Schüttler Tamás
Szárny és teher – avagy a politikai apátia veszélyei
Választások idején rendszerint megszaporodnak a különböző társadalmi alrendszerek – így többek között az oktatás – helyzetének értékelésével és távlati fejlesztésével kapcsolatos dokumentumok, programok. Az elmúlt két évtized során született ilyen „jövendölések”, agendák azonban igen csekély hatékonysággal tudták orientálni a valóságot, kevéssé hatottak a konkrét kormányzati, fejlesztési folyamatokra. Éppen ezért a közvélemény, még a szűkebb szakmai körök is, egyre fokozódó szkepszissel tekintenek a pártok, a civil szervezetek és más hasonló grémiumok nagy ívű, fontos helyzetértékeléseire, jövőképeire.
A társadalmi nyilvánosság politika iránti érdektelensége, a különböző társadalmi folyamatokban tapasztalható egyre súlyosabb válságtünetekkel szembeni immunitás és apátia azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a véletlenül vagy a körülmények szerencsés összjátéka folytán létrejövő fontos dokumentumok is áldozatul esnek a társadalom, sőt mi több a szakma már-már fájdalmas közönyének.
Erre a sorsra jutott például a 2008-ban közreadott Zöld könyv, amely az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal éveken át tartó elemző munkájának nyomán született meg, és számos fontos javaslatot dolgozott ki az iskolai nevelés problémáinak megoldásától a szegregáció és az iskolai kudarcok megelőzésén át egészen az iskola és a munkaerőpiac a mainál sokkalta finomabb, jobb, összehangoltabb viszonyának kialakításáig. Boldogabb országokban egy ilyen Zöld könyv jellegű dokumentumról széles körű társadalmi vita alakul ki, uram bocsá’, értelmiségi hetilapok több hónapon át taglalják az elemzések, javaslatok tartalmát, továbbgondolják, konkrét cselekvési programokká operacionalizálják (értsd aprópénzre váltják) azt, amit a kutatók-fejlesztők az általánosítások szintjén fogalmaznak meg. Nálunk azonban szinte alig-alig bukkant fel a sajtónyilvánosságban mindaz, amit a Zöld könyv megpróbált a közvélemény számára tematizálni.
Az érdektelenség, az agyonhallgatás okaira különböző magyarázatokat lehet találni, például azt, hogy a „kerekasztalt” az önmaga és mások által egyaránt lejáratott, politikailag elhasznált Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hívta életre, s a kutatók-fejlesztők munkáját a hitelét vesztett kormány koordinálta, finanszírozta, sőt magát az elemzést is a Miniszterelnöki Hivatal jelentette meg és tette fel honlapjára.
A közelmúltban épp egy deszegregációs program pedagógusaival beszélgettem, és elkövettem azt a mérhetetlen ostobaságot, hogy a roma tanulók integrációjának lehetséges megoldási módozatai kapcsán megemlítettem a Zöld könyv egyik idevágó fejezetének példáit. Kis híján elszabadult a pokol. „Elég volt ezekből a hülye Gyurcsány seggét nyaló bandákból, ezek csak a maguk pecsenyéjét sütögetik…” – válaszolt indulatosan egy egyébként kedves, negyvenes pedagógusnő, aki mellesleg nagyjából azt a fajta gyakorlatot folytatja, amelyről a Zöld könyvben érdekesen és meggyőzően ír Havas Gábor. „S ha ezt, mondjuk, egy Orbán Viktor által életre hívott kutatói kör írta volna le?” – kérdeztem kicsit kajánkodva a tanárnőt. „Egy kutya mind, nekem ne mondjanak se jobbról, se balról bölcsességeket… Próbálják meg helyettem tizenöt funkcionális analfabéta roma gyerekkel értelmezni a Rómeó és Júliát…”
Most ismét kísért a veszély, hogy felülről, kívülről osztott bölcsesség gyanánt szemlél majd a közvélemény s persze a pedagógusszakma is, egy nagyon értékes, bölcs, szemléletében egyszerre konzervatív, ugyanakkor sok tekintetben előremutatóan új gondolatokat tartalmazó dokumentumot, amelyet a Sólyom László köztársasági elnök által életre hívott Bölcsek Tanácsa dolgozott ki számos jeles szakértő segítségével. A Szárny és teher címmel megjelent dokumentum része egy olyan vitaindító sorozatnak, amely a társadalom legégetőbb kérdéseiben a bölcsek (Csermely Péter, Fodor István, Eva Joly és Lámfalussy Sándor), valamint felkért szakértők által felvázolt gondolatokkal kívánja ösztönözni a vitát, a társadalom érzékenyítését, a lehetséges megoldási alternatívák keresését. Talán nem véletlen, hogy ez az első vitairat a nevelési és oktatási rendszer újjáépítésével és a korrupció elleni harc lehetőségeivel foglalkozik, hisz aligha lehet ma fontosabb annál, mint hogy mi lesz a felnövő nemzedék tudásával, még inkább lelki, mentális épségének megteremtésével és erkölcsi fejlesztésével. A megvesztegetési botrányok, ingatlanpanamák, a közpénzek felhasználásában jelentkező, vérlázító csalások olyan méreteket öltöttek, ami minden tűréshatárt átlép, ami végsőkig rontja az amúgy is csapnivaló társadalmi közérzetet.
E helyütt elsősorban a nevelésre, oktatásra vonatkozó helyzetképet és megoldási javaslatokat ajánlom az olvasó figyelmébe, utalva azonban arra, hogy a bölcsek megoldási alternatívái szorosan kapcsolódnak a korrupcióban kifejeződő morális válságból történő kiútkereséshez is.
Aki figyelmesen végigolvassa az oktatás és a nevelés újjáépítésére vonatkozó fejezeteket, abban bizonyosan megfogalmazódik, hogy a bölcsek helyzetképe, sőt megoldási javaslatai semmi újat nem tartalmaznak. Hiszen ki ne tudná, hogy mennyire nem képes az iskola a tanulók szocio-kulturális hátteréből adódó különbségek kiegyenlítésére; hogy nemzetközi összehasonlításban mennyire gyenge a magyar tanulók szövegértése; hogy mennyire felhígult a felsőoktatás s azon belül a pedagógusképzés; mennyire nincs valós tudásfedezete az iskolai bizonyítványok és a diplomák jó részének.
Mi akkor az új, az előremutató ebben a vitairatban? A Szárny és teher azért jelent fordulatot a hasonló jellegű dokumentumok sorában, mert körvonalazódik benne annak felismerése, hogy az oktatás, de különösen a közoktatás világában jelentkező súlyos problémák megoldása csak a mainál sokkalta nevelésközpontúbb, az értékközvetítést előtérbe helyező szemlélet érvényre juttatásával lehetséges. A vitaanyag egyik legfontosabb gondolati magva az iskola s benne a pedagógus értékközvetítő szerepének hangsúlyozása, annak kimondása, hogy az értékválság kezelésében, a társadalom morális hanyatlásának megfordításában milyen fontos szerep hárul a pedagógusra. A közállapotok megváltoztatása, a közmorál javítása, a bizalom, a szolidaritás, a tolerancia, az emberi kapcsolatokban érvényesülő tisztelet, elfogadás értékeinek erősítésében, rehabilitálásában semmivel nem pótolható funkciói vannak az iskolának, továbbá annak, hogy a pedagógus vállalja személyiségét, saját értékrendjét, s azt minél hitelesebben közvetítse. Ezért tulajdonítanak olyan jelentőséget a „bölcsek” a pedagógusok kiválasztásában és képzésében szükséges változásoknak, a pedagóguspálya anyagi és erkölcsi megbecsülésének, továbbá annak, hogy alakuljon ki egyfajta konszenzusminimum az iskola által közvetített értékek terén.
Valamikor a rendszerváltás – én azért hiszek benne, hogy volt ilyen – hajnalán, a Nemzeti alaptanterv első fogalmazványának szerkesztése idején egy maroknyi lelkes csapat hitt abban, hogy szükség van az iskola által közvetítendő értékek minimumának konszenzusos meghatározására, s írt egy Értékek című fejezetet. Érdekes módon a NAT 1990-es vitája során az akkor még lelkes és reménykedő pedagógustársadalom jelentős hányada fontosnak s – hangsúlyozom – lehetségesnek tartotta egy értékkonszenzus megteremtését. Pedig ez a korszak az értékpluralizmus érvényre jutásának időszaka volt, amikor sokakban élt a vágy, hogy kifejezzék, kinyilvánítsák sajátos, egyedi értékvilágukat. Aztán „valahol utat tévesztettünk”. Voltak, akik konszenzus helyett megint egy meghatározott – bár a korábbihoz képest más előjelű – értékrend egyeduralmát kívánták ráerőltetni a közre; az akkori „felkent bölcsek” erre válaszul meghirdették az értéksemleges iskola ideológiáját, amely jelentősen hozzájárult az iskolai értékközvetítés lassú eróziójához, a tudás- és tanulásközpontú iskola ethoszának vagy inkább doktrínájának majdnem kizárólagos érvényesüléséhez.
A Szárny és teher két évtized után kimondja, hogy az iskola az a hely, az a tér, az a szellemi és érzelmi közösség, amelyben a felnövő embernek a sokféle tudás mellett magáévá kell tennie azt az értékrendet, amely nélkül működésképtelenné, élhetetlen falanszterré válik a társadalom. Ezért jogos a vitairat oktatással foglalkozó részének címe: A nevelés és oktatás rendszerének újjáépítése. Hiszen az értékközvetítés sok tekintetben újjáépítésre, újragondolásra szorul. Számos eleme ugyanis tönkrement, elsivárosodott, ami pedig megmaradt, az többnyire avíttá és hatástalanná vált.
S az újjáépítés kapcsán megint esély van a lassan végtelenné váló acsarkodásra, pedagógiai kultúrharcra, mivel a megelőző évek kormányzásával, társadalmi és gazdasági hanyatlásával elégedetlen politikai erők retorikája is folytonosan az újjáépítésről szól. A fogalomhoz egyre inkább jól körvonalazódó politikai tartalmak kötődnek. S ez éppúgy veszélybe sodorhatja a Szárny és teher-t vitára bocsátó bölcseket meg a köztársasági elnököt, aki felkérte őket. Rájuk vetül a politika, méghozzá megint egy meghatározott politikai irány.
Ha Magyarországon ma valami akárcsak érintkezik a politikával, kísért annak veszélye, hogy sokak sokféle módon utasítják el, mivel – mint már utaltunk rá – a politikát bizony ma mélységes apátia kíséri. Többek között ezért sincs most igazi kampány, jobb a visszafogottság, az antipolitikus „politizálás”.
Pedig a Szárny és teher vitairat azért született, hogy beemelje a közbeszédbe azt, ami az oktatásban és a nevelésben megoldásra vár, méghozzá halaszthatatlanul. Ezt a vitairatot nem veheti körül a politikát övező közöny! Ez nem kampánytéma: erről mindazoknak gondolkodniuk kell, akikben az idő és a kor megannyi mételye még nem rágta szét a felelősséget és a tenni akarást.
-- » Kommentálom
Hozzászólások
HGS | 2010. március 25. A Szárny és teher és a róla szóló cikk nagyon jó anyagnak tekinthető a vita megkezdéséhez, azonban meglátásom szerint, nem vitatkozni, hanem cselekedni kell. Hibáztathatjuk a politikát a jelen helyzet kialakulásáért, de a politika önmagában képtelen torzulásokat előidézni, a megvalósításban a tömeg játszik szerepet. Talán a mai politikai helyzet kialakulásában, a tudatos állampolgári magatartásra nevelés nem tökéletes megvalósulása is szerepet játszhat. Nem haszontalan annak tisztázása, kinek a feladata megtanítani a társadalom szereplőit a felelős állampolgári gondolkodásra.
A cikk szerzője utal az értékközvetítés meghatározó szerepére,felhívva a figyelmet az újjáépítésre, újragondolásra.
Ezt a gondolatot erősítve a minőségbiztosítás
fontos meghatározó folyamataként hivatkozok a visszacsatolás fontosságára, és a visszacsatolás elmaradásának következményeként kialakuló folyamat eltérésekre melyek komoly torzulását eredményezi a rendszernek, jelen esetben az oktatási rendszerben létrejött, érzékelhető eltérések megjelenése. A nem is olyan távoli múltban az oktatásban működött a szakmai felügyelet, nem volt tökéletes,azonban segítséget adott a tanároknak, intézményeknek arra vonatkozóan, hogy hol vannak eltérések, és ez volt az erénye, persze mint a fentiekben jeleztem, nem volt tökéletes. Ezen intézmény visszaállítása ma aktuális kérdés, a Szárny és teher egyik megállapítása is erre utal, amikor megemlíti a szakfelügyelet megszűnéséből adódó visszacsatolások hiányát, mint az egyik legmeghatározóbb hibalehetőséget. Felveti a gondolatát a szakfelügyeleti rendszer újjá élesztésének, igazából nem konkrét formában, hanem mint lehetősséget.
A következő megállapítása a pedagógus pálya jelenlegi helyzete. Ma az oktatási rendszer ellenőrzése felszínes, sok esetben lehetővé teszi a tanári pályára alkalmatlan emberek rendszerbe kerülését, akik hozzáállásukkal, a pedagógussal szemben támasztott elvárásokkal, - mint a feltétel nélküli elfogadás, empátia, kongruencia,- képességekkel nem rendelkeznek.
Mára a pedagógus pálya devalválódott, évekkel ezelőtt a legalacsonyabb pontszámmal lehetett bekerülni a képzésbe.
„A ténylegesen megvalósuló képzés minőségét nem ellenőrzi senki.”, fogalmaz a Szárny és teher.
A minőségbiztosítási rendszer alkalmas figyelemmel kísérni az oktatás folyamatát, a kialakult eltéréseket és azokat előidéző okokat feltárni, és a pedagógus szakmával közösen hatékony működésre fogni. „… van olyan út, amely az oktatásba fektetett pénzt és humán erőforrást felelősen kezeli, és nem pazarolja el.”(Szárny és teher)
Mit teszünk annak érdekében, hogy ez az út járható legyen? Akik már most is ezen az úton haladnak azok véleménye mennyire meghatározó a folyamatok tervezésében és főleg a megvalósításában.
Varga Zsuzsanna | 2010. február 10. | hanko [pont]zsuzsa [kukac]gmail [pont]com Abban a biztos tudatban hírdettem meg az előző vitaanyagot (Zöld Könyv), közösségi oldalakon is, hogy egy nagyon gyors párbeszéd kezdődjön. Néhány formát is javasolva elégedetten dőltem hátra, szinte magától megy majd. Hát...két fő jelentkezett. A baj csak ott keresendő, ahol van: tehát mindenhol, társadalmi bajainkat jószerivel már viccbe sem sűrítjük. A jó fejlesztések, ajánlások fennakadtak a korrupció hálóján, az elkötelezettek, felkészültek meg kirekesztődtek, így megoldás mondanánk a politikai-,szervezeti, pályázati,- civil stb. fórumokon van. Nos nem csak, hogy ott nem nagyon látszik, de a jogorvoslat is kibicsaklik. A szándék eltörpül,kedv sincs, ki hallgatja meg az igazságot?! Politikusaink a Bölcsek javaslataiból pedig kiragadnak egy ütős mondatot, amely önmagában azonnali ellenérzést kelt, hát vitára aztán biztosan nem alkalmas. Tönkre tették a Pedagógiai Szakmai Szolgáltatókat (jelentem közös erővel)akik ezeknek a hatékony párbeszédeknek otthona, háttere, biztosítéka volt. Új típusú hálózati tanulás modelljüket, hálózat szervezést, jó gyakorlat terjesztését pedig nem folytathatták tovább. A Szárny és teher megrendelhető az elnöki portálról, mindkit bíztatok, első kézből tájékozódjon, neten is olvasható. Vitát, de csak tiszta forrásból!!!!!! |
Utolsó üzenetek:
 OFOE Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)
--
Szilágyi István Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.
--
OFOE Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)
--
OFOE Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)
--
Harmat Krisztina Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina
--
Szilágyi István Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.
--
Doroginé Kiss Ildikó Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár
--
OFOE Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.
(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.
(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.
(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)
--
OFOE Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.
--
OFOE Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)
--
  Kommentek |
|
Tovább...
Link küldése