáspolitika...
(Forrás: Városi Kurír)
--
2020.02.18.
Az egykori népbiztosok színvonalán támadják a Nemzeti alaptantervet
A hőzöngők minden pozitív újítást és változást figyelmen kívül hagyva, főleg politikai-ideo­lógiai síkon támadják a NAT történelem tantárgyra vonatkozó részeit, aminek semmi kö...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.18.
A Fazekas tanárai is tiltakoznak a NAT ellen
Az iskolai rangsorokat rendre megnyerő Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanárai és dolgozói is tiltakoznak az új Nemzeti alaptanterv bevezetése ellen. Csatlakoznak...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.18.
Ha nálam egy tanár azt mondaná egy gyereknek, hogy „fogd be a szád”, akkor holnap bezárnék
Ha játékosan csináljuk, az is lehet buli, hogy megtanuljuk az összes magyarországi tájegységet a pontos helyesírásukkal együtt, meg az is, hogy összegyűjtjük a magánhangzó-torlódásos...
(Forrás: Forbes)
--
2020.02.18.
Multinacionális vállalatok tantervei: gyerekvilág a 21. századi globális kapitalizmus korában
A 21. századi gyermekkép két fő jellemzője a gyerekek álemancipációja, és a néhány éve elhunyt amerikai kutató, Joe Kincheloe által kinderkultúrának nevezett, rózsaszínre lakkozott á...
(Forrás: mérce)
--
2020.02.18.
Bayer-show: Ez az első tanárok, pedagógusok által összeállított NAT
A műsor második felében Pósán László, a Fidesz-KDNP debreceni országgyűlési képviselője volt a vendége, akivel főként az új Nemzeti Alaptantervről beszélgettek.Ami az új Nemzeti Alaptantervet...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.18.
Fidesz: A gyöngyöspatai iskolaügynek a szegregáció csak ürügye
A gyöngyöspatai iskolaügynek a szegregáció csak ürügye, a cigány családok és tanulók pedig csak eszközök ahhoz, hogy a kártérítési pert kezdeményező, „külföldről pénzelt alapí...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek