OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. május 13.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
   

Milyen jövő vár az iskolákra?

„Globális tudásközpontok vagy szabadiskolák?”

Mottó: „Az igazságot kereső embert újra meg újra megalázza, hogy tudása szaporodtával egyre gyakrabban találkozik az ismeretlennel. Van, aki ebbe belerokkan, és aprócska tudását abszolútnak hiszi. Vagy gyáva, és vakon követ másokat. Van, aki csak úgy tesz, mintha birtokában lenne minden igazság – azok a gazemberek. Az a fontos, hogy zárójelek közé tudjátok tenni, amit nem tudtok, és mindig tudjátok, hol vannak a zárójelek. Gondolkodni mindenről kell – de cselekedni csak a zárójeleken kívül szabad.” (Magyartanára, Németh G. Béla szavait idézi Iványi György, Élet és Irodalom, 2010. április 30.)

Az OECD-országok szakemberei 2001-ben az „Iskoláztatás a holnap számára” program keretében hat különféle forgatókönyvet dolgoztak ki. Az akkori értelmezés szerint két forgatókönyv ezek közül tulajdonképpen a ma is meglévő modelleket folytatja, kettő az iskolának mint intézménynek a lényeges megerősödését jelzi, a többi pedig az iskola helyzetének jelentős romlását prognosztizálja.

E szcenáriók alapján érdemes elgondolkodnunk azon, hogy hol is tart ma a magyarországi oktatási rendszer.

A meglévő modellek hosszú távra megőrződni látszanak. Ha nem is éppen robusztus, de egyre bürokratikusabb iskolarendszer hátulütőit folyamatosan megszenvedjük. Ráadásul az aktuális közoktatás-politika eddig deklarált aktuális céljai éppen ebbe az trendet erősítik. A „piaci modell kiterjesztése”valóban fokozta az egyenlőtlenségeket, és sok esetben hozzájárult alapvető pedagógiai szempontok felülírásához.

Az eredeti prognózis szerint az iskola megerősödését szolgálja, ha szociális központtá válik, illetve ha a képes erős hagyományú szertartásrendszert működtetve valóban minőségi oktatást folytatni, s ezzel bizalmat ébreszteni maga iránt. Ez a két változat csak elvétve fedezhető fel a mai Magyarország oktatási rendszerében.

Az iskola helyzetének jelentős romlását jövendölő két forgatókönyv egyike (a hálózati rendszer kiépülése) napjainkban kikerülhetetlen valósággá válik, mint ahogyan sajnos a tanárok anyagi és erkölcsi helyzetének fokozatos romlásának is tanúi lehetünk.

Iványi György az Élet és Irodalomban megjelent tanulmányában (Az új Bábel iskolái) a hálózatok kiépülésének elkerülhetetlensége mellett érvel, és hazánk e téren való lemaradására hívja fel a figyelmet.

Részletek a tanulmányból

Az iskola sok és kemény kritikát kap amiatt, hogy túlságosan is elfogadó az egyenlőtlen társadalmi és gazdasági struktúrák iránt, ugyanakkor nem eléggé elfogadó a különféle kultúrák vonatkozásában. Az ebből eredő elégedetlenség, valamint az internet és az IKT folyamatos fejlesztése által is bővülő kínálat az iskola elhagyására ösztönöz. Éles választóvonal húzódik az alap- és a továbbképzési fázisok között. Ez a struktúra azonban a kirekesztés kockázatát jelenti mindazok számára, akik számára még mindig az iskola képviseli a szociális mobilitás hajtóerejét.

(…) Léteznek jó, a tanári tekintélyre és felkészültségre építő hagyományos iskolák, és vannak deficites környezetben is tanítani, nevelni képes kiváló tanárok. Arisztotelész sétálgat a parkban, tanítványai kísérik, és életre szóló tudást gyűjtögetnek. Ehhez a tanárnak csak tudósnak, színésznek, pedagógusnak kell lennie egyszerre – a módszertani központok, TISZK-ek, interaktív, multimédiás tananyagok, távoktatási technológiák, intelligens táblák mellőzhetők. A tanárok többsége azonban nem ilyen, és ez nem Arisztotelész világa.

Az emberi tudás sok ezerszeresére nőtt, egyetlen új Arisztotelész agyába se fér több, mint a tudás megszerzésének és szerkezetének főszabályai és azokba illesztve az összes ismeret néhány részlete. Ez a résztudás viszont nemcsak néhány ifjú arisztokrata és egy-egy tehetséges kiválasztott privilégiuma a barbárok tengerében – hanem a tömeges tanulás a társadalom értéktermelő képességének, azaz fenntarthatóságának kulcsfeltétele.

Az információ kritikus tömege a külvilágból érkezik. Hagyományos és elektronikus médiumok tömege ontja a valós és kétes ismereteket, ez az áradat táplálja a közbeszédet, az ismerősök, társak, családtagok mondandóját, az iskolai tanár–diák kommunikáció nagy részét is. Az új médiumok között pedig a legfontosabb a kultúrateremtő világháló, az eszköz, amely helyreállította az információ-befogadás autonómiáját és sikeresen rombolja a közlés monopóliumait is. Nem kényszerít, csak kínál. Művészetet és pornográfiát, tudományt és tévtanokat, értékes és ordas eszméket, jót és rosszat, szépet és csúnyát – akár a világ. Ellenőrzése, korlátozása, mederbe terelése – hiába próbálkoznak ezzel nemesebb vagy nemtelenebb célokat követve hatalmi és kereskedelmi központok – reménytelen.

Az elvárt tudást, az ismeretek közös nevezőjét az információt árasztó külső és az iskolarendszerek együtt hozzák létre. (…).

A bolognai rendszer – mint az Európai Unió minden projektje – kompromisszum. Megalkotói nem engedtek az intézménycentrikusság hagyományának, de nem voltak képesek arra sem, hogy az oktatás és tanulás helyétől, módjától elvonatkoztatott, csak a tudásszinteket mérő vizsgarendszert állítsanak fel. (A kínai birodalom ezerháromszáz évig csiszolgatta saját vizsgarendjét – de az mindössze az állami szolgálathoz szükséges tudást írta elő.) Az EU rendszere a középutat választotta: a diák bizonyos szabadsággal válogathatja ki oktatást, gyakorlatot és vizsgákat tartalmazó kurzusait a feljogosított (akkreditált) iskolák kínálatából.

Nem kutatási eredmény, csak személyes tapasztalat: négy diák – két friss diplomás és két, még „éretlen” középiskolás – tanulási szokásait figyelhettem közelről az elmúlt években. Kivétel nélkül mind a négyen több időt töltöttek, töltenek információk szabad keresésével és megosztásával, mint az iskolájuk által kibocsátott, előírt tananyagok olvasásával és feldolgozásával. Előbb a parttalan kíváncsiság esetlegességével, később már tudatosan, a „hivatalos” tananyag kiegészítéseként. (Nemritkán a hazai középiskolák kínálatából hiányzó, az egyetemi portálokon pedig alig hozzáférhető, rosszul olvasható, elektronikus környezetben emészthetetlen tananyagok pótlásaként.) Tanárokat, mestereket is találtak a világhálón: egy-egy témával foglalkozó közösségeket, azok tekintélyes hangadóit, földrajzi kötöttségektől mentes távkapcsolatokat, konzultációs lehetőséget. Az új Bábel szabadiskolái szervezik önmagukat.

(…)

Vezető pozícióik ellenére legelőször az angolszász világ híres iskolái – és nyomukban a jövőjüket féltő, kevésbé ismertek – ismerték föl, előlegezték meg a fejlődés trendjét, és már a kilencvenes években kiléptek fizikai falaik közül. Az osztály- és könyvtártermeket virtuális terekkel, a hagyományos tankönyvek kínálatát pedig az elektronikus környezetre tervezett, a multimédia és interaktivitás lehetőségeit kihasználó, élményteremtő tananyagokkal egészítették ki. A fő cél a tanár–diák kapcsolattartás hatékonyságának növelése, megszabadítása az egyidejű tér- és időbeli jelenlét kötöttségeitől, időigényének és költségeinek csökkentése – a tananyagok tekintetében pedig a könnyű hozzáférhetőség mellett a tanulás élményének fokozása, a befogadást ösztönző ismeretátadás. A „kontakt” és a távoktatás – Gutenberg találmánya óta amúgy is nehezen megfogható – különbsége elmosódott.

(…)

A hazai oktatás és tankönyvkiadás lemaradt. Azt véltük volna, hogy a rendszerváltás második évtizedében hagyományos és elektronikus kiadók tucatjai, iskolák százai, tanárok ezrei törik magukat, hogy jobban oktassanak – és erősödnek meg, vagy kopnak ki az oktatási piacról ezen igyekezet eredménye szerint. Nem így történt. A gyenge, belterjes verseny legföljebb a diáklétszám- és a tankönyvpiaci részesedés, ezen keresztül is az állami szubvenció minél nagyobb hányadának elsajátítására, az oligopol-pozíciók megerősítésére irányul. Ebben a törekvésben a hitelesen csak évek múltán mérhető oktatási eredmény kevés szerepet játszik. (És ugyan ki méri?)

(…)

Magyarország az információs forradalom kellős közepén az oktatási intézmények fejlesztésének központi támogatástól függő, felülről lefelé építkező rendszerét választotta. A következmény, elkerülhetetlenül, az állami feladatok prioritásának érvényesülése. Az „integrált adminisztratív és oktatási környezet” vitatható koncepciója a központi erőfeszítéseket egy informatikai szempontból roppant egyszerű interfacing feladathoz, a támogatási rendszer működtetéséhez szükséges adatszolgáltatási igényekhez rendezte. Ezzel az állam a saját informatikai megoldásai alkalmazásának kényszerét kiterjesztette a felhasználókra, vagyis az iskolákra. Kiszámíthatatlanná tette az önálló kezdeményezések sikerét és a piacon működő független fejlesztők, oktatási termékszállítók pozícióit. Most – miközben a pályázati rendszerek még mindig az állami feladatok prioritásait közvetítik és központi megoldások telepítését támogatják –, mint gombhoz a kabátot, az adatszolgáltatási rendszerhez kell(ene) sürgősen hozzáépíteni az oktatási környezetek színes világát.

(…) Az oktatás jövőjét a globálissá növekvő oktatási vállalkozások és a spontán szerveződő, szabad tudásközpontok versenye, koegzisztenciája alakítja ki, a tudás és a technológia monopolizálásának kísérletei legföljebb átmeneti üzleti sikert eredményezhetnek. Aki azonban rövid távú üzleti, intézményi, hatósági, politikai szempontjainak ad elsőbbséget, a perifériára szorul. Diákjaival együtt.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.07.17.
Kell még 164 millió forint közpénz a milliós tandíjjal induló elit magániskolára
Szeptemberben nyit Debrecenben az alapítványi iskola, ahova a jelentkezés is 100 ezer forintba kerül. Ösztöndíjas helyek egyelőre nem lesznek, az építkezést az adófizetők állják, a szá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.17.
Egyszerre 11 óvónő mondott fel egy újpesti óvodában
Olyan pedagógusok hagyták ott az óvodát, akik már az alakulás óta ott dolgoztak, alapítók voltak. Két olyan mesterpedagógus is felállt, akik óriási szaktudással is rendelkeznek. A távoz...
(Forrás: Újpesti Hírmondó)
--
2019.07.17.
Még egy dolog, amiben szembemegyünk Európával: egyre több a korai iskolaelhagyó
A 2010-ben elfogadott Európa 2020 Stratégiában Magyarország azt vállalta, hogy 2020-ra a korai iskolaelhagyók arányát 10 százalékra csökkenti, ettől a célkitűzéstől azonban egyre távolodunk...
(Forrás: Népszava)
--
2019.07.17.
Megőrülsz: almaügyi nyomozást rendelt el a tankerület
Valószínűleg megtaláltuk a hét agygörcsét, pedig még csak kedd van. A magyar általános iskolákban általában almát adnak a tízóraihoz, ám arra, ami most jön, egyetlen almagengszter, egyetlen...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.07.17.
A német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia kiáll az MTA mellett
Közös közleményben adott hangot kedden aggodalmainak a német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia a Magyar Tudományos Akadémia átalakításával kapcsolatos jogszabály elfogadása miatt...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.07.17.
Évtizedes kudarcok után újra tanulhatnak
Van, akitől a gyermeknevelés és autista kisfia fejlesztése, van, akitől az önbizalomhiány, és van, akitől a családfenntartó szerep vette el a továbbtanulás lehetőségét. Egyesek beletö...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.07.17.
Bódis József: Nem csorbulnak a szülői jogok a köznevelési törvény módosításával
Az államtitkár hangsúlyozta: a szülői jogok továbbra is megmaradnak, mert ha a szülő úgy ítéli meg, hogy korai lenne háromévesen óvodába vinni a gyermeket, egy év halasztást kérhet....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.07.17.
Hiába érettségiztek sikeresen a Szinyeiben, megsemmisítették érettségijüket
A problémát mind a 15 diáknál nagyon hasonló helyzet okozza. A különböző típusú iskolákból 1-2 év után a Szinyei esti tagozatára érkező diákok ugyanis különböző évfolyamokon tanult...
(Forrás: index)
--
2019.07.17.
Túl sok lett a jó tanuló Zuglóban, ezért végül senki nem kapta meg a beígért oklevelet
Szeretnék egy érdekes/szomorú/elgondolkodtató hivatalos értesítést a figyelmükbe ajánlani, kezdte levelét egy olvasónk, akinek gyermeke egy zuglói általános iskolába jár. "A kerületben...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek