OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. október 3.
» Hozzászólások (19)

LEVÉL AZ OKTATÁSÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁRNAK

OSZTÁLYFŐNÖKÖK ORSZÁGOS SZAKMAI EGYESÜLETE
e-mail: osztalyfonokok[kukac]gmail[pont]com
honlap: http://www.osztalyfonok.hu

Dr. Hoffmann Rózsa
OKTATÁSÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁR
NEMZETI ERŐFORRÁS MINISZTÉRIUM

Tisztelt Államtitkár Asszony!

Egyeztető megbeszélésre történő meghívását köszönöm. Csatoltan küldöm az egyesület elnökségének javaslatait, illetve az egyesület tagjaitól érkezett kérdéseket és javaslatokat.

A találkozón részt fogok venni, s egyúttal jelzem, hogy a csatolt levelet az egyesületi honlapon közzé tesszük.

Budapest, 2010.10.04.

Üdvözlettel,

Szekszárdi Júlia
az OFOE elnöke

I. AZ OSZTÁLYFŐNÖKÖK ORSZÁGOS SZAKMAI EGYESÜLETE ELNÖKSÉGÉNEK AZ OSZTÁLYFŐNÖKI MUNKÁHOZ KAPCSOLÓDÓ JAVASLATAI

Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete most ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Annak idején az a szakmai igény hívta életre, hogy továbbra is legyen gazdája az osztályfőnökség fogalmával jelzett szakmaiságnak. Az elmúlt 10 év alatt a problémák azonban sűrűsödtek, az iskolai neveléssel kapcsolatos gondok szaporodtak, a feltételek pedig folyamatosan rosszabbodnak.

Az osztályfőnöki tevékenységgel kapcsolatban szükségesnek tartjuk a következő lépéseket:

1. Az osztályfőnöki munka jelenlegi helyzetét feltáró országos vizsgálat
Indoklás: Az osztályfőnökség jelenlegi helyzetéről nincs pontos képünk. Országos vizsgálat e tárgykörben utoljára 1998-ban volt (ld.: http://www.ofi.hu/tudastar/pedagogusok-szakmai/igazgatok-tanarok). Azóta a helyzet alaposan megváltozott.

2. Az osztályfőnöki szerep pontos tartalmának meghatározása
Indoklás: A szerep tartalma pillanatnyilag esetleges, ellátása bizonytalan, pedig jelenleg az osztályfőnök az egyetlen nevesített felelőse a rábízott tanulócsoport nevelésének. Rendkívül nagy szükség volna az adott osztályhoz kapcsolódó tevékenységek körének – központilag keretjellegű, helyben a szükségletekhez igazítottan konkrét – meghatározására, és ezekhez megfelelő óraszámok hozzárendelésére.

3. A sikeres nevelési modellek összegyűjtése, közzététele
Indoklás: Ahol az iskolavezetés fontosnak tartja és a fenntartó lehetővé teszi, jól működő helyi rendszerek alakultak ki, melyeken belül az osztályfőnöknek megvan a helye a rendszerben. Fontos lenne a fejlesztésnél a meglévő pozitívumokból kiindulni, ezeket erősíteni.

A jelzett javaslatok megvalósításához, valamint a kapcsolódó szakmai diskurzushoz szívesen kapcsolódunk egyesületünk tagjainak szakértelmével, tapasztalataival, valamint komoly olvasottsággal bíró egyesületi honlapunkkal.

II. AZ EGYESÜLET TAGJAINAK KÉRDÉSEI, PROBLÉMÁI, JAVASLATAI

Miután az egyesület elnökeként megkaptam az államtitkár asszony meghívóját, elektronikus úton, valamint az osztalyfonok.hu honlapon kértem gondolatokat, ötleteket, javaslatokat az egyesület tagjaitól, illetve a honlap látogatóitól. Az összegyűlt válaszokat (tematikus csoportosításban, tartalmi változtatás nélkül) juttatom el Önökhöz.

Kérdések

  • Hogyan, milyen eszközökkel kívánja az oktatáspolitika az osztályfőnökök munkáját erősíteni?
  • Milyen garanciát tudnak adni, arra, hogy az egyházi fenntartású iskolák kiemelt finanszírozása mellett megmarad a világnézeti sokszínűség a közoktatásban? (Vagy ez már nem is cél?)
  • Hogy képzelik, hogy a pedagógusok (különösen a hátrányos helyzetű, sok deviánst tömörítő iskolatípusokban, körzetekben, tanintézményekben) felsőbb jogi rendelkezésekkel kikényszeríthető gyors paradigmaváltásra képesek, elfogadják-e a felgyorsítást?
  • Mi lesz az integrációval? Hova menjenek a leszakadók? Megoldódik a problémájuk, ha megbuknak? Már nem is törekszünk esélyegyenlőségre?
  • Az SNI-s és BTM-es tanulók integrációja kapcsán az intézmények számára lehet-e plusz forrás a személyi tárgyi feltételek javítására, iskolapszichológus, gyógypedagógus, ill. logopédus foglalkoztatására? Lehetséges-e az ilyen tanulókat fogadó osztályokban a maximális létszámot úgy meghatározni, hogy azt ne lehessen felfelé átlépni?
  • Az esélyegyenlőség területén, milyen konkrét lépéseket terveznek? ( Mikor értesítik az IPR-ben részt vevő intézményeket, a ma is érvényes rendelet szerint 2010 augusztusban eldöntendő pályázati támogatás eredményéről – ennek fedezete szerepel az elfogadott költségvetésben – tudom ez itt a zárójelben nem stratégiai kérdés, de azért érdekes.)
  • Milyen rendszerben, milyen szabályzókkal, s főleg milyen értékek mentén tervezik, a sokat bírált SNI integrációt visszafejleszteni? Mit kínálnak helyette?
  • Az államtitkárság akkor is hajlandó együttműködni a civil szervezetekkel, ha azok bizonyos dolgokat másképp képzelnek? Van-e szándék arra, hogy a civilek érdemben bekapcsolódjanak a döntések előkészítésébe? Ha igen, Önök milyen formában képzelik el ezt?

Szűcs Édua rajza

Problémák

Az osztályfőnökségről
Amíg az osztályfőnökség mint feladat, mint megbízás, nem kitüntetés a legjobbaknak, jelentős elismerés és megbecsülés által kísérve, hanem az iskolák döntő többségében kényszerűség, addig nem sok jót lehet várni.

Van kollégám, aki azt mondta, a bruttó hétezer forintos pótlékot inkább ő fizeti, de nem vállal osztályfőnökséget. Tapasztalataim szerint sok iskolában hasonló a mentalitás. Valljuk meg, ha visszaosztod az egyébként elvégzendő feladatokra fordított idővel, kétjegyű számot kapsz óradíjként.

Nevetségesen alacsony az osztályfőnöki pótlék. Főleg a fiatalabbak inkább néhány magánórát adnak, jobban megéri.

Az osztályfőnöki munka erősítését tartanám fontosnak. Pénzben is, lehetőségben is, fontosságban is. Az osztályfőnök kulcsszereplő lehet a „nevelés” megerősítésében.

Jó volna minden nap egy osztályfőnöki óra, hiszen a tömeges családi problémák miatt kevés gyereknek van része az ún. "egyszemélyes nyomon követésben", s kontroll, valamint érzelmi kötődés nélkül nem lehet hatékonyan gyereket nevelni. ( egyébként a középiskolás korosztály is igényelné, ha jól végeznék ezt a munkát az osztályfőnökök - természetesen megfelelő tanári motiváltság, hozzáértés, valamint anyagi elismerés hozhatná meg a kívánt eredményt).

Nem új dolgok kellenek, hanem sok közös játék, beszélgetés, élmény, s a pedagógus indirekt nevelő/fejlesztő eljárásai, ezáltal fejleszteni lehetne a szociális képességeiket, érzelmi intelligenciát, konfliktuskezelést.

Óriási szükség lenne egy felújított „családi kör” szerű tévéműsorra, mely után neves szakértők megszólalnának úgy, mint a 70-es években, hiszen a minta, modell szerep elengedhetetlen lenne.

Pedagógusok

Az idősebb kollégák nagyon sokan a kiégés határán vannak, nincs „menekülési út”; kényszerből dolgoznak a pályán, vágyakoznak a „régi, jó diákok után”, Számukra szupervíziót, mentálhigiénés tanácsadást kellene biztosítani, mert különben ők sem képesek hatékonyan ellátni a munkájukat.

A friss diplomások első tanévükben gyakorló éven lehetnének, s tapasztalt, motivált tanárkollégák mentori munkája mellett segítő osztályfőnökként, eltanulhatnának aprópénzre váltható módszertani kulturáltságot.

Az az elképzelés, miszerint egy tanárt több intézményben is foglalkoztatnak, szerintem teljesen rossz, mert aki mindenhol van, az sehol sincs. Az csak egy óraadó és nem kötődik semelyik intézményhez.

Ha minőségi oktatást akarunk, akkor azért áldozni kell. Ha nem áldozunk, akkor érjük be azzal, ami van. Nem a legtehetségesebb emberek mennek el pedagógusnak, hanem a maradék.

A mostani kormányzat állítólag elkötelezett a kisiskolák mellett. Pedig a mai tanulói és tanári óraszámok mellett bizonyos tárgyakat ott nem a legrátermettebb pedagógus oktatja.

A közismereti és szakmai tárgyaknál a szakmai felügyelet kérdése fontos lehet, de például az osztályfőnöki munkánál a szakmai szolgáltatáson lenne a hangsúly.

Pszichológus (iskolapszichológus) kellene az iskolákba és nem csak a hátrányos helyzetű gyerekek mellé. A középosztálybeli gyerekek is súlyos problémákkal küzdenek. Legyen pénze az iskoláknak problémakezelő, drogprevenciós és egyéb szolgáltatások fogadására.

Integráció-szegregáció

Fontos lenne, hogy az illetékesek a szegregáció - integráció kérdését pontosan körvonalazhatóan vázolják. Megmagyaráznák például Balog úrnak azt a kijelentését, amelyben az integráció első lépésének a cigánygyerekek szegregált egyházi iskolákban oktatását tartja.

Az elképzelésünk szerint akkor működhet sikeresen az integráció, ha a jelzett gyerekek mellett a tanórán a gyógypedagógus, vagy gyógypedagógus asszisztens is az órán van, hogy segítse a tanár és a diák munkáját.

Főleg a magatartászavaros gyerekekkel van gond. Mert, hogy joga van órára járni, meg minden. De a másik 20-25 osztálytársnak nincs joga a zavartalan tanuláshoz? Egy-egy problémás gyerek egész osztályok életét nehezíti x éven keresztül. Aki meg nincs azon az értelmi színvonalon, annak kínlódás normál képességű gyerekekkel együtt haladni. Hiába a fejlesztő és gyógypedagógusok plusz órái. Arról nem is beszélve, hogy nekik ezáltal sokkal több a heti óraszámuk, mint a társaiknak. Őnekik ez nem megterhelő, csak a normál intellektusú diákoknak?

Oktatás

Nem kellene megadni a lehetőséget a felsőben sem mindenkinek a javítóvizsgára. Vissza kellene térni a korábbi szokáshoz, miszerint három, vagy több tantárgyi bukás esetén automatikus legyen az évismétlés. Ne lehessen hat-nyolc tantárgyból pótvizsgázni!

A felsős tanulók heti óraszámát is vissza kellene emelni a korábbi mértékre. A megcsonkított (főleg természettudományos) tantárgyak oktatása ugyanis tragikomikus heti másfél órában. Pontosan ezeknél a tárgyaknál lenne szükség több tanórai gyakorlásra, demonstrációra, amik viszont most elmaradnak. A diákok többsége otthon nem tanul többet, legalább az iskolában mélyülne a tudásuk. Különben is enyhén nevetséges, hogy egy nyolcadikos diáknak esetleg napi négy órája van, de pár hónap múlva középiskolában meg 6-7. Arról nem is beszélve, hogy véleményem szerint sérül a sokat szajkózott esélyegyenlőség. Hiszen bizonyos fenntartójú iskolákban több órát tartanak, máshol meg, ha olyan szegény az önkormányzat, ragaszkodik az előírt minimális óraszámhoz, hogy ne kelljen többet fizetnie.

A diákok többsége meg úgysem siet haza és mindenféle hasznos elfoglaltság nélkül lődörög az iskola épületében. Arról nem is beszélve, hogy a manapság (vagy eddig?) favorizált oktatási módszerek - kooperatív, konstruktív, projekt - sokkal időigényesebbek, mint az ún. hagyományosak.

Szerintem az olyan modulokat, amiknek nincs konkrét továbbhaladásuk, gondolok itt a tánc és dráma, illetve a hon- és népismeret akármikre, meg kellene szüntetni, illetve tananyagát más tantárgyakba illeszteni. Az olyan tárgynál, mint a technika, pedig a gyakorlati oldalt kellene erősíteni az elmélet helyett.

Javaslatok

  • Javasoljuk a szakkönyvtámogatás visszaállítását.
  • A pedagógusoknak rendszeres időközönként legyen lehetősége (fizetett szabadsága) fél-egy év időtartamban tudományos munka, továbbképzés, tapasztalatszerzés céljából tudásukat megújítani.
  • Nyelvtanároknak a fentiekre az adott célnyelvi ország területén legyen lehetősége (pl. tanárcsere).
  • A béremelésnél is fontosabbnak érezzük a kötelező óraszám csökkentését. Az érdemi oktatási-nevelési munka megvalósíthatatlan, ez így hosszú távon csak a diákok és tanárok frusztrációjához, stressz-terhelésének növekedéséhez vezet.
  • A pedagógiai munkához a jelenleginél több asszisztencia lenne szükséges: nagyobb intézményekben munkaközösségenként legalább 1 pedagógiai asszisztens alkalmazására legyen mód. (Alternatívaként ezt a feladatot rá lehetne bízni a pedagógus-gyakornokokra is, akik ideális esetben pályakezdőként csak néhány órában taníthatnának, munkaidejük nagyobbik részében pedig segítő vagy szabadidő-szervezői feladatokat láthatnának el – és hospitáljanak!)
  • Az erkölcsi nevelés erősítésének szándéka mutatkozzon meg az Etika, ember- és társadalomismeret tárgyak óraszámának emelésében is (pl. minden évfolyamon legyen legalább heti 1 óra ötödiktől kezdve), és legyenek ötödik érettségi tárgyként választhatók. (Ezzel természetesen nem kívánjuk kisebbíteni a természettudományos tárgyak fontosságát, ugyanakkor azoknak sem biztos hogy használ a kötelező érettségi tárgyként való bevezetése.)
  • Amennyiben a közoktatás a tanulók 19-20 éves koráig kitolódik, a törvény biztosítson több eszközt e korosztály nevelésére, a kiskorú és nagykorú tanulók kezelése közti különbségek eltörlésére.
  • Szükséges az érettségi adminisztrációjának ésszerűsítése: a jelenlegi rendszer túlbonyolított és papírpazarló.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Zsuzsi | 2010. október 19.
Sajnos, lemaradtam a vitáról, ezért nem kívánom felülbírálni a leírt javaslatokat, bár, mivel más szemszögből is látom a dolgokat, talán érdemben is hozzá tudtam volna szólni. Mentségemre szolgáljon, hogy egy másik fórumon hasonló tervezetet állítottunk össze és küldtünk tovább. Néhány gondolatot azonban leírnék:
1. Csatlakozom az előttem szólóhoz. Kiegészíteném annyival, hogy egy project keretében végzett "szociális kompetenciák fejlesztése" c. egység ugyanolyan hatástalan, mint az etika tantárgy. Vannak ugyanis képességek, amiket nem lehet direkt módon fejleszteni...
2. Sajnos, osztályfőnök abból lesz, aki elvállalja, akár önszántából, akár kényszerből. Ez viszont nem jelent feltétlenül alkalmasságot is... És ha mindenkinek megemelnék a pótlékát, attól az alkalmatlan még nem lenne jobb...
3. Ma már a csapból is az esélyegyenlőség folyik. Biztosítani, megteremteni... Megteremtjük. Biztosítjuk. A mi iskolánk legalábbis igen. De akkor mi van, ha a gyerek és a szülő köszöni szépen, de nem kér belőle?!
Csavarhúzós | 2010. október 19.
>Az erkölcsi nevelés erősítésének szándéka mutatkozzon meg az Etika, ember- és társadalomismeret tárgyak óraszámának emelésében is (pl. minden évfolyamon legyen legalább heti 1 óra ötödiktől kezdve), és legyenek ötödik érettségi tárgyként választhatók.

-A magam részéről biztos vagyok abban, hogy az "erkölcsi nevelés" nem tanítható tantárgyként. A diák nem azért erkölcstelen adott esetben, mert nem tudja hogy mit cselekszik.
Sztálin is egyházi iskolába, majd szemináriumba járt, valószínűleg jelesre érettségizett volna etikából...

Az írás többi javaslatával mind egyetértek.
Juli | 2010. október 9.
Kedves Szumurri! Egyetértek, de az osztályfőnöki egyesület önmagában ehhez kevés. Mi szívesen kidolgozzuk azt a részét egy ilyen javaslatnak, ami a mi kompetenciánkba tartozik, de egy némi eredménnyel is járó fellépéshez szövetségesek kellenek, na és persze teljes nyilvánosság. Meg az, hogy a "szakma", ha még egyáltalán létezik, hajlandó legyen az egységes fellépésre.
szumurri | 2010. október 9.
Dehogynem, itt lenne az ideje. Ha visszanézed a hozzászólásokat (október 5.), pontosan innen indult az egész - ti. hogy a levélben szakmai szempontból irracionális vágyálmok keveredtek nagyon is valós problémákkal.
Egy szakmai szervezetnek először is ki kell alakítania a saját "diagnózisát" az oktatás állapotáról. Ehhez nagyon jól használható a "Zöld könyv" és az OECD statisztikái. Amikor ez elkészült, akkor egyeztetni kell a (mindenkori) oktatásirányítással, hogy ezzel (ti. a diagnózissal) kapcsolatban milyen állásponton van. A "terápiára" vonatkozóan ugyanis csak az után lehet javaslatokat tenni, miután tisztázódott, hogy mi a "beteg" baja.
Juli | 2010. október 8.

Kedves Szumurri! Nem lenne itt az ideje valami tartalmas, a kutatási eredményekre is hivatkozó szakmai állásfoglalásnak? Ha most civil vonalon lehet(?) elindulni, akkor ott kellene. Nincs ugyanis más eszköz a kezünkben. Az nem megoldás, hogy ironizálunk, dühöngünk, panaszkodunk, illetve elefántcsonttoronyba vonulva kerülgetjük a Radó Péter által emlegetett "implementációs gödröket". Persze remek szatírát lehetne írni az egészről, szerintem viccek is születnek, de ettől még szépen szétesik minden, és az eddigi eredmények (mert azért akadnak azok is) mennek szépen a kukába.
szumurri | 2010. október 6.
Dehogynem. Nőni fog az említett táblázatban a "Államadósság kezelés, államháztartás" sorban szereplő érték.
de attól még ki lehet (majd) számítani, hogy pl. a középfokú oktatás hány MÁV :-)))
Juli | 2010. október 6.
Hát nem tudod, hogy az előző kormányzat lenyúlta a pénzt, ezért nem jut most pedagógusbérekre meg a közoktatásra? Ejnye-bejnye, hát nem figyelsz oda a hírekre?
szumnurri | 2010. október 6.
Kedves Juli!
(Figyelem, cinizmus következik!)
Egyelőre nem tudsz mást tenni, mint várni - legalább a költségvetés elfogadásáig. Amikor ez megtörtént, megnézed az államháztartás konszolidált funkcionális mérlegét (az általános indoklás mellékleteként szokott megjelenni, asszem). Ebben megkeresed, hogy (pl. a GDP százalékában kifejezve) mennyit költenek/terveznek költeni az oktatásra ("Oktatási tevékenységek és szolgáltatások"). Ezt összehasonlítod az előző évek adataival, majd megkérdezed Rózsa asszonyt a legközelebbi találkozáskor, hogy ugyan mondja már meg e számok tükrében mitől jobb ő M. Bálintnál v H. Istvánnál?

Juli | 2010. október 6.
Kedves Szumurri!
Nem hiszem, hogy alapvető véleménykülönbség lenne közöttünk, de nehezen tudok belenyugodni abba, hogy ennyire tehetetlenek vagyunk. Azért a tegnapi (különben kedves és barátságos hangvételű) találkozó érzelmi csúcsa az volt, amikor a kezdeti üdvözlés végén elhangzott a "Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Nincs nekem bajom a vallással, de hihetetlenül anakronisztikusnak éreztem ott (enyhén szólva). No de most élünk, most nőnek fel a gyerekek, valamit mégiscsak kellene lépni...
szumurri | 2010. október 6.
Kedves Juli!
Az "előző vezetés" viszonya a "Zöld könyvhöz" - az én meglátásom szerint - elég furcsa volt. Minden valószínűség szerint elfogadta az abban foglalt állításokat (a "diagnózist"), sőt - részben legalábbis - egyetérthetett a terápiás javaslatokkal is. Viszont - gyakorlatilag - nem tett semmit a problémák megoldása érdekében. (Félreértés ne legyen, ez több mint bűn: hiba (volt).)
A jelenlegi vezetés - az eddigi reakciók, továbbá a oktatásirányítás környékén feltűnő emberek "tudományos munkássága (?)" alapján - a diagnózissal sem ért egyet, s "gyógyító tevékenysége" álproblémák (lásd: buktatás lehetősége alsó tagozatban) "megoldására" korlátozódott. (Eddig. Holnaptól akár szárnyalhatnak is, de félek, egy ékezettel kevesebb lesz...)
Juli | 2010. október 6.
No de a Zöld Könyvet nem az államtitkár asszony kezdte figyelmen kívül hagyni. Az előző vezetés sem vette igazán komolyan az abban foglaltakat. Vagy szerinted igen? Tegnap csak a Szárny és Teher került említésre, aminek ugyan vannak rokonszenves részletei, de kevés a közoktatás megújításához. A háborgáson kívül szerinted mit lehet csinálni? Valami szakmai dolgot, aminek látszatja is van.
szumurri | 2010. október 6.
Kedves Juli!
"Zöld könyv teljes negligálása, sőt diszkriminálása óriási csalódás"
Engedelmeddel - nekem nem az. Inkább azon csodálkoztam volna (ill. csodálkoznék), ha komolyan odafigyelnek rá.
Kérlek, olvasd el Nahalka István hozzászólását a Zöld könyvet kidolgozó Oktatási Kerekasztal munkájához: http://oktatas.magyarorszagholnap.hu/wiki/Oktatástudomány_fejlesztése,_tananyag/vélemények
(Sőt, ha szereted a horrort, hasonlítsd össze pl. Csapó Benő tudományos tevékenységét H. Rózsájéval, majd képzeld magad elé azt a szituációt, amint az államtitkár asszony elkezd cselekedni a Zöld könyv szellemében...)
Kronstein Gábor | 2010. október 6. | kronborg[kukac]chello[pont]hu
Kívánom elvi okokból és közösségi érdekből, hogy most - esetünkben - ne legyen igaza e mondásnak:
> Mi a különbség a pesszimista és az optimista
> ember felfogása között? A tájékozottságon
> nyugvó tisztánlátás.
Tapasztalataim szerint a pedagógiai optimista a csillagokat fürkészi, a pesszimista csak a lába elé néz. Az egyik minden gödörbe belepottyan, a
másik meg nem veszi észre, hogy közel hozzá található egy jól kiépített országút. Nincs sehol középút?
Juli | 2010. október 6.

Kedves Szumurri!

Nálunk is felmerült hasonló aggály: komolyan lehet-e vajon venni egy olyen jellegű szöveget, ahol hiányzik a tudományos alapozás. és van valami folyosói beszélgetés jellege az egésznek.

De mi történt most tulajdonképpen? Kaptuk azt a bizonyos meghívó levelet szeptember 27-én október 5-re. Mint egy civil szervezet vezetőjének úgy gondoltam, az a feladatom, hogy hírt adjak róla, és megkérdezzem az egyesületi tagokat, illetve a honlap látogatóit, hogy milyen gondolatok vetődnek fel bennük ennek kapcsán. 25 ember reagált (ez az idő rövidségére tekintettel nem annyira rossz szám), és én ezekből szerkesztettem azt a bizonyos levelet. Ha felelősséggel szólnak a terepen dolgozó kollégák, kötelességem továbbítani az üzeneteiket.

Nem véletlenül választottuk külön az egyesületi elnökség megalapozottabbnak tekinthető három javaslatát, amely közvetlenül az egyesületünk által képviselt témakörhöz kapcsolódik.Úgy gondoljuk ugyanis, hogy ezekhez kapcsolódóan konkrét lépéseket is tehetne az OFOE.

Kutatások, mégpedig eredményes és fontos kutatások szép számmal vannak (közöttük az általad említett munkateher vizsgálat is) de ezek tanulságai nem épülnek be a döntésekbe. Most sem látom erre a garanciát, politikainak látszanak lenni továbbra is a tettek szakmaiak helyett. Számomra például a Zöld könyv teljes negligálása, sőt diszkriminálása óriási csalódás.

Az osztályfőnöki ügy (szélesen és korszerűen értelmezve) olyan téma, amit teljes felelősséggel fel tudunk vállalni. Pénzünk persze nincs, és szövetségeseket sem könnyű találni tudományos körökben, de az oktatásirányításban sem. Ezért is próbálkozunk mindenütt, ahol erre mód nyílik.

Az oktatásért felelős államtitkár rengeteget beszél a nevelés ügyéről, annak fontosságáról. Ez egyrészt akár örvendetes lehet, hiszen az osztályfőnökség (az iskolai nevelés) kérdése ismét napirendre kerül, másrészt azonban aggodalomra is okot ad, hiszen ilyen konzervatív szemlélettel éppen ezen a területen csak hátra lehet lépni, megoldást találni lehetetlen.

Ezért is tartom fontosan, hogy kihangosítsuk a problematikát, és hangot adjunk megoldási elképzeléseinknek.Természetesen a levélben szereplőnél kidolgozottabb tartalommal.
Érdemben is szívesen tennék, tennénk valamit, ha az alkalmi akciókon kívül is adódna lehetőség.
szumurri | 2010. október 6.
Kedves Juli!
Nem az a baj, hogy "mondjuk a magunkét", hanem az, ha a mondanivaló nem kellően megalapozott, komolytalan elemeket (is) tartalmaz. Ezzel ugyanis egy nagyon erős fegyvert ad a tárgyaló(?)partner kezébe: az egész javaslatot eldobhatja ezekre az elemekre hivatkozva, s megfeledkezhet a nagyon is fontos részekről.
A fenti levél szép példája ennek, sajnos.
A negyedik pont ("A béremeléseknél is fontosabbnak...") tarthatatlansága pillanatok alatt kimutatható akár az előző hozzászólásban belinkelt tanulmány, akár bármelyik oktatással kapcsolatos OECD jelentés megfelelő táblázatának (diagramjának) idézésével.
Az ötödik pont ("több asszisztencia") viszont nagyon is valós problémát feszeget, többek között a belinkelt tanulmány is utal rá.
Juli | 2010. október 6.
Kedves Szummuri! Nem tudom cáfolni, amit írsz, és én is elég régen mozgok a közoktatásban ahhoz, hogy ne higgyek a mesékben. De nem igazán van más lehetőségünk, mint mondani a magunkét, esetleg összefogni más szakmai műhelyekkel, civil szervezetekkel, akik szeretnének valami érdemi változást. Vagy van más ötleted?
szumurri | 2010. október 5.
"De az államtitkár asszony nyitottnak látszik..."
Természetesen. Amíg csak beszélni kell, s nem kerül pénzbe. Sőt, ha komolytalan javaslatok érkeznek, még beszélni sem kell, csak elnézően mosolyogni.
Példa: "s fontosabbnak érezzük a kötelező óraszám csökkentését"
Ezzel szemben: http://www.tarki-tudok.hu/file/tanulmanyok/kutatoi_osszegzes_javaslatok_ped2010.pdf
5. oldal, második bekezdés.
Juli | 2010. október 5.
A találkozó a vártnál jobb légkörű volt, ebből még bármi lehet. Részletesen és amennyire csak tudom, pontosan leírom majd, hogy miként zajlott. Tömeg volt, tehát személyes beszélgetésre nem volt alkalom, hozzászólni sem volt értelme. De az államtitkár asszony nyitottnak látszik az együttműködésre. Majd meglátjuk!
achs | 2010. október 5.

Ma volt a találkozó. Hogyan sikerült?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.08.11.
Szigorúan keresztény életvitelű takarítónőt keresnek egy szombathelyi iskolába
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság is érdekesnek találhatja azt az álláshirdetést, amit a Sugó-parti Közéleti portál nevű Facebook-oldal talált és osztott meg. Az újságban közzétett hirdet...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.11.
A szülők szerint nem tiszta a magántanulókra vonatkozó új szabályozás
Szeptembertől az Oktatási Hivatal szakemberei döntik majd el, hogy ki lehet magántanuló. Az InfoRádiónak nyilatkozó Alapítványi és Magániskolák Egyesületének tagozatvezetője emlékeztetett...
(Forrás: infostart)
--
2019.08.11.
Nem érettségiztethet jövőre a Szinyei Merse Pál Gimnázium, leváltották az igazgatót
Leváltották az igazgatóját, és nem érettségiztethet a következő, 2019/2020-as tanévben a Szinyei Merse Pál Gimnázium az idei érettségi körül kialakult problémák miatt. Ezt a leváltott...
(Forrás: index)
--
2019.08.11.
A három hazai tanár, aki miatt tényleg jó iskolába járni
A Dívány.hu és a Lidl idén harmadik alkalommal hirdette meg Az Év Szupertanára versenyt, melyben olyan tanárok jelentkezését vártuk, akik kreatív és egyedi módszereikkel igyekeznek színt...
(Forrás: index)
--
2019.08.09.
Kiderült, milyen szerződés alapján ír bele a NAT-ba havi 480 ezerért Takaró Mihály
Most Mesterházy Attila MSZP-s képviselő kérdéseire válaszolva Rétvári Bence államtitkár közölte, hogy a Hajnal Gabriella vezette, közel ötven szakértőből álló kerettantervi munkabizotts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.09.
Uzsora - Elszabadul a pokol
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatója ismeri a helyzetet. Az alapítvány 27 településen dolgozik. A leglényegesebb tapasztalata az, hogy az állam nincs jelen a problémás terü...
(Forrás: KLubrádió)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek