OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. december 8.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
   

Schüttler Tamás

Rajzlap karácsonyfa

Maga sem tudta, hogy miért, de ezen a szürke, téli délutánon nagyon vágyott arra, hogy egyedül bámészkodjon a városban. A szülei semmi rendkívülit nem találtak abban, hogy lemegy, s a sötétedésig hátralévő szűk egy órát a szabadban, az utcán tölti. Apja újságot olvasott, s egyébként is ritkán ment el vele sétálni. Az anyja és a nagyanyja a konyhában az esti vacsorával foglalatoskodtak. Az egész lakásban bejgli- és kocsonyaillat terjengett. Amint az előszobában a kabátját vette, nagyanyja egy kanálból mákos töltelékkel kínálta. „Kóstold meg, mennyei finom.”

Szó nélkül bekapta a falatnyi tölteléket, szájában szétáradt a mák, a mazsola és a belefőzött alma édes íze. A konyhából jövő ételek illata azt sejtette, hogy azért náluk is ünnep lesz, ha nem is olyan, mint az osztálytársai legtöbbjénél. Apja majd a szobában, a dohányzóasztalnál eszi a frissen megdermedt kocsonyát, s ő egy-egy falatért odaszalad hozzá. Anyja behoz a diós és mákos bejgliből, s nem lesz baj, ha leesik a morzsa a szőnyegre. Nagyanyja beszámol arról, hogy a szemközti bérházban kinél mekkora a karácsonyfa, kinél van izzókból fűzér, és kinél égnek igazi gyertyák a fenyőn.

Gyors léptekkel elindult a November 7-e tér felé. Először a Jókai téri fenyőfaárushoz ment. Délután három felé járt az idő. Még sokan válogattak a fák között. Hosszan nézte, amint az árus felesége épp összekötözött egy jó kétméteres, üdezöld fát. Egy öreg nénike olcsó, kicsi fenyőcskét vagy néhány szép formás ágat keresett. Az árus mondta, hogy öt forintért odaad három szép ágat. Az öregasszony alkudni próbált, a fiatal, pirospozsgás, kucsmát, bekecset viselő férfi nem engedett.

Megtapogatta a nadrágzsebét, megnézte, hogy mennyi pénze van. Egy papír tízese és négy egyforintosa volt. Még nem mert költeni, meg egyébként sem volt igazán mersze ahhoz, hogy fenyőágat vigyen haza, pedig nagyon vágyott a fa illatára, arra, hogy otthon is karácsonyi hangulat legyen. Egy darabig még ott álldogált az árus előtt, aztán elindult a tér felé, ahol a Savoy Kávéháztól egészen a földalatti korlátjáig s még azon túl is tákolt asztalokon karácsonyfadíszeket, apró játékokat árultak. Az elmúlt héten szinte mindennap órákat töltött el a csillogó üveggömbök, arany- és ezüstszálacskákból készített füzérek, színes gyertyák előtt, nézegette az apró ajándékokat is. Különösen egy kicsi katonai autó meg egy fényképezőgép formájú nézőke tetszett neki, amelyben pesti látképeket lehetett látni.

Minden reménytelenül drága volt. Igazában nem is a játékok izgatták, hanem díszeket szeretett volna venni. Az ünnepet megelőző aranyvasárnapon szülei már megvásárolták és oda is adták az ajándékát, a bowdennel irányítható lendkerekes Moszkvicsot. Szintén karácsonyi ajándék gyanánt kapott egy barna, slicces, nem kantáros düftinnadrágot is, amelyet télen a vékony, kék, hajtókás ünneplő helyett kell hordania. A kék már különben is csak a bokájáig ért, sokat nőtt nyár óta. Másnap az iskolában örömmel újságolta Siskának, a padtársának, hogy milyen autót kapott karácsonyra. Siska nem értette, hogy miért adták oda a szülei a csütörtöki szenteste helyett már aranyvasárnap.

– Nálatok nem a fa alatt van becsomagolva az ajándék?

– Nem, nálunk előre odaadják, nálunk nincs… – és itt elharapta a mondatot. Azzal akarta folytatni, hogy náluk soha nincs karácsonyfa, de szerencsére észbe kapott. Ez már tavaly is kínos volt az osztályban. Baráti körének tagjai a téli szünet utáni első tanítási napon a karácsonyi eseményeket mesélték. Mindenki az ajándékaival és a fenyőfájuk magasságával, díszességével dicsekedett. A társai feljártak hozzájuk, ismerték a szüleit, a nagyanyját. El sem tudták volna képzelni, hogy egy ilyen normális, rendes családban nincs karácsonyfa, gyertyagyújtás és csillagszóró.

Állt az egyik díszekkel megrakott asztal előtt, titokban megérintett egyet-egyet, kézbe fogott egy angyalkával díszített tükrös üvegcsúcsot. A foncsorozott gömbben egy pillanatra meglátta magát: vékonynak és hosszúkásnak mutatta az arcát, a szemüvegét, ám hatalmasnak a kötött jumbó sapkáját. Nagyon szívesen megvette volna, mindössze öt forintért adták, s olyan szépnek látta. Ezt ugyanúgy félt volna hazavinni, mint a fenyőfát. Tudta, hogy különösen az anyja haragudna érte. Az apja talán megbocsátaná. Úgy venné, mint amikor a Ligetben megvette azt a felhúzható repülőkereket. Az anyja értelmetlennek tartotta az ilyesmit, ő meg szerette nézni, amint felrepül a kékes, pörgő műanyag karika, és viszi a szél. Az apja is szerette vele nézni a karika repülését.

Az anyja mindentől irtózott, ami valamilyen módon a valláshoz, az Istenhez kötődött. Az utcájuk egy templom közelében volt, a húsvéti és az úrnapi körmenet mindig az ablakaik előtt vonult el. Fentről nézték a kereszteket, szentképeket, baldachint vivő sokaságot. A nyitott ablakokon keresztül érezni lehetett a tömjénfüst illatát, behallatszott az egyházi énekek hangja. Anyja ilyenkor gyakorta tett megjegyzéseket az imádkozókra. A nagyanyja és az apja nem volt ilyen ellenséges. Csendben nézték a tömeget. Néha felfedezte egy-egy osztály- vagy iskolatársát. Kicsit irigyelte is őket, főleg Hengl Lacit, aki egyszer hosszú piros ministránsruhában vitt egy nagy keresztet. De ebbe az irigységbe vegyült némi megvetés és félelem is. A kor meg az anyja mintha azt sugallták volna, hogy értelmes ember nem hisz Istenben, vallásban, babonákban. Jó ideig azt hitte, anyja azért ilyen ellenséges a keresztényekkel, mert ők zsidók. Aztán apró jelekből megértette, hogy az anyja éppúgy megveti a vallásos zsidókat is. Gúnyosan beszél a nagynénjéről, aki ha vidékről feljön hozzájuk, péntek esténként egy gyertya mellett valami furcsa, idegen nyelven imádkozik.

Ha a körmenetben nem is feltétlenül szeretett volna keresztet vinni, de a karácsonyfáért nagyon fájt a szíve. Ebben a kényszerű helyzetben már egy-két olyan ág is jó lett volna, mint amilyet az öreg néni vett a Jókai téren. A lelke mélyén persze egy igazi karácsonyfára vágyott, amelynek a tetejére rá lehet tenni azt a tükrös, angyalkás, csillogó csúcsot, s amelyen színes, fénylő üveggömbök lógnak, és apró gyertyák lobognak rajta, amelyek fénye a sötét szobában megvilágítja a családtagjait.

Azért nem mert sem fenyőágat, sem díszt venni, mert amikor az anyja sokadszorra mondta el, hogy milyen ostobaság és pazarlás ez a jézuskázós karácsony esti felhajtás, akkor ő maga is azt mondta, hogy neki nem is kellene fa. Mint annyiszor, akkor is alakoskodott. Egyre erősebb lett benne ez a mimikri, ez a megfelelési kényszer. Így volt a nagynénjénél eltöltött hetek után is, amikor először lelkesen mesélte anyjának, milyen jó volt a templomban a péntek esti áldás után ivott pár korty bor, s milyen szépen imádkoztak a tóránál az újdonsült, pajeszos barátai. Őket is irigyelte. Maga sem tudta, miért. Valamit megérzett abból a védő-óvó közegből, amit ott az a kicsinyke imaház, a benne imádkozó közösség jelentett, s tízéves gyereklelke azt is megérezte, hogy van valami megmagyarázhatatlanul jó abban, ahogy péntek délután mindenki készül a szombatra. Anyja elképedve hallgatta. „Na, csak ez kell még! – mondta ingerülten. – Nem tudod, hogy értelmes ember nem hisz ilyesmiben?” Ő nem válaszolt, nem akart rossz fiú, buta gyerek lenni. Nem beszélt többet a mindig kipát hordó Egri Gabiról, akit otthon csak Smilunak hívtak, meg arról sem, hogy az öreg nagybátyja milyen érdekes történetet mesélt egy bizonyos Józsefről, aki az egyiptomi fáraó palotájában élt, és egyszer beállítottak hozzá azok a testvérei, akik eladták. Hogy ne legyen otthon vita, szép lassan elfelejtette Józsefet, a péntek esti gyertyát, de a szombati friss mákos barchesz illata sokszor eszébe jutott, ha bement a Mozsár utcai pékségbe.

Állt a November 7-e téren, nézte a díszárusok asztalait, a gömbök, csúcsok között válogató embereket, s megpróbálta elnyomni magában a karácsonyfa iránti vágyát. Arra gondolt, hogy milyen jó is az a lendkerekes, irányítható, igazi gumikerekes Moszkvics, meg a nemrég kapott fémépítő, amelyből vagy garázst, vagy egy másik autót próbál majd csinálni.

Sötétedett, még élénk volt a forgalom, a csomagokat, fenyőket cipelő emberek jöttek-mentek. Lassan tejszerű köd szállt a városra, nehézzé téve a levegőt. Az utcai lámpák körül a köd mintha kis fénygömböket formált volna. Mintha az utca maga is készült volna a karácsonyra. A Jókai téren még egy pillanatra odament a Fenyőfavásár feliratú transzparenshez, és onnan, szinte rejtőzködve, figyelte a fákra alkudozókat. Majd hazafelé vette az útját.

A Népköztársaság úti nagy papírbolt még nyitva volt. Bement, végignézte a drága tollakat, körzőkészleteket, dátumos bélyegzőket. Az önkiszolgáló résznél meglátott egy rövid színes ceruzákat tartalmazó kis dobozt. Nyolc forintért megvette, és vásárolt hozzá egy csomag rajzlapot is.

Otthon a nagyanyja épp a kocsonyás tálakat tette ki a konyhájuk előtti gangra, hogy vacsoráig kellően megdermedjenek. Anyja egy töredezett diósbejgli-szeletkét tömött a szájába, miután megcsókolta a hidegtől kipirosodott arcát. Híreket hallgattak, aztán apja folytatta az újságolvasást. Anyja a kocsonya- és süteményszagú tréningruhájában leült a megszokott foteljébe, már rátette hajára azt a hálót, amelytől mindig ijesztővé vált az egyébként szép arca. Rendületlenül szívta a cigarettáit, s keresztrejtvényt fejtett. Nagyanyja ki-be járkált, felügyelte a kocsonyát.

Egy ideig a játékai között szemlélődött, majd leült a régi, nagy, fekete íróasztalukhoz, szinte elveszett a hatalmas támlás, karfás székben. A zsebpénzéből imént vásárolt színesekkel egy rajzlapra kicsit ügyetlenül egy karácsonyfát kezdett rajzolni. Díszekkel, gyertyákkal, tetején csúccsal, még egy angyal is került az aránytalanul nagyra sikeredett csúcs közepébe. Szárnyai mintha egy kicsit kilógtak volna a hosszúkásra rajzolt dísz kontúrjából.

Amikor készen lett a rajzzal, helyet keresett a képnek, pontosabban a „fának”. Egy nagy ólomkristály vázához támasztotta a rajzot a sarokban lévő kisasztalkán, elé tette a dobozába visszahelyezett lendkerekes Moszkvicsot és a múlt vasárnap kapott barna düftinnadrágot. Porcelántálkába rakta azt a néhány szem szaloncukrot, amely az apja munkahelyéről hozott karácsonyi csomagból maradt meg.

Hosszan állt a rajzlap előtt. A szobában senki nem vette észre, hogy halkan dúdolja a „Kiskarácsony, nagy karácsony” kezdetű dalt. A szemközti lakásban épp elsötétedett, csak a fán lobogó gyertyák világítottak, és az egyik ágon felvillant egy éles fényű csillagszóró.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.07.21.
Útmutatót készített a TASZ az új köznevelési törvény elől menekülőknek
Útmutatót készített a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) azoknak a szülőknek, akik szeretnének az Áder János által csütörtökön aláírt köznevelési törvény ellenére szabadon dö...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.21.
Budaörsön forranak az indulatok, miután az EMMI visszadobta két iskolaigazgató pályázatát
A polgármester azt írja hogy „évtizedek óta mindenki megelégedésére dolgozó, komoly sikereket maga mögött tudó két jelenlegi igazgató újabb öt évre benyújtott pályázatát dobták...
(Forrás: 444.hu)
--
2019.07.21.
Könnyen elhelyezkedhetnek a fiatalok és a képzetlenek
Tovább támogatja a kormány a következő években a 25 év alatti fiatalok, valamint a munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetű csoportok elhelyezkedését a teljes foglalkoztatottság elé...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.07.21.
3600 pedagógus hiányzik, jó a „bármilyen szakos” tanár is
Tényleg nagy a baj a közoktatásban, amikor már a kormánypárti Magyar Nemzetben is ellensúlyozzák Rétvári Bence EMMI-államtitkár „mindenki nyugodjon meg" - típusú nyilatkozatát. Rétvá...
(Forrás: Népszava)
--
2019.07.19.
Nyáry Luca: A magántanulás mentett meg attól, hogy csődtömeggé váljak – Így látja az új törvényt egy érintett diák
A köznevelési törvény pénteken elfogadott módosításai szerint a következő tanévtől (tehát már idén szeptembertől) megszűnik a magántanulói státusz, felváltja az úgynevezett „egy...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.07.17.
Kell még 164 millió forint közpénz a milliós tandíjjal induló elit magániskolára
Szeptemberben nyit Debrecenben az alapítványi iskola, ahova a jelentkezés is 100 ezer forintba kerül. Ösztöndíjas helyek egyelőre nem lesznek, az építkezést az adófizetők állják, a szá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.17.
Egyszerre 11 óvónő mondott fel egy újpesti óvodában
Olyan pedagógusok hagyták ott az óvodát, akik már az alakulás óta ott dolgoztak, alapítók voltak. Két olyan mesterpedagógus is felállt, akik óriási szaktudással is rendelkeznek. A távoz...
(Forrás: Újpesti Hírmondó)
--
2019.07.17.
Még egy dolog, amiben szembemegyünk Európával: egyre több a korai iskolaelhagyó
A 2010-ben elfogadott Európa 2020 Stratégiában Magyarország azt vállalta, hogy 2020-ra a korai iskolaelhagyók arányát 10 százalékra csökkenti, ettől a célkitűzéstől azonban egyre távolodunk...
(Forrás: Népszava)
--
2019.07.17.
Megőrülsz: almaügyi nyomozást rendelt el a tankerület
Valószínűleg megtaláltuk a hét agygörcsét, pedig még csak kedd van. A magyar általános iskolákban általában almát adnak a tízóraihoz, ám arra, ami most jön, egyetlen almagengszter, egyetlen...
(Forrás: Pécsi Stop)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek