OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. december 12.
» Hozzászólások (9)

Szalagavatós puccparádé

Egy állami iskolában a tanárok nem szedhetnének pénzt a tanulóktól, olykor mégis megteszik. Megértem, ha arra kell, hogy mindig legyen elég WC-papír és szappan, vagy hogy gyűljön osztálypénz, amit az új függönyök megvásárlására, illetve a tantermek kifestésére költenek. Ez valamiféle segítségkérés a szülőktől, hogy gyermekük megfelelő körülmények között tanulhasson. De az, hogy egy szalagavató bálra fejenkénti 100.000 Ft-ot megközelítő összeget kelljen befizetni, szerintem felháborító, és teljes mértékben felesleges.

Hogy mire megy el ennyi pénz? Először is ki kell bérelni egy termet, ahol a rendezvényt megtartják. Az én iskolámnak rendszeresen olyan helyiséget sikerül találnia, ami nem nyújt kielégítő körülményeket (nem megfelelő a nagyság, a hangosítás stb.), ugyanakkor baromi drága. Meg aztán pénz kell a díszítéshez: virágokat, szalagokat és más hasonló dolgokat kell vásárolni. Azután ki kell fizetni egy tánctanárt, aki 2-3 hónapon keresztül tanítja be a diákoknak a koreográfiát. Szükség van persze egy szalagtűző ruhára, egy osztálytánc ruhára, és a keringőhöz a lányoknak fehér báli ruhára, a fiúknak frakkra. Ehhez jön még, ami ugyan nem szerves része az ünnepélynek, mégis ki szokták könyörögni a gyerekek a szüleiktől: egy szalagavató after party ruha. Ez a fiúk esetében persze sokkal olcsóbb, mint a lányokéban, akiknek csupán a keringőruha bérlése meghaladja a 20, sőt olykor a 30.000 Ft-ot. Általában felkérnek még egy fotóst, aki kamerájával végigkíséri az eseményt, és emlékül kitűnő minőségű felvételt készít. Ezekhez a kiadásokhoz társulnak még az apróbb kifizetni valók, mint – többek között – a meghívók megtervezése és kinyomtatása.

Nekem csak jövőre lesz a szalagavatóm, de már idén felmerült a kérdés egy osztályfőnöki órán. Hiszen időben le kell foglalni a termet, meg kell tervezni a tennivalókat. A magam részéről elég határozott véleménnyel rendelkezem, és nem az a fajta vagyok, aki a tanárok előtt behúzza fülét-farkát, és csak otthon veri ki a balhét. Eleinte egy barátnőmmel együtt kezdtem érvelni az igazam mellett. Elmondtuk, hogy nem mindenki engedheti meg magának az osztályban, hogy egyetlen alkalomra ennyi pénzt kifizessen. Javasoltuk, hogy legyen a mi osztályunk rendhagyó, és csináljunk valami mást, mint az eddigiek, ami olcsóbb mégis szórakoztató, megtartja az ünnepi alkalom fontosságát, és örök emlék marad. Sok osztálytársam egyetértett velem, lelkesen bólogattak. Viszont őszinte meglepetésemre az osztályfőnököm erre rendkívül ideges lett, és azt válaszolta, hogy ez az ember életében olyan kivételes esemény, amire áldozni kell, aminek mindenképpen meg kell adni a módját. Heves vita indult el, és végül arra a következtetésre jutottak, hogy akinél erre nincs otthon keret, az ne vegyen részt a táncokban. Már ott tartottam, hogy nem szólok többet (csak magamban mérgelődtem), amikor megláttam az egyik barátnőm elkeseredett arcát. Az ő családja biztos nem tudja majd állni a költségeket. Vajon mit éreznek majd azok, akik rossz anyagi helyzetük miatt kimaradnak a táncból? Borzalmas, hogy mostanában mennyire nem képesek átérezni egymás helyzetét az emberek! És mi belenyugszunk abba, hogy ez a helyzet, nem teszünk semmit ellene!

Felmerült az a remek ötlet is, hogy kérjük meg a tánctanárt: kísérjen el bennünket az év végi osztálykirándulásra, hogy ott együtt kitaláljuk, milyen táncokat szeretnénk bemutatni azon a bizonyos bálon. Nem is értem, hogy emellé a pénzmennyiség mellé, amit fogcsikorgatva, akár kölcsönökkel, de ki kell fizetnie a szülőknek (több gyerek esetén többször is), gondolt-e bárki arra, hogy a kirándulás ideje alatt még a tánctanár ellátását és velünk való foglalkozását is kifizessük. Hiába tiltakoztam, érveltem, ezekre a felvetéseimre a tanárunk egyszerűen nem válaszolt.

Később többször is megkaptam, hogy ne bujtogassam a társaimat. Mintha 18 évesen nem juthatnának nélkülem is ugyanerre a véleményre! Egyszerűen örültek, hogy akad, aki kimondja végre, amit ők nem mertek, és az én szavaimon felbátorodva hozták ők is a saját érveiket. Sajnos még mindig szép számmal akadnak olyan társaink, akiknek a pénz nem számít, és a többiektől is elvárják, hogy egy valóságos vagyont szánjanak erre a parádézásra.

Az egyetlen megoldás az lenne, ha a szülők nagy többsége azt mondaná az értekezleten, hogy megálljunk, ez ennyit nem ér meg. De ilyenkor többnyire azok a szülők a hangadók, akiknek nem okoz problémát a pénzszórás. Így aztán minden marad a régiben.

Horváth Andrea

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2011. február 11.
Kedves Veronika! Köszönjük a hozzászólásodat. Nincs kedved egy cikket kanyarítani belőle? Szívesen feltennénk a honlap főoldalára, hátha generálna némi vitát. Üdvözlettel Szekszárdi Juli
Forrai Veronika | 2011. február 10.
Ahogy olvasom e sorokat, azt gondolom,hogy én bizony a Holdról jöttem...

Pedagógusként, osztályfőnökként is érdekes a téma, de hamarosan saját gyermekim révén is azzá válik.

Egy megyei jogú város egyik viszonylag nagynak számító középiskolájában tanítok.
Éveken keresztül az lerobbant tornaterme és nem kevésbé lerobbant könyvtára adott helyet a szalagavatónak. Na bálnak ugyan nem mondanám, de volt szép szalagtűzés, egy kis műsor,aztán némi eszem-iszom a (büdös)tornateremben. Költség minimális, élvezet még kevesebb. nem nekünk, tanároknak, hanem a diákoknak. Nekünk sem volt élmény, de igyekeztünk mosolyogni hozzá.
Aztán új vezetés került az iskola élére és felmerült az ötlet, vigyük ki és tegyük színvonalassá a bált...
A diákok megkérdeztük, támogatták, sőt, kifejezetten örültek neki. A helyi egyetem aulája ad otthont immár 4. alkalommal a szalagavató BÁL-nak, és egyszerűen fantasztikus élmény mindenkinek.
Na igen, a költségek és minden egyéb...
A bálra a "hozzájárulás" fejenként 1800 Ft. Ezt a végzősöknek is meg kell venni, illetve az érkező vendégeknek is. Ez a pénz fedezi a terembérletet, az együttest,aki zenél és a tombolával, bálkirálynő szavazással összegyúlt pénzzel együtt tavaly még maradt is belőle, amit az érettségi alatt kialakított büfére használtak fel...
Van tánc és műsor is. A műsor ugyan nem osztályokról szól, hanem a tehetséges, magukat megmutatni akaró diákok egy tanár segítségével állítják össze, van humoros és komoly része is, idén kifejezetten hangulatos volt.
A nyitótánc nem kötelező, pontosan az anyagiak miatt. Mégis annyi jelentkező van, hogy két nyitótánc megy minden évben, két különböző koreográfiával. Na és a betanítás. Évek óta egy versenytáncos (volt diák) és nagypapája tanítják be a végzősöket, idén is "csupán" egy csokor virágot kaptak, de boldogok voltak,hogy itt lehettek. Na és a ruhák.... Pontosan azért,hogy ne legyen belőle ribillió, egy helyről és azonos áron (idén 8000 Ft/ruha) hozza egy készítő, ebben az árban a lányokra igazítás is benne van.
Nincs ugyan osztályműsor, de van helyette minden osztálynak, egy digitális fényképekből összeállított PPT-je, ami a tánc után bemutatja a őket a vendégeknek.
A diákok számára az est fénypontja, amikor nekik táncol a tanári "tánckar". Évek óta adunk elő egy-egy bulis számra egy jó kis koreográfiát, ami életre szóló emlék.

Sajnálom a cikkíró keserűségét, illetve tehetetlenségét. Azt gondolom,hogy egy jó szervezéssel minimálisra csökkenthetők a költségek és a lelki sérülések is. Ehhez azonban meg kell találni a megfelelő személyt, reméljük, előbb-utóbb sikerül mindenkinek.

Esetleg érdemes lenne a jobb ötleteket összegyűjteni, így segíthetünk egymásnak is.

Még valami. Az osztálypénz. Való igaz, a törvény értelmében nem lehetne szedni. Pláne nem festésre, függönyre, hiszen a megfelelő környezet megteremtése a fenntartó dolga (végső soron az államé).
Azt gondolom, a kollégák döntő többsége nem passzióból szedi az osztálypénzt (és vállal felelősséget sokszor igen nagy összegek felett), hanem a szülőket próbálja segíteni azzal, hogy egy-egy kirándulásnál, vagy éppen szalagavatónál, ballagásnál felmerülő költségeket ne egyszerre kelljen megfizetni. Én legalább is ennek szellemében tevékenykedek.

Áldozni azonban mindenre kell. És aki előre gondolkozik, a sok egyéb felesleges apróság helyett nagyot nyerhet. Tisztelet annak a csekély kivételnek, akinek mindez komoly anyagi áldozat. Ezt kompenzálhatjuk az iskola alapítványának segítségével. Mert sajnos szegények mindig is lesznek... :(

Kedves Andrea!

Dicséretre méltó az együttérzése, empátiája. De azt gondolom, nem azzal segítünk azoknak, akik rossz helyzetben vannak, ha ellehetetlenítjük azt,amire vágynak. Ha a barátnője arra vágyik,hogy táncoljon, és ezt nem tudja megfizetni, miért nem mond le Ön erről a lehetőségről és adakozik számára? Vagy dobják össze többen azoknak a pénzt, akik rászorulnak? Kritizálni könnyű. Valódi segítséget nyújtani már nehezebb.
Kritizálni pedig úgy érdemes, ha vannak alternatívái, hogyan lehet megoldani a problémát! Álljon elő jó, de olcsó ötletekkel, hiszen akkor tudja bizonyítani is, hogy Önöknél csak pénzherdálás van! Korrektebb lenne!
semese | 2011. február 3.
Én 10 évvel ezelőtt ballagtam egy fővárosi elitintézményből. Nekem sem tetszett a mások által előírt pénzköltés, így én egyszerűen nem vettem részt a táncban. Emlékszem arra az értetlenségre, ami fogadta a döntésem. A lányok közül senki nem értette, hogy miért nem akarok esküvői ruhában pompázni? De a fiúk egy része irigykedve mondta, hogy ő is szívesen kimaradt volna az egész cécóból.
Én azt gondolom, hogy ez egy szépségversenyhez hasonló felvonulási lehetőség lett, ami főleg a lányos anyákat és tündökölni vágyó gyermekeiket hozza lázba. A tanár pedig asszisztál, mert hogy ez már hagyomány!
terepmunkás | 2010. december 13.
Ha sok ilyen tizennyolc éves van köztünk, mint az írás szerzője, akkor minden rendben lesz. Ennyi érzéssel, okossággal, megoldják, megoldja. Mi hagytuk, hagyjuk, hogy maradjon minden a régiben - ő nem fogja! De jó volt ezt olvasni!
csilla | 2010. december 13.
"De ilyenkor többnyire azok a szülők a hangadók, akiknek nem okoz problémát a pénzszórás." - a többi meg a végére már nem is vesz részt, velük az osztályfőnök az ellenőrzőben közli, hogy mennyi a befizetendő összeg, amit a szülők a szülőin megszavaztak. pont.
zöldbéka | 2010. december 13. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Annak idején szülőként és pedagógusként megpróbáltam meggyőzni a szülőtársaimat a gimiben: kell, hogy legyenek határok. A demokrácia nevében kevesebb magammal le lettem szavazva. Az osztály jókora része erőn felül kellett, hogy költsön. Mert elfelejtettem, hogy lánykám a tudása révén olyan intézménybe jutott be, ami nem a mi "kategóriánk".
Lassan ez kevés helyen lesz probléma, mert egyre többen nem vagyunk benne ebben a "kategóriában". Nekünk már nadrágszíjunk sincs.
Amit viszont Ax írt az teljesen igaz: miközben tanítványaink napi sznten költenek az iskola büféjében százakat, addig szinte lehetetlen összeszedni például egy kisebb programra pénzt - egy részének valóban gondot okoz az anyagi része, a többség azonban "nem túl lelkes". Érthetetlen világot élünk, ahol a rongyrázás a legfontosabb. Jó lenne helyére tenni a dolgokat! Talán Andi és a hozzá hasonló fiatalok már megteszik majd!
csilla | 2010. december 13.
Gyakorló szülőként végig hallgattam két középiskolai gyermek szülőjének párbeszédét: milyen nagy terhet ró rájuk az osztályfőnök névnapja: aranyláncot kért. Nem hittem a fülemnek!! Pofátlanul beavatkozva, pedagógusként a párbeszédbe tiltakoztam, hogy ez valami félre értés lehet egy halmozottan hátrányos helyzetű kistérség oktatási intézményének pedaógusaként. NEM!- válaszolták: Nem akar y, x-dik kávéscsészekészletet. Ne akarjon egyáltalán semmit sem! szakadt ki belőlem! Jött a válasz: Te, mert Te a saját intézményedben már régen leállítottad, de ez máshol nem így van. Pedagógusnap, születésnap, szalagavató, ballagás: mind, mind plusz anyagi teher a szülőknek. Szavahihető emberek, középosztálybeli életmóddal, és a többiek, szakadt ki belőlem? Beszélgetésekbe bonyolódtam (mélyinterjúk, bolti sorbanállás közben): Öltöny, cipő, terembérlet, tánctanár óradíja, osztályfőnök ajándéka, ballagási meghívók, virágcsokor igazgatónak, ig.hának, osztfőnek, utolsó osztálykirándulás: havi 10000 ft (évi 100.000 az utolsó évben plusz felvételi jelentkezések díjai, csodálkozunk, ha nem megy el a szülő a szülői értekezletekre: nem akar megszégyenülni, a véleményét nem meri elmondani. Jobb, mint az APEH- szégyen miatt inkább befizetik, még ha uzsorástól is kell kölcsönkérni az alsó deciliseknek.
Aztán a saját gyermekem középiskolája: cserediákprogam: 35000 Ft/félév. Amikor az én gyerekem megy már utazás plusz ajándék, plusz költőpénz, plusz ez, az. Jó, én vállaltam. Szalagavató: 100.000 Ft, ballagás 50.000 Ft csak a ruha és a virágcsokrok. Szmk-s kimutatások: ki mennyivel tartozik, viták. Osztályfőnök megjegyzése: ez ezzel jár.
Amikor én még középiskolás voltam, egy osztály magára vállalta a táncot, örültünk nem a mi szüleinknek teher. Közlekedés híján, meghívottként hol aludtak volna, csak a helyi város szállodájában: nem kértem meghívót. Ez 26 éve volt. Ki gondolt erre, hogy spirális hatásként ez ide fog fajulni.?!
L. Ritók Nóra | 2010. december 13. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
csak ezt ajánlom hozzá olvasásra:
http://nyomorszele.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=149960
achs | 2010. december 13.

Persze ez is nagyon összetett.

Mert én is egyre jobban irtózom minden külsőségtől, pucctól, grandiózusságtól. Sőt. Fel tudnék sorolni sok-sok egészen visszataszító oldalát a szalagavatóknak, kezdve attól, hogy az iskolában csak pénzköltést, terhet látó "nagy emberek" ülnek középen, a diákok meg kijjebb - odáig, hogy sok iskola reklámeseményt csinál belőle.

A másik oldal: alig van már közösségi esemény a világban. A szülők, rokonok várják az esményt, a kötelező kellékeket. (Ahogy némi sarkítással: a ballagás egyik fő feladata is az lett, hogy végre találkozásra késztessen rég nem látott rokonokat, mellékesen még távolról a Ballag már a vén diák nosztalgikus dalocska is hallható.) Persze egyre megengedőbb vagyok: nagyon jól van ez így, még ha az események eredeti tartalma kissé hátrébb is szorul.
És a gyerekeknek is fontos. Amit néha nekem kell csitítanom kissé: "Figyu, örüljünk neki, de ne várj tőle többet, mint ami!!!"

A költségekről. Tényleg meglepődtem, mert ma, a cikk hatására megkérdeztem végzős osztályomat, mennyibe került a szalagavató. Voltak negyven-ötvenezres válaszok is. Pedig büszke voltam: a moldvai néptáncunkat úgy dicsérte mindenki, hogy közben tudtam, mennyiből sikerült megúszni: fejenként hatezer a tánctanár, a ruháért csak mosatási díjat kellett fizetnünk, szponzorokat is találtunk.
Amire nem gondoltam: a fodrász, műkörmös, maga a báli ruha stb., stb.
És mindezt egy olyan (drága!!!) osztályban, ahol a négy év alatt egy olyan kirándulást tudtam szervezni, amelyben száz kilométernél többet kellett buszoznunk - és még azt sem tudta mindenki vállalni!!

Szóval valami nincs rendben, valóban.

(Viszont spóroltunk: az év elején a gyerekektől is, a szülői értekezleten is azt kértem ballagási ajándékul, hogy a szalagavatón az osztályfőnök nevének hallatán az osztály ne visítson úgy, mintha a megasztáros kötelezőt teljesítené. És így is lett, így aztán már december elején letudtuk az ajándékozás szintén érdekes témáját.)
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.17.
Ha afrikai árvaházba menne önkéntesnek, hát, ne tegye!
Eltartja és konzerválja a gyerekek fejlődését károsan befolyásoló, tömeges árvaházak létezését, sőt, akár családokat szakíthat szét az a mai napig általános gyakorlat, hogy a fejlett...
(Forrás: index)
--
2019.06.16.
Megint szép élet lehet a katonaélet
Három katonai középiskola lesz a közeljövőben Magyarországon — tudta meg lapunk. A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium mellett Hódmezővásárhelyen és Székesfeh...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.16.
Belenyúl a kormány az oktatásba, de nem mondják meg, mit akarnak vele
Több ponton is belenyúlna a kormány a köznevelési törvénybe, derült ki egy csütörtökön megjelent módosítócsomagból. Megszüntetnék a magántanulóságot, ami eddig a jómódú családok...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.06.16.
Le akarták váltani a tanárok az igazgatót, erre kivonult az egyház egy tolnai iskolából
A szülők kezdeményezték a változtatást, amihez csatlakoztak a pedagógusok és az önkormányzat. A gerjeni iskola fenntartója a szekszárdi tankerületi központ lesz, a tolnai intézménytől...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.16.
Köznevelési törvénymódosítás: már a demokrácia látszatát is lebontják
„Nagyobb anyagi megbecsülést kaphatnak az iskolaigazgatók” című közleménnyel promózta az EMMI a köznevelési törvény tervezett módosítását. Azt kifelejtették belőle, hogy végleg...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
--
2019.06.13.
Felrúgta a Pedagógusok Szakszervezetével kötött megállapodást a kormány - nem vált be a kulturált emberek módszere
A szakszervezet eddig tárgyalt, ősztől akciókat hirdetünk – jelentette be csütörtöki tanévzáró sajtótájékoztatóján Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke. Elismerte...
(Forrás: Népszava)
--
2019.06.13.
A Kormány benyújtotta a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosítását az Országgyűléshez
A kormány célja, hogy – a pedagógusok már bevezetett életpályamodellje részeként – az iskolaigazgatók többletmunkája is nagyobb megbecsülést kapjon. Ezért, ha az Országgyűlés elfogadja...
(Forrás: kormány.hu)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek