OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. február 1.
» Hozzászólások (20)

Szárny és teher

Ajánlás az oktatás és nevelés megújítására és a korrupció visszaszorítására

„Az országban a holnapi oktatás és oktatásirányítás érdeklődés hiányában elmarad.” Így szólt a mottója annak az írásnak, amely honlapunkon a Zöld Könyv szakmai vitáját, az ahhoz kapcsolódó műhelymunkát hiányolta (Hanczár Gergely: A Zöldkönyv rejtély). S vele együtt kérdeztük, hogy vajon létezik-e ma Magyarországon olyan pedagógus szakmai műhely, ahol a nagy oktatáspolitikai döntések megalapozást nyernek, és nem csupán az elmélkedés szintjén. És most itt van a Szárny és teher című tanulmánykötet, amely újabb esélyt adhat a szakma feléledésére. Reméljük, ezúttal megtörténik ez. Nagyon nagy szükség lenne rá, hiszen a sebességváltó – Csapó Benő találó metaforáját idézve – még mindig üresben van.

„Széles támogatottságot élvező, szakszerű oktatási programra és a korrupció elleni valós küzdelemre van szükség Magyarországon” – hangsúlyozta a köztársasági elnök január 29-én a Sándor-palotában, ahol bemutatták a másfél éves munkával elkészült Szárny és teher című tanulmányt.

Részlet Sólyom Lászlónak a bemutatón elhangzott beszédéből

„Bő egy évvel ezelőtt, 2008. november 25-én ugyanitt, a Sándor-palota tükörtermében mutatkozott be a sajtónak a Bölcsek Tanácsa, és ismertette célkitűzését: szakmailag megalapozott ajánlást kidolgozni a nevelés és oktatás újjáépítésére, illetve a korrupció megfékezésére. A Bölcseket 2008 tavaszán kértem fel, a tényleges munka 2008 szeptemberében kezdődött el. Tavaly év végére elkészült a két ajánlás, amelyeket ma, egy-egy magyar és angol nyelvű könyv formájában útjára bocsátunk.”

A kötet szövege magyar és angol nyelven is letölthető, és nyomtatott formában is megrendelhető.

A Bölcsek Tanácsának tagjai Csermely Péter orvosprofesszor, Fodor István villamosmérnök, Eva Joly jogász és Lámfalussy Sándor közgazdász.

A kötet címének értelmezése

„Minden társadalomra, közösségre igaz, hogy jövője elsősorban az oktatási rendszerétől függ. Egy széles támogatottságot élvező, szakszerű és attraktív oktatási program a jövőbe vetett reményeknek Magyarországon is SZÁRNYakat adhat. Hazánkban a korrupció mértéke sem a társadalom, sem pedig a minket körülvevő nemzetközi közösség által nem tolerálható mértéket ért el. A korrupció ezernyi formája az ország működésére és fejlődési lehetőségeire súlyos TEHERként nehezedik. Ajánlásaink a jelenlegi helyzet elemzése alapján, a múlhatatlanul szükséges változások érdekében e két témában fogalmaznak meg átfogó koncepciót.”

A pedagógusok helyzetét és a nevelés kérdéskörét érintő néhány részlet

Magyarországon az elmúlt évtizedekben szolidáris és közösségi alapállás helyett a rövid távú, egyéni érdekeket előtérbe helyező magatartás vált dominánssá. A kibeszéletlen frusztrációk, a negatív ön- és világkép, a társadalmi bizalom alacsony szintje széles körű társadalmi széteséshez, a törvénysértő és a normaszegő magatartásformák ugrásszerű terjedéséhez vezetett el. Az iskolai közösségteremtő alkalmak sok helyütt megszűntek. (11. o.) A magyar oktatási rendszer az elmúlt harminc évben olyan gyors változássorozaton ment keresztül, amelynek igényei és elképzelései az oktatási rendszert kiérleletlenül, összecsiszolatlanul, sok esetben egymásnak részben ellentmondó hullámokban érték el. A változások elvárt üteme a legtöbb esetben illuzórikusan gyors volt. Az oktatás finanszírozásának jelenlegi rendszere hibás, mivel a fejkvóta egyenlősítésével felülírja a minőségigényű, komplex értékelést. A fejlesztésekben túlzottan elterjedtek a pályázatos formák, amelyek a legjobbaknak további lehetőségeket adnak, de nem teszik lehetővé a pályázatírásra képtelen, legrosszabb helyzetben lévő intézmények fejlődését. (12. o.)

A fogyasztási javak minden korábbinál bőségesebb elérhetősége egy sajátos fogyasztói attitűd kialakulásához vezetett el. A fogyasztói beállítódás e formája az önértékelés korábbi, stabil pontjait és forrásait (családi múlt, életút, személyes kapcsolatok, történetek) a fogyasztási javak fokozott megszerzésével igyekszik pótolni. A tipikus fogyasztó a javakat minél kisebb erőfeszítéssel kívánja elérni, és a folyamatokat nem alakítja, hanem nézőként szemléli, elszenvedi. Az ilyen attitűd következtében a tanulók az oktatást sokszor a szórakoztatóipar részeként vagy az időt a szórakozástól elrabló, ósdi intézményként képzelik el. A fogyasztói attitűd jellemzője a jogok és kötelességek rendszerének olyan megbomlása, ahol az egyéni jogok és lehetőségek túlzott hangsúlyozása mellett a közösségért érzett felelősség és a kötelességek teljesítése háttérbe szorul. (24. o.)

A gyermekkorban megtanulható viselkedési minták és szerepek szerkezete megbicsaklott : az elérhető minták száma nagyságrendekkel megnőtt , ugyanakkor a pozitív minták aránya lényegesen csökkent. Az igazodási pontok hiánya széles körű jövőképvesztéshez vagy éppen ellenkezőleg, a szélsőségesen merev értékrendek kritikátlan elfogadásához vezetett. (29. o.)

Az ellenhatásokban gazdag, a forrásokban viszont szegény, a gyermeklétszámban és ebből következően a normatív támogatásában leépülő, ugyanakkor a pedagógiai technikáiban, szabályozottságában és finanszírozási módozataiban bonyolódó iskolai környezetben a pedagógusok munkaidejük jelentős részét egyre inkább nem a hivatásuknak megfelelő tevékenységgel töltik el. (Csak néhány ezek közül: a bonyolult jogi változások követése, adminisztráció, pályázatmenedzselés, a környezet káros hatásait kompenzáló és elkerülő túlélési technikák kifejlesztése stb.) Ezzel párhuzamosan az oktatás egészében 10%-kal, a középiskolában (1998 óta) 20%-kal nőtt a tanári kötelező óraszám. (32. o.)

A személyes erőforrások szűkössége miatt a gyakori változások a pedagógustársadalom jelentős részének tűrőképességét, érzelmi és szellemi tartalékait mára felőrölték. A pedagógustársadalom túlnyomó többsége – még a korábban újító szándékkal bíró része is – e szándékait mára elveszített e, és változáskerülővé, állandóságra kiéhezetté vált. (33. o.)

A magyar oktatási rendszer az elmúlt harminc évben olyan gyors változássorozaton ment keresztül, amelynek igényei és elképzelései az oktatási rendszert kiérleletlenül, összecsiszolatlanul, sok esetben egymásnak részben ellentmondó hullámokban érték el. A változtatásnak többnyire nem volt világos, hosszú távú célrendszere, illetve ez a célrendszer még messze a hosszú táv lejárta előtt alapvetően módosult vagy megváltozott . A változások elvárt üteme a legtöbb esetben illuzórikusan gyors volt, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a segítő eszközrendszer a legtöbb esetben átgondolatlannak és elégtelennek bizonyult. Különösen fájó volt a kapkodás olyan esetekben, amelyekben a túl gyors megvalósítás erőltetése valamilyen másutt bevált vagy közösen elfogadott minta (például a felsőoktatás bolognai jellegű átalakítása) kellően alapos és sikeres adaptációját hiúsították meg. (33. o.)

Az iskolai jogok és kötelességek egyensúlya megbomlott, a tanulói kötelességek háttérbe szorultak a jogok hangsúlyozása mellett. Ebben szerepet játszottak mind a kellő arányokat eltévesztő jogalkotás, mind pedig a hiányos értéktisztázó folyamatok. Az iskolák nagy részében nem elég hangsúlyos a nevelés, ami a kimenetében jobban mérhető oktatási elemek túlzott hangsúlyozására, a képviselendő értékekben való elbizonytalanodásra és a pedagógusi közösségek megbomlására vezethető vissza. Hiányoznak a tanulókat és a tantestületeket valóságos közösséggé szervező alkalmak és tevékenységek, ami ellehetetleníti a közös érték- és normaképzést. A tanulók jelentős része vagy magára hagyatva sodródik, vagy egy csoporthoz csapódva, az ottani normák kiszolgáltatottja lesz. A pedagógusok jó irányba mutató törekvései gyakran elvéreznek a tanulók, a szülők hangadói és a más értékrendű pedagóguskollégák ellentétes hatásain. Az átgondolatlan intézmény-összevonások is szétzilálják az iskolákban hosszú idő alatt kialakított normarendszert. Ez a zavaros helyzet fellazítja a jellemformálást, az erkölcsi nevelést. Elnézővé válik a normasértések, a csalások megítélése. Nő az iskolai erőszak, melyet a konfliktusmegoldás más módjait nem ismerő lelki sivárság tovább fokoz. Sok esetben a normasértés lesz a csoportok közös értéke. Az iskola így nem tud az értékeket megőrző, szeretetteljes, a pozitív énképet gazdagító példává válni egy értékválsággal küzdő társadalom közepén. (35-36. o.)

Az iskola értékképző közössége akkor töltheti be szerepét, ha abban a pedagógus mintaadó, kulturálisan domináns szereppel és magánéletében boldog, munkájában örömét lelő, stabil személyiséggel rendelkezik. Ezzel szemben ma a pedagógusok jelentős része magánéleti és egzisztenciális problémákkal küzd, műveltségének gyarapítása, személyiségének rekreációja helyett kereset kiegészítő tevékenységeket folytat (részvétel az árnyékoktatásban, de akár takarítói, biztonsági őri, ügynöki stb. munkakörökben is). Mindezt tetézi, hogy az iskolai környezet forrásszegénysége és túlszabályozottsága a pedagógusokat olyan normasértésekre kényszeríti, amelyek aláássák a hitelességüket. Nincs olyan közösen elfogadott pedagógiai etikai kódex sem, amely zsinórmérték lehetne, noha az iskolák közös értékeinek és normáinak rendszerbe foglalására égető szükség van. (36-37. o.)

A pedagógusok társadalmi megbecsülésének és tekintélyének helyreállítása nélkül az iskolai értékrend számottevő javulása nem várható. Az integráns pedagógus személyiség kialakulásához az alapképzésben sokkal erőteljesebb és célzottabb szelekció (ehhez a pálya vonzerejének növelése), a képzésben és a továbbképzésben pedig a speciális segítő tartalmak megerősítése szükséges. Ezeken túl rendkívül fontos a már pályán lévők kellő regenerálódásának, mentálhigiénés gondozásának, lelki segítségadásának (szupervízió, mentorálás) és a feltöltődés lehetőségeinek megszervezése és folyamatos fenntartása is. (37. o.)

A pedagógust az oktatás irányítása és a fenntartó sokszor az iskola leltári tárgyának, az oktatási irányvonalat meg nem értő, sőt elszabotáló eszköznek kezeli, és nem alkotó személyiségnek. A pedagógusok megbecsülésének kérdése a legtöbbször a fizetésük differenciálatlan avagy igen felületesen differenciált emelésének latolgatásában ölt testet „mit bír ki a költségvetés” alapon. Ezt általában a társadalmi megbecsülés óhajtásának homályos igénye egészíti ki. A pedagógusok munkájának minőségalapú értékelése sok esetben formális. Sem pozitív, sem negatív irányban nem történik a pedagógusi munka minőség szerinti kellő differenciálása (az utóbbit a közalkalmazotti státus is nagymértékben nehezíti). Hiányoznak a pedagógusi létforma differenciált, társadalmi megbecsülést is adó elismerési formái. (38. o.)

A pedagógus-továbbképzések rendszere a kezdeti piacosodás minden hibájával terhes; egészségtelenül keverednek benne a kötelező felhasználás és a piaci kínálat elemei. A képzések változatossága rendkívül megnőtt , ugyanakkor minőségbiztosításuk és ellenőrzésük megoldatlan. Sok pedagógiai intézet megszűnt, a megmaradók működésük sok elemében piaci jellegű, szolgáltatói funkciókat vettek fel. Rendszerszinten felszámolódott a szaktanácsadói szolgálat. A szakértői listákra való felkerülés, a megfelelő szintű felkészültség és a szakértői munkavégzés minősége nem ellenőrzött. Nincsenek pedagógusi együttműködési hálózatok, hiányzik a mentorrendszer. A pedagógiai innovációk, a jó példák nem vagy csak igen korlátozottan terjednek el. (40. o.) A mai oktatás a legtöbb esetben egységesít: az alulteljesítőket megbélyegzi, a túlteljesítőket pedig visszafogja. Ráadásul az értékelés gyakran egydimenziós: a teljesítést és a teljesítményt csak egyetlen, nagyon szűken értelmezett mércén, az ismeretanyag megtanulásának mennyiségével méri. A helyes pedagógiai gyakorlat az alulteljesítőket külön eszközökkel támogatja, és mind a sikert, mind pedig az alulteljesítést többféle dimenzió szerint értelmezi. E szerint a mai magyar iskolában típusosan sztárként kezelt, versenygyőztes éltanuló ugyanúgy alulteljesítő mondjuk a párkapcsolatok terén, aki emiatt ugyanúgy külön segítséget kap, mint ahogyan a szaktárgyakban bukdácsoló társa. Ráadásul a bukdácsoló kiemelt dicséretben részesül azért, mert segíteni tudott például valamelyik osztálytársának egy komoly magánéleti krízis közös feloldásában, amely kiemelkedő szociális és kommunikációs készségekre utal. Ebben a sokdimenziós képességtérben válik a hátránykompenzáció a tehetséggondozás részévé. A tehetség gondozására, a gazdagításra épülő nevelési program akkor hatékony, ha kezdetben mindenkinek abból ad többet, ami neki sikerélményt ad, örömöt okoz, és az énkép megerősödése után folytatja a hátrányos elemek leküzdését. (42. o.)

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2010. február 17.

Hát igen, Meseszép, a lebénulás, a tehetetlenség, a szabályok erodálódása. Korrupció mindenütt: ha "nekik" lehet nagyban, akkor nekem miért ne lehetne kicsiben?

Bliccelni a BKV-n például szinte természetes, mert ahogyan egy ifjú barátnőm mondta: a fővárosi közlekedés ára már átlépte azt a bizonyos lélektani határt, ami még elviselhető. És mivel a BKV vezetői amúgy is mindent ellopnak, miért kellene a napi gondokkal küszködő polgároknak költeni erre a rossz hírű cégre?

És akkor – kérdem én – mit látnak a gyerekeink? Hogy mindent szabad, és ők is gátlás nélkül fütyülhetnek a szabályokra, amelyeknek az áthágása általános napi gyakorlat (természetesen nem csak a BKV esetében).

Igen, nehéz ebben az ingoványban fogódzókat találni. Valóban jobban kellene ügyelni arra, hogy mi hangzik el hitelesnek tűnő emberek szájából a médiában. De ki vigyázzon, hogyan, és hol is vannak azok a hiteles és ráadásul stabil értékrenddel bíró emberek? Akik ráadásul a rivaldán is átjönnek.
meseszép | 2010. február 16.
kicsit csapongva, kicsit elkalandozva..
hallgattam Csermely úrral a beszélgetést
http://www.mr1-kossuth.hu/mrplayer.php?archive=695&autoplay=1
és örült a lelkem: igen, okosan, okosakat mond! végre!
aztán szóba került a korrupció. kiderült, fűre parkolni korrupció, mert kikerüljük a tisztességes fizetést. ő soha. ám ha az orvoskolléga soron kívül beszólítja a rendelőbe, - restelkedve,de- bemegy az ott sort ülő kisnyugdíjasok előtt. az megbocsátható korrupció.
itt a bajok gyökere. amit én nem követek el, az a korrupció. amiben én is vétkes vagyok néha, az bocsánatos bűn.
kettős erkölcs, külön értékrend. szükség szerint, ki-ki szolgálja ki magát. a mi kutyánk kölyke, és társai.
ennyit a fennkölt szövegekről, széplelkekről.
én meg belepusztulok a tehetlenségembe.
Sulifon | 2010. február 7.
Hónapok óta nem tudok megszólalni oktatás ügyben. Miért? Mert pontosan azt érzem, amit az előttem szólók mindannyian. Változás itt csak akkor lesz, amikor ez a massza amit magyar oktatásügynek nevezünk magától megerjed annyira, hogy telefröcsköli az országot. Pillanatnyilag erjedünk még egy darabig. A szakmai elit erőtlen, vetít, előrevetít, a magamfajta hinni kezd benne, de megfelelő hatalmi támogatás híjján mind csak gyertyaláng. Túl sok gyertyalángot látunk kialudni. Legközelebb nagy tűz kell ahhoz, hogy újra higgyek.
Juli | 2010. február 5.
Szóval gondoljátok, hogy itt már egy tyúklépésnyi lehetőség nincs, minden el van veszve? Gergő, igenis történni fog valami megint a kormányváltással, hiszen minden új kormányzat a rombolással indít (és a fürdővízzel együtt meg az esetleg életképes gyerekeket is eltűntetik). Nekem tetszett ebben az új tanulmányban az a szándék, hogy az egész rendszert kellene fokozatosan (teknősbéka ütemben? talán nem ennyire lassan, de azért óvatosan) átalakítani. Közben megőrizni a meglévő értékeket, nem a kudarcokra, hanem az eredményekre összpontosítani.
Erre mi történik, a politikusok kampányolási céllal kiemelik a látványos elemeket, amelyek egy másik rendszerbe helyezve egészen ijesztő szint kapnak. Igaz, hogy részben a kontraszelekció következtében szép számmal vannak alkalmatlan pedagógusok a a pályán, akik a többiek hitelét is rontják. No de egy ilyen szalagcím, ami a Sió László nyilatkozatához kapcsolódott azért riasztó, nem véletlen a visszavonás. Persze azért a levegőben ott marad a megalapozott rémület: vajon ki veszíti el az állását?. Milyen ismérvek alapján fogják megállapítani, hogy ki az alkalmatlan? Az eddigi tapasztalatok alapján nem feltétlenül azok, akik valóban nem valók a pályára. Veszélyes "maszatolásnak" érzem az ilyen nyilatkozatokat, sajnos már röhögni sem tudok rajta, teljesen cserben hagyott a humorérzékem. Ha lenne, aki megírja, legfeljebb egy maró szatírát érdemelne a jelenség.
S hogy számomra mi fontos üzenete a tanulmánynak? Hogy a pedagógusok nélkül ez a dolog nem megy. És ha nem sikerül az ő belső biztonságérzetüket megerősíteni, bizalmukat felkelteni, együttműködésre késztetni őket, a helyzet tovább romlik majd. A béka fenekénél is van lejjebb...
terepmunkás | 2010. február 4.
Csermely interjúból nekem a teknősbéka jelkép maradt meg - tehát csak türelem, odaérünk, ahova kell..egyszer. De a mai hírtermés, Sió szakértő mond, szóvivő azonnal cáfol, mosdat, maszatol már eljuttatott a hátradőlni és csak röhögni fulladásig állapotba. Tök mindegy, hogy eljut a tanulmány vagy sem - egyébként évekkel ezelőtt az ÉS-ben Polónyiék főszereplésével több kategóriával színvonalasabb eszmecsere zajlott - hasonló irányjelölésekkel - akik most az okm-ben ülnek elsétálnak a tavaszon, s helyettük jön majd - egy ugyanolyan minőségű gárda, hiszen a szóvivők színes hazájában élünk.
L. Ritók Nóra | 2010. február 4. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Legalább az az érzésem megmarad, hogy nem vagyok egyedül....megnyugtató, hogy hasonlóan látjuk mindannyian, meg egyben rossz is, hogy itt tartunk. Nehéz lesz innen megmozdítani a szakmát. És még akkor ott vannak azok, akik ezekről(sem) semmit nem tudnak, és nem is érdekli őket. Ja, és ők is pedagógusok.
zoldbeka | 2010. február 4. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Egyetértek. Magam is rendkívül szkeptikus vagyok: eddig is készült rengeteg tanulmány - talán jó is volt valamennyi, ha a szándékot nézzük - és soha semmi nem történt. Valószínűleg ebbe fáradtunk bele. Elképzelhető, hogy olvasták ezeket "ott fenn", talán még meg is értették és rábólintottak, de tenni semmit nem tettek.
Szorgalmasan olvasom és ha az OM felkérne, akkor én is írnék pár milláért egy tanulmányok tanulmányát, ami ugyanúgy elfeküdhetne a fiókok mélyén.
(Egyébként meg, tagjaként egy közel 50 fős tantestületnek, "szakmai" közösségnek, bizton állíthatom, hogy még hírét sem hallották ennek a tanulmánynak, sőt az előzőeknek sem ( a Zöldkönyv valószínűleg természetvédelmi kiadvány lehet...a Bölcsek Tanácsa meg az ókori Rómában....), de az utolsó pedagógiai folyóirat, ami még jár nekünk, is "felvágatlanul" kerül a polcra a tanáriban - hát itt tartunk. Így megváltani a világot???)
hanger | 2010. február 4. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
ha az okm-hez nem jut el ez a tanulmány se, akkor teljesen felesleges beszélni arról, hogy milyen hatása lesz. nem lesz semmilyen. miért is lenne. bármelyik párt is tekinti sajátjának a kampány során, az sem jelent semmit. teljesen érdektelen, hogy az a párt hatalmon lesz-e vagy sem.

azon talán inkább van értelme gondolkodni, hogy nekünk mit mond. Petra már el is mondta, hogy ő talált valamit, ami neki mondott valamit. és biztos, ha végigolvasnám, nekem is segítene újabb összefüggéseket észrevenni. most jövök rá, hogy nem vagyok már kíváncsi újabb összefüggésekre.
Juli | 2010. február 4.
Igazad van, Gergő, de nincs mire áttérni, mivel az OKM nem adott ki nyilatkozatot a tanulmányról, legalábbis én nem találtam ilyet. A sajtóban lehetett olvasni róla pártpreferenciák szerinti tálalásban. A Magyar Nemzetben lelkesen, a Népszabadságban enyhe fanyalgással. Azon kívül megjelent, illetve elhangzott néhány érdekes és rokonszenves interjú Csermely Péterrel.
Az ellenzék érzékelhetően sajátjának érzi a programot. A FIDESZ nevében ma nyilatkozott Sió László az alkalmatlan tanárok várható kirúgásáról éppen a "bölcsekre" hivatkozva. A KDNP oktatási programja pedig érzékelhetően erre a tanulmányra alapozva alakítja oktatási programját.
De azért ez a dolog mégsem válhat a pártpolitika eszközévé! A szakma megint sehol sincsen. Tökéletesen mindegy, hogy Zöld könyv vagy Szárny és Teher, vagy Új Tudás program. Általában jó szakemberek (feltételezhetően méltóan megfizetve, ami önmagában még rendben is lenne) létrehoznak valamit, ami aztán szépen eltűnik a süllyesztőben, miközben a világon semmi nem változik, illetve ha igen, csak rosszabb lesz. Nem is tudom, hogy most elkeseredett vagyok-e vagy inkább pokoli dühös...
hanger | 2010. február 4. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
szerintem itt az ideje, hogy áttérjünk a tanulmány megvitatásáról. a oktatási minisztériumunk ezzel kapcsolatban kiadott közleményére. egészen biztosan megjelent már a honlapjukon is.
petra | 2010. február 3.
Jaj, a folyó szöveget olvasva nekem is olyan érzéseim vannak, mint Gergőnek, és bosszant, mert érzem mögötte a komoly munkát, az elköteleződést. és mégis üresnek tűnnek a mondatok... úgyhogy taktikát változtattam, és elkezdtem csak a szürke kiemeléseket nézni. így már értelmes a kérdés, hogy valóban ezek-e a releváns megállapítások, illetve hogy egyáltalán egyetértünk-e, és ha igen, akkor hogyan operacionalizálható, ami mögötte van. Én találtam egyet, amit ennyire tömören leírva nem láttam még soha, és telitalálatnak tartom:
Az iskolarendszert kell integrálni és nem a tanulókat bekeverni egy szegregált iskolarendszer intézményeibe. nem is kommentálom, számomra annyira pontosan kifejezi a merőben jószándékú IPR ámokfutás katasztrófáját (ami a tanulók bekeverésével akarta a rendszer integrálódását kiprovokálni - hát, úgy tűnik, nem jött össze...). szóval javaslom a jómondatvadászatot, hogy legyen mit továbbgondolni...
L.Ritók Nóra | 2010. február 3. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Dehogy adjuk fel!!!!!
Elfogadom mind, amit írtál...Csak azt nem értem megint, sokadjára, hogyha akár a Zöld könyv fejtegetéseit nézem, akár ezt, és még mondhatnék többet, ami jelezte, elemezte, leírta a problémákat (Ferge Zsuzsa, Vekerdy, stb..egész életükben)akkor mi működik rosszul, hogy ezek a tudások nem hasznosulnak a gyakorlatban, hogy egy csomó minden évtizedek óta halmozódik, megállíthatalanul megy lefele...És, hát baromi jó lenne kihagyni belőle a poltikát, de van egy olyan sejtésem, hogy az egész, általam most leírt dolog innen gyökerezik..Bocs, ha kicsit pesszimista a hozzáállásom, de még mindezt egy vert helyzetben levő csoport szemszögéből nézem (cigánygyerekek, mélyszegénységben élők), és méginkább süketek párbeszédét látom midenfele...Sőt, talán ennél is rosszabb helyzeteket érzékelek. És, hát a gyakorlatban szeretném látni végre az okosságokat, bölcsességeket. Egyre türelmetlenebb vagyok.
Juli | 2010. február 3.
Nóri! Nem tisztem védeni senkit,a Bölcsek Tanácsát sem, a tanulmány létrehozásának szándékát és a szerzők tisztességét, felkészültségét nem vitatom. Hogy miért nem szóltak eddig? Lehet, hogy szóltak, mint ahogyan szóltak a Zöld Könyv illusztris szerzői, sőt még a mi csapatunk is, de ki a csuda figyel oda a döntéshelyzetben lévők közül?
Oktatás és korrupció mint két kiragadott sorskérdés? Evidenciának számít sajnos, hogy az egész oktatási rendszert (is) át- meg átszövi a korrupció, a pénz diktál, az összefonódások szétbonthatatlanok, egy feudális viszonyokba ágyazott vadkapitalizmus hatja át az egészet Példákat vég nélkül sorolhatunk ennek igazolására.
A pártpolitikát az aktivistáival együtt ki kellene iktatni a gondolataink közül. A pártharcok rengeteg érdemi dolgot elfednek, erősen torzítanak, rontják a tisztánlátás esélyeit. Persze, hogy a pártpolitikusok mindent meglovagolnak, amivel az ellenfelüket lejárathatják, s mivel nyakig ülünk a választási kampányban, ez a jelenség csak erősödni fog. De remélhetőleg lesz élet és iskola a választásokat követően is.
Lehet, hogy ebben az olvasónaplóban nem jól válogattam a szövegeket. Olyan aktuális problémákat próbáltam kicsipegetni, amelyek a mi köreinket a leginkább foglalkoztatják.
Például a pedagógusok lelki egészsége, méltósága, mentálhigiénés gondozásuk fontossága (ilyesmi van az ajánlások között is).
Vagy az az elátkozott továbbképzési rendszer, amely több sebből vérzik.
Vagy a közoktatás irányításának végiggondolatlansága, kapkodása, és annak az iszonyú következményei a napi gyakorlatban, a teljes hitelvesztés stb.
A gond persze az, hogy itt az egész oktatási rendszer (közoktatás, felsőoktatás) szétesőben van, komoly működési zavarokat produkál, a pedagógus szakma pedig nem létezik, illetve ha van is, erőtlen és szétesett.
Számomra ez a tanulmány ürügy a további diskurzusra, amibe már olyan sokszor belekaptunk. Javíthatatlan optimistaként reménykedem abban, hogy lesz még lehetőség a döntések szakmai szempontból megalapozott, a korábbinál hatékonyabb befolyásolására.
Vagy ez már tökéletesen reménytelen ügy? Adjuk fel az egészet és "műveljük kertjeinket"? Most akkor mi legyen?
L. Rirók Nóra | 2010. február 2. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Jajj, én már ezt nem bírom... Ma effélével gyúrta az agyam egy pártaktivista is, a mindegymelyik pártból..Tudjátok, magam sem értem, hogy jutottam arra a szintre, hogy már mindent demagógiának érzek...Nem tudom, hogy kellene megfogalmazni egy ilyet, hogy őszintének, tényfeltárónak, és mindenekelőtt hitelesnek érezzem. Valami miatt eljutottunk idáig..Vagy csak velem van baj? Nekem kellene átmosni az agyam, hogy újra hinni tudjak? Most nem tudok. Akármilyen bölcsességeket olvasok itt. Nem értem, ha így látják, miért nem szóltak, sokkal hamarabb, hogy ne jussunk idáig. Meg még sok mindent nem értek....
hanger | 2010. február 2. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
talán az bosszantott fel, hogy látva a világot oly gyakori, hogy esetleg van valahol valami pénz korrupció visszaszorításáról tanulmányt írni, és megjelentetni, amire valaki meg ír egy egészen másmilyet, amit valahogy el lehet végülis sütni korrupcióellenes tanulmánynak is, hiszen mi máson múlik a korrupció, mint a tanításon, csak kell hozzá egy frappáns bekezdés az elejére. és ez az egésznek olyan nepotikus urambátyám jelleget ad, ami tágabb értelemben maga a korrupció lenne. persze gondolom itt ilyenről nincs szó.
hanger | 2010. február 2. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
hát igen... hol vannak a javaslatok? a helyzetet talán már kár leírogatni.

Juli | 2010. február 2.
Na jó, de ez a mondat már vitaalap...
Én sem szeretném, ha ilyenek lennének a pedagógusok, de a folytatásban olvasható, hogy nem ilyenek, nem is lehetnek ilyenek. Akkor mi várható tőlük, és mi nem? Mi adhat vonzást ennek a pályának? Szerintem a napi alkotás lehetősége például. De ki mit ért ezalatt? Te is szereted azt a pedagógushivatást, amit elképzeltél, én is pontosan tudom, hogy mi a szép benne, és még vagyunk így néhányan.
Miért menekülsz, menekülünk mégis róla?
Ha az idézett mondat több ponton vitatható is, a folytatás kétségkívül igaz: " ma a pedagógusok jelentős része magánéleti és egzisztenciális problémákkal küzd, műveltségének gyarapítása, személyiségének rekreációja helyett kereset kiegészítő tevékenységeket folytat...". Tehát még gondolkodni sincs ideje és ereje azon, hogy szereti-e ezt a pályát vagy sem. Mit lehet tenni ezzel az egész helyzettel, aminek a kiemelt részlet csak egy apró részlete.
hanger | 2010. február 2. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
Juli, kérted, hogy válasszak egy mondatot, választottam. találomra: "Az iskola értékképző közössége akkor töltheti be szerepét, ha abban a pedagógus mintaadó, kulturálisan domináns szereppel és magánéletében boldog, munkájában örömét lelő, stabil személyiséggel rendelkezik."
hát jól hangzik, azt elismerem. és olyan hihető is. nekem is tetszik. még csak azt se mondom, hogy nem lenne jó néhány ilyen iskola is. sőt szívesen elfogadom akár célként. azonban kiráz a hideg egy olyan iskolától, amiben minden tanár magánéletében boldog, munkájában örömét lelő, stabil személyiséggel rendelkezik. kétségbeejtő. nem kell aggódni, úgysem nem sikerülhet. az élet nem ilyen. egy iskola sem ilyen. ha ilyen lenne, élettelen lenne. legalábbis amit én iskolának gondolok, az egyáltalán nem ilyen.

például a "stabil személyiség" olyan, ami kifejezetten gusztusosan hangzik, de ki tudja, hogy pontosan mit is jelent. úgy általában a "stabil" embereknek megvannak a korlátai, amik kifejezetten károsak lehetnek főként tanári minőségben.

"kulturálisan domináns szerep". na az ilyentől kiráz a hideg. biztos, hogy szeretnénk, hogy a tanáraink ilyenek legyenek? és minden tanár ilyen legyen?

egyébként ez az egész mondat tipikusan olyan, mintha a 19. században írták volna. ahol a tanár egyfajta piedesztálra, katedrára feláll, és onnan mutatja, hogy hogyan KELL boldogan, kulturáltan, stabilan állni. ahol a tanár nem is kérdéses, hogy domináns. és ez a fő "módszere". ő dominál. őket tény, hogy könnyű messziről észrevenni, és sokan még jó tanároknak gondolják is őket, de attól még ez elég korlátozottan igaz csak.
Juli | 2010. február 1. | szekja[kukac]t-online[pont]hu
El kellene olvasnod az egész tanulmányt. Érdekelne, hogy mivel nem értesz egyet! Néhány példa, és máris lehetne vitatkozni róla. A helyzetképből szedegettem ki részleteket, az ajánlás utána jön. Ki tudja, mitől változik itt valami, de tudod, a pillangó effektus...
hanger | 2010. február 1. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
szégyellem, de a Bölcsek Tanácsából csak Csermely urat ismerem, őt is elég felszínesen. sok jót hallottam róla idáig. nem olvastam az eredeti könyvet, csak ami itt van. ez alapján egy eltévedt kis szomorú vészmadár szárnyát látom verdesni. a kisebb baj, hogy egyáltalán nem értek egyet az állítások legalább felével vagy legalábbis nem jelenlegi formájukban (ez egyébként is csak az én bajom), a nagyobb, hogy ezek legkevésbé sem ajánlások, maximum tanmesécskék. bár ki tudja, lehet, hogy a könyv többi része meg csupa ajánlás. mondjuk én nem kaptam kedvet az elolvasásához. és alighanem a célcsoport, bárki is legyen az, az sem kapott kedvet.

hogy az oktatás ügye változni fog ettől a tanulmánytól?
ha-ha-ha :D
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek