OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. szeptember 23.
» Hozzászólások (2)

„Keresek Valakit”

Rozmis Margit

1968-ban születtem Jászberényben. Tanári diplomát szereztem földrajz és történelem szakon. 1988 óta megszakításokkal ugyan, de egy jászsági kistelepülés általános iskolájában dolgozom. A tanítás mellett szabadidőmben is szívesen foglalkozom gyerekekkel, több szakkört vezetek, szívesen szervezek kirándulásokat. 2006 óta pedig lakóhelyemen önkormányzati képviselőként is tevékenykedem. Azért vállaltam a feladatot, hogy települési szinten képviselhessem iskolám, tanulóink érdekeit. A történet egy kedves tanítványomról szól, aki nehezen találja helyét a világban, és aki sajnos nincs egyedül ezzel a gonddal. Egy olyan iskolában dolgozom, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek száma csaknem azonos a tanulói létszámmal, így az ő története „csupán” egy a sok közül. A tolerancia, az elfogadás hiánya sajnos nap mint nap mérgezi az életünket.

„Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.”

(József Attila, 1921)

A fiú, akiről írok, Gábor, 15 éves. Jelenleg egy vidéki szakközépiskola tanulója. Négy évig osztályfőnöke voltam az általános iskolában, így elegendő időt töltöttünk együtt ahhoz, hogy történetét jól ismerjem. Gábor sajátos nevelési igényű, depresszióra hajlamos diák, aki önértékelési problémával küzd, és az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatta már.

Gábor szüleivel és két testvérével él. A családnak viszonylag jók az anyagi körülményei. Az édesapa sokat dolgozik, emiatt kevés időt tölt a családjával. Az édesanya háztartásbeli, idejének jelentős részét a gyermeknevelés köti le. A fiú veleszületett rendellenességgel él (ajak- és szájpadhasadék), amit mind ő, mind a szülők nehezen dolgoztak fel.

Gábor a család középső gyermeke, és ezt a helyzetet is nehezen viseli. Testvéreivel való kapcsolata problémás. A két évvel idősebb bátyja súlyos betegséggel küzd, ami ugyancsak nagy terhet ró a szülőkre. Gábor húga jó tanuló, szorgalmas, akit mind szülei, mind nevelői mindig dicsérnek teljesítményéért. Gábor sokszor érzi úgy, hogy vele nem foglalkoznak. Véleménye szerint a bátyja azért kap több figyelmet, mert beteg, húga pedig kiváló tanulmányi eredményével váltja ki mindig a család elismerését. Az anya egyébként igen szigorúan neveli a gyermekeket, hiszen jószerével egyedül van velük, tehát szükségesnek ítéli, hogy megfelelően kézben tartsa őket. Gábor gyakran panaszkodott az édesanyjára szigora miatt. Idejének legnagyobb részét otthon a számítógépe előtt tölti, egyedül.

A fiú külsejéből fakadóan nem tudja elfogadni önmagát, önértékelési problémái vannak. Ugyanakkor az órákon igyekszik mindig a középpontban kerülni, ha másképp nem megy, akkor deviáns magatartással. A sikertelenséget nehezen tolerálja. Kudarc – órai feladatok sikertelen teljesítése – esetén viselkedése agresszívvé válik.

Míg az alsó tagozatban szívesen vett részt logopédiai terápián, addig felső tagozatosként a foglalkozásokon való részvételt többször megtagadta, mivel szégyellte ezt a társai előtt. A nyolcadik osztályban azonban már egyértelműen elutasított minden, a kötelező tanórán kívüli foglalkozást. Ez természetesen konfliktusok sorát eredményezte a nevelők és Gábor között. Magatartási problémái egyre gyakoribbá váltak, melynek következtében egyre többször került konfliktusba iskolai környezetével és családjával is. Előfordult, hogy kirohant az órákról, akár padokat is fellökve, durván sértegetve a környezetében lévőket. A felelősségre vonáskor többször sírva fakadt, kiborult. Az érzelmi élet zavarára utalt a túlmozgékonysága, a „bohóckodása” és olykor trágár kifejezésekkel „tarkított” beszéde. Tanulását nehezítette írászavara (betűk felcserélése), a tanulási módszerek alkalmazásában történő lemaradás, az önálló vázlatkészítés, lényegkiemelés nehézsége, a nyelvi kifejezőképesség alacsony szintje, és legfőképp beszédhibája, a hadarás és pöszeség. Mindezek persze a kudarcélményt erősítették benne. A kudarcok pedig mindinkább az iskolával, tanárokkal való szembenállást fokozták. A tetőpont az volt, amikor Gábor ének tantárgyból félévkor elégtelen osztályzatot kapott, mert a tanárnővel szembeni intoleranciája olyan devianciára utaló tevékenységekben (feladatvégzés folyamatos elutasítása, dacos magatartás, minősíthetetlen „beszólások” a tanárnőnek) nyilvánult meg, melyet a nevelő másképpen értékelni nem tudott (vagy igazából nem is akart).

A kamaszkorral a szexualitás kérdése központi téma lett számára. Kortársai szerint is túlzott érdeklődéssel bírt a téma iránt. Közeledni próbál korosztálya lányaihoz, de nem mindig a megfelelő módon (agresszív, durva volt), így ezt a fajta érdeklődését a lányok elutasították.

Annak ellenére, hogy önmaga is belátta: nem képes megfelelő teljesítményt nyújtani az iskolában, beszéde sem fejlődik kellőképp, mégsem járt a számára előírt fejlesztő foglalkozásokra. A pszichológusi segítséget sem vette igénybe. Szinte mindig kritizálásnak, sértegetésnek fogta fel környezete vele szembeni megnyilvánulásait.

Sokszor felmerül bennem a kérdés: mit tehetünk mi, „gondos” felnőttek, egy hasonló sorsú gyermek útjának egyengetéséért? Mit tehetünk és mi az, amit teszünk ezekért az alakuló személyiségért? Napjainkban annyi problémával kell megküzdeni az oktatásban mindenkinek. Diáknak, pedagógusnak, szülőnek egyaránt megvan a maga gondja. És közben tornyosulnak a megoldatlan problémák.

Adva van egy fiú, születési rendellenességgel, kamaszkori, családi, tanulási problémákkal. Vegyük számba a lehetséges segítőket! A szülő elfoglalt, ugyancsak problémákkal teli élete nem hagy elég időt a gyermekre. A kortársak nem tudnak, de nem is akarnak segíteni. Általában egyre jellemzőbb az osztályokon belüli közömbösség, nincs szolidaritás, nem működik az empátia, a gyerekek nem állnak ki egymásért. Jó esetben kívülálló szemlélők, de olykor verbálisan, esetenként tettlegesen is bántják egymást. Történetem főhőse is inkább volt az osztály bohóca, mint elfogadott, értékelt tagja.

Az osztályfőnöki órákon gyakran beszélünk a toleranciáról, az emberi értékekről, társas kapcsolatokról, szervezünk közös programokat, de őszintén bevallva egyre kevesebb eredménnyel. A szülői értekezleteken egy-egy felmerülő probléma esetén a szülők sok esetben egymás gyermekére mutogatnak, olykor igen vitatható stílusban vonják kétségbe egymás szülői alkalmasságát.

Számomra is nyomasztó a tudat, hogy nem tudok megfelelni az osztályfőnökséggel járó kihívásoknak. Ugyanakkor hiszek abban, hogy értékek továbbra is léteznek, csak a közvetítés módjában vannak hibák. A tanár túlterhelt, igyekszik megfelelni mindenféle elvárásnak, így előfordulhat, hogy a konfliktushelyzetet az „erő” oldaláról zárja le: beír, buktat. (Amit a magam részéről elfogadhatatlannak tartok.)

Az iskolában a gyerekek által adott jelzések széles skálájával találkozunk. Az pedig az iskolán, a pedagóguson múlik, hogy e jelzésékre miként reagál. Tudjuk, hogy a magatartási problémák jelentős részének gyökere a családi háttérben keresendő, de a felelősséget kizárólag a családra hárítani nem lehet. Itt van például ez a fiú a kamaszkor minden problémájával, önértékelési gondokkal, gyenge iskolai teljesítménnyel, a környezet elleni tiltakozása jeleként deviáns viselkedéssel. Mindez olyan súllyal nehezedik rá, hogy egyedül megküzdeni e problémákkal nem bír, miközben a segítség minden formájának dacosan ellenáll.

Ki és hogyan segíthetne neki?

Rozmis Margit

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Rudas Katalin | 2010. február 1.
A fiú az elégedetlenség minden jelét felmutatja, Témája az elutasitás, amit aztán a környezetéből ki is vált.Mégis miben kapaszkodhatna meg? Ebben az életkorban a legfontosabb a kortárskapcsolatok, akiket elutasit és akik elutasitják. Ördögikör. Mégis itt probálkoznék, kicsit a megfigyelő énjét erősitve, hogy rálásson arra, hogy ő mit csinál. Kamasz csoportba tenném, hogy egy másik szerepbe is kerülhessen valahogy a csoport elfogadása mentén.
hanger | 2009. október 4. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
a kérdésre a választ nem tudom.

engem az érint meg benne, hogy a történet oly nagyon mindennapi és gyakori. és annyira ritka, hogy egy tanár ne a személyes sérelmecskéiről beszéljen, hanem ilyen szép kerek összefüggéseiben lássa az egészet.

talán, ha minden tanára és segítője így látná, akkor nem kéne most megoldás után futkosni. puszilom az énektanárnénit.

az a félmondat is megérint, amiben arról van szó, hogy a diáktársak nem toleránsak, legfeljebb kívülállók. talán ebből az irányból lehetne megoldást keresni. olyan közösséget, amelyik elfogadja őt.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.02.21.
A NAT-tal kapcsolatos kommunikációról
A NAT-2020 mellett kiállók a kritikusokat hazafiatlansággal vádolják. Szélsőségesebb megfogalmazásokban még a hazaárulás is előfordul. --- Nem állítom, hogy nem léteznek szélsőséges...
(Forrás: Nahalka István blogja)
--
2020.02.21.
Káosz a felvételi körül: Palkovicsék reformja miatt törvénysértésben az iskolák
A kormányzat szándékáról megkérdeztük a két érintett minisztériumot is. Az ITM kérdésünkre nem hagyott kétséget afelől, ha életben akarnak maradni, a szakgimnáziumoknak fel kell venni...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.02.21.
Közös órákat javasol a NAT a tanároknak
A módosított Nemzeti alaptantervben meghatározott nevelési célok és módszertani alapelvek a korábbi NAT-hoz képest számos lényeges korszerűsítést, korszerű pedagógiai módszert tartalmaznak...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.21.
Megbüntették a fóti gyermekközpontról rappelő fiút - A fenntartó szerint nem történt felelősségre vonás
“Mi Mohameddel rúgjuk kint a bőrt, te meg a kerítésednél állhatsz őrt” - ilyen és hasonló mondatokkal sorjázza a gyerekek sorsával játszadozó döntéshozókat a bezárásra ítélt fó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.02.21.
Arató László: NAT-vihar, avagy két hét bolondokháza
A Magyartanárok Egyesületének elnöke szerint az új Nemzeti alaptantervet a benne lévő kötelező tananyagmennyiség miatt is kénytelen lesz minden magyartanár szabotálni. A HVG számára írt...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.21.
Oktatáskutató az új NAT-ról: megkeseredett fiatalok fognak kijönni az intézményekből
Oktatási évértékelőt tartott a Civil Közoktatási Platform. Ercse Kriszta a CKP szóvivője az ATV című műsorában arról beszélt: a Nemzeti alaptanterv nem nemzeti, és nem alaptanterv. Az...
(Forrás: ATV)
--
2020.02.21.
Esterházy és Kertész is bekerült a kerettantervekbe
Az oktatás tartalmi szabályozásának második szintje az egyes területekhez kapcsolódó kerettanterv, amelyben konkrétan leírják, mit, hány órában kell tanítani az iskolákban. Ezek alapjá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.21.
Hároméves kortól parancsra készítenek fel bennünket a sötét jövőre
És nem azért, hogy nyafogjak. Meg a személyes dolgaimmal előhozakodjak. Meg kend sajnáljon engemet. Bár jól esne, ha legalább kend. Nem is a sajnálat, mert azzal nem sokra megyünk. A tata megmondta...
(Forrás: Kolozsvárii Szalonna – Határokon Átívelő Szellemi Táplálék )
--
2020.02.21.
Nem takarodnak el az iskolából, inkább tovább tiltakoznak
Körülbelül hatvanan jöttek el arra a csütörtöki fórumra a pécsi Reggelibe, amit az Emberség Erejével Alapítvány szervezett a hetek óta viták kereszttüzében álló új Nemzeti Alaptantervvel...
(Forrás: Pécs Ma)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek