OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. június 10.
» Hozzászólások (1)

Rozsonits Erika

„Egyszer lent, máskor fent…”

Mindig különleges élmény új osztályt kapni, a régi jól működő közösséget ballagtatni. Az emberre sokféle érzelem hat ilyenkor. Ez így működött régen is, amikor óvodapedagógusként dolgoztam, s ma középiskolai tanárként mit sem változott a helyzet.

A következőkben bemutatom a jelenlegi osztályomba járó diákommal kapcsolatos problémaszituációk rövid történetét, valamint azon megoldási módokat, melyek hatékonyak voltak a mindennapokban.

A mi iskolánkban hagyomány, hogy a leendő osztályfőnökök tevékenyen részt vesznek a beiratkozásnál, hiszen ez az első – sok gyermek esetében sajnos az utolsó – alkalom arra, hogy a családról, a szülő-gyermek interakciókról valamit megtudjon a pedagógus. A kb. 15-15 perc a személyes adatok felvétele alatt én szeretek bepillantást nyerni a szülő–gyermek, testvér–testvér kapcsolatokba.(hangnem, stílus, nyitottság, zárkózottság).

Jelenlegi osztályom 10. évfolyamos. A két év elteltével semmit nem kopott a következő szituáció emléke.

Kicsit késve, kicsit hangosan lépett az osztályba egy 40 év körüli édesanya és hatalmas túlsúllyal rendelkező lánya. Feltűnő volt a szülő izgatottsága, félelme. A kislány egyértelműen utálta a helyzetet, azt, hogy neki is itt kell lennie. Mikor megszólítottam, egy-egy szóval, de válaszolgatott. Amint a gólyatábori lehetőség tájékoztatásához értem, azonnal kikelt magából. Iskolába nem illő modorban kiabálta, hogy ez már mindennek a teteje, felejtsem el, és kész.

Az anyuka ijedten, szinte alázatosan kérlelte, térjen észhez, de a gyerek belelovalta magát a helyzetbe. Jól látszott, hogy nem ritka ez a dühkitörés, és az anyuka egyáltalán nem ura a kialakult helyzetnek. „Mit ígértél? Ne mutatkozzál be!” – kérte a gyermekét.

A többi asztalnál kollégáim, más osztályok tanulói, az őket elkísérő szülők döbbenten várták a fejleményeket.

Az első reakció, az első néhány mondat döntő lesz, ezt jól tudtam, s azt is, hogy meg kell szólalnom. A pillanat tört része alatt számtalan gondolat járt a fejemben: mennyi problémám lesz ezzel a gyerekkel, ha már most ilyen cirkuszt mer rendezni; mi lehet a háttérben, mennyi sérelmet cipelhet, hogy így reagál; vajon én 14 évesen szerettem volna ilyen testalkattal gólyatáborozni?

Mivel felmértem, hogy az anyuka nem tudja megoldani a helyzetet, felálltam, s a tanulót is utasítottam erre. Bemutatkoztam neki, közöltem vele, hogy nem tűröm ezt a viselkedést.

Röviden elmondtam, miért tartom fontosnak a gólyatábor szervezését. Majd közöltem, hogy ez nem kötelező, hanem választható program, s én felajánlom azt a lehetőséget, hogy este hazautazhat, hiszen a bent alvás sem kötelező. A legnagyobb meglepetésemre elfogadta a javaslatomat, esetlen, erőtlen kézfogása megerősített komoly önértékelési zavarairól. Itt kezdődött az a tudatos pedagógiai munka, amely a mai napig tartogat új és új kihívásokat, sok esetben sikereket, sok esetben kudarcokat.

Az induláskor természetesen az együttnevelés formáira nagy szükség volt. Mára a szülőkkel való kapcsolattartás szinte naprakész, sikerült bürokratikusságtól mentes kapcsolatot kialakítanunk. A megoldások keresésében a család és a gyermek pozitívumaira támaszkodom. Szerencsére az édesapa korrekt, együttműködő, a nehézséget az édesanya engedékenysége jelenti folyamatosan.

A kezdetektől fogva ez a kislány folyamatosan, majd minden tanítási órán kipróbálta a határait. Napi szinten jelezték a kollégák a kisebb-nagyobb megoldásra váró helyzeteket. Ekkor szinte kizárólag fekete ruhákba öltözött a gyerek, a halált, az elmúlást verseiben egyetlen célként jelölte meg. Ezeket az írásokat szívesen mutatta meg az érdeklődőknek, s szinte várta a megbotránkozást.

A folyamatos problémák miatt az általános iskola alatt elküldték pszichológushoz, aki azt mondta a szülőknek, hogy nem tud eredményt elérni a gyerekkel, amíg ennyire elutasító és nem hajlandó együttműködni.

Az egyetlen járható út az őszinteség volt, minden résztvevővel. Beszélgetéseket, nemcsak a kislánnyal, hanem az osztállyal, a többi szülővel megtettem s teszem a mai napig. Az osztályprogramok, az alaposan megtervezett osztályfőnöki órák, elszámoltatások, szerződések büntetések, egész sora van már a hátunk mögött. Tudatosan említem a büntetést utolsóként a sorban. Ennél a tanulónál csak nagyon indokolt esetekben tartom hatékonynak.

Ahogy már említettem, az első időkben sorra kerestek meg a kollégák vele kapcsolatban, én minden esetben a diákkal és az adott kollégával, esetenként a szülővel együtt kerestem a megoldásokat. Szerencsére mostanában lényegesen ritkábban kerül sor ilyen jellegű beszélgetésekre.

Én úgy gondolom, a tanuló egyéniségéhez igazodva, de a vezető szerepet végig megőrizve, viselkedésére folyamatosan reflektálva, enyhe humort alkalmazva sikerült a kislányt egy kicsit közelebb hozni önmagához, az osztályhoz és hozzám, osztályfőnökhöz. Miközben telt-múlt az idő, az érzelmi kötődések szövevényes szálai barátságokat, szeretetkapcsolatokat alakítottak ki, s az első tanév végére az is kiderült, hogy az értelmi képességei sem rosszak, csak mivel otthon mindent megkap, kiszolgálják, jó adag lustaság kondicionálódott nála.

Az élet úgy rendezte, hogy kisebb műtétre került sor nála sora az elmúlt tanév végén. Ekkor az osztály valamennyi tagjával készíttettem egy szív alakú lapot, melyen minden mondat így kezdődött: „Azt szeretem benned, hogy…”. Az édesanyától tudom, hogy kincsként őrzi a lapocskákat a mai napig.

Ebben a tanévben érdeklődésének, képességének megfelelő, apró feladatokat folyamatosan bíztam rá, ügyelve arra, hogy mindig ellenőrizzem, értékeljem a teljesítményét. Egyszer sem hagytam kibúvót. A rábízott dolgokért keményen felelősséget kellett vállalnia. Egyre többször jutott apróbb-nagyobb sikerélményekhez.

Sokat gondolkodtam, mi lehetne az az átütő siker, amit végre ő maga is igazi sikernek könyvel el. Szerencsére iskolánk folyamatosan sokféle szabadidős programot ajánl, ilyen volt az „Alternatív pingpongbajnokság” is. Minden osztályból minimum három jelentkezőt vártak a versenyre, amelyre bármilyen kreatív ütővel lehetett nevezni.

Úgy gondoltam, megszólítom a két legjobb barátnőjét, s kérem, keressenek egy harmadik jelentkezőt. Tudtam, hogy nyomban őt ajánlják majd a lányok. Azért nekem is figyelnem kellett a meggyőzés mértékére; végül közöltem, nem szeretném, ha cserbenhagyna minket. Az osztály helyeselt.

Megtört a jég, a kislány ott, az órán tervezgetni kezdett. Kitalálta, hogy édesapjával készíttet egy nagyobb méretű plexi lóherét… és megnyerte az iskolai bajnokságot. Ebben az időben én éppen szülői értekezletet tartottam. Bekopogott, és illedelmesen bejött a terembe, elújságolva a történteket. Mikor gratuláltam, megkérdeztem, szabad-e megölelni. Őszinte örömmel engedte meg. Nagy örömömre kiérdemelte az első osztályfőnöki dicséretét.

Ettől az időtől fogva egyre színesedett a ruhatára, sokat és szívesen vesz részt a legtöbb osztályprogramban. Kollégáim visszajelzései alapján tudom, hogy sok esetben tud olyan intelligensen viselkedni, megszólítani, kérni, köszönni, ahogyan azt a párbeszédekben, a sok-sok szituációs játékban látta, megtapasztalta az óráimon.

Mindezek ellenére azóta is folyamatos „kötéltánc” a legtöbb találkozás. Néha szeretném, ha türelmesebb, megértőbb, kevésbé önző lenne, de olyankor mindig arra gondolok, hogy honnét is indítottam a vele kapcsolatos nevelőmunkámat.

Most zárul a második tanév, a mi intézményünkben töltött tanulmányainak éppen a fele. Őszintén remélem, hogy a nehezén már túljutottunk.

Rozsonits Erika

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Bori | 2010. június 11.
Kedves Erika! Nagy érdeklődéssel olvastam a történetet, és kíváncsi vagyok a folytatásra. Hihetetlenül nagy sikert értél el ennél a kislánynál! Tudom, hogy ezeknél a tizenéves gyerekeknél milyen döntő kérdés a külső megjelenés, a "testalkat", és még az itt említettnél kisebb gondok is mennyire megviselik őket. Szóval gratulálok! Jó lenne minél több ilyen pozitív végkicsengésű történetről hallani, olvasni!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek