OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése

Jeles Balázs

Ki (ne) menjen tanárnak?

Járnak az iskolákba sok gondot okozó gyerekek, akik motiválatlanok, tiszteletlenek, agresszívek stb. És járnak jó tanulók, udvariasak, jószándékúak is. Tanulságos megnézni, miként vélekedik a tanárokról, a tanár–diák kapcsolatról egy ilyen diák. Írását olvasva felmerül a kérdés: biztos, hogy a nevelési problémák kizárólagos okozói a fiatalok?

Sokan tanácsolták, hogy egy új iskolában már az első napon igyekezzünk jó benyomást kelteni a tanárokban. Én megfogadtam a tanácsot. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ostobaság volt a jó fiú látszatát keltenem, már ha egyáltalán az vagyok. Az év folyamán ugyanis kiderült: ha jó benyomást teszek az osztályfőnökömre, az igazgatóságra és szaktanáraimra, eleinte sok dicséretben részesítenek, viszont ha nem látják, hogy fejlődöm, később rengeteg kínt okoznak. Azok a társaim, akik a tanév kezdetén igyekeztek minél gyengébb képességűnek látszani, ha azóta jelentős fejlődést mutatnak, csak jó kritikákat kapnak, holott még mindig nem érték el azt a szintet, amit én egy évvel korábban produkáltam.

A jó benyomás keltésének van másik hátulütője is. Ha megbízhatónak találnak, akkor folyamatosan „jobbnál jobb” feladatokkal bombáznak, és ha netán elfelejtkezem az egyikről, felemlegetik, hogy önként vállalkoztam rá. A rút valóság azonban az, hogy ha nem vállalom „önként”, pikkelni kezdenek rám, és azután bármit is teszek, semmibe fognak venni.

Aki nem kelt azonnal „jó benyomást”, azt nem sújtják a jelzett problémák. Tőle nem kér semmit az osztályfőnök, így nem is tud csalódni benne. Rendben lévő ez így? Talán a tanárok rabszolgájává kellene válnom, hogy ne okozzak nekik csalódást?

Vannak olyanok tanárok is, akikre – sajnálatos módon – csak rossz benyomást tehetünk. Ilyen például az én leendő matematikatanárom, aki idén ugyan csak tanulásmódszertant tanít nekünk, de az első óráját azzal kezdte, hogy vigyázzunk a szánkra, mert jövőre nagyon megüthetjük a bokánkat matekórán. Csak ámultam. Ez a nő most komolyan fenyeget minket? Még nem csináltunk semmit, és már úgy tekint ránk, mint bűnözőkre?

Az osztályfőnököm, aki civilben a világ legkedvesebb asszonya, az iskolában a leggonoszabb hárpia tud lenni. Az egyik osztálytársam, aki az átlagosnál kicsit gyengébb tanulmányi eredményeket ér el, az egyik többórás iskolai rendezvényen beszélgetni kezdett a mellette ülő fiúval. A drága osztályfőnököm ezt rögtön kiszúrta, és a szünetben első dolga volt megkeresni a beszélgető párost: „Csak azért mosolygok – súgta oda nekik –, hogy a nézők ne lássák, milyen ideges vagyok. Ha nem hagyjátok abba a rendetlenkedést, én megkeserítem a hátralévő éveiteket ebben az intézményben.” Hogy mondhat ilyet egy tanár? Egy tizenhat éves gyerek lelkét megnyomoríthatja egy ilyen mondattal. Szegény srác azóta retteg a kedvesnek hitt tanárnőtől.

Én nagyon szeretem az iskolát, ahova járok, elég erősnek mondható, nem volt könnyű bekerülni. Akkor mit keresnek itt az említett tanárok? Az a bizonyos matematikatanár például terror alatt tartja a többi oktatót, akik nem mernek szólni róla az igazgatónak. Egy másik tanárunkkal beszéltünk erről a problémáról, ő is retteg ettől a kollégájától. Remélem, annyira jól tanítja majd a matematikát, hogy elfelejteti velünk az általa keltett „első benyomást”. Ezt azonban csak jövőre tudom majd meg.

Fel szeretnék tenni még egy kérdést. Vajon miért gondolják a tanárok, hogy a diákoknak semmi más dolguk nincs, csak a tanulás? Napról napra annyi feladatot adnak fel, hogy rámegy az egész délutánunk. Kíváncsi lennék arra, hogy ők mit szólnának ahhoz, ha nyolc óra munka után még neki kellene ülniük esszéket irogatni, ahelyett hogy a családjukkal töltenék azt az időt.

Sok diáknak van kötelező délutáni sportelfoglaltsága. Akad olyan tanár, aki azzal fenyegeti őket, hogy a szülőkkel letiltatja a sportot, ha nem javul a tanulmányi eredményük. Milyen felnőttek lesznek azok, akik minden szabadidejüket a legújabb tananyag fejükbe tunkolásával töltik? Így is alig van testnevelésóránk, mi lenne, ha azon kívül semmilyen sporttevékenységet nem tudnánk űzni?

Egy osztálytársam a nagymamája a 80. születésnapját ünnepelte volna meg, de az osztályfőnök nem engedte el, mondván, gyakorolni kell az év végi idegen nyelvű előadásra. Szerintem pedig itt fontosabb lett volna a család, mint az év végi előadásra való készülődés.

Summázva az eddigieket, arra a megállapításra jutottam, hogy a bár az oktatási rendszer fejlődik, a tanárok és a diákok közötti kapcsolat egyre rögösebb talajra jut. Nem tudom a megoldást erre a problémára (szerintem más sem), de idővel remélhetőleg ez is megoldódik majd.

Jeles Balázs

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Barbara | 2013. február 13.
Kedves Balázs!
Azóta, hogy ezt leírtad eltelt majdnem 2 év.
Hogy vagy?
Barbara
Zsuzsi | 2010. május 6.
Szerintem az oktatás, és sajnos már a család is a társadalom kicsinyített mása. És a mi társadalmunk büntető társadalom. Szigorú, sokszor ésszerűtlen törvények betartását követeli meg zéró toleranciával. Reklamációnak helye nincs. Büntetést viszont csak azok kapnak, akiket utolérnek. A kicsiben játszók. A nagy játékosok ki tudnak bújni a felelősségrevonás alól. Ezt látjuk, mi, szülők, pedagógusok, emiatt vagyunk gyakran frusztráltak, és erre válaszolunk úgy, hogy ha már belénk rúgtak, mi is belerúgunk a nálunk gyengébbe. És az nem más, mint a gyerek... A gyerek meg nem érti, mit tett rosszul - lásd a fenti írást!
Ki ne menjen tanárnak?! Az, aki
- azért szerzett diplomát, mert csak tanárképzőbe vették fel
- aki azt hiszi, a munkaideje annyi, amennyi az órarendbe épített órák száma
- aki csak megélhetési forrásnak tekinti az iskolát
- aki nem tudja elfogadni a másságot
- aki elfelejtette, hogy valaha ő is volt gyerek
- aki szerint a munkája kimerül a tantervi követelmények bevasalásában
- akinek nincs humorérzéke
- aki saját sérelmeit nem tudja az iskola kapuin kívül hagyni
- aki nem tud vagy nem akar mosolyogni
- aki nem tud önzetlenül szeretni
- aki az osztályt egy nagy, egységes "masszának" tekinti, és nem fogadja el, hogy minden gyerek önálló egyéniség
- aki nem látja be saját hibáit és korlátait
- aki nem tud megbocsátani
Sorolhatnám még tovább, de úgy érzem, nem érnék a végére. Nem szeretném, ha ebből az írásból bárki azt olvasná ki, hogy én hibátlannak tartom magam, és azokat a kollégákat, akik ugyanezeket az elveket vallják, mert nekem is vannak rossz napjaim, amikor ok nélkül morgok rá a gyerekre, de ha úgy látom, igazságtalan voltam, tudok bocsánatot kérni, és ez nem jelent megalázkodást a gyerek szemében, nem jár tekintélyvesztéssel. Be merem vallani, ha hibázok, vállalom, ha valamit nem tudok, és ugyanezt elfogadom a gyerektől is. Rendszert azonban nem csinálunk ebből. Így megértjük egymást, és a kölcsönös megbecsülés és tisztelet a kapcsolatunk alapja, aminek következménye, hogy a súrlódások nem válnak megoldhatatlan konfliktussá.
zöldbéka | 2010. május 5. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Azt gondolom, hogy minden mai bajunk forrása a hiányos, nem megfelelő nevelés (családi, óvodai, iskolai), a nem létező mintaadás (család, iskolai közösségek, egyéb közösségi terek, társadalom), a szilárd értékrendek. Ezt képtelen pótolni egymagában az iskola, vagy annak néhány pedagógusa.
gyuzsu | 2010. május 4.
A helyzet bonyolult. Nem fényezni akarom magam, de én figyelembe veszem a a délutáni elfoglaltságokat, elfogadom, ha valami okkal nincs kész a lecke, meg lehet kérni, hogy halasszuk el a témazárót, lehet javítót írni, hiszen nem célom egyeshalom osztogatása. És azt tapasztalom, hogy szép lassan a legjobb osztály is elkezd visszaélni ezzel, akkor sem ír leckét, ha nincs semmilyen indoka, akkor is halasztani akarja a dogát, ha másnapra sem tanulja meg komolyan, stb. Volt diákom, aki meg is fogalmazta, hogy ha egy tanár kedves és nem kell féni tőle, akkor annak az óráján kiengednek, mert mással nem merik megcsinálni. És akkor a tanár - jelen esetben én - szépen megtanulja, hogy keltsen félelmet, mert akkor legalább lehet tanítani.
És még nem beszéltem a szülőkről, akik bemennek panaszkodni, ha a gyerek nem tanul kéromkodások közepette rengeteget az adott tárgyból, mert akkor az a benyomásuk, hogy nem is folyik munka az órán. És akkor a tanár elkezdi a sok-sok házi kiosztását, ée ellenőrzését és a hiány szankcionálását, hogy a szülő számára is látványos legyen a gyerek munkálkodása. Ennek ugyan semmi értelme, de sok igazgatóhoz befutó panaszt nem kockáztathatja a mai világban egy dolgozó.
kati tanító néni | 2010. május 4.
"...de idővel remélhetőleg ez is megoldódik majd." igen. kihalással minden probléma megoldódik.
de addig lenne még tennivalónk. azt én sem értem, miért kell küzdőtérnek tekinteni az iskolát, és ellenségnek az ott lévőket.
ki ne menjen tanárnak? aki nem ezt tekinti életcéljának, semmiképpen. aki itt akarja bebizonyítani a maga zsenialitását, az se. az egyetemi évek alatt folyamatosan figyelni kellene a tanárjelölteket, nincsenek-e árulkodó jelek: máshol hasznosabb munkát végezne a leendő kolléga. a mégannyira kevés tanítási gyakorlaton is ki kell, hogy derüljön, miként bánik a gyerekekkel. a nem megfelelő stílus csak ideig-óráig palástolható. a jó gyakorlatvezető észreveszi az intő jeleket. már ha nem ilyen ő is.
a gyermek megnyomorításánál nagyobb bűnt keveset ismerek. és ezt nálunk szabadon teheti sok "kolléga". én is ismerek ilyet. én is nehezen tudok ellene tenni. talán a másfajta út megmutatása, a tántoríthatatlan hit benne, lassan célba ér.
nagyon lassan..
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.04.
Nemzeti Pedagógus Kar: Rendeljék alá az iskolaőröket az igazgatóknak
Az intézkedésről a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) országos elnöksége úgy vélekedik: az iskolaőrök kényszerintézkedéssel megakadályozhatják, illetve elrettentéssel meggátolhatják az agressz...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.06.03.
LEZÁRÓ ÚJRAKEZDÉS – FÖLDES PETRA MÓDSZERTANI AJÁNLÁSA
Június első felében két hetük van a pedagógusoknak és a diákoknak arra, hogy egy új munkarendbe belerázódjanak, s egyidejűleg ettől a – mindenki számára extrém terhelést jelentő –...
(Forrás: ckpinfo)
--
2020.06.03.
Iskolarendőrök: a kormány megint büntetésben gondolkodik problémamegoldás helyett
Szeptembertől iskolaőröket küld 500 általános és középiskolába a kormány, akik a 12 évesnél idősebb gyerekeket szükség esetén meg is bilincselhetik. A tanárokat védenék az agresszi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek