OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. február 28.
» Hozzászólások (20)

Subert Mária

Anyának is van tetkója

Amerikában egyre fiatalabb gyerekeken látni tetoválást. A tetováló „művészek” szerint a test ilyetén díszítése a dohányzáshoz és a szexhez hasonlóan egy lépés a felnőtté válás felé; a fiataloknak elemi szabadságjoguk dönteni a saját testükről. Az Amerikában élő szerző a kérdés társadalmi és morális vonatkozásait járja körül.

Megjelent az első, kifejezetten gyerekeknek szánt könyv a tetoválásról a szerző, a manhattani Phil Padwe magánkiadásában. A képeskönyvvel az írónak az a célja, hogy a gyerekek minél korábban találkozzanak a tetoválással, azt természetesnek érezzék, és ne féljenek a tetovált emberektől. Az alkotó, aki egyben egy art-stúdió dúsgazdag tulajdonosa, a tetoválást művészi kifejezésmódnak tartja. Saját küldetését a következő szlogennel fejezi ki: „Egy csöpp tinta millió gondolatot képes életre hívni”.

Phil Padve a rádió egy reggeli műsorában beszélt a teljes testét fedő tetoválások történetéről, és a műsor weboldalán meg is lehetett nézni a gyerekeknek szánt figurákat: a huncut kis ördögöket és a szaladgáló gyurmaemberkéket. A könyv gyermekhősének kezdeti félelme egy csapásra elmúlik, mikor fölfedezi, hogy anyukájának is van tetoválása, sőt egy idő után egyenesen büszke lesz mamája tattoo-jára. A szerző kocsikra ragasztható matricákat is árul a következő szlogennel: Büszke vagyok rá, hogy tetovált anyuka vagyok.

Ennek a gesztusnak azonban már elgondolkodtató társadalmi vonatkozása is van, hiszen az amerikai társadalomban a közelmúltban azok a szociálisan súlyosan diszkriminált csoportok hangsúlyozták a büszkeséget, akik a kirekesztettség ellen küzdöttek. Gondoljunk csak a feketék és a homoszexuálisok emberi jogaiért küzdő szervezetek „büszkeség” mozgalmaira, amivel személyiségüknek pontosan azt az elemét vállalták nyíltan, amiért a többség kivetette őket. A tetoválás esetében azonban a büszkeség szlogenje nem emberi jogokat véd, hanem üzleti érdekeket szolgál. Az Egyesült Államokban ugyanis senki sem vitatja a formális önkifejezés szabadságát.

A tetoválás témája morális problémákat is felvet, ha az ezt hirdetők – nyilvánvalóan a haszonszerzés reményében – gyerekeket akarnak megnyerni maguknak. Bár a legtöbb államban a tetováló szalonoknak figyelembe kell venniük a tizennyolc éves alsó korhatárt, egyre több jóval fiatalabb gyereken látni tattoo-t. Ezért van szükség arra, hogy szakemberek hivatalosan is állást foglaljanak a jelenséggel kapcsolatban.

A tattoo „művészei” azzal érvelnek, hogy a fiatalok számára a tetoválás sok esetben a szüleikről való leválás, a függetlenedés kifejezése. A dohányzáshoz és a szexhez hasonlóan ez is egy lépés a felnőtté válás folyamatában, amiről nem lehet előre tudni, hogy kinél mikor következik be. A tetoválást végzők erősíteni kívánják a fiatalokban azt a meggyőződést, hogy elemi szabadságjoguk a saját testükkel kapcsolatban olyan döntést hozni, amilyet csak akarnak.

Az üres testfelület legalább két módon vihető piacra. Akadt korábban néhány olyan élelmes fiatal, aki vállalta, hogy ideiglenesen reklámokat tetováljanak rá, és így élő reklámhordozóként részesüljön az üzleti haszonból. Egyre többen vannak azonban olyanok, akik fizetni is hajlandók testük egyediségének megszüntetéséért. Hiába nevezték az ebből profitot remélők, a tetoválást a művészi önkifejezés eszközének: az önkifejezés lehetősége addig tartott, amíg az emberek nem kezdték tömegesen viselni ugyanazokat a testdekorációkat. Az egyen-ételeket felszolgáló étteremláncokhoz hasonlóan a tattoo-szalonok is standardizált szolgáltatásokat kínálnak. A tattoo így nem jelent személyes új stílust, nem alkalmas arra, hogy általa bárki kiváljon az uniformizált világból.

Lynn E. Ponton kaliforniai gyerekpszichológus az egyik első szakember, aki a „Kockázat románca” című könyvében elemzi a jelenséget. Szerinte a naphosszat a televízió és a számítógép előtt ülő, mai tinédzser saját testével végzett kísérleteiben is a magányt, az izolációt választja. Dr. Lisa Asta gyermekorvos ezzel szemben úgy vélekedik, hogy a tetoválás egy – a társadalom egészétől elkülönülő – csoporthoz való tartozást fejez ki, és kihívásként is értelmezhető.

A szülők többsége haraggal fogadja, határozottan elutasítja a testdíszítésnek ezt a módját. A pszichológusok arra kérik őket, hogy ilyen esetekben ne forduljanak szembe a gyerekükkel, inkább törekedjenek bizalmuk elnyerésére, és gondolkozzanak el azon, vajon mi bírja rá erre a fiatalt. Hiszen a tetoválás a tinédzser számára gyakran a büntetés eszköze, amivel igyekszik megtorolni az őt ért valós vagy vélt igazságtalanságokat és elszenvedett fájdalmakat. Az önmagának okozott testi fájdalommal jelzi, hogy magához akarja ragadni önmaga megsértésének jogát is. A szakemberek ezért arra ösztönzik a szülőket, hogy igyekezzenek minél közelebbi viszonyt kiépíteni gyerekükkel, mielőtt az saját megbántottságának további jeleit sorakoztatná fel.

Deborah Carol Vanston filozófus a lányok szempontjából ítéli figyelemre méltónak az egyre hevesebb tetoválási lázat. A tetoválás a nyugati kultúrában korábban a férfias, nyers erőt jelképezte; a lányok egy része ezzel a férfias erővel akarja magát felruházni. Ebben a jelenségben pedig tetten érhető a filmek és a reklámok üzenete, miszerint a lányoknak is joguk van mindahhoz, amihez a fiúknak.

A generációk közötti párbeszéd ebben az esetben nem lehet megtorló és elutasító, hiszen az csak dacot, lázadást vált ki a serdülőből. Kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló viszony esetén a gyerekek jó eséllyel meggyőzhetők tervük kockázatáról; belátják, hogy ez a döntés maradandó következménnyel jár, és feltételezhetően lemondanak róla, illetve csak bizonyos ízléshatáron belül élnek a lehetőséggel. Van példa arra is, hogy a szülő gyerekével együtt csináltat ideiglenes, nem feltűnő tetoválást, így fogva ki a szelet a lázadás vitorlájából. Sok felnőtt akad azonban, aki felelőtlenül viszonyul ehhez a kérdéshez: az Egyesült Államokban sajnálatos módon egyre több tetovált csecsemő és kiskorú gyerek van.

Nemrégiben egy botrány hívta fel a figyelmet a szabályozás fontosságára. Egy Georgiában élő pár hat rájuk bízott, 10-17 éves gyerek bőrébe égetett tatoo-t házilag barkácsolt készülékkel. Amikor a gyerekek biológiai anyja ezért feljelentette őket, azzal védekeztek, hogy ez a gyerekek kívánsága volt. A fiatalok szerettek volna rájuk hasonlítani, az ő testüket pedig számos tetoválás díszíti. A büntetlen előéletű párt csupán néhány órán át tartották börtönben kiskorúak veszélyeztetése miatt, a következményekről később dönt a bíróság. Kiderült azonban, hogy az érintetteknek fogalmuk sem volt arról, hogy a kiskorúak tetoválásával törvénybe ütköző cselekedetet: testi sértést követtek el.

Nincs jogszabály arra vonatkozóan sem, hogy mit tegyenek a tetovált fiatalokkal és pedagógusokkal az iskolák. Bár számos intézmény házirendjében rögzíti, hogy a tetovált testfelületet ruházattal kell elfedni, e szabálynak nem lehet minden esetben érvényt szerezni. Ezért lenne szükség törvényszintű szabályozásra.

Egy floridai iskola volt az első, amelyik bírósághoz fordult, hogy szabályzatban tilthassa az obszcén tetoválásokat és az extrém külső megjelenést. A bíróság úgy döntött, hogy az intézménynek jogában áll mindent megtenni annak érdekében, hogy megvédje, illetve távol tartsa tanulóit a közösségi szabályokat sértő, provokatív szövegektől és viselkedési formáktól. Tisztázatlan azonban, hogy hol a határ, milyen szöveg, illetve viselkedés számít a közösségi morált sértőnek. És mivel nem sikerült eldönteni, hogy mi legyen a döntés viszonyítási alapja, nem jutottak közelebb a probléma megoldásához.

A többség változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy ne tekintsék törvénysértésnek a kisebb tetoválásokat és az orrba helyezett ékszereket, mivel ezek ízlésesek, és széles körben elfogadottak. Nem is szólva arról, hogy például az araboknál vagy az indiaiaknál ez az ősi kultúra szerves része. Persze más a helyzet például a halálfejekkel vagy az obszcén feliratokkal. Az iskolavezetőknek jogukban áll saját belátásuk alapján dönteni arról, hogy mit tiltanak meg diákjaiknak.

Sem a diákok, sem a tanárok többsége nem látja be, hogy miért kellene szabályozni olyan dolgokat, amelyeket az érintett közösségnek csaknem a fele szabadon akar használni. Mi lesz akkor, ha nekik lesz igazuk, és mindenki „szabadon” rendelkezésre bocsáthatja majd a testét, amely így könnyen prédájává válhat a divatdiktátoroknak és a személyes érdekeket figyelmen kívül hagyó üzleti érdekeknek? Ennek a nézetnek a felülkerekedése komoly morális problémákat idézhet elő, és egészen biztosan nem a szabadság felé vezet.

Subert Mária

(A szerző az Amerikai Egyesült Államokban dolgozó tanár.)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

maria | 2010. március 22.
Én azt gondolom hogy az önérvényesítés a fiataloknál igen erős vágy, és nem kéne töltött fegyvert a kezük közelébe hagyni,ez igaz. Mégis, raknak töltött fegyvert a kezük mellé? Sajnos sokan raknak.(Ez az üzleti szemlélet.) Tehát a dilemma nagyon is élő, és a felvázolt kép nagyon jól érzékelteti azt ami az életben számtalan esetben megtörténik. Köszönöm a jó hasonlatot.
Úgy tünik hogy érdemes beszélni erről.
Zsófi | 2010. március 9.
ok. bocs.
Gál Zsuzsanna | 2010. március 9.
Kedves Zsófi!

Alapvetően félre értettél.
Én nem azt mondtam, hogy a felnőtt Isten.
Hanem azt, hogy okosabb és felelősségteljesebb mint egy gyerek, elméletileg.
Zsófi | 2010. március 9.
Kedves Zsuzsa!
Magyarázom, amit kérdezel:
Írtad (tudom, hogy példaként), hogy: "Sok ember küzd depresszióval, de ezért az önkifejezés szabadságára hivatkozva nem rakunk a keze mellé egy töltött pisztolyt!"
Én írtam: "az önérvényesítés (bocs, önkifejezés) említett módja öngól lenne egy segítőnek (nem segít, hanem árt), nem is hiszem, hogy ezt jelenti (az önérvényesítést szerintem emberek védelmében találták ki)"

Még egy pár gondolat ahhoz, amit írtál:
igen, felnőtt vagyok és értek összefüggéseket, de mindent nem látok át
igen, felnőtt vagyok, és okos, de mindent nem tudok
igen, felnőtt vagyok, és van hatalmam, de az olyan viszonylagos, és kérdés, hogy mindig jól használom-e.
És ezeket nem kötöm a gyerek orrára.
De amikor hagyom a gyerekemet, hogy egyre önállóbb legyen, kicsit hagyom, hogy ebbe is belelásson, mert úgyis látja.
Gál Zsuzsanna | 2010. március 8.
Kedves Zsófi!

Teljesen egyetértek azzal, hogy a korlátozás önmagában nem elég. Ha csak tiltunk, akkor semmit mást nem fogunk elérni mint lázadást. Már egészen kis kortól fontos, hogy tiltsuk amit kell és magyarázzuk, hogy miért. A nevelés fontos, elhagyhatatlan része, hogy megpróbáljuk megértetni a gyerekekkel, hogy miért is rossz vagy helytelen vagy tilos valami.

A felnőtté válás egy folyamat, közben fokozatosabban egyre önállóban lesznek, egyre több mindent tudnak megtenni, szülők, tanárok tudta nélkül. Ha egy gyerek, fiatal csak akkor viselkedik helyesen ha arra külsőleg kényszerítik, akkor a nevelése nem sikerült. A gyerek hamarosan felnőtt lesz, rossz értékrendekkel, kárára magának, a környezettének és a társadalomnak. Nehéz azt gondolni, hogy becsületesen dolgozó ember, szerető férj és példás apa lesz az aki rákos burjánzást tetováltatott magára mert úgy érzi ő az! Vagy aki az iskolai hátsó udvaron rendszeresen veri a nála kisebbeket. Fontos, hogy egy ilyen gyereket korlátozzunk és megakadályozzunk abban, hogy mást bántalmazzon, de nem elegendő! Le kell ülni beszélgetni vele és elmondani neki, hogy miért nem szabad ezt tenni, hogy az erőszak rossz, és kideríteni, hogy ő miért teszi. Mi felnőttek tudjuk miért teszi (mert őt is bántalmazzák), de ő valószínűleg nem tudja! Pont ezért gyerek még, mert csak azt tudja, hogy valami fáj neki és, hogy valahogyan ki kell adnia magából a dühöt, de az összefüggéseket nem képes megérteni magától.

Ismét az mondom, amit előzőleg is: nekünk felnőttek kötelességünk segíteni a gyerekeknek. Mert mi felnőttek vagyunk; okosak, hatalommal bíróak, ők pedig gyerekek; gyengék és még nem mindenben tisztán látóak. Persze nem tudunk mindig mindenkinek segíteni, de ha van lehetőségünk, segítő kezet kell nyújtanunk az arra rászorulóknak.

Az írásodank ezt a részét nem mértem:
"az önérvényesítés említett módja öngól lenne egy segítőnek, nem is hiszem, hogy ezt jelenti"
Zsófi | 2010. március 7.
Kedves Zsuzsa!
Igen, igen óvjuk a gyerekeket, és a korlátozás is óvás. KEll a kiskorúság intézménye, enélkül még nem működött társadalom. Kell, hogy kínosan érezzék magukat, akik át akarják lépni. (Pl. pénztáros próbálja rávenni a boltban a fiatalokat, hogy vigyék vissza vodkát. Kínos, mert havi pár tízezer forintért semmi kedve részt venni így az első vonalban az ifjúság értékorientált nevelésében. Kínos a fiataloknak, mert nekik ebben a korban minden kínos, hát még ez... De hát a biztonsági kamera mindent lát. Én örülök, hogy kínos a dolog, mert legalább működik a törvény. Így kellene feszengiük a szolitulajoknak, és a tetoválóknak is.)
Nemrég egy lány sugárzó arccal mutatta meg, mit kapott 16. születésnapjára: póló fel, nadrág le, az alsó csigolyáin a dereka szélességében egy kiterjesztett szárnyú angyal. A szülőktől, szülinapra, a 16-ra! Egyértelműen a cikkben említett nagykorúságot erősítik meg ezzel benne. (Kíváncsi vagyok, mikor jelenik meg Phil Padre könvye magyarul!) Belőle nem lesz ügyvéd, vagy menedzser, hogy majd szégyellnie kelljen.
Szóval nem vagyok a korlátozás ellen. MAgam is korlátozom a gyerekeimet, mert enélkül nincs élet, nincs nevelés.
Az viszont kár lenne, ha csak fogalmakban gondolkoznánk: az önérvényesítés említett módja öngól lenne egy segítőnek, nem is hiszem, hogy ezt jelenti. Ahogy a korlátozás is kevés önmagában. Fontos, hogy mennyi információt, milyen eszközöket adnunk, milyen pozitív tartalmat kap a korlátozás mellett.
Én alapvetően segítő szempontból írtam. A segítésben kell, hogy másként jelenjenek meg az értékek, hogy működjön. Most látom, hogy ez pedagógus oldalról félreérthető lehet. Érdemes lenne erről is beszélni, egyeztetni, közelíteni,veszekedni és megérteni.
maria | 2010. március 5.
Egyetértek.
Hányan kelünk fel minden nap azzal a kegyetlen érzéssel hogy alig tudjuk a saját dolgainkat kezelni és csöppet sem hiányzik hogy mások problémáját magunkra vegyük?
És hányan tapasztaltuk azt hogy ha ezt mégis megtesszük, könnyebb kezelni a magunkét is?
Mi lenne ha mindenkinek lenne ereje törődni nemcsak a saját, de mások veszélyben levő gyerekeivel?
Gál Zsuzsanna | 2010. március 5.
Kedves Zsófi!

Nagyon lényeglátó a hozzászólásod. Mint a cikk is írja, a tetoválást divattá próbálják tenni, de alapvetően egy lelki tünet.
A lényeg valóban az, hogy a lelki okokat feltárjuk és kezeljük; beszélgetések, családterápia és vagy pszichoterápia kellene.
De addig is amíg az elkezdődik és javulást hoz a gyerekek, tinik lelkében, életérzésében, fontos lenne, hogy csak olyan formában legyenek képesen a környezetüknek jelzéseket küldeni, amivel nem károsítják tartósan magukat.

Nyilvánvaló, hogy a fekete ruha, tépett, mosatlan haj, feketére festett körmök, piercingek, stb. is jelzést küldenek: lázadok, magányos vagyok, nagyon szomorú vagyok.
De ha később a gyerek lelkében pozitív változás áll be, vehet magára világos ruhákat, elmehet fodrászhoz, még a tiltakozásul kopaszra nyírt fejen is idővel újból kinő a haj, a piercing is kivehető, ha nem túl nagy a lyuk, idővel beforr. Vagyis a gyermek lelkébe múló viharok nem okoznak a testében is visszafordíthatatlan károkat!
Sok ember küzd depresszióval, de ezért az önkifejezés szabadságára hivatkozva nem rakunk a keze mellé egy töltött pisztolyt!

Vannak olyan esetek, amikor az ember szabadságát, átmenetileg igen is korlátozni kell. Pl. tilos kiskorúaknak szoláriumozni, mert bőrrákot okozhat. A szolárium a felnőtteknél is bőrrákot okozhat. Ők még is élhetnek a választás jogával, mert elméletileg már képesek a felmérni a kockázatot és felelős döntés hozni a saját életükről.
A gyerekek viszont nem, ezért nekünk felnőtteknek kell megóvnunk őket.
maria | 2010. március 3. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net
Nagyon erdekes hogy a beszelgetes ide jutott. Nincs jovobe vetett hit a jelenbe vetett hit nelkul.
Zsófi | 2010. március 3. | mucsizsofi[kukac]hotmail[pont]com
Kedves Juli!
Ajánlottál olvasnivalót egy 16 éves lány tollából. Ő is ezt fogalmazza meg a maga módján: vannak, akik divatból csinálják, vagy butaságból, mások viszont kifordulnak magukból (ld. a drogos példa), és csak egy tünet náluk, hogy tetováltatják magukat. Itt is erről van szó. Nekem tetszett, hogy 16 évesen, milyen jól látja ezeket a különbségeket.
Csak ha már normákról, értékekről van szó, akkor talán elmondható, hogy van az értékek között is egy sorrend: ha az alap hiányzik (valami szeretet, elfogadás, biztonság... ilyesmi) nehéz a kultúráltságról, esztétikáról, egészségről, jövőbe vetett hitről beszélni. Gondolom, nektek tanároknak még nehezebb az utóbbiakat képviselni, amikor nyilvánvaló, hogy az előbbiek hiányoznak. Nem lehet egyszerű.
Juli | 2010. március 3.
Kedves Zsófi! Teljesen igazad van. Ez a jelenség már a pszichológus, sőt a pszichiáter kompetenciájába tartozik. Vajon hogyan juthatott az illető egy ilyen kéréshez? Komolyan gondolta, vagy csak meg akart döbbenteni másokat? Lehet tudni, hogy mi rejlik a kérés mögött?
Zsófi | 2010. március 3. | mucsizsofi[kukac]hotmail[pont]com
Idetévedtem. Beleszólok kívülről, mert nem hagy nyugodni.
Akiket én láttam, mindenféle kígyókkal, szörnyekkel a testükön, hát... velük már rég nem a tetoválásról és normákról kell beszélni. Lelkileg egészséges gyerek ízlését lehet formálni, és kell is. Remélem az iskolákban főleg velük találkoznak a tanárok.
Volt aki "rákos daganatot, tumort" kért, hogy varrjanak rá, mert úgy gondolta, hogy ez ő a világban.
Nekem ilyenkor már mindegy, hogy van-e tetkója.
maria | 2010. március 3. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net
Szerintem a Micimackó hasonlat zseniális.
Ezzel az ötlettel lehetne egy könyvet kiadni: Micimackó tetkója.
maria | 2010. március 3. | tvactive93[kukac]optonline[pont]net
Gegő,
Élveztem a február 16.-i hozzászólásodat. Izlések és pofonok különbözők. A diákok normái nem egyeznek a tanárok normáival. Tovább gondolva a dolgot, a diákokból tanárok lesznek és akkor a tiz évvel fiatalabb tanároknak megint más lesz az értékrendje mint az idősebb kollegáknak. De akkor már a diákok régen mást találtak ki és az már őket is bosszantani fogja. Érdekes lesz látni hogy akkor mi lesz az új, bízom abban hogy az új ifjúság éppolyan leleményes lesz.
Juli | 2010. március 2.

Igen, Zsuzsa, a törvénynek, illetve a társadalomnak tulajdonképpen igaza is van, de egy tini ezt nehezen fogadja el. Bizonyítani akarva, hogy ő már igenis felnőtt, olykor belemegy olyan dolgokba, amit később megbánhat. És nem csak a tetoválásról van szó.

Éppen ezért annyira fontos a szülő és gyerek (pedagógus és tanítvány) közötti bizalmon alapuló jó kapcsolat. Így nagyobb az esélye annak, hogy a kamasz hallgat az okos szóra. (Ha egyáltalán okosságként értelmezi az aggodalmakat, és nem legyint rá mint holmi ósdi okvetetlenkedésre.)
Gál Zsuzsanna | 2010. március 2. | hopihe42[kukac]freemail[pont]hu
Zsuzsa42

A törvény, társadalom azt mondja: bizonyos dolgokat csak akkor tehetsz meg ha már van elég eszed ahhoz, hogy végig gondold a következményeit.

Szerintem a tatoo is pontosan ezek közé tartozik, honnan tudná egy gyerek milyen lesz harminc évesen, üzletemberként is Micimackóval a karján sétálni? Nyilvánvaló, hogy egy gyerek nem képes felmérni sok tettnek a hosszútávú következményeit. Én törvényileg tiltanám meg -büntetéssel sújtva mind a szülőket mind a tetováló szalon alkalmazottját és tulajdonosát is -, a 18 év alatti személyek maradandó tetoválását.

Más kérdés a lemosható matrica vagy a test festés. Ez életkor függvényében elfogadható.
Juli | 2010. február 17.
Kedves Mari! Ha az előző kommentemben található webcímet bemásolod, megjelenik a cikk. Kipróbáltam. Ha mégsem, menj rá a www.koloknet.hu oldalra, és írd be a keresőbe a szerzőt és/vagy az írás címét (Gergely Kinga: Piercing és tetko).
Maria | 2010. február 17.
Juli,
Megismetelned a koloknet cimet?
meg akartam nezni amit ajanlottal, de a cim igy nem mukodik. Tudod, a "tizenéves lány véleménye"-re gondolok.

Koszi
Juli | 2010. február 16.

A piercing és a tetkó kérdéséről egy tizenéves lány véleménye olvasható a Kölökneten.

Kommentelte is valaki, érdemes megnézni:
http://www.koloknet.hu/849-piercing-s-tetk
hanger | 2010. február 16. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
több dolog keveredik talán össze.

nekem az a nagy kérdés, hogy mit jelent az, hogy egy iskolában a tanároknak a normái olyanok, amibe a saját diákjaik nem férnek bele. vagy hogy mit jelent, hogy a diákok olyan normákat követnek, amik a tanáraik normáiba nem férnek bele.

mert talán ezzel kéne kezdeni, és utána tudnánk értelmezni a fülbevalót, a köldökpiercinget, a miniszoknyát, az obszcén feliratokat, a sminket, a fogszabályzót, a férfiak szoknyáját, a borotvált lábat, a kiszedett szemöldököt, a nejlonharosnyát, a hajviseleteket, a kopaszságot, a rágógumit, a heretaposó cipőt, a lábkarikát, a karkötőt, a kilátszó hasat, az áttetsző toppokat, a férfiak szőrös hónalját, ja és a tetoválást is.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.07.
Lengyelországban Minecrafttal tartják karanténban a gyerekeket
Minecrafttal és mindenféle digitális programmal tartaná otthon a lengyel digitalizációs minisztérium a fiatalokat – írja a Mashable. Létre is hoztak egy weboldalt, ahol versenyeket hirdetnek...
(Forrás: index)
--
2020.04.06.
Befullad a távoktatás ott, ahol a hó végén eladják az okostelefont
Sok a feladat, a tanárok más-más platformot preferálnak, a lógós diákok még lógósabbak, az oktatókra több munka hárul. A távoktatás még a jól ellátott fővárosi iskolákban sem zökken...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Polgármester vagy pedellus viszi házhoz a tananyagot
A koronavírus-járvány miatt bezártak az oktatási intézmények, a jobb sorsú diákok számítógép mellett, chat-csatornát használva, a pedagógusok internetes jelenlétével folytatják a tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.06.
Gyarmathy Éva: A lehetőségek és megoldások ideje
Ha majd egyszer, reméljük hamarosan, újraindulhat az élet Magyarországon, jó lenne, ha az újraindulás új indulás és nem a régi megoldások folytatása lenne. Nagyon sokan megértették itthon...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Tankönyvhelyzet és alternatív tankönyvjegyzék
Elkezdődött a tankönyvrendelés, megjelent a tankönyvjegyzék. A zömében állami kiadású tankönyvek között még nincsenek a NAT2020-hoz igazodók – azokat látatlanban kell megrendelni....
(Forrás: CKP)
--
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek