OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. május 24.
» Hozzászólások (10)

Esélyegyenlőségi napló, 10. rész

Mit (nem) old meg a szakképzés átalakítása?

Tervezik a szakképzés gyökeres átalakítását, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy komoly a baj. Érzékelhetően túl sok a szakképzetlen, a középiskolából lemorzsolódó fiatal. Többnyire a hátrányos helyzetűek azok, akiken nem talál fogást az oktatási rendszer.

Biztos, hogy elég ezen a ponton beavatkozni a rendszerbe? Ha megoldódnak a szakképzés gondjai, megszűnnek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel kapcsolatos súlyos problémák?

Nemrégiben beszélgettem egy vendégünkkel, egy mélyszegénységben élő pártfogolt kisgyerekünkről. Halmozottan hátrányos helyzetű, cigány. A szülei analfabéták, testvérei vannak bőven. Az idősebbek már a börtönt is megjárták. Felvetettem, hogy most leírom, milyen jövőt jósolok neki, és tizenöt év múlva nézzük majd meg, igazam lett-e. Attól tartok, igazam lesz. A történet nem a szakképzéssel indul, hanem lényegesen korábban.

A problémák gyökere ugyanis az adott család életvitele. A gyerek már elmúlt ötéves, de még sosem volt óvodában. Kellene járnia, de az anyja nem viszi. Az óvónő érdeklődésemre elmondta, hogy ő már szólt nekik, nem tehet róla, hogy nem hajlandók behozni. És egyébként is, előbb irtsák ki a hajából a tetveket, mert különben be sem engedi. A tetűirtás már igazán nem az ő dolga.

Tehát, az óvoda kimarad, a kisgyerek az elsődleges szocializáció, a kezdeti fejlesztések nélkül, a mélyszegénységből indul majd az általános iskolába. Úgy, hogy korábban nem látott WC-t, vízcsapot, nem hallgatott végig egyetlen mesét sem. Hogy sosem bábozott, verselt, énekelt. Hogy sosem játszott körjátékot. Hogy a világon semmi szabálytudata nincs.

Otthon nem fog tanulni, hiszen a putriban még asztal sincs, egyéb feltételek is hiányoznak, semmi sem motiválja. Agresszivitása feltételezhetően nőni fog egy olyan közösségben, ahonnan kilóg, mert piszkos, mert annyira más, mint a társai. Elkerülhetetlen tanulási kudarcait kompenzálnia kell, s a rendszer nem fog segíteni neki ebben. A felső tagozatban majd egyre többet hiányzik, néhányszor évet ismétel, túlkorosként egyre elviselhetetlenebb lesz. Bukdácsolva vergődik el a nyolcadik osztályig. Akkorra már mindenki szabadulni akar tőle. Mindegy milyen áron, csak mihamarabb kerüljön el az általános iskolából, hiszen már majdnem felnőtt. Nem akar tanulni, de a munka sem vonzza.

Azután bekerül egy szakiskolába, ahol tömegesen ülnek hozzá hasonló fiatalok, olyanok, akiket nem érdekel a tanulás, akikben fel sem merül, hogy házi feladatot írjanak, akik annyit hiányoznak, amennyit csak lehet, akik agresszívek, és akiken nem talált fogást az oktatási rendszer.

A szakképzést át kell persze alakítani, de ez a jelzett problémák felszámolásához még messze nem elég.

L. Ritók Nóra

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

csilla | 2011. július 1.
Kedves Lívia!
Nagyon szívesen odaadom, igaz, hogy ez a dolgozat nem nagy terjedelmű, empírikus kutatást nem tartalmaz, csak szakirodalmakból összeollózott anyag a hátrányos helyzetű gyermekeket és a közoktatás szereplőit érinti.
Lívia | 2011. június 28.
Kedves Csilla!

Megkaphatnám esetleg Én is a dolgozatot? Szeretném elolvasni. Szakdolgozatot írok a szakképzés főbb problémáiról.
Üdvözlettel Lívia
csilla | 2010. június 3.
Kedves Gábor!
Nagyon örülök az észrevételének. Nyílván a dolgozatom egy témában készült és terjedelmében nem ölelhetett fel minden részletet. És mint említettem direkt azon szakemberek tanulmányaiból merítettem, akik már a '90-es évek elejétől 2005-ig tanulmányozták ezt a témát. Igyekeztem rávilágítani néhány oktatási szereplőre. Már az első kommentemben is azt próbáltam érzékeltetni, hogy nem a mi felelősségünk, de a mi keresztünk lett. Azok a pedagógusok, akik ezekben az oktatási intézményekben dolgoznak, főleg ha a hátrányos helyzetű térségekben nap mint nap azon szurkolnak, hogy túléljék a napot. Ha a döntéshozók csak egy hetet töltenének el ilyen intézményben elborzadnának, mennyire kiszolgáltatottá tették a pedagógusokat. szó szerint ledegradáltak egy teljes intézményrendszert.
És Nórának is teljesen igazat adok, már az előtte lévő intézményrendszer sincs jól.
Egyszer, pár éve ide is lekommenteltem, hogy a családi pótlékot egy tanyasi kollégium mintájára létrehozott, bentlakásos intézménynek finanszíroznám és kötelezném a szülőt a gyermekének beíratására.
L. Ritók Nóra | 2010. június 3.
Kedves Gábor,
egyetértek a Csillának írt reagálásával. Nagyon.
És újra mondom, amit a naplóban is: a szakiskolai pedagógusok már nem tudják kezelni a helyzetet azokkal a gyerekekkel, akiket az oktatási rendszer 14-16 éves korukra érintetlenül hagyott, vagy csak növelte a meglevő társadalmi társadalmi szakadékot. Nincs jól a szakképzés sem, de az előtte levő intézményrendszer sem.... De az biztos, hogy ez nem a pedagógusok felelőssége. Nekünk is van benne szerepünk, ezt is be kell látni, de a fő felelősség a döntéshozóké..
Gábor34 | 2010. június 3. | kronborg[kukac]chello[pont]hu
Kedves Csilla! Ígért dolgozatát megkaptam. Amire készült, arra kiváló. Tartalmával egyetértek. Ámde, mint írja, a végkövetkeztetés ennyi:"(a mai szakképzés helyzete)... - ugyan a pedagógus keresztje [KG] - nem csak a pedagógus dolga." Persze, hogy nem... Makroszinten egy sor - a nevelésügyi szakpolitika által befolyásolhatatlan
- határfeltételé, s azon belül következik a szakpolitika/oktatáspolitika. Annak háttérfejlesztő szakmai része, a döntések előkészítésben részt vevő különféle szakértők, pedagógiai grémiumok, kormányzati szaktisztviselők
s végül a szakpolitikán kívülálló és benne lévő
állami döntéshozók. Az oktatáspolitika és a gyakorlat között ugyancsak vegyes összetételű szakmai csoport közvetít:piacra dolgozó tankönyvet és taneszközt forgalmazó cégek, a továbbképzési üzletág a maga egészében, a hivatalos oktatási szakértők, a tanügyigazgatás tagjai, az iskolafenntartók képviselői, az innovációs folyamatba bevont gyakorló pedagógusok, az iskolavezetés, a sor végén a csóró talajmenti robotos: a pedagógus (egymaga vagy - jó esetben munkaközössége. Ezek a tényezők és eleven, érző szakembercsoportok teszik ki összességükben a pedagógiai lánc felső-középső és alsó részeit. Ezek osztoznak az oktatás-nevelés-képzés felelősségén. Ennek az összetett és rétegzett, érdekeiben nem homogén együttesnek kell
garantálnia a szakképzés minőségét és a képzés végállapotának: az élő diák morális nívójának, mentalitásának, szakmai tudásának és készségeinek felhasználhatóságát vagy alkalmatlanságát a gyakorlatban.
Egy Önhöz hasonló pedagógus nem csupán munkaerőt bocsát a munkavállalók rendelkezésére, hanem
esze és szíve szerint egész embert, akit hasonló gondolkodású pályatársaival nevel. Megnevel azon a szinten, ahogy az ma lehetséges. Törekvésének
tisztelet.
Én azonban nem tudom megbocsátani az oktatásügy csúcsán regnálóknak, hogy (1)elhibázták szakmai politikájukat és lejtőre vitték a szakképzést (különösen a szakiskolákban) (2)a szakképzés meghatározó része nem korszerű; (3)az iskolák
talán többségének belvilága a szigor próbálkozásai és a diákközöny és -anarchia küzdelmét, együttes jelenlétét mutatja. A szakoktatásban sem volt pedagóguspolitika, ma sincs. Van ellenben teljes felelősségáthárítás
felülről és középszintről a fenntartói és intézményi szintre s tovább az egyes pedagógusra.
Le merik nézni a pedagógustársadalmat, ki merik a végsőkig használni az egyes pedagógust. Nem védik meg a méltatlan támadásoktól, rosszul szervezik meg, hogyan jutnak korszerűbb nevelési ismeretekhez a nevelés számára igen hátrányos környezetekben, személyes tapasztalataira, kényszerű vagy hivatástudatból eredő önfejlődésére
bízzák, hogy például a szakiskolákban való helytállásra alkalmas emberi és szakmai kompetenciáit kifejlessze.
Neveléstörténeti kuriózum (emellett kapitális baromság), hogy íróasztal mellől, könyvtárszobákból, nemzetközi tanulmányutak rosszul megemésztett szellemi táplálékából összeállították a gyermekközpontúság olyan vízióját,elmélettöredékeit, előírásait és - részben - metodikáját, amely a humanista szolgálatot a pedagógus szolgává lefokozásával, a pedagógusérdekeken való átlépésével kombinálta.
Eredményesen működtek. Pillanatnyilag - én így érzékelem - a pedagógusok kritikus tömege (az a számban nem kifejezhető súlyponti hányada) tönkre
van téve. Nem szűrték ki sem indulásnál a képzésbe
bekerülőket, sem menet közben ki nem vonták a meg nem felelőket, sem - részben a védekező szolidaritás (érthető,de káros) magatartásától támogatva -, részben a pénzhiány szorításában
az iskolavezetők (a fenntartók?) ma is megtűrik soraikban az alkalmatlanokat. Vajon a leépítéseknél ez a szempont dominált vagy a pénzügyi, gyakran meg a politikai szempont?

Olyan idő is volt a szakképzésben, amikor külső
pénz is rendelkezésre állt. Járjon utána, kedves Csilla, mi történt a híres-neves Világbank által támogatott és finanszírozott szakképzési programmal? Hatékony volt? Emelte tartósan legalább a szakképzés egy részének nívóját? Javult - ugyancsak tartósan - a programban részt vevő iskolákban a diákok tudása, motiváltsága, röviden emberi minősége?
Összefoglalóan: nekem fáj, hallatlanul dühít, mivé tették (akik megtették) a gyermek érdekeit szem előtt tartó pedagógiát; továbbá - tevékeny közreműködésükkel tönkrement a pedagógus társadalom - ismétlem - "kritikus tömege" (az eleve alkalmatlanok, a kiégettek, a fegyelmezetten, de már nem lelkesen dolgozók tábora). Ehhez csatlakozik még egy ok, amely nekem fontos. Az osztálytermekben és egyéb foglalkozásokon a pedagógusok csak részben tudják
megvédeni a valóban tanulni vágyó diákokat, és
egyáltalán nem tudják megvédeni az agressziótól
szenvedő gyengébbeket. A szakképző intézmények
egy jelentős részében (a szakiskolák többségében bizonyosan) az iskolai élet felszíne alatt az
"utcasarki bandatársadalom" él és hat).
A már megindult konzervatív fordulat konzervatív eszközökkel tudja, akarja és fogja megsegíteni a pedagógusok tarthatatlan kiszolgáltatottságát. Ismét eszközöket ad mindenféle pedagógusnak az elveszett fölényének és biztonságának helyreállítására.
A franciák ebben előttünk járnak. Bizonyos számú nem igazolható hiányzás után egy időre megvonják
a családi pótlékot. A leginkább problematikus 53 középiskolában máris jelen van egy oda beosztott
(hivatásos állományú) rendvédelmi dolgozó (náluk egy csendőr). Őszre átadnak tucatnyi internátust,
ahová a rendbontó 13-16 éves fiatalok visszaillesztését a társadalomba (az oktatási rendbe) speciális nevelők fogják segíteni. Ide a szülők tiltakozása ellenére is beutalhatják az ifjút. Ez a közeljövő nálunk is. Háromesélyesnek látom, hogyan illeszthető be ebbe a főirányba a
gyermekközpontú nevelés időtálló, értékes része.

Kedves Csilla!
Elhiszi végre, hogy nem vagyok sem általában a pedagógusok, de különösen nem a hivatástudattal rendelkező, nyitott szemléletű pályatársak ellensége, körülményeik rosszhiszemű meg nem értője?
Nagyrabecsüléssel üdvözlöm Önt
és az Önhöz hasonlóan gondolkodókat:
Dr. Kronstein Gábor
(egykorvolt pedagógiai szakértő).


Molnár Zsóka | 2010. május 29.
Én is egy ilyen szakiskolában tanítok.
A gyermeket az Isten tenyerén lévőnek tartom. Mindegy, milyen a színe, szaga. Erről egyre több gondolkodást hallok, olvasok. Kevesebbet azokról a gyermekekről, akikért éppoly felelős vagyok. Ők tényleg tanulni jönnek a szakiskolába. Számítanak a tanár segítségére. Az Ő rohamosan romló helyzetük is sürgeti az emberibb megközelítést és a szükséges intézkedéseket. MINDANNYIUNK érdeke a javuló hozzáállás. Azoké is, akik ezt esetleg nem is tudják!
csilla | 2010. május 28.
Tisztelt Gábor 34!
Átküldöm Önnek egy szemelvényemet, amelyet a jelenlegi képzésem egyik tantárgyában írt dolgozatom témájaként fölvállaltam. A dolgozat nem tartalmaz mást, mint azt, hogy nem a pedagógus keresztje a jelenlegi szakképzés helyzete Magyarországon. Azon személyeket, amelyeket, akiket a szakirodalomban olvas direkt módon én választottam ki és én hivatkoztam le a saját hipotézisem igazolása indoklásaként. Mindenkitől aki benne szerepel utólagos elnézést kérek, de Önmagunk számára és magam számára magyarázatként, részleteket kiemelve bennük találtam magyarázatot.
Egyébként teljesen egyet értek a felvetésével. soha nem is állt szándékomban a pedagógusok valamennyiének felróni a feladatot. Teljesen egyezik az Ön felvetése és az én hipotézisem.
Kedves Nóra!
Az én véleményem a következő! Demokratikus országban élünk. Vannak személyek akik személyes indíttatást éreznek ideológia és párt identitás okán arra, hogy elméletileg, és képviselőként , minisztériumi főtisztviselőként arra, hogy megoldást ajánljanak számunkra a probléma megoldására. Eddig vajmi kevés esély jutott arra, hogy a véleményünk is meghallgattassék. Akik eddig ellenzékben voltak, most döntést hozó helyzetbe kerültek. Ismerik a véleményünket Hoffmann Rózával az élen. Rajtuk áll. Mi a végvonalak mentén állunk. A motiváltságunkon azt gondolom eddig sem múlott semmi. A végeken azt gondolom többet nem is tudunk fölajánlani: készen állunk a jó ügy érdekében. A többi rajtuk áll. Nincs jobb ötletem: ez nem csak a pedagógus dolga.
Gábor34 | 2010. május 28. | kronborg[kukac]chello[pont]hu
Kedves Csilla, ma nem ugyanazok gyártanak nemzeti ideológiát a szakképzés megváltoztatása körül. Az újaknak még csak ködös elképzeléseik vannak. Az ún. baloldalhoz kötődő reformerek,oktatásfejlesztők mindkét szárnya: a technokraták és a gyermekkultusz
hívei szép lassan hagyták a szakképzéssel összefüggő problémákat az oktatáspolitika peremére csúszni. Ugyanannak a szűk csoportnak a
pedagógusellenes álláspontja bukkan ebben az összefüggésben elő, mint más (érettségi,kapkodó töredezettség a részleges változtatásokban, a pedagógusok felkészítetlensége a változó igényekre
és a megváltozott ifjúsági magatartásra) mint a legtöbb területen. Ez aztán képtelen helyzeteket teremtett a legtöbb szakiskolában, a szakközépiskolák jelentős részében s talán a gyengébb gimnáziumokban is. Pedig világnézeti paradigmaváltás előtt állunk az iskolaügyben, paradigmaváltás folyik régóta a pedagógusmagatartásban, változnak a központi elgondolások a fegyelemről, a pedagógusok függési viszonyairól, a finanszírozásról, a családpolitikáról, miközben (legalábbis a közeljövőben az emberi és szakmai mivoltukban elhanyagolt, lenézett pedagógusokra hagyják - oldják meg a diákokkal adódó tennivalóikat.ahogy tudják.
A kitűnő Vekerdy Tamás világossá tette, hogy - idézem - "Egy iskolában első a gyerek, a második a szülő és csak a harmadik a pedagógus, aki szolgáltat. A gyerek és szülője jelentkezik a szükséglettel, a pedagógus pedig szolgáltat." Végigolvastam az újabb és a legújabb pedagógiai anyagokat, de sehol sem találtam épkézláb elgondolást, mit tegyen egy pedagógusasszony, ha egy osztályban három, négy öt deviáns diákot kell
"megpedagogizálni", lehetőleg a többiek kára nélkül. Hol van a nekik nyújtott segítség? Attól félek, hogy a nehéz sorsú gyerekek tanintézményeiben tanító/oktató/nevelő pedagógiai derékhad is már tönkrement. Félek, hogy növekvő számú tanerőből "árad (ma már) a lenézés, az undor, az agresszió" (Zsuzsi írta nemrég). Az illetékesek prédikálni, jogszabályi kényszereket alkalmazni,írőasztal mellett szült, életképtelen humanitárius döntésekkel előállni tudnak, de adósak maradtak eddig az életképes pedagógiával, amely a tömegképzés sötétebb zugaiban is megállja
a helyét.
Talán eljött az órája, hogy a pedagógus érdekében (amely leggyakrabban a nevelés érdekével esik egybe) e réteg erélyesebben lépjen föl, másrészt
kezdje meg soraiban az öntisztítást, nehogy az alkalmatlanok helyett a politikai neheztelés, bizalmatlanság áldozatai kapják ki munkakönyvüket.
(Gábor34)
L. Ritók Nóra | 2010. május 25.
Kedves Csilla,
Igen, ezt én is pontosan így gondolom. A felvetéseim azt kívánták volna jelezni, hogy sok felelősség van a dologban, a családok helyzetétől az intézményrednszeren át...és egyetlen elem nem oldja meg a problémákat. Ahogy nem oldja meg a napi rendőri járőrözés a bűnözés problémáját, úgy a szakképzés sem segít önmagában a helyzeten.
És ebben az egészben a döntéshozók felelőssége a legnagyobb, és ennek mi is az áldozatai vagyunk.
De akkor mi legyen? Van ötleted?
Mert úgy tűnik, a tanulmányok, elemzések, felvetések a kutyát sem érdeklik... Akkor mi mit tegyünk? Várjunk, és nézzük, hogy nő fel így egy újabb nemzedék? Én már nem bírom....Elegem van abból, hogy előre meg tudom jósolni egy gyerek sorsát...
csilla | 2010. május 25.
Kedves Nóra!
Vigyázzunk, nehogy a magunk nyakába varrjuk és varrassuk már a szakképzést is. A tehetetlenség, amit érzünk a pedagógus hitvallásunk felelősség érzéséből fakad, nyilván a kontraszelekció miatt nem mindannyiunkból, de: a '90-es évek óta folyik a szakképzés monitorizálása. Liskó Ilonától Kertesi Gábortól Kozma Tamásig, számos tanulmány készült arról, mit jelent Magyarországon a mélyszegénység, a társadalmi mobilitás, foglalkoztatás, társadalmi kohézió. Elkészült 2006-ban egy Új Magyarország Fejlesztési Terv, amely átfogó európai uniós fejlesztési terv 2007-2013 nemzeti, eu-s prioritásokkal. Külön prioritás a minőségi oktatás és szakképzés, benne az iskola rendszerű, felnőtt, felső oktatási szakképzéssel. Mi a végrehajtás végén vagyunk, a kohéziót szolgáló finanszírozás és stratégia nem a mi feladatunk, hanem azoké az elméleti szakembereké, akik évi 7-48 millió forintot keresnek azzal, hogy tanulmányok írásával a probléma elé, vagy utána menjenek megoldáskeresésért és a rendszerben való gondolkodás részletekig bontásáért felelősek. Hogyan akartuk volna beóvodáztatni a cigány gyereket, amikor 2007-ben nem volt férőhely az óvodákban, nem voltak bölcsődék, családi napközik, egyéb napközbeni ellátási formák? Hogyan is akartuk volna mi pedagógusok megoldani a közfoglalkoztatást?, mint mintát, elindul az apa, anya dolgozni. Hová, és mit? A jövőkép? Ebben a rétegben azt jelentette, éld túl a mát! fizikailag, érzelmileg! Lemonitorizták az Út a munkához programot: a banki konszolidációba több forintot öltek, mint a foglalkoztatás esélyt növelő programjába. Az ilyen réteghelyzetben felnövő gyereket, Te hogyan is tudnál beiskoláztatni. az egész élethelyzete más mederben terelődött közel 20 évig. Az, hogy most kezdünk el róla beszélni, mint szakképzés, foglalkoztatás: járulékbefizetési hiányként jelenik meg az állami költségvetésben, a társadalombiztosítás költségvetésében. Bennünket hagytak szenvedni a gyerekkel az oktatási intézményben, magatartásproblémák, iskolakerülés! Most nemzeti stratégiát gyártanak ugyanazok belőle, mi meg hajlamosak vagyunk a magunk területén keresni a hibát. a hiba a rendszerben van. a részekből áll össze az egész, az oktatást magára hagyták, finanszírozásban, vergődésében, mindenhogy. Minőséget várnak el tőlünk,: a rendszer valamennyi elemétől el kellene várnunk és a felelősöket ott kellene keresnünk, nem csak magunkban, mint az esélyegyenlőség letéteményezésében.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.02.
Nem lesz hosszabb a tanév – elhalasztják a minősítéseket
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden pedagógusnak köszöni az elmúlt hetek áldozatkész munkáját, mely a tantermen kívüli, digitális munkarendre való sikeres átállást lehetővé...
(Forrás: kormany.hu)
--
2020.04.02.
Maruzsa Zoltán: az érettségi követelmények nem változtak, a felkészülést folytatni kel
Mivel még több mint egy hónap van hátra az érettségi hagyományos kezdési időpontjáig, a járványügyi kérdésekben azonban nem látnak előre egy hónapot, az érintettek türelmét kérik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.02.
Iskolai zaklatás a Google Classromban - mit tehetnek a tanárok?
A diákok online kapják a tananyagot, online tartják a kapcsolatot egymással és a tanáraikkal is. A sok virtuális időtöltésnek azonban lehetnek hátulütői is. Sok oktatási csoportban felmer...
(Forrás: eduline)
--
2020.04.01.
Digitális távoktatás: egyes, mert nem kézzel írtad
Szülők tíz-, ha nem százezreire szakadt rá két hete a pedagógus életpálya összes szakmai és emberi szépsége. A képesítés nélküli tanárrá válás az indexeseket sem kímélte, gyakorl...
(Forrás: index)
--
2020.04.01.
A most elindult tankönyvrendelés a bizonyíték arra, hogy a kormány az elmúlt hetekből semmit nem tanult
A Civil Közoktatási Platform nyílt levélben fordult az illetékes miniszterekhez az ügyben, az eddig ismertetett szakmai kritikájukon felül immár amiatt is kérik, hogy az illetékes miniszté...
(Forrás: mérce)
--
2020.04.01.
Ausztriában egy diáknak sem lesz hátránya a koronavírus miatt kialakult helyzetből
„Ésszel és szívvel” fogják értékelni a tanulókat a tanév végi záróvizsgákon – jelentette ki Heinz Faßmann. Az oktatási miniszter kifejtette. áprilisban várhatóan még otthonról...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Már lehet tankönyveket rendelni a következő tanévre az interneten
A kormány döntése értelmében 2020 szeptemberétől már minden köznevelésben résztvevő tanuló ingyenesen kapja meg a tankönyveit, így a rendelés semmilyen anyagi terhet nem jelent a csalá...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.01.
Iskolaérettség: nem lett egységesebb a rendszer
Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda és a szülő dönthetett arról, hogy az adott év augusztus 31-éig hatodik életévét betöltő, vagyis tankötelessé váló gyermek további egy évet ó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.01.
Milyen válaszokat adhatnak a pedagógusok és oktatási rendszerek a COVID-19 járványra? – Néhány tanulság a TALIS felmérésből
A mostani válsághelyzet felszínre hozza az oktatási rendszereinkben tapasztalható egyenlőtlenségeket: az online oktatáshoz szükséges internetkapcsolattól és számítógéptől kezdve a tá...
(Forrás: DPMK)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek