OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. december 8.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
   

Schüttler Tamás

Rajzlap karácsonyfa

Maga sem tudta, hogy miért, de ezen a szürke, téli délutánon nagyon vágyott arra, hogy egyedül bámészkodjon a városban. A szülei semmi rendkívülit nem találtak abban, hogy lemegy, s a sötétedésig hátralévő szűk egy órát a szabadban, az utcán tölti. Apja újságot olvasott, s egyébként is ritkán ment el vele sétálni. Az anyja és a nagyanyja a konyhában az esti vacsorával foglalatoskodtak. Az egész lakásban bejgli- és kocsonyaillat terjengett. Amint az előszobában a kabátját vette, nagyanyja egy kanálból mákos töltelékkel kínálta. „Kóstold meg, mennyei finom.”

Szó nélkül bekapta a falatnyi tölteléket, szájában szétáradt a mák, a mazsola és a belefőzött alma édes íze. A konyhából jövő ételek illata azt sejtette, hogy azért náluk is ünnep lesz, ha nem is olyan, mint az osztálytársai legtöbbjénél. Apja majd a szobában, a dohányzóasztalnál eszi a frissen megdermedt kocsonyát, s ő egy-egy falatért odaszalad hozzá. Anyja behoz a diós és mákos bejgliből, s nem lesz baj, ha leesik a morzsa a szőnyegre. Nagyanyja beszámol arról, hogy a szemközti bérházban kinél mekkora a karácsonyfa, kinél van izzókból fűzér, és kinél égnek igazi gyertyák a fenyőn.

Gyors léptekkel elindult a November 7-e tér felé. Először a Jókai téri fenyőfaárushoz ment. Délután három felé járt az idő. Még sokan válogattak a fák között. Hosszan nézte, amint az árus felesége épp összekötözött egy jó kétméteres, üdezöld fát. Egy öreg nénike olcsó, kicsi fenyőcskét vagy néhány szép formás ágat keresett. Az árus mondta, hogy öt forintért odaad három szép ágat. Az öregasszony alkudni próbált, a fiatal, pirospozsgás, kucsmát, bekecset viselő férfi nem engedett.

Megtapogatta a nadrágzsebét, megnézte, hogy mennyi pénze van. Egy papír tízese és négy egyforintosa volt. Még nem mert költeni, meg egyébként sem volt igazán mersze ahhoz, hogy fenyőágat vigyen haza, pedig nagyon vágyott a fa illatára, arra, hogy otthon is karácsonyi hangulat legyen. Egy darabig még ott álldogált az árus előtt, aztán elindult a tér felé, ahol a Savoy Kávéháztól egészen a földalatti korlátjáig s még azon túl is tákolt asztalokon karácsonyfadíszeket, apró játékokat árultak. Az elmúlt héten szinte mindennap órákat töltött el a csillogó üveggömbök, arany- és ezüstszálacskákból készített füzérek, színes gyertyák előtt, nézegette az apró ajándékokat is. Különösen egy kicsi katonai autó meg egy fényképezőgép formájú nézőke tetszett neki, amelyben pesti látképeket lehetett látni.

Minden reménytelenül drága volt. Igazában nem is a játékok izgatták, hanem díszeket szeretett volna venni. Az ünnepet megelőző aranyvasárnapon szülei már megvásárolták és oda is adták az ajándékát, a bowdennel irányítható lendkerekes Moszkvicsot. Szintén karácsonyi ajándék gyanánt kapott egy barna, slicces, nem kantáros düftinnadrágot is, amelyet télen a vékony, kék, hajtókás ünneplő helyett kell hordania. A kék már különben is csak a bokájáig ért, sokat nőtt nyár óta. Másnap az iskolában örömmel újságolta Siskának, a padtársának, hogy milyen autót kapott karácsonyra. Siska nem értette, hogy miért adták oda a szülei a csütörtöki szenteste helyett már aranyvasárnap.

– Nálatok nem a fa alatt van becsomagolva az ajándék?

– Nem, nálunk előre odaadják, nálunk nincs… – és itt elharapta a mondatot. Azzal akarta folytatni, hogy náluk soha nincs karácsonyfa, de szerencsére észbe kapott. Ez már tavaly is kínos volt az osztályban. Baráti körének tagjai a téli szünet utáni első tanítási napon a karácsonyi eseményeket mesélték. Mindenki az ajándékaival és a fenyőfájuk magasságával, díszességével dicsekedett. A társai feljártak hozzájuk, ismerték a szüleit, a nagyanyját. El sem tudták volna képzelni, hogy egy ilyen normális, rendes családban nincs karácsonyfa, gyertyagyújtás és csillagszóró.

Állt az egyik díszekkel megrakott asztal előtt, titokban megérintett egyet-egyet, kézbe fogott egy angyalkával díszített tükrös üvegcsúcsot. A foncsorozott gömbben egy pillanatra meglátta magát: vékonynak és hosszúkásnak mutatta az arcát, a szemüvegét, ám hatalmasnak a kötött jumbó sapkáját. Nagyon szívesen megvette volna, mindössze öt forintért adták, s olyan szépnek látta. Ezt ugyanúgy félt volna hazavinni, mint a fenyőfát. Tudta, hogy különösen az anyja haragudna érte. Az apja talán megbocsátaná. Úgy venné, mint amikor a Ligetben megvette azt a felhúzható repülőkereket. Az anyja értelmetlennek tartotta az ilyesmit, ő meg szerette nézni, amint felrepül a kékes, pörgő műanyag karika, és viszi a szél. Az apja is szerette vele nézni a karika repülését.

Az anyja mindentől irtózott, ami valamilyen módon a valláshoz, az Istenhez kötődött. Az utcájuk egy templom közelében volt, a húsvéti és az úrnapi körmenet mindig az ablakaik előtt vonult el. Fentről nézték a kereszteket, szentképeket, baldachint vivő sokaságot. A nyitott ablakokon keresztül érezni lehetett a tömjénfüst illatát, behallatszott az egyházi énekek hangja. Anyja ilyenkor gyakorta tett megjegyzéseket az imádkozókra. A nagyanyja és az apja nem volt ilyen ellenséges. Csendben nézték a tömeget. Néha felfedezte egy-egy osztály- vagy iskolatársát. Kicsit irigyelte is őket, főleg Hengl Lacit, aki egyszer hosszú piros ministránsruhában vitt egy nagy keresztet. De ebbe az irigységbe vegyült némi megvetés és félelem is. A kor meg az anyja mintha azt sugallták volna, hogy értelmes ember nem hisz Istenben, vallásban, babonákban. Jó ideig azt hitte, anyja azért ilyen ellenséges a keresztényekkel, mert ők zsidók. Aztán apró jelekből megértette, hogy az anyja éppúgy megveti a vallásos zsidókat is. Gúnyosan beszél a nagynénjéről, aki ha vidékről feljön hozzájuk, péntek esténként egy gyertya mellett valami furcsa, idegen nyelven imádkozik.

Ha a körmenetben nem is feltétlenül szeretett volna keresztet vinni, de a karácsonyfáért nagyon fájt a szíve. Ebben a kényszerű helyzetben már egy-két olyan ág is jó lett volna, mint amilyet az öreg néni vett a Jókai téren. A lelke mélyén persze egy igazi karácsonyfára vágyott, amelynek a tetejére rá lehet tenni azt a tükrös, angyalkás, csillogó csúcsot, s amelyen színes, fénylő üveggömbök lógnak, és apró gyertyák lobognak rajta, amelyek fénye a sötét szobában megvilágítja a családtagjait.

Azért nem mert sem fenyőágat, sem díszt venni, mert amikor az anyja sokadszorra mondta el, hogy milyen ostobaság és pazarlás ez a jézuskázós karácsony esti felhajtás, akkor ő maga is azt mondta, hogy neki nem is kellene fa. Mint annyiszor, akkor is alakoskodott. Egyre erősebb lett benne ez a mimikri, ez a megfelelési kényszer. Így volt a nagynénjénél eltöltött hetek után is, amikor először lelkesen mesélte anyjának, milyen jó volt a templomban a péntek esti áldás után ivott pár korty bor, s milyen szépen imádkoztak a tóránál az újdonsült, pajeszos barátai. Őket is irigyelte. Maga sem tudta, miért. Valamit megérzett abból a védő-óvó közegből, amit ott az a kicsinyke imaház, a benne imádkozó közösség jelentett, s tízéves gyereklelke azt is megérezte, hogy van valami megmagyarázhatatlanul jó abban, ahogy péntek délután mindenki készül a szombatra. Anyja elképedve hallgatta. „Na, csak ez kell még! – mondta ingerülten. – Nem tudod, hogy értelmes ember nem hisz ilyesmiben?” Ő nem válaszolt, nem akart rossz fiú, buta gyerek lenni. Nem beszélt többet a mindig kipát hordó Egri Gabiról, akit otthon csak Smilunak hívtak, meg arról sem, hogy az öreg nagybátyja milyen érdekes történetet mesélt egy bizonyos Józsefről, aki az egyiptomi fáraó palotájában élt, és egyszer beállítottak hozzá azok a testvérei, akik eladták. Hogy ne legyen otthon vita, szép lassan elfelejtette Józsefet, a péntek esti gyertyát, de a szombati friss mákos barchesz illata sokszor eszébe jutott, ha bement a Mozsár utcai pékségbe.

Állt a November 7-e téren, nézte a díszárusok asztalait, a gömbök, csúcsok között válogató embereket, s megpróbálta elnyomni magában a karácsonyfa iránti vágyát. Arra gondolt, hogy milyen jó is az a lendkerekes, irányítható, igazi gumikerekes Moszkvics, meg a nemrég kapott fémépítő, amelyből vagy garázst, vagy egy másik autót próbál majd csinálni.

Sötétedett, még élénk volt a forgalom, a csomagokat, fenyőket cipelő emberek jöttek-mentek. Lassan tejszerű köd szállt a városra, nehézzé téve a levegőt. Az utcai lámpák körül a köd mintha kis fénygömböket formált volna. Mintha az utca maga is készült volna a karácsonyra. A Jókai téren még egy pillanatra odament a Fenyőfavásár feliratú transzparenshez, és onnan, szinte rejtőzködve, figyelte a fákra alkudozókat. Majd hazafelé vette az útját.

A Népköztársaság úti nagy papírbolt még nyitva volt. Bement, végignézte a drága tollakat, körzőkészleteket, dátumos bélyegzőket. Az önkiszolgáló résznél meglátott egy rövid színes ceruzákat tartalmazó kis dobozt. Nyolc forintért megvette, és vásárolt hozzá egy csomag rajzlapot is.

Otthon a nagyanyja épp a kocsonyás tálakat tette ki a konyhájuk előtti gangra, hogy vacsoráig kellően megdermedjenek. Anyja egy töredezett diósbejgli-szeletkét tömött a szájába, miután megcsókolta a hidegtől kipirosodott arcát. Híreket hallgattak, aztán apja folytatta az újságolvasást. Anyja a kocsonya- és süteményszagú tréningruhájában leült a megszokott foteljébe, már rátette hajára azt a hálót, amelytől mindig ijesztővé vált az egyébként szép arca. Rendületlenül szívta a cigarettáit, s keresztrejtvényt fejtett. Nagyanyja ki-be járkált, felügyelte a kocsonyát.

Egy ideig a játékai között szemlélődött, majd leült a régi, nagy, fekete íróasztalukhoz, szinte elveszett a hatalmas támlás, karfás székben. A zsebpénzéből imént vásárolt színesekkel egy rajzlapra kicsit ügyetlenül egy karácsonyfát kezdett rajzolni. Díszekkel, gyertyákkal, tetején csúccsal, még egy angyal is került az aránytalanul nagyra sikeredett csúcs közepébe. Szárnyai mintha egy kicsit kilógtak volna a hosszúkásra rajzolt dísz kontúrjából.

Amikor készen lett a rajzzal, helyet keresett a képnek, pontosabban a „fának”. Egy nagy ólomkristály vázához támasztotta a rajzot a sarokban lévő kisasztalkán, elé tette a dobozába visszahelyezett lendkerekes Moszkvicsot és a múlt vasárnap kapott barna düftinnadrágot. Porcelántálkába rakta azt a néhány szem szaloncukrot, amely az apja munkahelyéről hozott karácsonyi csomagból maradt meg.

Hosszan állt a rajzlap előtt. A szobában senki nem vette észre, hogy halkan dúdolja a „Kiskarácsony, nagy karácsony” kezdetű dalt. A szemközti lakásban épp elsötétedett, csak a fán lobogó gyertyák világítottak, és az egyik ágon felvillant egy éles fényű csillagszóró.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek