OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2009. december 8.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
   

Schüttler Tamás

Rajzlap karácsonyfa

Maga sem tudta, hogy miért, de ezen a szürke, téli délutánon nagyon vágyott arra, hogy egyedül bámészkodjon a városban. A szülei semmi rendkívülit nem találtak abban, hogy lemegy, s a sötétedésig hátralévő szűk egy órát a szabadban, az utcán tölti. Apja újságot olvasott, s egyébként is ritkán ment el vele sétálni. Az anyja és a nagyanyja a konyhában az esti vacsorával foglalatoskodtak. Az egész lakásban bejgli- és kocsonyaillat terjengett. Amint az előszobában a kabátját vette, nagyanyja egy kanálból mákos töltelékkel kínálta. „Kóstold meg, mennyei finom.”

Szó nélkül bekapta a falatnyi tölteléket, szájában szétáradt a mák, a mazsola és a belefőzött alma édes íze. A konyhából jövő ételek illata azt sejtette, hogy azért náluk is ünnep lesz, ha nem is olyan, mint az osztálytársai legtöbbjénél. Apja majd a szobában, a dohányzóasztalnál eszi a frissen megdermedt kocsonyát, s ő egy-egy falatért odaszalad hozzá. Anyja behoz a diós és mákos bejgliből, s nem lesz baj, ha leesik a morzsa a szőnyegre. Nagyanyja beszámol arról, hogy a szemközti bérházban kinél mekkora a karácsonyfa, kinél van izzókból fűzér, és kinél égnek igazi gyertyák a fenyőn.

Gyors léptekkel elindult a November 7-e tér felé. Először a Jókai téri fenyőfaárushoz ment. Délután három felé járt az idő. Még sokan válogattak a fák között. Hosszan nézte, amint az árus felesége épp összekötözött egy jó kétméteres, üdezöld fát. Egy öreg nénike olcsó, kicsi fenyőcskét vagy néhány szép formás ágat keresett. Az árus mondta, hogy öt forintért odaad három szép ágat. Az öregasszony alkudni próbált, a fiatal, pirospozsgás, kucsmát, bekecset viselő férfi nem engedett.

Megtapogatta a nadrágzsebét, megnézte, hogy mennyi pénze van. Egy papír tízese és négy egyforintosa volt. Még nem mert költeni, meg egyébként sem volt igazán mersze ahhoz, hogy fenyőágat vigyen haza, pedig nagyon vágyott a fa illatára, arra, hogy otthon is karácsonyi hangulat legyen. Egy darabig még ott álldogált az árus előtt, aztán elindult a tér felé, ahol a Savoy Kávéháztól egészen a földalatti korlátjáig s még azon túl is tákolt asztalokon karácsonyfadíszeket, apró játékokat árultak. Az elmúlt héten szinte mindennap órákat töltött el a csillogó üveggömbök, arany- és ezüstszálacskákból készített füzérek, színes gyertyák előtt, nézegette az apró ajándékokat is. Különösen egy kicsi katonai autó meg egy fényképezőgép formájú nézőke tetszett neki, amelyben pesti látképeket lehetett látni.

Minden reménytelenül drága volt. Igazában nem is a játékok izgatták, hanem díszeket szeretett volna venni. Az ünnepet megelőző aranyvasárnapon szülei már megvásárolták és oda is adták az ajándékát, a bowdennel irányítható lendkerekes Moszkvicsot. Szintén karácsonyi ajándék gyanánt kapott egy barna, slicces, nem kantáros düftinnadrágot is, amelyet télen a vékony, kék, hajtókás ünneplő helyett kell hordania. A kék már különben is csak a bokájáig ért, sokat nőtt nyár óta. Másnap az iskolában örömmel újságolta Siskának, a padtársának, hogy milyen autót kapott karácsonyra. Siska nem értette, hogy miért adták oda a szülei a csütörtöki szenteste helyett már aranyvasárnap.

– Nálatok nem a fa alatt van becsomagolva az ajándék?

– Nem, nálunk előre odaadják, nálunk nincs… – és itt elharapta a mondatot. Azzal akarta folytatni, hogy náluk soha nincs karácsonyfa, de szerencsére észbe kapott. Ez már tavaly is kínos volt az osztályban. Baráti körének tagjai a téli szünet utáni első tanítási napon a karácsonyi eseményeket mesélték. Mindenki az ajándékaival és a fenyőfájuk magasságával, díszességével dicsekedett. A társai feljártak hozzájuk, ismerték a szüleit, a nagyanyját. El sem tudták volna képzelni, hogy egy ilyen normális, rendes családban nincs karácsonyfa, gyertyagyújtás és csillagszóró.

Állt az egyik díszekkel megrakott asztal előtt, titokban megérintett egyet-egyet, kézbe fogott egy angyalkával díszített tükrös üvegcsúcsot. A foncsorozott gömbben egy pillanatra meglátta magát: vékonynak és hosszúkásnak mutatta az arcát, a szemüvegét, ám hatalmasnak a kötött jumbó sapkáját. Nagyon szívesen megvette volna, mindössze öt forintért adták, s olyan szépnek látta. Ezt ugyanúgy félt volna hazavinni, mint a fenyőfát. Tudta, hogy különösen az anyja haragudna érte. Az apja talán megbocsátaná. Úgy venné, mint amikor a Ligetben megvette azt a felhúzható repülőkereket. Az anyja értelmetlennek tartotta az ilyesmit, ő meg szerette nézni, amint felrepül a kékes, pörgő műanyag karika, és viszi a szél. Az apja is szerette vele nézni a karika repülését.

Az anyja mindentől irtózott, ami valamilyen módon a valláshoz, az Istenhez kötődött. Az utcájuk egy templom közelében volt, a húsvéti és az úrnapi körmenet mindig az ablakaik előtt vonult el. Fentről nézték a kereszteket, szentképeket, baldachint vivő sokaságot. A nyitott ablakokon keresztül érezni lehetett a tömjénfüst illatát, behallatszott az egyházi énekek hangja. Anyja ilyenkor gyakorta tett megjegyzéseket az imádkozókra. A nagyanyja és az apja nem volt ilyen ellenséges. Csendben nézték a tömeget. Néha felfedezte egy-egy osztály- vagy iskolatársát. Kicsit irigyelte is őket, főleg Hengl Lacit, aki egyszer hosszú piros ministránsruhában vitt egy nagy keresztet. De ebbe az irigységbe vegyült némi megvetés és félelem is. A kor meg az anyja mintha azt sugallták volna, hogy értelmes ember nem hisz Istenben, vallásban, babonákban. Jó ideig azt hitte, anyja azért ilyen ellenséges a keresztényekkel, mert ők zsidók. Aztán apró jelekből megértette, hogy az anyja éppúgy megveti a vallásos zsidókat is. Gúnyosan beszél a nagynénjéről, aki ha vidékről feljön hozzájuk, péntek esténként egy gyertya mellett valami furcsa, idegen nyelven imádkozik.

Ha a körmenetben nem is feltétlenül szeretett volna keresztet vinni, de a karácsonyfáért nagyon fájt a szíve. Ebben a kényszerű helyzetben már egy-két olyan ág is jó lett volna, mint amilyet az öreg néni vett a Jókai téren. A lelke mélyén persze egy igazi karácsonyfára vágyott, amelynek a tetejére rá lehet tenni azt a tükrös, angyalkás, csillogó csúcsot, s amelyen színes, fénylő üveggömbök lógnak, és apró gyertyák lobognak rajta, amelyek fénye a sötét szobában megvilágítja a családtagjait.

Azért nem mert sem fenyőágat, sem díszt venni, mert amikor az anyja sokadszorra mondta el, hogy milyen ostobaság és pazarlás ez a jézuskázós karácsony esti felhajtás, akkor ő maga is azt mondta, hogy neki nem is kellene fa. Mint annyiszor, akkor is alakoskodott. Egyre erősebb lett benne ez a mimikri, ez a megfelelési kényszer. Így volt a nagynénjénél eltöltött hetek után is, amikor először lelkesen mesélte anyjának, milyen jó volt a templomban a péntek esti áldás után ivott pár korty bor, s milyen szépen imádkoztak a tóránál az újdonsült, pajeszos barátai. Őket is irigyelte. Maga sem tudta, miért. Valamit megérzett abból a védő-óvó közegből, amit ott az a kicsinyke imaház, a benne imádkozó közösség jelentett, s tízéves gyereklelke azt is megérezte, hogy van valami megmagyarázhatatlanul jó abban, ahogy péntek délután mindenki készül a szombatra. Anyja elképedve hallgatta. „Na, csak ez kell még! – mondta ingerülten. – Nem tudod, hogy értelmes ember nem hisz ilyesmiben?” Ő nem válaszolt, nem akart rossz fiú, buta gyerek lenni. Nem beszélt többet a mindig kipát hordó Egri Gabiról, akit otthon csak Smilunak hívtak, meg arról sem, hogy az öreg nagybátyja milyen érdekes történetet mesélt egy bizonyos Józsefről, aki az egyiptomi fáraó palotájában élt, és egyszer beállítottak hozzá azok a testvérei, akik eladták. Hogy ne legyen otthon vita, szép lassan elfelejtette Józsefet, a péntek esti gyertyát, de a szombati friss mákos barchesz illata sokszor eszébe jutott, ha bement a Mozsár utcai pékségbe.

Állt a November 7-e téren, nézte a díszárusok asztalait, a gömbök, csúcsok között válogató embereket, s megpróbálta elnyomni magában a karácsonyfa iránti vágyát. Arra gondolt, hogy milyen jó is az a lendkerekes, irányítható, igazi gumikerekes Moszkvics, meg a nemrég kapott fémépítő, amelyből vagy garázst, vagy egy másik autót próbál majd csinálni.

Sötétedett, még élénk volt a forgalom, a csomagokat, fenyőket cipelő emberek jöttek-mentek. Lassan tejszerű köd szállt a városra, nehézzé téve a levegőt. Az utcai lámpák körül a köd mintha kis fénygömböket formált volna. Mintha az utca maga is készült volna a karácsonyra. A Jókai téren még egy pillanatra odament a Fenyőfavásár feliratú transzparenshez, és onnan, szinte rejtőzködve, figyelte a fákra alkudozókat. Majd hazafelé vette az útját.

A Népköztársaság úti nagy papírbolt még nyitva volt. Bement, végignézte a drága tollakat, körzőkészleteket, dátumos bélyegzőket. Az önkiszolgáló résznél meglátott egy rövid színes ceruzákat tartalmazó kis dobozt. Nyolc forintért megvette, és vásárolt hozzá egy csomag rajzlapot is.

Otthon a nagyanyja épp a kocsonyás tálakat tette ki a konyhájuk előtti gangra, hogy vacsoráig kellően megdermedjenek. Anyja egy töredezett diósbejgli-szeletkét tömött a szájába, miután megcsókolta a hidegtől kipirosodott arcát. Híreket hallgattak, aztán apja folytatta az újságolvasást. Anyja a kocsonya- és süteményszagú tréningruhájában leült a megszokott foteljébe, már rátette hajára azt a hálót, amelytől mindig ijesztővé vált az egyébként szép arca. Rendületlenül szívta a cigarettáit, s keresztrejtvényt fejtett. Nagyanyja ki-be járkált, felügyelte a kocsonyát.

Egy ideig a játékai között szemlélődött, majd leült a régi, nagy, fekete íróasztalukhoz, szinte elveszett a hatalmas támlás, karfás székben. A zsebpénzéből imént vásárolt színesekkel egy rajzlapra kicsit ügyetlenül egy karácsonyfát kezdett rajzolni. Díszekkel, gyertyákkal, tetején csúccsal, még egy angyal is került az aránytalanul nagyra sikeredett csúcs közepébe. Szárnyai mintha egy kicsit kilógtak volna a hosszúkásra rajzolt dísz kontúrjából.

Amikor készen lett a rajzzal, helyet keresett a képnek, pontosabban a „fának”. Egy nagy ólomkristály vázához támasztotta a rajzot a sarokban lévő kisasztalkán, elé tette a dobozába visszahelyezett lendkerekes Moszkvicsot és a múlt vasárnap kapott barna düftinnadrágot. Porcelántálkába rakta azt a néhány szem szaloncukrot, amely az apja munkahelyéről hozott karácsonyi csomagból maradt meg.

Hosszan állt a rajzlap előtt. A szobában senki nem vette észre, hogy halkan dúdolja a „Kiskarácsony, nagy karácsony” kezdetű dalt. A szemközti lakásban épp elsötétedett, csak a fán lobogó gyertyák világítottak, és az egyik ágon felvillant egy éles fényű csillagszóró.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.02.21.
A NAT-tal kapcsolatos kommunikációról
A NAT-2020 mellett kiállók a kritikusokat hazafiatlansággal vádolják. Szélsőségesebb megfogalmazásokban még a hazaárulás is előfordul. --- Nem állítom, hogy nem léteznek szélsőséges...
(Forrás: Nahalka István blogja)
--
2020.02.21.
Káosz a felvételi körül: Palkovicsék reformja miatt törvénysértésben az iskolák
A kormányzat szándékáról megkérdeztük a két érintett minisztériumot is. Az ITM kérdésünkre nem hagyott kétséget afelől, ha életben akarnak maradni, a szakgimnáziumoknak fel kell venni...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.02.21.
Közös órákat javasol a NAT a tanároknak
A módosított Nemzeti alaptantervben meghatározott nevelési célok és módszertani alapelvek a korábbi NAT-hoz képest számos lényeges korszerűsítést, korszerű pedagógiai módszert tartalmaznak...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.21.
Megbüntették a fóti gyermekközpontról rappelő fiút - A fenntartó szerint nem történt felelősségre vonás
“Mi Mohameddel rúgjuk kint a bőrt, te meg a kerítésednél állhatsz őrt” - ilyen és hasonló mondatokkal sorjázza a gyerekek sorsával játszadozó döntéshozókat a bezárásra ítélt fó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.02.21.
Arató László: NAT-vihar, avagy két hét bolondokháza
A Magyartanárok Egyesületének elnöke szerint az új Nemzeti alaptantervet a benne lévő kötelező tananyagmennyiség miatt is kénytelen lesz minden magyartanár szabotálni. A HVG számára írt...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.21.
Oktatáskutató az új NAT-ról: megkeseredett fiatalok fognak kijönni az intézményekből
Oktatási évértékelőt tartott a Civil Közoktatási Platform. Ercse Kriszta a CKP szóvivője az ATV című műsorában arról beszélt: a Nemzeti alaptanterv nem nemzeti, és nem alaptanterv. Az...
(Forrás: ATV)
--
2020.02.21.
Esterházy és Kertész is bekerült a kerettantervekbe
Az oktatás tartalmi szabályozásának második szintje az egyes területekhez kapcsolódó kerettanterv, amelyben konkrétan leírják, mit, hány órában kell tanítani az iskolákban. Ezek alapjá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.21.
Hároméves kortól parancsra készítenek fel bennünket a sötét jövőre
És nem azért, hogy nyafogjak. Meg a személyes dolgaimmal előhozakodjak. Meg kend sajnáljon engemet. Bár jól esne, ha legalább kend. Nem is a sajnálat, mert azzal nem sokra megyünk. A tata megmondta...
(Forrás: Kolozsvárii Szalonna – Határokon Átívelő Szellemi Táplálék )
--
2020.02.21.
Nem takarodnak el az iskolából, inkább tovább tiltakoznak
Körülbelül hatvanan jöttek el arra a csütörtöki fórumra a pécsi Reggelibe, amit az Emberség Erejével Alapítvány szervezett a hetek óta viták kereszttüzében álló új Nemzeti Alaptantervvel...
(Forrás: Pécs Ma)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek