OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. szeptember 28.
» Hozzászólások (6)
Címkék:
 

Domokos Zsuzsa

Egy, kettő, bal, jobb...*

Bosszantóan leegyszerűsítő cikket közölt a Népszabadság szeptember 24-i száma Trencsényi László docens tollából (Jobboldali fordulat – balról?). Mint állítja: a progresszió a pedagógiában mindig a baloldali politikai mozgalmak felől érkezett. Nem vagyok pedagógiatörténész, de kapásból olyan jobboldaliként elkönyvelt és progresszív pedagógiai közírók jutnak eszembe, akiknek haladó szelleme ma is több figyelmet érdemelne: Németh László, Karácsony Sándor.

Másrészt jó is, hogy kezembe került ez az írás. Végre megértettem néhány kudarcom okát. Például azt, miért nem sikerült társaimat soha meggyőzni róla, hogy interdiszciplinárisan és időszinkronosan kellene tanítani a gimnáziumokban a magyart és történelmet, mert az lenne könnyen elsajátítható, ugyanakkor hasznos tudás a diákjaink számára. Volt egy iskola a nyolcvanas években: a hatvani Petőfi Gimnázium, ahol humán blokká szervezték át a művészettörténet, rajz-, ének-, irodalom-, történelem- és filozófiaórákat, és a tanárcsapat (mai nevén team) együttesen gondoskodott az előző órákon feldolgozott ismeretek következő órai alkalmazásáról. Csakhogy mire ehhez elkészült néhány új taneszköz, az oktatás irányítói jónak látták bevezetni az egyszakos egyetemi tanárképzést. Lehet, korunk nem a polihisztorok kora, amint ellenkezésemre válaszul megkaptam, de talán kevesebb állás nélküli tanár lenne manapság, hiszen könnyű belátni, hogy egy átlagos létszámú iskolában nincs elegendő földrajz-, rajz-, ének- vagy olaszóra egy szaktanár számára.

Ez a magabízó mentalitás, hogy minden, ami jó, csak a „mi csapatunk” ötlete lehet, és senki sem akarhat jót, aki vélünk vitatkozni mer – a pedagógiai szakma ma látható csődjének legfőbb oka. Ezért volt egyszerre öt elfogadott 12.-es történelemkönyv, hogy a szaktanárokra mérhetetlen nyomást gyakorolhasson a szülői akarnokság: azt tanítsák, ami kell a felvételin. Szerintem bölcsebb lett volna egy vagy kettő, de olyan, amely tisztelettel tanítja mind a bal-, mind a jobboldal eszméit. Konszenzust keresve – nemcsak egymással, hanem közelebb kerülve így, ezáltal és ezért az igazsághoz is.

Az oktatás irányítói hatalmi helyzetükkel számos esetben visszaélve döntöttek. Ha ki is kérték a társadalmi, civil, szakmai szervezetek véleményét – formálisan, figyelembe sem véve a gyakorlati szakértők kételyeit. Ilyen erősen vitatott döntés számtalan volt az elmúlt húsz év alatt, de persze a nyolc évig irányító oldalra hárul nagyobb felelősség a téves döntések miatt. Csak a fontosabbakat említve: számosan vitattuk, hogy jó ötlet a hatosztályos gimnáziumok engedélyezése, mert féltünk, hogy a magasabb színvonalú általános iskolai nyolcadik osztályok kiürülhetnek. Ugyanis csak ilyen helyekről jelentkező tanítvány tudott helytállni a felvételin. Féltettük a leszakadó családok gyerekeit a társadalmi szegregációtól… Hiába adtunk hangot ennek, mégis bevezették, és lám, nem jutott be halmozottan hátrányos helyzetű gyerek ezekbe az iskolákba! Most drága pénzen integrálni próbáljuk ezeket a gyerekeket – csakhogy vidéki kis falvakban már nincs kihez! Aki tudott, elköltözött a kihaló falvakból. De hasonló szegregáció a fővárosban is megfigyelhető: a szülők inkább komoly összegeket kifizetnek az alapítványi iskoláknak, csak ne kelljen ambiciózus csemetéjüknek elviselni egy nehezen nevelhető gyermek jelenlétét.

A szakoktatásról írottak sem vetnek jó fényt Trencsényi Lászlóra, hiszen mint egyetemi oktató és a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke bizonyára jobban tudja nálam, hogy a Kádár-kori szakoktatás nem volt „tanoncképzés”! Sőt! Nagyon is gondoskodtak a későn érő tehetségek kibontakozásáról, mivel a sikeres szakmunkásvizsga után beiratkozhattak a gimnázium esti vagy levelező tagozatának harmadik osztályába. Az, amiről docens úr itt becsmérő hangütéssel beszél, a Horthy-kor szakképzésére vall…

Hogy vissza akarják állítani a Kádár-kori szakképzést? El sem kellett volna törölni, hiszen minden szakoktató állítja, a manuális készségek már nem fejleszthetők tizenhat éves korban, az elvesztegetett két év inkább árt, mint használ. Tudom, hogy ezt szakmai szervezeteik még a döntés előtt kifejtették, – mégis bevezették. Drága gépek, gyakorlati tantermek kerültek a szemétdombra. A szülők is hiába akarták, nem tudták elérni, hogy gyermekük eljárjon az „szakmai előkészítő” kilencedik és tizedikbe, hiszen ott pont azokkal a tantárgyakkal gyötörték őket, amelyeket már nyolcadikban sem szerettek: irodalommal, nyelvtannal, matematikával… Ezért olyan gyerekek váltak bukottá vagy iskolakerülővé, akikből lehetett volna egy boldog pék, favágó vagy virágkötő. Ha időben kiengedik őket a padokból és beengedik a műhelybe…

Téved a cikk szerzője abban a kérdésben is, hogy a régi rendszerben a „félelem légköre” uralta az iskolát, de a nyitott, demokratikus társadalomban, az ő reformjaik következtében már nem. Mint pályám felét a Kádár-rendszerben középiskolai oktatóként dolgozó pedagógus állítom, hogy ez pont fordítva volt. A régi rendben ugyanis szilárd volt a vizsgakövetelmény, nem volt esetleges az értékelés, nem volt ekkora verseny az egyetemi férőhelyekért – ráadásul még volt idő és pénz szakkörökre, tehetséggondozásra, sőt a közösségi élet színterei a legtöbb szakmunkásképzőben is nagyon sokat segítettek az önismeretben, a szocializációban. Röviden: a túl sok és kapkodó változtatás, a társadalom rosszabbodó mentális állapota okozza, hogy ma már a gimnazisták igen nagy százaléka a sport vagy a szakkör helyett is különórákra jár – és a túlterhelt gyerekek könnyen válnak deviáns szokások rabjaivá.

Az osztályzásról sem alakult ki társadalmi konszenzus, akár a fentebb vázolt problémákról. Tény, hogy az a pedagógus, aki harmincöt gyereket minősíteni tud öt kalkulussal, bűvész. De a dolog azért működött, éspedig eredményesen (ha nem is teljesen sikeresen), mert minden érintett: szülő és diák is pontosan tudhatta, melyik tárgyból mit kell tudnia egy kettesnek, közepesnek és így tovább. Vagyis a társadalom – függetlenül a világnézettől – ezt fogadta el, és azt tartja demokratikusnak és progresszívnek, ami konszenzussal született döntés. Legyen ez akár egy új tantárgy, akár új érettségi vizsgaszabályzat, netán egy osztályzata a gyerekünknek. A jó tanár tudta ezt, és azért is volt tekintélye, mivel az érintett tanuló is igazságosnak érezte az osztályzatait. Valahogy így van ezzel a kollégáink többsége is: szívesebben állt volna a reformok előremutató része mellé, ha azt érezte volna, hogy véleményét akkor is tiszteli a hatóság, ha az esetleg kritikai megnyilvánulás. Így azonban a hasznos és haszontalan döntések összekeveredtek a közvélemény szemében.

Sokunknak néha az az érzése, hogy a „jobb kéz nem tudta, mit csinált a bal, vagy a bal kéz nem tudta, mint csinált a jobb”. Nem lenne szerencsés, ha az olvasók elhinnék, hogy ez a sokféle tévedés azonos a baloldalisággal. Mert sokunk szerint csak „balogság, balgaság ”, ami azt is jelenti: baloldali, de azt is, hogy suta, butus, ügyetlen…

Miért hagytuk, hogy így legyen?

Domokos Zsuzsa
c. egyetemi tanár

--

Jegyzet

* Domokos Zsuzsa egy Népszabadságban megjelent cikkre reagált, válaszcikkét a Népszabadság azonban nem jelentette meg. A szerkesztő (Révész Sándor) a cikket túl terjedelmesnek és tartalmi szempontból vitathatónak találta. Szerinte ugyanis a Kádár-rendszer iskolái félelemkeltőek voltak, az akkori szakmunkásképzés pedig zsákutcás. Vitatta továbbá, hogy Németh László és Karácsony Sándor a korábbi rendszerben jobboldaliként lett volna elkönyvelve.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

meseszép | 2009. október 4.
Tisztelt Trencsényi László!
Miért is ez a kioktató hangnem? Ez a sértődöttség? IZS nagyon rosszul tette, hogy belement ebbe a játszmába. Itt senki sem a tanító nénije a másiknak, senki nem dörgölheti a másik kis nóziját a helytelen házi feladatba. (Egyébként meg a tanító néni nem is teszi) Ez a fórum szakmai síkon vitázó, jobbítani kívánó kollégák gyülekező helye. Vagy mégsem?
Mást olvasott ki a szövegből IZS? Valószínű azért, mert az a más is benne volt. Zsolnai József mondta egykoron a helyesbíteni akaró hallgatónak: "Ha azt akarta írni, miért nem azt írta?"
Ha Trencsényi úr mást akart írni, miért nem fogalmazott egyértelműbben? Egyébként meg a másként-gondolkodás a legnagyobb áldás ebben a szakmában (is). A vita előrevisz. A sértődött egymásramutogatás meg sehova.
IZs | 2009. október 4.
Tisztelt (?) Trencsényi! megszólalni se nagyon tudok, nem hogy a leírtakkal vitatkozni, megyek megtanulok értően olvasni, visszamenőleg megkeresem írását a Lenhossék utcai esetről majd utánanézek egy pszichológia tankönyvben a tanoncképzésben inasokat tanítani képtelen önfeledten szegregáló tanároknak. És igérem , hogy buta, 30 éve szakmai elméletet tanító gépészmérnökként, többé még a szakképzés dolgaiban sem vitatkozom az Önnel az ELTE docensével.
hanger | 2009. október 4. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
a matekban azt szeretem, hogy vannak alapfogalmak és axiómák, amiket elfogadunk, és van egy produkciós rendszer, a logika, ami eldönti, hogy mi igaz, mi nem. a matekban az a jó, hogy az állítások, amiket kimondunk, azokról egyértelműen eldönthető, hogy igaz-e. vagy nem dönthető el, és akkor lehet ezt hinni, vagy nem hinni, mint a zorn lemmát, de azon sincs vitatkoznivaló.

amivel itt most nehéz mit kezdeni, az éppen az, hogy például az az állítás, hogy a "kádárrendszer iskolái félelemkeltőbbek voltak a maiaknál", nehezen eldönthető. bizonyos szempontokból nyilván sokkal kevésbbé, más szempontokból viszont nyilván sokkal inkább. amíg nem beszéljük meg, hogy miket tartunk fontos dimenziónak, ami alapján összehasonlítjuk, addig a vita parttalan.

hogy 16 éves kor alatt nem heggeszthetnek és kalapálhatnak a gyerekek, az nyilván marhaság még későbbi hegedűművészek esetében is. ha valaki meg szeretne egy életen keresztül heggeszteni és kalapálni, annak meg pláne. éppannyira ostobaság, mint megtiltani, hogy valaki irodalmat tanuljon, vagy irodalmat olvasson 16 éves koráig, ha magyartanár szeretne lenni. de igazából ez a korlát inkább csak egy sokadik mellékhatása egy egyébként teljesen indokolt szabályozásnak. megintcsak a szabályozás helyességének vagy helytelenségének eldöntése csak úgy mehet, ha elfogadjuk, hogy mely dimenziók alaján hasonlítjuk őket össze. anélkül parttalan vita.

mindemellett számomra elfogadhatatlan, hogy azokat irányítjuk szakiskolába, akikkel sikerült valamiért megutáltatni a matekot, az irodalmat, a zenét és más élvezeti termékeket. azért mert valakinek levágtuk véletlen a lábát, azért még nem kell belőle kézművest csinálni. valaminek a hiánya nem jelenti a másik valaminek a többletét. sajnos. de az is igaz, hogy belőle futót nevelni eléggé tarthatatlannak látszik.

akkor van erről értelme vitatkozni, ha eldöntjük, hogy mivégre a szakiskola. az általánosiskolai hulladék esélyteremtése, vagy a lászólag egyszerűbben tanulható alapokkal rendelkező szakmák képzőhelye. sokszor ráadásul nem is lehet tudni, hogy melyik hova való. társadalmi berendezkésünk mondja meg, hogy az asztalos az szakiskola és nem egyetem. igencsak nehéz lenne egy olyan marslakónbak elmagyarázni, hogy miért, amelyik marslakó látott már jó asztalost, és érintett már igazán szép bútort.

viszont azt is látni kell, hogy hazánk pedagógustársadalma nincs felkészülve arra, hogy kevés selejtet gyártson. olyan iskoláink, és olyan családsegítő háttérintézményeink vannak, amelyek összességében ontják magukból az iskolakerülőket. hogy mit csináljunk ezekkel a diákokkal? társadalmunk azt javasolja, hogy csináljunk belőlük műveletlen, bunkó szakmunkást, vagy szélsőséges esetben raklapszegelőt. de ettől még nem lesz ez az ember boldog. és nem is lesz feltétlen hasznos része társadalmunknak. ráadásul eistein-ek és paganini-k is vannak közöttük. akikért igencsak kár.

hogy mit kéne tenni azért, hogy hazánk pedagógustársadalma, vagy egyáltalán az oktatás jobban boldoguljon ezekkel a feladatokkal? nehéz elhinnem, hogy felülről oktrojált kényszerszabályozásokkal lehet ezt hatékonyan segíteni, anélkül, hogy társadalmi vita, és legalább szakértői konszenzus előzné meg.

a kádárrendszer oktatása annyiban biztos, hogy kényelmesebb volt, hogy kiszámíthatóbbak voltak a szabályok. most párévente (még csak nem is négyévente) áll fejre a korábbi világ. az irányítás elég fejetlennek tűnik. erősen centralizál, de mégsem, normákat vár el, de mégsem, liberalizál és konzervál. ebben kitalálni, hosszú éveken keresztül fejleszteni, tökéletesíten bármit is, szinte teljesen fölösleges. mert két mozdulattal eltörlik a tantárgyat magát, vagy az óraszámot felezik, majd háromszorozzák, stb.

nem tiszták a tanárok és az iskolák topmenedzsmentjének a motivációi, nem tiszták az elvárások a tanárokkal, az iskolákkal a diákokkal szemben, és ami tiszta az sem koherens. mást vár el az iskolától, a tanóráktól a szülő, a diák, az oktatásirányítás, és a szakmaiság maga. ilyen zagyva és zilált erőtérben jól teljesíteni senki sem tud.

és még vitatkozni is nehéz. mert nagyon nem egyeznek az alapfogalmaink, a céljaink, a megoldási javaslataink. talán jó lenne, ha nem vitatnánk egymás szövegértési képességeit, hanem inkább megpróbálnánk a gondolatok mögé nézni, és megérteni egymást. abból lehetne épülni.
Trencsényi | 2009. október 3.
Drága (rosszul) olvasó! (vö. szövegértés: PISA)Kénytelen vagyok magyarázni, de rühellem.
A szóbanforgó írásban - most ez egyszer a pedagógusok működésének diszfunkcionalitásáról semmit nem írtam.
Bizonyítani akartam, hogy vagy 100 éves tradíciói az un. reformpedagógiáknak (pedagógiai progressziónak) korábban összekapcsolódtak a politikai baloldal törekvéseivel Nagy Lászlótól, Kemény Gáboron át Méreiig akár.
Az utóbbi éveknek (egyébként e cikkben sem kritikátlanul hagyott) törekvései a reformpedagógia/alternatív pedagógiák örökségét próbálták - jól-rosszul, ezt ne most, s ne velemk vitassuk - érvényre juttatni. S pártunk és kormányunk jelesei meghirdették: "visszaszívják" mindezt, lám az inasokat máris kivonták a NAT alól, kalapálhatnak, reszelgethetnek, mert úgymond az fejleszti a "manuális készségüket" (NB a pszichológia iélyen készséget nem ismer, csak a 9-10-es gyerekeket tanítani képtelen, rosszulmotivált, önfeledten szegregáló pedagógusokat - ld. Lenhossék utcai eset, de erről is másutt íartam, ne itt)
Azzal tessék vitatkozni mindig, amit írok. Ha már ... (Ettől még lehet utálni engem is)
IZs | 2009. október 1.
Trencsényi László docensnek ezzel a cikkel sikerült több ezer tanár "tyúkszemére" rátaposnia. Igazad van Zsuzsa, borzasztó amennyire leegyszerűsítő, de a szerző tollából hasonló írásokat régebben is olvashattunk. A számomra az igazán bosszantó az, hogy egy országos napilap szerzői milyen sok energiát és újság oldalt fordítanak a pedagógusok lejáratására
Anya | 2009. szeptember 29.
Teljesen igaza van Domokos Zsuzsának. Lehet átkozni a múltat és kidobálni mindent, meg elfelejteni, de akkor valóban jobb volt az oktatás. Biztosabb lábakon állt. Nem kellene elgondolkodni azon, hogy hogyan lehetne ismét iskolává tenni az iskolát? Ugynerről találtam egy jó írást:
http://gfg.freeblog.hu//
Ami gömbölyű, azt visszük, ami szögletes, azt gurítani próbáljuk. Parancsra. Nélkülünk, de velünk.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.08.11.
Szigorúan keresztény életvitelű takarítónőt keresnek egy szombathelyi iskolába
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság is érdekesnek találhatja azt az álláshirdetést, amit a Sugó-parti Közéleti portál nevű Facebook-oldal talált és osztott meg. Az újságban közzétett hirdet...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.11.
A szülők szerint nem tiszta a magántanulókra vonatkozó új szabályozás
Szeptembertől az Oktatási Hivatal szakemberei döntik majd el, hogy ki lehet magántanuló. Az InfoRádiónak nyilatkozó Alapítványi és Magániskolák Egyesületének tagozatvezetője emlékeztetett...
(Forrás: infostart)
--
2019.08.11.
Nem érettségiztethet jövőre a Szinyei Merse Pál Gimnázium, leváltották az igazgatót
Leváltották az igazgatóját, és nem érettségiztethet a következő, 2019/2020-as tanévben a Szinyei Merse Pál Gimnázium az idei érettségi körül kialakult problémák miatt. Ezt a leváltott...
(Forrás: index)
--
2019.08.11.
A három hazai tanár, aki miatt tényleg jó iskolába járni
A Dívány.hu és a Lidl idén harmadik alkalommal hirdette meg Az Év Szupertanára versenyt, melyben olyan tanárok jelentkezését vártuk, akik kreatív és egyedi módszereikkel igyekeznek színt...
(Forrás: index)
--
2019.08.09.
Kiderült, milyen szerződés alapján ír bele a NAT-ba havi 480 ezerért Takaró Mihály
Most Mesterházy Attila MSZP-s képviselő kérdéseire válaszolva Rétvári Bence államtitkár közölte, hogy a Hajnal Gabriella vezette, közel ötven szakértőből álló kerettantervi munkabizotts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.09.
Uzsora - Elszabadul a pokol
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatója ismeri a helyzetet. Az alapítvány 27 településen dolgozik. A leglényegesebb tapasztalata az, hogy az állam nincs jelen a problémás terü...
(Forrás: KLubrádió)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek