OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. április 3.
» Hozzászólások (0)

Háborúzó kisfiúk

Amikor iskolába kerültem, a szüleimnek még nem volt lehetőségük abba az osztályba íratni, ahová szerettek volna. A gyerekek az óvónő értékelése alapján kerültek egyik vagy másik tanulócsoportba. Az én óvónénim – nem teljesen világos, hogy miért – engem a problémás gyerekek közé sorolt, és így kerültem egyetlen óvodástársammal együtt a hátrányos helyzetű, túlnyomórészt cigánygyerekekből álló osztályba.

1994 szeptember 15. Otthon az izgalom a tetőfokára hág, a gyerek most megy első alkalommal iskolába. Ekkor még senki nem sejtett semmit. Apám és anyám kézen fogva vittek az új osztályba. Amikor kiderült, hogy egy 45 fős osztályban én vagyok az egyetlen fehér bőrű szőke gyerek, anyámból spontán kitört a sírás.

A sakktáblán tehát 39 fekete bábu áll, s velük szemben 4 fehér. Én voltam elég vakmerő: másnap is mentem iskolába. A nap kezdetén még nem volt gond, jól nevelt gyerekként igyekeztem viselkedni, ismerkedtünk, beszélgettünk az osztálytársaimmal. Akadt azonban a fiúk körében egy vezéregyéniség, aki kipécézte az én szőke búrámat, és minden módon igyekezett tudomásomra hozni az ellenszenvét. Viselkedése a többiekre is hatással volt. Eleinte csak néhányan követték, a második napot sikerült még gond nélkül megúsznom. De később súlyosabbá vált a helyzet. Akkoriban elég vézna voltam, nyilván könnyű célpont. Idővel a helyzet kezdett kiéleződni. A szóbeli sértegetéseket tettlegesség követte, elcsattant egy-egy pofon, meg volt némi rugdosódás is.

***

A helyzet mégsem volt egészen reménytelen. Engem nyáron apám elvitt egy úszótanfolyamra, ahol az edző közölte vele, hogy hiába csápolok, akkor is elsüllyedek, mert nincs elég izmom ahhoz, hogy fent tudjam tartani magam a vízen. Ebbe a szüleim nem nyugodtak bele, megoldást kerestek. Akkoriban nagy népszerűségnek örvendett a karate, engem is beírattak. Az edzésen tanultakat a gyakorlatban is lehetőségem volt kamatoztatni. Ezek nem voltak túl látványos tettek, de a célnak megfeleltek.

Glatz Oszkár: Birkózó fiúk

Amikor az osztályban látták, hogy mégsem vagyok elveszett gyerek, az ellenfél tábora a felére zsugorodott. Komoly társadalmi evolúción mentünk keresztül, és bandákba szerveződtünk. Ember volt elég, a konfliktus nem nőtt túl az osztály keretein, éppen elegen voltunk hozzá. A többi iskolatársunk amúgy is igyekezett elkerülni minket. Nem arról van szó, hogy én lettem volna a legerősebb vagy a legügyesebb, de a riválisomnál jobbnak bizonyultam. Ő lett az egyik bandavezér, én meg a másik. Komoly toborzó akciókat szerveztünk ki-ki a saját bandája számára. Szinte mindig egymás ellenfelei voltunk, a többiek pedig elvoltak egymással. A bandák összetétele folyamatosan változott, hol az egyik, hol pedig a másik oldalon voltak többen, de a végére mindig kiegyenlítődött a helyzet.

Olykor tárgyaltunk, átmenetileg még békét is kötöttünk. Különös módon nem volt bennünk tartós ellenszenv egymás iránt. Előfordult, hogy együtt mentünk haza, együtt játszottunk, majdnem olyanok voltunk, mint az igazi barátok. Egyszer fordult csak elő, hogy én kezdtem a támadást, ezzel otthon el is dicsekedtem. A szüleim azonnal meg is kérdezték, hogy miért bántom, ha nem csinál semmit. Igazat is adtam nekik, hiszen én is jobban éreztem magam akkor, ha ő provokálta ki a pofont, mint amikor én ugrasztottam össze az osztálytársaimat...

***

Számomra egészen természetes volt, hogy az iskolába kötelező menni, és az ottani élethez hozzátartozik a verekedés. Komoly sebeket nem ejtettünk, annyi fizikai erőnk nem volt, székeket sem vágtunk egymáshoz, de az akaratunk érvényesítésének ezt az egyetlen: erőszakos módját ismertük. Az én célom az volt, hogy békén hagyjanak, a riválisomé pedig az, hogy minél jobban megalázzon.

Az idők során azért egyre csökkent a verekedések száma. Kialakult a csoportnorma, amelynek alapján a „vezéreknek” kijárt a tisztelet, így a konfliktus kettőnk harcára szűkült.

Nagy néha azért a tanító néni is észrevette, hogy mi történik, és beírta az üzenőmbe, hogy verekszem. (Azt persze nem írta bele, hogy milyen ügyesen.) Miután a harmadik beírást is hazavittem, a szüleim úgy gondolták: valóban problémás gyerek vagyok, hiszen a hétköznapi győzelmeimről nem nagyon számoltam be. Értetlenül álltam a dolog előtt, hiszen nem követtem el semmi olyasmit, amiért szégyenkeznem kellett volna.

Nem haragudtam az osztályomra, és fel sem merült fel bennem, hogy ne velük járjak. Tökéletes biztonságban éreztem magam közöttük, a verekedésnél sokkal jobban féltem a dolgozatírástól vagy a feleléstől...

***

Második osztályban került hozzánk egy 15 éves srác. Ő is hét évesen kezdte a sulit, mint mi, de nem nagyon akart a következő szintekre lépni. Az én riválisom megpróbálta beszervezni őt a saját bandájába. Ez még nem lett volna gond, ha továbbra is ő maradt volna az én ellenfelem. Az én bandám tagjainak jelentős része erre a hírre elpártolt, a másik bandavezér pedig úgy döntött, hogy átenged ennek a nagy fiúnak (aki igencsak szerette szekálni a kisebbeket).

Néhány nap múlva érkezett egy másik túlkoros gyerek – ezúttal egy lány – aki egy kicsivel idősebb volt, és elég nagydarab. Nekem szerencsére még időben sikerült vele beszélnem. Eljött az a pillanat, amikor a nagyfiú ki akarta rajtam próbálni az erejét, de szerencsémre közbelépett az én megmentő őrangyalom, s így az erőviszonyok kiegyenlítődtek.

Bevallom, akkor eléggé megijedtem, hiszen nem lehetett előre tudni, hogy ki kinek az oldalára áll majd, és egyáltalán meddig fog tartani ez az állapot. De ezt is sikerült átvészelnem. Azután a két idősebb társunk már nem vett részt a mi kis háborúnkban, és a dolgok a megszokott mederben folytak tovább.

***

A harmadik osztály volt a nagy változások éve. Érkezett hozzánk néhány új diák és velük egy kicsit felhígult a társaság. Még verekedtünk rendesen, de csak az év elején. Azután az egyik pillanatról a másikra váratlanul abbamaradtak a verekedések.

Az utolsó csata kettőnk között dőlt el. Egymással szemben álltunk, mint a westernfilmekben. Azt hiszem, épp egymás anyját szidtuk, (azért rám is hatott az a közeg). Ahogy a dolog verbális része véget ért, kezdődött volna a valódi harc. Az ellenfelem éppen csak meglendítette a karját, mire én jobb lábbal fejbe rúgtam. Ez a rúgást azonban nem követte ellentámadás. Ő nem ütött vissza, és így nekem nem volt már okom arra, hogy támadjak.

Azután becsengettek, én meg vártam, hogy a következő szünetben jön a megtorlás, de nem történt semmi. Másnap sem, és egy hét múlva sem. Minden lecsendesedett, a szünetek ezután békésen teltek, és soha sem beszéltünk többet a dologról.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezután az osztálytársaim rászálltak az egyik újoncra (szegény eléggé elveszettnek tűnt). Egyszer megpróbáltam megvédeni, de elszaladt előlem, én pedig úgy értelmeztem a viselkedését, hogy nincs szüksége a segítségemre.

***

Ötödik osztályban a szüleim átírattak a párhuzamos osztályba. Akkor megsirattam az addigi osztályomat. Az új társaimmal eleinte nehéz volt a lépést tartanom. Az előző társaságban az első tanuló voltam, ebben a másikban a közepesekhez tartoztam. Azután jöttek az új tantárgyak, a fizika és a kémia, amelyeket eddig a többiek sem tanultak, itt már nem voltam lemaradva, és fel tudtam venni a versenyt a társaimmal.

Simon Lehel
A kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetem kémia szakos hallgatója

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek