OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. április 27.
» Hozzászólások (3)

Két elfojtott párbeszéd: Gondolatok az európai romák és az amerikai feketék helyzetéről

Az Európai Unió a roma kérdést a kisebbségi politika és az oktatás egyik legfontosabb megoldásra váró problémájaként kezeli. Felmerül azonban a kérdés: lehetséges-e, és ha igen, hogyan, helyreállítani azoknak az embereknek a megbecsülését és önbecsülését, akiknek generációk hosszú sora óta kell megélniük a negatív diszkriminációt. Az Európát erősen foglalkoztató roma probléma nem csak abban hasonló a feketékkel kapcsolatos amerikai problémához, hogy nehéz róla valami újat mondani. Közös vonásuk az is, hogy a két kisebbség problémáit az őket körülvevő többségi társadalmak hasonlóképpen értelmezik és próbálják megoldani. A roma kérdés megválaszolásában segítségünkre lehet a fekete kisebbséggel kapcsolatos amerikai oktataspolitika eredményeinek és kudarcainak a megismerése, ezek tanulságainak feltárása.

Jóllehet a roma gyerekek iskolai teljesítményéről nincs pontos statisztika, ténynek tekinthető, hogy kapcsolatuk a nevelési intézményekkel általában problematikus és iskolai teljesítményük összességében jelentősen gyengébb a többségi diákokénál. Ugyanez a megállapítás a fekete diákok esetében is fennáll. Az a tény hogy a romáktól eltérően, az amerikai fekete kisebbség nyelvében nem megosztott, valamint hogy időnként megmutatja az erejét a polgárjogi mozgalmakban, a tengernyi kudarc ellenére sok alkalommal hozott sikert is az afroamerikaiaknak.

Az 1990-es évek elején a kaliforniai Oakland-ban a legproblémásabb gyerekeknek otthont adó iskolakörzet akkor vette fel a kapcsolatot a polgári jogokért küzdő szervezetekkel, amikor a színesbőrű diákoknak 71%-a már gyógypedagógiai osztályokba járt. A pedagógusok úgy vélték: a rossz tanulmányi eredményeket az okozza, hogy a gyerekek nem beszélik a hivatalos amerikai angolt. (Ez a gondolat a kelet-európai cigánysággal kapcsolatban is felmerült, és büszkék lehetünk arra, hogy ebben megelőztük az amerikaiakat: Réger Zita1 1990-ben már felvetette az anyanyelvi oktatás szükségességét, és nyelvi okokra is visszavezette a roma gyerekek szociális hátrányát.)

Amerikában az oaklandi javaslat körüli vita csak néhány év elmúltával, 1996-ban érte el tetőpontját. Ekkor a pedagógusok előálltak egy javaslattal: azt akarták elérni hogy a gyerekek otthon használt nyelve ne csupán egy szociális kisebbség szlengjének minősüljön, hanem önálló nyelvnek tekintsék a hivatalok. Az ügy természetesen többet jelentett, mint a nyelvhasználat körül zajló akadémiai vitát: polgárjogi harc volt. Ha a fekete közösségben beszélt nyelvet dialektusként kezelik, gyerekeik az iskolába lépésük pillanatában kötelezhetőek a hivatalos amerikai angol használatára. Ennek következtében az első pillanattól hátrányos helyzetűekké válnak. Ha azonban sikerül kiharcolni az afrikai eredetű diákok nyelvének önálló státuszát, jogosultak lesznek az állami költségvetésből finanszírozott kétnyelvű oktatásra, és egyenlő eséllyel kezdhetik a tanulást, lévén néhány évük arra hogy a hivatalos nyelvet megtanulják. Továbbá joguk van anyanyelvük megvédéséhez, s a nyelvhasználatuk alapján senki sem bélyegezheti meg őket. A heves vita során a tanárok azt a kevésbé szerencsés érvet is megemlítették, hogy a rabszolgákként behurcolt feketéknek genetikus kötödésük van az általuk használt nyelvhez. Ez azután számtalan félreértés forrása is lett.

Robert Williams, pszichologus és Ernie Smith, nyelvész csak tíz évvel később adta meg azt a definíciót, amelyben végül is tisztázódott néhány heves vitát kiváltó probléma. A biológiai diszpozíció és nyelv kapcsolatát ők úgy magyarázták, hogy az Afrikából származó emberek a nyelvvel együtt megőriztek egy a nyugati típusútól eltérő világlátást, és ez a mai napig meghatározza tevékenységüket, gondolkodásukat, kommunikációs kompetenciájukat. Ezzel magyarázható, hogy különböző morfológiai és szintaktikai szabályokat követnek még akkor is, ha egy átvett nyelvet beszélnek. Az angolt ösztönösen ahhoz a niger-kongói nyelvhez hasonlóan használják, mely valamikor természetes nyelvük volt.

Nyelvészek kimutatták azokat az állandó szabályokat, melyeket ez a dialektus szigorúan követ. Egyre határozottabban állították, hogy azok a nyelvhasználati különbözőségek, amelyeket az amerikai társadalom devianciának lát, logikus szabályok szerint működnek, és elegendők ahhoz, hogy az amerikai angoltól különböző saját nyelvként fogadhassák el. Egy sereg tudós vette védelmébe a fekete kisebbséget, amelynek a szemléletmódja, életmódja, szociális igényei természetesen mások, mint az a nyugat-európai kultúra, amelybe Amerikában, akaratuk ellenére kényszerültek. Alonda Oubre, kaliforniai antropológus, a fekete vernakulár angol nyelvről írott cikkében2 idézi Sheila Mayert, aki szerint a feketék nyelvének kulturális öröksége a ritmust, az analógiát, a metafórát és az intuíciót részesíti előnyben. (Ez a szemléletmódbeli másság hasonló okból a romákat is jellemzi, hiszen az ő nyelvi örökségük sem-része a nyugati kultúrának.)

Az önálló nyelv koncepciójának ellenzői Amerikában erősebbnek bizonyultak, mint a mellette kiállók. Oubre, bár foglalkozik a gondolattal, hogy a fekete közösség kifejezésmódja az afrikai nyelvekben megőrzött világlátást tükrözi (amely természetszerűen különbözik a nyugat- europai szemléletmódtól), úgy véli, hogy nekik is el kell sajátítaniuk a domináns kultúra nyelvét. S ha ezt nem teszik önként, a társadalom felől érkező negatív sztereotípiák és diszkrimináció ereje majd rákényszeríti őket. Ebben az értelemben ezek a hatások egy végső soron jó cél érdekében negatív megerősítésként hasznosulnak.

Oubre bizonyítottnak véli, hogy a feketék képesek mind a két nyelvet egyformán jól használni, ha a nyelvi és kulturális kódváltást gyakorolják. Véleményét arra a jelenségre alapozza, hogy egy afroamerikai személy belső köreiben és a kívülállókkal folytatott beszélgetései során előbb-utóbb képes eldönteni, hogy a saját dialektusán vagy a hivatalos nyelven szólaljon-e meg, A probléma megoldását abban látja, hogy a fekete kisebbségnek tulajdonképpen két dialektust kell elfogadnia, és mindkettőben fejlődnie. Oubre vélekedése ellentmondásba van azzal a felfogással, amely szerint az egyes nyelvek különböző világlátásokat képviselnek, és figyelmen kívül hagyja azt a szempontot is, hogy a kettős világlátás problémájával akkor sem könnyű szembesülni, ha az elvileg lehetségesnek tűnik.

Ez az elvárás a kisebbség számára a legtöbb esetben nem jelent pozitív kihívást. Herbert Kohl, az alternatív oktatás egyik legjelentősebb alakja, hosszú tanári praxisa során azt tapasztalta, hogy a kisebbségi diákok nagy része, még ha meg is tudna birkózni az említett kulturális különbségekkel, hajlamos az iskola által felkínált tudást visszautasítani, ha ezzel saját identitását megvédheti a számara idegen kultúra által tudásnak tartott tananyag, tanítási formák, és nyelv ellenében. Ezek a diákok szándékosan a nem tanulást választják azért, hogy a társadalmon kívül maradhassanak; megvédjék önnön identitásukat, megőrizzék azokat az értékeket, amiket a családjuk és környezetük képvisel.3

További vizsgálódásában Oubre az intelligencia problémaköréhez jut el: szembeállítja a nyugati intellektust a feketék által beszélt nyelvvel, és az afrikai származású diákok alulteljesítését a kettő diszkrepanciájában látja. (Ebben a felfogásban visszaköszön az a romák megítélésénél nálunk is több ízben felbukkanó – elsősorban Vekerdi József munkássága által népszerűsített – nézet, mely szerint a természeténél fogva primitív roma nyelv alacsony kognitív szinten tartja használóit.) Vegyük észre: ezúttal a nyelv és oktatás területéről már átcsúszik a vita a kommunikáció síkjára.

Minden interakció kényes pontjának számít, amikor a jelentés nem kommunikálható. Egy üzenetből mindenki csak annyit tud dekódolni, amennyi ebből számára érthető. Csak meglévő gyakorlati, nyelvi és egyéb intellektuális tapasztalatai alapján képes egy-egy üzenetet megérteni. Csak akkor várhatunk tehát megértést, ha üzenetünket velük azonos jelentésközegbe helyezzük. Így a kommunikáció sikerének felelőssége az üzenet küldőjére hárul. Ha közlésünk megértéséhez valamiféle kódváltás szükséges az üzenet címzettje részéről, nem számíthatunk valódi dialógusra. Igazi párbeszéd csak akkor alakulhat ki, ha kettős kódváltás történik, tehát mind az üzenetet küldő, mind az üzenetet fogadó megpróbálja belehelyezni magát a másik bőrébe. A többség nem várhatja a kisebbségtől egyoldalúan azt, hogy – a konszenzus érdekében – önmagát megtagadva asszimilálódjon. Módot kell adni a kisebbségnek arra, hogy önmagát artikulálhassa, és meghallgatásra találjon.

A társadalom gyakran úgy akarja megoldani a kisebbség problémáit, hogy azt elhallgattatja. A hatalom birtokosai a maguk világát képviselve gyakran elzárkóznak annak az elismerésétől, hogy a mások világa egyáltalán létezik. Lisa Delpit, kisebbségi pedagógus4, szerint nem szabad azt állítanunk hogy az iskolában minden gyerek egyenlő, mert ez egyszerűen nem igaz. Az igazság az, hogy a tanár gyakran nem veszi észre azokat az erőviszonyokat, amelyekre a kisebbségi csoporthoz tartozó gyerekek azonnal reagálnak. Többek között azt, hogy ők a hatalom semmiféle formájával nem rendelkeznek. Delpit szerint a többség nem csak akkor tekinthető rasszistának, ha negatívan diszkriminálja a kisebbséget, hanem akkor is, ha tagadja a kisebbség különbözőségét. Szerinte a tanár alapvető feladata a másságokat elismerni, és azoknak a tanítás során pozitív szerepet adni. Nem szabad elfojtani a különböző hátterű diákok dialógusát tanáraikkal, osztálytársaikkal, a többségi társadalommal. Ez a fajta nyílt (nem elfojtott) dialógus azért nehéz, mert a másság elfogadására és elismerésére vonatkozó társadalmi szintű konszenzuson kellene alapulnia. Annak az el- és felismerésén hogy csak egészséges kisebbség tud hasznára lenni a nagyobb közösségnek.

Delpit felszólal az ellen is, hogy a bőrük színe vagy hátrányos szociális helyzetük miatt társadalmi perifériára sodródóknak már igen korai gyerekkorban találkozniuk kell az iskolákban a hatalmi viszonyok egyenlőtlenségével. Meggyőződése szerint azonban ezzel az egyenlőtlenséggel a kisebbségnek meg kell tanulnia bánni, elsajátítani a hatalomban való részvétel szabályait és kódjait (ami legtöbb esetben a fehér középosztály szabályait és kódjait jelenti). Delpit továbbá hangsúlyozza, hogy a kisebbségeknek nem szabad feladni saját maga képviseletét egészen addig, amíg a többség megtanul hallgatni rájuk. (A hatalom kultúrájának elsajátítása az európai roma társadalom számára is járható út lehet annak érdekében, hogy megbecsültségüket és önbecsülésüket helyreállíthassák. Ezt a folyamatot azonban meg kell különböztetnünk attól a tanítási gyakorlattól, amivel eddig sikertelenül próbálkoztunk.)

A történelmi tapasztalatok szerint a kisebbségi csoportok asszimilációjához a többség leghatékonyabb eszköze a tanítás. James Baldwin, a népszerű afroamerikai regényíró, Láthatatlan Ember című korszakalkotó regényében5 arra hívja fel a figyelmet, hogy az amerikai társadalom az oktatással a feketéket Láthatatlan Emberekké változtatta, mentális fehéremberekké, akik nem képviselhetik a fehéreket, hiszen nem tartoznak hozzájuk, de már a feketéket sem, mert azt az identitás elvesztették, önmagukat fehéreknek tekintik. Baldwin tapasztalata óvatosságra int azzal kapcsolatban, hogy mit is tanítsunk: a kisebbségi identitás feladását, vagy az individuum minél magasabb szintű kialakítását.

A roma kérdést a legtöbb esetben hasonló módon igyekeznek megoldani világszerte: a cél tanítani és ezzel asszimilálni őket abba az aktuális társadalomba, amelyben élnek. El kell gondolkodnunk azonban azon, hogy az európai nyugati kultúra mennyiben adaptálható egy alapvetően nem-nyugati népcsoport számára. Hogy a nyugati bürokrácia által szabályozott intézményes tanulás mennyire ad lehetőséget a másságnak, és hogy az általunk jónak tartott tanulást és tudást milyen határig tarthatjuk kizárólagosnak. Csak ezek revíziója után érthetjük meg eddigi kudarcaink okát és fejleszthetünk ki olyan oktatási formákat, amelyek valódi segítséget nyújtanak a roma kisebbségnek.

A roma probléma megoldásának Európában, éppúgy mint a feketék helyzetének Amerikában nem az iskolákban kell elkezdődnie. Azt először társadalmi szinten kell elrendezni, mégpedig az ellenük elkövetett kollektív igazságtalanságok belátásával, és igaz történelmük megismerésével. Csak ezzel tudjuk bebizonyítani, hogy valóban nem monológra – elfojtott párbeszédre – hanem dialógusra törekszünk. Ha tanulunk a történelmi példákból, és a kisebbséget nem saját identitásuk feladása árán akarjuk elfogadhatóvá tenni, reménykedhetünk abban, hogy a problémák mind az amerikai feketék mind az európai romák esetében megoldhatók.

Subert Mária

1 Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció - nyelvi hátrány, Akadémiai Kiadó, 1990
2Alonda Oubre, “Black English Vernacular (Ebonics) and Educability A Cross Cultural Perspective on Language, Cognition and Schooling” (1997) p3., link
3Herbert Kohn, “I Won’t Learn From You” from Rethinking Schools (1992) Vol 7, No 2. link
4Lisa Delpit híressé vált könyve: Other People’s Children Cultural Conflict in the Classroom (1995, 2006) New York/London. A könyv Mások Gyermekeicímmel az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság kiadásában 2007-ben magyarul is megjelent
5 James Baldwin, Invisible Man (2007) New York

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2011. április 29.
Az Élet és Irodalom múlt karácsonyi számában jelent meg egy fejezet George Akerlof-Robert Shiller: Animal spirits című könyvéből. Az ott szereplő gondolatok nagyon hasonlítanak a Subert Mari cikkében megismertekhez. Érdemes elolvasni: http://www.es.hu/2010-12-21_animal-spirits.
S. Maria | 2011. április 29.
Kedves Meseszép,
Egyetértek, ma sokan csak a rövidtávon megtérülő befektetésekben érdekeltek és csak kevesen a hosszútávúba. Mégtöbben teszik rossz helyre az élet súlypontját. Én is hiszek abban hogy az igazán megtérülő befektetések nem a rövid távúak és nem kizárólag egocentrikusak, és hogy ez a korszak csupán az elhivatott "másmilyenek" mindennapi hősies kitartása árán tudja megállítani a tehetségek tömeges elkallódását.
meseszép | 2011. április 28.
"a másság elfogadása"
ma már minden pedagógus szajkózza, de igen kevesen értik, mit is jelent valójában.
de hogyan is értenék, amikor az is egetverő problémát jelent sokuk számára, hogy nem egyszerre telik be minden gyerek füzete, nem ugyanakkor képes megtanulni az összeolvasást, vagy egyszerűen csak mer kérdezni, mert van kérdése, kételye.
a másság elfogadásához először meg kellene ismerni a mást. meg önmagunkat. erényeinket, korlátainkat. bátran szembenézni a hibáinkkal. aki ehhez elég bátor, be meri vallani, hogy nem tökéletes, az tudja kezelni a másságot. nem lekezelni, megérteni. és a különbözőségből kovácsolni erényt.
egy karmesterrel beszélgetett a riporter, amikor felkaptam a felem: dél-amerikai zenekar koncertjét ajánlották, méltatták. -hogy lehet egy ilyen szegény országnak ilyen nagyszerű zenekara?- kérdezte a riporter. -rengeteg kiváló zenész van ebben az országban. sokat áldoznak az oktatásra. a kilátástalan körülmények között élő családok gyerekeit zenére tanítják az iskolában. mert ebben nagyszerű adottságaik vannak, és így szívesen járnak iskolába is. az állam felismerte, be kell csalogatni, és bent kell tartani a rendszerben a gyerekeket. és erre áldoz is, mert megtérülő befektetés.
hát valahogy így kellene nálunk is. megtalálni azokat a területeket,melyekre támaszkodva lehetőséget kapnának ezek a menthetetlenül elkallódó gyerekek. bár hasonló misszió működik nem is egy nálunk is, ám nem állami támogatással, hanem elhivatott kollégák hihetetlen erőfeszítései által.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.06.18.
Itt a törvény, amivel a rezsim magához láncolja a gyerekeket
A közoktatási törvény tervezett módosítása meggátolja a szülőket abban, hogy kimenekíthessék gyermeküket a rossz oktatási rendszerből, zöld utat ad arra, hogy a szakmailag nem megfelel...
(Forrás: Szülői Hang)
--
2019.06.18.
Akkor is elkezdhetnek tanítani a pedagógusok, ha a nyelvvizsga miatt csúszik a diplomaszerzés
A pályakezdő tanárokat is segíti a köznevelésről szóló törvény módosítása, mert akkor is elkezdhetnek tanítani, ha a nyelvvizsga hiánya miatt csúszik a diplomájuk kiadása - mondta az...
(Forrás: eduline)
--
2019.06.17.
Ha afrikai árvaházba menne önkéntesnek, hát, ne tegye!
Eltartja és konzerválja a gyerekek fejlődését károsan befolyásoló, tömeges árvaházak létezését, sőt, akár családokat szakíthat szét az a mai napig általános gyakorlat, hogy a fejlett...
(Forrás: index)
--
2019.06.16.
Megint szép élet lehet a katonaélet
Három katonai középiskola lesz a közeljövőben Magyarországon — tudta meg lapunk. A debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium mellett Hódmezővásárhelyen és Székesfeh...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.06.16.
Belenyúl a kormány az oktatásba, de nem mondják meg, mit akarnak vele
Több ponton is belenyúlna a kormány a köznevelési törvénybe, derült ki egy csütörtökön megjelent módosítócsomagból. Megszüntetnék a magántanulóságot, ami eddig a jómódú családok...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.06.16.
Le akarták váltani a tanárok az igazgatót, erre kivonult az egyház egy tolnai iskolából
A szülők kezdeményezték a változtatást, amihez csatlakoztak a pedagógusok és az önkormányzat. A gerjeni iskola fenntartója a szekszárdi tankerületi központ lesz, a tolnai intézménytől...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.16.
Köznevelési törvénymódosítás: már a demokrácia látszatát is lebontják
„Nagyobb anyagi megbecsülést kaphatnak az iskolaigazgatók” című közleménnyel promózta az EMMI a köznevelési törvény tervezett módosítását. Azt kifelejtették belőle, hogy végleg...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.06.14.
Megszüntetné a kormány a magántanulói státuszt – egy lépés előre, kettő hátra
Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.06.13.
Elvenné a beleszólást a kormány az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Az iskolaigazgatók kinevezésekor az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhetik a jelölteket. Több olyan botrány is volt az...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek