OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. november 10.
» Hozzászólások (25)
Címkék:
   

Benedekné Fekete Hajnalka

Terepmunka-mozaikok

Házak

1. Nagy, elöl tágas, de kopasz udvarral, bent előtér, hótiszta. Beljebb nem invitálnak sosem. Keretben sok fénykép egymáson, mint szokás, és sok Szűzmária-nyomat. Társalgás szigorúan alázatoskodó, kényes kérdéseknél anyanyelvre váltó, míg születik egyeztetett válasz. Az udvarban hátul istálló, lovak s szellemként elsuhanó lepusztult arcok – a csicskák. Van ott hátul fészer is, melyben élnek, kiknek nincs nevük. Havonta egyszer autókkal telik udvar eleje, s utca a ház előtt, erős emberek állnak autók mellett s ülnek kormánynál. Más, nem erős, kopott emberek jönnek vagy hozattatnak, s papírok töltetnek autók tetején. Sok pénz cserél ilyenkor gazdát, de rendszer olyan, hogy sosem elég kamatos kamatra. Olykor, szomorú másnapokon, ház és otthon lesz új gazdáé, egyek vagy házastársak tűnnek el egyik napról másikra. Ilyenkor nem kívánatos itt pedagógus, szociális munkás vagy más hivatalosság. Élnek házban összetartóan, kerül asszony, lány, gyerek, ki sok hivatalosság munkája nyomán feltűnik majd ötévesen óvodai névsorban is egy évre, s az alsó tagozaton, de beteg mindig, s mire felsős, már nem vagy csak magántanulóként nincs jelen. Van név is, mit írunk papírra, s mit otthon nem használnak sosem, mert név is része családi titoknak.

2. Ez is nagy, de nem mondanád, kié. Kapun igazi zár s ápolt udvar virágokkal. Zárva majd mindig, hiába csöngetsz. S ha mégis nyit ajtót mindig más lány, ki fiatal, szoknyája színes és hosszú, alakja karcsú. Családban nincs férfi, ki szabadlábon, üzletet viszi nagymama. Nagymama sokszoknyás, hangos és rívós. Sokat utazik, s viszi magával unokát, ki pakol. Át határokon, autót vezeti mindig más rokon. A tollak s párnák közt utazik sok kis csomag, mely fizet jól nagyon. Lett azonban nagy bajság, mert buta unoka bontogatta csomagot, s lett fiú, ki volt csak üres báb, váza értékes fiatalembernek, kit ismertünk. Hittük, lesz vége üzletnek, de nem, csak a fiú tűnt el.

3. Kerítésen piszkos ruha szárad, udvaron eső után párolog szemét, ürülék és sok pelenka vegyesen. Házban van két heverő – mit vittünk –, kályha – mit szintén –, s üldögél, dohányzik három lány, s ölükben két kicsi baba. Minden piszkos, minden ragad, s lábos oldalán zöldül a penész. Víz nincs, villany csak átkötve titokban szomszédságból. Lányok mind testvérek, a nyolcból három, kik itt élnek. Vannak kisebbek is, de ők most az utcán. A háromból már csak egyhez jöttünk, ki negyedikben hagyta ott iskolát, s azóta is ez osztályt ismételgeti papíron. Itt nincs anyanyelv, férfi vagy bármi. A semmi van, miből minek felállni, csak meleg nyári estéken, mikor fogannak új babák.

Ha a sajátot ütik

Hárman vannak, a legnagyobb már felnőttkorban és persze iskolapadban, a középső gimiben, a kicsi itt velem a helyen, hol élünk, dolgozunk. Két nagy járta általánost még máshol, hol nem volt integráció. Kaptak, adtak, ahogy ez lenni szokott. S kap a kicsi is, s jut eszembe múlt hét, mikor tették be árokba, meg a múlt május, mikor vettek volna el tőle pénzt, mobilt, s mert nem volt, hát biciklit, meg két éve, amikor verték csak úgy, iskolaudvaron. Aztán számolok és sokkal több, mi megesett, mi erősen hasonló. De azt nem romák tették. Mégis… mégis ez a három fáj leginkább. Mindnek kéne.

Ha eredménytelen

Gondoltam valamelyik nap, ha én vállalkozónak állnék, kellene-é nékem olyan beosztott, ki teszi szívét, lelkét nap mint nap asztalra, s nyomul ideg-összeroppanásig, s amit létrehoz – nem működik. Hát nem. Kell-e olyan iskola, miben mindenki, ki tanár, teszi dolgát becsülettel, s jár gyerek után hazáig, s mégis enged ki oly tanítványt, ki nem tud, s nem is akar?

Ha hátranéznek

Ha hátranéznek, kik irányítják szociális és oktatáspolitikát majd’ húsz éve, látják-e már, mit csináltak? Lett „jóságból” szociális háló, mi rátekeredett egy jobbra érdemes nemzedékre, kik megtanulták jól a leckét, ne tégy semmit, s lesz kicsi kenyér. S ha teszel, sem lesz nagyobb. Van csekélyke jövedelem, miért tenni nem kell. Könnyebb volt a kilencvenes évek elején, s azóta újfent, át- meg átszabni szoctámogatásokat, mint munkahelyet teremteni. Könnyebb volt iskoláztatás korhatárát kitolni, mint szakmunkást elhelyezni. S lett mostanra már szülőnemzedék, ki nem dolgozott soha, kinek megélhetés, csak mit állam csöpögtet, s ez jól beágyazott életforma.

A kudarc érintése

A fele. Nem esik, nem jeges, nincs piac. Tegnap még mindenki, ma csak a fele. Képtelen vagyok normálisan levezetni a reggeli beszélgetőkört. Persze ők nincsenek. Mindegyikük iskolakerülés, mulasztások miatt túlkoros. Tudom, látom, járom. Otthon akadozik a fűtés, esetleges a kaja, mindennapos a nincs. Hét éve ismerem a családokat, nagymamától újszülöttig. Nincs köztük, ki szakmát szerzett, nincs, ki bejelentett munkaviszonyt mondhatna magának, nincs, hol reggel csörögne az óra, menni kell. Tél van, a furgonok sem nyomják a dudát az utca végén, feketén sem lehet állványozni, aszfaltozni menni. A hely, az iskolához közel, gyalog is érhetős távolság, de van, mert intéztük gyermekjóléttel, bérlet a helyi buszra, csizma a lábra és étkezés és tanszer. Van nap mint nap meghalás nekem, csak ne emeljek hangot ott, hol hazai norma az emelt hang, mert ki beszél hangosabban, az hallgattatik meg és lesz elsőbb. Van dráma és kooperatív tanulás, van differenciálás és saját csoportszabály. De gyerek az nincs, mert nem jön be. Felteszem a kezem.

Szenzáció

És a nap, amelyen nem vertek meg... Két elsős összekap a tízórai szünetben. Az ütésváltás eredménye egy csúf csípésnyom a fiú karján. Lila is, piros is, fájdalmas is. A fiú nem egyszerű, a család különösen nem az. Már a harmadik szünet találgatásokkal telik. Mi lesz ha bejönnek, lesz balhé? Ebéd után anya jő, és viszi haza gyerekeket, ki addigra már elfelejtette tán... mindenesetre akkor nem szól anyának, s elmennek. Másfél órával később más autóból száll ki, s törtet befelé anya, gyermek, apa, s még két erős férfi – kik rokonok tán. Mondják már a kiskaputól nagy hanggal, de még előttük jár a szétspriccelő gyerekek s kollégák kórusa – jönnek, jönnek már... Szaporázom, mégis a félemeletnél járnak, mire utolérem őket. Szinte hihetetlen, de üres a folyosó, a lépcsőház, s szellős a zsúfolt udvar is odakinn. Segíthetek? – próbálkozom, aztán kivárom, míg bősz atya eldurrogja, kit, miért és hogyan fog megöldösni. Kezdve gyerekkel, ki csemetéjére kezet emelt, annak családja és persze sárkányfajzat tanító néni, ki mindig kisfia ellen szól, pedig lám. Nem beszélgetni akar, ütni... Nem értem, nem értem, mondom el a lélegzetnyi szünetekben, nem ilyennek ismerem önt, hiszen… (tanítottam lányát évekig, s vigyáztam rá erősen – mert nehéz évek voltak, kétszer két év börtön, így ismeretségünk csak időben hosszú, találkozásaink ritkák), és olyan megfontolt, okos ember... de ütik a fiát, és ezért lakolni kell, s lakolni csak megverve lehet... és így tovább. Jó húsz perc, mire kikísérem őket iskolából, s ígérem erősen, majd én vigyázok ezentúl fiúra is, mint lányra, s lesz béke és galambok – de azért, mielőtt becsapta autó ajtaját: – Ha még egyszer a fiúra bármi csúnya nézés vagy mondás száll, akkor így meg úgy töri el az osztályfőnök – kolléganőm – akkurátusan felsorolt végtagjait.

Határozottan és kihúzott derékkal lépegetek befelé, s csak mikor már behúztam magam mögött mellékhelyiség ajtaját, kezd reszketni kezem-lábam. Öreg róka vagyok, megállom öklendezés nélkül.

Visszajönnek? Reggel megint jönnek? – kérdik kollégák, kik lassan előkerülnek. Nem tudom... remélem nem...

Megint eltelt egy nap.

Langyos vizes borogatás

A határokon tűnődöm legtöbbet. Arról, hogy miért is lett hirtelen ilyen sok problémás kölök. Vagy nem lett, mert a gond a pedagógiával van?

A problémás gyerek következő stációja a roma nebuló. Aki persze nem más, átok és kénkő száll annak fejére, aki megkísérli, hogy körüljárja, megragadja és úgy tuszkolja a kölköt, hogy tudomásul veszi, tényleg más. Mit kezdjünk azzal az örökséggel, amely szerint a gyermeklány pénzbeli érték, s az élő hagyománynak megfelelően valahol tizenkettő és tizenhárom éves kora körül vagyontárggyá lényegül át, melyről a család dönt? Örökíteni való, ápolandó? Mit kezdhetünk a sokat emlegetett közösségi összezárással, bárminemű gyámhatósági intézkedés esetében, amely legtöbbször eredményesen akadályozza meg a gyerek kiemelését, mert bármi áron, de maradnia kell, s a vész (a hatóság mint mumus) esetén mindig akad egy újabb gyámnak jelentkező, ki elakasztja az egyébként is bűn lassú eljárást? S persze elgondolkodtat az is, hogy a sokat dicsért gyerek–felnőtt kapcsolat nem nevel, csak mutat és enged, míg felnőtt létre nem ébred a gyerek. Ez mennyire jó?

Lehetne persze minderről értőn beszélgetni, jókat kitalálni, de annyira bemerevedtek az állások, álláspontok, hogy mind, ki érdekelt, nagyítón át mutatja igazát, az igazat meg nem látja.

Ebben az integrációs történetben különben az is zavaró, hogy az eredendő bűnnel megvádolt társadalomnak nincs és nem is lehet érve – tehát megoldást sem kereshet –, hiszen bűnös.

Mire is?

Lehet ma emelt fővel tanítani? Biztosan. Sikerül? Nemigen. Legyél alsós vagy felsős, középiskolai tanerő vagy egyetemi előadó, minden nap arról szól, nem vagy elég hatékony, kreatív, humánus. Mire is van az iskola – bármely fokon? Úgy tűnik: az érvényesnek s értékesnek tekintett kurzus céljainak megfelelően állampolgárt nevelni. Ha valaki tudná, hogy mi az érvényes kurzus, mitől állampolgár az állampolgár, s miféle ismerettel kellene felvértezni az elméket – előrébb tartanánk?

Benedekné Fekete Hajnalka

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

terepmunkás | 2009. november 25.
http://andrassew.blogspot.com/2009/11/fenyt-most-cigany-gyerekekert-csalog.html
hanger | 2009. november 24. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
megírni talán nincs sok értelme. aminek tényleg lenne értelme, tényleg elhívni terepre azokat akik ott dolgoznak. sok idő ment az életemből arra, hogy a tanárképzésben dolgozókat próbáltam rávenni, hogy nézzenek meg évente egy-egy iskolát évente egy-egy napig. nagyon hasznos lenne itt is. kiindulva abból, hogy ők sem hülyék, csak az elefántcsonttoronyból rosszabb a kilátás mint bármilyen másmilyen toronyból. ezt kéne megszervezni. konkrét felajánlás formájában. mondjuk 10eFtos szakértői óradíjon (ez a szakértői világban extrém alacsony) vállaljuk el a nagy vezetőink továbbképzését a terepen. vigyük be őket anonim módon olyan telepekre, ahova idáig fegyveres őrökkel sem mertek bemenni :D. nem kell ezt se túlszervezni, se túlmisztifikálni. egyszerűen nézzenek. jó emberek ők, csak a szervezetük embertelen. éhes gyereket senki sem bír szépen békésen, megérintetlenül nézni. attól gondolkodni fognak. mindenki jól járna. a lényeg csupán annyi, hogy nem szabad ingyen dolgozni. mert aki ingyen dolgozik, azt csicskának nézik.
Juli | 2009. november 20.
Nagyon elhallgattatok. Engem szörnyen zavar, hogy még mi körünkben is ennyire él az ŐK és MI felfogás. Nem értem, miért borultatok ki Sárközi szövegén ennyire, amikor ő őszintén keresni próbálja a párbeszéd lehetőségét. Hogy elkeseredett? Miért ne lenne az? Nórinak igaza van, amikor azt írja, hogy ugyanezt a másik fél is elmondhatja. No de nincs út egymáshoz?
A Hajni által ajánlott másik szövegben azt állítja S. G., hogy vastag üvegfal van közöttünk, és nem halljuk egymás hangját. Szükségszerű, hogy így legyen? Idézek a vitatott narancsos szövegből, egy számomra megrendítő részletet: "Még az előítéletektől kevéssé megérintetett, hovatovább együttérző honfitársaink is rendre elfelejtik: a cigányoknak is joguk van arra, hogy ne csupán a bőrük színéről, sanyarú helyzetükről vagy "genetikailag kódolt zenei érzékükről" (sic!) essék szó. A cigánynak joga van arra, hogy egyedi emberpéldányként is tekintetbe vétessék, ne csak cigány minőségében. Az egész cigányügynek az (lenne) a lényege, hogy neki is szabadságában álljon nagyszerűnek, közepesnek vagy silánynak lenni."
Sulifon, Kati, IZS hogy hogy nem ér el hozzátok ez az üzenet? Miért nem találjátok emberinek? Azért csupán mert a szerző oktatási szakértő? Személyesen nem ismerem, de amit ír, az őszinte, és jobbító szándékú. Nagyon csalódnék, ha nem így lenne.
"Nem érnek semmit a romaprogramok, ha a többségi társadalom nem segít." - nyilatkozta S. G. a Klubrádióban november 19-én. Sok igazság van abban, amit mond (http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=98758)
Juli | 2009. november 16.
Jó lenne, valóban, ha megíródna egy ilyen cikk. Ki írja meg? Ettől függetlenül úgy vélem, hogy Sárközinek érdemes lenne szólni, hogy itt róla, illetve az írásáról folyik a virtuális társalgás. Lehet, hogy érdekli, válaszol, és ha ilyen szűk körben is, de egy hangyányit előbbre jutunk. Az egyik megoldás nem zárja ki a másikat.
petra | 2009. november 16.
Lehet, jobban járnánk, ha nem Sárközit hívnánk ide, hanem ezeket a gondolatokat írnánk meg a Narancsba. A 4. oldalon ott a helye az olvasói reflexióknak. Hajnira gondolok, Sulifonra, Nórira. Igen, a tiétekkel verném a csalánt... Boccsss, de talán nagyobb foganatja lenne, mint ezen a helyen egymás között ismételgetett, és egymás által oly jól ismert busongásunknak...
Juli | 2009. november 16.
Nem tudok a felsőoktatásban nagyívű változásról,csupán ötletekről, jószándékú próbálkozásokról, többnyire szigetszerűen. Továbbra is úgy gondolom, hogy Sárközi szeretne jobbítani, és szörnyű elkeseredett. A megoldást keresve és falakba ütközve, a társadalmi szintű, tagadhatatlanul létező cigánygyűlöletet érezve írt a Narancsba egy dühös cikket. Nem hiszem, hogy ezt azoknak (a kis számú) embereknek címezte (azokat "fenyegette"), akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Megpróbálok kapcsolatba lépni vele, hátha beszáll a vitába, elmondja saját érveit, és felül tudunk emelkedni az indulati szinten valamennyien.
terepmunkás | 2009. november 15.
http://cc.bingj.com/cache.aspx?q=sarkoezi gabor&d=4721616503442663&mkt=hu-HU&setlang=hu-HU&w=82f6a49,f24d0b7b - ez is Sárközi. Amit ott mond,(2007) a Liskó- Havas féle (2003-2004) kutatáson alapul, és sajnos igaz. Hogy történt -e azóta nagyívű változás a pedagógusképzésben - vagy legalább elvetették a csírákat - ezt talán Juli tudná megmondani. Hogy mennyire eredményes az önkormányzatok szorítása a szegregáció felszámolására? - Nagyon nem. Hogy mennyire kiváncsiak az oktatásirányítók a hétköznapiak tapasztalataira - általában nem tudom. Személyes élményem persze van - például az esélyegyenlőségi szakinak való kiképzés napjaiból. Okkal nem dolgozom nekik.
Izs | 2009. november 15.
Terepmunkással és a hozzászólókkal már "találkoztam" itt, Sárközi nevét nem ismertem, a google egy emlékeztetőt adott a Roma Integrációs Tanács 2008.szept. üléséről, azért kérdeztem rá, mert az ottani szavai és a cikk nekem nem alkot egységet.
sulifon | 2009. november 15.
Ha van kedve, kapcsolódjon be, de EMBER legyen itt, ne politikus. Amit Hajni írt, le kellene fordítani a világ összes nyelvére, hátha akadna pártatlan fórum, csoport, ember, aki képes lenne ezt a reménytelen magyarországi helyzetet kimozdítani a holtpontról. Ha pedig nem akad senki, legalább hiteles kortörténeti dokumentum válhatna belőle.
Juli! Nem az elkeseredettség tesz indulatossá, hanem a tehetetlenség, meg az a frázishalmaz, amit Sárközi úr, és sokan mások, akik egyebet is tehetnének ránk ömlesztenek, és azt hiszik, ezzel megtették, amit megtehettek. Nem hiszek nekik! Elég volt a szónoklatokból! Az egyéni érdekek vezette fröcskölődésből!
Nórinak igaza van, Sárközi írásának párhuzama éppúgy megírható, és nagyjából éppen annyira igaz.
Juli | 2009. november 15.
Mi lenne, ha Sárközi urat meginvitálnánk erre a virtuális diskurzusra? Lehet, hogy szót tudnánk érteni vele? Például nekem fogalmam sem volt korábban arról, hogy ki ő. Hajni ajánlotta az írást, számomra érdekes volt, és felhívtam rá én is a figyelmet.
L. Rirók Nóra | 2009. november 15. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Jó lenne! De ez nem érdekli annyira a hivatalnokokat... Igazából azt hiszem, nem is értik, hogy mi, a terepen miket tapasztalunk, beszélünk... Ez egy másik Magyarország. Egy olyan, ahol az úniós frázisok nem működnek.. És innen már nem is érdekes a dolog. Mert nem illik az íróasztalnál jól kigondolt képbe.
kati tanító néni | 2009. november 15.
lenne egy javaslatom, mivel menthetetlenül elbeszélünk egymás mellett: mi, a terepen dolgozók, és a hivatásos érdekvédők/képviselők.
egy ,azaz egy hónapra minden jószándékú, tenni akaró, ám a mindennapi valóságtól már régen elszakadt tisztviselő, érdekvédő, stb. jöjjön velünk a terepre. legyenek ped.asszisztensek, szoc.munkás asszisztensek. nézzenek körül, miről is szól a történet. tapasztalják meg, mi az, ami irritálja a jóérzésű embereket, és mi az a gyönyörűség, ami mégis a pályán tart minket. azután üljünk le, és beszéljük meg, mi a teendő. hátha többre mennénk együtt.
én sem látok bele az ő munkájukba, de úgy tűnik, ők sem nagyon tudják már, mi történik a végeken.
L. Ritók Nóra | 2009. november 15. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Hát, én is elolvastam, Hajnié tökéltetes, hiteles, valós, folytatni kell.... A Sárközié-bocs, most lehet, sokmindenkit magamra haragítok-éppolyan frázishalmaz, amit olvashat az ember bármilyan központi értekezésben. Csak kicsit érzelemdúsabb, elkeseredettebb hangneme van. Az a bajom vele, hogy ugyanilyen érvekkel a másik oldal is írhat ugyanilyan megkapó, és igaznak tűnő gondolatfuttatást, a beilleszkedni képtelen, a lehetőségivel nem élő cigányokról. Megint egy fekete-fehér megközelítés. Ahol mindenki hibás, csak a cigányság nem. Az áldozatszerep tudatosítása nem elég a problémák megoldásához!!!! És, hát, igen, engem is elgondolkodtat a cikkíró munkhahelye. Ha ilyen világosan, és egyszerűen körvonalazható a probléma, akkor miért nem lépnek a döntéshozók? Vagy ott is csak áldozat a cigány? Akkor folytassuk tovább a kesergést eből a szempontból...Ma ehhez minden adott.
A múltkor összejöttem egy szervezettel. Kértek, lépjek be. Elolvastam a honlapjukat, a célok u.a. mint nálam. Már épp regisztrálni akartam, mikor látom: számlázási cím. Hoppá! Ekkor alaposabban is tanulmányoztam. Egy molinót kellene (később kiderült, hogy nem kötelező, csak jó) megvenni, amin a szlogenek olvashatók. Jók, ilyenek, amike Sárközi is írt. És akkor ünnepélyesen elhelyezzük az adott intézményben, és akkor odatartozunk. Kérdeztem, mivel azt értem, hogy nekik mi a jó abban, hogy mi csatlakozunk, de nekünk mi a jó benne. Ezt nem tudom, még ma sem. Azóta ugyanis nins kapcsolat, bár jelzem, volt még egy levélválátás, amiben én leírtam, mi mit teszünk konkrétan az esélyegyenlőségért, és a válasz az volt, hogy akkor lehet, hogy a mi tevékenységünk nem az, amire ők gondoltak... Azóta nincs válasz, kapcsolat. Értitek, mit akarok ezzel mondani? Hogy van a frázisok szintjén működő programhalmaz, és van egy kis számú, kínlódó, valós tevékenységet felmutatni tudó. Azt már nem is viszem tovább, hogy at úniós támogatások nagy része kihez megy, melyik szervezethez, a molinó-csoportokhoz, aik intézményesülnek, ahol munkahelyek vannak, és azon kívül, hogy konferenciákra járnak, ahol frázisokkal hozzászólnak, majd elkérik a jelenléti ívet, hogy igazolják, csináltak valamit...vagy a munkába beledöglő, pénz nélkül lavírozó intézményekhez, akik viszont tényleg tesznek valamit. Mint Hajni.
kati tanító néni | 2009. november 15.
amennyiben ő az, talán nem engedhetne meg magának ennyire szubjektív, féligazságoktól terhes, éppen ezért nagyon veszélyes gondolatkísérletet. vagy ez csak az "írói munkásságának a része"?
Juli | 2009. november 15.
Feltételezhetően ő az.
IZs | 2009. november 14.
A vitatott cikk szerzője Sárközi Gábor oktatási szakértő, főigazgató-helyettes, Oktatási és Kulturális Minisztérium, Esélyegyenlőségi Főigazgatóság?
szávai | 2009. november 14.
Fenyegetést én sem, de még ha lenne is, azt sem lenne olyan egyszerű lesöpörni, visszaverni. Érintettségem a problémában ( rétegkultúrák, etnikumok közötti konszenzus - harc) egyébként születésemtől, nevelődésemtől, fogva tartó. (Meg persze napi munkámban is - épp tegnap esett meg egy nagyon megírandó - mert olyan, ezt sem ártana megírni eset naponta többször is adódik.)

Épp ezért kell mindenképp visszatérnem az ilyen remek labdát feladó, ironikus ( féligazságos) mondatokra:
"...az eredendő bűnnel megvádolt társadalomnak nincs és nem is lehet érve – tehát megoldást sem kereshet –, hiszen bűnös."
( Most mennem kell a suliba, megnézni, megszáradt-e amit ... hosszú... meg persze bevásárlás, gyerekek jönnek haza.... szóval majd később.)



Juli | 2009. november 14.
Kedves Szávai! Sárközinek (és valamennyiünknek) valóban minden oka megvan a rémületre és a kétségbeesésre. Rémülten és kétségbeesetten pedig nehéz túljutni a féligazságokon. A szerző így látja, így éli meg a helyzetet, kendőzetlenül őszinte.
Talán, ha képesek lennénk nyíltan és nyilvánosan, a jobbítás reményében kipuffogni magunkat, megszabadulhatnánk az indulatoktól, amelyek akadályozzák a tisztánlátást és a megoldás irányának megtalálását.
Persze, hogy nem minden részkérdésben van igaza Sárközinek. Tökéletesen megértem, hogy Sulifont, aki hihetetlenül sokat tett a gondok megoldása érdekében, nagyon rosszul érinti ez az írás, de én nem érzek belőle fenyegetést, csupán megalapozott veszélyérzetet. Hogy lehetne vajon jól kezelni ezt az etnikai konfliktust ebben a feszült világban, amelyben a legnagyobb természetességgel indulnak és mélyülnek el a bűnbakképzési folyamatok?
Hajni írása valóban fantasztikus.
szávai | 2009. november 14. | vizuszol[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Juli!
Valóban. Kétségbeesett, rémült, és erre minden oka megvan. Ezért is kell kiérlelgetnem magamban, hogyan mondjam azt, hogy féligazságokkal nem csak hogy semmire nem megyünk, hanem még mélyebbre csúszunk.

"A képzettségért, a munkahelyért, az emberhez méltó lakhatásért, a normális életviszonyokért a cigányok hajlandók bárkivel felvenni a versenyt ebben az országban, ha a maguk erejéből és egyenlő esélyekkel indulhatnak. "

Mindannyian tudjuk, hogy ez így a magyarokra sem igaz - mondanám pl. elsőre a legenyhébb kifogásomat, de nem mondom, mert a példák többségénél semmi értelme a magyar-cigány megkülönböztetésnek, azokban származástól független létmódok feszülnek egymásnak.

Ez a cikk számomra kissé az etnikai kofliktuskezelés állatorvosi beteg lovának tűnik.

Hajni írása viszont, vállalt keretei között, remek. Világosan, tisztán feladott problémák.
Még pár napig elleszek vele.

.
terepmunkás | 2009. november 13.
"De pontosan tudom, a MAGUK ÉS MI, napról napra, percről percre távolodik, szögek és vasak és kerítések kovácsolódnak, min majd egyre nehezebb lesz átnyúlni kezeknek, s aki nemrég még ismeretlen szomszéd volt túlonnan Maga lesz - nagyítva, torzítva, ördögi ellenséggé. Nincs szaporább és virulensebb lény, mint az ostoba gyűlölet." Bocs, hogy magamat idézem, de jobban ma sem tudom megfogalmazni.Sárközi nagyon fontos ebben az iskolai esélyegyenlőségi történetben. Halk szavú simulással, valóban nem lehetett volna felébreszteni ezt a irdatlan monstrumot, amit iskolaügynek nevezünk. S ha a jogos kiáltóból ordító oroszlán lett, tán azért, mert igen sok töltényt lőttek ki rá. Sokszor mondtam, a dolog fontos, akkor is ha én úgy gondolom, piszkosul rosszul csinálják. De jobban meg csak akkor lehet, ha most - majd - beszélünk végre egymással. Igen tudom, a Mancsban megjelent írás, minden, csak nem párbeszédre invitáló gesztus. Sértett, vagdalkozó és hiába igaz, ha hiteltelenné torzítja az indulat. De mitől lenne más? Épp azért linkeltem ide, hogy legalább próbáljuk meg meghallani.

Juli | 2009. november 13.
Drága Sulifon! Nagyon keserű és csalódott lehetsz, ha Sárközi Gábor cikkéből fenyegetést olvasol ki. Számomra más az üzenete az írásnak: kétségbeesés, rémület, hogy ebben az elmebajos világban nem sikerül a közöttünk (cigányok és nem cigányok közötti) növekvő feszültséget enyhíteni, a halmozódó problémákat erőszakmentesen megoldani. Tehát nem fenyeget, hanem retteg, és figyelmeztetni próbál valamennyiünket a tagadhatatlan veszélyre, ami ebben részben mesterségesen gerjesztett káoszban valóban létezik. Próbálj megszabadulni magyarázható, nagyrészt jogos indulataidtól legalább annyira, hogy képes legyél higgadtan újra olvasni az írást, lehet, hogy sikerül kicsit másképp értelmezni a dolgot. Kíváncsian várom Terepmunkás véleményét is.
sulifon | 2009. november 13.
Terepmunkás! Elolvastam Sárközi Gábor cikkét. Nekem nagyon nem tetszett. Sok évet adtam az életemből azért, hogy megvilágítsam az utat, ami a boldogulás felé vezetne, (és nemcsak én, hanem sokan, tudom!)és összerándul a gyomrom, amikor "hálából" Sárközi oktatási szakértő úr fenyegetőzik. Nagyon kíváncsi vagyok rá, Neked mi a véleményed az általad ajánlott cikkről?
terepmunkás | 2009. november 13.
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=20219
Sárközi Gábor cikke a Narancsban
zoldbeka | 2009. november 11. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Politikai kérdés és probléma ez, de nem abban az értelemben, hogy ma ki ne mondd: cigány, mert pfúj, rasszista vagy - hanem abban az értelemben, hogy ránk testálták sok millió létminimumon és alatt élő problémás családok gyerekeinek nevelését, oktatását, amire egész egyszerűen nem lehetünk felkészülve semmilyen tekintetben. Nem a mi dolgunk kézenfogni a csemetét és otthonról berángatni iskolába -szemléletet sem adhatunk hozzá, mert nincs kinek és - kitől? - a lenézett pedagógustól, minden baj forrásától? - állítja köznép, támaszt alá oktatáspolitika, sugall oktatáspolitikus ott fenn, akinek gyereke beszáll reggel apuka hivatali kocsijába és így jut el belváros elitiskoláiba -sok-sok százezerért. Oda, hol nevelődik a következő elitréteg, akiknek nem gondjuk cigánygyerek nyomora, magyar gyerek éhsége, pedagógus tehetetlensége. Kettészakadt országban (nem bal és jobb, hanem rossz és sokkal jobb)élünk: elit kevesen és szegény rettenetes sokan és tehetetlenségben fogunk csikorog egykorvolt büszkeségünk romjain. Hiába feszülsz magányosan (de sokan,sokan, mint szigetecskék a nagy óceánban) a mindennapoknak, csak nem jutsz előbbre. Romakérdés? Nem kell több pénz, csak oda, oda, ahol ér is valamit Nekik és nem azoknak, kik belőlük élnek évtizedek óta pofátlanul. Pénzt az oktatásba! Most, míg lépni lehet. Mert lassan nincs tovább: analfabéták serege riogat itt, a "Balkánon" -ebben legalább igaza van...
Persze könnyebb terelgetni a buta embert és úgy tűnik, hogy ez is a cél. Te tűztél kék szalagot? Minek?
csilla | 2009. november 10.
Rendkívül nehéz sorsa van annak ma Magyarországon, aki a roma lakosságnál terepmunkát végez. Én, aki a terepen dolgozom, sajnos nem mondhatom azt, hogy ez csak a roma lakosságra igaz. Én, aki bennjárok családoknál, be akarok kerülni segítőként az életükbe azt érzékelem, hogy a generációkat cserben hagyott, rendszertváltó értelmiség, a pedagógia és a szociológia nagyjai általánosságokat és frázisokat puffogtatnak. Ezen keresztül üzennek a pedagógusnak, a szociális munkásnak, hogy a te felelősséged, a te munkád, a te személyiségeden keresztül, te saját magad vagy a felelős a sanyarúságaikért. Csak olyan eszközök vannak a birtokunkban, amelyek hatástalanok és a kliens még meglévő motivációjára, vagy saját erőforrásaira még éppen megfelelnek. Ha nagy a baj menthetetlenek. Tudjuk mégis futjuk a köröket: gyámhatóság, ideiglenes elhelyezés, családbafogadás, anyaotthon stb. Család nélkül nem megy, miért nem vesszük észre, miért nem veszik észre: az egyén magára hagyatott: így kialakította túlélési stratégiáját: a fennt vázolt és még változatosabb módokon. Megyénként, megyén belül, településenként másként él a mélyszegény.
E.t.-ként érkezem minden egyes családba, olyan vagyok, mint egy földön kívüli, más világból jött. Az én rétegem dimenziói sem határolnak meg nekem könnyű megoldásokat,de ezek mások,az övékét törvénnyel nem lehet megoldani. (integrációval, kompetenciával, szociális kártyával nem lehet) E.t-ként talán elfogadnak, állampolgárként, szakmám képviselőjeként már kevésbé. Szeretnek, de távolságtartóak, utálnak, még meg nem vertek, segítséget várnak tőlem, mert láttak pedagógusként és még van hitelem náluk: emberként.
Képeznek "enegemet' is egyetemen: tanulom a külföldi irodalmat kiló számra ( pedagógus diplomát, szakvizsgát nem fogad el a kormányrendelet szociális munkásként). Szakemberként magamnak kellene magamat felépítenem: mondja a szakma nagyja. Tudom vizsgán, mit kell hallania a tanárnak,(Út a munkához program: csodálatos, hozzászoktatjuk az egyént a munkához) úgy felelek. ( de közben meg van a magam véleménye ) nekem a középkorúnak., és a fiatal? Így képezünk segítőket az általánosságokból, a kritikát nem tűrő elméleti nagyoktól átvett dogmákból, az erre épülő törvényhozásból, (hogy nem is godoltunk soha a következményekre,felhígult a pedagógus képzés és a szociális képzés kinek is fontos: az egyetem főiskola normativájának) és amit még a politika érdeke mentén át is szab.
Kedves Terepmunkás nagyon örülök a cikkednek, remélem nem csak bennünket, de a felettünk valókat is megmozgatja, valami nagyon régen nagyon nem működik.
Gyermekek termelték magukat újra, gyermekként kellett volna éredekeiket érvényesíteni a hat-hét osztállyal, piacképes munkaerőnek lenni, eligazodni a segélyezési rendszerben, bekapcsolódni a szoc.pol.os építkezés, vállalkozók által kihasznált és becsapott támogatásrendszerbe, szakképzelteln munakerőként az aszfalton, bejelentetlen munkaerőkétn az apeh-nál, fogyasztási egységként a helyi polgármesteri hivatalnál, egyedül élőként szoc.segélyt kérni, kollégiumi térítési dij kedvezményt kérni, tehetségfejlesztő AJP- programban, mentor-programban, HHH-ként szerepelni: Szerinted? Ez az összegyúrt réteg ezt felfogta mennyi mindenen keresztül tudta volna magát segíteni: az országos értékelés ezek mentén zajlott mindig: ezekre mennyi milliárdot költöttek.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.18.
Itt a törvény, amivel a rezsim magához láncolja a gyerekeket
A közoktatási törvény tervezett módosítása meggátolja a szülőket abban, hogy kimenekíthessék gyermeküket a rossz oktatási rendszerből, zöld utat ad arra, hogy a szakmailag nem megfelel...
(Forrás: Szülői Hang)
--
2019.06.18.
Akkor is elkezdhetnek tanítani a pedagógusok, ha a nyelvvizsga miatt csúszik a diplomaszerzés
A pályakezdő tanárokat is segíti a köznevelésről szóló törvény módosítása, mert akkor is elkezdhetnek tanítani, ha a nyelvvizsga hiánya miatt csúszik a diplomájuk kiadása - mondta az...
(Forrás: eduline)
--
2019.06.17.
Ha afrikai árvaházba menne önkéntesnek, hát, ne tegye!
Eltartja és konzerválja a gyerekek fejlődését károsan befolyásoló, tömeges árvaházak létezését, sőt, akár családokat szakíthat szét az a mai napig általános gyakorlat, hogy a fejlett...
(Forrás: index)
--
2019.06.16.
Megint szép élet lehet a katonaélet
Három katonai középiskola lesz a közeljövőben Magyarországon — tudta meg lapunk. A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium mellett Hódmezővásárhelyen és Székesfeh...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.16.
Belenyúl a kormány az oktatásba, de nem mondják meg, mit akarnak vele
Több ponton is belenyúlna a kormány a köznevelési törvénybe, derült ki egy csütörtökön megjelent módosítócsomagból. Megszüntetnék a magántanulóságot, ami eddig a jómódú családok...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.06.16.
Le akarták váltani a tanárok az igazgatót, erre kivonult az egyház egy tolnai iskolából
A szülők kezdeményezték a változtatást, amihez csatlakoztak a pedagógusok és az önkormányzat. A gerjeni iskola fenntartója a szekszárdi tankerületi központ lesz, a tolnai intézménytől...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.16.
Köznevelési törvénymódosítás: már a demokrácia látszatát is lebontják
„Nagyobb anyagi megbecsülést kaphatnak az iskolaigazgatók” című közleménnyel promózta az EMMI a köznevelési törvény tervezett módosítását. Azt kifelejtették belőle, hogy végleg...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek