OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. október 5.
» Hozzászólások (3)

Török Ildikó

Szükség lenne rá, de...

Családlátogatás – múlt időben

Hajdan a családlátogatás kötelező feladata volt valamennyi osztályfőnöknek. Ma már ez a kötelezettség megszűnt annak ellenére, hogy az iskola és a család, a pedagógusok és a szülők között egyre több a feszültség. Vajon hatékonyabb lenne a nevelés, ha az osztályfőnökök ismét valamennyi gyerek otthonába eljutnának? Egyáltalán elvárható-e az amúgy is túlterheltségről panaszkodó pedagógusoktól, hogy erre is időt áldozzanak? S a családok vajon igénylik ezt az áldozatot?

1. A tanulók megismerése: lehetséges?

Amikor egy fiatal pedagógus megkapja a diplomáját, már kipróbálhatta a gyakorlatban, mennyire ismeri szaktárgyait, milyen a tanítás, az iskola, tud-e egyáltalán kapcsolatot teremteni a kollégákkal és a gyerekekkel. Nemcsak jó pedagógus, de jó osztályfőnök is szeretne lenni, és erről a feladatról már csak emlékei lehetnek, ezért erre igazán nem tud sem főiskola, sem egyetem felkészíteni. Hogy valaki milyen osztályfőnök lesz, azt először saját személyisége, értékrendje, egyszóval neveltetése fogja eldönteni, később persze a tapasztalat is segít.

Az osztályfőnöki szerep az utóbbi években ugyan sok változáson ment keresztül, de a legfontosabb jellemzői megmaradtak. Ő az, aki a rábízott osztály életét összefogja, szervezi, irányítja; rengeteg adminisztrációs feladatot lát el; de ezen felül – és ez a lényeg – tanítványai fejlődésével, lelkével, gondjaival is törődik, egyénileg is képes tanácsot adni, segíteni, a gyerekeknek személyes törődést adni. Ez viszont csak akkor fog működni, ha megismeri tanítványait. Aki még nem volt osztályfőnök, nem is tudja, hogy ez ma már nem is olyan egyszerű, hiszen tanítványai szellemi képességeit vagy érzelmi attitűdjét nem az iskola alakította ki, a pedagógus mindig „hozott anyagból” dolgozik. Ha valaki a pályán marad, előbb-utóbb úgy jár, mint a szerelmes, aki megházasodván nemcsak egy társat, de egy új családot is kap, amelyben férje vagy felesége nevelkedett, ahonnan szokásai, viselkedése, értékei származnak. Aki tanít, az osztályfőnök is lesz, így a „gyerekei” mellé még kap 20-25 családot is, és máris kapkodhatja a fejét, ki kinek a kije, hány testvér van, ki allergiás, kik válnak, van-e egyáltalán teljes család, kik a veszélyeztetettek, a fejlesztőre járók, kinek jár tankönyvtámogatás, miért dadog az egyik, miért hallgat a másik és miért üti a saját fejét a falba az a fiú… Az osztályfőnökség 4-6-8 évig tartó folyamatának elengedhetetlen eleme lesz a családi háttér felderítése.

Így aztán lassan megismerkedünk a gyerekek szüleivel is, és a beszélgetések nyomán betekinthetünk mindennapi életükbe, gondjaikba, végigkövethetjük a viszonyokban létrejövő változásokat. Illetve ez így nem is igaz, mert elsősorban az anyukákkal találkozunk, és szerencsés esetben sok mindent megtudhatunk a családról is, persze az ő történetük alapján. Mást nemigen tudunk tenni, hiszen a szülő szavát nem vonhatjuk kétségbe.

Sok évvel ezelőtt történt, hogy egy addig kiválóan teljesítő, közvetlen, barátságos fiú szinte egyik percről a másikra cinikus és durva stílust vett fel, és bár továbbra is jól tanult, bántó magatartásával, trágár beszédével gyorsan megutáltatta magát mindenkivel. Osztályfőnöke képtelen volt kideríteni, milyen okok húzódhatnak a háttérben, mivel a szülők nem jelentek meg sem szülői értekezleteken, sem a fogadóórán. Az édesanyát sikerült elérnie, aki szerint csak kamaszkori lázadás állt a változások mögött. A helyzet egyre romlott, intők, rovók, majd bukás következett, aztán a fiú végre középiskolába került. Csak évekkel később derült ki, hogy az apának egy titkolt kapcsolatából két kisgyereke is született, tehát a tizenhárom éves Tamásnak hirtelen két féltestvére is lett, már nem ő volt a mindenki által imádott egyke. Bár az édesapa nem hagyta el őket, de a dolog napvilágra kerülte után, havonta két hetet a másik családjánál töltött. Az anya szégyellte ezt a helyzetet, Tamás pedig magatartásának megváltoztatásával tiltakozott.

Az iskolának kötelessége a lehető legteljesebb mértékben partnerként viszonyulni a szülői házhoz – ha az engedi. Ha viszont elzárkózik – szégyen, érdektelenség, büszkeség, rátartiság vagy más miatt –, akkor még a tapasztalt pedagógus sem képes világosan látni, csak sejtheti, hogy a gondok vagy változások forrása a család lehet. Ha a szülőnek fontos a gyerek teljesítményén kívül az iskolai, közösségi vagy baráti kapcsolatainak alakulása, ha szeretné tudni, hogyan viselkedik gyermeke a „második otthonában”, akkor szerencsénk van, mert egyre bővül – a modern technika jóvoltából is – a kapcsolattartás formáinak palettája.

2. A tanulók megismerése: módszerek, eszközök

Milyen keretek között nyílik alakalma a szülőnek, hogy bekapcsolódjon az iskola oktatási-nevelési folyamatába, illetve, hogy gyermekéről információt szerezzen?

A klasszikus formák ma is megmaradtak, így a tájékoztatófüzet, a szülői értekezlet, a fogadóóra és az iskola nyílt rendezvényei (osztály- és iskolai szintű ünnepségek, nyílt órák stb.), de lehetőség nyílik a pedagógus és a szülő egyéni beszélgetésére is az iskolában. Új módszerekkel is lehet élni, például iskolai honlap, e-mail, digitális napló, iskolaszék. Egyre inkább terjed a telefonos – általában mobiltelefonos – egyéni beszélgetés is. Ez utóbbi gyakran igen megterhelő lehet az osztályfőnöknek, de a szülők mindig örömmel fogadják, sőt megtiszteltetésnek érzik, ha a pedagógus egy sokkal közvetlenebb, bizalmasabb – inkább partneri – viszonyt alakít ki azzal, hogy megadja a telefonszámát.

A kapcsolattartás egyik meghatározó eleme lehet a település jellege, hiszen egy kisebb faluban, de akár egy kisvárosban is jóval többet tudnak egymásról az emberek, ismerik egymás családi, anyagi viszonyait (a szülő is a pedagógusét), ezáltal az iskola és a család mint nevelési színtér szorosabb viszonyt alakíthatnak ki. Ha egy kisközség tanítója észreveszi, hogy tanítványa el-elalszik órán, akkor hazafelé menet akár be is térhet egy kis beszélgetésre az érintett családhoz. Ez egy nagyvárosban szinte elképzelhetetlen, de nemcsak a távolságok, hanem a szokásrendszer miatt is. Nekem sem jutna eszembe bejelentés nélkül, csak úgy becsöngetni valamelyik diákomhoz, viszont telefonon értesíteni tudom a szülőt.

A másik fontos elem a gyerek életkora: ahogyan telnek az évek, a szülők többsége egyre kevésbé él a közvetlen kapcsolatokkal. Az alsó tagozatban még naponta beszélgetnek a szülők és a tanítók, viszont a felső tagozaton és a középiskolában már gyakran csak a szülői értekezletekre, fogadóórákra korlátozódik ez a találkozás. A kapcsolat jellege is megváltozik, mert a szülők inkább információt szeretnének kapni gyermekükről, mint a gyerek iskolai életét megismerni, illetve abba bekapcsolódni. Ez a jelenség nyilván azzal is összefügg, hogy a kamaszok általában kényelmetlennek érzik azt, ha a szüleik túlságosan gyakran bejárnak az iskolába. magam is tapasztaltam, hogy felsőben már sokkal kevésbé szeretnének anyák napi ünnepséget vagy karácsonyi műsort bemutatni szüleiknek.

3. A családlátogatás: egy kihalófélben lévő műfaj

A felsorolt érintkezési keretek közül kihagytam a családlátogatást, mert ez a régen kötelező, ma már csak lehetőség szintjén létező és sokak által vitatott forma egyre kevésbé él a mai pedagógiai gyakorlatban, pedig a tanulók otthoni körülményeinek megismerése az osztályfőnöki feladatok rangsorában ma is dobogós helyen áll. (Ahogyan azt már a „régi görögök is” megfogalmazták: minden a családból indul ki.) A tizenéves változó kori tüneteken (lusta, szemtelen stb.) kívül szinte minden probléma gyökere otthon keresendő, még akkor is, ha például a gyerek nem tud beilleszkedni a közösségbe…

Gyerekként kitüntetésnek éreztem, hogy eljön hozzánk is a tanító nénim, rendet raktam, emlékszem, narancsszörppel és vaníliás kiflivel vártuk, vártuk… Aztán másnap gyermeke betegségével indokolta a látogatás elmaradását. Óriási csalódás volt számomra, hiszen nem tudtam megmutatni neki, hol tanulok, hol alszom, és nem ismerkedhetett meg kedvenc mackómmal sem.

Amikor magam is szülő lettem, a védőnő, az óvó néni és az alsós tanító nénik jöttek el hozzánk családlátogatásra, és hiába a tapasztalat meg a pedagóguslét, én is izgultam, és volt takarítás és kínálgatás is, de a beszélgetés tényleg a család és a gyerek körül forgott.

Amikor tanítani kezdtem, először a cigánygyerekeket kellett végiglátogatnom, aztán a többi veszélyeztetettet, végül az év végéig minden családhoz legalább egyszer el kellett mennem. Ma is emlékszem, némelyik szülő milyen zavarba ejtő mennyiségű uzsonnával fogadott, máshol a rokonok is találkozni szerettek volna velem, ezért az első negyedórában nem igazán derült ki számomra, hogy a sok férfi közül ki is az apuka, annyian voltak. Egy házban élt az egész nagycsalád, nagy létszámban és óriási hangerővel zajlottak a mindennapjaik. Itt például mindenről szó esett a családtörténeten (az enyémet is el kellett mesélnem...) keresztül a szüléseken át az ételreceptekig, sőt emlékszem, még valami kutyatartási kérdés is felmerült. Kezdő lévén ijedten ültem a nagy hangzavarban, amikor a süteménnyel ismételten megpakolt tányérom fölött megpillantottam a kis Erzsikét (a tanítványomat), aki némán és kitartóan nézett engem. Aztán hirtelen mindketten elmosolyodtunk. „Hát mit lehet itt tenni?” – gondoltuk magunkban. Egyetlen perc alatt tisztában voltam, hogy Erzsike, aki egy tündéri, ám végtelenül csendes, sőt passzív gyerek volt, miért is lett ilyen.

Előfordult egy-két ijesztő eset is, részegen ordítozó felnőttekkel vagy házastársi vádaskodásba torkolló vitával is, de a legtöbb helyen szívesen fogadtak, és örültek a látogatásnak, amelyek után érezhetően bizalmasabb lett a viszonyom gyerekkel, szülővel egyaránt. És persze a legfontosabb: egy-egy ilyen „vendégség” sokszorosan hasznosabbnak bizonyult a tanítványaim megismerésében, mint akármennyi iskolai beszélgetés. Máshogy értékeltem Domonkos feleletét, aki egy olyan szobában lakott, ahol nem volt asztal, csak ágyak, és a házi feladatát ott írta a térdére fektetett füzetben egy negyvenes lámpánál, és másképpen néztem Ricsire, akinek külön szobája volt íróasztallal, mindenféle játékkal és persze őt mindenben támogató szülőkkel.

Rengeteg tapasztalatot szereztem a családi viszonyokról, szülői szerepekről, játszmákról, törekvésekről, egészen más dimenzióban láttam az iskola és a család lehetséges kapcsolatát. Lassan rájöttem, hogy a családlátogatás is csak akkor eredményes, ha képes vagyok – lehetőleg mederben tartva a beszélgetést – a gyerekre koncentrálni, az életkörülményeit megismerni, arra törekedve, hogy a szülő érezze, látogatásom nem kíváncsiskodás a magánéletükben, hanem szakmailag is megalapozott érdeklődés.

Összességében nincsenek rossz tapasztalataim a családlátogatásokról, kivéve azt az egyet, hogy rengeteg időegyeztetésbe, időbe és energiába kerültek.

4. A családlátogatás: kötelező vagy sem?

Az Online Pedagógiai Lexikon szerint a családlátogatás:

„A család és az iskola kapcsolatfelvételének egyik kerete, alkalma, abból a célból, hogy a két nevelési szintér törekvéseit, eljárásait és hatásrendszerét összehangolja. Emellett ez az alkalom lehetőséget nyújt arra is, hogy a pedagógus a gyerek előéletét és egyéniségét jobban megismerje. Csak lehet akkor eredményes, ha megbízható pedagógiai szempontrendszer szerint megy végbe. Az esetleges ártó hatásokat feltárja, azok megszüntetését kezdeményezze. Mindez megbízhatóbb diagnózis alapján eredményesebb hatásszervezést tesz lehetővé a pedagógus számára. Ezek az előnyök azonban csak abban az esetben érhetők el, ha a nevelő átgondolt pedagógiai szempontrendszer alapján végzi a családlátogatást és ennek keretében a családdal történő foglalkozást.”

A hivatalos verzió így szól, de az élet a legtöbbször másként alakította ezt a látogatást és annak hatását is. Mindezt múlt időben kell írnom, hiszen a közoktatásban ma már nem tehető kötelezővé a családlátogatás, csak akkor – még akkor sem –, ha az intézmény pedagógiai programjában szerepel. A Közoktatási Törvény 14.§ (1) bekezdés b) pontja szerint:

„A szülő joga, hogy gyermeke fejlődéséről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, tanácsot, segítséget kapjon. a családlátogatás ennek egyik formája, de a pedagógus erre nem kötelezhető.”

Ennek értelmében az intézmény csak javasolhat, de nem marasztalhat el senkit, aki nem akar családlátogatáson részt venni, még a gyermekvédelmi felelőst sem.

Természetesen a szülő sem köteles beengedni a pedagógust vagy a családsegítő személyt, mivel a PTK 1959. évi IV. törvény 82. § értelmében a törvény védi a magánlakáshoz fűződő jogot, ennek értelmében a szülő nem kötelezhető arra, hogy lakásába bárkit (akár pedagógust is) beengedjen.

Veszélyeztetett családok

Az 1997. évi XXXI., a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény 2. § kimondja:

„A gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyámhivatalok, bíróságok, rendőrség, ügyészség, pártfogó felügyelői szolgálat, más szervezetek és személyek e törvény alkalmazása során a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogait biztosítva járnak el.”

Vagyis az önkormányzatok által működtetett családsegítő szolgálatok munkatársai jogosultak – a fent említett: szigorú szabályrendszer és szempontok szerinti – családlátogatásra. Ez történhet előzőleg egyeztetett, illetve nem egyeztetett időpontban is. Az iskola pedagógusai helyett a védelembe vett, azaz veszélyeztetett tanulók esetében a családgondozók végzik a családlátogatást, és erről környezettanulmányt is készítenek, amelyet eljuttatnak az iskola gyermekvédelmi felelőséhez, aki konzultál az osztályfőnökkel és az iskolavezetéssel is.

Tehát a mai jogszabályi háttér és a gyakorlat is azt mutatja, hogy családlátogatást a védelembe vett gyerekek esetében végeznek, de nem az iskola, hanem a gyermekjóléti szolgálatok. Természetesen a pedagógus is tehet családlátogatást, de ez a megoldás is egyre inkább eltűnőben van.

Az eddig összegyűjtött ismeretek szerint a családlátogatás

  • a pedagógusok szerint a tanulók megismerésének egyik legfontosabb eleme lehet(ne),
  • de nem kötelező sem a pedagógus (osztályfőnök), sem a szülő számára,
  • a veszélyeztetett és gondozásba vett tanulók esetében a családsegítők/gondozók végezhetnek családlátogatást, és a gyermekvédelmi törvény értelmében ezt szülőnek el kell fogadnia.

5. A családlátogatás – múlt időben

Valljuk be őszintén, hogy az elmúlt években az osztályfőnökök is fellélegeztek, amikor a családlátogatás kötelező jellege megszűnt, mert sokan nem szívesen mentek el egy-egy – általában veszélyeztetett – tanuló otthonába, hiszen ez nemcsak munkát, de gyakran lelkileg is megterhelő eseményt jelentett. Este nem lehetett egyszerűen „letenni” az ott tapasztaltakat, jó vagy rossz élményeket. Sajnos az is előfordult, hogy a pedagógus a látottakat megosztotta a kollégáival, esetleg célzást tett az osztályban arra, hogy bizony X asztala otthon is épp oly rendetlen, mint az iskolai padja, vagy éppen a gyerek mesélte el, hogy az ofő irigykedve kérdezte, honnan telik nekik két autóra. Az ilyen és ehhez hasonló esetek is megkérdőjelezték a családlátogatás jogosságát.

A rendszerváltás után egyre inkább individualizálódó társadalmunk egyik kedvenc kérdése lett: „Mi köze hozzá?” A tanár tanítson, és ne azt firtassa, honnan indul el a gyerek reggelenként. Ez azért is érdekes, mert az iskolánkban végzett szülői elégedettségi kérdőívre adott válaszok azt mutatják, hogy a szülők egy része kevesli a személyes törődést, amit gyermeke az iskolában kap. Tehát egyrészt elzárná az otthoni dolgait, másrészt elvárja, hogy az osztályfőnök a szülő igényének megfelelően, személyre szabott gondoskodást adjon a gyereknek. Ez pedig a családi háttér ismerete nélkül szinte lehetetlen.

Pedig előfordul, hogy a pedagógus önhibáján kívül azért bánt meg egy tanulót, mert nem ismeri annak otthoni körülményeit. Ilyen esetről mesélt az egyik kolléganő, akinek tanítványa időről időre összefirkált vagy gyűrött füzettel, még gyakrabban házi feladat nélkül jött iskolába. Sem a kérés, sem a büntetés nem használt, a fiú csak vonogatta a vállát, mígnem egyszer elszólta magát, hogy a kisöccse csinálta. A pedagógus nem nagyon hitt neki, és felhívta a szülőket, akik vonakodva bár, de bevallották, hogy egy szellemileg fogyatékos, mozgássérült gyermekük is van, akire délutánonként a nagyobbik fiuk vigyáz. Arra kérték az osztályfőnököt, hogy senkinek ne árulja el ezt a tényt, mert attól féltek, hogy a gyereket csúfolni fogják osztálytársai. Régebben ez a helyzet elképzelhetetlen lett volna, a pedagógusok kötelessége volt a családokat megismerni, és a családok is természetesnek vették, hogy az iskola jogai közé tartozik ez is.

Az iskola eddigi fennhatósága, irányító, hivatali jellegével együtt eltűnt a szülők kiszolgáltatottsága is. Az intézmény „szolgáltatóvá”, jobb esetben „partnerré” kezd vagy szeretne átalakulni, melyben, úgy tűnik, nincs helye már a családlátogatásnak. Szinte csak elvétve hallok a klasszikus értelemben vett családlátogatásról, amikor a pedagógus kinyilvánítja, hogy szeretné megismerni a gyermekotthoni körülményeit, majd időpont- egyeztetés után meglátogatja a családot. Tudok olyan óvodáról, ahol a leendő kiscsoportosokhoz a nyári szünetben mennek el az óvónők. Az általános iskolában viszont csak annyit tudunk a családokról, amennyit a szülő, illetve legtöbbször a gyermek elmesél, középiskolákban még ennyit sem. Az adatlapokon, az anyakönyvekben és a naplóban sem szerepel a szülők foglalkozása, tehát nagyon nehéz felmérni a családi vagy akár anyagi viszonyokat.

A szülők sem lelkesednek a kérdezősködésért, az otthoni helyzetet teljes egészében magánügynek tekintik. A jómódúak nem szeretnék, ha lakáskörülményeik, anyagi hátterük láthatóvá válna a pedagógus számára, a szegények ugyanezen okokból, és erős szégyenérzettől vezérelve zárkóznak el. Milliomoscsemeték és a komfortot teljesen nélkülöző lakásból érkező, gyakran rosszul táplált gyerekek járnak egy osztályba. Ők persze pontosan tudják egymásról, ki hogyan, milyen körülmények között él, az osztályfőnök számára viszont nem marad más lehetőség, csak a beszélgetés, ha többet szeretne tudni tanítványairól.

Nem is olyan régen történt, hogy egy ötödikes osztályban többször eltűntek kisebb-nagyobb összegek a táskákból, rendszerint testnevelésóra körül. A gyerekek szinte kivétel nélkül egyik osztálytársukra gyanakodtak, aki felmentettként zárta-nyitotta a termet, és egyébként nagyon nehéz körülmények között élt, viszont mindig az otthoni új és még újabb műszaki cikkekkel, karácsonyra kapott drága ajándékokkal dicsekedett. Mindennek ellentmondott ruházata, és hogy az osztálypénzt sosem fizették be. Ezenkívül rendszeresen hiányzott a felszerelése, ellenőrzője, de ennél is nagyobb gond az volt, hogy egy házi dolgozat beadásakor azt mondta, hogy ellopták a füzetét, amelyet egy óra múlva összetépve talált meg a mosdóban. Ezt egyik tanár sem hitte el, ám a kislány szabályos sírógörcsöt kapott, és a végletekig tagadott. (A füzetből nem hiányzott egyetlen oldal sem, tehát az írásbeli házinak is ott kellett volna lennie.) Az osztályfőnök beszélt az anyukával, akinek segíteni próbált, hiszen a családi és anyagi helyzetük okán is jogosultak voltak a különféle segélyekre. Az anya látszólag együttműködött, és hajlandó volt az iskolai pszichológushoz fordulni, viszont feltűnően csak a gyereket hibáztatta mindenért. Később egy súlyosabb ügy kapcsán az osztályfőnök és a gyermekvédelmi felelős a gyermekjóléti szolgálathoz fordult, akik megpróbáltak kapcsolatba lépni az anyával, de az a felajánlott segítséget elhárította. A családgondozók az osztályfőnök kérésére bejelentés nélkül mentek el a családhoz, és az az elhanyagoltság, amit ott tapasztaltak, teljesen letaglózta őket. Ezek után szoros gondozásba vették a gyereket, és határidőt szabtak az anyának a lakás elemi tisztaságának helyreállítására, amit egy rövid időre meg is tett, sőt a gyerek a napközibe is rendesen járt, aztán ismét előállt a régi helyzet. Mi lett az ügy következménye? Az anya egyértelműen (írásban is) megvádolta az osztályfőnököt, hogy jogtalanul avatkozott be az életükbe, és hamis információkat „terjeszt” (az egyik legdiszkrétebb tanárról van szó) róluk, valamint megalázó helyzetbe hozza a gyereket a társai előtt.

„Hát kell ez nekem?” – kiált fel ilyenkor a pedagógus. A jogos, bár inkább költői kérdés újabb kérdéseket vet fel: mi volt egyáltalán a családlátogatás eredeti célja, szükség van-e ma is rá, hiszen a gyerekek megismerése még mindig az osztályfőnöki feladatok egyike…

Zárszó

Lehet, hogy egyre több modern technikai újítás segíti majd az iskola és a szülők közti partneri viszony működését, de a személyes kapcsolatok visszaszorulása a pedagógiai munkában óhatatlanul az osztályfőnöki szerep és munka felülvizsgálatát igényelné. Egyre több terhet visznek a vállukon, nemcsak fizikai, de lelki, érzelmi értelemben is, hiszen napról napra több a problémás gyerek és család.

Egy munkaköri leírás körüli vita kapcsán felmértük, hogy milyen feladatokat lát el egy osztályfőnök, akinek tudomásul kell vennie, hogy az iskola olyan nevelési funkciókat is kénytelen ellátni, amelyeket régen a szülők oldottak meg, illetve amelyek fel sem merültek ilyen mennyiségben.

Csak néhány általános iskolai példa. A közutálatnak örvendő, töméntelen mennyiségű adminisztráció – de hát ez már lerágott csont.. A „kérem” az első, és az „Én! Enyém! Nekem!” valahol hátrébb áll a sorban: e szemlélet megtanítása. Viselkedési és köszönési szabályokkal való megismerkedés. Farsangi jelenet, anyák napi műsor betanítása, készülés és próba az éves kulturális szemlére. Konzultáció a pszichológussal, családgondozóval, nevelési tanácsadóval, rendőrséggel, megjelenés tanúként a bíróságon. Verekedők szétválasztása, vérző sebek ellátása. Különböző pénzek beszedése, elszámolás. Kirándulások szervezése, lebonyolítása. Az empátia és tolerancia gyakorlása az agresszív szülőkkel szemben. A gyermekhalál feldolgozása, közös gyász. Mindenki meghallgatása érdeklődően, derűsen, és még több beszélgetés… Nem sorolom tovább. Négyoldalnyi kötelességeken túli teendőt sikerült összeírnunk egyetlen óra alatt.

Még az érintettek is meglepődtek, amikor végignézték a több oldalas gyűjteményt, de abban mindenki egyetértett, hogy a családlátogatás ebbe a listába már végképp nem férne bele…

Török Ildikó

--

Megjelent a Tanári LétKérdések 2009. szeptemberi számában (Raabe Kiadó).

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Hédi | 2013. április 4.
Olvasgatásra és a "Neveljük"-ön való megosztásra bogarásztam itt az OFOE weboldalán, és erre a lassan négy éves írásra bukkantam. Igen érdekes volt maga az írás is, és "Csilla" hozzászólása is. Köszönöm.
csilla | 2009. október 7.
Kedves Ildikó!
Én a családlátogatás mellett vagyok. És abban is igazad van, hogy a középfokú oktatásbam ezt, szinte lehetetlen megcsinálni. Sőt a szabad iskolaválasztás korában már az általános iskolai oktatásnál is felmerülnek nehézségek. Ha azonban egy alapfokú oktatási intézmény egy gyermek felvételéről döntött és ebbe beletartozik az általános iskola és az óvodai is, akkor a mai magyar születésszám és intézményi bezárások miatt is a pedagógus és az iskola érdeke is a szülővel, minél nagyobb összhangot teremtenie. És mielőtt megszólalna mindenkiben a de!... Néhány fogalmi homályosodásról az írásodban:
Az oktatási intézmények, a gyermekjóléti szolgálatok által kötelezően működtetett jelzőrendszer tagjaként KÖTELESEK gondoskodni a gyermeki jogok és kötelezettségek érvényrejuttatásáért és a jelzőrendszer működéséért.
A gyermekjóléti szolgálatok eljárásrendbeli hibát követnek el, ha ezt a jelzőrendszert nem a törvénynek megfelelően működtetik.
A gyermekvédelmi törvény ismerete ugyanolyan kötelező a pedagógusra nézve, mint az oktatási törvény. A törvényesség őre az igazgató, annak helyettese és az ifjúságvédelmis.
Nem a családsegítő gondozónak jelent a pedagógus, hanem a gyermekjóléti szolgálatnak és annak családgondozójának. A családgondozónak akár rendőrrel is joga és kötelessége bemenni a család házába környezettanulmányt végezni, ha a gyermek veszélyeztetése indokolja.
Kötelessége a családgondozónak esetmegbeszélést tartania évente legalább 6 alkalommal az érintett családról és véleményt kérnie az érintett gyermekről. Ezt az ifjúságvédelmisnek is tudnia kellene, ha mondjuk a családgondozó nem áll a helyzet magaslatán. Bár ez nagy átlagban fordítva szokott lenni, annál is inkább, mivel a közoktatási törvény nem kötelező státusszá tette a fél állású pedagógus ifjúságvédelmi munkakört, így azt nagyon sok helyen meg is szüntetette a fenntartó, de ilyen esetben az intézmény vezetője felelős a gyermekvédelmi tevékenység ellátásáért.
Sajnos a gyermekvédelmi törvény idézése nem pontos, sőt hiányos. Annál inkább, mert mint minden törvényhez ehhez is vannak végrehajtási rendeletek.
Ilyen sincs, hogy szoros gondozás: vagy alapellátásban gondoznak egy családot, amely a kölcsönös együttműködésen alapul a család és a családgondozó között, vagy védelembe vesznek egy családot, amely már kötelező magatartási szabáőlyokat ír elő szülőnek és gyermeknek egyaránt, és ezt a területileg illetékes jegyző, mint a gyámügyi jogkör gyakorlója és első fokú gyámhatósági jogkörrel felruházott hatóság teszi meg. Ma, 2009. szeptember 1.-óta két évig lehet védelemben egy család és akár a gyermek saját magatartásától vezérelve is lehet veszélyeztetté minősíteni.
Nagyon nehéz ma a pedagógus sorsa, sajnos nem tanul és korábban még az említés szintjén sem hallott szociálpedagógiáról. Kevesen olvasnak Fergét, Bagdi Emőkét, Ranchsburgot, Kolosit, hogy az osztályában felgyülemlett rétegekről csak elméleti szinten is ismeretet szerezzen. Pedig mi lennénk a lámpások.
A mai magyar pedagógia feladata sokkal inkább összetettebb, mint amit 10-20 évvel ezzelőtt elvártak tőle. És én azt látom, hogy csak a sebeinket nyalogatjuk, ahelyett, hogy végre tisztelet nyilván a kivételeknek, a gyermek mindenek való érdekét néznék és ne a kötelező óráinkat számolgatnánk.
Egyszer a nagyobbik gyermekem azt vágta a fejemhez, hogy többet törődök xy-nal, mint a saját családommal. Nagyon fájt, hogy így érzi. De ma közel 20 évesként ugyanezt a magatartást követi, mint én és büszke rám. A lelkem örül. Csak a testem fáradt bele.
Amíg egy varrodista, egy eladó, egy hegesztő, útépítő napi 16 órát dolgozik a megélhetésért és kőkeményen adminisztrál, főz, mos, ingázik, lapátol adózik, vagy nem adózik, minibál bérért vagy többért mint mi dolgozik, ő is fáradt, ő is igazságtalannak érzi a rendszert, a képességei nem olyanok mint a miéink, hogy segítsen a gyermekeinek, családi problémákat magas intelligencián oldja meg, addig a mi feladatunk az összefogás és a tanítás, a felvilágosítás a segítés, de nem síránkozás és emlékek felvonultatása. Mindig van az adott eset és annak megoldása: mert a gyermeknek, mint nekünk csak egy életünk van.
márta | 2009. október 5. | hadnagym[kukac]gmail[pont]com
csak egy kérdés:
amikor az osztályomban Kecskeméttől Sopronig vannak gyerekek, térben, időben és pénzben ez hogy kivitelezhető?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.12.08.
Hat ok, amiért a mikroiskolák újraírhatják a jövő oktatás|át
El lehet indítani 30 millióból is egy iskolát, vagy 3 milliárdot kell rá költeni? Újra lehet-e gondolni az oktatást egy innovatív módszerrel egy 20 fős csoportban, vagy 200 gyerek alatt ne...
(Forrás: Budapest School)
--
2019.12.07.
A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok csak az elit számára elérhetőek?
z iskolai szegregáció már az általános iskolában megjelenik, a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokba döntően csak a jobb helyzetű családok gyerekei kerülnek be - derül ki egy friss kutat...
(Forrás: eduline)
--
2019.12.07.
A köznevelési tárca valós érvek alapján dönt az iskolaérettségi vizsgálatról
Korábban Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa az iskolaérettség, a tankötelezettség kezdetének megállapítására vonatkozó új eljárásrend bevezetésének elhalasztását kérte a szaktá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.07.
Kütyüfüggő generációt nevelünk
A 2010 után született alfa generáció tagjai minden eddiginél korábban, már egyéves koruk körül használni kezdik az érintőképernyős digitális eszközöket, sőt a négyévesnél idősebbek...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.12.07.
Az ombudsman szerint nem feltétlen kellene még 6 évesen iskolába mennie a gyerekne
Az iskolaérettség, a tankötelezettség kezdetének megállapítására vonatkozó új eljárásrend bevezetésének elhalasztását kérte a szaktárcától Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa....
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.12.05.
A PSZ felmérése a pedagógusok munkaterheléséről
A Pedagógusok Szakszervezete felmérést készített a tanárok munkaterheléséről. Utoljára 2008-ban a TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. végzett kutatást a témá...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.12.05.
Rossz jegy miatt késelhette meg tanárnőjét a győri középiskola jó tanuló diákja
az elkövető egy nagyon jó tanuló tizedikes fiú, aki most hármast kapott a dolgozatára, ezért támadt késsel a tanárára. Ezt az Indexnek is többen megerősítették, hozzáfűzve, hogy a k...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.12.05.
Életem legrosszabb napja volt, amikor rehabra vittem a gyerekemet
A ráckeresztúri rehabon külön csoportfoglalkozásokat tartanak a szülőknek, hogy tisztában legyenek, mivel jár a függőség. Sokszor ugyanis elbagatelizálják a problémát, vagy pont, hogy...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.12.05.
Iskolaérettség: két hét haladékot kaphatnak a szülők
Elsősorban a gyermek után járó anyagi támogatások elvételével büntethetik azokat a szülőket, akik akkor sem viszik iskolába hatéves gyermeküket, ha az OH nem hagyta jóvá halasztási ké...
(Forrás: Népszava)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek