OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. szeptember 21.
» Hozzászólások (5)
Címkék:
 

Peer Krisztina

In Memoriam

Istvános diák voltam

„Miként a matt-fenyegetés ellen sem lehet úgy védekezni, hogy felborítjuk a sakktáblát, az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, mint az emberi társadalmak.”

Ottlik Géza: Iskola a határon

Emlékszem arra, amikor mindenki oda akart járni. Az ismeretlen új vonzása elhomályosította azt, amit kezdeni akartunk magunkkal. Pontosan tudtuk, hogy a német tagozatos, jó hírű dorogi iskolából nagy esélyünk van a rostán átesni, és hetedikes korunkban elsősként bemutatkozni. Azon a rostán, ahol a gyűrűmet forgatva Szabó Lőrincet szavaltam; ahol megnevettettem a tanárokat, ugyanis elárultam, hogy a felvételi csakis azoknak kedvez, akik fiatal pedagógusokhoz kerülnek a szóbelin, hiszen ők biztosan „jó fejek”. A folyosóra kihallatszó kacagást anyám is hallotta, akinek izgalmamban nem tudtam elmesélni a nevetés tárgyát; ahol fogalmam sem volt az ideális fürdővíz hőmérsékletéről; ahol megtudtam, hogy a hegyoldalban kialakított szőlőültetvény esetén jó, ha a kapa feje merőlegesen éri a földet.

Arra is emlékszem, hogy rakott szoknyában és parasztblúzban álltam az évnyitón, a posztóból készült tumpa cipőmet mindenki megbámulta. Meg arra, hogy volt, aki leszarta, miben kell megjelenni, és az akkor még megvehetetlen piros farmerját húzta föl. Már akkor is bátran képviseltem, hogy én nem veszek fel köpenyt.

Emlékszem arra is, hogy az első napokban csak a korábbi osztálytársaimmal beszélgettem, aztán a hangadókhoz csapódtam; meg arra, amikor megszóltam mások ruháját.

Arra, amikor az avatás gyengén sikerült, annak ellenére, hogy mindent megpróbáltak, mert még nem volt dolguk kiselsősökkel. Meg arra, amikor a „második anyukánk” énektanárként és iskolai karvezetőként szembesült azzal, hogy az ő osztályában vannak a legtehetségtelenebb zenészek. Emlékszem, amikor állva, egyedül énekeltem az Oragna Figát úgy, hogy még a dallamot sem találtam el. Ma már tudom, hogy a paksi srác nem laza srácot jelent.

Emlékszem, hogy a kificamított bokám nem vetett gátat a történelem felelésnek, és életemben először és utoljára ülve adhattam számot tudásomról. A könyveimre, amik tele voltak az idegen szavak szótárának jegyzeteivel; a fizikaóra előtti szorongásra, amit már akkor is a nem létező gyomorfekélyem okának véltem. És persze azokra a fizikaórákra, amikor a „krumplifejűek” megtanulták a táblát balról jobbra letörölni, meg amikor nem tudtak „fenét se”, csak tisztára mosni azt egy kettesért.

Arra, amikor a felelés kizárólag ugyanazokat érintette, mindegy volt, hol nyílik a napló; meg arra, amikor mindezen már csak nevettünk.

Emlékszem, amikor egyik reggel azzal fogadtak, hogy egy osztálytársunkat elütötte a kamion, és meghalt. Életében először és utoljára ő vezette a triatlonos bringásokat. Csak nevetni tudtam a folyosón, egészen addig, míg nem értem be a terembe, ahol nem láttam egyetlen tekintetet sem. Meg arra, hogy „az élet megy tovább”, és hogy a kamaszok a temetésen zavarukban vagy a trauma hatása miatt nemcsak síró-, de röhögőgörcsöt is kaphatnak. Nem is tudták, hogy ötödikben kézen fogva korcsolyáztunk az egyetlen dorogi jégpályán, ahova anyu hozta a teát és a zsíros kenyeret, és sosem szólt rám, amiért csak pulcsi volt rajtam.

Emlékszem arra a színpad mögötti reggelre, amikor zokogva borultam az osztályfőnökömre, hogy nem tudom az elszakadt cipőmet visszacserélni, mert elveszett a blokk; és ő pontosan tudta, hogy nem ezért kerestem meg.

A magyar faktra, amely miatt Shakespeare-összessel járkáltam Esztergomban; amikor megállítottak, és azt mondhattam, hogy én tényleg ezt olvasom; amikor rájöttem, hogy A galamb valóban hajaz Az átváltozásra és arra, amikor már ezt nem láttam. Emlékszem, évekig A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője volt a kedvenc filmem, holott addig Greenaway-nek hírét sem hallottam.

A Kis-Duna parti szünetekre, a tuják mögötti dohányzásra; meg arra, amikor osztályfőnöki órán én számoltam össze, hányan szívtak az osztályból már füvet, amit Ancsi néni csak „fűszeres cigarettának” nevezett. Meg arra, amilyen beszélgetést ez elindított.

És arra, amit a tanárokról leveleztünk az órán; meg arra, ahogyan ők ezt „nem vették észre”. Ahogy rámutattak, hogy a súgás büntetése valójában az empátia gyakorlásának elfojtása, ezért nem adnak egyest.

Emlékszem azokra az osztálytalálkozókra, amikor már tegeződve koccintottunk, és amikor tényleg érdekeltük őket.

És arra, amikor tíz év és néhány személyes mondat után már mindannyian csak egy dologról tudtak beszélni. Nem voltak már ugyanazok.

Peer Krisztina

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Bea | 2009. szeptember 25.
Hihetetlen, hogy nem is egy évfolyamban voltunk, de szinte ugyanazok az emlékeink, és hihetetlen, hogy mekkora fájdalmas mosollyal olvastalak... és az még hihetetlenebb, hogy akik mostantól oda járnak, már nem fogják ugyanezt érezni, tudni, átélni.
Akárki akármit mond: én büszke vagyok arra, hogy istvános voltam/vagyok... és sajnálom, hogy egyszer majd a gyerekem nem lehet ugyanerre büszke.
egy nem Istvános diák | 2009. szeptember 22.
Az írásokat olvasva az első gondolatom az volt: szívesen lettem volna Istvános diák. Mindenféle írástól - legyen az objektív vagy szubjektív -, mindenféle bizonyítéktól függetlenül azt gondolom, hogy az iskola, ahol a diákok ilyen szintű önszerveződésre, megszólalásra, kiállásra és együttműködésre képesek, csak olyan pedagógusokkal dolgozhat, akik képesek az egyes belépő diákokat csoporttá, közöséggé formálni. Ez nem kis munka... és nem mellékes, hogy a diákok minden egyes lépése indirekten bizonyítja az iskolában folyó munka minőségét, hatékonyságát, a pedagógusok kivételes szakmaiságát. Gyerekek és nevelők összhangját, a csoport erejét.
Vali | 2009. szeptember 22.

NEM akarok, és nem is fogok elmenni a téma mellett én sem. Mondom mindezt annak ellenére, hogy szerintem még a jéghegy csúcsát sem látom ebben az ügyben.
Többekkel együtt én is emlékszem, és NEM "az idő mindent megszépít" alapon, szinte csak jó és szép dolgokra emlékszem az istvános évekből. Ami pedig ciki vagy kellemetlen volt..., kellett ahhoz, hogy az az ember lehessek, aki ma vagyok. Akkor még, gyerekként nemigen volt súlya számunkra az "én csak a javadat akarom" kezdetű mondatoknak, akár szüleink, akár tanáraink szájából is hangzottak el. Fogalmam sincs, miért van ez, talán így működik a legtöbb ember; aztán felnőtt fejjel beláttam, hogy jééé, tényleg igaza volt anyunak, osztályfőnökömnek.....
Mióta anya vagyok sokkal szentimentálisabb lettem, mégsem hiszem, hogy kizárólag emiatt bőgtem végig Kriszti írását (hol a nevetés, hol a szomorúság miatt). És tényleg igaza van: egykori tanáraink már nem ugyanazok, de nem az eltelt 11 év miatt!
Egy "anya, fürdess meg!"-nek ma már eleget tettem, hallgatom a szuszogását, és csak remélni tudom, hogy az én gyerekemből is egyszer legalább annyira jó ember válik, amilyen én vagyok, köszönhetően többek között a gimnáziumnak, ahová jártam.
Sok jó embert ismertem meg ott; ami sok jó dolog velünk történt - barátságok, szerelmek, bulik, beszélgetések - azt soha senki nem tudja elvenni tőlünk, csak az szomorít el, hogy másoknak esélye sem lesz már hasonlókat átélni, mert Esztergom már nem ugyanaz a Szent István Gimnázium nélkül.
egy másik volt Istvános diák | 2009. szeptember 22.
Örülök, hogy Kriszti ilyen jól összefoglalta gimnáziumi évein(k)ek tapasztalatait. Volt osztálytársaként emlékszem a leírt dolgok nagy részére. Nekem is szinte csak kellemes emlékeim vannak az István Gimnáziumról. Ami esetleg nem volt annyira jó, az már rég feledésbe merült. Szerintem mindannyian akik oda jártunk nagyon sokat kaptunk útravalónak, mind tárgyi tudásban, mind viselkedésben. Őszintén remélem, hogy minden volt Istvános diák figyelemmel kíséri az iskola sorsát és erejéhez, képességéhez mérten tesz az ügy érdekében.
Volt Istvános diák | 2009. szeptember 22.
Én is Istvános diák voltam, én is emlékszem. Ezekre és sok másra is, és mai napig büszkén mondom: én Istvános diák voltam!
HA arra gondolok, mit tettek ezzel az iskolával, nem tudom mi bánt jobban:hogy meghurcoltak általam nagyra tartott és becsült tanárokat, hogy az eljövendő diákságot megfosztották attól, hogy átélhesse ezeket az élményeket, vagy hogy nekem magamnak tűnt el egy olyan biztos pont az életemből ami eddig kimondatlanul, de ott volt. Mert most érzem csak, hogy az elmúlt 10 évben is mindig ott volt valahol, hogy bármi gondom lenne, bizalommal fordulhatnék ahhoz az iskolához, ahhoz a tanári karhoz, akik elindítottak, akikről úgy érzem, fontos vagyok nekik/fontosak vagyunk nekik mindahányan. Mi, akik Istvános diákok voltunk. Mert ez jelent valamit. Őszintén sajnálom és megvetem azokat, akik lekiismeretfurdalás nélkül tönkretették mindezt, mert fogalmuk sincs milyen volt Istvános diáknak lenni.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.23.
A Fidesz szerint semmiség a közoktatási törvény módosítása, a TASZ Alkotmánybíróság elé viszi
A vita után sajtótájékoztatót tartottak a tiltakozó szervezetek, ahol Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom aktivistája elmondta, lelkiismereti és szakami kérdés felszólalni a törvénymó...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Nem kaptak választ a bérkérdésre a tanárok, felkészülnek az őszi akciósorozatra
A Pedagógusok Szakszervezete nemrég kijelentette, eddig tartott a türelme, a tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért ősztől akciósorozatot hirdetnek. A szakszervezet ugyanis úgy látja,...
(Forrás: mérce)
--
2019.06.23.
Kaotikus a helyzet a nyári gyermektáboroknál
Még mindig nincs egységes szabályozás arra vonatkozóan, ki lehet táboroztató, nincs személyi, vagyoni feltételhez kötve a tábor szervezése. Egyetlen feltétel, hogy maga a táborhely feleljen...
(Forrás: Infostart)
--
2019.06.23.
Egy pomázi iskolában kipróbálták azt, ami egyszerre jó a szülőknek, tanároknak és a háziorvosoknak is, és fényesen bevált
Van már pár iskola, ahol kipróbálták, hogy bizalmat szavaznak a szülőknek, és háromról 15-re emelték a szülők által igazolható napok számát. Ezt ugyanis saját körben eldönthetik. Ilyen...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.06.23.
A Kárpát-medencei oktatási együttműködést erősíti egy uniós projekt
A Kárpát-medencei oktatási együttműködés erősítése a célja az Oktatási Hivatal (OH) valamint a Szent István Egyetem és a Debreceni Egyetem közös uniós projektjének – közölte Gloviczki...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
A Budapest School a „mit” helyett a „hogyan”-ra adja meg a választ a tanulóknak
A Budapest School működési elve az, hogy a diákok – akik magántanulók – ugyanúgy kapnak bizonyítványt, csak az ehhez szükséges tudást más metódus szerint sajátítják el, ami egyben...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.23.
Pölöskeiné: Nem lényeg a tankötelezettség
Pölöskeiné szerint jó döntés volt, hogy a szakképzést a gazdasághoz kapcsolták, bár szerinte jobb volt, amikor még a Nemzetgazdasági Minisztérium felelt a területért, igaz, most az Innov...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Messze még a Diákváros: csak az egyetemisták felének jut kollégium
Tény: kollégiumi férőhelyből továbbra sincs elég, országosan mintegy 54 ezer férőhely érhető el (ebbe beletartoznak az egyházi és magánkollégiumok is), miközben a nappali tagozaton tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.23.
Rugalmas iskolakezdés? A kormány ezt is eltörölné
A tervezet módosító csomag szerint, ha egy gyerek betöltötte a 6. életévet, kötelező elmennie iskolába. Akkor is, ha ő egy nappal a megadott határidő előtt, mondjuk augusztus 30-dikán sz...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek