OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. február 8.
» Hozzászólások (2)

Schüttler Tamás

Szárny és teher – avagy a politikai apátia veszélyei

Választások idején rendszerint megszaporodnak a különböző társadalmi alrendszerek – így többek között az oktatás – helyzetének értékelésével és távlati fejlesztésével kapcsolatos dokumentumok, programok. Az elmúlt két évtized során született ilyen „jövendölések”, agendák azonban igen csekély hatékonysággal tudták orientálni a valóságot, kevéssé hatottak a konkrét kormányzati, fejlesztési folyamatokra. Éppen ezért a közvélemény, még a szűkebb szakmai körök is, egyre fokozódó szkepszissel tekintenek a pártok, a civil szervezetek és más hasonló grémiumok nagy ívű, fontos helyzetértékeléseire, jövőképeire.

A társadalmi nyilvánosság politika iránti érdektelensége, a különböző társadalmi folyamatokban tapasztalható egyre súlyosabb válságtünetekkel szembeni immunitás és apátia azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a véletlenül vagy a körülmények szerencsés összjátéka folytán létrejövő fontos dokumentumok is áldozatul esnek a társadalom, sőt mi több a szakma már-már fájdalmas közönyének.

Erre a sorsra jutott például a 2008-ban közreadott Zöld könyv, amely az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal éveken át tartó elemző munkájának nyomán született meg, és számos fontos javaslatot dolgozott ki az iskolai nevelés problémáinak megoldásától a szegregáció és az iskolai kudarcok megelőzésén át egészen az iskola és a munkaerőpiac a mainál sokkalta finomabb, jobb, összehangoltabb viszonyának kialakításáig. Boldogabb országokban egy ilyen Zöld könyv jellegű dokumentumról széles körű társadalmi vita alakul ki, uram bocsá’, értelmiségi hetilapok több hónapon át taglalják az elemzések, javaslatok tartalmát, továbbgondolják, konkrét cselekvési programokká operacionalizálják (értsd aprópénzre váltják) azt, amit a kutatók-fejlesztők az általánosítások szintjén fogalmaznak meg. Nálunk azonban szinte alig-alig bukkant fel a sajtónyilvánosságban mindaz, amit a Zöld könyv megpróbált a közvélemény számára tematizálni.

Az érdektelenség, az agyonhallgatás okaira különböző magyarázatokat lehet találni, például azt, hogy a „kerekasztalt” az önmaga és mások által egyaránt lejáratott, politikailag elhasznált Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hívta életre, s a kutatók-fejlesztők munkáját a hitelét vesztett kormány koordinálta, finanszírozta, sőt magát az elemzést is a Miniszterelnöki Hivatal jelentette meg és tette fel honlapjára.

A közelmúltban épp egy deszegregációs program pedagógusaival beszélgettem, és elkövettem azt a mérhetetlen ostobaságot, hogy a roma tanulók integrációjának lehetséges megoldási módozatai kapcsán megemlítettem a Zöld könyv egyik idevágó fejezetének példáit. Kis híján elszabadult a pokol. „Elég volt ezekből a hülye Gyurcsány seggét nyaló bandákból, ezek csak a maguk pecsenyéjét sütögetik…” – válaszolt indulatosan egy egyébként kedves, negyvenes pedagógusnő, aki mellesleg nagyjából azt a fajta gyakorlatot folytatja, amelyről a Zöld könyvben érdekesen és meggyőzően ír Havas Gábor. „S ha ezt, mondjuk, egy Orbán Viktor által életre hívott kutatói kör írta volna le?” – kérdeztem kicsit kajánkodva a tanárnőt. „Egy kutya mind, nekem ne mondjanak se jobbról, se balról bölcsességeket… Próbálják meg helyettem tizenöt funkcionális analfabéta roma gyerekkel értelmezni a Rómeó és Júliát…”

Most ismét kísért a veszély, hogy felülről, kívülről osztott bölcsesség gyanánt szemlél majd a közvélemény s persze a pedagógusszakma is, egy nagyon értékes, bölcs, szemléletében egyszerre konzervatív, ugyanakkor sok tekintetben előremutatóan új gondolatokat tartalmazó dokumentumot, amelyet a Sólyom László köztársasági elnök által életre hívott Bölcsek Tanácsa dolgozott ki számos jeles szakértő segítségével. A Szárny és teher címmel megjelent dokumentum része egy olyan vitaindító sorozatnak, amely a társadalom legégetőbb kérdéseiben a bölcsek (Csermely Péter, Fodor István, Eva Joly és Lámfalussy Sándor), valamint felkért szakértők által felvázolt gondolatokkal kívánja ösztönözni a vitát, a társadalom érzékenyítését, a lehetséges megoldási alternatívák keresését. Talán nem véletlen, hogy ez az első vitairat a nevelési és oktatási rendszer újjáépítésével és a korrupció elleni harc lehetőségeivel foglalkozik, hisz aligha lehet ma fontosabb annál, mint hogy mi lesz a felnövő nemzedék tudásával, még inkább lelki, mentális épségének megteremtésével és erkölcsi fejlesztésével. A megvesztegetési botrányok, ingatlanpanamák, a közpénzek felhasználásában jelentkező, vérlázító csalások olyan méreteket öltöttek, ami minden tűréshatárt átlép, ami végsőkig rontja az amúgy is csapnivaló társadalmi közérzetet.

E helyütt elsősorban a nevelésre, oktatásra vonatkozó helyzetképet és megoldási javaslatokat ajánlom az olvasó figyelmébe, utalva azonban arra, hogy a bölcsek megoldási alternatívái szorosan kapcsolódnak a korrupcióban kifejeződő morális válságból történő kiútkereséshez is.

Aki figyelmesen végigolvassa az oktatás és a nevelés újjáépítésére vonatkozó fejezeteket, abban bizonyosan megfogalmazódik, hogy a bölcsek helyzetképe, sőt megoldási javaslatai semmi újat nem tartalmaznak. Hiszen ki ne tudná, hogy mennyire nem képes az iskola a tanulók szocio-kulturális hátteréből adódó különbségek kiegyenlítésére; hogy nemzetközi összehasonlításban mennyire gyenge a magyar tanulók szövegértése; hogy mennyire felhígult a felsőoktatás s azon belül a pedagógusképzés; mennyire nincs valós tudásfedezete az iskolai bizonyítványok és a diplomák jó részének.

Mi akkor az új, az előremutató ebben a vitairatban? A Szárny és teher azért jelent fordulatot a hasonló jellegű dokumentumok sorában, mert körvonalazódik benne annak felismerése, hogy az oktatás, de különösen a közoktatás világában jelentkező súlyos problémák megoldása csak a mainál sokkalta nevelésközpontúbb, az értékközvetítést előtérbe helyező szemlélet érvényre juttatásával lehetséges. A vitaanyag egyik legfontosabb gondolati magva az iskola s benne a pedagógus értékközvetítő szerepének hangsúlyozása, annak kimondása, hogy az értékválság kezelésében, a társadalom morális hanyatlásának megfordításában milyen fontos szerep hárul a pedagógusra. A közállapotok megváltoztatása, a közmorál javítása, a bizalom, a szolidaritás, a tolerancia, az emberi kapcsolatokban érvényesülő tisztelet, elfogadás értékeinek erősítésében, rehabilitálásában semmivel nem pótolható funkciói vannak az iskolának, továbbá annak, hogy a pedagógus vállalja személyiségét, saját értékrendjét, s azt minél hitelesebben közvetítse. Ezért tulajdonítanak olyan jelentőséget a „bölcsek” a pedagógusok kiválasztásában és képzésében szükséges változásoknak, a pedagóguspálya anyagi és erkölcsi megbecsülésének, továbbá annak, hogy alakuljon ki egyfajta konszenzusminimum az iskola által közvetített értékek terén.

Valamikor a rendszerváltás – én azért hiszek benne, hogy volt ilyen – hajnalán, a Nemzeti alaptanterv első fogalmazványának szerkesztése idején egy maroknyi lelkes csapat hitt abban, hogy szükség van az iskola által közvetítendő értékek minimumának konszenzusos meghatározására, s írt egy Értékek című fejezetet. Érdekes módon a NAT 1990-es vitája során az akkor még lelkes és reménykedő pedagógustársadalom jelentős hányada fontosnak s – hangsúlyozom – lehetségesnek tartotta egy értékkonszenzus megteremtését. Pedig ez a korszak az értékpluralizmus érvényre jutásának időszaka volt, amikor sokakban élt a vágy, hogy kifejezzék, kinyilvánítsák sajátos, egyedi értékvilágukat. Aztán „valahol utat tévesztettünk”. Voltak, akik konszenzus helyett megint egy meghatározott – bár a korábbihoz képest más előjelű – értékrend egyeduralmát kívánták ráerőltetni a közre; az akkori „felkent bölcsek” erre válaszul meghirdették az értéksemleges iskola ideológiáját, amely jelentősen hozzájárult az iskolai értékközvetítés lassú eróziójához, a tudás- és tanulásközpontú iskola ethoszának vagy inkább doktrínájának majdnem kizárólagos érvényesüléséhez.

A Szárny és teher két évtized után kimondja, hogy az iskola az a hely, az a tér, az a szellemi és érzelmi közösség, amelyben a felnövő embernek a sokféle tudás mellett magáévá kell tennie azt az értékrendet, amely nélkül működésképtelenné, élhetetlen falanszterré válik a társadalom. Ezért jogos a vitairat oktatással foglalkozó részének címe: A nevelés és oktatás rendszerének újjáépítése. Hiszen az értékközvetítés sok tekintetben újjáépítésre, újragondolásra szorul. Számos eleme ugyanis tönkrement, elsivárosodott, ami pedig megmaradt, az többnyire avíttá és hatástalanná vált.

S az újjáépítés kapcsán megint esély van a lassan végtelenné váló acsarkodásra, pedagógiai kultúrharcra, mivel a megelőző évek kormányzásával, társadalmi és gazdasági hanyatlásával elégedetlen politikai erők retorikája is folytonosan az újjáépítésről szól. A fogalomhoz egyre inkább jól körvonalazódó politikai tartalmak kötődnek. S ez éppúgy veszélybe sodorhatja a Szárny és teher-t vitára bocsátó bölcseket meg a köztársasági elnököt, aki felkérte őket. Rájuk vetül a politika, méghozzá megint egy meghatározott politikai irány. Ha Magyarországon ma valami akárcsak érintkezik a politikával, kísért annak veszélye, hogy sokak sokféle módon utasítják el, mivel – mint már utaltunk rá – a politikát bizony ma mélységes apátia kíséri. Többek között ezért sincs most igazi kampány, jobb a visszafogottság, az antipolitikus „politizálás”.

Pedig a Szárny és teher vitairat azért született, hogy beemelje a közbeszédbe azt, ami az oktatásban és a nevelésben megoldásra vár, méghozzá halaszthatatlanul. Ezt a vitairatot nem veheti körül a politikát övező közöny! Ez nem kampánytéma: erről mindazoknak gondolkodniuk kell, akikben az idő és a kor megannyi mételye még nem rágta szét a felelősséget és a tenni akarást.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

HGS | 2010. március 25.
A Szárny és teher és a róla szóló cikk nagyon jó anyagnak tekinthető a vita megkezdéséhez, azonban meglátásom szerint, nem vitatkozni, hanem cselekedni kell. Hibáztathatjuk a politikát a jelen helyzet kialakulásáért, de a politika önmagában képtelen torzulásokat előidézni, a megvalósításban a tömeg játszik szerepet. Talán a mai politikai helyzet kialakulásában, a tudatos állampolgári magatartásra nevelés nem tökéletes megvalósulása is szerepet játszhat. Nem haszontalan annak tisztázása, kinek a feladata megtanítani a társadalom szereplőit a felelős állampolgári gondolkodásra.
A cikk szerzője utal az értékközvetítés meghatározó szerepére,felhívva a figyelmet az újjáépítésre, újragondolásra.
Ezt a gondolatot erősítve a minőségbiztosítás
fontos meghatározó folyamataként hivatkozok a visszacsatolás fontosságára, és a visszacsatolás elmaradásának következményeként kialakuló folyamat eltérésekre melyek komoly torzulását eredményezi a rendszernek, jelen esetben az oktatási rendszerben létrejött, érzékelhető eltérések megjelenése. A nem is olyan távoli múltban az oktatásban működött a szakmai felügyelet, nem volt tökéletes,azonban segítséget adott a tanároknak, intézményeknek arra vonatkozóan, hogy hol vannak eltérések, és ez volt az erénye, persze mint a fentiekben jeleztem, nem volt tökéletes. Ezen intézmény visszaállítása ma aktuális kérdés, a Szárny és teher egyik megállapítása is erre utal, amikor megemlíti a szakfelügyelet megszűnéséből adódó visszacsatolások hiányát, mint az egyik legmeghatározóbb hibalehetőséget. Felveti a gondolatát a szakfelügyeleti rendszer újjá élesztésének, igazából nem konkrét formában, hanem mint lehetősséget.
A következő megállapítása a pedagógus pálya jelenlegi helyzete. Ma az oktatási rendszer ellenőrzése felszínes, sok esetben lehetővé teszi a tanári pályára alkalmatlan emberek rendszerbe kerülését, akik hozzáállásukkal, a pedagógussal szemben támasztott elvárásokkal, - mint a feltétel nélküli elfogadás, empátia, kongruencia,- képességekkel nem rendelkeznek.
Mára a pedagógus pálya devalválódott, évekkel ezelőtt a legalacsonyabb pontszámmal lehetett bekerülni a képzésbe.
„A ténylegesen megvalósuló képzés minőségét nem ellenőrzi senki.”, fogalmaz a Szárny és teher.
A minőségbiztosítási rendszer alkalmas figyelemmel kísérni az oktatás folyamatát, a kialakult eltéréseket és azokat előidéző okokat feltárni, és a pedagógus szakmával közösen hatékony működésre fogni. „… van olyan út, amely az oktatásba fektetett pénzt és humán erőforrást felelősen kezeli, és nem pazarolja el.”(Szárny és teher)
Mit teszünk annak érdekében, hogy ez az út járható legyen? Akik már most is ezen az úton haladnak azok véleménye mennyire meghatározó a folyamatok tervezésében és főleg a megvalósításában.
Varga Zsuzsanna | 2010. február 10. | hanko[pont]zsuzsa[kukac]gmail[pont]com
Abban a biztos tudatban hírdettem meg az előző vitaanyagot (Zöld Könyv), közösségi oldalakon is, hogy egy nagyon gyors párbeszéd kezdődjön. Néhány formát is javasolva elégedetten dőltem hátra, szinte magától megy majd. Hát...két fő jelentkezett. A baj csak ott keresendő, ahol van: tehát mindenhol, társadalmi bajainkat jószerivel már viccbe sem sűrítjük. A jó fejlesztések, ajánlások fennakadtak a korrupció hálóján, az elkötelezettek, felkészültek meg kirekesztődtek, így megoldás mondanánk a politikai-,szervezeti, pályázati,- civil stb. fórumokon van. Nos nem csak, hogy ott nem nagyon látszik, de a jogorvoslat is kibicsaklik. A szándék eltörpül,kedv sincs, ki hallgatja meg az igazságot?! Politikusaink a Bölcsek javaslataiból pedig kiragadnak egy ütős mondatot, amely önmagában azonnali ellenérzést kelt, hát vitára aztán biztosan nem alkalmas. Tönkre tették a Pedagógiai Szakmai Szolgáltatókat (jelentem közös erővel)akik ezeknek a hatékony párbeszédeknek otthona, háttere, biztosítéka volt. Új típusú hálózati tanulás modelljüket, hálózat szervezést, jó gyakorlat terjesztését pedig nem folytathatták tovább. A Szárny és teher megrendelhető az elnöki portálról, mindkit bíztatok, első kézből tájékozódjon, neten is olvasható. Vitát, de csak tiszta forrásból!!!!!!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.10.07.
A következő tanévtől átnevezik a szakgimnáziumokat és a szakközépiskolákat
"Az átjárhatóság lehetőségének növelése, valamint a közös szakmai tartalmak egyértelmű azonosítása érdekében közös ágazati tartalmak és ezekhez kapcsolódóan új ágazati struktú...
(Forrás: eduline)
--
2019.10.07.
L. Ritók Nóra: Emancipáció és nyomorúság
Aki a főállású anyaságból lép át a munkaerő-piacra, annak iszonyúan nehéz. Mert a pénz kell, a férfiak zöme már nem tudja eltartani a családot, ahogy a gyerekek intézményrendszerbe ker...
(Forrás: hvg/Nyomor széle blog)
--
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek