OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. március 7.
» Hozzászólások (1)

Elázott tábori lap!

avagy jegyzetek egy az idő múlása által homályba veszett iskolai konfliktus kezelési lehetőségeinek margójára

1.

Kétezeröt áprilisa. Sárga iskolafolyosó. Szembejön a kémiatanárnő. Amikor megfelelő távolságba ér, jól hallhatóan, tisztességtudóan köszöntöm. Nem fogadja. Szenvtelen arccal átnéz rajtam. A héten már harmadszor. Többet nem köszönök. Nem én!

2.

Néhány nappal korábban...

A besztercei Andrei Muresanu Főgimnázium magyar tagozatán nagy az izgatottság: a nyíregyházi testvériskolánk néhány diákját várjuk pár napos vendégeskedésre magunkhoz. Lesz kis erdélyi körút, betekintési lehetőség iskolánk oktatásába, sportvetélkedők, különbnél különb szervezett programok és – hogy az egésznek emléket állítson – egy ún. tábori lap. Mivel már második éve vagyok a szerkesztője az általam indított iskolaújságnak, nem lep meg, hogy a szervező tanárok engem szólítanak fel eme nemes feladat elvégzésére. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy lelkesen, de elvállalom a megbízást.

A terv szerint a látogatás hetében párhuzamosan kellene haladnia az anyaggyűjtésnek és a tördelésnek, hogy aztán gyorsított nyomdai munkálatok eredményeképpen már friss újságot adhassunk a hazainduló vendégeink kezébe. Csakhogy az anyaggyűjtés akadozik, és ezzel együtt az egész tábori lap megjelenése kérdőjelessé válik. A kiszemelt interjúalanyok nem mutatják a hajlandóság és az érdeklődés bárminemű jelét se felszólításomra, visszamondják a bevállalt beszámolókat, nincsenek képek. Hiába járom anyag után kutatva a város utcáit a szakadó esőben, semmi használható. Odavetett félmondatok gyűjteménye a legtöbb, amit felmutathatok. Ráadásul a társaim se járnak több sikerrel. Még egy-két időpocsékoló unszolás, meddő telefonbeszélgetés, és eldöntöm, hogy én ezzel ilyen körülmények között nem foglalkozok. Értesítem a kémiatanárnőt, aki a besztercei koordinátora ennek az egész testvériskola-dolognak, hogy a tábori lap ötlete füstbe ment, vagy ha úgy tetszik, elázott (egész hétre rányomta a bélyegét az esős időjárás).

3.

Legfőbb oka annak, hogy ilyen nehéz volt kapcsolatot teremteni a bájos, kedves magyarországi vendégeinkkel épp az volt, hogy korántsem voltak annyira bájosak, mint azt 9-11-es diákoktól a legtöbben elvárják. Jóféle fiatalokból voltak gyúrva, s mint ilyenek próbálták maximálisan kihasználni ennek a pár napnak a szabadságát diszkózásra, éjszakázásra, emiatt nappal a kötelező programokban részt vettek ugyan, de azokat leszámítva elérhetetlenek voltak. Közben meg iskola-szerte arról lehetett hallani, hogy milyen neveletlenül és hálátlanul viselkedtek a szállásadóikkal szemben.

Ebben a kontextusban érkezett a kérés az egyetlen megyei szintű, magyar havilap (Besztercei Híradó) részéről, hogy egy cikkben írjak az aktuális iskolai projektunkről. Akkor már a begyemben voltak kissé a nyíregyházi barátaink, valószínűleg a nem sikerstoryként elkönyvelt tábori lap története is zavart, ezért aztán úgy határoztam, keresetlen szavakkal illetem majd a helyzetet, és őszintén, nem szépítgetve írok a nyíregyházi hozzánk-látogató diákokról. A döntésemet tett is követte. Kezdtem mindjárt azon, hogy gyűjtöttem a házigazda szerepét betöltő iskolatársaimtól jónéhány névtelen véleményt, amit „megfelelő” keretszöveg kíséretében beküldtem a lapnak.

4.

A nyíregyháziak hazamentek. A hétévége után minden visszazökkenni látszott a megszokott kerékvágásba. Amint reggel az osztálytermünkbe léptem, a figyelem rögtön rámirányult, és összevissza kérdéseket, megjegyzéseket kezdtek el hozzám intézni, amiből valahogyan sikerült mégis kihámozni a lényeget: mivel tábori lap nem lett, úgy döntöttek a tanárok, hogy legalább a Besztercei Híradó egy-egy frissen megjelent számával fognak kedveskedni a vendégeknek. Annyi fantáziám pedig már nekem is volt, hogy továbbgondoljam, mekkora felfordulást okozhatott az ott megjelent cikkem. A kémiatanárnő nagyon fel van háboródva – mondták –, a magaviseleted levonását kéri az igazgatóságtól.

És aznap harmadik vagy negyedik óránk kémia volt. A szokásostól eltérően most az egész osztály várta. A szenzáció ígérete mindenkit kíváncsivá tesz. De használjuk ki a kémiaóráig hátralevő időt úgy, hogy átfutunk a szóban forgó, kétes hírű cikken.

5.

Elázott tábori lap

A Besztercei Híradó egy korábbi számában már megjelent egy interjú B. K. kémia szakos tanárnővel a besztercei Andrei Muresanu és a nyíregyházi Arany János iskolák között kialakult kapcsolatról, amit közvetlenül az itteni néhány diák és tanár Nyíregyházán tett látogatását követően készítettem az említett tanárnővel, mint szervezővel. Az akkori „megmozdulást” folytatás követte, és ami az interjúban még, mint „terv a jövőre nézve” szerepelt, az sikeresen lett gyakorlatba ültetve.

Sikeresen? Igen, hiszen a nyíregyházi vendégek besztercei látogatását a helybeliek intenzív készülődése előzte meg, így a kedden (április 19) négy óra tájban érkező kb. harminctagú csoportot ünnepi beszéddel fogadta iskolánk vezetősége, majd ki-ki vendéglátójával távozhatott. Mint kiderült, nagyon jól választottak azok, akik korán lefeküdtek, mert a másnapi teljes napot Kolozsvár meglátogatása töltötte be. Azonban egy szó, mint száz: kevesen voltak az olyanok, akik az éjszaka egy részét (legalább) nem virrasztották át a programba be nem iktatott indokok miatt. A csütörtöki nap már nagyban hozzájárult e néhány nap színesebbé és emlékezetesebbé tételéhez, hiszen magyarországi vendégeink bemehettek különböző órákra, hogy megismerkedhessenek az itteni tanítás „sajátosságaival”. Ezután mindannyiunkat igazgatói közbenjárás következtében „kivezényeltek” az udvarra, ahol szemlélői lehettünk a kosárlabda-, majd a focimérkőzésnek: az előbbit a nyíregyházi lányok, a másodikat pedig az ottani fiúk veszítették el, ezáltal pedig a mieink arattak elsöprő győzelmet. Kárpótlásul vendégeink étteremben ebédelhettek, majd megtekinthették városunk nevezetességeit. Az éjszaka részletezésétől pedig ezúttal is hadd tekintsünk el! Tény viszont az, hogy a többség nem rajongott az ötletért, melynek értelmében mindannyiuknak 0745-kor kellett az iskolában megjelenniük azért, hogy együtt mehessenek Tihutára, ahol gyalogtúrát és a Dracula szállodakastély megtekintését is tervbe tűzték, ám gondolhatjuk, hogy milyennemű befolyást gyakorolt erre az elhatározásra a havazás. Hazaérve a megviselt csapatnak más vágya sem volt, mint ágyba bújni és egy jót aludni, hogy erőt gyűjthessenek az esti kultúrműsorhoz és az iskola nagy tornatermében megtartott diszkóhoz. Ez utóbbi bizonyára megfelelt testvériskolánk „delegátusainak”, habár azt is hozzá kell tennem, hogy igényeiket nem elégítette ki maradéktalanul, tudniillik a város más-más pontjain folytatták a „zenés-táncos” mulatságot. A program másnapra vonatkozó része már a „vendégek hazautazásá”-t és az „ebéd a családoknál”-t tartalmazza, az általam is alkalmazott kronologikus sorrendben. No, de nem a szervezőket szándékozom kipellengérezni!...

Amit az eddigiekből tudatosan kihagytam az az, hogy tervbe volt véve egy bizonyos „tábori lap” megjelentetése, ami azonban nem vált kivitelezhetővé. Mint a lap egyik szerkesztője, több tényezőt is felsorolhatnék annak magyarázatára, hogy miért fulladt kudarcba e nemes vállalkozás, de maradjunk csak annyiban, hogy a szerkesztőknek, kivétel nélkül valamennyiüknek, iskolába is kellett járniuk és szintén döntő oknak bizonyult az is, hogy a külföldi riportalanyok éjszakai műszakban „dolgoztak”, ezért jóformán nem adatott meg a lehetőség számunkra, hogy érintkezzünk velük. Ám azért, hogy senki se vádolhasson túl szubjektív és messzemenő bírálattal, összegyűjtöttem néhány házigazda iskola- és osztálytársam véleményét vendégeikkel kapcsolatban, amik közül idemásolok pár olyat, ami véleményem szerint nem rugaszkodik el a szívderítő valóságtól, de azért nyomdafestéket is elbír...

Szerintem a nyíregyházi csapat nagyon aktív volt, még éjjel sem akartak pihenni. Nagyon élvezték az itteni szórakozóhelyeket, talán csak ezzel maradtak meg az egész kirándulásból. Ha még maradtak volna egy pár napot, mi a bolondok házába, ők elvonókúrára kerültek volna...

  • Pfúj! Azon kívül, aki nálam volt, mindenki részeges volt.
  • Finoman fogalmazva: naivak.
  • Elképesztő, borzasztó...
  • Szellemileg nem annyira érettek, mint mi...
  • Túlságosan züllöttek. Kiváltképpen a lányok. Az ivásban csak az ottani fiúkkal vehették fel a versenyt.
  • Lenne mit mondjak, de inkább nem teszem.
  • Voltak nagyon szimpatikus fiúk és lányok is, de nagyon ritkán. Mint a fehér holló.
  • Szerintem, ha egy este bezártuk volna őket a szobába, kiszöktek volna az ablakon, csakhogy piához jussanak.
  • Én, mint kívülálló, csak annyit vettem észre, hogy nagyon csúnyán beszéltek és azt, hogy jobban érezték magukat a diszkóban, mint otthon vagy persze az iskolában.
  • Szerencsére a lány, aki nálam volt, nagyon rendes volt és nem volt problémám vele. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jól fogunk egyezni.
  • Még jó, hogy nem tudtak románul, mert ha tudtak volna, minden hülyével összejöttek volna.
  • Ott kellett volna lenni minden bulin, hogy igazán véleményt alkosson az ember róluk, mert csak ott lehetett látni őket a legtöbbet a két kiránduláson és a meccseken kívül.
  • Korukhoz képest nagyon züllöttek.
  • Véleményem szerint ők, mint vendégek jól érezték magukat: ettek, ittak, hánytak, de számunkra ez a néhány nap olyan volt, mint egy rémálom: nagyon fárasztó.

Nos, nem tudom, kérdéses-e még egyáltalán valaki számára, hogy vajon csak a rossz időjárás áztatta-e el a tábori lapot?...

6.

A kémiatanárnő azzal lepett meg mindenkit, hogy az óráján egyáltalán nem adott hangot felháborodásának. Annál inkább tette azt a tanáriban és az igazgatóságon, ezzel elérve azt, hogy én lettem egy-két osztályfőnöki óra témája, jópáran gratuláltak nekem személyesen vagy a lap szerkesztőségének a leközölt cikkért, aztán lassacskán elcsitult az ügy. Nem volt iskolai fenyítés, nem volt magaviseletijegy-levonás.

Egyedül a kémiatarnánővel való, szokványos tanár-diák kapcsolatom változott meg gyökeresen, attól kezdve hosszú ideig nem kommunikáltunk semmilyen formában. Számomra a feleltetések veszélye is megszűnt, mert ugyebár ahhoz szólnia kellett volna hozzám.

Másfél év után beszéltünk először, az igazgatónő temetésén. A konfliktusról nem esett szó sem akkor, sem azóta. A közbeeső idő elhomályosító ereje eredményezte azt, hogy visszatértünk egy hallgatólagos „megegyezés” után az emberi kapcsolatok alapszintjére: köszönés és minimális párbeszéd, amikor a helyzet úgy kívánta.

7.

A magam részéről – azt hiszem – a késő-kamaszkori, minden szabály elleni lázadásom és a sértettnek vélt önérzetem keveréke vezetett a konfliktushoz.

Nem az illemtudásom volt hiányos. Tudtam, hogyan kellene kinéznie egy ilyenkor írandó beszámolónak. Korlátozhattam volna magam pusztán a program ismertetésére, és így nem léptem volna túl az őszinteség határait se. Anélkül, hogy ez megfogalmazodott volna bennem, lázadtam egy sablonos, objektív hangvételű cikk gondolata ellen, és valószínűleg úgy éreztem, valamiféle modern igazság bajnoka leszek, ha kíméletlen kritikával illetem alanyaimat.

Másfelől meg úgy éreztem, csorba esett a becsületemen; elvállaltam valamit, amit tőlem független okok miatt bár, de nem teljesíthettem. Önkéntelenül is hárítani akartam azzal, hogy minél elvetemültebbnek festem meg azokat, akiket a probléma okozójának véltem. Hadd tudja meg ország-világ, milyen züllött vendégdiákok jártak nálunk, és legyek én a rokonszenvet érdemlő, önkéntes munkájában megakadályozott szenvedő fél.

Természetesen ezeket csak így utólag visszanézve gondolom, akkor közel se volt ennyire tiszta bennem, sőt! Anélkül, hogy különösebb mértékben firtattam volna a motivációimat, azt hitettem el magammal, hogy itt valami olyasféle elvről van szó, mint teszem azt az igazság melletti kiállás, és ebben nem szabad megalkudnom. Bár a beszédsztrájkot a tanárnő kezdeményezte, mégis, szinte biztos vagyok benne, hogy módomban állt volna kieszközölni egy négyszemközti vagy kisebb körű beszélgetést, ahol terítékre kerül a kialakult konfliktusunk, és így lehetőség nyílik annak megoldására. Makacsságom viszont azt diktálta, hogy amennyiben ő nem szól hozzám, én se adjam ennél alább, és majd meglátjuk, hogy melyikünk bírja tovább. Ilyen felállásban én lettem a győztes fél, hisz neki akadt előbb mondandója számomra, viszont egész biztosan többet nyerek, ha akkor ott kezdeményezek. Ehelyett élveztem azt a fejem fölé képzelt nemlétező glóriát, ami azért adatott nekem a diáktársaim részéről, mert ujjat mertem húzni egyik tanárral, és megúsztam sértetlenül. Szintén a hiúságomat kényeztette az is, hogy tanárok is megdicsértek a cikk miatt. Végül már magam is kezdtem elhinni, hogy nem a meggondolatlanságom, esztelenségem sodort ebbe a helyzetbe, hanem szilárd elveim, gerincességem, meg nem alkuvásom, igazságpártiságom miatt jutottam ide.

8.

Vessünk egy pillantást a kémiatanárnő szemével is a konfliktusra és annak előzményeire. Nem a saját érdekeit szem előtt tartva hozta létre nem kis munkával és időbefektetéssel ezt a testvériskola kapcsolatot. Önkéntesen tette, tudtommal ezért semmi ellenszolgáltatásban nem részesült. Úgy is mondhatnánk: a diákokért. Erre összejön az első látogatás Nyíregyházán, majd pedig az ottaniaké Besztercén. Kialakulóban vannak kapcsolatok, tervek fogalmazódnak meg...

Erre jön egy diák, aki valószínűleg feltűnési viszketegségben szenved, a maga személyének a kidomborítását többre tartja az iskola érdekeinél, ír egy cikket egyes vendégek nem túl példás viselkedéséről, túlhangsúlyozza azokat - kérdéses, hogy mennyire elfogulatlan és hiteles, hisz a forrásait a mai napig nem volt hajlandó felfedni –, és ezáltal veszélybe sodorja magának az egész testvériskola-kapcsolat jövőjét. Az ilyen sunyin hátbatámadót, alamuszi öntömjénezőt fegyelmezni kell. Ha az iskola szabályzata ezt nem teszi lehetővé, akkor éreztessük vele legalább azt, hogy nem vesszük emberszámba. Akinek nem fontos a közérdek, azt a köznek se érdeke fontosnak tartani és elfogadni.

9.

Az ügyet messzemenő következmények nélkül úsztam meg. Az igazgatónőnk halálakor a kémiatanárnő megkért, hogy készítsek egy zenés-képes bemutatót az elhunyt életéről, amit azok láthatnak, akik eljönnek még utoljára a tornateremben felravatalozott koporsóhoz.

Azóta nem ódzkodtunk attól, hogy szóljunk egymáshoz. Igazi megoldás nem született erre a konfliktusra, az idő tompította valamelyest annak élét. Elképzelem, amint egy áprilisi napon sétálok az iskolánk előtt tavasziasan, új kezdetet ígérően zöldellő vén fák alatt, és szembejön a kémiatanárnőm. Amikor megfelelő távolságba érne, jól hallhatóan, tisztességtudóan köszönteném. Fogadja. Érdeklődne életem alakulása felől. Beszélgetnénk egy keveset.

De nem fogunk. Kórházban fekszik, és tudom, nem örülne, ha meglátogatnám.

Szilágyi Szabolcs-Dániel
A kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetem hallgatója

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

ax | 2011. március 7.

A másik cikknél épp ezt írják: "mekkora sz..-ban vagyunk".
A nyíregyháziak viselkedése újabb adalék.
Valami nagyon elromlott. Csak egyetlen példa egy évtizeddel ezelőttről: a tízéves lányom éppen a házigazda orvos háza előtt esett el Homoródalmáson, kicsit vérzett a térde, a házigazdám fertőtlenítette, majd rácsodálkozott: ő ahhoz van szokva, hogy a magyarországi gyerekek ilyen esetekben üvölteni szoktak...
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek