OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. október 23.
» Hozzászólások (19)
Címkék:
 

Muszáj tréning1

Rosszul is kezdődött, nagyon drágán adták magukat, s bár negyvenen túl a testület létszáma, s ketten jöttek, mégsem osztották meg a csapatot. Kinézett nálunk, egy fenntartó által rendezett eszem-iszom, mely miatt, rögtön úgy fogtunk bele, hogy ne harminc, csak 25 óra legyen, mi háromszor tíz. Oly lelkesen egyeztek bele, hogy azonnal két napot terveztek három helyett. De mindezt úgy kommunikálták kollégáim felé, mint akik vérző szívvel hajtanak fejet közakarat előtt. Majd egy rövidke bevezetés után megkezdődött a tréning érdemi része: az adatlapok, szerződések kitöltése. Nem lepődtünk meg, sokat képződtünk mostanság, s kíváncsian vártuk, három vagy négy különböző nyilatkozatot kell tennünk. Megfigyeltem, ez a szerződésesdi, mely minden tanfolyamon reflektorfényben áll, átlag negyven -ötven percet rabol képzők és képzettek idejéből. S az elmúlt évek alatt egy, csak egyetlen egy vállalkozó akadt, ki ezt az adminisztrációt, udvariasan, ám nyomatékosan kérve, a képzési időn kívül végeztette el. A tanúsítvány megszerzése beadandó produkcióhoz kötött, ez sem meglepetés – de az már igen, hogy rögtön hozzátették, nem kell annyit és úgy, többen rakhatunk össze egyet, de fontos, annyi példányt nyomjunk, ahányan vagyunk, név szerint. Mire mindezt megbeszéltük, elszaladt az első délelőtt, s nem jutott már másra idő, mint összekapaszkodni és kigubancolódni a folyosón. - Nagyon nehéz így, ilyen szűk időbe beszorítani, a sok okosságot, mit megosztunk veletek, kezdődött a délután, s két órás előadás következett, mit ppt. bemutató színezett. Az idegen szavaknál, gondosan megállt előadónk, elmagyarázta jelentésüket, például kibontotta a sulinet, a szociális kompetencia fogalmát, miért is kissé nyűgös lett a hallgatóság. A délutáni szünetben újfent, felhívtuk az előadók figyelmét arra, hogy mi és hogyan működik intézményünkben, s kértük olyan információkat osszon meg velünk, mi nekünk is új. Mégsem úsztuk meg az Építs tornyot gyakorlatát, bár az úgy tűnik elgondolkodtatta a tréning vezetőket, hogy nem egészen 4 perc alatt prezentáltuk a feladatot. Így viszont már kora délután végeztünk. Másnap reggel megtekinthettük az előadók által készített modulok elérési helyét és ajándékot is kaptunk, három Füpi kiadványt – mit ők jegyeznek és hozzá tartozó cd-t. A délelőtti munkamenet nagyjából hasonlóan szerveződött, meredtünk az újabb ppt. –re, s hallgattunk. Ebéd után elkezdődött az igazi munka. Előadóink háttérbe húzódtak, hogy immár felvilágosítva, alkotó csapatokba szerveződve elkészítsük a feladatot. Az öt csapatra osztott testület, elszivárgott az iskola számítógépeihez és percekig tartó nyomtatás után, kezében a suliban ez tanévben lezajlott Hevesy-nap, egészség-hét s három más projekt dokumentációjával várakozni, beszélgetni kezdett az árvízről, nyári tervekről, s egyéb fontos dolgokról. A megszabott időre mindenki elkészült, sőt két csapat, kifejezetten szépen megkonstruált címlapot szerkesztett a beadandó anyag elé. Természetesen nem maradt el a bemutatás és fejlesztő értékelés. Fél háromkor rádőltünk a minőségbiztosítás dokumentációjához szükséges tanfolyamértékelő lapok kitöltésére, és három után egy perccel az előadók autója kigördült a suli parkolójából. Mindenki jól járt, pályázati rubrika kitöltve, erre kapott pénz elköltve, jöhet a világmegváltás.

Benedekné Fekete Hajnalka

1Részlet a szerző „A gyüttment mesél” című kötetéből. Underground Kiadó, 2010

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2010. november 7.
Teljesen igazad van, ez alapdolog. Valóban jó lenne, ha gyerekeket tanítanánk végre és nem tantárgyakat, mint ahogyan a továbbképzések esetében is a résztvevők valós szükségleteiből kellene kiindulni, azoknak megfelelni. Ez olyan evidencia, amit az ember szinte restell leírni. Mégis ilyen torz módon valósul meg. Elég baj az! Így kényszerül a pedagógus arra, hogy szürke és riadt hivatalnok legyen ahelyett, hogy alkotó értelmiségként találhatna örömet a munkájában, illetve feltöltődhetne valamilyen neki való és önként választott tanfolyamon, tréningen.
gyuzsu | 2010. november 2.
Eszembe jutott még valami. Az oktatás egészét belengő probléma ez. A legtöbb oktatási szintről lehet olyan példákat találni, ahol nem azt tanítják, ami a jelenlévők számára érdekes/feldolgozható/hasznos.
Az alsóban elvont fogalmakkal (táplálkozás az evés helyett, szaporodás a "babát csinál" helyett) operáló környezetismeret, a felsőben elkezdődik a tudományok alapjainak oktatása, ez csak fokozódik a gimiben. Irodalomból oktatjuk a költők halálverseit és az öregedésen elmélkedő szövegeket, ráadásul mindezt a távoli múltból, és még sorolhatnám. Kit érdekel, hogy ez érdekli e a gyereket? A tudomány ezt diktálja, ezért ezt kell tanítani!
Az egyetemen nekünk leendő középiskolai tanároknak fejlődéslélektanból a csecsemőkor és a kisiskolás kor volt a téma, kamaszokról még említést sem hallottunk.
És ez megy a továbbképzéseken is, van egy elméleti anyag, amit tudomány szent rejtekeiben alkotók szentesítenek, a tréner/oktató/pedagógus meg nem meri és nem szabad neki kreatívan, önállóan alkalmazni a megtanultakat. Rosszabb esetben nem is tudja vagy nem is akarja, esetleg észre sem veszi hogy kéne.
Az oktatás, ha a tankönyveket vesszük alapul (hozzáteszem a nézőpontom fővárosi és gimnáziumi), nem a gyerekből indul ki, hanem valami másból. Tudományból, ideákból, múltból, középkorú értelmiségi elképzelésekből és effélékből. És ha egy tanfolyamon szenvedünk mi is, akkor sem jut eszünkbe, hogy talán mi is ezt csináljuk a tanteremben...
petra | 2010. október 29.
Kedves Zsuzsi! "Egyszer itt, ezen a fórumon kaptam egy olyan megjegyzést, hogy a világ nem fekete-fehér. Lehet, de ha a kettőt összemosom, nekem abból szürke lesz." Nagyon rávilágítottál valamire ezzel, igen, a fekete-fehérből, bármennyire is feszülünk, szürke lesz. Vagyis ha minősítő alapról indulunk, onnan hiába mozdulunk el, maradunk a minősítés egydimenziós egyenesén. Pedig nem a fekete és a fehér volnának az alapszínek, hanem a vörös, kék, sárga (segítsetek, ebben nem vagyok egészen biztos...). A lényeg, hogy lépjünk át ebbe a színes világba, amiben te és én nem két különböző szürke, hanem két nagyon izgalmas szín vagyunk. Nem, nem bántottál meg, csak azért szóltam, hogy nehogy azzal veszélyeztesd a fontos észrevételeidet, hogy védekezésből ne vegyék az érintettek (mint például én) komolyan. Ja, és nagyon szeretek tréningeket vezetni, amin keresztül hitem és tapasztalatom szerint sokan jutnak belsővé váló, és a valós helyzetekben, életben, osztályban használható tudáshoz (sőt ismeretekhez is). Nem ámítás és nem varázslás, módszer. Ugyanúgy, mint az előadás. Csak másra való. Magam nagyon fontosnak tartom azokat a felismeréseket, amikhez az út a sajátélményen keresztül vezet...
Zsuzsi | 2010. október 29.
Kedves Petra!
A világért sem akartalak megbántani, elnézést kérek, ha ez történt, de a tréningekkel kapcsolatban csak negatív tapasztalataim vannak. Számtalan előadáson, továbbképzésen vettem részt az évtizedek folyamán (nem tréningek), nagyszerű előadók tartották, akik tapasztalataikkal, használható anyagokkal, szakirodalmakkal is elárasztottak. Ma alig-alig találkozom ilyenekkel. Helyettük a közösségépítő tréningek, meg tudom is én, mik jöttek divatba. Lehet, hogy nagyon maradi vagyok, de ezeknek nem sok értelmét látom. Én keményen megdolgoztam a kollégák, szülők és gyerekek elismeréséért, ami számomra a szakmai siker is egyben, és azt is bevallom, vannak olyan emberek, akiket nehezen viselek el (felnőttek). Ne akarja kívülről senki azt, hogy én ezeket is szeressem! Nem tolerálom a hanyagságot, a hozzá nem értést, a nem akarást. Nem jól viselem, ha valaki kicsengetés után hazarohan, mert letelt a munkaideje. Ezért ne is akarjon senki meggyőzni arról, hogy nekem az effélékkel sorsközösséget kell vállalnom.
A mi tantestületünkben rendszeresek a délutáni-esti összejövetelek, ahol tábortűz vagy terített asztal mellett leülünk a kollégákkal, beszélgetünk egy jót, vagy közösen túrázunk egyet. Na, ennek látom értelmét.
A gyerekekkel ugyanez a helyzet. Egyszer rábeszéltek, hogy az osztályomban lévő problémás gyerek miatt vállaljunk egy pszichológus által vezetett tréningsorozatot. Bár tiltakoztak a gyerekek, szülők és jómagam is, belevágtunk. Az első foglalkozásról a pszichológus nagy büszkén jött ki (rágóval a szájában), és örömmel mesélte, hogy megtörte a renitens tanulót: kiküldte a foglalkozásról!
Jaaaaaaaa?! Ez ilyen "egyszerű"? Nem inkább az lenne a feladat, amit óráról órára csinálunk a kollégákkal, hogy benn tartjuk, és még tanítunk is tőle?????!!!!
Hát innen a sok ellenérzésem.
A másik: az anyagi megbecsülés. Nem kellene megfordítani a tanári "ranglétrát"?! Nem az elsős tanító nénit illetné a legmagasabb fizetés?! Merthogy a legnagyobb felelősség őt terheli, ehhez nem fér kétség. Sőt! Amikor én gyerek voltam, külön volt egy tanító, aki csak elsősöket kapott. Mert ő volt a LEGJOBB.
Egyszer itt, ezen a fórumon kaptam egy olyan megjegyzést, hogy a világ nem fekete-fehér. Lehet, de ha a kettőt összemosom, nekem abból szürke lesz.
petra | 2010. október 28.
csak azt szeretném kérni, arra azért gondoljatok, hogy a "mi van ezeknek a lelkében" (így, általánosan) típusú észrevételek ugyanúgy bánthatnak valakit (engem például), mint amikor azt olvassuk másutt, hogy milyen kiégettek-mozdíthatatlanok-fafejűek-nemtommilyenek a pedagógusok. ahogy így sommásan az egyik, úgy a másik sem igaz. vigyázzunk egymásra, legalább itt, ha lehet!
Juli | 2010. október 27.
Kedves Zsuzsi! Éppen erre céloztam a korábbi kommentemben, amikor a szakma lejáratásáról beszéltem. A tréner csak megfelelően kiképzett ember lehet, alapvető szakmai követelmény – többek között – a résztvevők önkéntessége. A lélektani csoportmunka nagy felelősséggel járó feladat, óvatosan kell bánni vele (Rudas János annnak idején olyan aknamezőnek nevezte, ahol a nagy oldottságban rengeteg érzékenység felszínre kerülhet, óriási károkat okozva.) Rázúdítani tömegesen olyan emberekre, akik csak azért vannak ott, mert "muszáj" nekik, akkor is elhibázott lépés, ha jól képzett szakember csinálja. Ha annyi jön csak át, hogy szeressük egymást,és ugrándozzunk boldogan,mint a mókusok, akkor nagy gond van. A Gyuzsu által említett probléma (nem a célcsoportnak megfelelő tananyag és módszer) szintén gyakran előforduló panasz. Most kellene egy pedagógus kamara vagy hasonló szervezet, aki szót emel a szakma védelmében, és megtisztítja a terepet a kontároktól, és segít megszabadulni ettől az irdatlan bürokráciától, ami még a legígéretesebb dolgokat is tönkre silányítja. Igen, a tanfolyamvezetők (trénerek) munkáját általában megfizetik, tagadhatatlanul jobban mint az iskolai munkát. Ez önmagában nem lenne baj, de a szolgáltatás minősége éppen ezért fokozottan megkövetelhető.
meseszép | 2010. október 26.
Akik ezt így tartják, ugyanazt a hibát követik el, mint a tréningre kivezényelt pedagógusok. tanítják a formát, de nem értik a lényeget.
Zsuzsi | 2010. október 26.
Azt hittem, csak engem irritálnak ezek a fogjukmegegymáskezét-ésmátólszeretnifogjukegymást, dobáljukalabdátboldogarccal, guggoljunkleaközösentartottpálcával, majdmeglátodettőlmilyenokosleszel tréningek.
Tudjátok, azért arra nagyon kíváncsi lennék, hogy mi van az ezeket a "foglalkozásokat" tartók lelkében. Mert a zsebükben biztos több, mint a katedrán állóknak.
zöldbéka | 2010. október 25. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Sokat gondolkodtam azon, hogy miért nem történt valódi rendszerváltás: arra jöttem rá, hogy ahhoz más gondolkodású emberekre lett volna szükség, ám a rendszerváltást ugyanazok vezényelték le, akik előtte is "uralkodtak" - nem neveltünk ki mi, pedagógusok, olyan generációkat, akik valóban végigvitték volna. Ebben nagy felelősségünk van. Ez az egyik. ahol félrecsúszott minden.
A másik, hogy ezzel a folyamattal beözönlött a szemét is, megmérgezett embert és társadalmat, minek része vagyunk mi is. Az erősebb ellenállt, a gyengébb megtört és megtört emberekkel nem lehet harcolni semmiért (nem ellen). Ilyenek vagyunk magunk is: kevesen merünk véleményt formálni, kiállni igaznak gondolt, tartott nézetekért és ha mégis, akkor drágán fizethetünk érte, mert a többség jó esetben csak hallgat, rosszabb esetben nekünk esik, mert félti állását, pénzét, pozicióját stb.
Még egyértelműen jó dolgokért is olyan nehéz az összefogást elérni - hát még azokért, melyek kevésbé nyíltak, érthetőek. A pedagógusok között a normarontás egyértelműen megfigyelhető, gyakori jelenség és talán legnagyobb átka a ma oktatásának. Most kap valódi jelentést a Mondj igazat... szólás.
Julinak van igaza, mikor mindig azzal buzdít, hogy legalább mi ne adjuk fel - de olyan nehéz hinni, hogy íly kevesen is lehetséges partra jutni!
L. Ritók Nóra | 2010. október 24. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Miért, azt gondolod, szimpatikus voltam, amikor nehezményeztem, hogy nem így kellene?
A választásom az volt, hogy felállhattam.
És volt, aki a helyemre ült.
Igazad van, az is hibás, akinek így megfelel. De akinek nem, azt is bedarálja a rendszer. Legfeljebb megmarad kicsit a jóérzése, hogy ő szólt....de mire megyek vele én is?
Ami a többségnek jó, azt kényszeríti rá a rendszer a lázadozókra is. És vagy nem mégy oda, vagy befogod a szád.
Többször magam maradtam már, amikor szóltam. Pedig a folyosón mindenkinek nagy pofája volt. És utána is: vállveregetések, jó, hogy megmondtad, szóvá tetted. De ott, a nyílt színen, senki sem szól. Sőt, inkább behódol...
És tudod, a megmondószerep egy idő után nem mint pozitívum rakódik az emberre....
De miért lettünk ilyenek? Hol csúszott el, és mikor?
terepmunkás | 2010. október 24.
Hahó, álljon meg a gyászmenet! Miért, hogy nálunk így keseredik meg minden, valóban azt gondoljuk, hogy az EU a hibás? Biztos, hogy ártatlan szenvedők szerepébe kell bújnunk? Nem vitatom, bőrömön éreztem, sokan felültek a képzők közül erre az elvágányolt vonatra. De mi akik végigásítoztuk, morogva vagy morgás nélkül nyújtottuk a kezünket a tanusítványokért - mi ártatlanok vagyunk? A statiszta nélkülözhetetlen szereplője a filmnek. Ne menjetek messzire - itt jobbra a OktpolCaféban esik szó a vágányigazítás lehetőségéről is.
pedagógiában utazom | 2010. október 24.
Kényszertanfolyam... tanfolyami kényszer... az E-Unió nevű fejős tehén ezekre adja a pénzt, hát ezekre markolják fel, akik tehetik. Mi csak a statiszták vagyunk a statisztikához.
Egyszer egy ilyen tudásosztón azt kérték, írjuk le négyen, az asztal körül ülők külön-külön, ki mit szeretne, és válasszuk ki azt az állítást, amivel mindannyian egyet tudunk érteni. Ez nyert: máshol lenni volna jó... Együtt ültem a két ighá-val. Becsületükre legyen mondva, vállalták az egyetértést remek ötletemmel.
zöldbéka | 2010. október 24. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Ezt magam is megtapasztaltam: gyönyörű és csodálatosan hatékonynak tűnő módszereket, eljárásokat ismertem meg az elmúlt években, de gyakorlatban egysem működött volna - de a pénz áramlott kifelé hatalmas erővel. A gyerekek, nem, nem a gyerekek, a környezet megváltozott gyökeresen, megváltoztatja a gyerekeket - náluk ezek nem működnek (volt, mit próbáltam is és bár nem volt teljes a kudarc, de csatát nem nyertem velük).
gyuzsu | 2010. október 24.
Jó tanfolyamokon is ültem már, igaz régen, amikor még nem volt kötelező és nem volt rá pénz. Máig a legjobb élmény, egy pedagógus önismereti tréning.
Rossz tapasztalatom is volt számos. Legutóbb kompetenciás képzés volt, ennek is van vagy 3 éve. Tanultuk a gyakorlatokat, sajátélmény is volt,meg az érzés közben,hogy egy 16 évesekből álló osztályban csendfelelőst választani a csoportban biztos röhögésbe fulladna. És hiába kérdeztük folyamatosan a sok alsós példa után , hogy egy gimiben ez hogy él meg, arra nem votl válasz,mert a képzők, amikor utoljára tanítottak, akkor alsósokat.
Kádár Judit | 2010. október 24. | judit48[kukac]gmail[pont]com
Sziasztok, régen jártam tinálatok, de most friss az élmény. Nyár végén a jó Raabe Kiadó gondolta, kellene egy konfliktus ügyi konferencia sok okos előadással (20 percenként egy-egy újabb bölcs, újabb idegen szavak, untig ismételt varázsszók), kevés szünettel, megbeszélésre szánt minimális idővel. Szekszárdi Juli fellázadt, és nekiláttunk valami jó kis gyakorlatias program kidolgozásának, aminek az volt a lényege, hogy csak gyakorlati helyzeteket, csak közös munkával, és csak a végén minimális elmélet összegzésül.

Végül a (kreditet is érő) képzésre csak huszan jöttek - óvónők, általános és középiskolai tanárok, kollégiumi nevelők - így ketten abszolváltuk a napot Ecsedi Éva pszichopedagógus barátnőmmel.

Okoskodás nem volt, munka volt. Két nehéz gyerek-történetet szálaztunk végig az elveszettség teljes mocsarától a mindenkinek tetsző kilábalási útvonal megpillantásáig, megtervezéséig. Amit csak lehetett, kipróbáltunk. Közben persze eltévedtünk itt-ott, de ez sem volt tanulságok nélküli, sőt...! Mi nagyon jól éreztük magunkat, hogy a résztvevők hogyan, azt tőlük kellene megkérdezni. Ehhez egyetlen adalék: a legelső tízpercben tisztáztuk a kereteket, és megállapodtunk, hogy ha csak félórás ebédszünetet tartunk, három helyett félkor befejezhetjük. Ezzel szemben az a megdöbbentő tapasztalatom volt, hogy szünetben is és a végén is (nem félkor, hanem háromkor)úgy kellett hatalmi szóval elűznöm a népet a teremből.

Lehet, hogy elszúrtunk valamit?
Bocsánat, nem dicsekedni akartam, csak lehet, hogy mégsem teljesen haszontalan összeülni néha és tenni egy próbát közös nehéz ügyeink megértéséért, jobb kezeléséért.
Juli | 2010. október 24.

A „muszáj tréningekre” több okból is rendkívül haragszom, ezek közül itt csak hármat említek.

1. A bürokratikus kényszer, amellyel a pedagógusokat beletaszítják egy gyakran embertelen helyzetbe. A TÁMOP lassan szitokszóvá válik, hiszen az iskola csak akkor kaphat pénzt, ha a tanárai részt vesznek bizonyos kurzusokon. Ráadásul nem maguk választják meg a témát és az előadót, illetve trénert. A pedagógusok hétvégéik jelentős részét különböző színvonalú, gyakran felesleges tréningeken, tanfolyamon kénytelenek tölteni.

2. A folyamat agyonbürokratizálása, ami miatt fontosabbá válik az adminisztráció, mint az érdemi munka. Kedvem lenne egyszer kipróbálni: ha egy csoporttal megállapodnánk abban, hogy csak a lepapírozást végezzük el, vajon kívülről-felülről feltűnne-e valakinek, hogy a tanfolyam meg sem történt.

3. A szakma lejáratása. A tréning típusú foglalkozás sikerének egyik feltétele, hogy a résztvevők önként vállalják a részvételt, a közös munkát. Ez a feltétel ezúttal nyilván nem teljesül. A rendszer hibái miatt kerülnek kínos helyzetbe trénerek és résztvevők, s ki tudja lesz-e ebben előre mutató változás.
L. Ritók Nóra | 2010. október 24.
Kedves Csilla, hú, de kicsi a világ...sajnos nem tudtam elmenni, ütközött egy másik programmal. Pedig jó lett volna veled, veletek, személyesen is találkozni....a tisztelet ugyanis kölcsönös!
Hajnival pedig teljesen egyetértek. Nemrég új kollégámat küldtem el "okosodni". Felkészítettem a háromnapos hétvégi tréningre, hasonlókra, amiket írtál, és amiket megtapasztaltunk már ezerszer. Hogy bírja ki a hülye csapatépítő játékokat azokkal, akikkel sosem lesz egy csapat, hiszen csak most találkoznak. Hogy figyeljen, hátha mások,mondanak valami érdekeset. Esténként felhívtam. És nagyon sajnáltam szegényt. Második nap próbáltam megértetni vele, hogy ez muszáj, a programban ugyanis benne van ez is. Harmadik nap, már csak egyet kérdeztem: adott e valamit neki a három nap. Próbált keresni valamit, de éreztem, hogy csak nekem. Másnap aztán részletesen elmesélte.
A legérdekesebb az a félnapos játék volt, aminek keretében egy tojás köré kellett szívószálból védő szerkezetet építeni, amit utána kipróbáltak, ledobva az emeletről. Mind öszetört. Konklúzió: ilyen sérülékeny az esélyegyenlőség is.
Azt hiszem, ez a legnagyobb baj. Hogy erre mennek el pénzek, hogy ez csak annak jó, aki tartja, és annak is csak a pénz miatt. Erdményesség? Ja, indikátorokkal, a pályázatban mérhető. A gyakorlati haszna? Ugyan, kit érdekel?
Emlékszem, mikor egyszer én is belecsöppentem egy ilyenbe trénerként, és szóvá tettem pár dolgot, rövid tanácsot kaptam: fogjam be a szám, ha nem tetszik, van helyettem más, aki csinálja, gondolkodás nélkül. És ez így is van.
csilla | 2010. október 23.
Kedves Hajni!
Kedves meglepetés ért a konzultációs órámon és ezen apropóból jutott eszembe. Ugye nem haragszol?
Esélyegyenlőségi politika
szociális képzés: L. Ritók Nóra bemutatkozó filmje: Újvárosi Andrásné: Évi, előadótól. Nóra: de jó lett volna személyesen is találkozni. Tisztelt Nóra, általam: hírverést csináltam az Igazgyöngynek, az ofoe honlapjának a két szakterület közelebb kerülése okán is. Immár hárman is vagyunk a csoportból, akik eddig és rég megrendíthetetlen híveidnek számítunk immár. Nyírbéltek, Sajópálfala, Tiszaszentimre-Tiszaszőlős.
Hajár Neked és nekünk!
Erika ttneni | 2010. október 23.
dejá vu!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.20.
Ötévesen látott először fehér embert, hetedikben bukott, ma iskolát vezet Miskolcon (interú Orsós Jánossal)
Egyszerű a képlet: ha szakiskolába mész, akkor kapsz ösztöndíjat, ha gimnáziumba, akkor nem. A szegény családokból már senki nem jön érettségizni, mindenki tésztakészítő akar lenni....
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.20.
Magyarul is elindult a világ egyik legjobb tanulási oldala
A Khan Academy neve összekapcsolódott a digitális eszközökkel megvalósult önirányított tanulás fogalmaival. Szülők lelkendezve szokták mesélni, hogy a gyerekük otthon nem (csupán) telefonos...
(Forrás: Qubit)
--
2019.08.20.
Ha elég vagyonos vagy, a gyerekednek mégsem kell Wass Albertet tanulnia
Hírül adták tegnap, hogy Debrecen város és a Debreceni Egyetem együttesen alapítanak meg egy elit, angol-magyar tannyelvű magániskolát Debrecen-Pallagon, amely az egyszerű, mégis sokatmond...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.20.
Gyarmathy Éva: „Mit akar, az egész ország így működik!”
És nem azért kell a kis hazafiasságot belevinni a tananyagba, mert bárki hazafiasabb lesz, hanem a szófogadás gyakorlásáért. Igazodj! Most polgár leszel, aztán keresztény, népnemzeti, hazafi...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.20.
Iskolaépítészet: örökség és megújulás. Csémi Lili és Tarcsay Anita írása
A műhelykonferencia a váci Apor Vilmos Főiskola formálódó térpedagógiai műhelyének keretében valósult meg, amelynek célja, hogy interdiszciplináris párbeszédet teremtsen az építészet...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.08.20.
Kettészakadt világ
Visszakanyarodunk hát egy örök kérdéshez, mennyire várható el a mélyszegénységben a környezetbarát magatartás? Ha nincs fa, akkor mi a nagyobb bűn, ha káros anyagokkal fűt, vagy ha kih...
(Forrás: hvg./Nyomor széle blog)
--
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek