OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. április 27.
» Hozzászólások (3)

Két elfojtott párbeszéd: Gondolatok az európai romák és az amerikai feketék helyzetéről

Az Európai Unió a roma kérdést a kisebbségi politika és az oktatás egyik legfontosabb megoldásra váró problémájaként kezeli. Felmerül azonban a kérdés: lehetséges-e, és ha igen, hogyan, helyreállítani azoknak az embereknek a megbecsülését és önbecsülését, akiknek generációk hosszú sora óta kell megélniük a negatív diszkriminációt. Az Európát erősen foglalkoztató roma probléma nem csak abban hasonló a feketékkel kapcsolatos amerikai problémához, hogy nehéz róla valami újat mondani. Közös vonásuk az is, hogy a két kisebbség problémáit az őket körülvevő többségi társadalmak hasonlóképpen értelmezik és próbálják megoldani. A roma kérdés megválaszolásában segítségünkre lehet a fekete kisebbséggel kapcsolatos amerikai oktataspolitika eredményeinek és kudarcainak a megismerése, ezek tanulságainak feltárása.

Jóllehet a roma gyerekek iskolai teljesítményéről nincs pontos statisztika, ténynek tekinthető, hogy kapcsolatuk a nevelési intézményekkel általában problematikus és iskolai teljesítményük összességében jelentősen gyengébb a többségi diákokénál. Ugyanez a megállapítás a fekete diákok esetében is fennáll. Az a tény hogy a romáktól eltérően, az amerikai fekete kisebbség nyelvében nem megosztott, valamint hogy időnként megmutatja az erejét a polgárjogi mozgalmakban, a tengernyi kudarc ellenére sok alkalommal hozott sikert is az afroamerikaiaknak.

Az 1990-es évek elején a kaliforniai Oakland-ban a legproblémásabb gyerekeknek otthont adó iskolakörzet akkor vette fel a kapcsolatot a polgári jogokért küzdő szervezetekkel, amikor a színesbőrű diákoknak 71%-a már gyógypedagógiai osztályokba járt. A pedagógusok úgy vélték: a rossz tanulmányi eredményeket az okozza, hogy a gyerekek nem beszélik a hivatalos amerikai angolt. (Ez a gondolat a kelet-európai cigánysággal kapcsolatban is felmerült, és büszkék lehetünk arra, hogy ebben megelőztük az amerikaiakat: Réger Zita1 1990-ben már felvetette az anyanyelvi oktatás szükségességét, és nyelvi okokra is visszavezette a roma gyerekek szociális hátrányát.)

Amerikában az oaklandi javaslat körüli vita csak néhány év elmúltával, 1996-ban érte el tetőpontját. Ekkor a pedagógusok előálltak egy javaslattal: azt akarták elérni hogy a gyerekek otthon használt nyelve ne csupán egy szociális kisebbség szlengjének minősüljön, hanem önálló nyelvnek tekintsék a hivatalok. Az ügy természetesen többet jelentett, mint a nyelvhasználat körül zajló akadémiai vitát: polgárjogi harc volt. Ha a fekete közösségben beszélt nyelvet dialektusként kezelik, gyerekeik az iskolába lépésük pillanatában kötelezhetőek a hivatalos amerikai angol használatára. Ennek következtében az első pillanattól hátrányos helyzetűekké válnak. Ha azonban sikerül kiharcolni az afrikai eredetű diákok nyelvének önálló státuszát, jogosultak lesznek az állami költségvetésből finanszírozott kétnyelvű oktatásra, és egyenlő eséllyel kezdhetik a tanulást, lévén néhány évük arra hogy a hivatalos nyelvet megtanulják. Továbbá joguk van anyanyelvük megvédéséhez, s a nyelvhasználatuk alapján senki sem bélyegezheti meg őket. A heves vita során a tanárok azt a kevésbé szerencsés érvet is megemlítették, hogy a rabszolgákként behurcolt feketéknek genetikus kötödésük van az általuk használt nyelvhez. Ez azután számtalan félreértés forrása is lett.

Robert Williams, pszichologus és Ernie Smith, nyelvész csak tíz évvel később adta meg azt a definíciót, amelyben végül is tisztázódott néhány heves vitát kiváltó probléma. A biológiai diszpozíció és nyelv kapcsolatát ők úgy magyarázták, hogy az Afrikából származó emberek a nyelvvel együtt megőriztek egy a nyugati típusútól eltérő világlátást, és ez a mai napig meghatározza tevékenységüket, gondolkodásukat, kommunikációs kompetenciájukat. Ezzel magyarázható, hogy különböző morfológiai és szintaktikai szabályokat követnek még akkor is, ha egy átvett nyelvet beszélnek. Az angolt ösztönösen ahhoz a niger-kongói nyelvhez hasonlóan használják, mely valamikor természetes nyelvük volt.

Nyelvészek kimutatták azokat az állandó szabályokat, melyeket ez a dialektus szigorúan követ. Egyre határozottabban állították, hogy azok a nyelvhasználati különbözőségek, amelyeket az amerikai társadalom devianciának lát, logikus szabályok szerint működnek, és elegendők ahhoz, hogy az amerikai angoltól különböző saját nyelvként fogadhassák el. Egy sereg tudós vette védelmébe a fekete kisebbséget, amelynek a szemléletmódja, életmódja, szociális igényei természetesen mások, mint az a nyugat-európai kultúra, amelybe Amerikában, akaratuk ellenére kényszerültek. Alonda Oubre, kaliforniai antropológus, a fekete vernakulár angol nyelvről írott cikkében2 idézi Sheila Mayert, aki szerint a feketék nyelvének kulturális öröksége a ritmust, az analógiát, a metafórát és az intuíciót részesíti előnyben. (Ez a szemléletmódbeli másság hasonló okból a romákat is jellemzi, hiszen az ő nyelvi örökségük sem-része a nyugati kultúrának.)

Az önálló nyelv koncepciójának ellenzői Amerikában erősebbnek bizonyultak, mint a mellette kiállók. Oubre, bár foglalkozik a gondolattal, hogy a fekete közösség kifejezésmódja az afrikai nyelvekben megőrzött világlátást tükrözi (amely természetszerűen különbözik a nyugat- europai szemléletmódtól), úgy véli, hogy nekik is el kell sajátítaniuk a domináns kultúra nyelvét. S ha ezt nem teszik önként, a társadalom felől érkező negatív sztereotípiák és diszkrimináció ereje majd rákényszeríti őket. Ebben az értelemben ezek a hatások egy végső soron jó cél érdekében negatív megerősítésként hasznosulnak.

Oubre bizonyítottnak véli, hogy a feketék képesek mind a két nyelvet egyformán jól használni, ha a nyelvi és kulturális kódváltást gyakorolják. Véleményét arra a jelenségre alapozza, hogy egy afroamerikai személy belső köreiben és a kívülállókkal folytatott beszélgetései során előbb-utóbb képes eldönteni, hogy a saját dialektusán vagy a hivatalos nyelven szólaljon-e meg, A probléma megoldását abban látja, hogy a fekete kisebbségnek tulajdonképpen két dialektust kell elfogadnia, és mindkettőben fejlődnie. Oubre vélekedése ellentmondásba van azzal a felfogással, amely szerint az egyes nyelvek különböző világlátásokat képviselnek, és figyelmen kívül hagyja azt a szempontot is, hogy a kettős világlátás problémájával akkor sem könnyű szembesülni, ha az elvileg lehetségesnek tűnik.

Ez az elvárás a kisebbség számára a legtöbb esetben nem jelent pozitív kihívást. Herbert Kohl, az alternatív oktatás egyik legjelentősebb alakja, hosszú tanári praxisa során azt tapasztalta, hogy a kisebbségi diákok nagy része, még ha meg is tudna birkózni az említett kulturális különbségekkel, hajlamos az iskola által felkínált tudást visszautasítani, ha ezzel saját identitását megvédheti a számara idegen kultúra által tudásnak tartott tananyag, tanítási formák, és nyelv ellenében. Ezek a diákok szándékosan a nem tanulást választják azért, hogy a társadalmon kívül maradhassanak; megvédjék önnön identitásukat, megőrizzék azokat az értékeket, amiket a családjuk és környezetük képvisel.3

További vizsgálódásában Oubre az intelligencia problémaköréhez jut el: szembeállítja a nyugati intellektust a feketék által beszélt nyelvvel, és az afrikai származású diákok alulteljesítését a kettő diszkrepanciájában látja. (Ebben a felfogásban visszaköszön az a romák megítélésénél nálunk is több ízben felbukkanó – elsősorban Vekerdi József munkássága által népszerűsített – nézet, mely szerint a természeténél fogva primitív roma nyelv alacsony kognitív szinten tartja használóit.) Vegyük észre: ezúttal a nyelv és oktatás területéről már átcsúszik a vita a kommunikáció síkjára.

Minden interakció kényes pontjának számít, amikor a jelentés nem kommunikálható. Egy üzenetből mindenki csak annyit tud dekódolni, amennyi ebből számára érthető. Csak meglévő gyakorlati, nyelvi és egyéb intellektuális tapasztalatai alapján képes egy-egy üzenetet megérteni. Csak akkor várhatunk tehát megértést, ha üzenetünket velük azonos jelentésközegbe helyezzük. Így a kommunikáció sikerének felelőssége az üzenet küldőjére hárul. Ha közlésünk megértéséhez valamiféle kódváltás szükséges az üzenet címzettje részéről, nem számíthatunk valódi dialógusra. Igazi párbeszéd csak akkor alakulhat ki, ha kettős kódváltás történik, tehát mind az üzenetet küldő, mind az üzenetet fogadó megpróbálja belehelyezni magát a másik bőrébe. A többség nem várhatja a kisebbségtől egyoldalúan azt, hogy – a konszenzus érdekében – önmagát megtagadva asszimilálódjon. Módot kell adni a kisebbségnek arra, hogy önmagát artikulálhassa, és meghallgatásra találjon.

A társadalom gyakran úgy akarja megoldani a kisebbség problémáit, hogy azt elhallgattatja. A hatalom birtokosai a maguk világát képviselve gyakran elzárkóznak annak az elismerésétől, hogy a mások világa egyáltalán létezik. Lisa Delpit, kisebbségi pedagógus4, szerint nem szabad azt állítanunk hogy az iskolában minden gyerek egyenlő, mert ez egyszerűen nem igaz. Az igazság az, hogy a tanár gyakran nem veszi észre azokat az erőviszonyokat, amelyekre a kisebbségi csoporthoz tartozó gyerekek azonnal reagálnak. Többek között azt, hogy ők a hatalom semmiféle formájával nem rendelkeznek. Delpit szerint a többség nem csak akkor tekinthető rasszistának, ha negatívan diszkriminálja a kisebbséget, hanem akkor is, ha tagadja a kisebbség különbözőségét. Szerinte a tanár alapvető feladata a másságokat elismerni, és azoknak a tanítás során pozitív szerepet adni. Nem szabad elfojtani a különböző hátterű diákok dialógusát tanáraikkal, osztálytársaikkal, a többségi társadalommal. Ez a fajta nyílt (nem elfojtott) dialógus azért nehéz, mert a másság elfogadására és elismerésére vonatkozó társadalmi szintű konszenzuson kellene alapulnia. Annak az el- és felismerésén hogy csak egészséges kisebbség tud hasznára lenni a nagyobb közösségnek.

Delpit felszólal az ellen is, hogy a bőrük színe vagy hátrányos szociális helyzetük miatt társadalmi perifériára sodródóknak már igen korai gyerekkorban találkozniuk kell az iskolákban a hatalmi viszonyok egyenlőtlenségével. Meggyőződése szerint azonban ezzel az egyenlőtlenséggel a kisebbségnek meg kell tanulnia bánni, elsajátítani a hatalomban való részvétel szabályait és kódjait (ami legtöbb esetben a fehér középosztály szabályait és kódjait jelenti). Delpit továbbá hangsúlyozza, hogy a kisebbségeknek nem szabad feladni saját maga képviseletét egészen addig, amíg a többség megtanul hallgatni rájuk. (A hatalom kultúrájának elsajátítása az európai roma társadalom számára is járható út lehet annak érdekében, hogy megbecsültségüket és önbecsülésüket helyreállíthassák. Ezt a folyamatot azonban meg kell különböztetnünk attól a tanítási gyakorlattól, amivel eddig sikertelenül próbálkoztunk.)

A történelmi tapasztalatok szerint a kisebbségi csoportok asszimilációjához a többség leghatékonyabb eszköze a tanítás. James Baldwin, a népszerű afroamerikai regényíró, Láthatatlan Ember című korszakalkotó regényében5 arra hívja fel a figyelmet, hogy az amerikai társadalom az oktatással a feketéket Láthatatlan Emberekké változtatta, mentális fehéremberekké, akik nem képviselhetik a fehéreket, hiszen nem tartoznak hozzájuk, de már a feketéket sem, mert azt az identitás elvesztették, önmagukat fehéreknek tekintik. Baldwin tapasztalata óvatosságra int azzal kapcsolatban, hogy mit is tanítsunk: a kisebbségi identitás feladását, vagy az individuum minél magasabb szintű kialakítását.

A roma kérdést a legtöbb esetben hasonló módon igyekeznek megoldani világszerte: a cél tanítani és ezzel asszimilálni őket abba az aktuális társadalomba, amelyben élnek. El kell gondolkodnunk azonban azon, hogy az európai nyugati kultúra mennyiben adaptálható egy alapvetően nem-nyugati népcsoport számára. Hogy a nyugati bürokrácia által szabályozott intézményes tanulás mennyire ad lehetőséget a másságnak, és hogy az általunk jónak tartott tanulást és tudást milyen határig tarthatjuk kizárólagosnak. Csak ezek revíziója után érthetjük meg eddigi kudarcaink okát és fejleszthetünk ki olyan oktatási formákat, amelyek valódi segítséget nyújtanak a roma kisebbségnek.

A roma probléma megoldásának Európában, éppúgy mint a feketék helyzetének Amerikában nem az iskolákban kell elkezdődnie. Azt először társadalmi szinten kell elrendezni, mégpedig az ellenük elkövetett kollektív igazságtalanságok belátásával, és igaz történelmük megismerésével. Csak ezzel tudjuk bebizonyítani, hogy valóban nem monológra – elfojtott párbeszédre – hanem dialógusra törekszünk. Ha tanulunk a történelmi példákból, és a kisebbséget nem saját identitásuk feladása árán akarjuk elfogadhatóvá tenni, reménykedhetünk abban, hogy a problémák mind az amerikai feketék mind az európai romák esetében megoldhatók.

Subert Mária

1 Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció - nyelvi hátrány, Akadémiai Kiadó, 1990
2Alonda Oubre, “Black English Vernacular (Ebonics) and Educability A Cross Cultural Perspective on Language, Cognition and Schooling” (1997) p3., link
3Herbert Kohn, “I Won’t Learn From You” from Rethinking Schools (1992) Vol 7, No 2. link
4Lisa Delpit híressé vált könyve: Other People’s Children Cultural Conflict in the Classroom (1995, 2006) New York/London. A könyv Mások Gyermekeicímmel az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság kiadásában 2007-ben magyarul is megjelent
5 James Baldwin, Invisible Man (2007) New York

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2011. április 29.
Az Élet és Irodalom múlt karácsonyi számában jelent meg egy fejezet George Akerlof-Robert Shiller: Animal spirits című könyvéből. Az ott szereplő gondolatok nagyon hasonlítanak a Subert Mari cikkében megismertekhez. Érdemes elolvasni: http://www.es.hu/2010-12-21_animal-spirits.
S. Maria | 2011. április 29.
Kedves Meseszép,
Egyetértek, ma sokan csak a rövidtávon megtérülő befektetésekben érdekeltek és csak kevesen a hosszútávúba. Mégtöbben teszik rossz helyre az élet súlypontját. Én is hiszek abban hogy az igazán megtérülő befektetések nem a rövid távúak és nem kizárólag egocentrikusak, és hogy ez a korszak csupán az elhivatott "másmilyenek" mindennapi hősies kitartása árán tudja megállítani a tehetségek tömeges elkallódását.
meseszép | 2011. április 28.
"a másság elfogadása"
ma már minden pedagógus szajkózza, de igen kevesen értik, mit is jelent valójában.
de hogyan is értenék, amikor az is egetverő problémát jelent sokuk számára, hogy nem egyszerre telik be minden gyerek füzete, nem ugyanakkor képes megtanulni az összeolvasást, vagy egyszerűen csak mer kérdezni, mert van kérdése, kételye.
a másság elfogadásához először meg kellene ismerni a mást. meg önmagunkat. erényeinket, korlátainkat. bátran szembenézni a hibáinkkal. aki ehhez elég bátor, be meri vallani, hogy nem tökéletes, az tudja kezelni a másságot. nem lekezelni, megérteni. és a különbözőségből kovácsolni erényt.
egy karmesterrel beszélgetett a riporter, amikor felkaptam a felem: dél-amerikai zenekar koncertjét ajánlották, méltatták. -hogy lehet egy ilyen szegény országnak ilyen nagyszerű zenekara?- kérdezte a riporter. -rengeteg kiváló zenész van ebben az országban. sokat áldoznak az oktatásra. a kilátástalan körülmények között élő családok gyerekeit zenére tanítják az iskolában. mert ebben nagyszerű adottságaik vannak, és így szívesen járnak iskolába is. az állam felismerte, be kell csalogatni, és bent kell tartani a rendszerben a gyerekeket. és erre áldoz is, mert megtérülő befektetés.
hát valahogy így kellene nálunk is. megtalálni azokat a területeket,melyekre támaszkodva lehetőséget kapnának ezek a menthetetlenül elkallódó gyerekek. bár hasonló misszió működik nem is egy nálunk is, ám nem állami támogatással, hanem elhivatott kollégák hihetetlen erőfeszítései által.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.07.
Lengyelországban Minecrafttal tartják karanténban a gyerekeket
Minecrafttal és mindenféle digitális programmal tartaná otthon a lengyel digitalizációs minisztérium a fiatalokat – írja a Mashable. Létre is hoztak egy weboldalt, ahol versenyeket hirdetnek...
(Forrás: index)
--
2020.04.06.
Befullad a távoktatás ott, ahol a hó végén eladják az okostelefont
Sok a feladat, a tanárok más-más platformot preferálnak, a lógós diákok még lógósabbak, az oktatókra több munka hárul. A távoktatás még a jól ellátott fővárosi iskolákban sem zökken...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Polgármester vagy pedellus viszi házhoz a tananyagot
A koronavírus-járvány miatt bezártak az oktatási intézmények, a jobb sorsú diákok számítógép mellett, chat-csatornát használva, a pedagógusok internetes jelenlétével folytatják a tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.06.
Gyarmathy Éva: A lehetőségek és megoldások ideje
Ha majd egyszer, reméljük hamarosan, újraindulhat az élet Magyarországon, jó lenne, ha az újraindulás új indulás és nem a régi megoldások folytatása lenne. Nagyon sokan megértették itthon...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Tankönyvhelyzet és alternatív tankönyvjegyzék
Elkezdődött a tankönyvrendelés, megjelent a tankönyvjegyzék. A zömében állami kiadású tankönyvek között még nincsenek a NAT2020-hoz igazodók – azokat látatlanban kell megrendelni....
(Forrás: CKP)
--
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek