OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. június 15.
» Hozzászólások (4)

Sajátos nevelési problémák az iskolában

Új vallásos mozgalmak és pedagógia

Az ELTE PPK Neveléstudományi Intézete nevében ajánlunk figyelmükbe egy tanulságos, a napi pedagógiai gyakorlatban is hasznosítható kötetet.

„Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégsem találják meg, amit keresnek. Nem találják meg – mondtam. Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák. Minden bizonnyal – feleltem. Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Szemlélődés, megértés, okkeresés. E három irányelv vezérelte a tanárokból és egyetemi hallgatókból álló kutatócsoportot e mű írásakor. Különösen fontos e hármas célkitűzés akkor, amikor olyan kényes témát érint az írók tolla, mint az új vallási irányzatok, történelmi egyházakon belül létrejött megújulási mozgalmak pedagógiai törekvései. Erről pártatlanul írni bárkinek, de főként egy pedagógusnak, nagy erőfeszítés. E háromrészesre tervezett sorozat első kötetével a szerzők nem titkolt szándéka, hogy tanárok, szülők és diákok számára is elérhetővé tegyenek egy olyan olvasmányt, amely mást is kínál azon túl, hogy beavatja őket e vallási csoportok keletkezésébe, működésük rejtelmeibe.

Kutatási folyamat – módszereink

Kutatásunk megkezdésekor érdeklődési terünknek megfelelően kiválasztottuk azon mozgalmakat, amelyekkel szívesen foglalkoznánk, vagy amelyeknél könnyebben juthatunk interjúalanyokhoz – szempontjaink, motivációink sokfélék voltak.

A már meglevő és összerendezett dokumentumhalmokra alapoztunk. Előzetesen az egyes vallási mozgalmakkal már foglalkozott egyetemi hallgatók szemináriumi dolgozatait, majd az általuk is felhasznált szakirodalmakat néztük át. Ezek után vette kezdetét a kapcsolatfelvétel, leginkább ismerős vagy az internet segítségével, netán az egykori szemináriumi dolgozatíró elérésével. Verőné Jámbor Noémi és Túri Virág az első kötetben közölt kutatását megkönnyítette, hogy maguk is érintettek voltak témájukban. A többieknek „idegenként” kellett „beépülniük” az egyes csoportokba, hogy az interjúkon kívül résztvevő megfigyeléseket is végezhessenek.

A beépülés folyamán mérlegelnünk kellett, hogy elmondhatjuk-e már az elején, hogy milyen szándékkal érdeklődünk a csoport és annak szertartásai, összejövetele iránt – ez egyénenként és csoportonként tehát eltért. A Jehova Tanúinál például egy közel három éves forráselemzés után ismerős ismerősén keresztül jutott Mesterházy Ági egy interjúalanyhoz a sok közül, akinek azt mondta, hogy a szakdolgozatát írná a témából. A Bahá’í mozgalomnál volt olyan interjúalany, akinek az első pillanattól kezdve tudtára lehetett adni, hogy egy kutatásról van szó, míg a filmklub és imatalálkozó résztvevőinek csak hónapokkal később lehetett csak feltárni ezt a szándékot, amikor már kellően „bent” érezte magát a kutató. Módszereink alapját kvalitatív metodika képezte, amelynek fő eszközei a dokumentumelemzés, a résztvevő megfigyelés és mélyinterjú. Ez utóbbi során szembesülnünk kellett azzal is, hogy nem mindent engedtek az interjúalanyok közölni, megírni. Ezt természetesen elfogadtuk, toleráltuk.

A kötet célja

Az új vallásos mozgalmakkal kapcsolatos pedagógiai problémák feltárása szempontjából kutatásaink kötetbe rendezése  különösen fontos lehet a közoktatásban és felsőoktatásban dolgozó pedagógusoknak, a neveléstudományban avatott szakembereknek, továbbá hasznos lehet a nevelési tanácsadókban, a gyermekvédelemben dolgozóknak egyaránt.
Szeretnénk rávilágítani azon lehetséges problémákra, nehézségekre, amelyekkel a pedagógus találkozhat, ha osztályában különböző vallási csoportokhoz tartozó, kvázi/vallásos ideológiákat követő diákok tanulnak. Fontosnak tartjuk ezen ismereteket – tájékozódást a bemutatott csoportok keletkezéséről, működésük részleteiről, pedagógiai tanulságairól – a gyermek könnyebb megértéséhez és elfogadásához, a sokszínűség elfogadó-befogadó magatartásához és nem utolsó sorban a pedagógus preventív munkájához. Munkánk még nem ért véget, egy következő kötetünkben igyekszünk minél átfogóbb képet nyújtani a jelenlegi  vallási és más alapú mozgalmak egy következő válogatásáról.

Adatlap

Mikonya György, Szarka Emese (szerk.)
Kiadás éve: 2009
Kiadó: ELTE Eötvös Kiadó Kft.
ISBN: 9789 6328 4011 6



--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Szarka Emese | 2010. június 28.
Nagyon szépen köszönjük az izgalmas észrevételeteket és hozzászólásokat.

Minden kérdésre terjedelmi okok miatt nem fogok tudni válaszolni, de talán a könyv elő- és utószava ad(hat) a kérdéseikre „megnyugtató” válaszokat.

Azon jelenségek tömege, amelyeket vallásosnak vagy kvázi-vallásosnak tekinthetünk, olyan sokrétű, hogy általános definícióra törekvés nehéz. Ennek ellenére a kultúrtörténet hindu, zsidó, görög, keresztény stb. vallásokról beszél. A vallást a pedagógiának – véleményünk szerint – úgy kell tekintenie, mint a kultúra objektív megjelenési formáját. Ebből az elvből egyáltalán nem következik az, hogy a neveléstudomány csak egy adott vallás követőit vizsgálja. Nem feladatunk, hogy keressük a vallás lényegét.

A társadalomban eleve létező érdeklődés kielégítése mellett, az egyik fő célunk az, hogy tanárok, szülők és diákok számára is elérhető legyen egy olyan kötet, amelyből tájékozódhatnak ezen csoportok keletkezéséről, működésük részleteiről.
Munkánk során – amennyire csak lehetséges – igyekeztünk a szemlélődő, megértő, okkereső megközelítést alkalmazni. Az egyértelműen destruktív hatásokkal kapcsolatban nem fogtuk vissza elítélő véleményünket, de amennyire csak lehetett tartózkodtunk az előítéletes állásfoglalástól. Nem engedtük meg magunknak, hiszen célunk sem ez, hogy átcsússzunk a neveléstudomány területéről filozófiai vagy teológiai területekre, és zárójelben kérdéseket tegyünk fel az egyének által közölt isteni vagy természetfeletti dolgok létezéséről vagy nem létezéséről. A pedagógia egészen biztosan nem kompetens abban, hogy a vallásról általános elméletet alkosson.
A kutatásunk témája, eszközei és értelmezései szem előtt kell hogy tartsák a tanulmányozott alanyok egyedi vonatkoztatási keretét, így teret adva a szociológiai, pszichológiai tényezők figyelembe vételének is.

A szekta szó szociológiai értelemben semleges, nem kapcsolódik hozzá negatív értékítélet. Különböző csoportosításait meg lehet figyelni a szociológus Wilsonnál, Vernette-nél vagy Popper Péternél; a neveléstudományi megközelítés számára hasznos lehet Süle Ferenc tipológiájának megismerése. Nem minden mozgalom hite kötődik egy felsőbb istenséghez, hiszen vannak olyan mozgalmak, amelyek hite a tudat kiaknázatlan képességeihez, vagy éppen a bennünk rejlő lelki erők nagyságához kapcsolódik.

A prevenció szükségességét abban látjuk, hogy a pedagógusok bánjanak előítéleteikkel is „preventív módon”, segítsék az esetleg bajba jutott gyermeket, ha pl. tanulmányi eredménye azért romlik, mert az adott vallási közösség, amelynek tagja, nem tartja sokra az iskolában megszerezhető „földi” tudást, illetve más(fajta) tudás(átadás)t tart fontosabbnak, ezért a gyermek belsőleg vívódik.

A kutatási módszer sokszínűsége a pedagógiai tudományokban, különösen a kvalitatív megközelítésmódnál, itthon és külföldön egyaránt természetes és hagyományokra visszavezethető. Nem „kukkolásról” van szó, hanem megismerésről. Az óvatosságra pedig – ahogyan utóbb kiderült – egyes különleges esetekben szükség van. A „beépülés” kutatói beépüléssel történik, azaz antropológiai megközelítési módszerekkel.
Fontos kiemelnünk azt is, hogy egyazon valláshoz vagy éppen szellemi közösséghez tartozó csoportosulások között is lehetnek ellentmondások, összetűzések; sőt a külföldi, autentikus mintákhoz képest eltérések, „magyarítások” fordulnak elő, ennek feltárása csak tovább bonyolítja az egyébként sem könnyű feladatot.

Kezdésként abból az általánosan ismert tényből indultunk ki, hogy átalakuló társadalmunk iskolai leképeződése olyan új kihívásokat jelent tanárok, tanulók és a szülök számára, amelyekre azok nincsenek és nem is lehetnek felkészülve.

Egy gyakorlatból vett, de nem szokványos iskolai helyzetet vizsgálva:
A 28 fős osztály magját 4 fő szabadidejét is együtt töltő regnumos tanuló jelenti. Velük erős versenyben vannak egy szcientológus házaspár ikergyermekei. A vallási hovatartozás egyébként nem kérdés, de nem is titok ebben az osztályban. Az eltérő életvezetési és szabadidős szokások miatt az osztályfőnök kénytelen foglalkozni vele. Az összképet még színesíti, hogy az ide járó roma tanulók is megosztottak, egyik részük szülei a pünkösdi mozgalomhoz tartoznak, másik részüké pedig egy eddig kevesek által ismert gyülekezetbe (Bahai) járnak. Ráadásul az osztályról készült szociogram peremén még egy teljesen magányosan „Jehovás” gyermek is van.

Ritka az ilyen tarka „osztálykép”, de az ebből a helyzetből fakadó kérdések további ösztönzést adtak kutatásunkhoz. Többek között ilyen pedagógiai kérdések vetődtek fel bennünk:
Hogyan kovácsoljon ezekből a tanulókból közösséget az osztályfőnök?
Hol vannak a határok a személyiség tisztelete és az erőszakos befolyásolás között?
Mire kell vigyáznia ilyenkor a tanárnak – akár a legegyszerűbb iskolai helyzetekben – mondjuk ebédeltetés esetén?

Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyek válaszra, megoldásra várnak, de jelentős háttérismeretet igényelnek.
A régi és az új vallásos mozgalmak személyiség-felfogásának közös sajátossága, hogy a hagyományos értelemben vett iskolai neveléstől eltérően, egészlegességében (holisztikusan) közelítik meg a személyiséget. A szokványos iskolákban pedig – ezzel szemben – a specializáció „áldozataivá” válhatnak a tanulók. Az egyébként jól felkészített és adott esetben hivatásuknak élő szaktanárok leginkább a tanuló egy-egy szakterületen történő előrehaladásáért, segítéséért éreznek és vállal(hat)nak felelősséget.
Szinte a vallásos mozgalmak, pszicho-csoportok mindegyikének van – igaz sokszor csak utalásszerűen jelzett, vagy éppen csak megemlített, de semmiképpen sem leírtnak, elemzettnek, értékeltnek tekintett megállapítása, mondanivalója a gyermekekről, a tanulásról, a tanárokról, a szülőkről és az iskoláról. Némelyik irányzat eljutott az önálló iskola működtetéséig, mások valamilyen egyesületi formában, tanfolyami rendszerben fejtik ki hatásukat. Előfordul az egyházi törvény adta keretek közötti működtetés is. Találkozhatunk egyfajta „rejtőzködéssel” vagy éppen az irányzatok nevének megváltoztatásával is.

Az önálló véleményalkotást az olvasóra bízzuk, mi a feladatunkat abban látjuk, hogy tényeket és megközelítési lehetőségeket vázoljunk fel.
A választott kutatási téma sokféle érzékenységet sérthet, minden gondolat részletező indoklása, egzakt definiálása műfajában is roppant nehézkessé, körülményessé tenné ezt a sok szempontú, de alapvetően a neveléstudományra fókuszáló kötetet. Őszintén reméljük, hogy olvasóink észreveszik és értékelik ezt a szándékunkat.
Zui345 | 2010. június 26.
Végre megjelent valami nagyon gyakorlati is, amellyel foglalkoznia kell akaratlanul is a pedagógusoknak.Nem szabad soha többé megtörténnie, hogy diákot saját tanára megszólja, vagy éppen szó nélkül hagyja, amint osztálytársai kicikiznek egy tanulót csak azért, mert más napot ünnepel, más dolgokat fogyaszt, vagy éppen másképpen gondolkodik a szabados nemi életről. Könnyű ma arctalanul úszni az árral, kiszolgálva a tömegizlést, de nagyon nehéz sokszor a felületes, előítélettel telített tömegvélekedéssel szembe menni. Éppen abban segíthetnek a pedagógusok, hogy egymást elfogadó, együttérző és tisztelő diákokat neveljenek. Persze egyedül kevés a jó tanár, a magyar társadalom attitűdjének is sokat kell változnia, hogy ne tekintsen valakit szektásnak, ne bélyegezzen meg, ne stigmatizáljon. Őszintén kívánom, legyenek olyan iskolák és pedagógusok, akik az embert tekintik legfőbb értéknek. Köszönöm, csak ennyit akartam mondani egykori szenvedő alanyként.
Zsuzsi | 2010. június 17.
Lehet, hogy nagyon naiv, esetleg ostoba vagyok, de vállalván ezt, nem értem, mit akarnak elérni a könyv írói a "kutatásukkal"? Minek a prevenciója is lenne a feladat?! Én az egészből azt olvasom ki, hogy ez "beépülés", meg a többi a lelkiismereti- és vallásszabadság megsértése!
Gábor34 | 2010. június 16. | kronborg[kukac]chello[pont]hu
Érdeklődéssel fogom olvasni mind a három kötetet.
Hiányt pótolnak. Pillanatnyilag a beköszöntővel kapcsolatban két kérdésem és két észrevételem van.
Mi köti össze a "más alapú mozgalmakat" a történeti egyházak belső megújulási törekvéseivel és az új vallási irányzatokkal, ezek pedagógiáival? Nem látom a közös nevezőt: a kvázi-vallásosság épp úgy szűk fogalmi keret, mint a szekta-jelleg. Hogyan fér meg a megértő-elfogadó
attitűddel a preventív munka? Mit akar a pedagógus megelőzni? Nyilván van a megértésnek is határa, nem?!
Nem világos előttem, milyen ideológiai alapról közelítik meg a kutatók témáikat. Az oknyomozók tárgyilagosságra törekvő kíváncsiságával, tehát részvevőként is kívülállóként? A hit valamilyen
változata alapján? Nem mindegy... Ez a kutatási tisztázatlanság morálisan is kifogásolható
módszerhez vezet: másnak adni ki magunkat, mint akik vagyunk - gyanútlan emberek között, legbensőségesebb érzelmi szálakkal átszőtt csoportkapcsolatok kifürkészésére, ez súlyosan inkorrekt. Kétlem, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő cél megnemesíti az efféle kukkolást. A "beépülés"-nek ez a módja helyénvaló lehet, ha egy rendőrtiszt egy drogbandát akar szétrobbantani, de nem az egy vallási közösség
életébe való behatolásnál.
De az is lehet, hogy nekem kell még sokat fejlődnöm, amíg elérek a kutatási sokszínűség elfogadó-befogadó magatartásához.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek