OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. május 18.
» Hozzászólások (9)
Címkék:
   

A kisérettségit azért találták ki, mert a tanárok imádnak vizsgáztatni

A kisérettségi elméletileg az igazi érettségire való felkészítést szolgálja. Azért találták ki, hogy a fiatalok a fontos vizsgákon is tudják a legjobb formájukat hozni, tehát az ilyen helyzetekhez szoktat hozzá. Elméletileg. Sajnos azonban két év és öt darab kisérettségi után én még mindig nem érzem úgy, hogy hozzászoktam volna.

Lehet, hogy bennem van a hiba, de úgy érzem, hogy ezek a vizsgák (érettségi vagy még korábban a felvételi), amiket jó esetben az ember csak egyszer ír meg egész életében, olyan feszültséget tudnak előidézni a diákban, amit nem lehet csak úgy modellezni; az ilyen helyzetekben való viselkedést pedig végképp nem lehet begyakorolni. Hiába fújják fel a kisérettségit, és mondják, hogy mennyire fontos ez nekünk stb., ha úgyis mindenki tudja, hogy valójában közel nem akkora a tét, mint majd később a rendes érettségin lesz. Felmerül hát a kérdés: tényleg szükség van arra, hogy már 10.-ben, de egyre több helyről hallom, hogy 9.-ben is ilyen vizsgákkal sanyargassák a diákokat?

Túlzás

Vegyük például a 8. osztályban megírt felvételit. Teljesen természetes, hogy még abban az évben rengeteget készültünk rá, volt intenzív hét, sőt rengeteg hasonló tesztet megírtunk. Szerintem bátran kijelenthetem, hogy nagy részben ennek volt köszönhető, hogy elég jól sikerült a vizsga. Viszont gondoljunk csak bele: azért elég beteges lenne, ha már 5. osztályban azzal foglalkoznának a gyerekek, hogy „jaj, a felvételi milyen nehéz lesz”. A tanárok meg évente megíratnának egy ugyanolyan tesztet, és ettől függene az év végi osztályzat. Persze kell a megfelelő felkészülés, de túlzásokba esni azért nem kéne feltétlenül.

Felkészülés a felkészülésre

Visszatérve a kisérettségihez: megírjuk, aztán sírunk vagy örvendezünk, amikor kiderül a végeredménye. De szerintem nevetséges, hogy előtte hónapokig készülünk rá, miközben összesen három jegyet ér, ami eggyel több annál, mint amennyit egy témazáróért adnak. Egy csomó időt elpocsékolunk, ahelyett hogy haladnánk tovább a tananyagban. A tanárok azután csodálkoznak, hogy mindenki le van maradva a kitűzött tanmenethez képest.

Sanyargatás

Túl azon, hogy engem különösebben nem szokott érdekelni a vizsga eredménye, sokan az osztálytársaim közül szinte élet-halál kérdésként fogják fel. Ahelyett, hogy élveznék az élet szépségeit tavasszal, amikor végre lehet kinti programokat csinálni, egészen nyár elejéig görcsölnek a kisérettségin: valami okos ember ugyanis képes volt június 10-11-re tenni a szóbelit. Azokat sajnálom a legjobban, akik nem is tanulnak, csak feszengenek, mert ők semmilyen hasznot nem húznak az egész procedúrából. Tavaly legalább áprilisban letudtuk az egészet, és utána már nem kellett vele foglalkozni. Most komolyan, nem elég egyszer végigszenvedni az érettségit? Miért kell minden évben lejátszani azt, ami egyszer is bőven elég?

Kisérettségi természettudományos tárgyakból

Vannak olyan dolgok, amelyek kapcsán az ember csak megkérdezi: kell ez? Ilyen a természettudományos tárgyak kisérettségije, amit én tavaly írtam. Na ennek aztán tényleg az ég egy adta világon semmi értelme nem volt. Ha már muszáj megcsinálni ezt a „vizsgát”, és ezzel együtt az összes tételt kidolgozni előtte, akkor legalább tehessem már meg ezt olyan tárgyból, amit szeretek, és talán később ezt választom az érettségin ötödik tárgyaként. Minő szerencse, hogy nálunk a szabad választás lehetőségének még a látszata sem állt fenn.

Lehetett kisérettségizni fizikából vagy kémiából és földrajzból vagy biológiából. Micsoda választék! Először nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Végül azt a kettőt választottam, amelyiket a másik kettőhöz viszonyítva kevésbé utálok. A legszebb az, hogy már semmire nem emlékszem abból, amit akkor megtanultam, pedig azért annyira nem is volt régen.

„Felkészítenek a vizsgahelyzetre”

Hát köszönjük szépen! A vizsgahelyzethez nem lehet hozzászokni. Nekem eddig mindig ugyanolyan rossz érzés volt, és gyanítom, hogy nem is lesz jobb soha. Az, hogy évente végigcsinálják ezt velünk, semmilyen jó hatással nem lesz ránk akkor, amikor majd élesben fog menni a dolog. Az egyetlen, amit elérnek vele, hogy többször megtapasztalhatjuk, mennyire kellemetlen is az, amikor egy egész bizottság előtt kell felelni. Egyébként az is felmerült bennem, hogy az egészet azért találták ki, mert a tanárok imádnak vizsgáztatni.

Vizsgáztatás, ahogy én elképzelem

Miután rendesen lehordtam a kisérettségi szerintem fatálisan elbaltázott rendszerét, szeretnék egy pár gondolatot leírni azzal kapcsolatban, hogy ez mikor lenne valóban hasznos módja a felkészülésnek.

Először is szerintem teljesen felesleges már 10. osztályban ilyen vizsgákat szervezni, de ha mégis megteszik, akkor legalább ne az év végén.

Másodszor: a természettudományos tárgyakból csak annak kellene kisérettségiznie, aki biztosan tudja, hogy azt szeretné majd választani a rendes érettségin.

Összefoglalva: én tulajdonképpen a mostani formájában az egész kisérettségit eltörölném, úgy, ahogy van. Teljesen haszontalannak érzem. Gyakorolni anélkül is lehet, hogy feszültséget keltenek a tanulókban. Még talán hatásosabban is. Rengeteg témazárót írtunk már, ahol ugyanúgy érvelést vagy műelemzést kellett készíteni. Nem értem, miért van szükség arra, hogy többször átéljük az érettségi kellemetlenségeit.

Benjámin
(A szerző középiskolai diák.)

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Solya | 2011. május 20.
Én azon szerencsés emberek közé tartozom, akik 8 osztályos gimnáziumba járhattak. Nekünk 5. osztálytól kezdve szinte minden év végén volt valami hasonló vizsga, és a fent említettekkel ellentétben egyáltalán nem maradunk le az anyaggal.
Tény, hogy nálunk is sokan túlságosan komolyan vették a vizsgákat és stresszeltek, de végeredményben mire eljutottunk az érettségiig már senki nem izgult túlságosan.
A természettudományos tárgyakból való kisérettségivel én sem értek egyet, de a többi tárgyból szerintem senkinek sem árt egy vizsga. Aki végig tanult, az úgyis tudni fogja, aki meg ezt nem tette meg az legalább ilyenkor készül kicsit...
Benjámin | 2010. június 13.
Kedves Csavarhúzós!

A próbavizsga segít, de egyáltalán nem szoktat hozzá a stresszhez. Minden alkalommal ugyanúgy paráztam. Az egyetlen dolog amiben segít az az, hogy mikor odamegyek élesben már tudom, hogy mire mennyi időm van, és hogy mire számítsak. Ettől még ugyanúgy "remegni fog a hangom"....

Egyébként ha már a remegő hangnál tartunk, nekem már akkor is lámpalázam van ha egy négy soros verset kell elmondani a magyartanáromnak, amiért maximum egy kisegyest kaphatok, ha nem sikerül. Sajnálom, ha "halál lazának" tűntem. Nem tartom magam annak. Azzal, hogy "engem nem szokott érdekelni a vizsga eredménye" csak próbáltam kifejezni az általam cseppet sem kedvelt kisérettségi vizsga iránti negatív hozzáállásomat.

Az utolsó résszel kapcsolatban pedig csak annyit mondanék, hogy szerintem elég elavult ez a spártai neveléses módszer.
Csavarhúzós | 2010. június 12.
Kedves Benjámin!

Több ellentmondást is látok a szövegedben (de lehet hogy csak gonoszkodom...).

-Akkora stresszel jár a valódi vizsga, amit úgysem lehet tét nélküli kisérettségivel előidézni (tehát az nem éri el célját), majd elárulod, hogy a felvételidben sokat segített a rengeteg hasonló teszt megírása (gondolom szintén überstressz nélkül). Akkor mégiscsak segít a próbavizsga?
[szerintem igen, például abban, hogy a valódi vizsga már ne járjon akkora stresszel.]

>"szerintem teljesen felesleges már 10. osztályban ilyen vizsgákat szervezni, de ha mégis megteszik, akkor legalább ne az év végén." "Ahelyett, hogy élveznék az élet szépségeit tavasszal, amikor végre lehet kinti programokat csinálni"
-Szóval lényegében legyen az iskola könnyű. Lehet hogy furcsán hangzik, de az iskola tulajdonképpen könnyű. Pontosabban a mai magyar iskolarendszerben szinte bárki tud olyan iskolát találni magának, ami neki könnyű. Nincs mindenhová akkora túljelentkezés, mint a választott iskoládban. Miért versenyeztél, miért stresszeltél? És miért nem akarsz most?

Kissé elkalandozva: tulajdonképpen lehetne a Balaton-átúszás sokkal kényelmesebb, például lehetne indulni kacsás úszógumival meg békatalppal is. Sőt osztogathatnák a pólókat kompon is, mert bizonyos értelemben az is úszás.
Csak akkor már nem is érne semmit az a póló.
( http://files.myopera.com/gaborjozsef/blog/megusztam.jpg )

Szóval átmehetsz az NB I-ből a kettőbe, háromba, megye kettőbe, Sarki Söröző kispályás bajnokságba, ez rajtad áll, de szerintem hülyeség az edzőt kritizálni azért, mert keménykedik. Az a dolga.

"Túl azon, hogy engem különösebben nem szokott érdekelni a vizsga eredménye, sokan az osztálytársaim közül szinte élet-halál kérdésként fogják fel. Ahelyett, hogy élveznék az élet szépségeit tavasszal, amikor végre lehet kinti programokat csinálni, egészen nyár elejéig görcsölnek a kisérettségin" - mármint MÁSOK görcsölnek a felkészülésen, Te hótlaza vagy, aztán meg "remeg a hangom miközben felelek".
-Ez így együtt nem menő... A remegő hang lehet görcsös szorongástól is - mindenki végig tud menni egy talajra fektetett húszcentis padlón, de ha ugyanez két tízemeletes között feszül...: a félelem nem mindig hozza ki a legjobbat az emberből. De mielőtt pszichológiai tanácsot kérsz, nem a padló földre vitele lenne az egyszerűbb megoldás? (Azaz a biztos tudás, amikor minden tanári kérdés csak újabb esély széleskörű tudásod felvillantására.)

Még valami a focihasonlatról: lehet-e egy iskola diákközpontú? Azaz a lényeg, hogy ne érezd rosszul magad, ne tanulj semmit, amit kívülről nem ellenőriznek (nem érettségi tárgy), ne tanulj, ha túl meleg van, ha túl hideg van, ha nincs kedved. Bizonyos mértékig (sajnos) lehet, de egy ilyen iskola nem lehet NB-I.-es A gimnázium önmagában nem képez semmire, valamilyen továbblépést feltételez. Újabb megmérettetés, ahol JOBBNAK KELL LENNED MÁSOKNÁL. És ha ezek a mások olyan iskolából jönnek, ahol a gonosz tanárok június 10-re tették a vizsgákat, és így kénytelenek voltak végigtanulni az évet...Vannak persze legyőzhetetlen tehetségek, de az iskola, mint Csapat hátrébb kerül a mindenféle rangsorban.
Szóval a lényeg, hogy az iskola lehet diákközpontú, (és VANNAK is ilyen iskolák, nálunk pl. csak 11.év áprilisában vannak kisérettségik 4 tárgyból, és ez még messze nem a lazaság alja), de a többi diák (az "Élet") nem az, a felvételin (ami a mai rendszerben az érettségi) ők az ellenfeleid lesznek. Ha érdekel, hogy ott hogy szerepelsz, akkor hogy kedvenc őrmesteremet idézzem, "gyorsuljon fel katona, kéz feljön, láb kipörög, fül hátracsapódik". Ha nem érdekel, akkor keress egy lazább iskolát.
Benjámin | 2010. május 31.
Kedves Obi!
Abszolút egyetértek. Örülök, hogy van néhány tanár, aki ebben a témában hasonlóképp gondolkodik, mint én.
Ha már a feleléseknél tartunk, csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem abból például sokat tanulnánk, ha suliban felelés előtt is írhatnánk vázlatot, és lenne felkészülési idő.
Obi | 2010. május 31. | domik[kukac]t-online[pont]hu
Gratulálok, Benjamin! Tanárként is mindig az volt a véleményem, hogy a "kisérettségin" sem lehet megtanulni vizsgázni, és a stresszt nem feloldja, hanem megduplázza. Ráadásul nem is érzem igazságosnak, hogy egyetlen, év végi kimerültségben szerzett jegy döntő lehessen, mert így a "szerencselovagok" járnak jól, nem a tisztességgel minden órára felkészülők.
A mostanában egyre divatosabb szokás a tanárok gyávaságából, kudarckerülő mentalitásából jött létre. Félnek tanúk nélkül rossz jegyeket adni, - a vizsgán bizottság, kolléga várja a felelőket, ugye...Másrészt a jelenség abból is fakadhat, hogy még mindig maximalista a tanterv és sok a diák az órán, nem jut felelésre idő. Én ezt öngólnak tartom szakmailag több szempontból is, nemcsak azért, mert a diákok ezért félnek, sőt szoronganak a vizsgán. Ugyanis valóban megijednek a saját hangjuktól, nem szoktattuk rá őket az összefüggő feleltre, csak a tesztkérdésekre. Ez öngól azért is, mert a gyengébbek társaik feleltéből is tanulnak (gyakorlás) nemcsak a tanári magyarázatból. Sőt! Javul az önértékelésük, mert ha módszertanilag is jól képzett ember tanítja az osztályt vagy csoportot, akkor a tanulókkal egészítteti ki a feleletet, ez által is fenntartva a figyelmet és javítva a felelő öismeretét is.Márpedig akinek van önismerete, az reális eredményre fog törekedni az érettségin és nem szorong, mert ha eléri a kitűzött jegyet, sikert könyvel el lélekben, akkor is, ha az csak egy közepes. A stresszt az oldaná igazán, ha adnánk elég javítási, felelési lehetőséget, sok jegy lenne a naplóban év közben és nem kampányszerűen feleltetnénk, vagy két jegy alapján osztályoznánk egy félévi teljesítményt.
Benjamin | 2010. május 27.
Kedves kommentelők.
Én nem azt akartam mondani, hogy a kisérettségi úgy, ahogy van egy rossz ötlet. Tényleg hasznos megtanulni, hogy mi hogy van, nyelvvizsgánál is sokat segített, hogy nem voltam tanácstalan például, amikor bementem szóbelizni. Emellett azt gondolom, hogy lehetne sokkal jobban is csinálni. Nem kell a gyerekeket agyon stresszelni. Én személy szerint nem szeretem a stresszt, gyakran egész nap rosszul vagyok egy vizsga után. Arról nem is beszélve, hogy remeg a hangom miközben felelek. Viszont leginkább azon voltam és vagyok kiakadva, hogy a kisérettségi szóbelijét az utolsó tanítási napra rakták. Erre tényleg szükség van? Tavaly legalább letudtuk már április végén az egészet.
achs | 2010. május 20.

Még az is lehet, hogy igazad van. Nem vitatkoznék vele.

De! A stressznek csak negatív jelentése lehet? Én például kimondottan élveztem. Mondjuk az egyetemen elsőben már egy héttel a vizsga előtt megérkezett, és úgy lehetett tanulni, mint az állat!!! Felfokozott, felpörgött, fantasztikus állapot volt mindenféle szer nélkül. Aztán csökkent az időtartam, egymást kérdeztük kétségbeesve: neked megjött már? Negyedéven már olyan is volt, hogy csak a vizsgára menet, a villamoson ért el a stressz, de mondhatom, életem egyik leghatékonyabb húsz percét élhettem át, mert azalatt kellett behabzsolnom némi tudást.

És azóta is. Annál jobb állapot nincs, amikor mondjuk már csak két nap van a diákszínjátszók előadásáig, és még fele nincs rendben, nincs lámpa, megbetegszik a főember, meghülyül a másik, és ezt mind meg kell oldani...

Semmi sem unalmasabb, mint egy stresszmentes élet.
Persze egy percig sem állítom, hogy a kisérettségi ne lehetne másfajta élmény, mert még sose kisérettségiztem. (Évek óta tervezem, hogy valamelyik osztályommal együtt érettségizem mondjuk földrajzból, de mindig öszeférhetetlenség áll fenn: az osztályaimban általában benne vagyok a bizottságban.)

Sok sikert!! Jó stresszeket!
Zsuzsi | 2010. május 20.
Benjámin!
Lehet, hogy diákként másképp látod, mint mi, tanárok, de hidd el, a vizsgákhoz hozzá lehet szokni! 1.-2. éves főiskolás koromban számomra minden vizsga olyan stresszhelyzet volt, amelyben még azt is elfelejtettem, amit tudtam. 3.-tól azonban, amikor már kiismertem, mit és hogyan várnak el tőlem, sokkal könnyebben és sikeresebben vizsgáztam, sőt még a vizsgadrukk is minimálisra csökkent. Mi a középiskolában ezt nem tanultuk, pedig jó lett volna. És ne hidd, hogy a tanárok azért vizsgáztatnak, mert örömük telik abban, hogy rátok hozhatják a frászt!!! A vizsgáitok a tanáraitok számára is megmérettetést jelentenek, visszajelzés, hogy hatékonyan dolgoztak-e, és lehetőség, hogy biztos eljussatok a sikeres érettségiig. Miközben bírálod őket, gondolj arra, hogy ők napokat ülnek végig emiatt, éjszakénként az írásaitokat javítgatják - már akiét el tudják olvasni, pedig biztos, hogy találnának szórakoztatóbb elfoglaltságot is, ugyanúgy, mint ti a felkészülés helyett. És hidd el, nektek is hasznotokra válik, mert egy vizsga előtt nem csak az anyagot kell megtanulni, hanem azt is, hogyan kell a megszerzett tudást előadni. Merthogy ezt is tanulni kell.
gyuzsu | 2010. május 18.
A vizsgahelyzet az vizsgahelyzet, ahhoz nem lehet hozzászokni. De a körülmények, hogy hány ember egyszerre, hogy több ember előtt felelni, stb. az ismerőssé válhat. Mégis leginkább az lehet a hozadéka, hogy normál TZ esetén nem tanulnátok meg a tételszerű felkészülést, hogy összefüggően 10 percig egy témáról kell beszélni, ilyet nem lehet feleléskor reprodukálni. Az is fontos, hogy az átlagonál nagyobb mennyiségű anyagot miként lehet hatékonyan rögzíteni.

A termtud tárgyakról meg magyar-törisként az a véleményem, hogy kell, nagyon kell. Anno 80 éve a fizikus nagyapám Adyról publikált, és azt műveltségnek nevezték. A 21. században a műveltség része a természettudomány, nagyon nnagyon az. Persze lehet, hogy máshgyan kéne tanítani, ezt nem tudom, de kell. Szerintem.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.08.11.
Szigorúan keresztény életvitelű takarítónőt keresnek egy szombathelyi iskolába
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság is érdekesnek találhatja azt az álláshirdetést, amit a Sugó-parti Közéleti portál nevű Facebook-oldal talált és osztott meg. Az újságban közzétett hirdet...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.11.
A szülők szerint nem tiszta a magántanulókra vonatkozó új szabályozás
Szeptembertől az Oktatási Hivatal szakemberei döntik majd el, hogy ki lehet magántanuló. Az InfoRádiónak nyilatkozó Alapítványi és Magániskolák Egyesületének tagozatvezetője emlékeztetett...
(Forrás: infostart)
--
2019.08.11.
Nem érettségiztethet jövőre a Szinyei Merse Pál Gimnázium, leváltották az igazgatót
Leváltották az igazgatóját, és nem érettségiztethet a következő, 2019/2020-as tanévben a Szinyei Merse Pál Gimnázium az idei érettségi körül kialakult problémák miatt. Ezt a leváltott...
(Forrás: index)
--
2019.08.11.
A három hazai tanár, aki miatt tényleg jó iskolába járni
A Dívány.hu és a Lidl idén harmadik alkalommal hirdette meg Az Év Szupertanára versenyt, melyben olyan tanárok jelentkezését vártuk, akik kreatív és egyedi módszereikkel igyekeznek színt...
(Forrás: index)
--
2019.08.09.
Kiderült, milyen szerződés alapján ír bele a NAT-ba havi 480 ezerért Takaró Mihály
Most Mesterházy Attila MSZP-s képviselő kérdéseire válaszolva Rétvári Bence államtitkár közölte, hogy a Hajnal Gabriella vezette, közel ötven szakértőből álló kerettantervi munkabizotts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.09.
Uzsora - Elszabadul a pokol
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatója ismeri a helyzetet. Az alapítvány 27 településen dolgozik. A leglényegesebb tapasztalata az, hogy az állam nincs jelen a problémás terü...
(Forrás: KLubrádió)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek