OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. november 16.
» Hozzászólások (1)
Címkék:
 

Török Ildikó

Tanfolyamról tanfolyamra, avagy amikor a pedagógust tanítják

Tavaly – én balga, naiv – azt írtam valahol, hogy immár diplomákon és pedagógiai szakvizsgán is túl, védett korba lépve már csak olyan tanfolyamokat választok, amelyek valóban érdekelnek. Tévedtem. Néhány hónapja egy újabb oklevelet, egyszerűbben: papírt szereztem, mely szerint alkalmassá váltam „a nem szakrendszerű oktatásban való tanításra”. Hurrá! Most már nem vagyok amatőr, taníthatok tovább az ötödik-hatodik évfolyamon.

Amikor megtudtam, hogy mégis el kell végeznem a „pedagógus mesterség” elnevezésű, százhúsz órás tanfolyamot, arra gondoltam, hogy itt tényleg új módszerekkel, mesterségbeli fogásokkal, sosem látott tanulási technikákkal ismerkedhetünk meg. Örülnünk kellett volna, hogy keddenként 14-18 óráig annyi, de annyi hasznos dolgot hallhatunk-láthatunk. A pedagógia színes világának eddig ismeretlen, új dimenziói nyílnak meg előttünk. De akkor miért ülünk éppoly feszülten és belső daccal az órákon, néha csendben, néha viszont – hasonlóan a diákjainkhoz – igencsak fegyelmezetlenül?

A válasz: senki sem jött szabad akaratából, hanem azért, mert jövő évtől már szükségünk lesz a papírra, bocsánat, a tanúsítványra. Hiába, a kötelező nekünk is nehezebben megy le a torkunkon.

Elmélet + elmélet + Power Point

Először is tisztáztuk a napirendet: több szünet lesz, hosszabbak is, és előbb mehetünk haza. Ez mindenkinek tetszett. Miután aláírtuk a jelenléti ívet, máris megfogyatkoztunk, ki versenyre, ki értekezletre rohant el. Az is kiderült, hogy felnőttek vagyunk, és mindenkinek saját lelkiismeretére van bízva, hányszor jelenik majd meg az előadásokon, ezt senki sem fogja ellenőrizni. Sőt a jelenléti ívvel is szabadon garázdálkodhatunk. Egyre vidámabban néztünk az eddig sötétnek tűnő jövő felé. Vidámságunk csak az előadás kezdetéig tartott.

Rémülten láttuk, hogy a megszokott elmélet + elmélet + power point-os színházra számíthatunk, ezért mindenki igyekezett fedezékbe vonulni. Sajnos a VIP-helyeken (= első sorok) ülőknek erre nem nyílt lehetőségük. Az ajtó folyamatos mozgásban volt, jó néhányan csak a második óra felénél estek be lihegve versenyről, értekezletről, hetedik óráról. A szünetben ismét változott a létszám: most a gyerekért igyekvők távoztak.

Az előadó, látva az egyre inkább alátámasztást igénylő szemhéjainkat, megszakította beszédét az ismert „És önöknek mi a tapasztalatuk ezen a téren?” kérdéssel. Ezzel elérte, hogy felébredtünk, és fészkelődni kezdtünk. Páran belefogtak a szokásos iskolai történetekbe: „Nálunk ez úgy működik…”, és máris elkanyarodtunk az eredeti témától. Ezáltal az előadó is pihenhetett (lásd: munkamegosztás), meg hát „Legyünk egy kicsit interaktívabbak, kedves kollégák!” A pedagógus amúgy is szeret beszélni… Itt szerencsére hosszabb szünet következett, amikor a vonattal közlekedők siettek el. És mivel a következő nap is nehéznek ígérkezett, egy rövidre sikeredett etappal be is fejezhettük ezt a kis haszontalan délutánt.

Másik előadónkat ki-ki vérmérséklete szint próbálta túlélni: jegyzeteléssel, firkálgatással, dolgozatjavítással, pogácsacsipegetéssel. Én is hat kemény órát tudva magam mögött, csak valahonnan távolról hallottam, hogy a kivetítőn éppen nagy kedvencem, a „pszichoszociális fejlődés eriksoni modellje” látható. Sajnos sem ez, sem az „identitás kialakulása és szerepdiffúzió közti moratórium” izgalmai sem voltak képesek agyhullámaimat megmozgatni. (Töredelmesen bevallom, engem néha érdekelnek az elméleti kérdések. Mindig is szerettem a lélektant, mi több, az ábrákat és a modelleket is jól tűröm, mégis egyre többször érzek tehetetlen dühöt, amikor egy-egy előadó a pedagógia magas tudományának képviselőjeként eláraszt elvont szövegekkel minket, rosszul titkolt lenézéssel tekintve ránk, mezei tanerőkre, aki még azt sem értik, mi lehet a „pszichoreaktív depresszió és a kognitív folyamatok torzulása közti összefüggés”. Lehet. Mi egyszerűen csak megvigasztaljuk Pistikét, aki azért képtelen az irodalmi műfajok befogadására, mert meghalt a nagymamája.)

Most is csak kapkodtuk a fejünket a szakzsargonba burkolt csoportosítások, hipotézisek, egyenletek láttán, és lassan rajtunk is elhatalmasodott a kognitív folyamatok torzulása. Pedig arra kellett volna összpontosítanunk, amit a tanfolyam szervezői határozottan állítottak rólunk: „olyan ismereteket kapnak, melyek megszerzése után – figyelembe véve a különböző pszichológiai átmenetek személyiség és kognitív sajátosságait – hatékonyabban tudják megszervezni a tanítás-tanulás folyamatát”. Ezt kell észben tartanunk, és máris vidámabbnak tűnik barakkunk!

A következő előadáson nem volt telt ház …

Biztosan sokan ismerik azokat a lelkes kollégákat, akik pozitív példaként külföldi tanulmányútjaik tapasztalatait osztják meg velünk. Nézzük a képeket a holland iskoláról, az élménybeszámoló is érdekes az ottani integrált oktatás megvalósításáról, meghallgatjuk, milyen nyugodtak és képzettek holland kollégáink, de a vetítő kikapcsolása után visszatérünk a való világba, és a napközisek zsíros kenyér, lila hagyma uzsonnájának maradékát eszegetjük csendesen. Miért is ültünk itt három órán keresztül?

Jöhet másik kedvenc témám: differenciálás a hétköznapokban. Berobban egy vidám, fiatal nő rengeteg ötlettel, millió fénymásolt feladatlappal – hihetetlenül szuggesztív, egy óra múlva már mi is lelkesen látjuk magunkat, amint szakóráinkon korszerűen differenciálunk. Nézzük a grafikonokat, amelyek a legkonzervatívabb kollégáinknak is világosan bebizonyítják, mennyire hatékony ez a módszer. Már-már elkápráztat bennünket a tűzijáték, amikor kiderül, hogy ezek az órák hatvanpercesek, hogy a tizenöt gyerekkel két tanító foglalkozik, és előadónk heti hat órában tanít. Ja, az más. Miért is ültünk itt három órán keresztül?

Életidegen példák, utópisztikus elképzelések. Számomra az ilyen előadások ahhoz hasonlítanak, mintha szerény lakásom szerény berendezését (szerény fizetésemből) a belsőépítész-magazinban bemutatott luxus alapján kellene megoldanom.

Tudom, hogy ma már a korszerű technika alkalmazása nem különleges mutatvány, hanem egyszerűen szükséges, hétköznapi dolog, ami megkönnyíti a munkánkat. De nem úgy, ahogy sokszor tapasztaltuk: az előadó ugyanazt mondja el, mint ami a kivetítőn van, aztán a végén közli, megkapjuk lemezen is. Akkor miért kellett itt ülnünk három órát? Kapjuk meg az elején, és mehet mindenki haza! Igen ám, de a továbbképzés nem távképzés, és a főszereplő nevében benne van, hogy elő kell adnia, azért előadó…

Sok-sok tanfolyami képzésen vettem részt, és ha most megkérdeznek, melyikre emlékszem szívesen, akkor ugyanazt tudom elmondani, mint amit saját óráimmal szeretnék elérni: hasznos, használható tudást adjon, aktivitásra sarkalljon, és jó hangulatban, partneri viszonyban történjen mindez.

Happy end: a tanfolyam befejező része pont olyan volt, amilyet addig csak reméltünk. Előadónk ugyanis a gyakorlatból érkezett, tehát valóban megismertük a jó, a használható módszereket, kipróbáltuk mindet. Volt ugyan power point, de előrebocsátotta, hogy a szöveget megtaláljuk a CD-n, ne vegyük el az időt a valóban fontos dolgoktól. Felálltunk, mozogtunk, rajzoltunk, dolgoztunk csoportban, megbeszéltük. De! Mindezt gyorsan, röviden, hogy legyen időnk és lehetőségünk a rengeteg ötletet meg is valósítani. A közös munka magával hozta a kreativitást is, és egyre többen kapcsolódtak be saját, kipróbált módszereikkel egy-egy témába. Miért is ültünk itt három órát? Mert több hónapra elegendő muníciót vihettünk haza.

Epilógus

Azért a zárás is érdekes volt: a szervező cég egyik munkatársa megjelent az utolsó foglalkozáson, és kiosztotta a várva-várt tanúsítványokat. Még a hiányzókét is hazavihettük. Így kaphatott „jogosítványt” az a kolléga is, akit a huszadik óra után soha többet nem láttunk…

(Megjelent a Mentor-Támpont 2009. májusi számában.)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

márta | 2009. november 17.
Kedves Ildikó!
De jó, hogy ezt végre valaki ilyen jól megfogalmazta és leírta! Azt hiszem mindnyájan voltunk már nem is egyszer ilyen helyzetben. Arról meg soha egy szó sem esik, hogy milyen sokba kerül mindez a sok jó (amit mellesleg mennyivel hasznosabbra lehetne fordítani - pénzt is meg időt is)!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek