OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. február 21.
» Hozzászólások (3)

Felvételi hacacáré,
avagy dolga-e a középiskolának a pályaorientáció?

Már egy ideje érik bennem az elhatározás, hogy megírom felháborodásomat az iskolám felvételihez való viszonyulásával kapcsolatban, de csak most jutottam el arra a pontra, hogy a tettek mezejére lépjek.

Tájékozatlanság

Nem tudom mennyire általános, hogy a tanároknak fogalmuk sincs a felvételi pontszámításának részleteiről, de az én gimnáziumomra ez sajnos jellemző. Úgy hiszem, egy olyan pedagógustól, aki elméletileg az érettségire készít fel, nem lenne túl nagy elvárás, hogy tudja, hogyan működik az éppen aktuális rendszer. Ennek ellenére egészen egy nemrég megejtett szülői értekezletig csak legendák terjengtek például a többletpontok számításával kapcsolatban. Hiába mentünk még december végén is oda bármely tanárunkhoz, hogy világosítson fel minket a még homályos részletekkel kapcsolatban, általában azt kellett tapasztalnunk, hogy mi többet tudunk a témáról, ami meglehetősen elkeserítő. Ha idén teljesen új érettségi/felvételi rendszer lenne, akkor még valamilyen szinten megérteném ezt a tájékozatlanságot, de legjobb tudomásom szerint pár éve, eltekintve kisebb nagyobb változásoktól, a többletpontok számítása terén, ugyan az a szisztéma.

Jelentkezés

Az utolsó pofon a kifakadásomhoz vezető úton a jelentkezések leadásakor ért. Ugyanis a tanáraink nem tudták, honnan lehet jelentkezési lapot szerezni. Azon kívül, hogy a felsőoktatási intézményekről szóló tájékoztató könyv megvételével kapunk egyet, nem ismertek módszert. Persze lehet azt mondani, hogy nézzünk mi utána, de sajnálatos módon az interneten is képtelenség bármit találni az üggyel kapcsolatban. Így hát hosszas zsörtölődés után úgy döntöttem: az e-felvételit választom. Persze suliban az osztályfőnököm már halálra rémisztett, hogy sokkal bonyolultabb a hagyományos jelentkezésnél, és nagyon könnyű elrontani. Szerencsére egyáltalán nem bizonyult komplikáltnak. Mérhetetlenül hálás vagyok a felvi.hu-nak ezért a lehetőségért.

Hova jelentkezzünk?

Óriási dilemma volt számomra, hogy milyen intézményt válasszak továbbtanulásom helyszínéül. (Mint ahogy bizonyára mindenki másnak is) A döntés nehézségének több oka is volt. Egyrészt a ponthatárok miatt meglehetősen sokat ki kellett szűrnöm az általam érdekesnek tűnő szakok közül. Másrészt fogalmam sem volt, sőt még most, hogy az elmúlt hónapokat szinte kizárólag ez irányú tájékozódással töltöttem, sem tudom, hogy egyes helyeken mit tanulnak. Van, amiről némi nemű sejtésem már van, de másokról halvány lila gőzöm sincs. Hozzátenném, hogy jóval többet tudok az egyetemekről, mint a legtöbb osztálytársam.

Ennek fényében nem tudom, miért csodálkoznak az emberek, hogy a hallgatóknak egy jó része az első év után abbahagyja tanulmányait, és más szakot keres magának.

A gimnázium pedig, ahova járok, ahelyett, hogy segítené az egyetemek, főiskolák megismerését például több szabadnappal, vagy ismeretterjesztő előadásokkal, idén kettőben(!) maximalizálta a nyílt napokra kiadható igazolások számát, valamint amikor egyetemi hallgatók bejöttek iskolánkba, hogy népszerűsítsék az általuk látogatott intézményt, a tanárok megkérték őket, hogy siessenek, mert tovább akarták tartani órájukat. Így aztán finoman szólva felületes ismereteket kaptunk a felsőoktatási intézményekről. Én úgy érzem, nem ezen a pár órán múlna, hogy hogyan sikerül az érettségi, viszont azt hiszem, a helyes pályaválasztás esélyeit jelentősen növelné, ha tanáraink kicsit lazábbra vennék a figurát. Remélem nincs igazam, de néha úgy érzem, számukra csak az a fontos, hogy felvegyenek valahova minket, és ezzel javítsuk az iskola statisztikáját.

Következmények

A tájékoztatás és segítség hiányának a napokban konstatáltam rettentő következményeit a jelentkezési folyamattal kapcsolatos mizéria kapcsán. Az osztályomban tanulók két harmadának fogalma sem volt, hogy mit jelöljön be. Olyan hihetetlen mértékű, a felvételivel és ponthatárokkal kapcsolatos tudatlanságról tettek tanúbizonyságot néhányan, hogy az már-már röhejes. Egyesek azt sem tudták mi a különbség szak és kar között. Mások olyan helyeket jelöltek meg, ahova még akkor sincs esély bekerülniük, ha az általuk elérhető maximum pontszámot teljesítik, ugyanis nincs elég pluszpontjuk (volt, aki 9 helyet jelölt meg és ebből körülbelül 5-re szó szerint nulla az esély). Az egyik osztálytársam pedig most tudta meg, hogy az OKJ-s képzés, amit tavaly elvégzett nem ér pluszpontot, így már elnézést a kifejezésért, de egy év fáradtságos munkát gyakorlatilag lehúzhat a WC-n. Úgy érzem, hogy ezek a fatális hibák nem csak a tanulók és szüleik, hanem jelentős részben a tanárok lelkén száradnak.

Változtatni kell!

Mélységesen felháborítónak tartom a tanárok érdektelenségét diákjaik továbbtanulásával kapcsolatban. Én elhiszem, hogy sajnálják szakóráikat felvilágosításra áldozni, de talán illene figyelembe venni, hogy ebben a helyzetben gyakorlatilag emberi életek sokasága van a kezükben. Évek óta rémisztgetnek minket az érettségi közeledésével, de arra egyikőjük sem vette a fáradtságot, hogy kicsit jobban beleássa magát a pontszámítás rendszerébe. Szégyenteljesnek érzem továbbá, hogy a diákok nagy része még az utolsó évben sem tud semmit az egyetemekről.

Nem tudom mi lehet a megoldás. Talán az olyan „rendkívül fontos” órák helyett, mint mentálhigiéné, lehetne tartani egészen kilencediktől kezdve heti egyszer egy továbbtanulással, felsőoktatási intézményekkel foglalkozó órát, ahol megtanuljuk, hogy hol mit tanulhatunk, és mivel merre lehet majd később esetleg elhelyezkedni. Tanulmányi kirándulás címén pedig miért nem megyünk soha egyetemekre körülnézni kicsit? Több mint valószínű, hogy a tanulók is motiváltabbak lennének, és jobban viszonyulnának a tanuláshoz, ha egyáltalán tudnák, hogy milyen helyre mehetnek tovább. Mindenesetre azt hiszem az iskola vezetőségének illene elgondolkodni egy csöppet, és változtatni a diákjai továbbtanulásához való viszonyulását illetően.

Hadházi Kristóf

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

egy "régi "motoros | 2011. március 3.
A pályaorientációt nem a gimnázium utolsó évében, nem is az utolsó előttiben kellene elkezdeni - mondja a szakirodalom, s én is így gondolom -. Folyamatosnak kellene lennie, mert önismerettel is párosulnia kellene. A diákoknak tudnia kellene, melyek azok a kompetenciáik, amelyek valószínűsítik, hogy örömteli lesz majd a választott foglalkozásuk. Ehhez pedig életkoroknak megfelelő szinten, de illene tudni, mely foglalkozás "mit takar". Mit csinál az, aki esztergályos, orvos vagy pilóta. Mely képességek, kompetenciák szükségesek hozzá. Mennyit kell tanulni, milyen tárgyakban kell - érdemes elmélyülni. Alsósoknak környezetismeret órán el lehetne menni egy lakatosműhelybe, meg lehetne hívni egy orvos anyukát, s sorolhatnám. Arról már nem is beszélve, hogy osztályfőnöki órákon ennek szintén helye lenne. Magyarból is lehetne fogalmazást írattatni a gyerekekkel egy-egy foglalkozásról, majd a leírtakat összevetni mondjuk az eletpalya.hu oldal adta leírásokkal.Talán informatika órán, amit most nagy okosan szintén meg akarnak szüntetni, meg lehetne mutatni a diákoknak, egy-egy felsőoktatási intézmény életéről a honlapokról lehet tájékozódni. Minden intézményben működik a HÖK, akik kérésre szívesen mennének tájékoztatót tartani az iskolákba. Jogos a diákok igénye, hogy ezzel az iskolai pedagógusnak is foglalkoznia kellene. Ilyen tanárszak van, de mit ér, ha nem alkalmazhatják azt, amit tanultak? Tudjuk, hogy haladni kell az anyaggal. Azért, én azt javaslom, tanulmányozni kellene a Közoktatási Törvényt, ami még életben van. Akkor kiderülne, hogy nem azt rögzítették, hogy mit kell a pedagógusnak tanítania. Eredményesen, önállóan tanulni, kritikusan gondolkodni, a megtanult információkat alkalmazni kellene megtanítani a diákokat. Nem is értem, hogy az információrobbanás évszázadaiban mért kellene mindent megtanítani a diákoknak. Biztos alapokat kellene adni. Ehhez pedig az is hozzátartozna, hogy ne csak osztályzatokat kapjanak, hanem kommunikációs, szociális kompetenciáikról, erősségeikről is visszajelzést, értékelést kapjanak a diákok. Az utat csak megmutatni kell, aztán a diák vagy akar rajta végigmenni, vagy nem. De ehhez a pályaorientáció is hozzátartozik. Tudom, plusz munka, de aki a pályán maradt, az nem a pénzért csinálja. Egy szó, mint száz, jogos a diákok igénye, szükségletet pedig ki kell/illik kielégíteni. Arról már nem is beszélve, hogy megszervezhető a nyílt napok meglátogatása úgy is, hogy megy velük az osztályfőnök. Vagy, megszervezi, hogy párosával menjenek, majd beszámoljanak a sok meglátogatott hellyel kapcsolatos információkról a társaiknak. Akkor biztosan nem lógásra akarnák használni ezt az időt.
egy fiatal egyetemi oktató | 2011. február 22.
Én az ellenkező oldalról láttam egy kicsit az ügyet, hasonló tapasztalatokkal. Egy egyetemi szakot próbáltunk népszerűsíteni a középiskolákban, és általában igen nehezen illetve sehogyan sem jutottunk be a gimikbe. Még a saját alma materem sem válaszolt az érdeklődő e-mailemre. Ennek okait nem igazán tudom, hiszen azon a kevés helyen, ahova bejutottunk, kedvesek voltak. De nagyon érdekelne, hogy ilyen az iskolák szempontjából praktikusan erőfeszítésmentes ismertetést miért nem tárt karokkal fogadnak.
márta | 2011. február 21.
Kedves Kristóf!
Az utóbbi években annyiszor változott a felvételi rendszer, hogy ember legyen, aki ezt nyomon tudja követni! Abban viszont igazad van, hogy legalább abban az évben, amikor az embernek végzős osztálya van, illik "tisztába tennie" magát e témában.
Más kérdés, hogy mit tudnak a diákok a felsőoktatásról, felsőoktatási intézményekről.
Egyik vesszőparipám a nyílt napok kérdése. Osztályfőnökként és szaktanárként sokkal hasznosabbnak tartom - azoknak a szempontjából, akik komolyan gondolják a továbbtanulást, nem csak ellógni akarnak egy napot igazoltan, azzal az ürüggyel, hogy nyílt napra mennek - szóval, sokkal hasznosabbnak tartom nyílt napra elmenni tizenegyedikben. El is szoktam küldeni a diákjaimat tizenegyedikben, hogy legalább nézzenek szét, milyen karok, milyen szakok vannak, hol, mit tanulnak, mik a felvételi követelmények, és ami szerintem legalább olyan fontos, mik a kibuktatós tantárgyak. mert nem elég bejutni, bent is kell maradni. És ha mindennek tizenegyedikben utánanéz, azt legalábbis el tudja dönteni, milyen irányban szeretne továbbtanulni, és van még ideje pótolni a hiányosságokat (mindig el szoktam mondani, ahogy középiskolában szenvednek az általános iskolából hozott hiányosságaik miatt, legalább annyira fognak majd szenvedni a középiskolai hiányosságok miatt, csakhogy ott a tét sokkal nagyobb.)
Nem egyszerű ez a kérdés, de én is szoktam javasolni, hogy a felvi.hu-n (ez itt most nem a reklám helye) nagyon sok mindent meg lehet találni, de a személyes megtapasztalás, különösen az adott intézményben, karon,szakon tanuló diákokkal elbeszélgetés sokat segíthet.
Tudom, ez nektek már eső utáni köpönyeg, de azért én szurkolok nektek!
egy tizenegyedikes osztályfőnök
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek