OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. május 18.
» Hozzászólások (6)

1. Szexuális zaklatás az osztályban

Egy vidéki ipari szakközépiskola és szakiskola tanáraként közel nyolc éve vagyok az intézmény ifjúságvédelmi felelőse, valamint a fegyelmi bizottság elnöke. Sajnos pénzügyi okok miatt, a két tevékenységet egy személynek kell ellátnia. Ezt a megoldást nem tartom szerencsésnek. A fegyelmi tárgyalás elnökeként ugyanis korlátozottan tudom csak érvényesíteni az eljárás alá vont diák szempontjait. Hiába ismerem az eset hátterét, körülményeit, itt a vádat kellett képviselnem, a teljes tanulói közösség érdekeit szem előtt tartanom.

Néhány kollégám számára megkönnyebbülést jelent a fegyelmi tárgyaláson hozott súlyosan elmarasztaló határozat, amelynek következtében megszabadulhat az oly sok problémát okozó diáktól. Ebben én nem szoktam partner lenni, kínos alapossággal vizsgálom meg az ügyeket és törekszem az adott diák számára a legkedvezőbb (vagy legkevésbé súlyos) döntéshez jutni.

A következő eset pedagógiai eszközökkel kezelhetetlennek bizonyult. Talán ha időben történik szakszerű beavatkozás, nem jutunk el idáig.

Az osztálytársaknál betelt a pohár

A múlt márciusban néhány diák panaszt tett az osztályfőnökénél, hogy az egyik osztálytársuk egy idő óta lehetetlen módon viselkedik velük, és ők ezt már nem hajlandók tovább elviselni.. A szóban forgó 9.-es szakiskolás osztály 14 tanulója – a tanárnő kérésére – a következő levelet intézte az iskola igazgatójához:

L. Tibi a téli szünet előtt megfogta a bal mellemet, én rá ütöttem a kezére és ellöktem azt, de ő beszorított a sarokba és a combom közé nyúlt, majd kivette a fülbevalómat és föltette magára és csak nagy könyörgések árán később adta vissza eldeformálódva. Megfenyegetett, ha elmondom nagy baj lesz belőle. A szünet után alig mertem iskolába jönni, és az egyik szünetben a folyosón megint fogdosott most meg a fenekemen. Kérem, hogy ezek miatt a L. Tibi kapjon büntetést, mert nem hagyja addig abba. M. Edit.

A L. Tibi a múlt héten elvette a szendvicsemet és kiette belőle a szalámit, majd a felét földobta a tanterem plafonjára, ami föl is ragadt egy ideig, a másikfelét meg belegyömöszölte a tolltartómba és jól összeszorította, közben mindenfélének elhordott. Otthon apukámnak elmondtam és ő be is jött a suliba, hogy L. Tibivel beszéljen, de ő valahogy megtudta ezt és a második óráról hazaszökött. D. Imre. A L. Tibi kb. két hónapja nem hagy nekem békét. Többször fogdosta a fenekemet, meg a mellemet és amikor elküldöm, vagy eltolom a kezét, még jobban belelendül. Ha megfenyegetem azzal, hogy szólok a tanároknak, vagy a szüleimnek, csúnyán beszél velem, hogy „mit vagy úgy oda te kis kurva”, meg „kapd be a f …..mat” stb. Már többen rászóltak, de csak nem hagyja abba, azon gondolkodom, hogy más iskolát keresek annak ellenére, hogy szeretek ide járni. Szeretném, ha Tibivel valamilyen módom beszélnének a az iskola vezetői, hogy hagyja ezt abba. R. Réka.

T. Roland vagyok. Velem történt az- az eset, hogy a L. Tibi kb. 3 hete, egy testnevelés óra után az öltözőben megmarkolta a fenekemet és vigyorgott rajta. Én megkérdeztem tőle, hogy „Mi van, buzi vagy?”. Erre ő szájon vágott és közölte velem, hogy iskola után az állomáson megvár és szarrá ver. Én erre mondtam neki, hogy már úgy is elegem van a dolgaiból, amit velem, meg az osztálytársaival csinál, ha megver, legalább apám feljelenti és mehet a börtönbe. A verésre végül is nem került sor. A múlt héten, pénteken a fiú öltözőben a Tibi lehúzta az alsó nadrágját és mutogatta a nemi szervét az egész osztály fiúi előtt, még mondta is, hogy neki mekkora van, nézzük meg, nem olyan kis csíra, mint a miénk. Ez a magamutogatás és csúfolódás mindenkinél betette a kaput és akkor határoztuk el néhányan, hogy levelet írunk az igazgatónak, hogy a Tibi kapjon büntetést.

Az osztályfőnök az ifjúságvédelmi felelősnek, azaz nekem adta oda a levelet, amelyet továbbítottunk az igazgatóhoz, és úgy döntöttünk, hogy az ügyet fegyelmi bizottság elé visszük.

A pedagógusok véleménye

Először azokkal a pedagógusokkal beszéltem, akik tanítottak a szóban forgó osztályban, A tanárok többsége izgága, nehezen kezelhető, az órát rendszeresen zavaró, hiperaktív gyereknek ismerte Tibit. Érthetetlen, hogy erről miért nem tájékoztatták már korábban az osztályfőnököt, szülőt, családsegítőt, vagy az ifjúságvédelmi felelőst. A problémát bonyolította az is, hogy a fiatal osztályfőnöknő nem rendelkezett elég tapasztalattal ahhoz, hogy felismerje és kezelje a helyzetet. Elkértük tőle Tibi pedagógiai jellemzését, majd kapcsolatba léptünk a szülőkkel.

A nevelőszülő

Az osztálynaplóból kiderült, hogy a fiú hogy nevelőszülővel él együtt. Azt is megtudtuk, hogy ez már a harmadik nevelőszülő Tibi életében, mivel a korábbi esetekben sem volt képes „beilleszkedni”. A jelenlegi nevelőszülő három saját gyermeke mellett nevel három másikat, közöttük az érintett fiút. Személyében egy kiégett, enyhén labilis, és egyben számító embert ismertünk meg.

Kérdésünkre elmondta, hogy Tibi otthon is sok problémát okoz: nem segít a házi munkában, délutánonként elcsavarog. Az is előfordult már, hogy kisebb összegeket lopott a család tagjaitól, és a pénzt magára költötte. Azért nem járt eddig szülői értekezletre, mert szégyenkezett a Tibivel kapcsolatos problémák miatt.

Meg is fenyegette már: ha nem viselkedik rendesen, visszaadja állami gondozásba. Csak azért nem vette fel még a kapcsolatot a gyermek- és ifjúságvédelmi szolgálattal, mert attól tartott: ha kiderülnek a Tibivel kapcsolatos gondok, elveszik tőle a másik két nevelt gyermeket is. Neki pedig a család megélhetése és munkájának megtartása érdekében szüksége van a nagycsaládra.

Nyilvántartva és elfeledve

Felvettem a kapcsolatot a gyermekjóléti szolgálattal is, és megdöbbentem azon az információn, amit hallottam. Nevezetesen azon, hogy Tibi, még az előző iskolájában, három évvel ezelőtt követett el olyan vétségeket, amelyek miatt védelembe helyezték. Az új nevelőszülőtől azonban nem kaptak információt az iskolaváltásról, így erről a tényről nem értesíthették a jelenlegi iskolát.

Jelzésemre a családsegítő szolgálat új pártfogót jelölt ki, aki a fegyelmi tárgyaláson is megjelent, és akitől teljesen új információk jutottak a tudomásunkra. Kiderült, hogy Tibit már hetedik osztályos korában szakértőhöz vitte az akkori nevelőszülő, mert az iskolában súlyos magatartási problémák voltak vele, rosszul tanult. Akkor megállapították, hogy a fiú viselkedészavaros, sajátos nevelési igényű, a hiperaktivitás jelei lelhetők fel nála, probléma van az íráskészségével is. A szakértő nem javasolta, hogy tanulmányait hagyományos tanítási módszereket alkalmazó oktatási intézményben folytassa. Ezekről a dolgokról az iskola nem értesült. A nevelőszülő arra a kérdésünkre, hogy ezeket a szakértői véleményeket miért nem adta át a beiratkozáskor, azzal védekezett, hogy elfeledkezett róluk.

Kiderült továbbá az is, hogy Tibinek nyolcadikos korában volt egy komoly hatósági ügye: csoportos rablásban vett részt, de büntetést nem kapott, mivel a tett elkövetésének időpontjában még nem töltötte be a 14. életévét.

Tibi a tárgyaláson

Tibivel a tárgyalást megelőzően nem volt módom személyesen beszélni, mert nem jött be az iskolába, semmilyen módon nem tudtam elérni. A nevelőanyától tudtam meg, hogy a fiú kijelentette: nem jön többé iskolába. Hogy a dolgoknak minél gyorsabban lezárhassuk az ügyet, és ne halmozódjon fel túl sok hiányzás, a fegyelmi tárgyalást a lehető legkorábbi időpontra tűztük ki.

A fegyelmi tárgyaláson L. Tibor 10.-es tanuló, annak nevelőanyja, osztályfőnöke, a nevelő testület egy tagja, a diák önkormányzat egy tagja, az iskolatitkár, mint jegyzőkönyvvezető és én mint a fegyelmi bizottság elnöke vettünk részt.

A meghallgatás során a tanulóval közöltük, mit állítanak róla osztálytársai. Gyakorlatilag minden ellene felhozott állítást elismert, valóban elkövette mindazokat a cselekményeket, amiket a többiek leírtak. Arra a kérdésre, hogy miért tette mindezt, azt a választ kaptuk, hogy ő mindezt csak viccnek szánta, nem gondolta, hogy ezzel ennyire felháborítja és megbotránkoztatja a többieket. Őt nem érdekli, ha áthelyezzük más iskolába és az sem, ha másik családba kerül. Neki mindez teljesen mindegy. Javasoltam, hogy fogadja el egy pszichológus segítségét. Ezt azonban kikérte magának: ő nem hülye, őt dilidokik ne vizsgálgassák. Egyébként nem bánt meg semmit, és nem érdekli az osztálytársak és tanárok nyavalygása.

A pártfogó a meghallgatás során kért szót, és elmondta, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt beszerezte Tibi teljes iratanyagát mely sok figyelemre méltó információt tartalmaz, és befolyásolhatja a bizottság munkáját is. (Mi is csak ekkor értesültünk a fiúval kapcsolatos korábbi súlyos problémákról.)

A vizsgálat során meghallgatott gyermekek elmondásából és L. Tibor beismerésből megállapítható volt, hogy az eljárás alapjául szolgáló levél és az abban foglaltak valós tények.

A fegyelmi határozat alapján a fiút másik iskolába helyezték át.

***

A pártfogó segítségével találtunk a fővárosban egy befogadó iskolát, mely foglalkozik hátrányos helyzetű, viselkedési problémákkal küzdő tanulók nevelésével. A nevelőszülő a gyereket azonnal átíratta a másik intézménybe.

Csak remélni tudom, hogy Tibi egy új környezetben magára talál, és hasznosan éli majd meg további iskolai éveit. Sajnos ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Ez a fiú szerető család nélkül, idegenek között, ide-oda dobva élte, éli mindennapjait. Nincs az életében egy biztos pont, amihez tarthatna, amitől elindulhatna, amihez visszatérhetne élete során. Attól tartok, hogy az iskolánkból történő eltávolításával mi ugyan megszabadultunk egy súlyos gondtól, de maga a probléma nem oldódott meg, csupán más közegbe helyeződött át.

Az egyetlen személy, akitől még várható valami elmozdulás: az új pártfogó...

(A történetet elmesélő pedagógus nevét az ő kérésére nem adjuk közre.)

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Csilla | 2011. május 25.
Annyira szomorú egy megoldatlan ügy, mindig egy gyereksors áll mögötte, ami már egy élet borzalma, az ő életének borzalma. sokan vannak. Túl sokan.
az a pártfogó, akivel én szeretnék együtt dolgozni, 100 gyermeket és felnőttet gondoz. Abszolút érzi és érti a problémát, de ennyi esetszámmal nem lehet bírni.
Még mindig azt mondom, hogy: a családokat kell megerősíteni.
A nevelőszülői hálózatot rendszeresen ellenőrzik a gyámi nevelőszülők, a nevelőszülői tanácsadók, de nem elég. A szűrés sem tökéletes. az intézményi elhelyezés is borzalmas. Borzalmas amikor egy gyermek, testvérek elkerülnek otthonról. Kérdés mikor, hány évesen emelték ki őket családból, mekkora traumát okozott. Mit éltek át addig?
Teljes kutatási anyagokat lehet olvasni, milyen jogsértéseket követnek el a gyermeki jogokkal, amire fény derül, mert van aki el meri mondani.
Az is bebizonyosodik lassan, hogy a lakásotthonok sem hozták a várva várt eredményt, a nevelő szülői hálózat sem, de a bennlakásos intézmény sem. A legborzasztóbb, amikor az örökbefogadottat visszaadják! A gyerekkel mindent lehet.
16-17 évesen az egész rácsapódik a szakiskolára többnyire.
És hogy mi lesz veled emberke? hát újra termelődik többszörösen: a lelki szegénység.
és még mindig pénzeket vonnak el, minden területről, ahol csak a GYERMEK tartózkodik.
meseszép | 2011. május 19.
eddigi tapasztalataim szerint, ha volt/van olyan elvetemült tanerő, aki meg akarja oldani a gyerek körüli problémákat, és nem odébb tolni, azt a saját kollégái feszítik keresztre. nincs hely, idő, akarat, módszertani kultúra, idegrendszer, mentálhigiénés állapot, hogy a mai iskolarendszerben felvállalják ezt a missziót a kollégák. és nem is afelé halad a rendszer, hogy erre ösztönözzön. memoriter, memoriter, 5 idegen nyelv, aki nem üti meg a mércét, mehet.
csak lassan már oda jutunk, nincs elég hely a"meheteknek". kellene egy(sok) jó kis gettó. vagy taigetosz.
hanger | 2011. május 19. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
H. Andris. ő is ember volt. csak senki nem foglalkozott vele. minden tanár kibekkelni akarta azt az egy évet, amíg nálunk állomásozott ő is, mint annyian mások.

no abbahagyom. tuti voltak még páran. de minek idecitálni őket?

egyébként fura, hogy hány évvel később is megérintenek ezek a sorsok. nyilván nem én voltam az egyetlen olyan diák, akinek voltak ilyen átutazó osztálytársai. mégis - mint annyi minden másról - erről sem nagyon beszélünk.
hanger | 2011. május 19. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
mondtam, hogy fog még eszembejutni: V. Tamás, D. Gyuri. ővele végül nem volt sok gond. még kiskorúan meghalt közúti balesetben.
hanger | 2011. május 19. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
ja és a Guszti. majdnem elfelejtettem őt. harmadikos korában akasztotta fel magát a táskatartóra. a napközis néni vette észre még időben. egyébként sem lett volna nagy baja, mert leszakadt félig a polc, és leért a lába. túlélte. áthelyezték. HUHHH... ez a probléma is megoldódott. nem kellett a debil taninéninknek azon rettegni, hogy az ő felelőssége lesz valami. mi meg kis osztálytársak megtanultuk, hogy hogyan lehet máshoz áttolni egy feladatot, hogyan lehet kibújni felelősség alól, hogyan kell elszaladni egy feladat elől. hogyan lehet tétlenül végignézni egy gyerek pusztulását.
hanger | 2011. május 19. | gergely[kukac]hanczar[pont]hu
hát nem tudom. emlékszem azokra a diákokra, akik a mi osztályunkban voltak átjáróházi vendégek: Ó. András, H. Krisztián. S. Krisztián, K. Tamás, K. Laci, Sch. Tomi... kicsit utánagondolnék, biztos még pár eszembe jut. már akkor sem értettem, hogy az áthelyezés mit old meg azoknál a nehéz sorsú társainknál, akikből egy keresztmetszetet láttunk mi is csak, ahogy a tanárok is egy velünk töltött év alatt. most sem igazán értem. megvolt akkor a körútjuk szegényeknek. talán mindenkit adott sorrend szerint pakoltak. ki tudja? tudtuk előre, hogy ki fog hozzánk jönni. Petőfi, Kosci, Tárnok utca, Szilágyi, Lisznyai. persze lehet, hogy nem pont ez volt a sorrend. ki emlékszik már. szóval voltak az igazi diákok, meg az átutazók. akikkel nem is építettünk kapcsolatot. minek? jövőre úgyis áthelyezik valamiért. mondjuk nekünk nem volt velük sok gondunk. inkább a tanárok utálták csak őket. el is felejtettem, hogy milyen jó intézménye ez a közoktatásnak: az ÁTHELYEZÉS. milyen jó, hogy van még. mennyi gondot megoldhat ma is.

szerintem egy év múlva majd itt elolvashatjuk: "az áthelyezés jól sikerült. az elküldő osztály sokat fejlődött az sni-sek elfogadni-tudásában, megbánták, hogy nem segítséget kértek az együttműködésben, hanem büntetést kértek szegény Tibinek, akinek az otthonával senki sem cserélt volna. az osztályfőnök sírva tépte szét diplomáját, megállapítva, hogy tanári munkára tuti nem alkalmas, ha egyszer azt nem vette észre, hogy hol kellene segítenie. kis híján öngyilkos lett, amikor rájött, hogy annyira szar osztályközösséget épített, annyira szar tanár-diák kapcsolattal, hogy a szegény diákjai kénytelenek voltak levelet írni, mert máskülönben nem vett egyetlen tanár sem észre semmit. a kis bicebócát szerencsére a másik helyen nagy szeretettel fogadták. a számító nevelőnő megbánta, hogy mit tett, gyorsan megjavult, és igazi otthont teremtett Tibi számára, aki így biztonságban és kényelemben tudta az új iskolát végezni, és természetesen megfelelő szakemberi segítséget kapott, hiszen ott..."
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek