OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. március 7.
» Hozzászólások (1)

Elázott tábori lap!

avagy jegyzetek egy az idő múlása által homályba veszett iskolai konfliktus kezelési lehetőségeinek margójára

1.

Kétezeröt áprilisa. Sárga iskolafolyosó. Szembejön a kémiatanárnő. Amikor megfelelő távolságba ér, jól hallhatóan, tisztességtudóan köszöntöm. Nem fogadja. Szenvtelen arccal átnéz rajtam. A héten már harmadszor. Többet nem köszönök. Nem én!

2.

Néhány nappal korábban...

A besztercei Andrei Muresanu Főgimnázium magyar tagozatán nagy az izgatottság: a nyíregyházi testvériskolánk néhány diákját várjuk pár napos vendégeskedésre magunkhoz. Lesz kis erdélyi körút, betekintési lehetőség iskolánk oktatásába, sportvetélkedők, különbnél különb szervezett programok és – hogy az egésznek emléket állítson – egy ún. tábori lap. Mivel már második éve vagyok a szerkesztője az általam indított iskolaújságnak, nem lep meg, hogy a szervező tanárok engem szólítanak fel eme nemes feladat elvégzésére. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy lelkesen, de elvállalom a megbízást.

A terv szerint a látogatás hetében párhuzamosan kellene haladnia az anyaggyűjtésnek és a tördelésnek, hogy aztán gyorsított nyomdai munkálatok eredményeképpen már friss újságot adhassunk a hazainduló vendégeink kezébe. Csakhogy az anyaggyűjtés akadozik, és ezzel együtt az egész tábori lap megjelenése kérdőjelessé válik. A kiszemelt interjúalanyok nem mutatják a hajlandóság és az érdeklődés bárminemű jelét se felszólításomra, visszamondják a bevállalt beszámolókat, nincsenek képek. Hiába járom anyag után kutatva a város utcáit a szakadó esőben, semmi használható. Odavetett félmondatok gyűjteménye a legtöbb, amit felmutathatok. Ráadásul a társaim se járnak több sikerrel. Még egy-két időpocsékoló unszolás, meddő telefonbeszélgetés, és eldöntöm, hogy én ezzel ilyen körülmények között nem foglalkozok. Értesítem a kémiatanárnőt, aki a besztercei koordinátora ennek az egész testvériskola-dolognak, hogy a tábori lap ötlete füstbe ment, vagy ha úgy tetszik, elázott (egész hétre rányomta a bélyegét az esős időjárás).

3.

Legfőbb oka annak, hogy ilyen nehéz volt kapcsolatot teremteni a bájos, kedves magyarországi vendégeinkkel épp az volt, hogy korántsem voltak annyira bájosak, mint azt 9-11-es diákoktól a legtöbben elvárják. Jóféle fiatalokból voltak gyúrva, s mint ilyenek próbálták maximálisan kihasználni ennek a pár napnak a szabadságát diszkózásra, éjszakázásra, emiatt nappal a kötelező programokban részt vettek ugyan, de azokat leszámítva elérhetetlenek voltak. Közben meg iskola-szerte arról lehetett hallani, hogy milyen neveletlenül és hálátlanul viselkedtek a szállásadóikkal szemben.

Ebben a kontextusban érkezett a kérés az egyetlen megyei szintű, magyar havilap (Besztercei Híradó) részéről, hogy egy cikkben írjak az aktuális iskolai projektunkről. Akkor már a begyemben voltak kissé a nyíregyházi barátaink, valószínűleg a nem sikerstoryként elkönyvelt tábori lap története is zavart, ezért aztán úgy határoztam, keresetlen szavakkal illetem majd a helyzetet, és őszintén, nem szépítgetve írok a nyíregyházi hozzánk-látogató diákokról. A döntésemet tett is követte. Kezdtem mindjárt azon, hogy gyűjtöttem a házigazda szerepét betöltő iskolatársaimtól jónéhány névtelen véleményt, amit „megfelelő” keretszöveg kíséretében beküldtem a lapnak.

4.

A nyíregyháziak hazamentek. A hétévége után minden visszazökkenni látszott a megszokott kerékvágásba. Amint reggel az osztálytermünkbe léptem, a figyelem rögtön rámirányult, és összevissza kérdéseket, megjegyzéseket kezdtek el hozzám intézni, amiből valahogyan sikerült mégis kihámozni a lényeget: mivel tábori lap nem lett, úgy döntöttek a tanárok, hogy legalább a Besztercei Híradó egy-egy frissen megjelent számával fognak kedveskedni a vendégeknek. Annyi fantáziám pedig már nekem is volt, hogy továbbgondoljam, mekkora felfordulást okozhatott az ott megjelent cikkem. A kémiatanárnő nagyon fel van háboródva – mondták –, a magaviseleted levonását kéri az igazgatóságtól.

És aznap harmadik vagy negyedik óránk kémia volt. A szokásostól eltérően most az egész osztály várta. A szenzáció ígérete mindenkit kíváncsivá tesz. De használjuk ki a kémiaóráig hátralevő időt úgy, hogy átfutunk a szóban forgó, kétes hírű cikken.

5.

Elázott tábori lap

A Besztercei Híradó egy korábbi számában már megjelent egy interjú B. K. kémia szakos tanárnővel a besztercei Andrei Muresanu és a nyíregyházi Arany János iskolák között kialakult kapcsolatról, amit közvetlenül az itteni néhány diák és tanár Nyíregyházán tett látogatását követően készítettem az említett tanárnővel, mint szervezővel. Az akkori „megmozdulást” folytatás követte, és ami az interjúban még, mint „terv a jövőre nézve” szerepelt, az sikeresen lett gyakorlatba ültetve.

Sikeresen? Igen, hiszen a nyíregyházi vendégek besztercei látogatását a helybeliek intenzív készülődése előzte meg, így a kedden (április 19) négy óra tájban érkező kb. harminctagú csoportot ünnepi beszéddel fogadta iskolánk vezetősége, majd ki-ki vendéglátójával távozhatott. Mint kiderült, nagyon jól választottak azok, akik korán lefeküdtek, mert a másnapi teljes napot Kolozsvár meglátogatása töltötte be. Azonban egy szó, mint száz: kevesen voltak az olyanok, akik az éjszaka egy részét (legalább) nem virrasztották át a programba be nem iktatott indokok miatt. A csütörtöki nap már nagyban hozzájárult e néhány nap színesebbé és emlékezetesebbé tételéhez, hiszen magyarországi vendégeink bemehettek különböző órákra, hogy megismerkedhessenek az itteni tanítás „sajátosságaival”. Ezután mindannyiunkat igazgatói közbenjárás következtében „kivezényeltek” az udvarra, ahol szemlélői lehettünk a kosárlabda-, majd a focimérkőzésnek: az előbbit a nyíregyházi lányok, a másodikat pedig az ottani fiúk veszítették el, ezáltal pedig a mieink arattak elsöprő győzelmet. Kárpótlásul vendégeink étteremben ebédelhettek, majd megtekinthették városunk nevezetességeit. Az éjszaka részletezésétől pedig ezúttal is hadd tekintsünk el! Tény viszont az, hogy a többség nem rajongott az ötletért, melynek értelmében mindannyiuknak 0745-kor kellett az iskolában megjelenniük azért, hogy együtt mehessenek Tihutára, ahol gyalogtúrát és a Dracula szállodakastély megtekintését is tervbe tűzték, ám gondolhatjuk, hogy milyennemű befolyást gyakorolt erre az elhatározásra a havazás. Hazaérve a megviselt csapatnak más vágya sem volt, mint ágyba bújni és egy jót aludni, hogy erőt gyűjthessenek az esti kultúrműsorhoz és az iskola nagy tornatermében megtartott diszkóhoz. Ez utóbbi bizonyára megfelelt testvériskolánk „delegátusainak”, habár azt is hozzá kell tennem, hogy igényeiket nem elégítette ki maradéktalanul, tudniillik a város más-más pontjain folytatták a „zenés-táncos” mulatságot. A program másnapra vonatkozó része már a „vendégek hazautazásá”-t és az „ebéd a családoknál”-t tartalmazza, az általam is alkalmazott kronologikus sorrendben. No, de nem a szervezőket szándékozom kipellengérezni!...

Amit az eddigiekből tudatosan kihagytam az az, hogy tervbe volt véve egy bizonyos „tábori lap” megjelentetése, ami azonban nem vált kivitelezhetővé. Mint a lap egyik szerkesztője, több tényezőt is felsorolhatnék annak magyarázatára, hogy miért fulladt kudarcba e nemes vállalkozás, de maradjunk csak annyiban, hogy a szerkesztőknek, kivétel nélkül valamennyiüknek, iskolába is kellett járniuk és szintén döntő oknak bizonyult az is, hogy a külföldi riportalanyok éjszakai műszakban „dolgoztak”, ezért jóformán nem adatott meg a lehetőség számunkra, hogy érintkezzünk velük. Ám azért, hogy senki se vádolhasson túl szubjektív és messzemenő bírálattal, összegyűjtöttem néhány házigazda iskola- és osztálytársam véleményét vendégeikkel kapcsolatban, amik közül idemásolok pár olyat, ami véleményem szerint nem rugaszkodik el a szívderítő valóságtól, de azért nyomdafestéket is elbír...

Szerintem a nyíregyházi csapat nagyon aktív volt, még éjjel sem akartak pihenni. Nagyon élvezték az itteni szórakozóhelyeket, talán csak ezzel maradtak meg az egész kirándulásból. Ha még maradtak volna egy pár napot, mi a bolondok házába, ők elvonókúrára kerültek volna...

  • Pfúj! Azon kívül, aki nálam volt, mindenki részeges volt.
  • Finoman fogalmazva: naivak.
  • Elképesztő, borzasztó...
  • Szellemileg nem annyira érettek, mint mi...
  • Túlságosan züllöttek. Kiváltképpen a lányok. Az ivásban csak az ottani fiúkkal vehették fel a versenyt.
  • Lenne mit mondjak, de inkább nem teszem.
  • Voltak nagyon szimpatikus fiúk és lányok is, de nagyon ritkán. Mint a fehér holló.
  • Szerintem, ha egy este bezártuk volna őket a szobába, kiszöktek volna az ablakon, csakhogy piához jussanak.
  • Én, mint kívülálló, csak annyit vettem észre, hogy nagyon csúnyán beszéltek és azt, hogy jobban érezték magukat a diszkóban, mint otthon vagy persze az iskolában.
  • Szerencsére a lány, aki nálam volt, nagyon rendes volt és nem volt problémám vele. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jól fogunk egyezni.
  • Még jó, hogy nem tudtak románul, mert ha tudtak volna, minden hülyével összejöttek volna.
  • Ott kellett volna lenni minden bulin, hogy igazán véleményt alkosson az ember róluk, mert csak ott lehetett látni őket a legtöbbet a két kiránduláson és a meccseken kívül.
  • Korukhoz képest nagyon züllöttek.
  • Véleményem szerint ők, mint vendégek jól érezték magukat: ettek, ittak, hánytak, de számunkra ez a néhány nap olyan volt, mint egy rémálom: nagyon fárasztó.

Nos, nem tudom, kérdéses-e még egyáltalán valaki számára, hogy vajon csak a rossz időjárás áztatta-e el a tábori lapot?...

6.

A kémiatanárnő azzal lepett meg mindenkit, hogy az óráján egyáltalán nem adott hangot felháborodásának. Annál inkább tette azt a tanáriban és az igazgatóságon, ezzel elérve azt, hogy én lettem egy-két osztályfőnöki óra témája, jópáran gratuláltak nekem személyesen vagy a lap szerkesztőségének a leközölt cikkért, aztán lassacskán elcsitult az ügy. Nem volt iskolai fenyítés, nem volt magaviseletijegy-levonás.

Egyedül a kémiatarnánővel való, szokványos tanár-diák kapcsolatom változott meg gyökeresen, attól kezdve hosszú ideig nem kommunikáltunk semmilyen formában. Számomra a feleltetések veszélye is megszűnt, mert ugyebár ahhoz szólnia kellett volna hozzám.

Másfél év után beszéltünk először, az igazgatónő temetésén. A konfliktusról nem esett szó sem akkor, sem azóta. A közbeeső idő elhomályosító ereje eredményezte azt, hogy visszatértünk egy hallgatólagos „megegyezés” után az emberi kapcsolatok alapszintjére: köszönés és minimális párbeszéd, amikor a helyzet úgy kívánta.

7.

A magam részéről – azt hiszem – a késő-kamaszkori, minden szabály elleni lázadásom és a sértettnek vélt önérzetem keveréke vezetett a konfliktushoz.

Nem az illemtudásom volt hiányos. Tudtam, hogyan kellene kinéznie egy ilyenkor írandó beszámolónak. Korlátozhattam volna magam pusztán a program ismertetésére, és így nem léptem volna túl az őszinteség határait se. Anélkül, hogy ez megfogalmazodott volna bennem, lázadtam egy sablonos, objektív hangvételű cikk gondolata ellen, és valószínűleg úgy éreztem, valamiféle modern igazság bajnoka leszek, ha kíméletlen kritikával illetem alanyaimat.

Másfelől meg úgy éreztem, csorba esett a becsületemen; elvállaltam valamit, amit tőlem független okok miatt bár, de nem teljesíthettem. Önkéntelenül is hárítani akartam azzal, hogy minél elvetemültebbnek festem meg azokat, akiket a probléma okozójának véltem. Hadd tudja meg ország-világ, milyen züllött vendégdiákok jártak nálunk, és legyek én a rokonszenvet érdemlő, önkéntes munkájában megakadályozott szenvedő fél.

Természetesen ezeket csak így utólag visszanézve gondolom, akkor közel se volt ennyire tiszta bennem, sőt! Anélkül, hogy különösebb mértékben firtattam volna a motivációimat, azt hitettem el magammal, hogy itt valami olyasféle elvről van szó, mint teszem azt az igazság melletti kiállás, és ebben nem szabad megalkudnom. Bár a beszédsztrájkot a tanárnő kezdeményezte, mégis, szinte biztos vagyok benne, hogy módomban állt volna kieszközölni egy négyszemközti vagy kisebb körű beszélgetést, ahol terítékre kerül a kialakult konfliktusunk, és így lehetőség nyílik annak megoldására. Makacsságom viszont azt diktálta, hogy amennyiben ő nem szól hozzám, én se adjam ennél alább, és majd meglátjuk, hogy melyikünk bírja tovább. Ilyen felállásban én lettem a győztes fél, hisz neki akadt előbb mondandója számomra, viszont egész biztosan többet nyerek, ha akkor ott kezdeményezek. Ehelyett élveztem azt a fejem fölé képzelt nemlétező glóriát, ami azért adatott nekem a diáktársaim részéről, mert ujjat mertem húzni egyik tanárral, és megúsztam sértetlenül. Szintén a hiúságomat kényeztette az is, hogy tanárok is megdicsértek a cikk miatt. Végül már magam is kezdtem elhinni, hogy nem a meggondolatlanságom, esztelenségem sodort ebbe a helyzetbe, hanem szilárd elveim, gerincességem, meg nem alkuvásom, igazságpártiságom miatt jutottam ide.

8.

Vessünk egy pillantást a kémiatanárnő szemével is a konfliktusra és annak előzményeire. Nem a saját érdekeit szem előtt tartva hozta létre nem kis munkával és időbefektetéssel ezt a testvériskola kapcsolatot. Önkéntesen tette, tudtommal ezért semmi ellenszolgáltatásban nem részesült. Úgy is mondhatnánk: a diákokért. Erre összejön az első látogatás Nyíregyházán, majd pedig az ottaniaké Besztercén. Kialakulóban vannak kapcsolatok, tervek fogalmazódnak meg...

Erre jön egy diák, aki valószínűleg feltűnési viszketegségben szenved, a maga személyének a kidomborítását többre tartja az iskola érdekeinél, ír egy cikket egyes vendégek nem túl példás viselkedéséről, túlhangsúlyozza azokat - kérdéses, hogy mennyire elfogulatlan és hiteles, hisz a forrásait a mai napig nem volt hajlandó felfedni –, és ezáltal veszélybe sodorja magának az egész testvériskola-kapcsolat jövőjét. Az ilyen sunyin hátbatámadót, alamuszi öntömjénezőt fegyelmezni kell. Ha az iskola szabályzata ezt nem teszi lehetővé, akkor éreztessük vele legalább azt, hogy nem vesszük emberszámba. Akinek nem fontos a közérdek, azt a köznek se érdeke fontosnak tartani és elfogadni.

9.

Az ügyet messzemenő következmények nélkül úsztam meg. Az igazgatónőnk halálakor a kémiatanárnő megkért, hogy készítsek egy zenés-képes bemutatót az elhunyt életéről, amit azok láthatnak, akik eljönnek még utoljára a tornateremben felravatalozott koporsóhoz.

Azóta nem ódzkodtunk attól, hogy szóljunk egymáshoz. Igazi megoldás nem született erre a konfliktusra, az idő tompította valamelyest annak élét. Elképzelem, amint egy áprilisi napon sétálok az iskolánk előtt tavasziasan, új kezdetet ígérően zöldellő vén fák alatt, és szembejön a kémiatanárnőm. Amikor megfelelő távolságba érne, jól hallhatóan, tisztességtudóan köszönteném. Fogadja. Érdeklődne életem alakulása felől. Beszélgetnénk egy keveset.

De nem fogunk. Kórházban fekszik, és tudom, nem örülne, ha meglátogatnám.

Szilágyi Szabolcs-Dániel
A kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetem hallgatója

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

ax | 2011. március 7.

A másik cikknél épp ezt írják: "mekkora sz..-ban vagyunk".
A nyíregyháziak viselkedése újabb adalék.
Valami nagyon elromlott. Csak egyetlen példa egy évtizeddel ezelőttről: a tízéves lányom éppen a házigazda orvos háza előtt esett el Homoródalmáson, kicsit vérzett a térde, a házigazdám fertőtlenítette, majd rácsodálkozott: ő ahhoz van szokva, hogy a magyarországi gyerekek ilyen esetekben üvölteni szoktak...
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.08.12.
A gyerekeinknek is jobb lenne, ha mi szülők nem állnánk ilyen csehül pénzügyi tudatosságban
Legyen szó hazai vagy külföldi tanulmányokról, az önálló életkezdésről, mindez szülőnek, gyereknek egyaránt komoly anyagi terhet jelenthet. A „kirepülés” izgalmas, kihívásokkal teli...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.11.
Deviszont – kritikai pedagógia a külvárosban
A Deviszont Közösségi Tér egy Budapest külvárosában működő oktatási program, amit társadalomtudósok, szociális munkások, filozófusok és pedagógusok hoztak létre szakképzésben tanul...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.11.
Egyre több támogatást kapnak a családok az iskolakezdéshez
Elsőtől kilencedik évfolyamig ingyenes tankönyvet kapnak a diákok, ami gyerekenként 10-12 ezer forint megtakarítást jelent. A szeptemberi családtámogatásokat is korábban, augusztus végén...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.08.11.
Szigorúan keresztény életvitelű takarítónőt keresnek egy szombathelyi iskolába
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság is érdekesnek találhatja azt az álláshirdetést, amit a Sugó-parti Közéleti portál nevű Facebook-oldal talált és osztott meg. Az újságban közzétett hirdet...
(Forrás: népszava)
--
2019.08.11.
A szülők szerint nem tiszta a magántanulókra vonatkozó új szabályozás
Szeptembertől az Oktatási Hivatal szakemberei döntik majd el, hogy ki lehet magántanuló. Az InfoRádiónak nyilatkozó Alapítványi és Magániskolák Egyesületének tagozatvezetője emlékeztetett...
(Forrás: infostart)
--
2019.08.11.
Nem érettségiztethet jövőre a Szinyei Merse Pál Gimnázium, leváltották az igazgatót
Leváltották az igazgatóját, és nem érettségiztethet a következő, 2019/2020-as tanévben a Szinyei Merse Pál Gimnázium az idei érettségi körül kialakult problémák miatt. Ezt a leváltott...
(Forrás: index)
--
2019.08.11.
A három hazai tanár, aki miatt tényleg jó iskolába járni
A Dívány.hu és a Lidl idén harmadik alkalommal hirdette meg Az Év Szupertanára versenyt, melyben olyan tanárok jelentkezését vártuk, akik kreatív és egyedi módszereikkel igyekeznek színt...
(Forrás: index)
--
2019.08.09.
Kiderült, milyen szerződés alapján ír bele a NAT-ba havi 480 ezerért Takaró Mihály
Most Mesterházy Attila MSZP-s képviselő kérdéseire válaszolva Rétvári Bence államtitkár közölte, hogy a Hajnal Gabriella vezette, közel ötven szakértőből álló kerettantervi munkabizotts...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.09.
Uzsora - Elszabadul a pokol
L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatója ismeri a helyzetet. Az alapítvány 27 településen dolgozik. A leglényegesebb tapasztalata az, hogy az állam nincs jelen a problémás terü...
(Forrás: KLubrádió)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek