OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. december 12.
» Hozzászólások (9)

Szalagavatós puccparádé

Egy állami iskolában a tanárok nem szedhetnének pénzt a tanulóktól, olykor mégis megteszik. Megértem, ha arra kell, hogy mindig legyen elég WC-papír és szappan, vagy hogy gyűljön osztálypénz, amit az új függönyök megvásárlására, illetve a tantermek kifestésére költenek. Ez valamiféle segítségkérés a szülőktől, hogy gyermekük megfelelő körülmények között tanulhasson. De az, hogy egy szalagavató bálra fejenkénti 100.000 Ft-ot megközelítő összeget kelljen befizetni, szerintem felháborító, és teljes mértékben felesleges.

Hogy mire megy el ennyi pénz? Először is ki kell bérelni egy termet, ahol a rendezvényt megtartják. Az én iskolámnak rendszeresen olyan helyiséget sikerül találnia, ami nem nyújt kielégítő körülményeket (nem megfelelő a nagyság, a hangosítás stb.), ugyanakkor baromi drága. Meg aztán pénz kell a díszítéshez: virágokat, szalagokat és más hasonló dolgokat kell vásárolni. Azután ki kell fizetni egy tánctanárt, aki 2-3 hónapon keresztül tanítja be a diákoknak a koreográfiát. Szükség van persze egy szalagtűző ruhára, egy osztálytánc ruhára, és a keringőhöz a lányoknak fehér báli ruhára, a fiúknak frakkra. Ehhez jön még, ami ugyan nem szerves része az ünnepélynek, mégis ki szokták könyörögni a gyerekek a szüleiktől: egy szalagavató after party ruha. Ez a fiúk esetében persze sokkal olcsóbb, mint a lányokéban, akiknek csupán a keringőruha bérlése meghaladja a 20, sőt olykor a 30.000 Ft-ot. Általában felkérnek még egy fotóst, aki kamerájával végigkíséri az eseményt, és emlékül kitűnő minőségű felvételt készít. Ezekhez a kiadásokhoz társulnak még az apróbb kifizetni valók, mint – többek között – a meghívók megtervezése és kinyomtatása.

Nekem csak jövőre lesz a szalagavatóm, de már idén felmerült a kérdés egy osztályfőnöki órán. Hiszen időben le kell foglalni a termet, meg kell tervezni a tennivalókat. A magam részéről elég határozott véleménnyel rendelkezem, és nem az a fajta vagyok, aki a tanárok előtt behúzza fülét-farkát, és csak otthon veri ki a balhét. Eleinte egy barátnőmmel együtt kezdtem érvelni az igazam mellett. Elmondtuk, hogy nem mindenki engedheti meg magának az osztályban, hogy egyetlen alkalomra ennyi pénzt kifizessen. Javasoltuk, hogy legyen a mi osztályunk rendhagyó, és csináljunk valami mást, mint az eddigiek, ami olcsóbb mégis szórakoztató, megtartja az ünnepi alkalom fontosságát, és örök emlék marad. Sok osztálytársam egyetértett velem, lelkesen bólogattak. Viszont őszinte meglepetésemre az osztályfőnököm erre rendkívül ideges lett, és azt válaszolta, hogy ez az ember életében olyan kivételes esemény, amire áldozni kell, aminek mindenképpen meg kell adni a módját. Heves vita indult el, és végül arra a következtetésre jutottak, hogy akinél erre nincs otthon keret, az ne vegyen részt a táncokban. Már ott tartottam, hogy nem szólok többet (csak magamban mérgelődtem), amikor megláttam az egyik barátnőm elkeseredett arcát. Az ő családja biztos nem tudja majd állni a költségeket. Vajon mit éreznek majd azok, akik rossz anyagi helyzetük miatt kimaradnak a táncból? Borzalmas, hogy mostanában mennyire nem képesek átérezni egymás helyzetét az emberek! És mi belenyugszunk abba, hogy ez a helyzet, nem teszünk semmit ellene!

Felmerült az a remek ötlet is, hogy kérjük meg a tánctanárt: kísérjen el bennünket az év végi osztálykirándulásra, hogy ott együtt kitaláljuk, milyen táncokat szeretnénk bemutatni azon a bizonyos bálon. Nem is értem, hogy emellé a pénzmennyiség mellé, amit fogcsikorgatva, akár kölcsönökkel, de ki kell fizetnie a szülőknek (több gyerek esetén többször is), gondolt-e bárki arra, hogy a kirándulás ideje alatt még a tánctanár ellátását és velünk való foglalkozását is kifizessük. Hiába tiltakoztam, érveltem, ezekre a felvetéseimre a tanárunk egyszerűen nem válaszolt.

Később többször is megkaptam, hogy ne bujtogassam a társaimat. Mintha 18 évesen nem juthatnának nélkülem is ugyanerre a véleményre! Egyszerűen örültek, hogy akad, aki kimondja végre, amit ők nem mertek, és az én szavaimon felbátorodva hozták ők is a saját érveiket. Sajnos még mindig szép számmal akadnak olyan társaink, akiknek a pénz nem számít, és a többiektől is elvárják, hogy egy valóságos vagyont szánjanak erre a parádézásra.

Az egyetlen megoldás az lenne, ha a szülők nagy többsége azt mondaná az értekezleten, hogy megálljunk, ez ennyit nem ér meg. De ilyenkor többnyire azok a szülők a hangadók, akiknek nem okoz problémát a pénzszórás. Így aztán minden marad a régiben.

Horváth Andrea

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2011. február 11.
Kedves Veronika! Köszönjük a hozzászólásodat. Nincs kedved egy cikket kanyarítani belőle? Szívesen feltennénk a honlap főoldalára, hátha generálna némi vitát. Üdvözlettel Szekszárdi Juli
Forrai Veronika | 2011. február 10.
Ahogy olvasom e sorokat, azt gondolom,hogy én bizony a Holdról jöttem...

Pedagógusként, osztályfőnökként is érdekes a téma, de hamarosan saját gyermekim révén is azzá válik.

Egy megyei jogú város egyik viszonylag nagynak számító középiskolájában tanítok.
Éveken keresztül az lerobbant tornaterme és nem kevésbé lerobbant könyvtára adott helyet a szalagavatónak. Na bálnak ugyan nem mondanám, de volt szép szalagtűzés, egy kis műsor,aztán némi eszem-iszom a (büdös)tornateremben. Költség minimális, élvezet még kevesebb. nem nekünk, tanároknak, hanem a diákoknak. Nekünk sem volt élmény, de igyekeztünk mosolyogni hozzá.
Aztán új vezetés került az iskola élére és felmerült az ötlet, vigyük ki és tegyük színvonalassá a bált...
A diákok megkérdeztük, támogatták, sőt, kifejezetten örültek neki. A helyi egyetem aulája ad otthont immár 4. alkalommal a szalagavató BÁL-nak, és egyszerűen fantasztikus élmény mindenkinek.
Na igen, a költségek és minden egyéb...
A bálra a "hozzájárulás" fejenként 1800 Ft. Ezt a végzősöknek is meg kell venni, illetve az érkező vendégeknek is. Ez a pénz fedezi a terembérletet, az együttest,aki zenél és a tombolával, bálkirálynő szavazással összegyúlt pénzzel együtt tavaly még maradt is belőle, amit az érettségi alatt kialakított büfére használtak fel...
Van tánc és műsor is. A műsor ugyan nem osztályokról szól, hanem a tehetséges, magukat megmutatni akaró diákok egy tanár segítségével állítják össze, van humoros és komoly része is, idén kifejezetten hangulatos volt.
A nyitótánc nem kötelező, pontosan az anyagiak miatt. Mégis annyi jelentkező van, hogy két nyitótánc megy minden évben, két különböző koreográfiával. Na és a betanítás. Évek óta egy versenytáncos (volt diák) és nagypapája tanítják be a végzősöket, idén is "csupán" egy csokor virágot kaptak, de boldogok voltak,hogy itt lehettek. Na és a ruhák.... Pontosan azért,hogy ne legyen belőle ribillió, egy helyről és azonos áron (idén 8000 Ft/ruha) hozza egy készítő, ebben az árban a lányokra igazítás is benne van.
Nincs ugyan osztályműsor, de van helyette minden osztálynak, egy digitális fényképekből összeállított PPT-je, ami a tánc után bemutatja a őket a vendégeknek.
A diákok számára az est fénypontja, amikor nekik táncol a tanári "tánckar". Évek óta adunk elő egy-egy bulis számra egy jó kis koreográfiát, ami életre szóló emlék.

Sajnálom a cikkíró keserűségét, illetve tehetetlenségét. Azt gondolom,hogy egy jó szervezéssel minimálisra csökkenthetők a költségek és a lelki sérülések is. Ehhez azonban meg kell találni a megfelelő személyt, reméljük, előbb-utóbb sikerül mindenkinek.

Esetleg érdemes lenne a jobb ötleteket összegyűjteni, így segíthetünk egymásnak is.

Még valami. Az osztálypénz. Való igaz, a törvény értelmében nem lehetne szedni. Pláne nem festésre, függönyre, hiszen a megfelelő környezet megteremtése a fenntartó dolga (végső soron az államé).
Azt gondolom, a kollégák döntő többsége nem passzióból szedi az osztálypénzt (és vállal felelősséget sokszor igen nagy összegek felett), hanem a szülőket próbálja segíteni azzal, hogy egy-egy kirándulásnál, vagy éppen szalagavatónál, ballagásnál felmerülő költségeket ne egyszerre kelljen megfizetni. Én legalább is ennek szellemében tevékenykedek.

Áldozni azonban mindenre kell. És aki előre gondolkozik, a sok egyéb felesleges apróság helyett nagyot nyerhet. Tisztelet annak a csekély kivételnek, akinek mindez komoly anyagi áldozat. Ezt kompenzálhatjuk az iskola alapítványának segítségével. Mert sajnos szegények mindig is lesznek... :(

Kedves Andrea!

Dicséretre méltó az együttérzése, empátiája. De azt gondolom, nem azzal segítünk azoknak, akik rossz helyzetben vannak, ha ellehetetlenítjük azt,amire vágynak. Ha a barátnője arra vágyik,hogy táncoljon, és ezt nem tudja megfizetni, miért nem mond le Ön erről a lehetőségről és adakozik számára? Vagy dobják össze többen azoknak a pénzt, akik rászorulnak? Kritizálni könnyű. Valódi segítséget nyújtani már nehezebb.
Kritizálni pedig úgy érdemes, ha vannak alternatívái, hogyan lehet megoldani a problémát! Álljon elő jó, de olcsó ötletekkel, hiszen akkor tudja bizonyítani is, hogy Önöknél csak pénzherdálás van! Korrektebb lenne!
semese | 2011. február 3.
Én 10 évvel ezelőtt ballagtam egy fővárosi elitintézményből. Nekem sem tetszett a mások által előírt pénzköltés, így én egyszerűen nem vettem részt a táncban. Emlékszem arra az értetlenségre, ami fogadta a döntésem. A lányok közül senki nem értette, hogy miért nem akarok esküvői ruhában pompázni? De a fiúk egy része irigykedve mondta, hogy ő is szívesen kimaradt volna az egész cécóból.
Én azt gondolom, hogy ez egy szépségversenyhez hasonló felvonulási lehetőség lett, ami főleg a lányos anyákat és tündökölni vágyó gyermekeiket hozza lázba. A tanár pedig asszisztál, mert hogy ez már hagyomány!
terepmunkás | 2010. december 13.
Ha sok ilyen tizennyolc éves van köztünk, mint az írás szerzője, akkor minden rendben lesz. Ennyi érzéssel, okossággal, megoldják, megoldja. Mi hagytuk, hagyjuk, hogy maradjon minden a régiben - ő nem fogja! De jó volt ezt olvasni!
csilla | 2010. december 13.
"De ilyenkor többnyire azok a szülők a hangadók, akiknek nem okoz problémát a pénzszórás." - a többi meg a végére már nem is vesz részt, velük az osztályfőnök az ellenőrzőben közli, hogy mennyi a befizetendő összeg, amit a szülők a szülőin megszavaztak. pont.
zöldbéka | 2010. december 13. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Annak idején szülőként és pedagógusként megpróbáltam meggyőzni a szülőtársaimat a gimiben: kell, hogy legyenek határok. A demokrácia nevében kevesebb magammal le lettem szavazva. Az osztály jókora része erőn felül kellett, hogy költsön. Mert elfelejtettem, hogy lánykám a tudása révén olyan intézménybe jutott be, ami nem a mi "kategóriánk".
Lassan ez kevés helyen lesz probléma, mert egyre többen nem vagyunk benne ebben a "kategóriában". Nekünk már nadrágszíjunk sincs.
Amit viszont Ax írt az teljesen igaz: miközben tanítványaink napi sznten költenek az iskola büféjében százakat, addig szinte lehetetlen összeszedni például egy kisebb programra pénzt - egy részének valóban gondot okoz az anyagi része, a többség azonban "nem túl lelkes". Érthetetlen világot élünk, ahol a rongyrázás a legfontosabb. Jó lenne helyére tenni a dolgokat! Talán Andi és a hozzá hasonló fiatalok már megteszik majd!
csilla | 2010. december 13.
Gyakorló szülőként végig hallgattam két középiskolai gyermek szülőjének párbeszédét: milyen nagy terhet ró rájuk az osztályfőnök névnapja: aranyláncot kért. Nem hittem a fülemnek!! Pofátlanul beavatkozva, pedagógusként a párbeszédbe tiltakoztam, hogy ez valami félre értés lehet egy halmozottan hátrányos helyzetű kistérség oktatási intézményének pedaógusaként. NEM!- válaszolták: Nem akar y, x-dik kávéscsészekészletet. Ne akarjon egyáltalán semmit sem! szakadt ki belőlem! Jött a válasz: Te, mert Te a saját intézményedben már régen leállítottad, de ez máshol nem így van. Pedagógusnap, születésnap, szalagavató, ballagás: mind, mind plusz anyagi teher a szülőknek. Szavahihető emberek, középosztálybeli életmóddal, és a többiek, szakadt ki belőlem? Beszélgetésekbe bonyolódtam (mélyinterjúk, bolti sorbanállás közben): Öltöny, cipő, terembérlet, tánctanár óradíja, osztályfőnök ajándéka, ballagási meghívók, virágcsokor igazgatónak, ig.hának, osztfőnek, utolsó osztálykirándulás: havi 10000 ft (évi 100.000 az utolsó évben plusz felvételi jelentkezések díjai, csodálkozunk, ha nem megy el a szülő a szülői értekezletekre: nem akar megszégyenülni, a véleményét nem meri elmondani. Jobb, mint az APEH- szégyen miatt inkább befizetik, még ha uzsorástól is kell kölcsönkérni az alsó deciliseknek.
Aztán a saját gyermekem középiskolája: cserediákprogam: 35000 Ft/félév. Amikor az én gyerekem megy már utazás plusz ajándék, plusz költőpénz, plusz ez, az. Jó, én vállaltam. Szalagavató: 100.000 Ft, ballagás 50.000 Ft csak a ruha és a virágcsokrok. Szmk-s kimutatások: ki mennyivel tartozik, viták. Osztályfőnök megjegyzése: ez ezzel jár.
Amikor én még középiskolás voltam, egy osztály magára vállalta a táncot, örültünk nem a mi szüleinknek teher. Közlekedés híján, meghívottként hol aludtak volna, csak a helyi város szállodájában: nem kértem meghívót. Ez 26 éve volt. Ki gondolt erre, hogy spirális hatásként ez ide fog fajulni.?!
L. Ritók Nóra | 2010. december 13. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
csak ezt ajánlom hozzá olvasásra:
http://nyomorszele.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=149960
achs | 2010. december 13.

Persze ez is nagyon összetett.

Mert én is egyre jobban irtózom minden külsőségtől, pucctól, grandiózusságtól. Sőt. Fel tudnék sorolni sok-sok egészen visszataszító oldalát a szalagavatóknak, kezdve attól, hogy az iskolában csak pénzköltést, terhet látó "nagy emberek" ülnek középen, a diákok meg kijjebb - odáig, hogy sok iskola reklámeseményt csinál belőle.

A másik oldal: alig van már közösségi esemény a világban. A szülők, rokonok várják az esményt, a kötelező kellékeket. (Ahogy némi sarkítással: a ballagás egyik fő feladata is az lett, hogy végre találkozásra késztessen rég nem látott rokonokat, mellékesen még távolról a Ballag már a vén diák nosztalgikus dalocska is hallható.) Persze egyre megengedőbb vagyok: nagyon jól van ez így, még ha az események eredeti tartalma kissé hátrébb is szorul.
És a gyerekeknek is fontos. Amit néha nekem kell csitítanom kissé: "Figyu, örüljünk neki, de ne várj tőle többet, mint ami!!!"

A költségekről. Tényleg meglepődtem, mert ma, a cikk hatására megkérdeztem végzős osztályomat, mennyibe került a szalagavató. Voltak negyven-ötvenezres válaszok is. Pedig büszke voltam: a moldvai néptáncunkat úgy dicsérte mindenki, hogy közben tudtam, mennyiből sikerült megúszni: fejenként hatezer a tánctanár, a ruháért csak mosatási díjat kellett fizetnünk, szponzorokat is találtunk.
Amire nem gondoltam: a fodrász, műkörmös, maga a báli ruha stb., stb.
És mindezt egy olyan (drága!!!) osztályban, ahol a négy év alatt egy olyan kirándulást tudtam szervezni, amelyben száz kilométernél többet kellett buszoznunk - és még azt sem tudta mindenki vállalni!!

Szóval valami nincs rendben, valóban.

(Viszont spóroltunk: az év elején a gyerekektől is, a szülői értekezleten is azt kértem ballagási ajándékul, hogy a szalagavatón az osztályfőnök nevének hallatán az osztály ne visítson úgy, mintha a megasztáros kötelezőt teljesítené. És így is lett, így aztán már december elején letudtuk az ajándékozás szintén érdekes témáját.)
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek