OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. augusztus 20.
» Hozzászólások (26)

Esélyegyenlőségi napló, 12. rész

Boldog szegények?
Avagy ki számíthat sikeresebb életpályára

A nyár során több gyereket tudtunk patronálókhoz vinni, és több látogatónk is volt, aki a mélyszegénységben élők helyzetét próbálta megérteni. Természetes, hogy a tapasztalatokból mindenki véleményt formál, megoldást keres, mérlegel.

Többen érdekes szemszögből nézik a helyzetet.

Egyesek megfogalmazták azt a tényt, hogy a mélyszegénységben élő gyerekek érzelmekben gazdagok, kiegyensúlyozottnak, boldognak tűnnek. A körülményeik miatt bizonyára siránkozó, kesergő, de legalábbis depresszióba süllyedt gyerekeket vártak. Ehhez képest boldog, mosolygó gyerekek szaladtak elénk, akik ölelgetve üdvözöltek bennünket, „csüngtek” rajtunk, és, ha mezítláb is, ha többen ruhátlanul is, ha koszosan, tetvesen is, de határtalan örömmel élték meg a találkozást. A kép csak tovább javult, amikor a foglakozást uzsonnával egészítettük ki. Boldogan rajzoltak, játszottak, papírsárkányoztak attól függően, hogy éppen mire adódott lehetőség. Veszekedés is csak az adományok körül bontakozott ki, hiszen nem juthatott mindenkinek egyforma focilabda vagy kisautó.

Szóval, akinek volt összehasonlítási alapja a fővárosi, gazdag gyerekekkel, azok azt mondták, a mi gyerekeink egészségesebb lelkületűek, mint a mindenhez könnyedén hozzájutó gazdagok. Számukra úgy tűnt, hogy a mieink boldogabbak, érzelmekben gazdagabbak, jobbak és stabilabbak az emberi kapcsolataik. Mert azok a gazdag gyerekek csak ülnek a mindennel ellátott szobáikban, de nincs örömük benne, a szüleikkel sem jó a kapcsolatuk, gyakran kábítószereznek, ellenőrizetlenül lesznek rabjai különféle káros szenvedélyeknek stb.

Biztosan így van. Nem vitatom: az első benyomások talán ezt sugallják.

Ám ha végiggondoljuk az életesélyeket, nem hiszem, hogy irigyelnünk kellene a mieinket, és hozzájuk képest szánakoznunk a gazdag gyerekeken. Hiszen ott a legtehetségtelenebb számára is megnyílhat az út. Ő feltételezhetően el fogja végezni az iskoláit, és megszerez legalább annyi tudást, ami segít neki elindulni valamerre. Nálunk a legtehetségesebbet is lehúzza a nyomor, az itteni iskola nem tudja felvenni a harcot a családok által képviselt értékrenddel, amit meghatároz a szülők iskolázatlansága és a munkalehetőségek hiánya.

Tisztában vagyok persze azzal:, hogy a fővárosi gazdag családból származó gyerekek között is akadnak olyanok, akik már szinte az összes középiskolát bejárták, és sehol sem képesek megállni a helyüket. De még nekik is van valami lehetőségük. Számukra addig keresnek, amíg nem találnak, többé-kevésbé megfelelő intézményt. Aki nálunk kimarad az iskolából, annak nincs más lehetősége: végérvényesen lemorzsolódik.

Mindkét említett kategóriában lehetnek kivételek, de engem a többség sorsa nyomaszt. Gondoljunk csak Maslow szükséglethierarchiájára! Akinek hiányoznak az alapvető létezési feltételei, annál a magasabb rendű szükségletek meg sem jelennek már. Márpedig a mélyszegénységben élő gyerekeknél a piramis alapját képező szükségletek maradnak kielégítetlenül.

L. Ritók Nóra

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2010. augusztus 30.
Kedves Béka, előre is köszönöm, és kíváncsian várom.
zöldbéka | 2010. augusztus 29. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Igazad van Zsuzsi és nem is állítottam ilyet. Csak azt, hogy mindkét csoport nagy hátrányokkal indul (deficittel): a fogyatékkal élők fogyatékosságuknak megfelelő hátrányokkal, a roma gyerekek ( és a sok ezer meg tízezer nem roma gyerek) a szocializációjukból adódó hátrányokkal. Így biztos pontosabban érthető, miért hasonlítottam össze a két csoportot. Egyébként meg, ha már szóba került a romagyerek és az értelmi fogyatékosság összekapcsolása - hát ez egy óriási tévedés. Régebben valóban tömve voltak intézményeink roma gyerekekkel, mert az akkori oktatás még annyit sem tudott kezdeni velük, mint ma, 20 évvel később. Ma már nem így van - szerencsére.
Az integráció az én nézetemben elfogadást jelent - semmi köze oktatáshoz vagy más területhez- Emberi magatartáshoz, erkölcshöz, toleranciához annál inkább!

Juli, ha megírtam a posztot, küldöm, mert megér "egy misét"!
Zsuzsi | 2010. augusztus 29.
Zöldbéka!

Igenis van különbség a romagyerekek és az értelmi fogyatékosok integrációja között!
1. Nem minden roma gyerek fogyatékos!
2. Az integráció csak egy divatos szlogen. Engem pl. senki ne akarjon integrálni sehova. Van identitástudatom, és ha nem sértik meg, jól érzem magam a bőrömben. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Abban segítsenek, hogy megtaláljam a helyem a világban, ne pedig egy ketrecbe akarjanak belegyömöszölni. Volt már erre példa a történelemben bőségesen, a következményeit Ti is tanultátok.

Juli!
Az integráció sokfélét jelenthet, én az integrált oktatásban vagyok jártas. Tehát általában beszélni erről a témáról nem lehet. Szerintem!
Juli | 2010. augusztus 29.
Kedves Zöldbéka és más Kommentelők! Ha úgy látjátok, hogy a két téma egy tető alatt megfér, akkor rendben, ezt Ti tudjátok jobban. De én azért még mindig úgy gondolom, hogy a fogyatékkal élő gyerekekről is lehetne kezdeményezni beszélgetést, mivel itt csak egy bizonyos szempontból merül fel a velük kapcsolatos kérdéskör. Persze, hogy vannak olyan dolgok, ahol közösek a problémák, de azért akadnak mindkét esetben speciális gondok.
zöldbéka | 2010. augusztus 29. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Juli!
Én nem látok különbséget a romagyerekek és a fogyatékos gyerekek integrációja között.Ugyanazok jellemzik mindkét csoport integrációját. Röviden, a teljesség igénye nélkül:
- mindkét réteg jelentős deficittel indul
- a legtöbb fogytékkal élő gyermek pontosan olyan mostoha körülmények között él és nevelődik, mint a cigánygyerekek - ilyen szempontból én csak megsegítésre váró emberkéket látok
- mindkét esetben anyagi érdekek húzzák és taszítják ide-oda a gyerekeket, közben elvész a gyerek
- nincsenek kiépülve a segítő rendszerek vagy rosszul működnek, vagy megvan kötve a kezük
- új intézménytípusok jönnek létre vagy más, meglevő intézménytípusok kénytelenek felvállalni a feladatot, amelyek nem tudják jobban betölteni szerepüket, mint a régiek (a fogyatékkal élők esetében ezeket építik le)
- a pályázatok, támogatások nem vagy alig jutnak el azokhoz, akikhez kellene, akkor se biztos, hogy arra használják, amire valóban szükséges lenne, vagy nincsenek egyáltalán
- A gyerekek integrációjának és felzárkóztatásának folyamatában több lépcsőfok is kimarad, úgy akarunk lépni, hogy közben ugrani kellene a célok érdekében - már a gyerek megszületése után ott kellene lennie a családsegítő szolgálatnak, védőnőnek stb.
- nincs elég képzett szakember, a normarontás ellenben általános jelenség az oktatásban is - minden szintjén
Lehetne folytatni, de a probléma azonos. Azt állítom, hogy ezeknek a problémáknak megoldója csak az óvodában,iskolában levő pedagógus lehet (ne), ha alkalmas lenne rá. Sajnos, mint a tapasztalatok mutatják, a legtöbb esetben nem alkalmas. Jó lenne magunkkal szemben is kérdéseket megfogalmazni:
- fel vagyunk-e készülve az osztályunkba kerülő gyerekek szocializációs hátrányaiból adódó problémák leküzdésére?
- Ismerjük és alkalmazzuk-e ennek érdekében a modern pedagógia eszközeit: differenciálás, koopratív munka,szabadtanulás stb? Ha igen, akkor valóban tudjuk-e használni ezeket - vállalva a vele járó "túlmunkát"?
- Megvan-e bennünk az akarat,a döntés, hogy valóban szeretnénk segíteni a gyereknek és valóban tesszük-e?
STB.,stb.
Ha ezeket ma egy tantestületben felteszed, a jóesetben meghallgatják és nem történik semmi, rosszabb esetben veled lesz problémájuk és ugyanúgy nem történik semmi és ahogy Rita esetében meg még tudnék sorolni konkrétan még tucatnyit: te leszel a bűnös, az üldözendő, mert ilyen kérdéseket mersz feltenni.

Mikor elolvastam Géza könyvét, a Kiútkeresőket, akkor azt mondtam magamban: jé, ez íródhatott volna az én gyerekeimről is. És tényleg.
csilla | 2010. augusztus 28.
1. családgondozóként iskolát keresünk a gyámügyi előadómmal: nem sni-s, 17 éves, általános iskola 8. osztályában 6 tantárgyból bukott tanulónak, akinek most a sikertelen pótvizsga után határozattal megszüntetették tanulói jogviszonyát.
segítetek? lehet itt még segíteni? ki mulasztott, kik mulasztottak?
2. Nem lehetne összehangolni az oktatási intézmények pótvizsgáztatását? arra gondolok, hogy az általános iskolában mondjuk augusztus 15-20-ig, a középfokú oktatási intézményekben meg augusztus 21-25-ig. van ennek valami akadálya?
A középiskolák a mi térségünkben sokszor találkoznak azzal, hogy a 8. osztályos gyermek még ilyenkor pótvizsgázik, és így a középiskolák bizonytalanok az osztálylétszám kialakításánál, annál is inkább, mivel sok szülő a középiskolában osztályt ismétlő gyermekének is ilyenkor akar iskolát váltani. ez csak a mi térségünkben probléma?
Zsuzsi | 2010. augusztus 28.
Az értelmi fogyatékosok integrációja elhibázott politikai döntés volt, amit úgy tűnik, senki nem akar helyrehozni. Éppen azt sérti a legjobban, aminek a nevében a létjogosultságát hangoztatják: az esélyegyenlőséget. Mert amellett, hogy nem minden gyerek integrálható, már csak hab a tortán, hogy a pedagógusok sincsenek erre felkészítve. És nem a 30-60 órás gyorstalpalókra gondolok, hanem a tanárképzés első napjától indított komoly szakmai ismeretek megszerzésére.
Az integrációba bekerülő értelmileg sérült gyerekeknek a normál iskolákban esélyük sincs arra, hogy akár csak egyetlen egyszer valamiben ők legyenek a legjobbak, legügyesebbek. Ha valamivel, hát ezzel végleg meg lehet nyomorítani őket és a családjukat is. Vannak persze kivételek, nekem is volt ilyen tanítványom, de a számuk annyira elenyésző, hogy nem indokolja a rendszer fenntartását.
Örülnék, ha erről a témáról vitát indítanátok, mert mondanivalóm nekem is lenne bőven!
Juli | 2010. augusztus 28.
Kedves Béka! Indítottatok egy új témát a fogyatékkal élők integrációjáról. Nincs kedved egy oldalban azt, amit itt kommentben összefoglaltál megírni vitaindításként? Van ugyan köze egymáshoz a két ügynek, de a romaprobléma (csak részben a romaintegráció) , amiről Nóra sorozata szól, más hangsúlyokat jelez. Jó lenne viszont, ha nem sorvadna el ezen belül a Ti témátok. Előre is köszönöm, ha megírod.
L. Ritók Nóra | 2010. augusztus 28. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Azt írod, Csilla, hogy ne szégyeljük bevallani, hogy a szakma tévedett...Sosem vallja be senki. Sem a pedagógus, sem a hivatal, senki, aki azon az oldalon van. Nemrég nagyon rossz helyzetbe kerültem egy gyerek kiemelése miatt, még várom, hogy csituljanak az indulatok, addig nem írom meg, mert másokat ( a családot) hozzam rosszabb helyzetbe. Csak annyit most, hogy felelősségek sora derült ki a kiemelés kapcsán, amit én kezdeményeztem. És tudod mi történt? Ahelyett, hogy beismerték volna, hogy hibáztak, nem figyeltek, rossz döntések sorát hozták, egy hónapig visszmenőleg jegyzőkönyveket gyártottak, teljesen fölöslegel látogatásokat tettek (amit előtte sosem), aztán támadásba lendültek, hogy bebitonyítsák, én vagyok a hibás mindenért (meg persze a cigányok, dehát ezt mindenki egyből előkapja), ők maguk a tökéletesek. És ebben mindannyian egyetértettek: az általános iskola, a családsegítő, a gyámügy, a védőnő, és a jegyző is...Úgyhogy azt hiszem, az is egy paradigmaváltás lenne, ha ez a réteg beismerné egyszer: bocs, és sem vagyok tökéletes, velem is előfordul, hogy hibásan döntök.
zöldbéka | 2010. augusztus 28. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Nekem ezt nagyon nem kell kommentálnom: a Zöld könyvben Csépe nagyon is konkrétan kimondja az egész rákfenéjét: a normatíva, a rendelkezésre álló támogatások mértéke döntően befolyásolja, hogy ki milyen iskola típusba kerül, kinek milyen fejlesztés jár, illetve milyen támogatásra lenne szüksége. Ráadásul:„Ma Magyarországon a szakdiagnózisokért felelős szakemberek, bármely intézménytípusban dolgozzanak is, beméretlen, normaértékek nélküli eljárásokkal, esetleg külföldről beszerzett, a szerzői jogokat sértő tesztmásolatokkal, nemritkán rossz minőségű magyar adaptációkkal dolgoznak. … Megállapítható tehát, hogy mivel Magyarországon nincs egységes diagnosztikai rendszer, egységes, országos érvényű diagnosztikai protokoll sem létezhet.” Csépe Valéria, Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért, 2008
Amíg az "anyagi" eszközök döntik el, hogy egy gyermek értelmi fogyatékos vagy sem, addig kár itt mindenről beszélni.
Azért egy konkrét példát mondanék: az (enyhe értelmi fogyatékosok)SNI-a gyerekek száma a gyógypedagógiai iskolákban (kisegítő) drasztikusan csökkent az elmúlt években (nálunk 120-150-ről 50-re), addig a velünk egy épületben levő többségi iskolában a tanulók majd fele SNI-a, SNI-b gyerek. "Természetesen" ott nincs gyógypedagógus alkalmazva, fejlesztő pedagógus se nagyon. A mi iskolatípusaink, úgy látszik, szép lassan elsorvadnak az "integráció" jegyében. Az senkinek nem tűnik fel, hogy ezt már megjátszotta néhány ország (pl az olaszok), akik megszűntették az iskoláztatásnak ezt a fokát, majd kétségbeesetten próbálták visszaállítani. Olyan ez, mit a 80-as években a bölcsőde bezárások, most meg kétségbeesetten és sűrgősen próbálják visszaépíteni - persze sokkal többért, mit, amit nyertek annak idején. Azt gondolom, hogy össze-vissza kapkod az ország, egymással ellentétes, de legalábbis így is- úgy is értelmezhető törvények vagy éppenséggel rossz rendeletek kuszaságában elvesznek a gyerekek.
Nagyon jó lenne, ha végre ezek meghozatalába beleszólhatnának azok is, akik valóban ott állnak a végeken "egyszerű" pedagógusként, akik valóban értenek hozzá a gyakorlatban és nem csak elméletben, mert e kettő ritkán fedi egymást.Mert akkor ez a pedagógus el tudná mondani, hogy nem szabad 25 fős osztályba 8 SNI-s gyereket "integrálni" - persze így nagyobb a normatíva - köztük 5 SNI-a, egy mutista, egy autisztikus, a többiek magatartászavarosak és minden dis-es problémával rendelkeznek.
Addig meg ül az autisztikus (vagy autista??) gyerek nyolcadmagával a többségi iskola 25 fős osztályában: órán csak pörgeti ujjai között a ceruzáját,néha tagolatlan üvöltésben tör ki, míg társa, a mutista kislány évekig meg sem szólal - nem is fog, mert a tanító nem ért hozzá, a szerencsés esetben adott heti 1 óra fejlesztés meg nem elég és a tanító kétségbeesetten nézi csak, mert nem tud vele mit kezdeni. Tényleg ez az integráció?
csilla | 2010. augusztus 27.
Az integráció valyon mit jelent? Konkretizáljuk már a fogalmat!
Nálam: pedagógiai-szemléleti-módszertani, szociális: család, utca, település, kisközösség, fenntartó: elkötelezettség, támogatottság, törvényi háttér: számonkérhetőség, differenciálhatóság, elérhetőség szolgáltatásban, támogatott szolgáltatás és fizető képes szolgáltatás egyaránt.
méltányosság: a jogosultságok odaítélésének megszerzése kapcsán.
Ki a szegény? Boldogok a lelki szegények? Polcz Alain is tudna a gyógyíthatatlan beteg gyermekekről ma idevalót mondani. Ki a pedagógialag javítható és ki nem? Kinek az érdeke egy családban gondozott halmozottan fogyatékos gyermek törvény szerinti integrációja és kényszerű fejlesztése: vizsgáljuk már felül az SNI kódokat! ne szégyeljük már bevallani, hogy a szakma tévedett. Vagy akitől már átvettük a kódokat, korábban tévedtek, és a mai viszonyok között normatíve nem, intézményesülve meg pláne nem alkalmazhatók. Pláne nem általánosan: szegregáció, integráció, családi gondozás, anyagi eltarthatóság, otthoni ápolás, intézményi keretek.
szerintetek?
Zsuzsi | 2010. augusztus 27.
Igen, Zöldbéka, úgy vélem, az integrált oktatásra gondolsz. Hát az tényleg megér egy misét. Csak legyen, aki végig tudja ülni!!! Mert az illetékesek meg sem hallják a segélykiáltásokat.
Juli | 2010. augusztus 27.
Persze, Csilla! A konkrét esetleírások mindig nagyon tanulságosak.
csilla | 2010. augusztus 27.
Már többször írtunk más megközelítésben az ellátórendszer hiányosságairól, a hozzáállás módjáról, pedagógiai, fenntartói stb., fogyatékkal élők, vagy az oktatásban használt sni- fogalom körében.
több példát tudnék hozni a gondozottaim közül, milyen anomáliákon mennek keresztül, amelyben úgy éreztetik velük, hogy szülői felelősség,: pedig a rendszer hiányosságait projektálják rájuk, megoldási módként, felelősként megnevezne a szülőket. fellebezni segítek, együttműködő jegyzőt győzök meg, ne índítson szabálysértési eljárást, tankötelezettség okán. talán erről is nyithatnánk egy külön fejezetet, ezen a honlapon. Kérlek Zöldbéka indítsd, konkrét esetek nagyon tanulságosak lennének, és talán általánosíthatóak is.
próbáljuk meg!
nem csak a halmozottan hátrányos helyzetű a szegény, de lehet boldog is, ha a törvényalkalmazás joghézagaiban eligazodni nem tudó "szakemberhez" kerül egy-egy ember dolga.
Kedves Juli, mehet?
zöldbéka | 2010. augusztus 25. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Csatlakozom és csak ugyanezt tudom elmondani a pedagógia egyik területéről, a fogyatékos emberkék világáról. Megannyi megoldatlan probléma, ami annyira hasonlít Nóra gyerekeinek helyzetéhez, csak némiképp súlyosbítva az értelmi sérülések okozta örökös hátrányokkal. A szándék meglenne, tán az akarat is - legalábbis papíron, de a forrás, a szakember, a törvényi háttér összevisszasága stb. mind hátráltató tényező. És nem érdekel senkit, nem történik semmi. mintha nem is lenne fontos senkinek, csak az osztályokban ott álló kétségbeesett nevelőknek. Ennyi.
L. Ritók Nóra | 2010. augusztus 25. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Így van, tudom én is, és ez a legnagyobb bajom nekem is: pont oda nem megy pl. a családsegítő szolgáltatás, ahová a legjobban kellene. Ha van is álláshely, nem tudják betölteni hónapokig, aztán lesz végre valaki, aki ki sem dugja az orrát az irodából...
Persze legjobban annak a kommunikálása idegesít, hogy minden rendben van, a hangzatos szlogenek szintjén élik meg a pozíciókat, és nem törődnek vele, hogy a gyakorlat teljesen más képet mutat.
És hiába a sok szakértői vélemény, kutatás, adat, NEM VÁLTOZIK SEMMI. Sem ennél a kormánynál, sem az előzőnél.Csak fejlesztési tervek vannak, frázisokkal, és persze az ezt segítő rendszer, aminek a legfontosabb célja megfelelni ennek, igazolni ezt, mindenáron, akár csúsztatások árán is. Mikor fog a politikai vezetés szakmai szempontokat is figyelembe venni? Nem tudom. Mindig reménykedek. Most, a helyi választások előtt is. De nem vagyok túl optimista.
Bár most okos emberek azt mondták nekem, túl gyors vagyok, túl nagyokat akarok lépni,ezt nem lehet ilyen gyorsan, stb...Lehet. De megvan az okom rá. Már nagyon elegem van.
csilla | 2010. augusztus 24.
Szociális törvény: 2000 lélekszám alatt nem kötelező csaldsegítő szolgálatot létesíteni és fenntartani.
finanszírozás: intézményi társulások: polgármesterek által képviselt társulási tanácsok döntik el, hogy pl: x számú település pályáz-e pszichológusi létszám bővitésre vagy sem. Valyon járda, homlokzatok , virágok, szökökutak látványosabb beruházás-e az amúgy is elöregedő lakosságú, településeken vagy a gyerekek életébe történő hosszú távú tőke befektetés az érték. megjelenik-e akként a döntéshozó képviselő testületek előtt, akik elé a társulási tanácsok határozatát, bizottságokba tömörült (költségvetési, oktatási, pénzügyi stb. az oktatási törvény is szól a társulási tanácsokról, érdemes beleböngészni, milyen demokratikusnak tűnik, csak az a baj, hogy a demokratikusan választott pozicióban ülő döntéshozók nem biztos, hogy szakember gyanánt választódtak be) polgármesterek hozzák.
Kedves Nóra, megint igazad van: egyéni érdek megjelenik a politikai generált szükségletben, kommunikáció média és mindjárt el is hiszik az emberek, ha több csatornán ezt hallják egy hétig, kialakul a közvélemény, mert máshonnan nem kényelmes tájékozódni, hogy ez így vagy ,másként van: ki is alakult a politikai közvélemény! Lemérik, publikálják, esetleg népszavazzák: tabuként elfogadjuk a következő választásokig. meddig?
ui: Gyermekjóléti szolgálatok alakítása született gyermeklétszámhoz van kötve: 700 gyerek. mellékesen megjegyezve az esetszám, ha jelzőrendszer minden tagja jól működik nagyon magas: na nem ez alapján létesítenek új munkakört a szolgálatoknál.
új magyarország fejlesztési terv 2007-2013. érdemes elolvasni: szép. És: ????
stb., stb. stb.....
L. Ritók Nóra | 2010. augusztus 24. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Igen, nekem is teszik nagyon, hogy ők tényleg építenek egymásra, nem párhuzamosan dolgoznak a különféle ágazatok.
Nekem meggyőződésem, hogy e nélkül az integráció, a felzárkóztatás nem vezet eredményre, akármilyen csudatáblával, módszerrel tanít az iskola... Hát mégha a csudamódszer is sántít...Össze kell kapcsolni a területeket, erősíteni egymást.
Sajnos, ez a döntéshozókat nem érdekli. Helyette maximum azt látom, hogy úniós pénzekből, a meglevő rossz rendszer mellett, annak hibáit pótolandó próbálgatnak új intézménytípusokat, pl. Biztos Kezdet Házak, Tanodák,stb. amik azt a munkát végzik, amit az iskola, óvoda, családsegítő stb. nem végez el, pedig az ő dolga lenne...És persze az állam fenntartja azt is, ami nem működik jól. Emezek meg gyűrik, ameddig a támogatás tart, aztán vége.
Zsuzsinak meg a pedagógusokkal kapcsolatban van teljesen igaza. A jó szakemberen múlik minden. Vagy a jó emberen.. mert minden más megtanulható.
Zsuzsi | 2010. augusztus 23.
Kemény dolgokat mondtatok, és lehetne még tovább folytatni, de nem kívánok politikai fejtegetésekbe bonyolódni, ezért inkább a cikksorozat pedagógiai tanulságát emelném ki. Nevezetesen azt, hogy a jól működő oktatási rendszerekben a tanároknak hányféle szűrőn kell átjutniuk ahhoz, hogy a katedrára kerülhessenek, míg nálunk csak az nem lesz pedagógus, aki nem akar. Azért ez elkeserítő.
csilla | 2010. augusztus 23.
A skandináv szociális ellátó rendszer együtt dolgozik az oktatással, foglalkoztatással, egészségüggyel, munkaügyi központokkal. a részmunkaidős foglalkoztatás, a bértámogatott munkahelyek nemzeti érdeket képviselnek. a szociális, egészségügyi támogatások a középréteg jövedelméből indulnak ki. a skandináv modell nagyszerűsége abban rejlik, hogy rendkívül nagy az állam felelősség vállalása mindegyik területen. ő úgy gondolkodik, hogy hosszú távon megéri. ha sokan foglalkoztatottak, részmunkaidőben is, akkor több a befizetés, a teljes körű foglalkoztatásra törekszik. így egyszerűbb formálnia a piac szabályozta munkaerő képzést, és nem tűnnek kapkodásnak az olykor bevezetett enyhe reformok sem. az oktatás nagy jelentőséget kap, mert érték a gyermek.
A szociális ellátórendszer egyablakos, ami annyit jelent, hogy a munkaügyi központ egy épületben van gyermekjóléti szolgálatnak megfelelő intézménnyel, a családsegítő szolgálat, a rehabilitációra szoruló emberek ellátó rendszerével,közösségi terekkel, ráadásul mindenki látja mindenki regiszterét, vagyis egyszerűen lehívhatók az adatok bárki, azaz bármelyik intézmény ügyintézőjének számára, ami a családokon való segítés ügyintézését könnyíti meg.
Dr. Csoba Judit nyomán, aki már ezt ezer éve preferálná magyarhonban, ha ezt valakik meghallgatnák. szemléletváltás: segítés, oktatás, foglalkoztatásra való törekvés, integrált ellátó rendszerek.
a nők, főleg az egyedül álló nők foglalkoztatása, állásba kerülésének támogatása, vagy az oktatásuk, képzésük, a gyermekszületés számának növekedése okán és a szingli élet ellen, kifejezetten preferált lenne, a mai egyszülős modell, és a házasságon kívül, csak együttélés kapcsán született gyerekek számának növekedése kapcsán is.
a volt szocialista és a skandináv modell közötti különbség a hatékonyságban van.
kedves Nóra! te látod az oktatást ezen országban, én meg hallgattam a szociális részt. valyon, akik döntéshozó helyzetben vannak, ennyi elkészült tanulmány és hazai szakember javaslatára valyon miért nem ezt szorgalmazzák?
talán más az érdek, más az érték, más a politikai szükséglet?
És itt talán kapcsolódna a pedagógia a szociális munkához is? érdekes!
L. Rirók Nóra | 2010. augusztus 23. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Van egy finn iskola, Helsinkiben, akikkel kapcsolatban vagyunk. Már többször sikerült tanulmányutat szerveznünk egymáshoz. Legutóbb mi voltunk. Azt a hihetelen rendszert tanulmányoztuk, amit az állam fenntart azért, hogy délután ne csavarogjanak, kallódjanak el a gyerekek. Annyi pénzt fordítanak erre, hogy ezt a mi viszonylatunkban alig lehet elhinni. Az oktatási rendszerüket korábban tanulmányoztuk, bár most is voltunk több óralátogatáson is. Most leginkább a nyelvóra izgatott, hogyan érik el, hogy a középiskola végére mindenki beszél legalább két nyelven, és a vizsgája is megvan...
Igen, a cikknek sokkmindenben igaza van. Nálunk ezek is hiányoznak. És sokminden más is. Leginkább talán az eltökélt, hoszú távon gondolkodó átszervezés, és a hozzá rendelt pénz. Mi kapkodunk, ész nélkül, most így, pár év múlva úgy...Ma reggel a Kossuthon az egyik államtitkár pl. arról beszélt, hogy mégiscsak jobb lenne a szegregált cigányiskola, mint az integrált oktatás....és még tudnám folytatni a sort, gondolom ti is...
Zsuzsi | 2010. augusztus 23.
http://tanulasmodszertan.blog.hu/2010/01/05/mitol_sokkal_jobb_a_finn_iskola_1_resz

Ezen a linken megtalálhatjátok a 2.-3.-4. részt is. Érdemes elolvasni. Elgondolkodtató....
L. Ritók Nóra | 2010. augusztus 22.
Azt tudom, hogy kapcsolódik: sehogy. Azt, hogy kellene, azt tudom. A "hogyan" már sokkal nehezebb. De talán úgy, hogy az egyén, vagyis a gyermek legyen a fontos, az ő szükségleteivel, helyzetével, ha tetszik kompetenciáival, és ne a pedagógus oktatási folyamata (adminisztratív megfelelése). Hogy az oktatás olyan képességekkel ruházza fel a gyereket, ami alkalmassá teszi a változásokhoz való gyors alkalmazkodásra. Hogy a személyiség érdekelje a tanárt, a rendszert. Hogy a társadalom szükségleteire reflektáljon az oktatás. (lásd szakképzés, vagy felsőoktatás).
Tudom, ezek nagy szavak. Vagy lehet, hogy túl kicsik..Sokszor mondták már nekem, ha értetlenül felvetettem egy-egy problémát,hogy nem értem a nagyobb összefüggéseket, csak a logika mentén próbálok meg gondolkodni, de a valóság az más, ott "magasabb"szempotok irányítanak.
Tudod, Csilla, talán az a hőn áhított paradigmaváltás kellene végre. Legalább a pedagógusok szintjén.De hogy ez mitől indulna meg? Talán a pedagógusok szükségleteitől? Ahhoz kellene előbb társítani dolgokat, hogy aztán ők is változtathassanak?
Olyan bonyolult, és egyben gyönyörű dolog ez a pedagógia, a maga viszonyrednszereivel, a függőségekkel, okokkal, és okozatokkal.
Mindegy, mire jutunk. Jó boncolgatni. Ez biztosan segít a megértésben, tisztánlátásban...
csilla | 2010. augusztus 21.
Kedves Nóra!
Amikor elolvastam a gondolatébresztődet ugyanezek a gondolatok születtek meg bennem, de ömlesztve. le sem tudnám hirtelen reagálni a képeket, amiket felébresztettél bennem. annyira tömör a gondolatébresztőd, hogy minden mondatot önálló gondolatsort tudna indítani bennem. Korosztály, szükséglet, elvárások, társadalom, régió, közösség, szomszédság, stb. Nagyon sok dimenziója van. Réteghelyzet, kisebbség, etnikum: mind más jelent, mint integráció: ezt a politika tudja. Mi egy páran érezzük, és ehhez mit tesz hozzá a média, ami ma a társadalmunkban nagyon meghatározó: közvetítő érték. szükségletformáló, értékformáló értékközvetítő, szükségletteremtő és értékteretmtő eszköz. Mond meg, hogyan tud ehhez kapcsolódni a pedagógiai, mint képző és nevelő intézményesült felsőoktatási, alsó nevelés rendszere?
L. Ritók Nóra | 2010. augusztus 21. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Igen, a szükségleteken már én rengeteget agyaltam. Hogy hogyan épülnek egymásra, mennyire lehet próbálkozni fentebb, ha lentebb nem biztos az alap, stb..Azon is, hogy kinek az elvárásai jelennek meg az egyes szinteken...hogy hol jön képbe az ember, az életszükségletek kielégítése után, sőt azon is, hányaknak sikerült az ingadozó, vagy hiányzó alap ellenére tehetségét kibontakoztatni, kitörni, más lenni...Hogy mikor van az a pont, amikor már nem olyan fontos az alsó szint...hány éves korban erős annyira egy gyerek, hogy érdemesebb foglalkozni a felső szintekkel, mert az adhat kitörési pontokat..
Amikor valahol támogatási lehetőség van, én is megértő vagyok, ha mondjuk nem a mi alapítványunk, ami művészetoktatással (is) foglakozik, hanem mondjuk a gyermekétkeztetés, vagy valamelyik kórház kap prioritást, hiszen egy alapszükségletet elégít ki, a biztonsági szükségleteket. Aztán, eszembe jut, hogy azok a dolgok, amelyek emberré tesznek bennünket, éppolyan fontosak. Nehéz kérdés ez nekem, mert a hamozottan hátrányos helyzetű gyerekeknél gyakran nincs lehetőségem arra, hogy az alsó szintet erősítsem, és a nélkül mennyire lehet hatékony a többi...Szóval érdekes, én is kíváncsi vagyok, ki, hogy látja ezt...És persze akkor vagyok a legjobban elkeseredve, ha olyan pedagógussal beszélek erről, aki nem is tudja, mi ez...Persze biztosan e nélkül is lehet jól csinálni..
Na, és abban teljesen igazad van, hogy a pályázatok azok éppen nem az esélyegyenlőséget támogatják...nem is értem, miért kell bele az a hülye táblázat, amiben megfeleltetik ennek a pontnak is. Mikor már a kiírásnál ellehetetlenítik az egyenlő hozzáférést. Igaz, ettől persze be lehet x-elni, hogy nincsen benne a nemek szerinti megkülönböztetés...és sajna, ez elég is a megfeleléshez.
csilla | 2010. augusztus 21.
Egy újabb megindító, gondolkodásra és töprengésre késztető írás.
Ahányan olvastuk most ezeket a sorokat, lehet, hogy mindenkiben más lesz a motiváló tényező, hogy kommentet írjon.
Szükséglet: mi is ez? Kié is? az emberé, az egyéné?
Esetleg a közösségé, a társadalomé? szükséglet, vagy elvárás? ki jeleníti meg?
Történelmi szükséglet vagy alkalmazkodás?
Mentor vagyok egy pályázati programban, amely a szociális földprogram nevet viseli. Ötödik éve csináljuk, vannak már állandó családjaink, amely okán kezdünk szerves közösségé kovácsolódni. de ez szörnyű is egyben: a pályázat elnyeréséhez jövedelemhatár az egyik feltétel. a jelentkezések száma mindig többszöröse annak, amennyien részt vehetnek a programban.
Szeretem csinálni ezt a feladatot.
az idén azzal az összeggel csökkentették a támogatások összegét, amelyeket belépőkre, mentálos tájékoztatásokra használhattunk. Esélyét a többségnek már a saját erre a célra kiírt pályázat is csökkenti.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.11.22.
A serdülők 80 százaléka nem él elég aktív életet, amivel kockáztatják az egészségüket a WHO új jelentése szerint
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete szerint a helyzet súlyos, lépéseket kell tenni, hogy a fiatalok többet sportoljanak, mert az inaktivitás veszélyezteti az egészségüket. „Sürgős politikai...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.11.22.
Maruzsa Zoltán: A gyerekek érdekeit szem előtt tartva hoztuk meg a köznevelési törvény módosítását
Mint mondta, az óvodába lépés halasztása eddig a jegyző hatásköre volt, januártól azonban ez átkerül a kormányhivatalokhoz, amelyek az Oktatási Hivatal országos adatbázisa alapján fogj...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.11.22.
Az Emmi ígéri, figyelembe veszik a szülő véleményét is az iskolakezdésnél
Megjelent a Magyar Közlönyben egy kormányrendelet, ami több jogszabályt módosít a 2020-tól megváltozó beiskolázási és óvodakezdési rend érdekében. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma...
(Forrás: index)
--
2019.11.22.
Az Emmi a pedagógustüntetésről: S.O.R.O.S.
"A pedagógus és más szakszervezetek által ma bejelentett tüntetés, ismét az ellenzék és a Soros-hálózat politikai céljait, nem a pedagógusokat, pláne nem a gyermekeket szolgálja. Ugyanazok...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.11.21.
Nádori Gergely: A rossz oktatás is életeket követel
Azoktól a gyerekektől, akiknek ma nem nyújtunk megfelelő oktatást, tíz-húsz évet veszünk el. Mindezt a Családok éve és a Legfőbb kincsünk a gyermek transzparensek alatt. A legfurcsább,...
(Forrás: index)
--
2019.11.21.
Ha lesz budapesti szuperegyetem, a körvonalai már látszódnak
Polónyi István oktatáskutató a HVG Diploma 2020 kiadványának elmondta, hogy ezt a célt nem lehetetlen elérni, de éppen politikai döntés kellene hozzá. Szerinte ugyanis az, hogy egy magyar...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.11.21.
Nem mondom a gyerekemnek, hogy hazudjon, csak azért, hogy támogatást kapjunk
Elkezdődött a gyermekek otthongondozási díja (gyod) kapcsán az otthon ápolt gyerekek állapotfelmérése. Úgy tűnik, hogy a szülők nem véletlenül féltek a szigorú kritériumrendszertől....
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.11.20.
Harcolhat-e az iskolapszichológia a gyermekjogokért?
Nálunk nem az a legnagyobb baj, hogy nem elég gyors a folyamat, hanem, hogy visszafelé megyünk – és maguk a jogok sérülnek. Ahogy a diákoknak már nincs véleményezési joguk az iskolaigazgat...
(Forrás: mérce)
--
2019.11.20.
Emberi Erőforrások Minisztériuma: A gyermekek védelme mindennél fontosabb
A gyermekek védelme, egészséges testi-lelki-szellemi fejlődésük biztosítása mindennél fontosabb a magyar kormány számára – hangsúlyozta az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) a gyermekjogi...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek