OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. február 17.
» Hozzászólások (10)

A hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrációjáról1

„A halmozottan hátrányos helyzet fogalma kimondottan a közoktatási törvény által alkotott fogalom, amely megnevezi azt az oktatással (és csakis az oktatással) kapcsolatos okot, amely a gyermek szociális rászorultságához vezet. Nevezetesen azt, hogy a szülők alacsony iskolai végzettsége az oka közvetetten, hogy a család szociálisan rászorult a támogatásra: alacsony iskolázottságuk okán nincs rájuk szükség a munkaerőpiacon, nincs, vagy alacsony a jövedelmük, ezért újratermelik a munkanélküliséget generációkon keresztül.”

A közoktatásban a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű tanulók iskolai nevelésével, oktatásával kapcsolatosan 2003- tól terjedt el az ún. „IPR” (Integrációs Pedagógiai Rendszer) kifejezés, amely az elmúlt évek alatt változásokon ment keresztül.

Az IPR-en két egymástól jól elkülöníthető kifejezést, tartalmat értenek: - „Képességkibontakoztató felkészítést” - „Integrációs felkészítést

2003-ban kiadásra került az oktatási miniszter 27.480/2003. sz. közleménye a hátrányos helyzetű tanulók integrációs- és képesség-kibontakoztató felkészítésének pedagógiai rendszeréről. Évekkel később ennek a közleménynek a szövegén változtattak, az iskolákra vonatkozó fejezetnek „Iskolai integrációs program” címet adtak, a szövegben viszont utalnak rá, hogy ez alatt a képesség- kibontakoztató, s az integrációs felkészítést egyaránt értik.

Valójában az iskolai integrációs program („IPR” vagy „integrációs- és képesség-kibontakoztató felkészítés”) a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekre fókuszál, az ún. hátrányos helyzetű gyermekek túlnyomó része kiesik e programból. A támogatási rendszer (Költségvetési törvény, 11/1994-es MKM rendelet, s ezek alapján kiadott éves OKM- rendeletek) csak a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek létszáma alapján ítéli meg a támogatást, a létszám beszámításnál csak 10%- nyi hátrányos helyzetű tanulót fogad el.

Hátrányos- halmozottan hátrányos helyzet

Érdemes a fogalmak mögé tekinteni:

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény 121.§ „Értelmező rendelkezéseiben” az alábbi módon határozza meg a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetet:

hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát a jegyző megállapította;

e csoporton belül

halmozottan hátrányos helyzetű: az a gyermek, az a tanuló, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője – a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben szabályozott eljárásban tett önkéntes nyilatkozata szerint – óvodás gyermek esetén a gyermek három éves korában, tanuló esetében a tankötelezettség beállásának időpontjában legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen; halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló is, akit tartós nevelésbe vettek.

A jogszabályok szerint a hátrányos helyzetű és a halmozottan hátrányos helyzetű tanuló között az egyedüli különbség nem a család szociális helyzete – amely azonos mindkét célcsoportnál-, hanem a szülők iskolai végzettségében mutatkozó különbség. Véleményem szerint ezzel is magyarázható egyfajta konfliktusforrás, amely az azonosan rászorulók között „valamilyen” szempont szerint végez „szűkítést” (létszámszűkítést az igénybe vehető források szűkössége miatt). A rossz szociális helyzetnek különböző okai lehetnek, melyben egyik – nagyon fontos és jelentős- ok a szülők alacsony iskolai végzettsége.

Statisztikai adatok: pl. a 2009/2010 tanévben hátrányos helyzetű tanulók száma az általános iskolai rendszerben 257 335 fő volt, ezen belül azok száma, akiknek szülei csak nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkeztek, összesen 106 539 fő. Vagyis 150 796 tanuló, ugyanúgy, mint a 106 539 fő, szociálisan rászorult, ám nem halmozottan hátrányos helyzetű, mivel a szülő valamelyikének magasabb a végzettsége, mint nyolc általános iskola, s e miatt túlnyomó (10%-on felüli) részük kiesik az ún „IPR”- támogatási rendszerből.

Általános iskola- statisztikai adatok
Tanév Összes tanulói létszám (fő) Hátrányos helyzetű tanulói létszám (fő) Halmozottan hátrányos helyzetű tanulói létszám (hátrányos helyzetűeken belül) (fő)
2006/2007 831 262 217 328 61 494
2007/2008 811 405 228 349 85 798
2008/2009 790 722 241 739 100 119
2009/2010 775 741 257 335 106 539

A Gyermekvédelmi törvény nem ismeri a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek fogalmát, helyette a gyermekek védelmének rendszeréről beszél, azon belül – a témánk szempontjából érintett- „rendszeres gyermekvédelmi kedvezményről”. E törvény szerint a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság megállapításának célja annak igazolása, hogy a gyermek szociális helyzete alapján jogosult az igénybevételére. A települési önkormányzat jegyzője megállapítja a gyermek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát, amennyiben a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 140%-át.

A halmozottan hátrányos helyzet fogalma kimondottan a közoktatási törvény által alkotott fogalom, amely megnevezi azt az oktatással (és csakis az oktatással) kapcsolatos okot, amely a gyermek szociális rászorultságához vezet. Nevezetesen azt, hogy a szülők alacsony iskolai végzettsége az oka közvetetten, hogy a család szociálisan rászorult a támogatásra: alacsony iskolázottságuk okán nincs rájuk szükség a munkaerőpiacon, nincs, vagy alacsony a jövedelmük, ezért újratermelik a munkanélküliséget generációkon keresztül. Kérdés, hogy az egyelőre nagyobb tömeget képviselő 150 796 „csak hátrányos helyzetű” általános iskolai tanuló esetében mi a családi ok szociális rászorultság tekintetében, s ez hagyományozódik-e az egymás utáni generációkra?

Másik kérdés, az érem másik oldala, hogy milyen üzenetet hordoz a társadalom számára az, hogy a szociálisan azonosan rászorulók között előnyben részesülnek azok, amely családban a szülők nem rendelkeznek nyolc évfolyamnál magasabb iskolai végzettséggel?

Az IPR- támogatásokat szabályozó éves OKM rendeletek mellékletében meghatározzák azt, hogy az adott állami támogatás mire fordítható. Ebben az oktatással kapcsolatos kiadások között szociális hátrányok enyhítésére szolgáló kiadások is szerepelnek, amelyet csak az ún. halmozottan hátrányos helyzetű tanulókra lehet fordítani (hátrányos helyzetűekre csak 10%-ban). Ugyanakkor az is igaz, hogy nem mindegyik halmozottan hátrányos helyzetű tanuló után vehető igénybe a támogatás abban az esetben, ha az adott intézmény nem felel meg a 11/ 1994 MKM rendelet 39/D§ és 39/E § feltételeinek. Ekkor nem csak az iskolát, a benne dolgozó pedagógusokat éri a „büntetés” (a támogatás elmaradása), hanem az ott tanuló halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat is.

Újabb kérdés, hogy miért csak akkor tekinthető valaki halmozottan hátrányos helyzetűnek, ha a szülője (szülei) legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen, vagyis nyolcadik évfolyamnál magasabb évfolyamot nem végzett el sikeresen.

A 20/1997. (II. 13.) Kormány rendelet 7. számú melléklete tartalmazza azt a részt, amelyben a szülőnek iskolai végzettségéről kell nyilatkoznia arról, hogy nyolcadik évfolyamnál magasabb évfolyamot sikeresen végzett-e el? Nyilatkozattételkor az iskolarendszeren kívül szerzett szakképesítést nem kell figyelembe venni.

Ha abból indulunk ki, hogy az alacsony iskolai végzettség, s rajta keresztül a munkanélküliség újratermeli magát családi generációkon keresztül, s ezt az alacsony iskolai végzettséget maximum nyolc általános iskolaiban határozzuk meg, újabb kérdésekkel találkozunk:

- tény, hogy a munkaerőpiacon a munkáltató nem tesz különbséget a sikeresen elvégzett 8 évfolyam, és 9.- 10. évfolyam között, ha ez utóbbihoz nem járul semmilyen szakképzettség:

- a szakiskolák 9. és / vagy 10. évfolyamát sikeresen elvégző, ám szakmát nem szerző, a szakképzésből a szakképzettség megszerzése előtt kihulló emberek mitől válnak mobilizálhatóbbá a munkaerőpiacon, mint a csak nyolc évfolyamos végzettséggel rendelkezők? S jól tudjuk, hogy a 9. és 10. évfolyamon a legerősebb a lemorzsolódás a hátrányos helyzetű tanulók esetében.

- a szakképzésben jelentős az olyan szakmákra való képzés, amellyel a munkaerőpiacon nem lehet elhelyezkedni, s ez által az egyén lehetőségei nem bővülnek.

- az iskolarendszeren kívül szerzett szakképesítés sokszor többet ér, mint az iskolarendszeren belül szerzett, használhatatlan szakképesítés.

A hagyaték

A fenti táblázat tükrözi azt a súlyos társadalmi hagyatékot (mondhatnám: mulasztást, a társadalmi problémák megoldásának elkenését, s főképp szabotálását), amelyet az elmúlt húsz (s legfőképp az elmúlt tíz) év hagyott ránk. Adatait nézve riasztó kép, hogy a drasztikusan csökkenő általános iskolai tanulólétszámon belül, azzal ellentétesen évről évre jelentősen emelkedik a hátrányos, s a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók létszáma:

- 2009/2010 tanévben 55 521 gyerekkel kevesebb járt általános iskolába, mint három évvel előtte. Az elmúlt tíz év viszonylatában az általános iskolás tanulók létszáma 190 000 fővel csökkent (2001/2002 tanév és 2010/2011 tanév között), húsz év alatt 360 000 fővel (1991/1992 tanév és 2010/2011 tanév között).

- 2009/2010 tanévben negyven ezerrel több volt a hátrányos helyzetű tanuló, mint három évvel előtte (amikor ötvenöt ezerrel több gyerek járt iskolába).

- 2009/2010 tanévben a hátrányos helyzetű tanulók között 45 045 fővel volt több azoknak a száma, akiknek egyik szülője sem rendelkezett nyolc általános iskolai végzettséggel, mint három évvel előtte.

Kérdés (melyre nem várok választ), hogy a társadalom jelentős részétől elvett (kiprivatizált, átalakított, megszüntetett, tönkretett) munkahelyek nyomán kialakult, mélyülő szegénységet, nyomort lehetséges-e kezelni az egyre nagyobb hasadásokkal teli szociális hálóval?

Csirmaz Mátyás

1Az írás első része az Új Pedagógiai Szemle 2008. szeptemberi számában jelent meg

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

karavánka | 2015. november 26.
Az. :)
A tanárok között is van elég sok, aki hallani se akar felmentésről az írásbeli számonkérés alól, vagy a helyesírás értékelése alól, mert szerintük egyszerűen csak lusta a gyerek meg nem hajlandó szépen írni, pl. "mert fiú" - ahelyett, hogy komolyan elgondolkodnának rajta, hogy nem lenne-e érdemes egy kört futni vele logopédusnál, mert esélyes, hogy diszes. De ha nem áll itt le az egész történet, hanem legalább valamelyik tanára elküldi a gyereket szakértőhöz, akkor sincs az iskolának "mindenképpen" szakértői véleménye, csak akkor, ha a szülő eljuttatja azt az iskolába. Vannak szülők, akik eleve hárítanak, nem akarják belátni, hogy gond lehet, ezért esetleg eleve el sem viszik a gyereket szakértőhöz. Vagy maga a gyerek nem hajlandó elmenni. Vagy ha eljut is, próbálja a szülő is, a gyerek is nem nagy dobra verni a dolgot, magyarul amelyik tanár nem kérdez rá, annak nem kötik az orrára, hogy született valami szakvélemény - ami eleve hónapokkal később készül el, mint ahogy a probléma felvetődött (amilyen átfutási idővel dolgoznak a nevelési tanácsadók), úgyhogy az se nagy csoda, ha menet közben elfelejtődik. Ha be is jut a szakértői vélemény az iskolába, elakadhat az osztályfőnöknél, aki - mert sok a dolga, mert nem tartja olyan nagy ügynek, vagy bármi más okból - nem mutogatja végig az összes érintett tanárnak. Vagy az igazgatónál akad el az információ, mert ugyan iktatják a szakértői véleményt, de anélkül, hogy az összes érintett tanár látná - és/vagy anélkül, hogy legalább az annak alapján született igazgatói határozatot láthatná mindegyikük, stb.
Hogy a mérési eredmények jobbak legyenek, az szerintem csak az iskola érdeke. A szülők közül elég kevesen vannak, akik egyáltalán megnézik a gyerek mérési eredményeit, hiszen jó esetben amúgy is követik az eseményeket, hogy mit mondanak a tanárai, hogy hányasokat kap, stb., tehát tudják jól, hogy fejlődik a gyerek, és hogy kb. milyen ütemben saját magához is és a társaihoz képest is, úgyhogy nagy meglepetést nyilván nem okoz(na) nekik a mérési eredmény (ha megnéznék) - ha meg amúgy nem követik az eseményeket, akkor miért pont ez érdekelné őket... De ha mégis megnézik, akkor sem a mérési eredmény számít se a szülőnek, se a gyereknek, hanem az, hogy a továbbtanuláshoz hány pontot visz - ezt meg úgyse osztályozzák.
csilla | 2015. november 22.
A tanulási és magatartás problémákkal küzdő gyermekek szakértői véleményei egyrészt a szülők felelőssége, hogy az oktatási intézmény birtokába jusson, hisz ez alapján kapja meg a gyermek a fejlesztést. Ha az iskola lát problémát a gyermeknél, akkor az általa kért vizsgálat után mindenképpen neki is van erről szakértői véleménye. ezek részét képezik az oktatás szervezésének is. azt hiszem maga a gyermek nevelése és oktatása közös ügyünk, mindenképp érdek, hogy a mérések eredményei jobbak legyenek. nem csupán azért, hogy az iskola jobb fényben tündököljön, mindenképp azért, mert a gyermeket talán tudtuk bizonyos értékekhez juttatni. Nem? biztos idealista vagyok
karavánka | 2015. november 22.
Tehát a szülő nyilatkozhat a hátrányos helyzetről, ha úgy gondolja, hogy az a saját érdeke. Az országos méréseknél viszont nem annyira a szülő érdeke, hanem sokkal inkább az iskola érdeke (lenne), hogy a szülő nyilatkozzon, hiszen akármilyen eredményt ér el a gyerek a mérésen, ugyanaz az eredmény jobbnak számít, ha a gyerek hátrányos helyzetű (ugye jól tudom?), vagyis az iskola összeredményét felfelé húznák a hátrányos helyzetről szóló nyilatkozatok. A mérésekhez az iskola felhasználhatja pl. a tankönyvtámogatáshoz leadott nyilatkozatokat? Vagy hogy működik ez más iskolákban? (Nálunk kb. sehogy, az igazgatóság közli, hogy nincs ilyen adatok birtokában, ezért az összes gyerek nem hátrányos helyzetűként vesz részt a mérésekben... Meg nem diszesként, nem magatartászavarosként, stb., pedig igenis vannak köztük ilyenek, csak a szülőnek eszébe se jut, hogy a mérések előtt kérelmet írjon az igazgatóhoz, hogy pl. biztosítsanak a gyereknek hosszabb időt a tesztek megírására, az igazgató meg azt mondja, csak akkor adhat hasonló segítséget a méréskor, ha a szülő írásban kéri.) Szóval mit tesznek más iskolák, hogy a méréseken az összes HHH, stb. körülmény dokumentálva legyen, hogy ne torzuljanak negatív irányba az iskola eredményei?
csilla | 2015. november 21.
minden egyes jogosultság igazolásához hatóság által, jogerőre emelkedett határozatra van szükség. az ingyenes tankönyv, étkeztetés stb. a kormányrendeletek mellett megtalálhatók a kötelezően kitöltendő és az oktatási intézmények számára kötelezően leadandó formanyomtatványok! Ezek alapján az oktatási intézményeknek tudniuk kell, kik a HH és HHH-s gyermekek. sajnos még az igénylések alapja a magyar bérrendszer és jövedelemigazolás alapján törvényes. ugye azt azért tudjuk, hogy aki szegény az látszik. aki nem szegény az is látszik: de jogosult. és törvényes. Most készíti a minisztérium azt a regisztert, amely már szűkebb kört fog mutatni és szűkíti előreláthatólag a jogosultságot. vagy legalább is ezt remélik tőle. addig készülnek a statisztikák jól vagy rosszul. de akkor is borzalmas, hogy százezrekkel dobálózunk: tízezer is a fiatalkorúak nagy arányát mutatja.
Leiner Károly | 2015. november 20. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Kedves Karavánka!
Megpróbálok válaszolni a kérdéseire: az iskola ilyen adatokat nem kérhet a szülőktől. Ellenben számos kedvezmény (tankönyv, étkezés stb.) igénybevételéhez több jogosultság mellett ez is számíthat. Erről a szülő nyilatkozik saját érdekében és nyilatkozata mellé az iskola köteles valamilyen igazolást mellékelni és így továbbítani például az ingyenes tankönyv esetében a megfelelő szervhez. Hogy a szülő valós adatokat adott-e meg, azt az iskola nem ellenőrzi, nem hatásköre. A szülő által hozott igazolások legjobb tudomásom szerint a rajtuk levő határidőig szólnak, illetve naptári évig. (Több gyermek esetében családi pótlékot folyósító szerv igazolása szükséges, sajátos nevelési igénynél Bizottsági szakvélemény, rendszeres gyermekvédelmi támogatásnál önkormányzati igazolás - ezeken rajta van az érvényesség határideje.) Sajnos a legtöbb esetben elégséges a folyósítás igazolása. A szülő jogi felelőssége lenne értesíteni például az iskolát, amennyiben valamilyen jogosultsága megszűnik és ezáltal valamilyen kedvezményt már nem kíván igénybe venni - én ilyen esetről még nem hallottam.
(Egyébként éppen ezért az OH felmérése, adatgyűjtése sosem vezet, vezethet korrekt és pontos eredményre. Nem is értem, hogy miért nem a helyi önkormányzatok szociális irodáiban gyűjtik ezeket az adatokat, hiszen ezek az adatok ott pontosan rendelkezésre állnak)
karavánka | 2015. november 20.
Az országos méréseknél az OH megkérdezi az iskolától, hogy melyik gyerek halmozottan hátrányos helyzetű. Honnan kellene erről tudnia az iskolának? Bekérhet a szülőtől ilyen adatot? Köteles a szülő nyilatkozni? Dolga az iskolának ellenőriznie, hogy a szülő valós adatot ad-e meg erről? Ha a szülő hoz valamiféle igazolást, az meddig érvényes?
csilla | 2011. február 24.
A mi térségünkben van olyan eltérű tantervvel működő szakiskola, ahol nem igényelnek a diákok menzát. A pénzfelhasználási tervben fel akartam használni az iskoláztatási támogatás egy részét a korgó gyomrú gyerekre. (kutatás tárgya lehetne az ok) Jó néhány diákkal beszélgettem, akik ugyanebbe a városba járnak iskolába, csak egy normál szakiskolába, a képlet ugyanaz: van, hogy van óra megtartva, számos tanár nem rendelkezik főiskolai végzettséggel sem, dohányzik órán, eszik órán, kávét iszik órán, parasztozik órán, cigányozik órán, kurvázik órán. Nincs is könyvünk , mert úgy sem adnánk vissza, tanuljunk a füzetből, egyest meg annak adnak felszerelés hiánya miatt, akinek akarnak.(naná, hogy visszapofázok) Nyilván nem ellenőrizhetem le a valószerűségét. Próbálom interjúzni őket: milyen tantárgyaid vannak? az ellenőrzőből sorolja fel. Mit tanultok órán, hol jártok a matekban? Akkor mire kaptok jegyet? Ha-ha! mire, mondja meg Csilla néni! De egymástól függetlenül, miért állítják ezt a gyerekek: ezért járjak iskolába? Ezért veszik el a családimat? Őket ki ellenőrzi? az, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?, hát... de, ha a fele is igaz, mi az ami folyik ma szakképzésként? szerintem meg kellene nézni. Amikor én ezt meghallottam, tudatosan kérdeztem rá hátrányos helyzetű gyerekeimre: de már bocsánat: miért olvasunk horoszkópot irodalom órán? Tudom és hiszem, hogy ez nem általános, de róluk ítélnek meg másokat, és pont azok, akik a legnagyobb segítséget igénylik.
ismerek jól működő szakiskolákat, de a legnagyobb hátrányokat az ilyen intézményekben képezzük.
Ha valaki esetleg kitágítaná a szemét, és hülyének nézne, kérem ne tegye, engem is hülyének nézett az első diák: nem járt még Csilla néni szakiban? De! órán? nem. wc-ben? nem. lehányva, rendőrség, mentő minden nap legalább kétszer. Ha két gyerek veszekszik, inkább hívják a rendőrséget, mint szétválasszák őket. Ha valaki begörcsöl lány, menstruációs panaszokra, hívják a mentőt: itt ne vetéljen el.
az iskoláknak segítség kell, ha nincs felsőfokú végzettségű pedagógus, biztos, hogy meg van az oka. de ez így nem tartható!
a szociális háló meg már régen lyukas, ezt mindenki tudja, és a rés rajta már világrésznyi, európai! IPr-költségvetés-oktatási törvény? és az alapok: gyerek-tanár, hol van a rendszerben?
terepmunkás | 2011. február 19.
"Nem a szociális háló megerősítéséről beszélek, hanem arról, hogy nem lehet mindent (súlyos társadalmi, gazdasági mulasztásokat) a szociális hálóval megoldani." Nem is kell. Munkahelyteremtés kellene, de erre ma, még annyi esélyt sem látok, mint 3 -5 évvel ezelőtt. Viszont, az IPR eredeti céljai, épp annyira - ha nem jobban fontosak. Ezért is kellene kicsit jobban odafigyelni a még megmaradt intézmények jelzéseire. Az már jobb kérdés hogy kinek. Mert az egész program áttelepítése az új tárcához, gondosan elvágva az oktatási államtitkárságtól - rossz üzenet. Bár ha arra gondolok, hogy ott mi folyik most - akár a túlélés záloga is lehet.
CSIRMAZ MÁTYÁS | 2011. február 19.
Kedves Terepmunkás!
Az IPR- támogatás is egyfajta "szociális háló" ("oktatás- szociális háló"), nem kezelhető önmagában, elvonatkoztatva a szociális háló összes többi elemétől.Azzal egyetértek, hogy az IPR- támogatás elsősorban az intézmény pedagógiai, módszertani repertoárját fejleszti, az viszont nem igaz, hogy "nem az egyes tanulók szociális támogatásának forrásai" is egyben (mégha kicsi is). Erre, s az ebből adódó helyi konfliktusokra több konkrét példát is tudnék írni.
A "támogatás lebegtetéséről, bizonytalanságáról, a kifizetések csúszásáról" már a 2008-as cikkemben is írtam- ez súlyos probléma-, azóta rosszabb a helyzet, mert már féléves rendeletek vannak (Irónia:Megélem azt, hogy havonta adnak ki rendeletet az IPR támogatásokra?). Én személy szerint nem csak a féléves, hanem az éves rendeletekkel való szabályozást is rossznak tartom, sőt azt is, hogy évekkel ezelőtt e támogatási rendszer átkerült a Költségvetési tv 3. sz mellékletéből az 5. sz. mellékletbe, s ezáltal kiszámíthatatlanná vált (lehet, hogy ezek kényszermegoldások, nem tudom, nem látok bele).

Nem a szociális háló megerősítéséről beszélek, hanem arról, hogy nem lehet mindent (súlyos társadalmi, gazdasági mulasztásokat) a szociális hálóval megoldani.
terepmunkás | 2011. február 18.
Kedves Mátyás!
A fenti, ill. az írása első részét olvasva, a jelzett problémák valósak. De marad néhány kérdés - miért a szociális háló erősítését kéri számon, egy alapvetően mégis pedagógiai célú innovációs programon? Az én értelmezésemben az IPR elsősorban intézmény fejlesztés. Az ide csportosított - s sajnos az utolsó két évben már csak jelképesnek mondható összegek elsősorban az intézmény pedagógiai, módszertani repertoárját fejleszthetik, s nem az egyes tanulók szociális támogatásának forrásai. Akkor sem, ha az tételesen is ott szerepel, a kötelező 60% helyén.Szerintem ez egyébként hiba. A cikkben leírt jelenség - a támogatásban részesülő, illetve abból kimaradók problémáját, természetesen minden IPR-t bevezetett intézmény megéli,de ennél sokkal súlyosabb probléma a támogatás lebegtetése, bizonytalansága, a kifizetések csúszása. Mint ebben a félévben is, csak három napja hogy kiadták a rendeletet,áprilisra ígérik a döntést-kifizetést, miközben már régóta ketyeg a félév. De a legnagyobb gond az, hogy megint azokat az intézményekhez csoportosítja a fejlesztésre szánt pénzt, az állam, ahol egyébként is működik már valamiféle innováció. Mert ők pályáznak. a legjobban leszakadók, a legnehezebb körülmények között vegetáló intézmények - és önkormányzatok kimaradnak - mert vagy nincs szakemberük a pályázat írására, lebonyolítására, (esetleg igény sem), de egész biztosan nincs olyan költségvetési játékterük, hogy meghitelezzék a bizonytalan eredményű és mindig későn megérkező pénzt. Szerintem ez az igazi probléma.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek