OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. július 2.
» Hozzászólások (3)

A létszámból törölve (?)1

Az elmúlt években 12 ezer tanári állás szűnt meg,
illetve több száz önkormányzati iskolát be is zártak
(Educatio Press, 2010. 05. 30.)

H. H. ül a gép előtt, és igyekszik rendet teremteni a gondolataiban. Egy éve ezzel próbálkozik. Mióta közölték vele, hogy nem tartanak igényt többé a munkájára. Eltelt néhány nap, mire felfogta. Voltak persze „baljós előjelek”, de akkor is rettenetes volt. Az évzáró után tudatták vele, miután virágot kapott az igazgatótól áldozatos munkájáért, és elköszönt a frissen érettségizett osztályától.

Még egyetemre járt, amikor elkezdett ebben az iskolában dolgozni. Több mint tíz éven át tanított ott, tele lelkesedéssel és energiával. Furcsa volt, hogy hirtelen nem tud magával mit kezdeni. Feleslegesnek érezte magát, üresnek az életét. Megszokta, hogy sokat dolgozik, úgy képzelte, van értelme annak, amit csinál.

Az elmúlt hónapokban rengeteget tanult a világról. A munkaügyi központban például azt, hogy diplomásoknak nem jár átképzés, mert már így is sokba kerültek az államnak. Megtapasztalhatta, hogy a felnőttek világa kegyetlen, hogy vannak helyzetek, amikor a teljesítmény, az elvégzett munka minősége egyáltalán nem számít, mert vannak „magasabb rendű” szempontok. Amiket persze nyilvánosan nem mondtak ki, de négyszemközti „beszélgetések” alkalmával azért a tudomására hoztak. És persze az is kiderült, hogy az emberi kapcsolatok törékenyek. Meg hogy a volt tanítvány a munkaügyi központ recepcióján kincset ér, mert keveset kell ácsorogni a fal mellett, hogy az újabb időpontját a fehér könyvbe bepecsételjék.

A fenntartó ugyan nem mondott semmit, de a fodrásznál és hasonló helyeken rengeteg információhoz lehetett jutni arról, hogy az önkormányzat nem akarja már sokáig működtetni az iskolát. Amikor konkrét kérdések hangzottak el erről, mindig megnyugtattak mindenkit. Persze, akinek volt egy kicsike sütnivalója is, az nem hitte el a szép szólamokat. Főleg, miután egyszer a nagy alpolgármester tiszteletét tette a kicsi város kicsi iskolájában, kollégáinak nevezte az ott ülő tanárokat, és annyit reagált a „pletykákra”: létszámleépítés nem lesz, legfeljebb a „haszontalan humán erőforrástól” szabadulnak meg.

Az utolsó három évet már folyamatos bizonytalanságban töltötték. A korábban együttműködő, egymással emberi viszonyban lévő tantestületet eluralta a gyanakvás, az áskálódás. Mindenki (majdnem) mindenkiben ellenséget vélt látni, aki az ő óráit, az ő osztályait, az ő állását igyekszik magának megkaparintani. Minél közelebb volt a tanév vége, annál elviselhetetlenebb lett a hangulat.

Aztán koncepció nélkül, az utolsó pillanatig halogatva döntöttek arról, ki nem jöhet vissza szeptemberben. Előfordult, amikor a „szigorú titoktartás”(?) ellenére is kiszivárgott, kinek a neve van a listán. Majd nagy meglepetésre a tanévzáró értekezleten másnak mondtak fel. Szakmai szempontok nem nagyon kerültek elő, de a zárt ajtók mögött gyakran tárgyalták a bennfentesek, kinek lenne nagyobb érvágás, ha fizetés nélkül maradna.

Az augusztusi pótvizsgáztatás után – mert persze erre nála alkalmasabb személyt keresve sem találtak – H. H. is magkapta zárt ajtók mögött, négyszemközt, hogy ha tudta volna a dolgát, és szült volna gyereket, most mindenkinek könnyebb lenne. Szinte szégyellte magát, amiért elmulasztotta ezt a kötelességét, és ezzel kellemetlen perceket okozott a főnökének.

Talpra kellene állni, újból teljes embernek éreznie magát. De nehéz hinni abban, hogy egyszer tán még jó lesz valakinek valamire. A szűk családon kívül ketten tartják benne a lelket. Az egyik – az érzelmi támogatáson túl – alkalmi feladatokat szerez neki, programokra cipeli, új emberekkel ismerteti meg, hogy ne céltalanul teljenek a napjai. Nem kérdez semmit, egyszerűen ott van, mikor szükség van rá. A másik folyton pozitív gondolkodásra, türelemre és kitartásra biztatja, és hónapok óta elviseli az igencsak hullámzó kedélyállapotát. Nem akar arra gondolni, mi lenne vele nélkülük.

Álmában néha újra átéli a „kivégzését”. Igazgatói iroda, benn öt ember az asztal körül: a főnöke, a két helyettes és a dolgozó érdekeit (elméletben) védő két kolléga. Egyik sem szól semmit. Az asztal körül hat szék van. Néhány pillanatig tétován áll, majd biccentenek neki – ebből gondolja, hogy le kell ülni. Akkor bekapcsolják a diktafont, és felolvassák az ítéletet.

Nem emlékszik miről szólt a szöveg, mert már az első mondat rideg, hivatalos stílusát meghallva elveszíti a fonalat. „Tájékoztatom Önt, hogy az önkormányzati közgyűlés döntése értelmében létszámleépítés miatt nem tudom tovább foglalkoztatni.” (Otthon megnézte, háromoldalas volt a szöveg.) Hirtelen csend lesz. Az orra alá nyomják a két példányt, adnak egy tollat. Miután aláírja, visszaveszik az egyiket. Körbenéz, de mindenki másfelé tekint. Álldogál még egy kicsit, aztán – anélkül, hogy bárki bármit is szólna – elhagyja a szobát.

A minap képeket nézegetett. Tavaly, a ballagáson készültek róla. Fájdalmas volt szembesülni, milyen elgyötörtnek néz ki mindegyiken. Nem is tudja, hogyan bírta végigcsinálni az utolsó hónapokat, amikor a suttogásokból, elejtett félmondatokból sejtette, hogy ő következik a sorban. Volt olyan reggel, amikor kényszerítenie kellett magát, hogy felkeljen, és munkába menjen. De az osztálya miatt muszáj volt. A tanítványai szerették, és számítottak rá. És ő is szerette a gyerekeket.

Sokszor kérdezték, mi bántja, miért olyan ingerült vagy szomorú. Mit mondhatott volna? Hiszen neki se mondott senki semmit. Persze észrevette, hogy elhallgatnak, ha belép a tanáriba, kerülik a tekintetét, és az is feltűnt neki (hiszen nem hülye), hogy nem osztottak neki órákat a következő tanévre. Ha próbált beszélni erről azokkal, akikről úgy képzelte, emberi viszonyban vannak, kitérő válaszokat kapott. Pedig jobb lett volna, ha őszinték vele. Jobb lett volna kimondani, amit úgyis tudott mindenki, és akkor talán nem este hatkor a hátsó ajtón át kellett volna hazapakolnia a holmiját.

A minap hallotta, hogy egy tanítónő ismerősét is elbocsátották. Véletlenül találkoztak össze az utcán – másfél órás beszélgetés lett belőle. Sürgős dolga lett volna, de nem árulta el, mert tapasztalatból tudja, hogy ilyenkor az a legrosszabb, ha magára hagyják az embert. Ha úgy bánnak vele, mint a középkorban a leprásokkal: elfordítják a fejüket, messziről elkerülik – és ettől még jobban szégyelli magát.

Azon a napon az ő élete is „derékba tört” és „kétfelé hajlott”. Van az „előtte” és az „utána”. A „hasznos” és a „haszontalan”. H. H. sosem gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz. Felnőtt emberként a szülei anyagi támogatására szorulva tölteni a napjait, önéletrajzokat küldözgetni mindenfelé – és várni, hogy egyszer legalább annyit válaszol egy titkárnő, hogy „sajnáljuk, nem”.

Mostanában még kevésbé hisz a csodákban. De ha szembe jönne a jótündér a varázspálcájával, meg tudná mondani, mire vágyik. Nem lenne telhetetlen, beérné két kívánság teljesítésével is...

H. H. kikapcsolja a gépet, feláll az asztaltól. Már tudja, hogy a cikk, amelyben beszámol arról, ami történt, sosem készül el.

1A szerző volt kollégái védelmében kérte, hogy nevét ne közöljük.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

kulcsár dávid | 2011. július 25.
Hát igen. Két dologról szeretnék ennek kapcsán írni.
Az egyik, hogy nem jól képviseljülk az érdekeinket mi pedagógusok. Állandóan arról hallani, hogy orvoshiány van az országunkban, a tanári állások meg megszűnnek. A közigálláson egy hónapja kiváncsiságból kilistáztam: kb 200 orvosi állás és 400 tanári állás volt fenn!!!!! Magyarul nyomor a köbön, valódi orvosállásokból is kevés van a végzettekhez képest, és ott is pénzügyileg kórházbezárások lennének indokoltak, de ők jól küzdenek.
A másik: a tanári állások (a cikkből pontosan kiderül) jócskán szűnnek meg. A mi iskolánkban is áprilisban közölték, hogy kétszámjegyű státuszelvonás lesz, de hogy ez kiket érint, azt csak júliusban közölték a tantestülettel (érettségi stb. után).
Úgy érzem, ami itt folyik az a lehető legegyszerűbb az önkormányzatoknak. Ehhez nem kell szakembernek, menedzsernek lenni elég politikusnak. Otthonteremtés, lakáspolitika, kreatív üzletteremtés vagyis az érdemi önkormányzati munka, az persze hiányzik.

Kevés a pénz, csökkentsük a kiadásokat. Ezek egy része indokolt, hiszen sok iskolánál vannak üres státuszok, amikor felveszik a pénzt, aztán részben helyettesítésekre részben "egyéb bér jellegű kiadásokra" költik el a pénzt, persze mindez nem nyilvános. Az ami az önkormányzatoknál és egyéb közszerveknél is folyik átláthatatlan a közvélemény számára. Sajnos egyesek arcán elég vastag bőr van! A kezdő tanárnak nem adnak nyárra fizetést (persze ők ezt a státusz alapján megkapják), s csak a tanévre alkalmazzák. Mire megy a pénz???? És ez csak egy kis morzsa a nagy állami működésben...
Munkahelyteremtés? Ugyan már.
Biztos, a Te állásod mentte meg az önkormányzatot, arra volt szűkség!! Majd visszafoglakoztatnak közmunkára, és sopánkodnak rajta, hogy sokba került a képzésed az államnak!!Hogy neked is öt év kemény munkád van benne? Kit érdekel! Ezt most cinikusan mondom..
Az mód, ahogy veled eljártak elég embertelennek tűnik, de ne szívd mellre. Ne keseredj el, bár tudom ezt könnyű mondani, sokkal nehezebb megtenni.
gyuzsu | 2011. július 2.
Együttérzésem. Hasonlót éltem meg én is 4 éve. Nekem szerencsélm volt, lett állásom novemberben, és a kollégáim egy részével is kapcsolatban maradtam. De azóta már semmi nem ugyanolyan, befészkelte magát az állandó félelem.
Szerencsés állástalálást kívánok!
csilla | 2011. július 2.
végig csináltam, eljöttem vezetőként, mert már nem volt gyomrom hozzá. a volt kollégáim ugyanígy viselkednek. tudom, hogy emberi tulajdonság, de mi egy kicsit többet tanultunk pszichológiából, mint az átlag és még sem tudják kezelni a volt kollégát. nincs bennünk szolidaritás, csak sajnálat, az is addig, amíg a következő fizetésüket meg nem kapják.
Elszakadni kollektívától, a napi zsivajtól, a mindennapi egyszerű beszélgetéstől, a kötelezők letudásáról, adminisztráció, ügyelet stb. Három-négy hónap után számunkra munkanélküliek számára műnyavalygásnak tűnnek volt kollégák panaszai a napi robotról. Amikor nincs robot lélekölő. gyerek nélkül, gondolkodás nélkül megőrjíti az embert. és a tudat: senki sem szólt az érdekemben, csak sírtak. a könnyek azóta felszáradtak, ők fizetést kapnak, gyerekek között vannak, én a négy fal között és az utcán elmennek mellettem, mintha nem vettek volna észre, és nekem kell tudni azt, hogy ez számukra kellemetlen. Ezek vagyunk. nem csak az a rossz, aki leépít bennünket, hanem volt kollégánk, mert magatartásukkal asszisztálnak a lelki és anyagi nyomoromhoz, munkaügyi központban elszenvedett megaláztatásomhoz, amit ők még csak el sem tudnak képzelni, biztos helyükről ránk nézve azt hiszik ha szóba állnak velünk rájuk ragad a munkanélküliség mint a pestis? megbélyegzettnek érezték magukat munkanélkülivé vált volt kollégáim. az egyszerű emberben, mint például a szülő, nagymama felmerül kérdés (hisz társulásról, iskolösszevonás következményeiről mis sem tud), miért őt küldték el, biztos volt valami bűne és elindul a találgatás is, aztán a kitalált történetek hitelességnek hatnak, mert már sokan mondják. Hitelrontásnak is megfelel már egy létszámleépítés. emberi értékek borulnak, pályák minősíttetnek, hozzá nem értőkkel. és az emberek közötti kommunikációt senki sem teszi helyre.
A képviselőtestületi határozatok meg úgy keletkeznek, főleg társulásokban, hogy szavazzuk meg két fő leépítését, mert így megy át a MÁK-nak a szomszéd település költségvetése. Hogy ki a két fő, senkit sem érdekel. lélektelenítő, lélekőrlő, főleg ott, ahol mindenki ismeri egymást, mégis úgy intézzük, hogy név nélkül történjen,(fő) mert így nem kell a fel nem tett kérdésekre némán sem válaszolni, magunknak a lelkiismeretünknek.
és még számos megjegyzésem lenne hozzá... nagyon nehéz.
kedves kolléga, név nélkül!, én tudom min mégy keresztül.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.02.21.
A NAT-tal kapcsolatos kommunikációról
A NAT-2020 mellett kiállók a kritikusokat hazafiatlansággal vádolják. Szélsőségesebb megfogalmazásokban még a hazaárulás is előfordul. --- Nem állítom, hogy nem léteznek szélsőséges...
(Forrás: Nahalka István blogja)
--
2020.02.21.
Káosz a felvételi körül: Palkovicsék reformja miatt törvénysértésben az iskolák
A kormányzat szándékáról megkérdeztük a két érintett minisztériumot is. Az ITM kérdésünkre nem hagyott kétséget afelől, ha életben akarnak maradni, a szakgimnáziumoknak fel kell venni...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.02.21.
Közös órákat javasol a NAT a tanároknak
A módosított Nemzeti alaptantervben meghatározott nevelési célok és módszertani alapelvek a korábbi NAT-hoz képest számos lényeges korszerűsítést, korszerű pedagógiai módszert tartalmaznak...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.02.21.
Megbüntették a fóti gyermekközpontról rappelő fiút - A fenntartó szerint nem történt felelősségre vonás
“Mi Mohameddel rúgjuk kint a bőrt, te meg a kerítésednél állhatsz őrt” - ilyen és hasonló mondatokkal sorjázza a gyerekek sorsával játszadozó döntéshozókat a bezárásra ítélt fó...
(Forrás: Népszava)
--
2020.02.21.
Arató László: NAT-vihar, avagy két hét bolondokháza
A Magyartanárok Egyesületének elnöke szerint az új Nemzeti alaptantervet a benne lévő kötelező tananyagmennyiség miatt is kénytelen lesz minden magyartanár szabotálni. A HVG számára írt...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.21.
Oktatáskutató az új NAT-ról: megkeseredett fiatalok fognak kijönni az intézményekből
Oktatási évértékelőt tartott a Civil Közoktatási Platform. Ercse Kriszta a CKP szóvivője az ATV című műsorában arról beszélt: a Nemzeti alaptanterv nem nemzeti, és nem alaptanterv. Az...
(Forrás: ATV)
--
2020.02.21.
Esterházy és Kertész is bekerült a kerettantervekbe
Az oktatás tartalmi szabályozásának második szintje az egyes területekhez kapcsolódó kerettanterv, amelyben konkrétan leírják, mit, hány órában kell tanítani az iskolákban. Ezek alapjá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.02.21.
Hároméves kortól parancsra készítenek fel bennünket a sötét jövőre
És nem azért, hogy nyafogjak. Meg a személyes dolgaimmal előhozakodjak. Meg kend sajnáljon engemet. Bár jól esne, ha legalább kend. Nem is a sajnálat, mert azzal nem sokra megyünk. A tata megmondta...
(Forrás: Kolozsvárii Szalonna – Határokon Átívelő Szellemi Táplálék )
--
2020.02.21.
Nem takarodnak el az iskolából, inkább tovább tiltakoznak
Körülbelül hatvanan jöttek el arra a csütörtöki fórumra a pécsi Reggelibe, amit az Emberség Erejével Alapítvány szervezett a hetek óta viták kereszttüzében álló új Nemzeti Alaptantervvel...
(Forrás: Pécs Ma)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek