OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. szeptember 30.
» Hozzászólások (17)
Címkék:
   

Underground Kiadó

No kiadóm még nem volt. Egy darabig üldögéltem egy szép tavaszi napon és gondolkodtam, hogy miért nincs nekem. És mint minden korlátolt embernek, nekem sem jutott eszembe észérv arra vonatkozólag, hogy miért is ne kéne könyvkiadót csinálnom. Hát ha egyszer van egy halom kézirat, amit ki kéne adni, akkor épp itt az ideje kiadót csinálni. Kicsit telefonáltam erre-arra, és úgy tűnt, hogy nem is túl bonyolult dolog.

Magyaráztak ugyan mindenfélét magas alapköltségekről, de azt nem hallottam meg. Azt gondolom, hogy ha valaki rétegigényt akar kiszolgálni, akkor nem kell úgy tennie, mintha bestsellert akarna kiadni. Mint az underground zenében. Ha egy underground együttes kiváló zenét játszik, akkor havonta meg tudja a közönségével tölteni Pest valamelyik nagyobb kocsmáját. És nagyszerű minőséget adnak. És mindenki örül. És ez így van jól. Ebből nem következik az, hogy be kellene hatalmas alapköltségekkel cipelni a syma sportcsarnok teljes fény-, hang-, és színpadtechnikáját, vagy az összes sportcsarnoki széket egy ilyen kis füstös helyre. Az meg végképp nem következik belőle, hogy sportcsarnokokba kéne cipelni ezeket a zenekarokat. Az underground zene úgy jó, ahogy van. Alacsony költségvetéssel szűk réteg igényeit kielégítve, elhivatottságból, önkifejezési kényszerből.

Egyébként érdekes, hogy vannak együttesek, amiket évek alatt kihúz az underground-világból a közízlés. Talán éppen azért, mert ők változtatják meg a közízlést. De mindenesetre meglepően gyakran nem szerepelnek ebben az új helyzetben jól ezek a közösségek. Még ha gyakran azt is hiszik magukról, hogy ilyen fajta tömegsikerre vágynak. Talán így van a könyvekkel is. Meg a kéziratokkal is. Persze milyen jó lenne, ha nevelésről gondolt gondolataimat valami hatalmas nagy kiadó országos szenzációként nyomtatná, és már szervezné négy nyelvre a fordítását. De nem. Nem lenne jó. Utálnám. Mert születetten nem tartozom a mainstream-be. Mert a bestsellerek sosem jók. Amit mindenki ért, az olyan mint, amit mindenki meg bír érteni. Tautológia? Nem. A bestsellereket, meg az igénytelen tömegzenét alapvetően bunkóknak csinálják. Mert abból van elég. Nem bunkóból viszont nagyon kevés van. Ez persze nem baj. Ez a világ rendje. Csak nem kell ezt az egészet félreérteni. És legfőképp nem kell rossz minőséget sejteni az alacsony példányszám miatt.

Rég nem értem, hogy kis példányszámos (10-20db) könyveket miért nem adnak ki. Mindenki csak a sportcsarnokokra utazik. Sokszáz, vagy sokezer nézővel. Ez persze azért is vicces, mert Gutenberg óta volt némi változás könyvnyomtatás terén. A digitális előkészítést ma már digitális nyomtatási folyamatokat is követhetik. A technika már készen áll, a mérnökök befejezték a munkát. Ha volna olyan nyomda, amelyik direkt néhány-példányokra rendezkedik be, akkor lehetne bármilyen könyvet nyomtatni bármilyen kis példányszámban. Persze így valamivel drágább, mint ezresével targoncázni a tömegízlésnek való könyveket. Node nem olyan sokkal drágább. És könnyen lehet sokkal értékesebb is.

Nyáron hosszas keresgélés és véget nem érő egyeztetések után végül sikerült rádumálni egy igencsak jófej nyomdát, hogy próbálkozzon meg ilyennel. Ráadásul időközt kiderült egy ismerősről, hogy ő meg szeretne könyveket szerkeszteni, csak nem nagyon engedik őt még szép nagy kiadókhoz dolgozni. Aztán egy másik segítő is érkezett, aki meg marketing gyakornok és nagyon ügyes. Aztán meg a TűzRakTér is beszállt a segítésbe, adtak szinte ingyen irodát, meg internetet, meg helyet könyvbemutatóknak, meg mindent, amit kértünk. És így szép lassan összeállt az egész.

Meg abban is nagy változás van Gutenberg óta, hogy ma már majdnem mindenki tud gépelni. Sőt van gép. Nem is író, hanem számító. Amivel már nem nagy kaland a nyomdai előkészítés. Pláne, ha nem a politúrra vágyunk, hanem elég csak nagyjából simára gyalulni. Ha eltűrjük a rusztikus hatást. Mert persze, hogy egy nagyon profin megtervezett könyv az nagyon profi lesz. Egy rétegkönyv meg rusztikus lesz. Mint egy underground-zenekar hangzása. Viszont karizmatikus is lehet. Mert közel marad hozzánk az író. Mint egy kiskocsmában a zenész. Láthatjuk az író ujjlenyomatait a könyvünkön. Az jó.

A kiadó ezen fog állni, vagy bukni. Ha az olvasók abban élik ki magukat, hogy a könyvenként tíz helyesírási hibát kipécézik, és azon élcelődnek, hogy miért adnak ki ilyen szart, akkor nem lesz réteg-könyv-kiadó. Ha az olvasók azt fogják mondani, hogy navégre kézbe tudom venni ezt a valamit, akkor meg lesz ilyen könyvkiadó. Akkor kézbe fogják tudni venni az évek, évtizedek óta várt könyveket, könyveinket. Szóval mostmár elég gagyi kifogás, hogy „...de hol találnék hozzá kiadót?”. És egyébként is: mi tudjuk, hogy írsz.

Hanczár Gergely

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

csilla | 2010. október 18.
az enyémben sem az, pedig itt elméletileg mindenki ismeri egymás felmenőjét is: a putrit, az összeomlóban levő szocpolos házat, akik a két osztálynál többet csak számosságukban végeztek: négy első, két második, a bolti eladót, a spárból, a lidliből, a tescoból, (este kerékpárral járnak haza 18 km-ről a szomszéd városból, (se vonat, se busz közlekedés, se autó)és nekik még van munkahelyük: nem is tudnak részt venni egyetlen egy szülőin sem: nem együttműködők a pedagógussal, stb ....stb és a végén az a szülő, aki csak egy varrodában dolgozik, rehabos munkahelyen, és soha még a törtekkel való számításokat sem értette vagy a közfoglalkoztatott apuka, aki minimálbérért a gyereke szeme láttára végzi az út a munkához program gereblyézését, de addig is 70000 ft-ból él a család, nem a szociálisból, ami csak 25000 ft. Általános iskola 4. osztálytól mit is várunk el az oktatás expanzióját meghirdetett kormányok és az átlag alatt szerzett műveltséggel rendelkező roma és nem roma lakosságtól, mint együttműködő szülőtől, aki a házi feladatot, mint a gyakoroltatás egyik pedagógiai módszerét alkalmazó pedagógus partnere kell, hogy legyen? A gyerek meg közben nő növekedik tanévről tanévre, pedagógiai reformok és irányelvek születése mellett. Mi lesz veled emberke? mondta egyszer valaki.
hanger | 2010. október 18. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
igen Csilla, ez a kulcs: jól térképezik-e fel a mikrokörnyezetet. annyival egészíteném ki, hogy vajon figyelembe veszik az otthon lehetőségeit, kihívásai, kellően differenciáltak-e. ez meg legyen a tanár felelőssége. csak akkor segítsük azokat a csatornákat, amin keresztül a kommunikálni tud a szülő. hogy legyen természetes a szülőtől a tanítónéni felé egy olyan sms, hogy: "évikedrága, sajnos a mi kis pistink házifeladata mostanában nem könnyen készül, nagyi beteg lett, és nem nagyon van időnk mostanában figyelni a házi feladatokra is. legyen oly drága, és gondoskodjék most a segítségről. köszönöm. jucika"
vagy ez mindenütt természetes, csak az én mikrokörnyezetemben nem volt az?
csilla | 2010. október 18.
Kedves Hanger!
Tudod volt egyszer egy napközi, tanulószoba és iskolaotthon. Ma mégis a kis gondozottjaim azért kapnak feketepontot, egyest, mert így sincs kész a házifeladat!
Mégis kinek, kivel mi az érdeke? vagy célja? küldetéstudata, jövőképe?.....stb...stb....! számos helyet tudok, ahol ez jól működik, de sajnos több olyat, ahol nem. Én azt gondolom nem azzal van a probléma, hogy adnak-e házifeladatot, vagy buktatnak-e, hanem azzal, hogy egy nevelőtestület a saját mikrokörnyezetét jól térképezi-e föl? Akar-e hozzá alkalmazkodni?: vagy azt várja el, hogy hozzájuk alkalmazkodjanak olyan szülők, amelyek ilyen vagy olyan hátránnyal küzdenek, mint amilyeneket Te is említettél.
Diák éveim alatt számos jó pedagógussal találkozhattam: az egyik nem oly rég azt mondta, hogy kegyelem kettessel engedett át egy tanulót matematikából érettségi előtt: ma ennek a tanulónak bejáratott (keresik a vállalkozók, mert jó) könyvelési vállalkozása van. Mire is neveljünk?
hanger | 2010. október 18. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
a házi feladat intézménye talán nem rossz. és nyilván gyakorolni fogok a gyerekemmel, ha egyszer suliba megy. hiszen így fogom tudni versenyelőnybe juttatni azokkal szemben, akiknek a szülei nem értenek hozzá, vagy nem érnek rá, mert beteget ápolnak, mert meghaltak, mert betegek, mert alkoholisták, mert dolgoznak, mert nyomorognak, mert idénymunkások, mert délutáni műszakosok, mert ingázók, mert a nagyi már meghalt, mert mert mert. mert az átlagtaninéni azt fogja látni, hogy az én fiamnak milyen szép a házifeladata, és sokra fogja őt tartani. míg másokat meg nem. így működött gyerekkoromban is az iskola. ma is nyilván így működik.
ha valaki komolyan gondolja egy picit is az esélyegyenlőséget, akkor az kénytelen házifeladattal kapcsolatban is legalább ambivalensen viszonyuljon.
Zsuzsi | 2010. október 13.
Azt hiszem, elbeszélünk egymás mellett. Én egy szót nem ejtettem arról, hogy a gyakoroltatás a szülő feladata legyen. Én a leckéről beszélek. Ami, amióta létezik az iskola, volt, van és lesz. Vagy neked soha nem adtak fel semmit?! És ha igen, akkor azok voltak a rossz tanárok?!
Meg arról beszélek, hogy órák után hadd mehessen haza, aki tud. Én legalábbis minden nap hazavárom tanítás után a gyerekeimet. A gyereknek a családjában kell felnőnie, nem az iskolában. Nálunk is felvetődött egyszer az egész napos iskola gondolata, és ha hiszed, ha nem, nem a tantestület hozzáállásán bukott meg. A szülők szavazták le, az előbb említett indokom alapján.
terepmunkás | 2010. október 13.
Az elsőhöz: igen a buktatás a tanár kudarca - legtöbbször. De nem mindig. A buktatás mint fegyelmi eszköz (a szülők megregulázására) kimondottan undorít. Az egész napos suli is lehet bűnrossz. Meg jó is. S számomra nem elképzelhetetlen, hogy a gyakorlás is a suli feladata legyen. Én például olyan csoportban tanítok, ahol az. Három gyerekem van. Volt köztük, akivel tanulni kellett otthon is. Mert olyan tanára volt, aki feladta leckének, ami nem ért be. Nem örültem neki. A világ nem fekete és fehér.
Zsuzsi | 2010. október 13.
Ugye, azért az a mondatom is tudatosult bennetek, hogy a buktatást a tanár kudarcának tartom?! Mindennek ellenére tartom azt a véleményem, hogy a lehetősége igenis álljon fenn, és azt is, hogy a szülőnek van felelőssége a gyerek előmenetelében. Annak idején én is sokat gyakoroltam otthon, és nem azért, mert a tanító néni mondta, hanem azért, hogy könnyebben boldoguljak az iskolában. Ugyanis mindent gyakorlás útján tanulunk meg. Az egész napos iskola a legnagyobb bűn a gyerek ellen. Persze, vannak, akik csak ott vannak meleg helyen, meg ott kapnak ételt, de a tanulási problémás gyerekek egyéni törődést igényelnek, és akármilyen ügyes a pedagógus, csak töredék időt tud fordítani egy-egy gyerekre, mint amennyire szüksége lenne. Az integráltan oktatottaknak pl. kimondottan személyre szabott törődésre van szükségük. Az iskola nem gyermekmegőrző, hanem oktatási intézmény, ezért a hatékony munkában igenis szerepe van a családnak is.
Ha van gyereketek, ne mondjátok már, hogy egyszer se ültetek le vele tanulni!!! Akkor meg miről beszélünk?! Ha nincs, akkor ugyanez a kérdésem!!!
hanger | 2010. október 12. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
terepmunkás,
eszembejut miattad egy apuka öcsém osztályából. a taninéni kitudja mióta sorolja már, hogy a kedves szülőknek mit kell a gyerekkel gyakorolni, és hát a gézuka az tényleg nagyon sokat kell otthon gyakoroljon a szülőkkel, mert gézuka így-úgy... egy idő után elfogy a papa türelme: "kedves tanárnő. én pincéreket tanítok. még soha senkit sem küldtem haza a mamájával gyakorolni, ha egyszer nem tudta rendesen megtartani a tálcát. azért hozzám jár tanulni."
hanger | 2010. október 12. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
a buktatás az én szememben a bolsevik-mensevik kérdés. vagy eltévedt bárány esete. ha mutatnak nekem egy gyereket, aki rossz volt, majd megbuktaták és jó lett, akkor elhiszem, hogy a buktatás nem rossz az egyénnek. én még olyanrl nem hallottam, hogy valaki nem tanult rendesen, megbuktatták, és akkor végre megtanulta a történelmet, hiszen másodszor is meghallgatta. hogy vajon fenyegetésnek milyen a nem megbukó gyereknek, hogy "na nézd, ha nem tanulsz, akkor ilyen nagyot tudunk belédrúgni", azt nem tudom. talán érdemes lenne elolvasni egy halom tanulmányt ezzel kapcsolatban. tuti van. persze nem tudom, hogy miért csak a buktatás az, amit ilyen fenyítőeszköznek tudunk szánni.
lehetne sokkal gorombább eszközökkel is példát stauálni. az intézményesített megszégyenítésnek azért van jópár eszköze. miért folyton csak a buktatásról beszélünk?
terepmunkás | 2010. október 12.
Én nem hiszem. Nem hiszem hogy a pedagógusok többsége ilyen. Naná, hogy van rossz tanár.De nem a többség. És a kardról: miért kell, hogy olyan iskolát tartunk fenn, ahol a gyakoroltatás a szülő feladata? Mintha nem tudnánk, hogy a szülő nem mindig korrepetítor. Miért ne lehetne olyan a suli, hogy a bevésést, gyakoroltatást is biztosítja. Miért, hogy ott a legkevesebb egész napos iskola, ahol legtöbb a segítségadásra lenne szükség? Milyen megfontolásból hárítjuk a családokra a munkánk egy részét?
Zsuzsi | 2010. október 12.
Ez sajnos így igaz. A tanárok nagy része hajlamos elfelejteni, hogy ő sem tökéletes. A gyerektől viszont elvárja. Mind. Külön, külön, a maga szakterületén. Meg se próbál közelíteni a gyerekhez. A probléma lényegét egyébként nálunk egy kis elsős fogalmazta meg. A tanító néni már vagy századszor ismételte neki ugyanazt ugyanúgy, mire a gyerek megszólalt: "Hát nem éjted, hogy nem éjtem?!"
A buktatást én megpróbálom úgy értelmezni, hogy Damoklész kardja a szülő feje fölött. Mert erre, sajnos, szükség van. Otthoni megsegítésre. Támogatásra.
Mindennek ellenére az a véleményem, hogy A BUKTATÁS A TANÁR KUDARCA!!!
kati tanító néni | 2010. október 12.
"mintha egy gyereknek megszépülne az írása ha elégszer mondjuk, hogy ronda, és ha elégszer adunk egyeseket neki a külalak miatt."
erről szól a buktatás visszaállítása. még egyszer, ugyanúgy, aztán ha még mindig nem tudja, megvonjuk a vállunkat, és letudtuk a problémát.
hanger | 2010. október 12. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
á nem kell aggódni, a középiskola csak átmenetileg tudja elvenni bárki kedvét az olvasástól és írástól. én kicsit több, mint tíz év alatt kihevertem, hogy mindenki azt mondta, hogy stílustalanul írok. meg rondán. meg rosszul. meg olvashatatlanul. meg rondán. meg rosszul. meg rondán. meg rosszul. és rondán. istenem desokat hallgattam, hogy csúnya az írásom! mintha egy gyereknek megszépülne az írása ha elégszer mondjuk, hogy ronda, és ha elégszer adunk egyeseket neki a külalak miatt. dejó, hogy nem vagoyk már iskolás.
Zsuzsi | 2010. október 6.
Gergő!
Én pedig külön köszönöm azt, hogy tehetségek után is kutattok! Nekem sok ilyen tanítványom volt, remélem, a középiskola nem vette el a kedvüket-erejüket az írástól. Most azon vagyok, hogy nyomtatásban is lássam a munkáikat, mert megérdemlik! Szurkolok, hogy a terveitek valóra váljanak!
Zsuzsi
hanger | 2010. október 3. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
kedves Nóra,
szívesen látunk téged is, meg persze a barátot is, meg barát barátját is. szerintem nem a piacot kell hibáztatni, hanem a népet, amelyik hajlandó kiszolgálni a piacot a vásárlásával. és egyébként szerintem meg nyugodtan örvendjünk a szép kornak amiben élünk. amikor lehet könyvet kiadni bárkinek. még ha esetleg költészete nem is tartozik a main-stream-be. pont ezt tesszük lehetővé. és ezt nem túl régóta lehet technikailag. szóval szép kor ez a mai. :)
L. Ritók Nóra | 2010. október 3. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Sok sikert Gergő!
Én is jelentkezem majd nálad...De most azért írok, mert épp tegnap találkoztam egy grafikus kollégával, aki (mint ugye mindannyian) a művészet mellett próbál valami megélhetési lehetőséget teremteni magának....és pont erről beszélgettünk..hogy miért nem lehet 5-10 könyvet kiadni. Érdekes dolgot mondott. Hogy pont egy olyan kötetet szerkeszt és illusztrál, amivel ez fog történni. Egy erdélyi költőbarátjáét, akinek nincs pénze kiadni, és most a kiadók sem taposnak a verseskötetekért. Ezért úgy tesz, hogy elkészítik, és ma már van olyan technika, hogy pendrive-on odaviszi a kisnyomdához, és mondja, hogy akkor most kér huszat. Ha azt eladja, annak a bevételéből újra nyomtat...Vicces persze, hogy ide jutottunk...de úgy látszik, a kultúra túlélési stratégiával is rendelkezik, és megkeresi a lehetőségeket.És azt hiszem, mégiscsak jó volt ezt a megoldást hallani, és a tiedet is, mert a piac mindent felülíró törvénye már néha elveszi a kedvem minden, általam értelmesnek tartott dologtól.Persze tudom, ez is viszonylagos. Hogy mi az érték. De azt gondolom, a viszonylagosságban is vannak mérhető értékek.
Csak valami miatt kevesen mérik ezt manapság.
meseszép | 2010. október 1.
szeretném olvasni a könyvlistát.
(sejtettem én, hogy a szakma nem ereszt :) és ettől boldog vagyok)
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.07.13.
Nkt - lakossági tájékoztató
LAKOSSÁGI TÁJÉKOZTATÁS a köznevelési törvény egyes változásairól és várható hatásairól.A dokumentum nyilvános, szabadon sokszorosítható, elektronikus úton is terjeszthető
(Forrás: resuli)
--
2019.07.13.
Osztrák magánegyetemi akkreditációt kapott a CEU
A döntést Dr. Iris Rauskala, Ausztria oktatásért és kutatásért felelős minisztere hagyta jóvá. „A CEU-val egy új tudományos központtal gazdagodik Ausztria. Az egyetem magyarországi helysz...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.07.13.
Osztrák magánegyetemi akkreditációt kapott a CEU
A döntést Dr. Iris Rauskala, Ausztria oktatásért és kutatásért felelős minisztere hagyta jóvá. „A CEU-val egy új tudományos központtal gazdagodik Ausztria. Az egyetem magyarországi helysz...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.07.13.
Köznevelési törvény: Áder Jánoshoz fordulnak civil szervezetek
A törvénymódosítást nem előzte meg szakmai egyeztetés; miközben a módosítások gyermekek, tanárok, szülők millióit érintik. A törvénymódosítás ellen több mint 40 civil szervezet é...
(Forrás: eduline)
--
2019.07.12.
Bódis József: Semmilyen jogosítványt nem akarunk korlátozni
Az iskolai osztályozással és szöveges értékeléssel kapcsolatban több koherenciazavart is észlelnek a jogászok a jelenlegi köznevelési törvény és az arra váró módosítások között –...
(Forrás: Magyar)
--
2019.07.12.
Nem lesz kötelező az osztályzat, de megszavazták a köznevelési törvény minden más változtatását
A képviselők 127 igen, 57 nem szavazattal és egy tartózkodás mellett szavazták meg a jogszabályt. Múlt hét kedden az előterjesztő emberi erőforrások minisztere kérésére – indoklás n...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.07.12.
Jövőtlen jövő – A kormány bezárja az oktatási kiskapukat is
A köznevelési törvény ilyen irányú módosítása illeszkedik azon rendelkezések hosszú sorába, amelyek mind-mind Orbán Viktor társadalmi víziójának kialakításához vezetnek. E vízióban...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.07.12.
Kezdődik: ma szavaznak az alternatív iskolákról, egy év múlva visszavonhatják a működési engedélyüket
El kell érni, hogy visszavonják ezt a tervezetet. Akkor is, ha ma megszavazza az Országgyűlés – mondta lapunknak Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének (AME) elnöke...
(Forrás: Népszava)
--
2019.07.12.
Ma szavaz a parlament az új oktatási törvényről, ami a szülők és a szakértők szerint is többet árt, mint használ
A tervek szerint ma szavaznak a parlamentben a köznevelési törvény Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által az országgyűlésnek június 11-én benyújtott módosító javaslatairól. A csomag...
(Forrás: Qubit)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek