OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. november 5.
» Hozzászólások (11)
Címkék:
 

Hanczár Gergely

A Zöldkönyv-rejtély

„Az országban a holnapi oktatás és oktatásirányítás érdeklődés hiányában elmarad.”

A napokban olvastam újra Mesterházinak a Prométheusz-rejtélyét. A könyv alaptémája, hogy mi lett Prométheusszal. A sztorit mindenki ismeri odáig – és nem is nagyon van tovább a mitológiában sem –, hogy lehozta a tüzet nekünk embereknek, majd emiatt kikötözik, és a humán májjal végez ornitológiai longitudinális dietetikai vizsgálatot a megszabadításáig. No de mi lett utána vele?

Prométheusznak minden más istennel ellentétben nincs utóélete. Egy igazi isten egyetlen szentélyecske nélkül. Miközben Hellász-szerte nevenincs, fénykorukban is lényegtelen félistenkéknek hatalmas templomokat építettek, ezerszám áldoztak embert és állatot és mindenféle átmeneti lényt, eközben Prométheusz nyomtalanul eltűnik, egy véka búzát sem áldoz neki senki, még egy ócska rabszolgát sem, mondjuk egy paidagogoszt. A rejtély lényege, hogy a nagy sztori után senki sem törődik többé Prométheusszal. Vajon miért?

Valami Prométheuszhoz hasonló van a Zöldkönyvvel is, nyomtalanul eltűnt, és nem áldoz neki senki semmit. Mindeközben teljesen jelentéktelen félisteneknek építenek szentélyeket. Itt kilométerhosszú felsorolás következhetne multimédiákkal, sulinettel, kompetenciaméréssel, egyebekkel. Ahogy Csapó Benő fogalmaz: a sebességváltó üresben van.

Mindazonáltal az analógia kissé sántít, ahogy az analógiák szokták. Eleve a Zöldkönyvből hiányzik a tűz. Ez elvégre nem feltétlen baj, de azért mégiscsak sokat mond. Másodszor, hiányzik a párhuzam egyik fontos vonala. Elvártam volna a pedagógiai közvéleménytől, ha létezne (tanárok, tanárjelöltek, politikusok, közszereplők, szülők, szülőjelöltek, volt diákok, jelenlegi diákok, szakújságírók, oktatáselmélészek, illetve akiknek még fontos az oktatás ügye), hogy naponta tépje a máját ennek a tanulmánynak. Lehet vele nem egyetérteni, egyetérteni. Véleményt kellene mondani róla fejezetenként, bekezdésenként, összességében. A pedagógus, aki gerince kellene, hogy legyen a szakmai közvéleménynek, hallgat. Betanított szellemi segédmunkásnak kezelték, és annak is képezték, aszerint is válogatták, aszerint is motiválták, aszerint is fizetik, úgy is bántak vele évtizedeken keresztül, sőt még most is. Hát most úgy is viselkedik. Az OKM meg hallgat, mint a sír. Már előre félek, mi lesz az a félmondat a háromszáz oldalból, amit megértenek és meglovagolnak.

Érdemi vitának, továbbgondolásnak halvány nyomocskáit találni csak. Egy Stafétatáborban a MPT talán megvitatott valamit (az internetre még fel nem tették), az OKNT az üléseinek a jegyzőkönyveiben időnként hivatkozgat rá. De vajon mekkora tényleges tartalommal? Még az OKM oldalán is találtam olyan hivatkozást, ami alapján nyilvánvaló, hogy aki írta, biztosan nem olvasta a Zöldkönyvet.

Talán bársonyajtók mögött éjszakába nyúló, hol Virág-elvtársas kimerült-gyomorbajos, hol ordítozós, késhegyre menő Szegizbajev–Tanabaj viták zajlanak azóta is. Például, hogy a tanár személyisége fontos része-e az oktatásnak, vagy tényleg a tananyag-e a fontos. De lehet, hogy senki sem vitatkozik róla, senki sem gondolja tovább. Ahogy a nevelésügyi fantasztikus hetedik kongresszusunkról sem vitatkozik senki. Miért is vitatkozna. És ki?

Egyáltalán jó lenne tudni, hogy hányan olvasták vagy legalább futották át. Egyébként egy nagyon alacsony szám sem baj önmagában. Gondoljunk Kepler vagy Darwin munkáira, melyek olvashatatlanok, és ezért szinte senki nem is olvasta őket. Kepler életének főművét (ami röviden összefoglalva arról szól, hogy mégsem a Nap kering a Föld körül, hanem pont fordítva) háromszor adták ki. Összesen párezer példányban készült el, utoljára valamikor 1800-ban adták ki valahol Németországban. De mi van a Zöldkönyvvel? Nem olvashatatlan. Egyhuzamban olvasni mondjuk tömény, meg kissé unalmas, de nem olvashatatlan. Vagy legalábbis nem az egész olvashatatlan.

Hogy a Zöldkönyv szakmailag milyen? Az általam vizsgált szempontok szerint teljesen mindegy, hogy milyen. Egyébként végül is nem rossz. Nem egyenszilárdságú, de nem is rossz. Legalábbis a benne szereplő közhelyesen nyilvánvaló állítások döntően igazak. Ahogy ez közhelyekkel lenni szokott. A szerzők közül, aki sosem látott iskolát belülről, az sem mond túl sok butaságot.

Igaz például az is, hogy a tanár személye, ad abszurdum „személyisége” fontos. Ennél persze ezerszer szebben van megírva. Tudományos-szakmaiul, tele nagyszerű trendszavakkal. De a tartalom egy része olyan, amit az ókori Egyiptomban már kevesen vitattak volna. Vagy hát az ógörög iskolamodellben ez már javában nem lett volna újdonság. Azóta is kevesen vitatkoznának vele olyanok, akik jártak már iskolába vagy iskolában. Persze a tervgazdálkodás alatt kicsit feledésbe merültek ezek a dolgok, és most megint újak. Természetesen van benne vadonatújdonság is, amit korábbi korok nem tapasztalhattak. Például a teljes iskoláztatottság kérdése körüli problémák. Tényleg új gondolatok. De nem sok. Mondjuk, nem is kéne sok.

Ezenkívül számos olyan megfigyelés van még, mely az adott szakterületen dolgozók számára közhely, de talán mégiscsak jó így összefoglalva. A Zöldkönyvben megtudjuk az oktatásunkról, hogy pontosan melyik az az ezer seb, ahonnan vérzik.

  • Hogy például oktatásunk szegregációs hatékonysága alig marad el a Taigetosz-tól. Eddig is tudtuk, hogy amilyennek elkönyvelnek egy gyereket a tanárok első osztályban, és amilyennek a gyerek is elkönyveli magát ez alapján, az megmarad nyolc évig legalább, de gyakran azután is. Hogy tenni kéne valamit, eddig is tudtuk. Hogy szemléletváltás kéne, azt is tudtuk.
  • Tudtuk azt is, hogy a pályakezdők ritka esetben engedhetik meg maguknak, hogy a pedagóguspályát válasszák. A tanulmány nem emeli így ki, de mindannyian tudjuk, hogy Budapesten, albérletben, egyedülállóként tanári fizetésből indulni és családot vállalni gyakorlatilag lehetetlen. És később sem tud a tanárpályára csatlakozni, aki nem azzal kezdi, mert az ilyen kihagyást kegyetlenül bünteti a közalkalmazotti bértábla.
  • Tudtuk azt is, hogy a tanárképzés minősége botrányos. Végeláthatatlanul lehet sorolni azokat a szavakat, szóösszetételeket, amelyek nem hangzottak el több tanári diplomám megszerzése során, sem neveléstudományi doktori képzésben nem hallottam: napló, utolsó pad, alkoholista szülő, problémás gyerek, hiperaktív, introvertált, osztályozás, értékelés, szülői értekezlet, fogadóóra, családlátogatás, nevelési tanácsadó, kommunikáció a szülővel, rendzavarás, önismeret, gyámügy, hátrányos helyzet, agresszió, tanulási nehézség, satöbbi. Tény, hogy pont az én hajdani egyetememen van ebben jelentős előrelépés, de még mindig bátran merem állítani, hogy a tényleges tanári munkára való felkészítés gyerekcipőben jár. Például döntő többségben olyanok képeznek tanárokat, akik iskolát utoljára padban ülve láttak, és igen gyakran még pedagógiai képzettségük sincs. Mindeközben akarva akaratlanul mintaként fognak működni a tanárjelöltek későbbi munkája során. Az én generációm az egyetemekről magas szintű tantárgyi, és szinte nulla egyéb tudással már kikerült. És egy része most is dolgozik iskolákban.
  • Tudjuk azt is, hogy abszurdum, hogy a közoktatás gyengébb szereplőit irányítjuk szakiskolákba, miközben egy jó asztalosnak, egy jó szakácsnak vagy egy jó kőművesnek semmivel sem kéne gyengébben szerepelnie a közoktatásunkban, nem alacsonyabb rendű ember, és nem is keres kevesebbet sokunknál. Pláne a pedagógusoknál.
  • Azt is tudtuk, és még nagyobb abszurdum, hogy a tanárképzésben messze felül vannak reprezentálva a felsőoktatást csak társadalmi nyomásra vállalók. Tényleges elhivatottság vagy minimális rátermettség nélkül lesznek sokan tanári diplomások, és később hatalmas sebet ejtenek életük munkásságával a hazai közoktatás beteg testén.

Bizonyára még ki-ki hozzá tudna tenni párat. Én is. Engem például zavar, hogy nincs válasz arra a kérdésre, és szemlátomást nem is nagyon keressük, hogy mi végre az iskola. Filozófiainak tűnő kérdés, no de eredményességet mérni vagy összehasonlítani, jutalmazni, büntetni, stratégiai tervet készíteni vagy módosítani konkrét, elfogadott és operacionalizálható célkitűzés nélkül abszurdum. Vannak mindenféle méréseink már, de számomra kevéssé legitimek. Például nem derül ki belőlük, hogy a diák képes-e szeretetet adni és elfogadni. Ennél pedig mi lehet fontosabb? Az sem tiszta, hogy meddig tart az iskola feladatköre, vagy hogy meddig kéne tartania.

Vannak még benne néha filozófiai, néha egészen konkrét megoldási javaslatok is minden fejezet végén. Javarészt logikusak, értelmesek. Vannak például szemléletváltást sürgető javaslatok. Ezek azok, amelyekkel nem nagyon lehet mit kezdeni. Gyakran szoktuk mondani, hogy „Dehiszen ez csak (!) szemléletváltás kérdése!”. Miközben felsorolhatatlan mennyiségű dolgot lehetne a világban „csak” egyszerű szemléletváltással megoldani. Csakhogy a szemléletváltás a világ egyik legdrágább és leglassabban beszerezhető árucikke. Éppen ezért minden olyan javaslat, ami „csak” szemléletváltást sürget, az számomra kevéssé hiteles. Ahhoz is „csak” szemléletváltás kéne, hogy a tapasztalt vagy változtatni kívánó pedagógusok valamilyen módon érdemben részt vehessenek az oktatásirányításban.

Szívesen elolvastam volna „A minisztérium válasza a Zöldkönyvre” című tanulmányt, vagy akár egy ,,Ein Blick auf den anonymen Rückblick” stílusú, nem egyetértő művet is. Sehol semmi érdemi. Mindenütt annyit lehet olvasni, hogy ,,hát igen-igen, ezek valóban nagyon égető problémák”. No de lépni nem lép senki. Az OKM oldalán még a törvénytervezetek között sem találni semmit, ami kapcsolatba hozható lenne a Zöldkönyvvel. Azt tudnám, hogy mi az égnek rendelték meg.

Talán már előtte is tudták, ami benne van? Mondjuk tudhatták volna, az tény. De már előre tudták, hogy nem fognak foglalkozni vele? Pláne a görög hasonlat miatt különösen bosszant, hogy ez a Zöldkönyv is úgy születik meg, ahogy. Hol volt a társadalmi (!) vita, ami megelőzte? Állítólag volt az interneten valahol az OKA oldalán. De hát elég kezdetleges kommunikációval történt mindez. Én például az egész munkáról utólag értesültem, pedig eléggé figyelem a hazai közoktatás mindenféle reformjával foglalkozó munkákat, és 2008 tavaszáig még a tanárképzésben, hazánk egyik legnagyobb egyetemén dolgoztam. Ha én nem tudtam róla, akkor még nagyon-nagyon sokan nem tudtak róla. Mi alapján választották ki a szakértőket? Hová tették fel a tanulmányokat, ahol érdemben hozzá lehetett volna szólni mielőtt kinyomtatják és hagyják megkövesedni? Bizonyára fent volt az OKA oldalán, de hát az megfelelő kommunikáció nélkül mit sem ér. Mely tanulmányok nem kerültek bele? Mely civilszervezeteket kérték fel arra, hogy tapasztalataikat osszák meg? Biztos megtalálom egy jegyzőkönyvben valahol, de tapasztalatból tudom, hogy a felkérés korántsem lehetett teljes körű.

Az egészről az jut eszembe, ahogyan a galaxis útikalauzban a nagy hiperűr-autópályát építik, és ezért le kell törölni egy jobbára ártalmatlan bolygót az útból. Valamelyik távoli galaxisban ott volt, hogy nemsokára eltörlik. Hát a kommunikáció, az nem volt túl jó. Egyébként ez lehet, hogy nem csak az OKA hibája. Bizonyára több pedagógiai folyóiratban is írtak róla, hogy min dolgoznak. Csakhogy azokat sokan nem olvassuk. És nem véletlenül nem olvassuk ezeket a folyóiratokat. Nehéz helyzet. Nincs jól szervezett vagy legalább megszólítható pedagógiai gondolkodó közélet. Pláne olyan nincs, amelyiknek gyakorlati iskolai relevanciája lenne. Ezért van a pedagógiai közéletben ez a nagy kettősség. Vannak az elmélészek meg a gyakorlászok, akik nem is nagyon értik egymást, és nem is nagyon beszélnek egymással. És ami miatt Prométheuszhoz hasonlítom a Zöldkönyvet, az éppen az, hogy most a pedagógia elmélészei olyat alkottak, aminek talán volna tényleges relevanciája még a krétaporos kezű pedagógus gyakorlászok számára is. Csakhogy ez még mindig kevés, mert az OKM számára úgy tűnik az egész iskolaügy, úgy ahogy van, tökmindegy.

,,A kötet tanulmányait az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal megvitatta, és azokat többségi szavazással elfogadta.” Csakhogy ez még kevés. Rajtuk kívül ebben az országban még nagyon sokan lettek volna, akik érdemben hozzá tudtak volna ehhez a munkához tenni, vagy akár ki lehetett volna kérni a véleményüket. Akár ingyen is. Engem ez nagyon zavar. Jól jellemzi az egész pedagógiai ún. elitet.

Közhely, hogy ahogy az étterem-tulajdonos beszél a főszakáccsal, ugyanúgy beszél a főszakács a pincérekkel, és persze ugyanúgy bánik a pincér a végén vendégekkel. Hát, ahogy bánnak a neveléselmélész ,,nagyok” a neveléselmélész ,,kicsikkel”, ugyanúgy bánnak a sor végén a pedagógusok a gyerekekkel. Az egyszerű pedagógus a sor végén nem véletlenül mondja, hogy ,,Kuss legyen! Én vagyok, aki tudom, hogy mi a tananyag! Te meg fogd be! Vagy fogadd be! Nekem mindegy! Vitatkozni akarsz? Szemtelen rohadt kölke!”. Ez ilyen végtelenül egyszerű.

A könyvnek tartalmilag biztosan jót tett volna, ha nem így születik. De az igazán nagy baj nem is ez. Néhány gondolkodó jegyzete helyett születhetett volna egy széles körű társadalmi támogatással bíró, változást sürgető tanulmány. Akár olyan, amiért a pedagógusok hajlandók lennének sztrájkolni vagy tenni valamit. A „tenni” az igen nagy szó, kevesen értik. Így meg belezuhant a Zöldkönyv a nagy légüres térbe. Ahol még a hang sem terjed. Korunk nagynevű pedagógiai szakértői leadták az anyagot. Mi meg megtanulhatjuk, ha akarjuk. Miközben a Zöldkönyv arról is szól, hogy nem nagyon van értelme csak úgy leadni az anyagot. Ettől nem hiteles. Persze kicsit igazságtalan vagyok, mert a programban is benne van, hogy az OKA (p12) „minél szélesebb körű megvitatását kezdeményezi”, csakhogy ezt én nem láttam megvalósulni.

Egy ismerősöm, aki nagynevű szoftveres cég vezető fejlesztője (korábban az MTA alkalmazottja) tette közzé az alábbi hirdetést: ,,Felajánlom egy évi jövedelmemet, egy a tudomány fejlődését gátló és hátráltató intézmény, az MTA megszüntetésére.” Egyébként egészen jelentős összegről van szó, csak nem tudom, hogy hogyan fogjak hozzá.

Ahogy a Zöldkönyv kialakult, abban tükröződik az akadémiai ,,vitakultúra”. Ez akadémiai körökben, hazánkban így szokás. Tavasszal voltam az Akadémiánkon egy egynapos konferencián, ahol a programba is bele volt nyomtatva, hogy a nap végén ,,Vita 15:40-től 15:50-ig, vitaindító: XY”. A tizenkét perces expozé után nem alakult ki érdemi párbeszéd, sem vita. De ez rajtam kívül senkit sem zavart. Hiszen ez akadémiai körökben, úgy látszik, így szokás.

Örömteli, hogy a Zöldkönyv már nem reformban gondolkodik. Ez a mostani oktatási reform egészen biztosan legalább száz éve tart, de harminc biztos. Sajnos nem jegyezte fel még a történelem, hogy hogyan kezdődött. Kellene egy kiadós defenesztráció most már nyitánynak.

Valamikor az 1800-as évek végén kezdtek el írni egyre többen arról a Magyar Paedagogia hasábjain, hogy nem jó a tananyagközpontú oktatás. És most, íme, a Zöldkönyvben ez megint megtalálható. És minden bizonnyal száz év múlva is le lehet írni majd az akkori államreform.hu oldalra, hogy nem jó a tananyagközpontú oktatás. Alighanem, ha küld-fény-post-köbüki formában megkapnánk a 2100-as magy-ped folyóirat aktuális számát, abban sem lenne nagyon más.

Jól jellemzi egyébként az államreform.hu-t, hogy nincs fenn a Zöldkönyv, és ha fenn lenne, sem lehet kommentelni. Ez egy cárista ország. Még amikor reformról van szó, még akkor is. Nohát ez a cárista ország megrendelt néhány tanulmányt, hogy milyen az egészségügy, milyen az oktatásügy, meg hogy hogyan kéne felzárkóznunk. És mi történt? Semmi.

A tüzet majdnem százezer éve használták már elődeink, amikor Prométheusz a trójai háború környékén (kb. 3200 éve), ellopta állítólag. Talán a Zöldkönyvvel is ez a baj. Olyan, mintha 96800 év késében lenne. Ez egyébként nem az ő hibája. Elképzelek egy párbeszédet 3200 évvel ezelőttre. Trójában vagyunk. Két halmozottan hátrányos helyzetű városszéli senki az árnyékban könyökölve bámulja a máglyát, amin majd feláldozzák őket valami számukra ismeretlen és érdektelen istennek, és makkot ropogtatnak.

– Hallod-e? – és kiköp némi héjat. – Ez a Prométheusz tavaly novemberben ellopta a tüzet nekünk.

– Mit lopott már megint, és kicsoda?

– Tüzet. Te süket!

– Minek?

– Hát hogy használhassuk mindenféle mesterséghez.

– Értem én, értem én, no de hát eddig is volt tűzünk.

– Jé, tényleg. Most, hogy mondod. De eddig nem tudatosítottam.

– Mellesleg nem járnánk rosszul, ha nem lopta volna még el.

Van pár dolog, amivel nem értek egyet, de ez a könyv lényegén nem változtat. Én például nem értek egyet azzal, hogy felülről találják ki egy iskola értékelését, és arra építsék a tanárok motivációit. De az állítások jelentős részével csak egyetérteni lehet. Háromezer éve is csak egyetérteni lehetett vele.

– Hallod-e, Ókáemmosz? Jó volt paidagogosznak tanulni a nagy Lúzerosz mellett.

– Ó, mondd, Zöldkönyvosz, miért! Mit tanított? Mi volt a tananyag? Miket mondott? Használt-e aktívtáblát és digitális előre gyártott tananyagokat? Készített-e hetente öt órában kimutatásokat? Töltögetett-e ki idióta táblázatokat rogyásig? Minden marhaságot időben adott le?

– Hát nem is az, hogy a tananyag milyen, hanem nagy ember volt, tudod, Ókáemmosz. Amolyan példaértékű ember. Nem hazudott, pontosan érkezett mindig, magával szemben is voltak elvárásai, a gyengére odafigyelt, volt ideje beszélgetni azzal, akivel kellett, aki igényelte. Akivel baj volt, annak utánajárt. Ahol tudott segített. Figyelmes volt, érzékeny, kedves, de mégis határozott és igazságos. Művelt is volt, de nem szakbarbár. Megértett minket, és mi is megértettük őt. És, képzeld, szeretni is tudott minket. És mi is szerettük őt. Ezért szerettük azt is, amit tőle tanulhattunk. Például emberséget. Jó volt.

– Igen? És? Ez itt mind-mind senkit sem érdekel. Azt mondd már meg végre, hogy mi volt a tananyag, vagy legalábbis milyen kompetenciákat sajátítottál el!

– Nem a tananyag a fontos, de ha mindenképp ragaszkodsz hozzá, akkor most mondtam épp: emberséget tanultunk.

– Jaj, ne fárassz már! Ilyen, hogy ,,emberség”, nincs is sehol a kötelező kompetencialistán. Mondd már meg végre, mi volt a tananyag!

– Érdekes, Ókáemmosz, hogy ezt kérdezed. Idáig mindenkinek elég volt annyit mondanom, hogy ki volt a Mesterem, és tudták, hogy mit várhatnak tőlem. Elmondtam büszkén, hogy kinek vagyok a tanítványa, és felnéztek rám. Én azt hittem, hogy ez az igazán fontos. Szerintem nem lehet tökmindegy, hogy milyen ember emberileg az, akitől tanulunk egy mesterséget, aki felkészít az élet kihívásaira, aki az osztályfőnökünk, aki később mintaként áll előttünk, amikor osztályfőnökök leszünk. Szerinted, Okáemmosz, tényleg csak az a fontos, hogy mi a tananyag, és milyen adminisztrációs dolgok készülnek?

– Ne azt mondd, tananyag, mondd kompetenciának, különben mindenki primitív dórnak hisz.

– Jó-jó, de ez most mindegy. Én azért paidagogoszi munkámban szem előtt fogom tartani, hogy emberileg ne legyek környezetszennyező hulladék. Mert tudod, az sem mindegy, hogy kinek vagy a fia, és az sem, hogy kinek a tanítványa.

– Jó, ha ezt alaposan megjegyzed, mert háromszor ezer év múlva a fizetést is egyformán kapja majd a paidagogoszok közt a söpredék és minőségi föle. Csak az számít majd, hogy hány éve csinálja, amit csinál.

– A föld az éggel válik egyenlővé? Hol olvastam én ezt? Valami ezeréves depressziós mitológiában volt ez. Jaj, Okáemmosz, te mindig olyan sötéten látod a jövőt!

– Sőt, Zöldkönyvosz, ha valaki sok nép városait s esze járását kitanulja, s tengeren is sok erős gyötrelmet tűr a szívében, és csak tapasztaltabb korában megy paidagogosznak, az élete végéig minden áldott hónapban lényegesen alacsonyabb fizetést kap büntetésül.

– De hát, ó, nagy Ókáemmosz, ez hülyeség, ez kontraszelektív.

– Még ahhoz is lusta vagyok, Zöldkönyvosz, hogy válaszoljak a felvetéseidre. Mert lehet, hogy hülyeség, lehet, hogy nem. Még gondolkodni sincs kedvem rajta, sőt még azon sem gondolkodom, hogy gondolkodjam-e rajta. A közalkalmazotti bértáblát az ég adta nekünk, te is tudod, égő csipkebokorban találtuk. Te azt gondolsz, amit akarsz. Engem aztán nem érdekel, hogy mit gondolsz, én nem gondolok semmit. És hát, Zöldkönyvosz, ez biz akkor is így lesz hosszú emberöltőkön keresztül, amíg csak a nagy szent tehén, aki négy lábával tartja az eget, a fejünk fölött marad.

Jó lenne tudni, hogy hol van az a szellemi műhely, ahol a nagy oktatásirányítási döntések megalapozást nyernek. Ilyen műhely, egyre gyanúsabb, hogy nincs. Ez a baj. Vagy ha van ilyen szellemi műhely, de közel egy év kevés arra, hogy bármire reagáljon, akkor még nagyobb a baj. Az oktatásügy alighanem meghalt. Ezt azért gondolom, mert némi egészségügyi tapasztalatom van. Ha egy beteghez konzíliumot hívnak, az már általában nagy bajt jelent. Na mármost, a konzílium nagynevű professzorokkal összeült, születtek javaslatok is, de nem történt azóta sem semmi. Általában akkor nem történik semmi konzílium után, ha már nincs értelme. További jó elfekvést kívánok az oktatásügynek a hospice osztályon.

Hanczár Gergely

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2009. november 30.
A teljesség kedvéért csak annyi, hogy Pléh Csaba is kinyithatta az ominózus kötetet, mert az És-ben írt róla október 22-én Zöld az élet aranyló fája címmel
(http://www.es.hu/?view=doc;24367), a legutóbbi lapszámban (november 27.) Tímár János még válaszol is neki. Persze mindez nem változtat Gergő állításain.
petra | 2009. november 30.
néha pillantsatok be a Kölöknetre is, sose lehet tudni... ezt a hvg cikket én ott pont egy évvel ezelőtt ajánlottam. mert valóban jó, érdemi feldolgozás. az viszont elég szomorú, hogy azóta is ez a legalaposabb, legmélyebb tudósítás a témáról ...
terepmunkás | 2009. november 29.
Bocs, elfelejtettem a lényeget - pont egy éve, hogy kinyitották.
terepmunkás | 2009. november 29.
Kinyitották - és most?
http://hvg.hu/itthon/20081125_zold_konyv_kertesi_csapo_havas_hiller/page2.aspx
hanger | 2009. november 14. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
még szerencse, hogy a Cenzúra Áldozata végül tudott itt kommentelni, ahol mindenkinek szabad :D
ami a lényeget illeti: örömteli, hogy oknt-n belül volt vita. az is örömteli, hogy az upsz-ban meg lehet találni. valahogy biztos.

az oki oldalán lévő keresőn:
trencsényi - túl sok találat, sorba nem rendezhető
zöldkönyv - nulla találat
zöld könyv - túl sok találat, sorba nem rendezhető
trencsényi zöld - szemlátomást hibás a kereső még több találat, mint csak "trencsényire"
google keresés:
"trencsényi site:oki.hu" sok találat, de zagyva
"trencsényi zöldkönyv site:oki.hu" nulla találat
"trencsényi zöld site:oki.hu" nulla találat
site szűkítés nélkül próbáltam tovább
"upsz trencsényi "zöld könyv"" harmadiktól már nem is releváns.

nahát pontosan ilyen az a bizonyos szellemi műhely, amiről beszélek. valahol akár lehet is, hogy van, de ha valamit ennyi ideig, és ennyi módon keresek a neten, és nem találok meg, akkor azt bizonyára más sem találja. :)

A szerk | 2009. november 13.
Tisztelt Trencsényi László! Nálunk nem válhatott cenzúra áldozatává, ha valóban írt volna hozzánk véleményt, üzenetet, az biztosan megjelent volna a honlapon. A tény, hogy az OKNT vitatta a Zöldkönyvet, még nem oldja meg az írásban jelzett "rejtélyt". Az írás szerzőjével együtt kérdezzük: hogy "hol van az a szellemi műhely, ahol a nagy oktatásirányítási döntések megalapozást nyernek"? Halott vagy csak tetszhalott az oktatásügy?
Trencsényi László | 2009. november 12.
Cenzúra áldozata lettem. Két hete üzentem, hogy az írottaktól eltérően pl. az OKNT tárgyalta a Zöld Könyvet, erőteljesen vitatta, ez meg is jelent az ÚPSZ-ben. S ez a kommentem nem került a honlapotokra. Kár
hanger | 2009. november 12. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
sajna én már nem tudok veletek együtt felmondani. merthogy már nem vagyok tanár. a tehén nem csak döglött, dögszaga is van.
sulifon | 2009. november 10.
Kedves Gergő! Erre már csak egyet lehetne lépni. Egyszerre, ugyanabban az órában, összehangoltan kellene felmondani az ország valamennyi pedagógusának a munkahelyén, hogy megbizonyosodhassunk róla, van-e még élet egyáltalán abban a nagy szent tehénben.
hanger | 2009. november 5. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
lehet, hogy nem is egy nemzedék. és sajnos ez újratermelődő, rekurzív dolog.
meseszép | 2009. november 5.
... és közben felnő jó pár nemzedék..

"Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett."
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek