OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. február 28.
» Hozzászólások (20)

Subert Mária

Anyának is van tetkója

Amerikában egyre fiatalabb gyerekeken látni tetoválást. A tetováló „művészek” szerint a test ilyetén díszítése a dohányzáshoz és a szexhez hasonlóan egy lépés a felnőtté válás felé; a fiataloknak elemi szabadságjoguk dönteni a saját testükről. Az Amerikában élő szerző a kérdés társadalmi és morális vonatkozásait járja körül.

Megjelent az első, kifejezetten gyerekeknek szánt könyv a tetoválásról a szerző, a manhattani Phil Padwe magánkiadásában. A képeskönyvvel az írónak az a célja, hogy a gyerekek minél korábban találkozzanak a tetoválással, azt természetesnek érezzék, és ne féljenek a tetovált emberektől. Az alkotó, aki egyben egy art-stúdió dúsgazdag tulajdonosa, a tetoválást művészi kifejezésmódnak tartja. Saját küldetését a következő szlogennel fejezi ki: „Egy csöpp tinta millió gondolatot képes életre hívni”.

Phil Padve a rádió egy reggeli műsorában beszélt a teljes testét fedő tetoválások történetéről, és a műsor weboldalán meg is lehetett nézni a gyerekeknek szánt figurákat: a huncut kis ördögöket és a szaladgáló gyurmaemberkéket. A könyv gyermekhősének kezdeti félelme egy csapásra elmúlik, mikor fölfedezi, hogy anyukájának is van tetoválása, sőt egy idő után egyenesen büszke lesz mamája tattoo-jára. A szerző kocsikra ragasztható matricákat is árul a következő szlogennel: Büszke vagyok rá, hogy tetovált anyuka vagyok.

Ennek a gesztusnak azonban már elgondolkodtató társadalmi vonatkozása is van, hiszen az amerikai társadalomban a közelmúltban azok a szociálisan súlyosan diszkriminált csoportok hangsúlyozták a büszkeséget, akik a kirekesztettség ellen küzdöttek. Gondoljunk csak a feketék és a homoszexuálisok emberi jogaiért küzdő szervezetek „büszkeség” mozgalmaira, amivel személyiségüknek pontosan azt az elemét vállalták nyíltan, amiért a többség kivetette őket. A tetoválás esetében azonban a büszkeség szlogenje nem emberi jogokat véd, hanem üzleti érdekeket szolgál. Az Egyesült Államokban ugyanis senki sem vitatja a formális önkifejezés szabadságát.

A tetoválás témája morális problémákat is felvet, ha az ezt hirdetők – nyilvánvalóan a haszonszerzés reményében – gyerekeket akarnak megnyerni maguknak. Bár a legtöbb államban a tetováló szalonoknak figyelembe kell venniük a tizennyolc éves alsó korhatárt, egyre több jóval fiatalabb gyereken látni tattoo-t. Ezért van szükség arra, hogy szakemberek hivatalosan is állást foglaljanak a jelenséggel kapcsolatban.

A tattoo „művészei” azzal érvelnek, hogy a fiatalok számára a tetoválás sok esetben a szüleikről való leválás, a függetlenedés kifejezése. A dohányzáshoz és a szexhez hasonlóan ez is egy lépés a felnőtté válás folyamatában, amiről nem lehet előre tudni, hogy kinél mikor következik be. A tetoválást végzők erősíteni kívánják a fiatalokban azt a meggyőződést, hogy elemi szabadságjoguk a saját testükkel kapcsolatban olyan döntést hozni, amilyet csak akarnak.

Az üres testfelület legalább két módon vihető piacra. Akadt korábban néhány olyan élelmes fiatal, aki vállalta, hogy ideiglenesen reklámokat tetováljanak rá, és így élő reklámhordozóként részesüljön az üzleti haszonból. Egyre többen vannak azonban olyanok, akik fizetni is hajlandók testük egyediségének megszüntetéséért. Hiába nevezték az ebből profitot remélők, a tetoválást a művészi önkifejezés eszközének: az önkifejezés lehetősége addig tartott, amíg az emberek nem kezdték tömegesen viselni ugyanazokat a testdekorációkat. Az egyen-ételeket felszolgáló étteremláncokhoz hasonlóan a tattoo-szalonok is standardizált szolgáltatásokat kínálnak. A tattoo így nem jelent személyes új stílust, nem alkalmas arra, hogy általa bárki kiváljon az uniformizált világból.

Lynn E. Ponton kaliforniai gyerekpszichológus az egyik első szakember, aki a „Kockázat románca” című könyvében elemzi a jelenséget. Szerinte a naphosszat a televízió és a számítógép előtt ülő, mai tinédzser saját testével végzett kísérleteiben is a magányt, az izolációt választja. Dr. Lisa Asta gyermekorvos ezzel szemben úgy vélekedik, hogy a tetoválás egy – a társadalom egészétől elkülönülő – csoporthoz való tartozást fejez ki, és kihívásként is értelmezhető.

A szülők többsége haraggal fogadja, határozottan elutasítja a testdíszítésnek ezt a módját. A pszichológusok arra kérik őket, hogy ilyen esetekben ne forduljanak szembe a gyerekükkel, inkább törekedjenek bizalmuk elnyerésére, és gondolkozzanak el azon, vajon mi bírja rá erre a fiatalt. Hiszen a tetoválás a tinédzser számára gyakran a büntetés eszköze, amivel igyekszik megtorolni az őt ért valós vagy vélt igazságtalanságokat és elszenvedett fájdalmakat. Az önmagának okozott testi fájdalommal jelzi, hogy magához akarja ragadni önmaga megsértésének jogát is. A szakemberek ezért arra ösztönzik a szülőket, hogy igyekezzenek minél közelebbi viszonyt kiépíteni gyerekükkel, mielőtt az saját megbántottságának további jeleit sorakoztatná fel.

Deborah Carol Vanston filozófus a lányok szempontjából ítéli figyelemre méltónak az egyre hevesebb tetoválási lázat. A tetoválás a nyugati kultúrában korábban a férfias, nyers erőt jelképezte; a lányok egy része ezzel a férfias erővel akarja magát felruházni. Ebben a jelenségben pedig tetten érhető a filmek és a reklámok üzenete, miszerint a lányoknak is joguk van mindahhoz, amihez a fiúknak.

A generációk közötti párbeszéd ebben az esetben nem lehet megtorló és elutasító, hiszen az csak dacot, lázadást vált ki a serdülőből. Kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló viszony esetén a gyerekek jó eséllyel meggyőzhetők tervük kockázatáról; belátják, hogy ez a döntés maradandó következménnyel jár, és feltételezhetően lemondanak róla, illetve csak bizonyos ízléshatáron belül élnek a lehetőséggel. Van példa arra is, hogy a szülő gyerekével együtt csináltat ideiglenes, nem feltűnő tetoválást, így fogva ki a szelet a lázadás vitorlájából. Sok felnőtt akad azonban, aki felelőtlenül viszonyul ehhez a kérdéshez: az Egyesült Államokban sajnálatos módon egyre több tetovált csecsemő és kiskorú gyerek van.

Nemrégiben egy botrány hívta fel a figyelmet a szabályozás fontosságára. Egy Georgiában élő pár hat rájuk bízott, 10-17 éves gyerek bőrébe égetett tatoo-t házilag barkácsolt készülékkel. Amikor a gyerekek biológiai anyja ezért feljelentette őket, azzal védekeztek, hogy ez a gyerekek kívánsága volt. A fiatalok szerettek volna rájuk hasonlítani, az ő testüket pedig számos tetoválás díszíti. A büntetlen előéletű párt csupán néhány órán át tartották börtönben kiskorúak veszélyeztetése miatt, a következményekről később dönt a bíróság. Kiderült azonban, hogy az érintetteknek fogalmuk sem volt arról, hogy a kiskorúak tetoválásával törvénybe ütköző cselekedetet: testi sértést követtek el.

Nincs jogszabály arra vonatkozóan sem, hogy mit tegyenek a tetovált fiatalokkal és pedagógusokkal az iskolák. Bár számos intézmény házirendjében rögzíti, hogy a tetovált testfelületet ruházattal kell elfedni, e szabálynak nem lehet minden esetben érvényt szerezni. Ezért lenne szükség törvényszintű szabályozásra.

Egy floridai iskola volt az első, amelyik bírósághoz fordult, hogy szabályzatban tilthassa az obszcén tetoválásokat és az extrém külső megjelenést. A bíróság úgy döntött, hogy az intézménynek jogában áll mindent megtenni annak érdekében, hogy megvédje, illetve távol tartsa tanulóit a közösségi szabályokat sértő, provokatív szövegektől és viselkedési formáktól. Tisztázatlan azonban, hogy hol a határ, milyen szöveg, illetve viselkedés számít a közösségi morált sértőnek. És mivel nem sikerült eldönteni, hogy mi legyen a döntés viszonyítási alapja, nem jutottak közelebb a probléma megoldásához.

A többség változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy ne tekintsék törvénysértésnek a kisebb tetoválásokat és az orrba helyezett ékszereket, mivel ezek ízlésesek, és széles körben elfogadottak. Nem is szólva arról, hogy például az araboknál vagy az indiaiaknál ez az ősi kultúra szerves része. Persze más a helyzet például a halálfejekkel vagy az obszcén feliratokkal. Az iskolavezetőknek jogukban áll saját belátásuk alapján dönteni arról, hogy mit tiltanak meg diákjaiknak.

Sem a diákok, sem a tanárok többsége nem látja be, hogy miért kellene szabályozni olyan dolgokat, amelyeket az érintett közösségnek csaknem a fele szabadon akar használni. Mi lesz akkor, ha nekik lesz igazuk, és mindenki „szabadon” rendelkezésre bocsáthatja majd a testét, amely így könnyen prédájává válhat a divatdiktátoroknak és a személyes érdekeket figyelmen kívül hagyó üzleti érdekeknek? Ennek a nézetnek a felülkerekedése komoly morális problémákat idézhet elő, és egészen biztosan nem a szabadság felé vezet.

Subert Mária

(A szerző az Amerikai Egyesült Államokban dolgozó tanár.)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

maria | 2010. március 22.
Én azt gondolom hogy az önérvényesítés a fiataloknál igen erős vágy, és nem kéne töltött fegyvert a kezük közelébe hagyni,ez igaz. Mégis, raknak töltött fegyvert a kezük mellé? Sajnos sokan raknak.(Ez az üzleti szemlélet.) Tehát a dilemma nagyon is élő, és a felvázolt kép nagyon jól érzékelteti azt ami az életben számtalan esetben megtörténik. Köszönöm a jó hasonlatot.
Úgy tünik hogy érdemes beszélni erről.
Zsófi | 2010. március 9.
ok. bocs.
Gál Zsuzsanna | 2010. március 9.
Kedves Zsófi!

Alapvetően félre értettél.
Én nem azt mondtam, hogy a felnőtt Isten.
Hanem azt, hogy okosabb és felelősségteljesebb mint egy gyerek, elméletileg.
Zsófi | 2010. március 9.
Kedves Zsuzsa!
Magyarázom, amit kérdezel:
Írtad (tudom, hogy példaként), hogy: "Sok ember küzd depresszióval, de ezért az önkifejezés szabadságára hivatkozva nem rakunk a keze mellé egy töltött pisztolyt!"
Én írtam: "az önérvényesítés (bocs, önkifejezés) említett módja öngól lenne egy segítőnek (nem segít, hanem árt), nem is hiszem, hogy ezt jelenti (az önérvényesítést szerintem emberek védelmében találták ki)"

Még egy pár gondolat ahhoz, amit írtál:
igen, felnőtt vagyok és értek összefüggéseket, de mindent nem látok át
igen, felnőtt vagyok, és okos, de mindent nem tudok
igen, felnőtt vagyok, és van hatalmam, de az olyan viszonylagos, és kérdés, hogy mindig jól használom-e.
És ezeket nem kötöm a gyerek orrára.
De amikor hagyom a gyerekemet, hogy egyre önállóbb legyen, kicsit hagyom, hogy ebbe is belelásson, mert úgyis látja.
Gál Zsuzsanna | 2010. március 8.
Kedves Zsófi!

Teljesen egyetértek azzal, hogy a korlátozás önmagában nem elég. Ha csak tiltunk, akkor semmit mást nem fogunk elérni mint lázadást. Már egészen kis kortól fontos, hogy tiltsuk amit kell és magyarázzuk, hogy miért. A nevelés fontos, elhagyhatatlan része, hogy megpróbáljuk megértetni a gyerekekkel, hogy miért is rossz vagy helytelen vagy tilos valami.

A felnőtté válás egy folyamat, közben fokozatosabban egyre önállóban lesznek, egyre több mindent tudnak megtenni, szülők, tanárok tudta nélkül. Ha egy gyerek, fiatal csak akkor viselkedik helyesen ha arra külsőleg kényszerítik, akkor a nevelése nem sikerült. A gyerek hamarosan felnőtt lesz, rossz értékrendekkel, kárára magának, a környezettének és a társadalomnak. Nehéz azt gondolni, hogy becsületesen dolgozó ember, szerető férj és példás apa lesz az aki rákos burjánzást tetováltatott magára mert úgy érzi ő az! Vagy aki az iskolai hátsó udvaron rendszeresen veri a nála kisebbeket. Fontos, hogy egy ilyen gyereket korlátozzunk és megakadályozzunk abban, hogy mást bántalmazzon, de nem elegendő! Le kell ülni beszélgetni vele és elmondani neki, hogy miért nem szabad ezt tenni, hogy az erőszak rossz, és kideríteni, hogy ő miért teszi. Mi felnőttek tudjuk miért teszi (mert őt is bántalmazzák), de ő valószínűleg nem tudja! Pont ezért gyerek még, mert csak azt tudja, hogy valami fáj neki és, hogy valahogyan ki kell adnia magából a dühöt, de az összefüggéseket nem képes megérteni magától.

Ismét az mondom, amit előzőleg is: nekünk felnőttek kötelességünk segíteni a gyerekeknek. Mert mi felnőttek vagyunk; okosak, hatalommal bíróak, ők pedig gyerekek; gyengék és még nem mindenben tisztán látóak. Persze nem tudunk mindig mindenkinek segíteni, de ha van lehetőségünk, segítő kezet kell nyújtanunk az arra rászorulóknak.

Az írásodank ezt a részét nem mértem:
"az önérvényesítés említett módja öngól lenne egy segítőnek, nem is hiszem, hogy ezt jelenti"
Zsófi | 2010. március 7.
Kedves Zsuzsa!
Igen, igen óvjuk a gyerekeket, és a korlátozás is óvás. KEll a kiskorúság intézménye, enélkül még nem működött társadalom. Kell, hogy kínosan érezzék magukat, akik át akarják lépni. (Pl. pénztáros próbálja rávenni a boltban a fiatalokat, hogy vigyék vissza vodkát. Kínos, mert havi pár tízezer forintért semmi kedve részt venni így az első vonalban az ifjúság értékorientált nevelésében. Kínos a fiataloknak, mert nekik ebben a korban minden kínos, hát még ez... De hát a biztonsági kamera mindent lát. Én örülök, hogy kínos a dolog, mert legalább működik a törvény. Így kellene feszengiük a szolitulajoknak, és a tetoválóknak is.)
Nemrég egy lány sugárzó arccal mutatta meg, mit kapott 16. születésnapjára: póló fel, nadrág le, az alsó csigolyáin a dereka szélességében egy kiterjesztett szárnyú angyal. A szülőktől, szülinapra, a 16-ra! Egyértelműen a cikkben említett nagykorúságot erősítik meg ezzel benne. (Kíváncsi vagyok, mikor jelenik meg Phil Padre könvye magyarul!) Belőle nem lesz ügyvéd, vagy menedzser, hogy majd szégyellnie kelljen.
Szóval nem vagyok a korlátozás ellen. MAgam is korlátozom a gyerekeimet, mert enélkül nincs élet, nincs nevelés.
Az viszont kár lenne, ha csak fogalmakban gondolkoznánk: az önérvényesítés említett módja öngól lenne egy segítőnek, nem is hiszem, hogy ezt jelenti. Ahogy a korlátozás is kevés önmagában. Fontos, hogy mennyi információt, milyen eszközöket adnunk, milyen pozitív tartalmat kap a korlátozás mellett.
Én alapvetően segítő szempontból írtam. A segítésben kell, hogy másként jelenjenek meg az értékek, hogy működjön. Most látom, hogy ez pedagógus oldalról félreérthető lehet. Érdemes lenne erről is beszélni, egyeztetni, közelíteni,veszekedni és megérteni.
maria | 2010. március 5.
Egyetértek.
Hányan kelünk fel minden nap azzal a kegyetlen érzéssel hogy alig tudjuk a saját dolgainkat kezelni és csöppet sem hiányzik hogy mások problémáját magunkra vegyük?
És hányan tapasztaltuk azt hogy ha ezt mégis megtesszük, könnyebb kezelni a magunkét is?
Mi lenne ha mindenkinek lenne ereje törődni nemcsak a saját, de mások veszélyben levő gyerekeivel?
Gál Zsuzsanna | 2010. március 5.
Kedves Zsófi!

Nagyon lényeglátó a hozzászólásod. Mint a cikk is írja, a tetoválást divattá próbálják tenni, de alapvetően egy lelki tünet.
A lényeg valóban az, hogy a lelki okokat feltárjuk és kezeljük; beszélgetések, családterápia és vagy pszichoterápia kellene.
De addig is amíg az elkezdődik és javulást hoz a gyerekek, tinik lelkében, életérzésében, fontos lenne, hogy csak olyan formában legyenek képesen a környezetüknek jelzéseket küldeni, amivel nem károsítják tartósan magukat.

Nyilvánvaló, hogy a fekete ruha, tépett, mosatlan haj, feketére festett körmök, piercingek, stb. is jelzést küldenek: lázadok, magányos vagyok, nagyon szomorú vagyok.
De ha később a gyerek lelkében pozitív változás áll be, vehet magára világos ruhákat, elmehet fodrászhoz, még a tiltakozásul kopaszra nyírt fejen is idővel újból kinő a haj, a piercing is kivehető, ha nem túl nagy a lyuk, idővel beforr. Vagyis a gyermek lelkébe múló viharok nem okoznak a testében is visszafordíthatatlan károkat!
Sok ember küzd depresszióval, de ezért az önkifejezés szabadságára hivatkozva nem rakunk a keze mellé egy töltött pisztolyt!

Vannak olyan esetek, amikor az ember szabadságát, átmenetileg igen is korlátozni kell. Pl. tilos kiskorúaknak szoláriumozni, mert bőrrákot okozhat. A szolárium a felnőtteknél is bőrrákot okozhat. Ők még is élhetnek a választás jogával, mert elméletileg már képesek a felmérni a kockázatot és felelős döntés hozni a saját életükről.
A gyerekek viszont nem, ezért nekünk felnőtteknek kell megóvnunk őket.
maria | 2010. március 3. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net
Nagyon erdekes hogy a beszelgetes ide jutott. Nincs jovobe vetett hit a jelenbe vetett hit nelkul.
Zsófi | 2010. március 3. | mucsizsofi[kukac]hotmail[pont]com
Kedves Juli!
Ajánlottál olvasnivalót egy 16 éves lány tollából. Ő is ezt fogalmazza meg a maga módján: vannak, akik divatból csinálják, vagy butaságból, mások viszont kifordulnak magukból (ld. a drogos példa), és csak egy tünet náluk, hogy tetováltatják magukat. Itt is erről van szó. Nekem tetszett, hogy 16 évesen, milyen jól látja ezeket a különbségeket.
Csak ha már normákról, értékekről van szó, akkor talán elmondható, hogy van az értékek között is egy sorrend: ha az alap hiányzik (valami szeretet, elfogadás, biztonság... ilyesmi) nehéz a kultúráltságról, esztétikáról, egészségről, jövőbe vetett hitről beszélni. Gondolom, nektek tanároknak még nehezebb az utóbbiakat képviselni, amikor nyilvánvaló, hogy az előbbiek hiányoznak. Nem lehet egyszerű.
Juli | 2010. március 3.
Kedves Zsófi! Teljesen igazad van. Ez a jelenség már a pszichológus, sőt a pszichiáter kompetenciájába tartozik. Vajon hogyan juthatott az illető egy ilyen kéréshez? Komolyan gondolta, vagy csak meg akart döbbenteni másokat? Lehet tudni, hogy mi rejlik a kérés mögött?
Zsófi | 2010. március 3. | mucsizsofi[kukac]hotmail[pont]com
Idetévedtem. Beleszólok kívülről, mert nem hagy nyugodni.
Akiket én láttam, mindenféle kígyókkal, szörnyekkel a testükön, hát... velük már rég nem a tetoválásról és normákról kell beszélni. Lelkileg egészséges gyerek ízlését lehet formálni, és kell is. Remélem az iskolákban főleg velük találkoznak a tanárok.
Volt aki "rákos daganatot, tumort" kért, hogy varrjanak rá, mert úgy gondolta, hogy ez ő a világban.
Nekem ilyenkor már mindegy, hogy van-e tetkója.
maria | 2010. március 3. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net
Szerintem a Micimackó hasonlat zseniális.
Ezzel az ötlettel lehetne egy könyvet kiadni: Micimackó tetkója.
maria | 2010. március 3. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net
Gegő,
Élveztem a február 16.-i hozzászólásodat. Izlések és pofonok különbözők. A diákok normái nem egyeznek a tanárok normáival. Tovább gondolva a dolgot, a diákokból tanárok lesznek és akkor a tiz évvel fiatalabb tanároknak megint más lesz az értékrendje mint az idősebb kollegáknak. De akkor már a diákok régen mást találtak ki és az már őket is bosszantani fogja. Érdekes lesz látni hogy akkor mi lesz az új, bízom abban hogy az új ifjúság éppolyan leleményes lesz.
Juli | 2010. március 2.

Igen, Zsuzsa, a törvénynek, illetve a társadalomnak tulajdonképpen igaza is van, de egy tini ezt nehezen fogadja el. Bizonyítani akarva, hogy ő már igenis felnőtt, olykor belemegy olyan dolgokba, amit később megbánhat. És nem csak a tetoválásról van szó.

Éppen ezért annyira fontos a szülő és gyerek (pedagógus és tanítvány) közötti bizalmon alapuló jó kapcsolat. Így nagyobb az esélye annak, hogy a kamasz hallgat az okos szóra. (Ha egyáltalán okosságként értelmezi az aggodalmakat, és nem legyint rá mint holmi ósdi okvetetlenkedésre.)
Gál Zsuzsanna | 2010. március 2. | hopihe42[kukac]freemail[pont]hu
Zsuzsa42

A törvény, társadalom azt mondja: bizonyos dolgokat csak akkor tehetsz meg ha már van elég eszed ahhoz, hogy végig gondold a következményeit.

Szerintem a tatoo is pontosan ezek közé tartozik, honnan tudná egy gyerek milyen lesz harminc évesen, üzletemberként is Micimackóval a karján sétálni? Nyilvánvaló, hogy egy gyerek nem képes felmérni sok tettnek a hosszútávú következményeit. Én törvényileg tiltanám meg -büntetéssel sújtva mind a szülőket mind a tetováló szalon alkalmazottját és tulajdonosát is -, a 18 év alatti személyek maradandó tetoválását.

Más kérdés a lemosható matrica vagy a test festés. Ez életkor függvényében elfogadható.
Juli | 2010. február 17.
Kedves Mari! Ha az előző kommentemben található webcímet bemásolod, megjelenik a cikk. Kipróbáltam. Ha mégsem, menj rá a www.koloknet.hu oldalra, és írd be a keresőbe a szerzőt és/vagy az írás címét (Gergely Kinga: Piercing és tetko).
Maria | 2010. február 17.
Juli,
Megismetelned a koloknet cimet?
meg akartam nezni amit ajanlottal, de a cim igy nem mukodik. Tudod, a "tizenéves lány véleménye"-re gondolok.

Koszi
Juli | 2010. február 16.

A piercing és a tetkó kérdéséről egy tizenéves lány véleménye olvasható a Kölökneten.

Kommentelte is valaki, érdemes megnézni:
http://www.koloknet.hu/849-piercing-s-tetk
hanger | 2010. február 16. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
több dolog keveredik talán össze.

nekem az a nagy kérdés, hogy mit jelent az, hogy egy iskolában a tanároknak a normái olyanok, amibe a saját diákjaik nem férnek bele. vagy hogy mit jelent, hogy a diákok olyan normákat követnek, amik a tanáraik normáiba nem férnek bele.

mert talán ezzel kéne kezdeni, és utána tudnánk értelmezni a fülbevalót, a köldökpiercinget, a miniszoknyát, az obszcén feliratokat, a sminket, a fogszabályzót, a férfiak szoknyáját, a borotvált lábat, a kiszedett szemöldököt, a nejlonharosnyát, a hajviseleteket, a kopaszságot, a rágógumit, a heretaposó cipőt, a lábkarikát, a karkötőt, a kilátszó hasat, az áttetsző toppokat, a férfiak szőrös hónalját, ja és a tetoválást is.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.18.
Itt a törvény, amivel a rezsim magához láncolja a gyerekeket
A közoktatási törvény tervezett módosítása meggátolja a szülőket abban, hogy kimenekíthessék gyermeküket a rossz oktatási rendszerből, zöld utat ad arra, hogy a szakmailag nem megfelel...
(Forrás: Szülői Hang)
--
2019.06.18.
Akkor is elkezdhetnek tanítani a pedagógusok, ha a nyelvvizsga miatt csúszik a diplomaszerzés
A pályakezdő tanárokat is segíti a köznevelésről szóló törvény módosítása, mert akkor is elkezdhetnek tanítani, ha a nyelvvizsga hiánya miatt csúszik a diplomájuk kiadása - mondta az...
(Forrás: eduline)
--
2019.06.17.
Ha afrikai árvaházba menne önkéntesnek, hát, ne tegye!
Eltartja és konzerválja a gyerekek fejlődését károsan befolyásoló, tömeges árvaházak létezését, sőt, akár családokat szakíthat szét az a mai napig általános gyakorlat, hogy a fejlett...
(Forrás: index)
--
2019.06.16.
Megint szép élet lehet a katonaélet
Három katonai középiskola lesz a közeljövőben Magyarországon — tudta meg lapunk. A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium mellett Hódmezővásárhelyen és Székesfeh...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.16.
Belenyúl a kormány az oktatásba, de nem mondják meg, mit akarnak vele
Több ponton is belenyúlna a kormány a köznevelési törvénybe, derült ki egy csütörtökön megjelent módosítócsomagból. Megszüntetnék a magántanulóságot, ami eddig a jómódú családok...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.06.16.
Le akarták váltani a tanárok az igazgatót, erre kivonult az egyház egy tolnai iskolából
A szülők kezdeményezték a változtatást, amihez csatlakoztak a pedagógusok és az önkormányzat. A gerjeni iskola fenntartója a szekszárdi tankerületi központ lesz, a tolnai intézménytől...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.16.
Köznevelési törvénymódosítás: már a demokrácia látszatát is lebontják
„Nagyobb anyagi megbecsülést kaphatnak az iskolaigazgatók” című közleménnyel promózta az EMMI a köznevelési törvény tervezett módosítását. Azt kifelejtették belőle, hogy végleg...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek