OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. november 5.
» Hozzászólások (11)
Címkék:
 

Hanczár Gergely

A Zöldkönyv-rejtély

„Az országban a holnapi oktatás és oktatásirányítás érdeklődés hiányában elmarad.”

A napokban olvastam újra Mesterházinak a Prométheusz-rejtélyét. A könyv alaptémája, hogy mi lett Prométheusszal. A sztorit mindenki ismeri odáig – és nem is nagyon van tovább a mitológiában sem –, hogy lehozta a tüzet nekünk embereknek, majd emiatt kikötözik, és a humán májjal végez ornitológiai longitudinális dietetikai vizsgálatot a megszabadításáig. No de mi lett utána vele?

Prométheusznak minden más istennel ellentétben nincs utóélete. Egy igazi isten egyetlen szentélyecske nélkül. Miközben Hellász-szerte nevenincs, fénykorukban is lényegtelen félistenkéknek hatalmas templomokat építettek, ezerszám áldoztak embert és állatot és mindenféle átmeneti lényt, eközben Prométheusz nyomtalanul eltűnik, egy véka búzát sem áldoz neki senki, még egy ócska rabszolgát sem, mondjuk egy paidagogoszt. A rejtély lényege, hogy a nagy sztori után senki sem törődik többé Prométheusszal. Vajon miért?

Valami Prométheuszhoz hasonló van a Zöldkönyvvel is, nyomtalanul eltűnt, és nem áldoz neki senki semmit. Mindeközben teljesen jelentéktelen félisteneknek építenek szentélyeket. Itt kilométerhosszú felsorolás következhetne multimédiákkal, sulinettel, kompetenciaméréssel, egyebekkel. Ahogy Csapó Benő fogalmaz: a sebességváltó üresben van.

Mindazonáltal az analógia kissé sántít, ahogy az analógiák szokták. Eleve a Zöldkönyvből hiányzik a tűz. Ez elvégre nem feltétlen baj, de azért mégiscsak sokat mond. Másodszor, hiányzik a párhuzam egyik fontos vonala. Elvártam volna a pedagógiai közvéleménytől, ha létezne (tanárok, tanárjelöltek, politikusok, közszereplők, szülők, szülőjelöltek, volt diákok, jelenlegi diákok, szakújságírók, oktatáselmélészek, illetve akiknek még fontos az oktatás ügye), hogy naponta tépje a máját ennek a tanulmánynak. Lehet vele nem egyetérteni, egyetérteni. Véleményt kellene mondani róla fejezetenként, bekezdésenként, összességében. A pedagógus, aki gerince kellene, hogy legyen a szakmai közvéleménynek, hallgat. Betanított szellemi segédmunkásnak kezelték, és annak is képezték, aszerint is válogatták, aszerint is motiválták, aszerint is fizetik, úgy is bántak vele évtizedeken keresztül, sőt még most is. Hát most úgy is viselkedik. Az OKM meg hallgat, mint a sír. Már előre félek, mi lesz az a félmondat a háromszáz oldalból, amit megértenek és meglovagolnak.

Érdemi vitának, továbbgondolásnak halvány nyomocskáit találni csak. Egy Stafétatáborban a MPT talán megvitatott valamit (az internetre még fel nem tették), az OKNT az üléseinek a jegyzőkönyveiben időnként hivatkozgat rá. De vajon mekkora tényleges tartalommal? Még az OKM oldalán is találtam olyan hivatkozást, ami alapján nyilvánvaló, hogy aki írta, biztosan nem olvasta a Zöldkönyvet.

Talán bársonyajtók mögött éjszakába nyúló, hol Virág-elvtársas kimerült-gyomorbajos, hol ordítozós, késhegyre menő Szegizbajev–Tanabaj viták zajlanak azóta is. Például, hogy a tanár személyisége fontos része-e az oktatásnak, vagy tényleg a tananyag-e a fontos. De lehet, hogy senki sem vitatkozik róla, senki sem gondolja tovább. Ahogy a nevelésügyi fantasztikus hetedik kongresszusunkról sem vitatkozik senki. Miért is vitatkozna. És ki?

Egyáltalán jó lenne tudni, hogy hányan olvasták vagy legalább futották át. Egyébként egy nagyon alacsony szám sem baj önmagában. Gondoljunk Kepler vagy Darwin munkáira, melyek olvashatatlanok, és ezért szinte senki nem is olvasta őket. Kepler életének főművét (ami röviden összefoglalva arról szól, hogy mégsem a Nap kering a Föld körül, hanem pont fordítva) háromszor adták ki. Összesen párezer példányban készült el, utoljára valamikor 1800-ban adták ki valahol Németországban. De mi van a Zöldkönyvvel? Nem olvashatatlan. Egyhuzamban olvasni mondjuk tömény, meg kissé unalmas, de nem olvashatatlan. Vagy legalábbis nem az egész olvashatatlan.

Hogy a Zöldkönyv szakmailag milyen? Az általam vizsgált szempontok szerint teljesen mindegy, hogy milyen. Egyébként végül is nem rossz. Nem egyenszilárdságú, de nem is rossz. Legalábbis a benne szereplő közhelyesen nyilvánvaló állítások döntően igazak. Ahogy ez közhelyekkel lenni szokott. A szerzők közül, aki sosem látott iskolát belülről, az sem mond túl sok butaságot.

Igaz például az is, hogy a tanár személye, ad abszurdum „személyisége” fontos. Ennél persze ezerszer szebben van megírva. Tudományos-szakmaiul, tele nagyszerű trendszavakkal. De a tartalom egy része olyan, amit az ókori Egyiptomban már kevesen vitattak volna. Vagy hát az ógörög iskolamodellben ez már javában nem lett volna újdonság. Azóta is kevesen vitatkoznának vele olyanok, akik jártak már iskolába vagy iskolában. Persze a tervgazdálkodás alatt kicsit feledésbe merültek ezek a dolgok, és most megint újak. Természetesen van benne vadonatújdonság is, amit korábbi korok nem tapasztalhattak. Például a teljes iskoláztatottság kérdése körüli problémák. Tényleg új gondolatok. De nem sok. Mondjuk, nem is kéne sok.

Ezenkívül számos olyan megfigyelés van még, mely az adott szakterületen dolgozók számára közhely, de talán mégiscsak jó így összefoglalva. A Zöldkönyvben megtudjuk az oktatásunkról, hogy pontosan melyik az az ezer seb, ahonnan vérzik.

  • Hogy például oktatásunk szegregációs hatékonysága alig marad el a Taigetosz-tól. Eddig is tudtuk, hogy amilyennek elkönyvelnek egy gyereket a tanárok első osztályban, és amilyennek a gyerek is elkönyveli magát ez alapján, az megmarad nyolc évig legalább, de gyakran azután is. Hogy tenni kéne valamit, eddig is tudtuk. Hogy szemléletváltás kéne, azt is tudtuk.
  • Tudtuk azt is, hogy a pályakezdők ritka esetben engedhetik meg maguknak, hogy a pedagóguspályát válasszák. A tanulmány nem emeli így ki, de mindannyian tudjuk, hogy Budapesten, albérletben, egyedülállóként tanári fizetésből indulni és családot vállalni gyakorlatilag lehetetlen. És később sem tud a tanárpályára csatlakozni, aki nem azzal kezdi, mert az ilyen kihagyást kegyetlenül bünteti a közalkalmazotti bértábla.
  • Tudtuk azt is, hogy a tanárképzés minősége botrányos. Végeláthatatlanul lehet sorolni azokat a szavakat, szóösszetételeket, amelyek nem hangzottak el több tanári diplomám megszerzése során, sem neveléstudományi doktori képzésben nem hallottam: napló, utolsó pad, alkoholista szülő, problémás gyerek, hiperaktív, introvertált, osztályozás, értékelés, szülői értekezlet, fogadóóra, családlátogatás, nevelési tanácsadó, kommunikáció a szülővel, rendzavarás, önismeret, gyámügy, hátrányos helyzet, agresszió, tanulási nehézség, satöbbi. Tény, hogy pont az én hajdani egyetememen van ebben jelentős előrelépés, de még mindig bátran merem állítani, hogy a tényleges tanári munkára való felkészítés gyerekcipőben jár. Például döntő többségben olyanok képeznek tanárokat, akik iskolát utoljára padban ülve láttak, és igen gyakran még pedagógiai képzettségük sincs. Mindeközben akarva akaratlanul mintaként fognak működni a tanárjelöltek későbbi munkája során. Az én generációm az egyetemekről magas szintű tantárgyi, és szinte nulla egyéb tudással már kikerült. És egy része most is dolgozik iskolákban.
  • Tudjuk azt is, hogy abszurdum, hogy a közoktatás gyengébb szereplőit irányítjuk szakiskolákba, miközben egy jó asztalosnak, egy jó szakácsnak vagy egy jó kőművesnek semmivel sem kéne gyengébben szerepelnie a közoktatásunkban, nem alacsonyabb rendű ember, és nem is keres kevesebbet sokunknál. Pláne a pedagógusoknál.
  • Azt is tudtuk, és még nagyobb abszurdum, hogy a tanárképzésben messze felül vannak reprezentálva a felsőoktatást csak társadalmi nyomásra vállalók. Tényleges elhivatottság vagy minimális rátermettség nélkül lesznek sokan tanári diplomások, és később hatalmas sebet ejtenek életük munkásságával a hazai közoktatás beteg testén.

Bizonyára még ki-ki hozzá tudna tenni párat. Én is. Engem például zavar, hogy nincs válasz arra a kérdésre, és szemlátomást nem is nagyon keressük, hogy mi végre az iskola. Filozófiainak tűnő kérdés, no de eredményességet mérni vagy összehasonlítani, jutalmazni, büntetni, stratégiai tervet készíteni vagy módosítani konkrét, elfogadott és operacionalizálható célkitűzés nélkül abszurdum. Vannak mindenféle méréseink már, de számomra kevéssé legitimek. Például nem derül ki belőlük, hogy a diák képes-e szeretetet adni és elfogadni. Ennél pedig mi lehet fontosabb? Az sem tiszta, hogy meddig tart az iskola feladatköre, vagy hogy meddig kéne tartania.

Vannak még benne néha filozófiai, néha egészen konkrét megoldási javaslatok is minden fejezet végén. Javarészt logikusak, értelmesek. Vannak például szemléletváltást sürgető javaslatok. Ezek azok, amelyekkel nem nagyon lehet mit kezdeni. Gyakran szoktuk mondani, hogy „Dehiszen ez csak (!) szemléletváltás kérdése!”. Miközben felsorolhatatlan mennyiségű dolgot lehetne a világban „csak” egyszerű szemléletváltással megoldani. Csakhogy a szemléletváltás a világ egyik legdrágább és leglassabban beszerezhető árucikke. Éppen ezért minden olyan javaslat, ami „csak” szemléletváltást sürget, az számomra kevéssé hiteles. Ahhoz is „csak” szemléletváltás kéne, hogy a tapasztalt vagy változtatni kívánó pedagógusok valamilyen módon érdemben részt vehessenek az oktatásirányításban.

Szívesen elolvastam volna „A minisztérium válasza a Zöldkönyvre” című tanulmányt, vagy akár egy ,,Ein Blick auf den anonymen Rückblick” stílusú, nem egyetértő művet is. Sehol semmi érdemi. Mindenütt annyit lehet olvasni, hogy ,,hát igen-igen, ezek valóban nagyon égető problémák”. No de lépni nem lép senki. Az OKM oldalán még a törvénytervezetek között sem találni semmit, ami kapcsolatba hozható lenne a Zöldkönyvvel. Azt tudnám, hogy mi az égnek rendelték meg.

Talán már előtte is tudták, ami benne van? Mondjuk tudhatták volna, az tény. De már előre tudták, hogy nem fognak foglalkozni vele? Pláne a görög hasonlat miatt különösen bosszant, hogy ez a Zöldkönyv is úgy születik meg, ahogy. Hol volt a társadalmi (!) vita, ami megelőzte? Állítólag volt az interneten valahol az OKA oldalán. De hát elég kezdetleges kommunikációval történt mindez. Én például az egész munkáról utólag értesültem, pedig eléggé figyelem a hazai közoktatás mindenféle reformjával foglalkozó munkákat, és 2008 tavaszáig még a tanárképzésben, hazánk egyik legnagyobb egyetemén dolgoztam. Ha én nem tudtam róla, akkor még nagyon-nagyon sokan nem tudtak róla. Mi alapján választották ki a szakértőket? Hová tették fel a tanulmányokat, ahol érdemben hozzá lehetett volna szólni mielőtt kinyomtatják és hagyják megkövesedni? Bizonyára fent volt az OKA oldalán, de hát az megfelelő kommunikáció nélkül mit sem ér. Mely tanulmányok nem kerültek bele? Mely civilszervezeteket kérték fel arra, hogy tapasztalataikat osszák meg? Biztos megtalálom egy jegyzőkönyvben valahol, de tapasztalatból tudom, hogy a felkérés korántsem lehetett teljes körű.

Az egészről az jut eszembe, ahogyan a galaxis útikalauzban a nagy hiperűr-autópályát építik, és ezért le kell törölni egy jobbára ártalmatlan bolygót az útból. Valamelyik távoli galaxisban ott volt, hogy nemsokára eltörlik. Hát a kommunikáció, az nem volt túl jó. Egyébként ez lehet, hogy nem csak az OKA hibája. Bizonyára több pedagógiai folyóiratban is írtak róla, hogy min dolgoznak. Csakhogy azokat sokan nem olvassuk. És nem véletlenül nem olvassuk ezeket a folyóiratokat. Nehéz helyzet. Nincs jól szervezett vagy legalább megszólítható pedagógiai gondolkodó közélet. Pláne olyan nincs, amelyiknek gyakorlati iskolai relevanciája lenne. Ezért van a pedagógiai közéletben ez a nagy kettősség. Vannak az elmélészek meg a gyakorlászok, akik nem is nagyon értik egymást, és nem is nagyon beszélnek egymással. És ami miatt Prométheuszhoz hasonlítom a Zöldkönyvet, az éppen az, hogy most a pedagógia elmélészei olyat alkottak, aminek talán volna tényleges relevanciája még a krétaporos kezű pedagógus gyakorlászok számára is. Csakhogy ez még mindig kevés, mert az OKM számára úgy tűnik az egész iskolaügy, úgy ahogy van, tökmindegy.

,,A kötet tanulmányait az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal megvitatta, és azokat többségi szavazással elfogadta.” Csakhogy ez még kevés. Rajtuk kívül ebben az országban még nagyon sokan lettek volna, akik érdemben hozzá tudtak volna ehhez a munkához tenni, vagy akár ki lehetett volna kérni a véleményüket. Akár ingyen is. Engem ez nagyon zavar. Jól jellemzi az egész pedagógiai ún. elitet.

Közhely, hogy ahogy az étterem-tulajdonos beszél a főszakáccsal, ugyanúgy beszél a főszakács a pincérekkel, és persze ugyanúgy bánik a pincér a végén vendégekkel. Hát, ahogy bánnak a neveléselmélész ,,nagyok” a neveléselmélész ,,kicsikkel”, ugyanúgy bánnak a sor végén a pedagógusok a gyerekekkel. Az egyszerű pedagógus a sor végén nem véletlenül mondja, hogy ,,Kuss legyen! Én vagyok, aki tudom, hogy mi a tananyag! Te meg fogd be! Vagy fogadd be! Nekem mindegy! Vitatkozni akarsz? Szemtelen rohadt kölke!”. Ez ilyen végtelenül egyszerű.

A könyvnek tartalmilag biztosan jót tett volna, ha nem így születik. De az igazán nagy baj nem is ez. Néhány gondolkodó jegyzete helyett születhetett volna egy széles körű társadalmi támogatással bíró, változást sürgető tanulmány. Akár olyan, amiért a pedagógusok hajlandók lennének sztrájkolni vagy tenni valamit. A „tenni” az igen nagy szó, kevesen értik. Így meg belezuhant a Zöldkönyv a nagy légüres térbe. Ahol még a hang sem terjed. Korunk nagynevű pedagógiai szakértői leadták az anyagot. Mi meg megtanulhatjuk, ha akarjuk. Miközben a Zöldkönyv arról is szól, hogy nem nagyon van értelme csak úgy leadni az anyagot. Ettől nem hiteles. Persze kicsit igazságtalan vagyok, mert a programban is benne van, hogy az OKA (p12) „minél szélesebb körű megvitatását kezdeményezi”, csakhogy ezt én nem láttam megvalósulni.

Egy ismerősöm, aki nagynevű szoftveres cég vezető fejlesztője (korábban az MTA alkalmazottja) tette közzé az alábbi hirdetést: ,,Felajánlom egy évi jövedelmemet, egy a tudomány fejlődését gátló és hátráltató intézmény, az MTA megszüntetésére.” Egyébként egészen jelentős összegről van szó, csak nem tudom, hogy hogyan fogjak hozzá.

Ahogy a Zöldkönyv kialakult, abban tükröződik az akadémiai ,,vitakultúra”. Ez akadémiai körökben, hazánkban így szokás. Tavasszal voltam az Akadémiánkon egy egynapos konferencián, ahol a programba is bele volt nyomtatva, hogy a nap végén ,,Vita 15:40-től 15:50-ig, vitaindító: XY”. A tizenkét perces expozé után nem alakult ki érdemi párbeszéd, sem vita. De ez rajtam kívül senkit sem zavart. Hiszen ez akadémiai körökben, úgy látszik, így szokás.

Örömteli, hogy a Zöldkönyv már nem reformban gondolkodik. Ez a mostani oktatási reform egészen biztosan legalább száz éve tart, de harminc biztos. Sajnos nem jegyezte fel még a történelem, hogy hogyan kezdődött. Kellene egy kiadós defenesztráció most már nyitánynak.

Valamikor az 1800-as évek végén kezdtek el írni egyre többen arról a Magyar Paedagogia hasábjain, hogy nem jó a tananyagközpontú oktatás. És most, íme, a Zöldkönyvben ez megint megtalálható. És minden bizonnyal száz év múlva is le lehet írni majd az akkori államreform.hu oldalra, hogy nem jó a tananyagközpontú oktatás. Alighanem, ha küld-fény-post-köbüki formában megkapnánk a 2100-as magy-ped folyóirat aktuális számát, abban sem lenne nagyon más.

Jól jellemzi egyébként az államreform.hu-t, hogy nincs fenn a Zöldkönyv, és ha fenn lenne, sem lehet kommentelni. Ez egy cárista ország. Még amikor reformról van szó, még akkor is. Nohát ez a cárista ország megrendelt néhány tanulmányt, hogy milyen az egészségügy, milyen az oktatásügy, meg hogy hogyan kéne felzárkóznunk. És mi történt? Semmi.

A tüzet majdnem százezer éve használták már elődeink, amikor Prométheusz a trójai háború környékén (kb. 3200 éve), ellopta állítólag. Talán a Zöldkönyvvel is ez a baj. Olyan, mintha 96800 év késében lenne. Ez egyébként nem az ő hibája. Elképzelek egy párbeszédet 3200 évvel ezelőttre. Trójában vagyunk. Két halmozottan hátrányos helyzetű városszéli senki az árnyékban könyökölve bámulja a máglyát, amin majd feláldozzák őket valami számukra ismeretlen és érdektelen istennek, és makkot ropogtatnak.

– Hallod-e? – és kiköp némi héjat. – Ez a Prométheusz tavaly novemberben ellopta a tüzet nekünk.

– Mit lopott már megint, és kicsoda?

– Tüzet. Te süket!

– Minek?

– Hát hogy használhassuk mindenféle mesterséghez.

– Értem én, értem én, no de hát eddig is volt tűzünk.

– Jé, tényleg. Most, hogy mondod. De eddig nem tudatosítottam.

– Mellesleg nem járnánk rosszul, ha nem lopta volna még el.

Van pár dolog, amivel nem értek egyet, de ez a könyv lényegén nem változtat. Én például nem értek egyet azzal, hogy felülről találják ki egy iskola értékelését, és arra építsék a tanárok motivációit. De az állítások jelentős részével csak egyetérteni lehet. Háromezer éve is csak egyetérteni lehetett vele.

– Hallod-e, Ókáemmosz? Jó volt paidagogosznak tanulni a nagy Lúzerosz mellett.

– Ó, mondd, Zöldkönyvosz, miért! Mit tanított? Mi volt a tananyag? Miket mondott? Használt-e aktívtáblát és digitális előre gyártott tananyagokat? Készített-e hetente öt órában kimutatásokat? Töltögetett-e ki idióta táblázatokat rogyásig? Minden marhaságot időben adott le?

– Hát nem is az, hogy a tananyag milyen, hanem nagy ember volt, tudod, Ókáemmosz. Amolyan példaértékű ember. Nem hazudott, pontosan érkezett mindig, magával szemben is voltak elvárásai, a gyengére odafigyelt, volt ideje beszélgetni azzal, akivel kellett, aki igényelte. Akivel baj volt, annak utánajárt. Ahol tudott segített. Figyelmes volt, érzékeny, kedves, de mégis határozott és igazságos. Művelt is volt, de nem szakbarbár. Megértett minket, és mi is megértettük őt. És, képzeld, szeretni is tudott minket. És mi is szerettük őt. Ezért szerettük azt is, amit tőle tanulhattunk. Például emberséget. Jó volt.

– Igen? És? Ez itt mind-mind senkit sem érdekel. Azt mondd már meg végre, hogy mi volt a tananyag, vagy legalábbis milyen kompetenciákat sajátítottál el!

– Nem a tananyag a fontos, de ha mindenképp ragaszkodsz hozzá, akkor most mondtam épp: emberséget tanultunk.

– Jaj, ne fárassz már! Ilyen, hogy ,,emberség”, nincs is sehol a kötelező kompetencialistán. Mondd már meg végre, mi volt a tananyag!

– Érdekes, Ókáemmosz, hogy ezt kérdezed. Idáig mindenkinek elég volt annyit mondanom, hogy ki volt a Mesterem, és tudták, hogy mit várhatnak tőlem. Elmondtam büszkén, hogy kinek vagyok a tanítványa, és felnéztek rám. Én azt hittem, hogy ez az igazán fontos. Szerintem nem lehet tökmindegy, hogy milyen ember emberileg az, akitől tanulunk egy mesterséget, aki felkészít az élet kihívásaira, aki az osztályfőnökünk, aki később mintaként áll előttünk, amikor osztályfőnökök leszünk. Szerinted, Okáemmosz, tényleg csak az a fontos, hogy mi a tananyag, és milyen adminisztrációs dolgok készülnek?

– Ne azt mondd, tananyag, mondd kompetenciának, különben mindenki primitív dórnak hisz.

– Jó-jó, de ez most mindegy. Én azért paidagogoszi munkámban szem előtt fogom tartani, hogy emberileg ne legyek környezetszennyező hulladék. Mert tudod, az sem mindegy, hogy kinek vagy a fia, és az sem, hogy kinek a tanítványa.

– Jó, ha ezt alaposan megjegyzed, mert háromszor ezer év múlva a fizetést is egyformán kapja majd a paidagogoszok közt a söpredék és minőségi föle. Csak az számít majd, hogy hány éve csinálja, amit csinál.

– A föld az éggel válik egyenlővé? Hol olvastam én ezt? Valami ezeréves depressziós mitológiában volt ez. Jaj, Okáemmosz, te mindig olyan sötéten látod a jövőt!

– Sőt, Zöldkönyvosz, ha valaki sok nép városait s esze járását kitanulja, s tengeren is sok erős gyötrelmet tűr a szívében, és csak tapasztaltabb korában megy paidagogosznak, az élete végéig minden áldott hónapban lényegesen alacsonyabb fizetést kap büntetésül.

– De hát, ó, nagy Ókáemmosz, ez hülyeség, ez kontraszelektív.

– Még ahhoz is lusta vagyok, Zöldkönyvosz, hogy válaszoljak a felvetéseidre. Mert lehet, hogy hülyeség, lehet, hogy nem. Még gondolkodni sincs kedvem rajta, sőt még azon sem gondolkodom, hogy gondolkodjam-e rajta. A közalkalmazotti bértáblát az ég adta nekünk, te is tudod, égő csipkebokorban találtuk. Te azt gondolsz, amit akarsz. Engem aztán nem érdekel, hogy mit gondolsz, én nem gondolok semmit. És hát, Zöldkönyvosz, ez biz akkor is így lesz hosszú emberöltőkön keresztül, amíg csak a nagy szent tehén, aki négy lábával tartja az eget, a fejünk fölött marad.

Jó lenne tudni, hogy hol van az a szellemi műhely, ahol a nagy oktatásirányítási döntések megalapozást nyernek. Ilyen műhely, egyre gyanúsabb, hogy nincs. Ez a baj. Vagy ha van ilyen szellemi műhely, de közel egy év kevés arra, hogy bármire reagáljon, akkor még nagyobb a baj. Az oktatásügy alighanem meghalt. Ezt azért gondolom, mert némi egészségügyi tapasztalatom van. Ha egy beteghez konzíliumot hívnak, az már általában nagy bajt jelent. Na mármost, a konzílium nagynevű professzorokkal összeült, születtek javaslatok is, de nem történt azóta sem semmi. Általában akkor nem történik semmi konzílium után, ha már nincs értelme. További jó elfekvést kívánok az oktatásügynek a hospice osztályon.

Hanczár Gergely

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2009. november 30.
A teljesség kedvéért csak annyi, hogy Pléh Csaba is kinyithatta az ominózus kötetet, mert az És-ben írt róla október 22-én Zöld az élet aranyló fája címmel
(http://www.es.hu/?view=doc;24367), a legutóbbi lapszámban (november 27.) Tímár János még válaszol is neki. Persze mindez nem változtat Gergő állításain.
petra | 2009. november 30.
néha pillantsatok be a Kölöknetre is, sose lehet tudni... ezt a hvg cikket én ott pont egy évvel ezelőtt ajánlottam. mert valóban jó, érdemi feldolgozás. az viszont elég szomorú, hogy azóta is ez a legalaposabb, legmélyebb tudósítás a témáról ...
terepmunkás | 2009. november 29.
Bocs, elfelejtettem a lényeget - pont egy éve, hogy kinyitották.
terepmunkás | 2009. november 29.
Kinyitották - és most?
http://hvg.hu/itthon/20081125_zold_konyv_kertesi_csapo_havas_hiller/page2.aspx
hanger | 2009. november 14. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
még szerencse, hogy a Cenzúra Áldozata végül tudott itt kommentelni, ahol mindenkinek szabad :D
ami a lényeget illeti: örömteli, hogy oknt-n belül volt vita. az is örömteli, hogy az upsz-ban meg lehet találni. valahogy biztos.

az oki oldalán lévő keresőn:
trencsényi - túl sok találat, sorba nem rendezhető
zöldkönyv - nulla találat
zöld könyv - túl sok találat, sorba nem rendezhető
trencsényi zöld - szemlátomást hibás a kereső még több találat, mint csak "trencsényire"
google keresés:
"trencsényi site:oki.hu" sok találat, de zagyva
"trencsényi zöldkönyv site:oki.hu" nulla találat
"trencsényi zöld site:oki.hu" nulla találat
site szűkítés nélkül próbáltam tovább
"upsz trencsényi "zöld könyv"" harmadiktól már nem is releváns.

nahát pontosan ilyen az a bizonyos szellemi műhely, amiről beszélek. valahol akár lehet is, hogy van, de ha valamit ennyi ideig, és ennyi módon keresek a neten, és nem találok meg, akkor azt bizonyára más sem találja. :)

A szerk | 2009. november 13.
Tisztelt Trencsényi László! Nálunk nem válhatott cenzúra áldozatává, ha valóban írt volna hozzánk véleményt, üzenetet, az biztosan megjelent volna a honlapon. A tény, hogy az OKNT vitatta a Zöldkönyvet, még nem oldja meg az írásban jelzett "rejtélyt". Az írás szerzőjével együtt kérdezzük: hogy "hol van az a szellemi műhely, ahol a nagy oktatásirányítási döntések megalapozást nyernek"? Halott vagy csak tetszhalott az oktatásügy?
Trencsényi László | 2009. november 12.
Cenzúra áldozata lettem. Két hete üzentem, hogy az írottaktól eltérően pl. az OKNT tárgyalta a Zöld Könyvet, erőteljesen vitatta, ez meg is jelent az ÚPSZ-ben. S ez a kommentem nem került a honlapotokra. Kár
hanger | 2009. november 12. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
sajna én már nem tudok veletek együtt felmondani. merthogy már nem vagyok tanár. a tehén nem csak döglött, dögszaga is van.
sulifon | 2009. november 10.
Kedves Gergő! Erre már csak egyet lehetne lépni. Egyszerre, ugyanabban az órában, összehangoltan kellene felmondani az ország valamennyi pedagógusának a munkahelyén, hogy megbizonyosodhassunk róla, van-e még élet egyáltalán abban a nagy szent tehénben.
hanger | 2009. november 5. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
lehet, hogy nem is egy nemzedék. és sajnos ez újratermelődő, rekurzív dolog.
meseszép | 2009. november 5.
... és közben felnő jó pár nemzedék..

"Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett."
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek