OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2010. december 13.
» Hozzászólások (8)

16. esélyegyenlőségi napló

Konferenciák üzenetei

Pár éve kezdődött bennem az elviselhetetlenségig fokozódó tiltakozás. Addig, amíg már nem bírtam tovább. Állampolgári nevelés, demokratikus készségek, vagy valami hasonló volt a konferencia címe. A plenárist még kibírtam. A szekcióülésen szakadt el e cérna. Asztaltársaim hosszas értekezésbe kezdtek a gyesről visszamenő nők helyzetéről, a családbeli hagyományos szerepek tarthatatlanságáról, mekkora probléma, hogy a nők nem tudnak megfelelően élni állampolgári jogaikkal. Hogy a képet érthetőbbé tegyék, férfimagatartásokat ecseteltek, utcán, üzletekben, munkahelyeken. Persze, tudtam, ez is fontos.

De emlékszem, akkoriban szembesültem azzal, hogy az egyik faluban talált gyerekek, akik egy uzsora sújtotta családban éltek, fáztak, éheztek, és a kutyájukkal egy ágyban aludtak, nem egyedi esetek. Akkoriban értettem meg, hogy tömegesen élnek ilyen családok a cigány lakta falvakban, nálunk is, és másfele is. Úgy éreztem, talán a magyar társadalomban nem az a legégetőbb probléma, hogy a családban ki főzi meg a vacsorát, talán fontosabb az, hogy van e mit főzni.

Aztán ment a történetem tovább. Amikor a bizalomról szóló beszélgetésen nem bírtam a csodálatos képet festő beszámolókat, a partnerként viselkedő szülőkről, a hatalmas oktatási sikerekről, csodálatos hangulatú tanórákról, és mire szóltam, már úgy éreztem, én egy másik Magyarországon élek.

Legutóbb már előre elnézést kértem az ünneprontó előadásért. Értettem a konferencia üzenetét, megértettem az első előadásokból, pozitívnak kellene lennie, és már nem is csodálkoztam, hogy a kiállítási anyagnak felküldött szociofotók lemaradtak a gyerekrajzok mellől, pedig együtt lett volna üzenetük.

A másikra nem tudtam elmenni, külföldi pedagógusok voltak nálunk a suliban, ott kellett lennem. De a kiállításunk ott volt. A szegénységről szóló konferencián. A svédasztal mögött, dekorációként. Rajzok, mélyszegénységben élő gyerekek munkái, és mellettük fotók, az alkotás menetéről, putrik mellett rajzoló, mezítlábas gyerekekről. Előttük Bunsen égővel melegedő töltött káposzták. Fura kép lehetett. Jó, hogy nem láttam.

Aztán hallottam, olvastam a konferencia politikusok által megfogalmazott üzenetét: aki dolgozik, nem szegény. Azok szegények, akik nem dolgoznak. Tehát a szegénység egy személyes döntés.

Jó, hogy nem voltam ott. Azt hiszem ordítottam volna.

Tudom, a konferenciáknak, szakmai találkozóknak pozitív kicsengésűeknek kell lennie. De úgy látom, elhallgatunk problémákat, eltussolunk dolgokat, a nagy összefüggések hangzatos hálójában elmarad a problémákon való gondolkodás. Az üzenetek általánosságok szintjén maradnak, vagy elcsúszott, más érdekeket kiszolgáló hangsúlyúakká válnak.

Én már nem beszélek az előadásokban sikerekről, nem azért, mert nincsenek, csupán, mert nem érzem fontosnak. Annyira nem, mint a tömegeket érintő megoldhatatlan problémákat. Azokról kellene beszélnünk végre. Hogy amikor az ember hazafele utazik, érezzen hozzáadott értéket, problémamegoldásra inspiráló gondolatokat, és ne a svédasztal emléke maradjon meg a gyomorban, hanem valami más, a fejben, és a lélekben.

Valami elcsúszik. Itt is. Vagy csak én vagyok rossz helyen?

L. Ritók Nóra

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

zöldbéka | 2010. december 21. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Megértem az "elkeseredést" - ha már mi, pedagógusok és egyéb szakemberek a gyereknevelésben, sem értjük ugyanazt ugyanazon, akkor mit várjunk el másoktól? Igen, úgy tűnik, hogy rossz helyen vagyunk és rossz korban. A problémákat nem illő sem kimondani, de még észrevenni sem. Ha megteszed, akkor te válsz a többiek szemében ennek az "értelmiségi" rétegnek az árulójává. Ennek ellenére látjuk, tudjuk, érezzük a problémákat, mert nem lehet elmenni mellettük tétlenül. Terepmunkásnak megint igaza van: meséljünk, beszéljünk a sikerekről - mutassuk meg, hogy lehet így is, itt is, még akkor is, ha a villanyt újra ki fogják kapcsolni és a tetüt hazavisszük családunkba is, mikor átöleljük a gyereket. Mert nem lehet másképp.
A klimatesztek ugyanezt a képet erősítik: a volt iskolámban világosan kiderült a "névtelen" vélemények (mert már legfeljebb így mer véleményt mondani bárki is, hiszen folyamatosan zsarolják állásának elvesztésével) alapján, hogy mik is a fő bajok. Aranyosan el lett kenve - tulajdonképpen nincsenek is bajok, csak sértődött, tüskés, hülye emberek, de Mi "létrehozunk majd team-eket, amelyek a megoldáson fognak gondolkodni" - a következő évtizedekben. Mert a valódi megoldás kényelmetlen és kínos lenne és azt követelné, hogy feladják biztos, egymás érdekeit védő állásaikat, amelynek legfontosabb jellemzője, hogy a gyerek nem fontos. Mert a gyerek nincs.
Ezek a gyerekek nem is léteznek a vezetőink, az okt. politikusok, politikusok számára - sokszor még saját kollégáink számára sem.
Szerencsére vannak még, kiknek igen.
Jó helyen vagy, csak rosszkor. Ez egy rossz kor.
terepmunkás | 2010. december 20.
Nóri, nem vagy háborodott. És a sikereidről -sikereitekből is köteteket lehet sorolni.Szerintem ha legközelebb konferenciázol mesélj csak sikertörténeteket! De abból a felhozatalból, amit a fn-ben írsz. Siker a visszakötött villany. A néhány hónapos tetűtelenség. A háromszor egymás után benéző gyerek.A színesceruzát forgató 16 éves anya.A pompásra mázolt óvodafal.A megtalált civilek, akik nyaralni viszik a tanítványaidat.
L. Ritók Nóra | 2010. december 20. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Azt hiszem, igazad van. Mindenki mindig jót ír. Ezért kérdezem az írás végén: én vagyok rossz helyen? Én látom csak így? Mindenkinek jó ez így?
A kommentekből azt látom, vagyunk egy páran, akiknek nem...
De lehet, olyan ez, mint a tanév végi értekezletek. Ott sem mondja meg senki, hogy kudarcai voltak...vagy hallgat, vagy fényez. Jobb esetben kölcsönösen egymást, rosszabb esetben magát. Így a jó...mindenki elégedett...Vagy eszembe jutottak a klímatesztek. Volt hozzá szerencsétek? Az is olyan szuper képet festett. Legalábbis a környékünkön mindenhol.
Hmm. Lehet, tényleg én vagyok a hülye.
meseszép | 2010. december 20.
nem kéne tenni is valamit? például az elégedettség-mérő lapokat nem rutinból kitölteni, vagy fásultan ikszelni (úgyse számít, mit írok), hanem leírni, mi a valódi véleményünk.
ami nekem is hasonló. bár én is csak odáig jutottam el, hogy ki se töltöm.
amíg nincs kellően sok negatív visszajelzés, nem fog változni semmi. lehet, hogy így se, de legalább nem asszisztálunk hozzá.
csilla | 2010. december 16.
Az elmúlt két hétben szociális munkás nappali tagozatos gyakorlóst fogadtam. A motivációval megáldott gyermeket próbáltam felkészíteni arra, amit majd családlátogatás során tapasztalni fog. A látvány is bőven meglepte még a felkészítés dacára is de a szag volt az, amit én sem tudtam neki elmagyarázni. Az első helyen beleszippantott, és egész nap émelygett a gyomra. A hét végére a fehér kabátja a lakásokban terjengő poros füsttől és a kinti állandóan szakadó esőtől sárpöttyös lett. Kötött sapka alatt lévő haját minden este meg kellett mosnia, mert átvette a szagot. A családok gyermekeit meglátogatva az óvodában és az iskolában, már értette miért más illatúak ezek a gyermekek, még ha a ruhájuk, testük tiszta is.
Hogy bírod? kérdezte. Döntsd el akarod-e csinálni! és azt mondta: úgy, mint Te igen. Na, ő nekem felért egy plusz karácsonyi ajándékkal. plusz egy fő mellettünk.
Ugye mennyit jelent a személyes példa! Ahogy mutatunk példát kezdő szakembereknek, úgy kapcsolódnak be ők is a folyamatokba. Legalább is ezt így akarom hinni.
Domokos Zsuzsa | 2010. december 16. | domik[kukac]t-online[pont]hu
Döbbenetes, mennyire el tudtam szakadni a valóságtól! Magam mindig azt hittem, az a pedagógus.aki pozitív kisugárzású, mert aki pesszimista, az nem való katedrára. Azt hittem, a pedagógusok hivatása, hogy pozitív kisugárzásikkal a gyerekekbe önbizalmat, tetterőt sugározzanak. Azt hittem, mindenre van megoldás, csak akarni kell. Úgy véltem, a konferenciák arra jók, hogy feltöltsék lemerült "aksinkat", hogy találkozhassunk hasonszőrűekkel, lelkesekkel... Döbbenetes, mennyire megváltozott a helyzet. És félek, nemcsak én, a nyugdíjas áll csodálkozva a tények előtt: hogy gyerekek éheznek (erről édes jó szüleim meséltek sokat, akik a Horthy-rendszerben nőttek fel), hogy a tanárok fásultságának fő oka nem az, hogy a mai társadalomban nem lehet tekintélye annak a tanárnak a gyerekek előtt akik nem "trendi" cuccokban villog, - hanem a TEHETETLENSÉGÜK érzete. Az a "kiégettség", a pesszimizmus fő oka, hogy a társadalom kibeszéletlen, megoldatlan gondjainak (romakérdés, erkölcsi kérdés, szexuális nevelés, egészséges életmód, környezetvédelem stb. ) zömét a pedagógusokra hárítja át a társadalom/oktatatáspolitika(?). "Majd az osztályfőnök beszélget erről is a tanulókkal, és akkor minden jobb lesz." De miről beszéljünk az osztályfőnöki órákon? A heti egy órában még a kérdések felvetéséig sem jut el egy lelkiismeretes gimnáziumi osztályfőnök!
Minden estere azt hiszem, aki komolyan veszi, hogy gimiben a jövőbeli értelmiséget neveli, olvastassa el a tanítványaival ezt a cikket. Lássák, mire számítsanak, akik orvosnak, tanárnak, ügyvédnek, szociális munkásnak állnak majd, mire kell megoldást találniuk. A társadalom kettészakadása immár nemcsak világnézeti alapon teszi nehézzé a jó megoldások megtalálását, de alighanem szociális robbanás is fenyeget bennünket.
Én még mindig úgy vélem, a jövő nem a politikai elittől, hanem a tanáremberektől függ! Lehet, ebben is tévedtem. De Nóra cikke akkor is HATALMAS TANULSÁG.
L. Ritók Nóra | 2010. december 16.
Drága Csilla! Ez jó..mármint a szupervízor. Tőlem is kérdezték már aggódva egy-egy hozzászólásom után, hogy valami baj van? És volt, aki ajánlott már terápiát is. Persze aggodalomból, tudom.
Mert féltenek, hogy felőröl a probléma, vagy a problémaérzékenység...vagy mindkettő..Vajon hányan érezzük úgy, hogy ebbe bele lehet őrülni?
Persze nem fogunk. Csak ránk ez a feladat rendeltetett. Tegnapelőtt azt kérdezte tőlem egy újságíró, hogy lehet azt kibírni, hogy az ember ennyit tanul, dolgozik, és, hát pedagógusként nem keresi halálra magát..Most ez különösen aktuális, hisz a nem önkormányzati iskolák, így mi sem kaptuk meg a normatívát még...Mondtam neki, hogy amikor az ember ezt a pályát választja, akkor nem a pénz izgatja. Mert akkor nem jól döntött. Kérdezte, akkor mi? Amiket ekkor felrosoroltam, azok alapján meg tényleg mehetnék terápiára...
csilla | 2010. december 15.
Kedves Nóra!
Az írásaid mindig szíven találnak. Tényleg ennyire kevesen lennénk? Van olyan barátom, aki aggódik értem, mert azt hiszi, hogy szupervízorra lenne szükségem. Én jól vagyok! De, hiába, a barátaim aggódnak értem. Nem én vagyok beteg lelkileg, hanem a társadalom, aki nem látja ezt és ennek veszélyét.
Te vagy az igazi, aki lelkileg és szakmailag is megerősítesz. Ez Az Igazság, akár akarjuk látni, akár nem. Ez is , és főleg Ez, Ma Magyarország. Csak árnyalatokban különböznek bizonyos réteghelyzetek. A megoldáskeresőket, hurráoptimizmussal ellátott konferencia tartókat meg szemfényvesztőknek nevezem. Mondjuk ki végre: azok! Jöjjenek el, nézzék meg, kérdezzenek bennünket! Várjuk őket! Meg akarjuk mutatni!
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek