OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. szeptember 28.
» Hozzászólások (6)
Címkék:
 

Domokos Zsuzsa

Egy, kettő, bal, jobb...*

Bosszantóan leegyszerűsítő cikket közölt a Népszabadság szeptember 24-i száma Trencsényi László docens tollából (Jobboldali fordulat – balról?). Mint állítja: a progresszió a pedagógiában mindig a baloldali politikai mozgalmak felől érkezett. Nem vagyok pedagógiatörténész, de kapásból olyan jobboldaliként elkönyvelt és progresszív pedagógiai közírók jutnak eszembe, akiknek haladó szelleme ma is több figyelmet érdemelne: Németh László, Karácsony Sándor.

Másrészt jó is, hogy kezembe került ez az írás. Végre megértettem néhány kudarcom okát. Például azt, miért nem sikerült társaimat soha meggyőzni róla, hogy interdiszciplinárisan és időszinkronosan kellene tanítani a gimnáziumokban a magyart és történelmet, mert az lenne könnyen elsajátítható, ugyanakkor hasznos tudás a diákjaink számára. Volt egy iskola a nyolcvanas években: a hatvani Petőfi Gimnázium, ahol humán blokká szervezték át a művészettörténet, rajz-, ének-, irodalom-, történelem- és filozófiaórákat, és a tanárcsapat (mai nevén team) együttesen gondoskodott az előző órákon feldolgozott ismeretek következő órai alkalmazásáról. Csakhogy mire ehhez elkészült néhány új taneszköz, az oktatás irányítói jónak látták bevezetni az egyszakos egyetemi tanárképzést. Lehet, korunk nem a polihisztorok kora, amint ellenkezésemre válaszul megkaptam, de talán kevesebb állás nélküli tanár lenne manapság, hiszen könnyű belátni, hogy egy átlagos létszámú iskolában nincs elegendő földrajz-, rajz-, ének- vagy olaszóra egy szaktanár számára.

Ez a magabízó mentalitás, hogy minden, ami jó, csak a „mi csapatunk” ötlete lehet, és senki sem akarhat jót, aki vélünk vitatkozni mer – a pedagógiai szakma ma látható csődjének legfőbb oka. Ezért volt egyszerre öt elfogadott 12.-es történelemkönyv, hogy a szaktanárokra mérhetetlen nyomást gyakorolhasson a szülői akarnokság: azt tanítsák, ami kell a felvételin. Szerintem bölcsebb lett volna egy vagy kettő, de olyan, amely tisztelettel tanítja mind a bal-, mind a jobboldal eszméit. Konszenzust keresve – nemcsak egymással, hanem közelebb kerülve így, ezáltal és ezért az igazsághoz is.

Az oktatás irányítói hatalmi helyzetükkel számos esetben visszaélve döntöttek. Ha ki is kérték a társadalmi, civil, szakmai szervezetek véleményét – formálisan, figyelembe sem véve a gyakorlati szakértők kételyeit. Ilyen erősen vitatott döntés számtalan volt az elmúlt húsz év alatt, de persze a nyolc évig irányító oldalra hárul nagyobb felelősség a téves döntések miatt. Csak a fontosabbakat említve: számosan vitattuk, hogy jó ötlet a hatosztályos gimnáziumok engedélyezése, mert féltünk, hogy a magasabb színvonalú általános iskolai nyolcadik osztályok kiürülhetnek. Ugyanis csak ilyen helyekről jelentkező tanítvány tudott helytállni a felvételin. Féltettük a leszakadó családok gyerekeit a társadalmi szegregációtól… Hiába adtunk hangot ennek, mégis bevezették, és lám, nem jutott be halmozottan hátrányos helyzetű gyerek ezekbe az iskolákba! Most drága pénzen integrálni próbáljuk ezeket a gyerekeket – csakhogy vidéki kis falvakban már nincs kihez! Aki tudott, elköltözött a kihaló falvakból. De hasonló szegregáció a fővárosban is megfigyelhető: a szülők inkább komoly összegeket kifizetnek az alapítványi iskoláknak, csak ne kelljen ambiciózus csemetéjüknek elviselni egy nehezen nevelhető gyermek jelenlétét.

A szakoktatásról írottak sem vetnek jó fényt Trencsényi Lászlóra, hiszen mint egyetemi oktató és a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke bizonyára jobban tudja nálam, hogy a Kádár-kori szakoktatás nem volt „tanoncképzés”! Sőt! Nagyon is gondoskodtak a későn érő tehetségek kibontakozásáról, mivel a sikeres szakmunkásvizsga után beiratkozhattak a gimnázium esti vagy levelező tagozatának harmadik osztályába. Az, amiről docens úr itt becsmérő hangütéssel beszél, a Horthy-kor szakképzésére vall…

Hogy vissza akarják állítani a Kádár-kori szakképzést? El sem kellett volna törölni, hiszen minden szakoktató állítja, a manuális készségek már nem fejleszthetők tizenhat éves korban, az elvesztegetett két év inkább árt, mint használ. Tudom, hogy ezt szakmai szervezeteik még a döntés előtt kifejtették, – mégis bevezették. Drága gépek, gyakorlati tantermek kerültek a szemétdombra. A szülők is hiába akarták, nem tudták elérni, hogy gyermekük eljárjon az „szakmai előkészítő” kilencedik és tizedikbe, hiszen ott pont azokkal a tantárgyakkal gyötörték őket, amelyeket már nyolcadikban sem szerettek: irodalommal, nyelvtannal, matematikával… Ezért olyan gyerekek váltak bukottá vagy iskolakerülővé, akikből lehetett volna egy boldog pék, favágó vagy virágkötő. Ha időben kiengedik őket a padokból és beengedik a műhelybe…

Téved a cikk szerzője abban a kérdésben is, hogy a régi rendszerben a „félelem légköre” uralta az iskolát, de a nyitott, demokratikus társadalomban, az ő reformjaik következtében már nem. Mint pályám felét a Kádár-rendszerben középiskolai oktatóként dolgozó pedagógus állítom, hogy ez pont fordítva volt. A régi rendben ugyanis szilárd volt a vizsgakövetelmény, nem volt esetleges az értékelés, nem volt ekkora verseny az egyetemi férőhelyekért – ráadásul még volt idő és pénz szakkörökre, tehetséggondozásra, sőt a közösségi élet színterei a legtöbb szakmunkásképzőben is nagyon sokat segítettek az önismeretben, a szocializációban. Röviden: a túl sok és kapkodó változtatás, a társadalom rosszabbodó mentális állapota okozza, hogy ma már a gimnazisták igen nagy százaléka a sport vagy a szakkör helyett is különórákra jár – és a túlterhelt gyerekek könnyen válnak deviáns szokások rabjaivá.

Az osztályzásról sem alakult ki társadalmi konszenzus, akár a fentebb vázolt problémákról. Tény, hogy az a pedagógus, aki harmincöt gyereket minősíteni tud öt kalkulussal, bűvész. De a dolog azért működött, éspedig eredményesen (ha nem is teljesen sikeresen), mert minden érintett: szülő és diák is pontosan tudhatta, melyik tárgyból mit kell tudnia egy kettesnek, közepesnek és így tovább. Vagyis a társadalom – függetlenül a világnézettől – ezt fogadta el, és azt tartja demokratikusnak és progresszívnek, ami konszenzussal született döntés. Legyen ez akár egy új tantárgy, akár új érettségi vizsgaszabályzat, netán egy osztályzata a gyerekünknek. A jó tanár tudta ezt, és azért is volt tekintélye, mivel az érintett tanuló is igazságosnak érezte az osztályzatait. Valahogy így van ezzel a kollégáink többsége is: szívesebben állt volna a reformok előremutató része mellé, ha azt érezte volna, hogy véleményét akkor is tiszteli a hatóság, ha az esetleg kritikai megnyilvánulás. Így azonban a hasznos és haszontalan döntések összekeveredtek a közvélemény szemében.

Sokunknak néha az az érzése, hogy a „jobb kéz nem tudta, mit csinált a bal, vagy a bal kéz nem tudta, mint csinált a jobb”. Nem lenne szerencsés, ha az olvasók elhinnék, hogy ez a sokféle tévedés azonos a baloldalisággal. Mert sokunk szerint csak „balogság, balgaság ”, ami azt is jelenti: baloldali, de azt is, hogy suta, butus, ügyetlen…

Miért hagytuk, hogy így legyen?

Domokos Zsuzsa
c. egyetemi tanár

--

Jegyzet

* Domokos Zsuzsa egy Népszabadságban megjelent cikkre reagált, válaszcikkét a Népszabadság azonban nem jelentette meg. A szerkesztő (Révész Sándor) a cikket túl terjedelmesnek és tartalmi szempontból vitathatónak találta. Szerinte ugyanis a Kádár-rendszer iskolái félelemkeltőek voltak, az akkori szakmunkásképzés pedig zsákutcás. Vitatta továbbá, hogy Németh László és Karácsony Sándor a korábbi rendszerben jobboldaliként lett volna elkönyvelve.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

meseszép | 2009. október 4.
Tisztelt Trencsényi László!
Miért is ez a kioktató hangnem? Ez a sértődöttség? IZS nagyon rosszul tette, hogy belement ebbe a játszmába. Itt senki sem a tanító nénije a másiknak, senki nem dörgölheti a másik kis nóziját a helytelen házi feladatba. (Egyébként meg a tanító néni nem is teszi) Ez a fórum szakmai síkon vitázó, jobbítani kívánó kollégák gyülekező helye. Vagy mégsem?
Mást olvasott ki a szövegből IZS? Valószínű azért, mert az a más is benne volt. Zsolnai József mondta egykoron a helyesbíteni akaró hallgatónak: "Ha azt akarta írni, miért nem azt írta?"
Ha Trencsényi úr mást akart írni, miért nem fogalmazott egyértelműbben? Egyébként meg a másként-gondolkodás a legnagyobb áldás ebben a szakmában (is). A vita előrevisz. A sértődött egymásramutogatás meg sehova.
IZs | 2009. október 4.
Tisztelt (?) Trencsényi! megszólalni se nagyon tudok, nem hogy a leírtakkal vitatkozni, megyek megtanulok értően olvasni, visszamenőleg megkeresem írását a Lenhossék utcai esetről majd utánanézek egy pszichológia tankönyvben a tanoncképzésben inasokat tanítani képtelen önfeledten szegregáló tanároknak. És igérem , hogy buta, 30 éve szakmai elméletet tanító gépészmérnökként, többé még a szakképzés dolgaiban sem vitatkozom az Önnel az ELTE docensével.
hanger | 2009. október 4. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
a matekban azt szeretem, hogy vannak alapfogalmak és axiómák, amiket elfogadunk, és van egy produkciós rendszer, a logika, ami eldönti, hogy mi igaz, mi nem. a matekban az a jó, hogy az állítások, amiket kimondunk, azokról egyértelműen eldönthető, hogy igaz-e. vagy nem dönthető el, és akkor lehet ezt hinni, vagy nem hinni, mint a zorn lemmát, de azon sincs vitatkoznivaló.

amivel itt most nehéz mit kezdeni, az éppen az, hogy például az az állítás, hogy a "kádárrendszer iskolái félelemkeltőbbek voltak a maiaknál", nehezen eldönthető. bizonyos szempontokból nyilván sokkal kevésbbé, más szempontokból viszont nyilván sokkal inkább. amíg nem beszéljük meg, hogy miket tartunk fontos dimenziónak, ami alapján összehasonlítjuk, addig a vita parttalan.

hogy 16 éves kor alatt nem heggeszthetnek és kalapálhatnak a gyerekek, az nyilván marhaság még későbbi hegedűművészek esetében is. ha valaki meg szeretne egy életen keresztül heggeszteni és kalapálni, annak meg pláne. éppannyira ostobaság, mint megtiltani, hogy valaki irodalmat tanuljon, vagy irodalmat olvasson 16 éves koráig, ha magyartanár szeretne lenni. de igazából ez a korlát inkább csak egy sokadik mellékhatása egy egyébként teljesen indokolt szabályozásnak. megintcsak a szabályozás helyességének vagy helytelenségének eldöntése csak úgy mehet, ha elfogadjuk, hogy mely dimenziók alaján hasonlítjuk őket össze. anélkül parttalan vita.

mindemellett számomra elfogadhatatlan, hogy azokat irányítjuk szakiskolába, akikkel sikerült valamiért megutáltatni a matekot, az irodalmat, a zenét és más élvezeti termékeket. azért mert valakinek levágtuk véletlen a lábát, azért még nem kell belőle kézművest csinálni. valaminek a hiánya nem jelenti a másik valaminek a többletét. sajnos. de az is igaz, hogy belőle futót nevelni eléggé tarthatatlannak látszik.

akkor van erről értelme vitatkozni, ha eldöntjük, hogy mivégre a szakiskola. az általánosiskolai hulladék esélyteremtése, vagy a lászólag egyszerűbben tanulható alapokkal rendelkező szakmák képzőhelye. sokszor ráadásul nem is lehet tudni, hogy melyik hova való. társadalmi berendezkésünk mondja meg, hogy az asztalos az szakiskola és nem egyetem. igencsak nehéz lenne egy olyan marslakónbak elmagyarázni, hogy miért, amelyik marslakó látott már jó asztalost, és érintett már igazán szép bútort.

viszont azt is látni kell, hogy hazánk pedagógustársadalma nincs felkészülve arra, hogy kevés selejtet gyártson. olyan iskoláink, és olyan családsegítő háttérintézményeink vannak, amelyek összességében ontják magukból az iskolakerülőket. hogy mit csináljunk ezekkel a diákokkal? társadalmunk azt javasolja, hogy csináljunk belőlük műveletlen, bunkó szakmunkást, vagy szélsőséges esetben raklapszegelőt. de ettől még nem lesz ez az ember boldog. és nem is lesz feltétlen hasznos része társadalmunknak. ráadásul eistein-ek és paganini-k is vannak közöttük. akikért igencsak kár.

hogy mit kéne tenni azért, hogy hazánk pedagógustársadalma, vagy egyáltalán az oktatás jobban boldoguljon ezekkel a feladatokkal? nehéz elhinnem, hogy felülről oktrojált kényszerszabályozásokkal lehet ezt hatékonyan segíteni, anélkül, hogy társadalmi vita, és legalább szakértői konszenzus előzné meg.

a kádárrendszer oktatása annyiban biztos, hogy kényelmesebb volt, hogy kiszámíthatóbbak voltak a szabályok. most párévente (még csak nem is négyévente) áll fejre a korábbi világ. az irányítás elég fejetlennek tűnik. erősen centralizál, de mégsem, normákat vár el, de mégsem, liberalizál és konzervál. ebben kitalálni, hosszú éveken keresztül fejleszteni, tökéletesíten bármit is, szinte teljesen fölösleges. mert két mozdulattal eltörlik a tantárgyat magát, vagy az óraszámot felezik, majd háromszorozzák, stb.

nem tiszták a tanárok és az iskolák topmenedzsmentjének a motivációi, nem tiszták az elvárások a tanárokkal, az iskolákkal a diákokkal szemben, és ami tiszta az sem koherens. mást vár el az iskolától, a tanóráktól a szülő, a diák, az oktatásirányítás, és a szakmaiság maga. ilyen zagyva és zilált erőtérben jól teljesíteni senki sem tud.

és még vitatkozni is nehéz. mert nagyon nem egyeznek az alapfogalmaink, a céljaink, a megoldási javaslataink. talán jó lenne, ha nem vitatnánk egymás szövegértési képességeit, hanem inkább megpróbálnánk a gondolatok mögé nézni, és megérteni egymást. abból lehetne épülni.
Trencsényi | 2009. október 3.
Drága (rosszul) olvasó! (vö. szövegértés: PISA)Kénytelen vagyok magyarázni, de rühellem.
A szóbanforgó írásban - most ez egyszer a pedagógusok működésének diszfunkcionalitásáról semmit nem írtam.
Bizonyítani akartam, hogy vagy 100 éves tradíciói az un. reformpedagógiáknak (pedagógiai progressziónak) korábban összekapcsolódtak a politikai baloldal törekvéseivel Nagy Lászlótól, Kemény Gáboron át Méreiig akár.
Az utóbbi éveknek (egyébként e cikkben sem kritikátlanul hagyott) törekvései a reformpedagógia/alternatív pedagógiák örökségét próbálták - jól-rosszul, ezt ne most, s ne velemk vitassuk - érvényre juttatni. S pártunk és kormányunk jelesei meghirdették: "visszaszívják" mindezt, lám az inasokat máris kivonták a NAT alól, kalapálhatnak, reszelgethetnek, mert úgymond az fejleszti a "manuális készségüket" (NB a pszichológia iélyen készséget nem ismer, csak a 9-10-es gyerekeket tanítani képtelen, rosszulmotivált, önfeledten szegregáló pedagógusokat - ld. Lenhossék utcai eset, de erről is másutt íartam, ne itt)
Azzal tessék vitatkozni mindig, amit írok. Ha már ... (Ettől még lehet utálni engem is)
IZs | 2009. október 1.
Trencsényi László docensnek ezzel a cikkel sikerült több ezer tanár "tyúkszemére" rátaposnia. Igazad van Zsuzsa, borzasztó amennyire leegyszerűsítő, de a szerző tollából hasonló írásokat régebben is olvashattunk. A számomra az igazán bosszantó az, hogy egy országos napilap szerzői milyen sok energiát és újság oldalt fordítanak a pedagógusok lejáratására
Anya | 2009. szeptember 29.
Teljesen igaza van Domokos Zsuzsának. Lehet átkozni a múltat és kidobálni mindent, meg elfelejteni, de akkor valóban jobb volt az oktatás. Biztosabb lábakon állt. Nem kellene elgondolkodni azon, hogy hogyan lehetne ismét iskolává tenni az iskolát? Ugynerről találtam egy jó írást:
http://gfg.freeblog.hu//
Ami gömbölyű, azt visszük, ami szögletes, azt gurítani próbáljuk. Parancsra. Nélkülünk, de velünk.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.01.19.
Most megszüntetni a médiaismeret tantárgyat olyan, mint monszun idején megszabadulni az esőkabátoktól
A médiatanárok és a tanagyagot kialakító film- és médiatudománnyal foglalkozó kutatók felháborodtak a kivezetésről szóló hír hallatán. Hartai László, az ELTE Filmtudomány tanszéké...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Ragaszkodnak az SNI-s gyerekek szülei a bezárásra ítélt egri általános iskolához
Tavaly februárban jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy fel kell számolni a szegregációt több hazai iskolában. Az egyik érintett iskolát, az egri Móra Ferenc Általános iskolát fenntart...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Századvég: A magyarok kétharmada igazságtalannak véli a gyöngyöspatai roma családok kártérítését
A miniszterelnök és más kormánytagok azóta is hangoztatják, hogy a szegregált romáknak nem akarják kifizetni a bíróságon megítélt kártérítést. A Századvég közleménye alapján má...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.01.19.
Huszártelepen majdnem áldozatul estek a szegregáció elleni harcnak
A gyöngyöspatai per kapcsán ismét a középpontba került az iskolai szegregáció témája. A kártérítés híre könnyen bírósági eljárások tömegét generálhatja, akár az olyan helyeken...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Pénz helyett képzést adna az állam a gyöngyöspataiaknak
Dacára annak, hogy a Kúrián a mai napon jogerőre emelkedik a a gyöngyöspatai ítélet, amely százmilliós nagyságrendű kártérítést adna roma családoknak, a magyar kormány kitart azon á...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Megtagadott ítélet: máig sem kapták meg az évekig szegregált gyerekeknek jogerősen járó kártérítést Gyöngyöspatán
Horváth László, a térség fideszes országgyűlési képviselője Farkas Lilla felvetésére úgy reagált: neki választott képviselőként minden, a körzetéhez tartozó település ügyével...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.19.
A gimnáziumi vezetők azt kérik, 2021 szeptemberéig ne lépjen hatályba az új NAT
Az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatói Grémiuma azt kéri a kormánytól, hogy legkorábban 2021 szeptemberében lépjen hatályba az új Nemzeti alaptanterv (Nat).Az MTI-hez péntek este eljuttatott...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.15.
"A szülők értelmesebbek, mint Parragh Lászlóék"
Csökkent a szakképzésben részt vevő gyerekek száma a KSH adatai szerint, bár Palkovics László innovációs miniszter és Parragh László MKIK-elnök korábban trendfordulóról beszélt, arr...
(Forrás: Klubrádió)
--
2020.01.15.
Az MTA szívesen segítene a Nemzeti alaptantervben, de válaszokat nem kaptak
A visszajelzések hiánya ellenére a Magyar Tudományos Akadémia továbbra is kész részt venni az ország jövője szempontjából meghatározó fontosságú Nemzeti alaptanterv (NAT) társadalmi...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
  Gyimesi Krisztina

Kedves OFOE!

Gyesen lévő tanár vagyok (8 osztályos gimnáziumban, magyar irodalom és nyelv, egyetemi diplomával, 16 év munkaviszony, 3 gyermekem miatt 9 tanított év). A következő tanévtől mennék vissza tanítani. Jelenleg 2 lehetőségen gondolkodom:
1. a korábbi gimnáziumomba visszavárnak, azonban teljes állást a 3 gyermek miatt nem vállalnék. Amennyiben jól tudjuk, a 3. gyermek 5 éves koráig az iskolának biztosítania kell a "félállást". Ez valóban így van? Illetve ha nem félállásba, hanem "6 órába" szeretnék visszamenni, van-e lehetőségem, vagy csak ha a munkáltató is beleegyezik? Továbbá a "6 órás" állás a pedagógusoknál pontosan mit jelent (kötelező óraszámok, egyéb kötelezettségek, stb.)
2. Egy általános iskolában, ahol csak alsó tagozat van, tanítót keresnek. Mivel kieső helyen, egy faluban van az iskola, évek óta nincs jelentkező. Én ebben a faluban lakom, és a 3 gyermek mellett átmenetileg szívesen dolgoznék ebben az iskolában. Az lenne a kérdésem, hogy van-e olyan munkakör, amit az egyetemi végzettségemmel, tanári diplomámmal betölthetnék az alsó tagozatban (pl. napközis pedagógus, stb.).

Válaszát előre is köszönöm,
Kriszta

--
  Láng Róbert

T. Cím!
Érdeklődni szeretnék, hogy közalkalmazotti munkaviszonnyal a dec.23-tól megkezdett EGYBEFÜGGŐ szabadságból mennyi vihető át a 2020-as naptári évre a 2019-es keretből?
Köszönöm

--
  Szodrai Csilla

Tisztelt OFOE!
Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a 2020 január 1-jétől oktatókká átminősülő és az új szakképzési törvény hatálya alá kerülő, jelenleg még közalkalmazott pedagógusoknak eddig alanyi jogon járó jubileumi jutalma megmarad-e, vagy 2020. január 1-jétől kezdve ez csak egy adható jutalom lesz, ami a munkáltató anyagi helyzetétől függ majd.Hol találom meg ennek a kérdésnek a megbízható jogi szabályozását?
Köszönettel:
Szodrai Csilla

--
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek