OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. szeptember 23.
» Hozzászólások (2)

„Keresek Valakit”

Rozmis Margit

1968-ban születtem Jászberényben. Tanári diplomát szereztem földrajz és történelem szakon. 1988 óta megszakításokkal ugyan, de egy jászsági kistelepülés általános iskolájában dolgozom. A tanítás mellett szabadidőmben is szívesen foglalkozom gyerekekkel, több szakkört vezetek, szívesen szervezek kirándulásokat. 2006 óta pedig lakóhelyemen önkormányzati képviselőként is tevékenykedem. Azért vállaltam a feladatot, hogy települési szinten képviselhessem iskolám, tanulóink érdekeit. A történet egy kedves tanítványomról szól, aki nehezen találja helyét a világban, és aki sajnos nincs egyedül ezzel a gonddal. Egy olyan iskolában dolgozom, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek száma csaknem azonos a tanulói létszámmal, így az ő története „csupán” egy a sok közül. A tolerancia, az elfogadás hiánya sajnos nap mint nap mérgezi az életünket.

„Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.”

(József Attila, 1921)

A fiú, akiről írok, Gábor, 15 éves. Jelenleg egy vidéki szakközépiskola tanulója. Négy évig osztályfőnöke voltam az általános iskolában, így elegendő időt töltöttünk együtt ahhoz, hogy történetét jól ismerjem. Gábor sajátos nevelési igényű, depresszióra hajlamos diák, aki önértékelési problémával küzd, és az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatta már.

Gábor szüleivel és két testvérével él. A családnak viszonylag jók az anyagi körülményei. Az édesapa sokat dolgozik, emiatt kevés időt tölt a családjával. Az édesanya háztartásbeli, idejének jelentős részét a gyermeknevelés köti le. A fiú veleszületett rendellenességgel él (ajak- és szájpadhasadék), amit mind ő, mind a szülők nehezen dolgoztak fel.

Gábor a család középső gyermeke, és ezt a helyzetet is nehezen viseli. Testvéreivel való kapcsolata problémás. A két évvel idősebb bátyja súlyos betegséggel küzd, ami ugyancsak nagy terhet ró a szülőkre. Gábor húga jó tanuló, szorgalmas, akit mind szülei, mind nevelői mindig dicsérnek teljesítményéért. Gábor sokszor érzi úgy, hogy vele nem foglalkoznak. Véleménye szerint a bátyja azért kap több figyelmet, mert beteg, húga pedig kiváló tanulmányi eredményével váltja ki mindig a család elismerését. Az anya egyébként igen szigorúan neveli a gyermekeket, hiszen jószerével egyedül van velük, tehát szükségesnek ítéli, hogy megfelelően kézben tartsa őket. Gábor gyakran panaszkodott az édesanyjára szigora miatt. Idejének legnagyobb részét otthon a számítógépe előtt tölti, egyedül.

A fiú külsejéből fakadóan nem tudja elfogadni önmagát, önértékelési problémái vannak. Ugyanakkor az órákon igyekszik mindig a középpontban kerülni, ha másképp nem megy, akkor deviáns magatartással. A sikertelenséget nehezen tolerálja. Kudarc – órai feladatok sikertelen teljesítése – esetén viselkedése agresszívvé válik.

Míg az alsó tagozatban szívesen vett részt logopédiai terápián, addig felső tagozatosként a foglalkozásokon való részvételt többször megtagadta, mivel szégyellte ezt a társai előtt. A nyolcadik osztályban azonban már egyértelműen elutasított minden, a kötelező tanórán kívüli foglalkozást. Ez természetesen konfliktusok sorát eredményezte a nevelők és Gábor között. Magatartási problémái egyre gyakoribbá váltak, melynek következtében egyre többször került konfliktusba iskolai környezetével és családjával is. Előfordult, hogy kirohant az órákról, akár padokat is fellökve, durván sértegetve a környezetében lévőket. A felelősségre vonáskor többször sírva fakadt, kiborult. Az érzelmi élet zavarára utalt a túlmozgékonysága, a „bohóckodása” és olykor trágár kifejezésekkel „tarkított” beszéde. Tanulását nehezítette írászavara (betűk felcserélése), a tanulási módszerek alkalmazásában történő lemaradás, az önálló vázlatkészítés, lényegkiemelés nehézsége, a nyelvi kifejezőképesség alacsony szintje, és legfőképp beszédhibája, a hadarás és pöszeség. Mindezek persze a kudarcélményt erősítették benne. A kudarcok pedig mindinkább az iskolával, tanárokkal való szembenállást fokozták. A tetőpont az volt, amikor Gábor ének tantárgyból félévkor elégtelen osztályzatot kapott, mert a tanárnővel szembeni intoleranciája olyan devianciára utaló tevékenységekben (feladatvégzés folyamatos elutasítása, dacos magatartás, minősíthetetlen „beszólások” a tanárnőnek) nyilvánult meg, melyet a nevelő másképpen értékelni nem tudott (vagy igazából nem is akart).

A kamaszkorral a szexualitás kérdése központi téma lett számára. Kortársai szerint is túlzott érdeklődéssel bírt a téma iránt. Közeledni próbál korosztálya lányaihoz, de nem mindig a megfelelő módon (agresszív, durva volt), így ezt a fajta érdeklődését a lányok elutasították.

Annak ellenére, hogy önmaga is belátta: nem képes megfelelő teljesítményt nyújtani az iskolában, beszéde sem fejlődik kellőképp, mégsem járt a számára előírt fejlesztő foglalkozásokra. A pszichológusi segítséget sem vette igénybe. Szinte mindig kritizálásnak, sértegetésnek fogta fel környezete vele szembeni megnyilvánulásait.

Sokszor felmerül bennem a kérdés: mit tehetünk mi, „gondos” felnőttek, egy hasonló sorsú gyermek útjának egyengetéséért? Mit tehetünk és mi az, amit teszünk ezekért az alakuló személyiségért? Napjainkban annyi problémával kell megküzdeni az oktatásban mindenkinek. Diáknak, pedagógusnak, szülőnek egyaránt megvan a maga gondja. És közben tornyosulnak a megoldatlan problémák.

Adva van egy fiú, születési rendellenességgel, kamaszkori, családi, tanulási problémákkal. Vegyük számba a lehetséges segítőket! A szülő elfoglalt, ugyancsak problémákkal teli élete nem hagy elég időt a gyermekre. A kortársak nem tudnak, de nem is akarnak segíteni. Általában egyre jellemzőbb az osztályokon belüli közömbösség, nincs szolidaritás, nem működik az empátia, a gyerekek nem állnak ki egymásért. Jó esetben kívülálló szemlélők, de olykor verbálisan, esetenként tettlegesen is bántják egymást. Történetem főhőse is inkább volt az osztály bohóca, mint elfogadott, értékelt tagja.

Az osztályfőnöki órákon gyakran beszélünk a toleranciáról, az emberi értékekről, társas kapcsolatokról, szervezünk közös programokat, de őszintén bevallva egyre kevesebb eredménnyel. A szülői értekezleteken egy-egy felmerülő probléma esetén a szülők sok esetben egymás gyermekére mutogatnak, olykor igen vitatható stílusban vonják kétségbe egymás szülői alkalmasságát.

Számomra is nyomasztó a tudat, hogy nem tudok megfelelni az osztályfőnökséggel járó kihívásoknak. Ugyanakkor hiszek abban, hogy értékek továbbra is léteznek, csak a közvetítés módjában vannak hibák. A tanár túlterhelt, igyekszik megfelelni mindenféle elvárásnak, így előfordulhat, hogy a konfliktushelyzetet az „erő” oldaláról zárja le: beír, buktat. (Amit a magam részéről elfogadhatatlannak tartok.)

Az iskolában a gyerekek által adott jelzések széles skálájával találkozunk. Az pedig az iskolán, a pedagóguson múlik, hogy e jelzésékre miként reagál. Tudjuk, hogy a magatartási problémák jelentős részének gyökere a családi háttérben keresendő, de a felelősséget kizárólag a családra hárítani nem lehet. Itt van például ez a fiú a kamaszkor minden problémájával, önértékelési gondokkal, gyenge iskolai teljesítménnyel, a környezet elleni tiltakozása jeleként deviáns viselkedéssel. Mindez olyan súllyal nehezedik rá, hogy egyedül megküzdeni e problémákkal nem bír, miközben a segítség minden formájának dacosan ellenáll.

Ki és hogyan segíthetne neki?

Rozmis Margit

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Rudas Katalin | 2010. február 1.
A fiú az elégedetlenség minden jelét felmutatja, Témája az elutasitás, amit aztán a környezetéből ki is vált.Mégis miben kapaszkodhatna meg? Ebben az életkorban a legfontosabb a kortárskapcsolatok, akiket elutasit és akik elutasitják. Ördögikör. Mégis itt probálkoznék, kicsit a megfigyelő énjét erősitve, hogy rálásson arra, hogy ő mit csinál. Kamasz csoportba tenném, hogy egy másik szerepbe is kerülhessen valahogy a csoport elfogadása mentén.
hanger | 2009. október 4. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
a kérdésre a választ nem tudom.

engem az érint meg benne, hogy a történet oly nagyon mindennapi és gyakori. és annyira ritka, hogy egy tanár ne a személyes sérelmecskéiről beszéljen, hanem ilyen szép kerek összefüggéseiben lássa az egészet.

talán, ha minden tanára és segítője így látná, akkor nem kéne most megoldás után futkosni. puszilom az énektanárnénit.

az a félmondat is megérint, amiben arról van szó, hogy a diáktársak nem toleránsak, legfeljebb kívülállók. talán ebből az irányból lehetne megoldást keresni. olyan közösséget, amelyik elfogadja őt.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.07.23.
Döntetlen: a Nagy Blankát mocskoló kormánylap mellé állt a
Eddig sorra nyerte a pereket Nagy Blanka az őt lejáratni próbáló kormánylapok ellen, de az ítélőtábla ezúttal felemás ítéletet hozott: rábólintottak a Ripost.hu fellebbezésére. A pernyertess...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.23.
A finn elnökségi konferencián a Kreatív Partnerség Magyarország program
2019. júliusában vette át az európai uniós elnökséget Finnország. A finn elnökség keretében, az első szakmai esemény a 2019. július 8-10. között, Helsinkiben megrendezett, Creative Transformations...
(Forrás: Kölöknet)
--
2019.07.23.
Mi jön az OKJ-rendszer helyett?
Az OKJ-s képzések megszüntetésével leegyszerűsödne és szétválasztható lenne az iskolai keretek között és a felnőttképzési tanfolyamokon megszerezhető szakképesítés. Információink...
(Forrás: index)
--
2019.07.23.
Nekiment a Magyartanárok Egyesületének elnöke Háy Jánosnak
Arató szerint negyvenévnyi küzdelem van abban, hogy az irodalomtanítás figyelme a tanárok jelentős részénél már a művekre és nem az írók életrajzára irányul. Miután végigveszi, milyen...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.23.
Kézivezérlésre állítják az oktatást: könnyítenek az iskolaigazgatók kinevezésén
Ismét adminisztratív intézkedésekkel akarnak egy egyre súlyosbodó problémát megoldani – nyilatkozta lapunknak egy Pest megyei iskola igazgatója. Mint mondta, tapasztalatai szerint egyre nehezebb...
(Forrás: Népszava)
--
2019.07.22.
Menekülnek a tanárok, amikor elérik a nyugdíjkorhatárt
Úgy látszik, nem lesz megoldás a pedagógushiányra, hogy nyugdíjaskorú tanárokat dolgoztassanak tovább, mert a tanárok menekülnek a munkából, még tíz órát sem hajlandók vállalni. Csak...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.07.22.
143 391 nettó – elkeseredetten posztolják fizetésüket a szakpedagógusok
A kormány hangzatos számokat közöl az oktatásban dolgozók anyagi megbecsülésével kapcsolatban. A pedagógusok hatodik éve nem kapnak béremelést, ezenkívül a nevelést, oktatást segítő...
(Forrás: mérce)
--
2019.07.22.
A budaörsi iskolaigazgatók csicskáztatása és a köznevelési törvény módosítása mutatja meg a NER lényegét
A mostani, budaörsi esetben és az alternatív iskolákra vonatkozó törvénymódosításban közös vonás, hogy nincs bennük semmiféle racionális elem azon felül, hogy a minisztériumtól eleve...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.07.22.
Az Emmi „nem találta meggyőzőnek” az elutasított budaörsi igazgatók pályázatait
Az iskolaigazgatók kinevezése a jogszabályban előírt eljárás szerint történik, a végső döntés, a kinevezés joga az oktatásért felelős miniszteré. A jogszabályban kijelölt döntéshoz...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek