OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. április 26.
» Hozzászólások (0)

Felejthetetlen élményeim

Sok-sok tapasztalattal gazdagított ez a speciális iskola, amit kizárólag anyagi megfontolások miatt kellett elhagynom. 2010. szeptembere óta rendszergazdaként dolgozom Budapesten a Zsigmond Király Főiskolán, de nagyon remélem, hogy lesz még arra lehetőségem az életben, hogy meg tudjak élni a pedagógusi fizetésből, visszakerüljek a tanári pályára, és hasonló élményeket szerezhessek.

Bemutatkozás

„Hivatalosan” 2001-ben kezdtem dolgozni a Nógrád megyében lévő – azóta már megszüntetett – Megyei Tüdőgyógyintézetben mint rendszergazda, és egyidejűleg megkezdtem tanulmányaimat a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán. 2004 őszén már szívesen láttak a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány Speciális Iskolája, Szakiskolája és Kollégiuma nevezetű, leginkább SNI-s gyerekekkel foglalkozó intézményben. Ekkor csöppentem bele a tanári munkába, ráadásul egészen a mélyébe, és azóta is hálás vagyok azért, hogy oda kerültem. Rengeteg szép élménnyel lettem gazdagabb, sokban változott a szemléletem is. Egy olyan rendkívül értékes és csodálatos világot ismerhettem meg, ahol hemzsegnek a csiszolatlan gyémántok, melyeket a mindennapokban észre sem veszünk. Ezeket csak azok látják igazán, akik közvetlenül érintve vannak. (Azóta egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne szóljak oda azoknak, akik például a mozgássérültek helyére parkolnak, csak azért, hogy ne kelljen 10 méterrel tovább sétálniuk. Eszükbe sem jutnak azok, akik annak örülnének, ha egyáltalán gyalogolni tudnának.)

Történetek

Pistike

Az első élmény rögtön az első napok egyikén ért. Éppen a „tereppel” ismerkedtem, még zajlott a nyári karbantartás. A 150 diákból körülbelül 120-130 kollégista volt, s közülük többen már egy-két nappal a tanítás előtt „harcra készen” várták a tanévkezdést jelző startpisztoly eldördülését.

A folyosón sétálva, megláttam az egyik karbantartónkat (Józsi bácsit), aki éppen a számítógép-teremben ügyködött. Gondoltam: bemegyek hozzá, és egy kicsit eldiskurálok vele.

Közben érkezik Pistike, az autista diák, akiről akkor még nem tudtam semmit. Szétnézett a teremben, üdvözölte Józsi bácsit mint régi ismerőst, én mintha ott se lennék. Józsi bácsi megbök (nem a facebookon, hanem valóságosan), és odasúgja: „Na most figyelj!”

- Te Pistike! Milyen hőfokon olvad az acél?- kérdezte miközben tovább tette a dolgát.

1130 – vágta rá gondolkodás nélkül.

Na és a vas?

Az magasabb...1535.

Csak a számat tátottam, és azt gondoltam: hülyeségeket bárki tud mondani. Gyorsan utána is néztem a számoknak, a gyereknek igaza volt! (Én meg most is csak internetről néztem le az adatokat, mert megjegyeznem azóta sem sikerült.)

Na ekkor kezdtem kapisgálni, hogy hova is csöppentem. Zajlottak az események, szépen csurgott a tanév, Pistikével kezdetben nem volt személyes kapcsolatunk. És akkor következett egy fordulópont. Más nem ért rá, így engem kért meg, hogy mutassak neki képeket vonatokról, mert ezeket nagyon szereti. Kaptam az alkalmon, és tanítás utánra behívtam őt az informatika terembe. Másodpercre pontosan jelent meg az ajtóban. Na akkor, nézzük! A MÁV honlapját nyitottam meg először. Volt ott egy archívum, ahol találtunk képeket. Mutatom sorra a mozdonyokat, mert hát ugye az a lényeg egy vonatnál. Ő meg kapásból mondja valamennyinek a típusát. Jó hát a Taurust én is ismertem, mert azzal jártam Szombathelyre, ne de az összeset??? Amikor végig néztük, jelezte, hogy melyek tetszenek neki nagyon. Azt a néhány képet ki is nyomtattam neki.

Ebből azután rendszert csináltunk: jó pár mozdony landolt nála nyomtatott formában. Így indult a négy éven át tartó „kapcsolatunk”. Az én osztályomba akart járni, nem idegenkedett már tőlem, és a tőle elvárható kommunikáció maximumát nyújtotta.

Pistike egyébként az iskola megalakulása óta ebbe az intézménybe járt, a 9-10. osztály után különböző szakképesítéseket szerzett. az én irányításom alatt például a „Számítógép kezelő, használó szakmát”, majd a „Gépíró szövegszerkesztő-t”. (Azon kevesek közé tartozott, ahol a család nem küzdött anyagi gondokkal, ráadásul a szülők foglalkoztak is gyerekükkel.)

Mivel elég gyakran utaztam Budapestre, a szülők, amikor a fiú végleg elkerült az iskolából, megkértek, hogy vigyem el őt a Keleti-pályaudvarra. Felkísértem őt a peronra, és elköszöntem tőle: „Szia Pistike! Vigyázz magadra!” Erre ő nyújtotta a kezét kézfogásra!(természetesen fogadtam). „Szervusz!”mondta és őszintén meglepett amolyan férfias két puszival, majd sarkon fordult, és elindult. Olyan váratlan volt tőle ez a gesztus, hogy kb. 10 másodpercre „lefagyott a rendszer”. Végiggondoltam, hogy hova jutott a kapcsolatunk a kezdetektől az elmúlt évek alatt. Bevallom férfi létemre még egy-két könnycseppet is elmorzsoltam. Úgy éreztem, hogy ezekért a pillanatokért éri meg tanárnak lenni.

Karcsi

Van egy másik a szívemnek különösen kedves szakmai sztorim. Táblázatkezelés óra volt a számítógép kezelő osztályban. Éppen a képleteket tanítottam, amikor az egyik diákom – akivel azóta is tartom a kapcsolatot – a következőt „művelte”: A képletek lényege, hogy beírva a számítógép kiszámolja azt amit megadunk neki. Pl.: =5+7 akkor kiírja, hogy 12. Jó ez nem teljesen szabályos, mert úgynevezett cellahivatkozásokat kell használni stb, Arra azonban alkalmas, hogy a tanulók egyáltalán megértsék: mire jó ez a program, és mivel ezt fejben is ki tudják számolni, az eredmény közvetlenül képesek ellenőrizni.

Karcsiról annyit kell tudni, hogy diszkalkuliás, és még azt az egyszerű feladatot sem érti meg, hogy léteznek ezresek, százasok, tízesek. Meg ezt sem: „Kerestél 3.450,- Ft-ot! Rakd össze a bankjegyekből!” Valóban problémás a dolog, mivel ez a program némi matematikai logikát is igényel. Félve kezdtem neki az órának, nem voltam biztos abban, hogy vajon Karcsi boldogul-e majd vele. Bevezetés után rátérünk a gyakorlatra, és eljön az ominózus pillanat.

- Írjuk be: =7+5 és üssünk entert! Látni fogjuk, hogy a számítógép kiszámolta az összeget.– Ezek után néhány leütés, és Karcsi máris jelentkezett

Főnök, főnök!

Mi van Karcsi? –közben nagyon integetett, hogy menjek oda.

Ehe, ezt nézd! – néha tegezett ha megfeledkezett magáról.

Látom Karcsi. Mi van?

Hát na! Nézd! Beütöttem, amit mondtál, és aha!

Látom Karcsi. Nagyon jó!

Hát, de na! – és mutogat a képernyőre – Ott van hét meg öt és aha!

Látom Karcsi! Hét meg öt az tizenkettő! Nagyon jó! Jól csináltad, ennyi!

Ja... - hatásszünet – akkor én vagyok a hülye!

Na ezen úgy elkezdtünk nevetni, mert azért azzal ő is tisztában volt, hogy nincs teljesen otthon matematikában, és nem fog Bólyai János féle magasságokba emelkedni.

Végül annyira megszerette a táblázatkezelést, hogy az egyik legjobb lett belőle az osztályban. Rájött, hogy ő saját erejéből nem tud ilyeneket megoldani, de ha jól adja meg az adatokat jó helyre kattintgat, akkor az Excel segítségével akár bonyolultabb számításokat is el tud végezni.

Még a szakma elvégzése után is rendszeresen hangoztatta, amikor összefutottunk, hogy: „Jaj Főnök arról fogalmam sincs, hogy most mit tanulok, de azt hogy =SZUM(A2…-t azt a mai napig tudom!”.

Attila

A harmadik történet azt mutatja, hogy milyen is egy olyan élet, amelyik váratlanul kettétörik. Korábban is hallottam arról, hogy sokkal „jobb” azoknak az embereknek, akik a fogyatékkal együtt születnek, és nem valamilyen balszerencse folytán kerülnek olyan helyzetbe, hogy segítségre szoruljanak. Egy diákom autóbaleset következtében – teherautó ütötte el – szenvedett maradandó, súlyos sérüléseket. Komoly műtétek árán sikerült csak életben tartani, és többször is operálni kellett, mire úgy, ahogy helyre rakták. Féloldala megbénult, szerte a testén és az arcán is hegek voltak. Attila egyébként erős fizikumú fiú volt, balesete előtt versenyszerűen sportolt: utánpótlás válogatott labdarúgó, fiatal, életerős, nyakig benne az életben, tele álmokkal. Ezeket egy teherautó porrá zúzta, esélyt sem hagyott a folytatásra. Az elméje ép maradt, de a lelke teljesen összetört. Pontosan tisztában volt ugyanis azzal, hogy ha ez nem történik meg vele, bármi lehetett volna belőle.

A balesete után nem folytatta az iskolát, otthon lábadozott, édesanyja és nővére segítségével. Továbbra is otthon szeretett volna maradni, de édesanyja úgy gondolta, hogy emberek között jobb helye lenne. Attila azt is nehezen fogadta el, hogy speciális iskolába kell járnia, bár tudta ő már nem az, aki volt, és erre van szüksége. Amikor vele beszélgettem mindig az az érzés támadt bennem, mintha egy öregemberrel társalognék: „jaj amikor fociztam, akkor még...” – mondogatta. Mivel én is erősen kötődöm a sporthoz főleg a labdarúgáshoz, át tudtam érezni a helyzetét.

Attilának rengeteg, meglehetősen váratlan dühkitörése volt. Olyankor teljesen elborult az elméje, lefehéredett, üvöltött és senki nem állhatott meg előtte. Éreztette a többiekkel, hogy ő felsőbb rendű, hiszen ő nem ilyennek született. Nem csak a diáktársaival, hanem a tanárokkal is agresszíven viselkedett.

A kollégáim szerintem abban hibáztak, hogy ugyanúgy próbálták kezelni őt, mint azokat, akik születésüktől kezdve fogyatékkal éltek. Nekem talán a sporthoz fűződő hasonló viszonyulásunk miatt sikerült egyedüli pedagógusként elérnem, hogy kiborult állapotában hallgasson rám. Amikor a valós vagy vélt sérelmek miatt ordítani kezdett senki másra nem hallgatott, csak rám. Ilyenkor megkértem, hogy fogja vissza magát, hiszen én sem így viselkedem vele, leültünk beszélgetni, és végül minden esetben sikerült megnyugtatnom.

Volt, hogy teljes erőből verte a fejét a falba, vagy éppen egy monitort akart földhöz vágni stb.. Nagyon becsültem benne azt, hogy a még sérülten is meglévő rendkívül nagy testi erejét soha sem használta mások ellen. Senkivel nem verekedett, nem ment neki se diáknak, se tanárnak. Tudom, egy iskolában minimális elvárás, hogy ne verjék egymást a diákok és a tanárok, de nála ez az önfegyelem nagy szó volt. Lehetett látni a szemén, hogy iszonyatos érzelmek vívják benne ádáz harcukat. Emberfeletti erőt kívánt tőle annak az elfogadása, hogy semmi sem fog már megváltozni, ami történt, az visszafordíthatatlan.

A kollégáimmal rengeteg vitám volt miatta. Próbáltam megértetni velük, hogy Attila előélete más, mint a társaié, ő azelőtt nem ült kerekes székben, nyugodt, rendezett, biztonságos családi környezetben élt, és most segíteni kell neki pszichésen feldolgozni a vele történteket. Nem tud máshol tanulni, csakis speciális iskolában, és amire feltétlenül szüksége lenne: egy pszichológus. Hiába erősködtem, győzködtem a többieket, státuszhiányra hivatkozva nem sikerült szakembert kapnunk. Végül kétéves hadakozás után Attilát eltanácsolta az iskola. A magam részéről nagyon sajnáltam, hiszen nem adtunk neki segítséget ahhoz, hogy visszakapcsolódjon a normális életbe.. Bármilyen szomorú is ez a történet, engem jó érzéssel töltött el, hogy be tudtam bizonyítani: valamilyen módon mindenkivel szót lehet érteni. (Itt jegyzem meg: minden kollégának volt olyan diákja, aki egyedül csak rá hallgatott.)

Rengeteg történetet írhatnék még le például olyan szülőkről, akik szeptember 1-én elhozták gyerekeiket az iskolába, és december 22-ig feléjük se néztek. Vagy arról a diákról, akiről szülei nem közölték, hogy autisztikus, és ezen kívül homoszexuális hajlama van. Ez csak a mi általunk végzett tesztekből derült ki később, s így nem tudtuk megelőzni, hogy társai stigmatizálják. Vagy azokról az osztályfőnökként megélt csodálatos élményekről, amikor el el tudtam vinni a gyerekeket még háromnapos kirándulásra is. Meg amikor együtt a Vidám Parkban voltunk, és láthattam annak a diáknak a csillogó szemét, aki nem hogy a Vidám Parkot de még Budapestet se látta soha életében.

Sok-sok tapasztalattal gazdagított ez a speciális iskola, amit kizárólag anyagi megfontolások miatt kellett elhagynom. 2010. szeptembere óta rendszergazdaként dolgozom Budapesten a Zsigmond Király Főiskolán, de nagyon remélem, hogy lesz még arra lehetőségem az életben, hogy meg tudjak élni a pedagógusi fizetésből, visszakerüljek a tanári pályára, és hasonló élményeket szerezhessek.

Babcsán Ákos

A képek illusztrációk. A fotókat Leiner Károly készítette

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Ki kell vezetni az iskolákból az erőszakos cselekményeket
Az erőszakot az iskolából ki kell vezetni, az ezt célzó törvényjavaslatok egy része már az Országgyűlés előtt van – mondta Horváth László miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Nem tudnak eljutni az egyetemre az orvostanhallgatók, mégsem engedik nekik az online vizsgázást
Az internetes petícióban a külföldi diákok arra kérték az egyetem vezetőségét: amíg nem tudnak visszajönni Budapestre, tegyék lehetővé, hogy a vizsgaidőszak végéig továbbra is interneten...
(Forrás: eduline)
--
2020.05.31.
Horn Gábor: Minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről
A hagyományos napokon pedig, ahol eddig nem tették meg, a csoportmunkát kell alapvetéssé tenni. Egyértelmű, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legtöbbet, hiba lenne ezt gőgösen nem belá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek