OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. február 21.
» Hozzászólások (3)

Felvételi hacacáré,
avagy dolga-e a középiskolának a pályaorientáció?

Már egy ideje érik bennem az elhatározás, hogy megírom felháborodásomat az iskolám felvételihez való viszonyulásával kapcsolatban, de csak most jutottam el arra a pontra, hogy a tettek mezejére lépjek.

Tájékozatlanság

Nem tudom mennyire általános, hogy a tanároknak fogalmuk sincs a felvételi pontszámításának részleteiről, de az én gimnáziumomra ez sajnos jellemző. Úgy hiszem, egy olyan pedagógustól, aki elméletileg az érettségire készít fel, nem lenne túl nagy elvárás, hogy tudja, hogyan működik az éppen aktuális rendszer. Ennek ellenére egészen egy nemrég megejtett szülői értekezletig csak legendák terjengtek például a többletpontok számításával kapcsolatban. Hiába mentünk még december végén is oda bármely tanárunkhoz, hogy világosítson fel minket a még homályos részletekkel kapcsolatban, általában azt kellett tapasztalnunk, hogy mi többet tudunk a témáról, ami meglehetősen elkeserítő. Ha idén teljesen új érettségi/felvételi rendszer lenne, akkor még valamilyen szinten megérteném ezt a tájékozatlanságot, de legjobb tudomásom szerint pár éve, eltekintve kisebb nagyobb változásoktól, a többletpontok számítása terén, ugyan az a szisztéma.

Jelentkezés

Az utolsó pofon a kifakadásomhoz vezető úton a jelentkezések leadásakor ért. Ugyanis a tanáraink nem tudták, honnan lehet jelentkezési lapot szerezni. Azon kívül, hogy a felsőoktatási intézményekről szóló tájékoztató könyv megvételével kapunk egyet, nem ismertek módszert. Persze lehet azt mondani, hogy nézzünk mi utána, de sajnálatos módon az interneten is képtelenség bármit találni az üggyel kapcsolatban. Így hát hosszas zsörtölődés után úgy döntöttem: az e-felvételit választom. Persze suliban az osztályfőnököm már halálra rémisztett, hogy sokkal bonyolultabb a hagyományos jelentkezésnél, és nagyon könnyű elrontani. Szerencsére egyáltalán nem bizonyult komplikáltnak. Mérhetetlenül hálás vagyok a felvi.hu-nak ezért a lehetőségért.

Hova jelentkezzünk?

Óriási dilemma volt számomra, hogy milyen intézményt válasszak továbbtanulásom helyszínéül. (Mint ahogy bizonyára mindenki másnak is) A döntés nehézségének több oka is volt. Egyrészt a ponthatárok miatt meglehetősen sokat ki kellett szűrnöm az általam érdekesnek tűnő szakok közül. Másrészt fogalmam sem volt, sőt még most, hogy az elmúlt hónapokat szinte kizárólag ez irányú tájékozódással töltöttem, sem tudom, hogy egyes helyeken mit tanulnak. Van, amiről némi nemű sejtésem már van, de másokról halvány lila gőzöm sincs. Hozzátenném, hogy jóval többet tudok az egyetemekről, mint a legtöbb osztálytársam.

Ennek fényében nem tudom, miért csodálkoznak az emberek, hogy a hallgatóknak egy jó része az első év után abbahagyja tanulmányait, és más szakot keres magának.

A gimnázium pedig, ahova járok, ahelyett, hogy segítené az egyetemek, főiskolák megismerését például több szabadnappal, vagy ismeretterjesztő előadásokkal, idén kettőben(!) maximalizálta a nyílt napokra kiadható igazolások számát, valamint amikor egyetemi hallgatók bejöttek iskolánkba, hogy népszerűsítsék az általuk látogatott intézményt, a tanárok megkérték őket, hogy siessenek, mert tovább akarták tartani órájukat. Így aztán finoman szólva felületes ismereteket kaptunk a felsőoktatási intézményekről. Én úgy érzem, nem ezen a pár órán múlna, hogy hogyan sikerül az érettségi, viszont azt hiszem, a helyes pályaválasztás esélyeit jelentősen növelné, ha tanáraink kicsit lazábbra vennék a figurát. Remélem nincs igazam, de néha úgy érzem, számukra csak az a fontos, hogy felvegyenek valahova minket, és ezzel javítsuk az iskola statisztikáját.

Következmények

A tájékoztatás és segítség hiányának a napokban konstatáltam rettentő következményeit a jelentkezési folyamattal kapcsolatos mizéria kapcsán. Az osztályomban tanulók két harmadának fogalma sem volt, hogy mit jelöljön be. Olyan hihetetlen mértékű, a felvételivel és ponthatárokkal kapcsolatos tudatlanságról tettek tanúbizonyságot néhányan, hogy az már-már röhejes. Egyesek azt sem tudták mi a különbség szak és kar között. Mások olyan helyeket jelöltek meg, ahova még akkor sincs esély bekerülniük, ha az általuk elérhető maximum pontszámot teljesítik, ugyanis nincs elég pluszpontjuk (volt, aki 9 helyet jelölt meg és ebből körülbelül 5-re szó szerint nulla az esély). Az egyik osztálytársam pedig most tudta meg, hogy az OKJ-s képzés, amit tavaly elvégzett nem ér pluszpontot, így már elnézést a kifejezésért, de egy év fáradtságos munkát gyakorlatilag lehúzhat a WC-n. Úgy érzem, hogy ezek a fatális hibák nem csak a tanulók és szüleik, hanem jelentős részben a tanárok lelkén száradnak.

Változtatni kell!

Mélységesen felháborítónak tartom a tanárok érdektelenségét diákjaik továbbtanulásával kapcsolatban. Én elhiszem, hogy sajnálják szakóráikat felvilágosításra áldozni, de talán illene figyelembe venni, hogy ebben a helyzetben gyakorlatilag emberi életek sokasága van a kezükben. Évek óta rémisztgetnek minket az érettségi közeledésével, de arra egyikőjük sem vette a fáradtságot, hogy kicsit jobban beleássa magát a pontszámítás rendszerébe. Szégyenteljesnek érzem továbbá, hogy a diákok nagy része még az utolsó évben sem tud semmit az egyetemekről.

Nem tudom mi lehet a megoldás. Talán az olyan „rendkívül fontos” órák helyett, mint mentálhigiéné, lehetne tartani egészen kilencediktől kezdve heti egyszer egy továbbtanulással, felsőoktatási intézményekkel foglalkozó órát, ahol megtanuljuk, hogy hol mit tanulhatunk, és mivel merre lehet majd később esetleg elhelyezkedni. Tanulmányi kirándulás címén pedig miért nem megyünk soha egyetemekre körülnézni kicsit? Több mint valószínű, hogy a tanulók is motiváltabbak lennének, és jobban viszonyulnának a tanuláshoz, ha egyáltalán tudnák, hogy milyen helyre mehetnek tovább. Mindenesetre azt hiszem az iskola vezetőségének illene elgondolkodni egy csöppet, és változtatni a diákjai továbbtanulásához való viszonyulását illetően.

Hadházi Kristóf

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

egy "régi "motoros | 2011. március 3.
A pályaorientációt nem a gimnázium utolsó évében, nem is az utolsó előttiben kellene elkezdeni - mondja a szakirodalom, s én is így gondolom -. Folyamatosnak kellene lennie, mert önismerettel is párosulnia kellene. A diákoknak tudnia kellene, melyek azok a kompetenciáik, amelyek valószínűsítik, hogy örömteli lesz majd a választott foglalkozásuk. Ehhez pedig életkoroknak megfelelő szinten, de illene tudni, mely foglalkozás "mit takar". Mit csinál az, aki esztergályos, orvos vagy pilóta. Mely képességek, kompetenciák szükségesek hozzá. Mennyit kell tanulni, milyen tárgyakban kell - érdemes elmélyülni. Alsósoknak környezetismeret órán el lehetne menni egy lakatosműhelybe, meg lehetne hívni egy orvos anyukát, s sorolhatnám. Arról már nem is beszélve, hogy osztályfőnöki órákon ennek szintén helye lenne. Magyarból is lehetne fogalmazást írattatni a gyerekekkel egy-egy foglalkozásról, majd a leírtakat összevetni mondjuk az eletpalya.hu oldal adta leírásokkal.Talán informatika órán, amit most nagy okosan szintén meg akarnak szüntetni, meg lehetne mutatni a diákoknak, egy-egy felsőoktatási intézmény életéről a honlapokról lehet tájékozódni. Minden intézményben működik a HÖK, akik kérésre szívesen mennének tájékoztatót tartani az iskolákba. Jogos a diákok igénye, hogy ezzel az iskolai pedagógusnak is foglalkoznia kellene. Ilyen tanárszak van, de mit ér, ha nem alkalmazhatják azt, amit tanultak? Tudjuk, hogy haladni kell az anyaggal. Azért, én azt javaslom, tanulmányozni kellene a Közoktatási Törvényt, ami még életben van. Akkor kiderülne, hogy nem azt rögzítették, hogy mit kell a pedagógusnak tanítania. Eredményesen, önállóan tanulni, kritikusan gondolkodni, a megtanult információkat alkalmazni kellene megtanítani a diákokat. Nem is értem, hogy az információrobbanás évszázadaiban mért kellene mindent megtanítani a diákoknak. Biztos alapokat kellene adni. Ehhez pedig az is hozzátartozna, hogy ne csak osztályzatokat kapjanak, hanem kommunikációs, szociális kompetenciáikról, erősségeikről is visszajelzést, értékelést kapjanak a diákok. Az utat csak megmutatni kell, aztán a diák vagy akar rajta végigmenni, vagy nem. De ehhez a pályaorientáció is hozzátartozik. Tudom, plusz munka, de aki a pályán maradt, az nem a pénzért csinálja. Egy szó, mint száz, jogos a diákok igénye, szükségletet pedig ki kell/illik kielégíteni. Arról már nem is beszélve, hogy megszervezhető a nyílt napok meglátogatása úgy is, hogy megy velük az osztályfőnök. Vagy, megszervezi, hogy párosával menjenek, majd beszámoljanak a sok meglátogatott hellyel kapcsolatos információkról a társaiknak. Akkor biztosan nem lógásra akarnák használni ezt az időt.
egy fiatal egyetemi oktató | 2011. február 22.
Én az ellenkező oldalról láttam egy kicsit az ügyet, hasonló tapasztalatokkal. Egy egyetemi szakot próbáltunk népszerűsíteni a középiskolákban, és általában igen nehezen illetve sehogyan sem jutottunk be a gimikbe. Még a saját alma materem sem válaszolt az érdeklődő e-mailemre. Ennek okait nem igazán tudom, hiszen azon a kevés helyen, ahova bejutottunk, kedvesek voltak. De nagyon érdekelne, hogy ilyen az iskolák szempontjából praktikusan erőfeszítésmentes ismertetést miért nem tárt karokkal fogadnak.
márta | 2011. február 21.
Kedves Kristóf!
Az utóbbi években annyiszor változott a felvételi rendszer, hogy ember legyen, aki ezt nyomon tudja követni! Abban viszont igazad van, hogy legalább abban az évben, amikor az embernek végzős osztálya van, illik "tisztába tennie" magát e témában.
Más kérdés, hogy mit tudnak a diákok a felsőoktatásról, felsőoktatási intézményekről.
Egyik vesszőparipám a nyílt napok kérdése. Osztályfőnökként és szaktanárként sokkal hasznosabbnak tartom - azoknak a szempontjából, akik komolyan gondolják a továbbtanulást, nem csak ellógni akarnak egy napot igazoltan, azzal az ürüggyel, hogy nyílt napra mennek - szóval, sokkal hasznosabbnak tartom nyílt napra elmenni tizenegyedikben. El is szoktam küldeni a diákjaimat tizenegyedikben, hogy legalább nézzenek szét, milyen karok, milyen szakok vannak, hol, mit tanulnak, mik a felvételi követelmények, és ami szerintem legalább olyan fontos, mik a kibuktatós tantárgyak. mert nem elég bejutni, bent is kell maradni. És ha mindennek tizenegyedikben utánanéz, azt legalábbis el tudja dönteni, milyen irányban szeretne továbbtanulni, és van még ideje pótolni a hiányosságokat (mindig el szoktam mondani, ahogy középiskolában szenvednek az általános iskolából hozott hiányosságaik miatt, legalább annyira fognak majd szenvedni a középiskolai hiányosságok miatt, csakhogy ott a tét sokkal nagyobb.)
Nem egyszerű ez a kérdés, de én is szoktam javasolni, hogy a felvi.hu-n (ez itt most nem a reklám helye) nagyon sok mindent meg lehet találni, de a személyes megtapasztalás, különösen az adott intézményben, karon,szakon tanuló diákokkal elbeszélgetés sokat segíthet.
Tudom, ez nektek már eső utáni köpönyeg, de azért én szurkolok nektek!
egy tizenegyedikes osztályfőnök
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek