OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. július 2.
» Hozzászólások (3)

A létszámból törölve (?)1

Az elmúlt években 12 ezer tanári állás szűnt meg,
illetve több száz önkormányzati iskolát be is zártak
(Educatio Press, 2010. 05. 30.)

H. H. ül a gép előtt, és igyekszik rendet teremteni a gondolataiban. Egy éve ezzel próbálkozik. Mióta közölték vele, hogy nem tartanak igényt többé a munkájára. Eltelt néhány nap, mire felfogta. Voltak persze „baljós előjelek”, de akkor is rettenetes volt. Az évzáró után tudatták vele, miután virágot kapott az igazgatótól áldozatos munkájáért, és elköszönt a frissen érettségizett osztályától.

Még egyetemre járt, amikor elkezdett ebben az iskolában dolgozni. Több mint tíz éven át tanított ott, tele lelkesedéssel és energiával. Furcsa volt, hogy hirtelen nem tud magával mit kezdeni. Feleslegesnek érezte magát, üresnek az életét. Megszokta, hogy sokat dolgozik, úgy képzelte, van értelme annak, amit csinál.

Az elmúlt hónapokban rengeteget tanult a világról. A munkaügyi központban például azt, hogy diplomásoknak nem jár átképzés, mert már így is sokba kerültek az államnak. Megtapasztalhatta, hogy a felnőttek világa kegyetlen, hogy vannak helyzetek, amikor a teljesítmény, az elvégzett munka minősége egyáltalán nem számít, mert vannak „magasabb rendű” szempontok. Amiket persze nyilvánosan nem mondtak ki, de négyszemközti „beszélgetések” alkalmával azért a tudomására hoztak. És persze az is kiderült, hogy az emberi kapcsolatok törékenyek. Meg hogy a volt tanítvány a munkaügyi központ recepcióján kincset ér, mert keveset kell ácsorogni a fal mellett, hogy az újabb időpontját a fehér könyvbe bepecsételjék.

A fenntartó ugyan nem mondott semmit, de a fodrásznál és hasonló helyeken rengeteg információhoz lehetett jutni arról, hogy az önkormányzat nem akarja már sokáig működtetni az iskolát. Amikor konkrét kérdések hangzottak el erről, mindig megnyugtattak mindenkit. Persze, akinek volt egy kicsike sütnivalója is, az nem hitte el a szép szólamokat. Főleg, miután egyszer a nagy alpolgármester tiszteletét tette a kicsi város kicsi iskolájában, kollégáinak nevezte az ott ülő tanárokat, és annyit reagált a „pletykákra”: létszámleépítés nem lesz, legfeljebb a „haszontalan humán erőforrástól” szabadulnak meg.

Az utolsó három évet már folyamatos bizonytalanságban töltötték. A korábban együttműködő, egymással emberi viszonyban lévő tantestületet eluralta a gyanakvás, az áskálódás. Mindenki (majdnem) mindenkiben ellenséget vélt látni, aki az ő óráit, az ő osztályait, az ő állását igyekszik magának megkaparintani. Minél közelebb volt a tanév vége, annál elviselhetetlenebb lett a hangulat.

Aztán koncepció nélkül, az utolsó pillanatig halogatva döntöttek arról, ki nem jöhet vissza szeptemberben. Előfordult, amikor a „szigorú titoktartás”(?) ellenére is kiszivárgott, kinek a neve van a listán. Majd nagy meglepetésre a tanévzáró értekezleten másnak mondtak fel. Szakmai szempontok nem nagyon kerültek elő, de a zárt ajtók mögött gyakran tárgyalták a bennfentesek, kinek lenne nagyobb érvágás, ha fizetés nélkül maradna.

Az augusztusi pótvizsgáztatás után – mert persze erre nála alkalmasabb személyt keresve sem találtak – H. H. is magkapta zárt ajtók mögött, négyszemközt, hogy ha tudta volna a dolgát, és szült volna gyereket, most mindenkinek könnyebb lenne. Szinte szégyellte magát, amiért elmulasztotta ezt a kötelességét, és ezzel kellemetlen perceket okozott a főnökének.

Talpra kellene állni, újból teljes embernek éreznie magát. De nehéz hinni abban, hogy egyszer tán még jó lesz valakinek valamire. A szűk családon kívül ketten tartják benne a lelket. Az egyik – az érzelmi támogatáson túl – alkalmi feladatokat szerez neki, programokra cipeli, új emberekkel ismerteti meg, hogy ne céltalanul teljenek a napjai. Nem kérdez semmit, egyszerűen ott van, mikor szükség van rá. A másik folyton pozitív gondolkodásra, türelemre és kitartásra biztatja, és hónapok óta elviseli az igencsak hullámzó kedélyállapotát. Nem akar arra gondolni, mi lenne vele nélkülük.

Álmában néha újra átéli a „kivégzését”. Igazgatói iroda, benn öt ember az asztal körül: a főnöke, a két helyettes és a dolgozó érdekeit (elméletben) védő két kolléga. Egyik sem szól semmit. Az asztal körül hat szék van. Néhány pillanatig tétován áll, majd biccentenek neki – ebből gondolja, hogy le kell ülni. Akkor bekapcsolják a diktafont, és felolvassák az ítéletet.

Nem emlékszik miről szólt a szöveg, mert már az első mondat rideg, hivatalos stílusát meghallva elveszíti a fonalat. „Tájékoztatom Önt, hogy az önkormányzati közgyűlés döntése értelmében létszámleépítés miatt nem tudom tovább foglalkoztatni.” (Otthon megnézte, háromoldalas volt a szöveg.) Hirtelen csend lesz. Az orra alá nyomják a két példányt, adnak egy tollat. Miután aláírja, visszaveszik az egyiket. Körbenéz, de mindenki másfelé tekint. Álldogál még egy kicsit, aztán – anélkül, hogy bárki bármit is szólna – elhagyja a szobát.

A minap képeket nézegetett. Tavaly, a ballagáson készültek róla. Fájdalmas volt szembesülni, milyen elgyötörtnek néz ki mindegyiken. Nem is tudja, hogyan bírta végigcsinálni az utolsó hónapokat, amikor a suttogásokból, elejtett félmondatokból sejtette, hogy ő következik a sorban. Volt olyan reggel, amikor kényszerítenie kellett magát, hogy felkeljen, és munkába menjen. De az osztálya miatt muszáj volt. A tanítványai szerették, és számítottak rá. És ő is szerette a gyerekeket.

Sokszor kérdezték, mi bántja, miért olyan ingerült vagy szomorú. Mit mondhatott volna? Hiszen neki se mondott senki semmit. Persze észrevette, hogy elhallgatnak, ha belép a tanáriba, kerülik a tekintetét, és az is feltűnt neki (hiszen nem hülye), hogy nem osztottak neki órákat a következő tanévre. Ha próbált beszélni erről azokkal, akikről úgy képzelte, emberi viszonyban vannak, kitérő válaszokat kapott. Pedig jobb lett volna, ha őszinték vele. Jobb lett volna kimondani, amit úgyis tudott mindenki, és akkor talán nem este hatkor a hátsó ajtón át kellett volna hazapakolnia a holmiját.

A minap hallotta, hogy egy tanítónő ismerősét is elbocsátották. Véletlenül találkoztak össze az utcán – másfél órás beszélgetés lett belőle. Sürgős dolga lett volna, de nem árulta el, mert tapasztalatból tudja, hogy ilyenkor az a legrosszabb, ha magára hagyják az embert. Ha úgy bánnak vele, mint a középkorban a leprásokkal: elfordítják a fejüket, messziről elkerülik – és ettől még jobban szégyelli magát.

Azon a napon az ő élete is „derékba tört” és „kétfelé hajlott”. Van az „előtte” és az „utána”. A „hasznos” és a „haszontalan”. H. H. sosem gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz. Felnőtt emberként a szülei anyagi támogatására szorulva tölteni a napjait, önéletrajzokat küldözgetni mindenfelé – és várni, hogy egyszer legalább annyit válaszol egy titkárnő, hogy „sajnáljuk, nem”.

Mostanában még kevésbé hisz a csodákban. De ha szembe jönne a jótündér a varázspálcájával, meg tudná mondani, mire vágyik. Nem lenne telhetetlen, beérné két kívánság teljesítésével is...

H. H. kikapcsolja a gépet, feláll az asztaltól. Már tudja, hogy a cikk, amelyben beszámol arról, ami történt, sosem készül el.

1A szerző volt kollégái védelmében kérte, hogy nevét ne közöljük.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

kulcsár dávid | 2011. július 25.
Hát igen. Két dologról szeretnék ennek kapcsán írni.
Az egyik, hogy nem jól képviseljülk az érdekeinket mi pedagógusok. Állandóan arról hallani, hogy orvoshiány van az országunkban, a tanári állások meg megszűnnek. A közigálláson egy hónapja kiváncsiságból kilistáztam: kb 200 orvosi állás és 400 tanári állás volt fenn!!!!! Magyarul nyomor a köbön, valódi orvosállásokból is kevés van a végzettekhez képest, és ott is pénzügyileg kórházbezárások lennének indokoltak, de ők jól küzdenek.
A másik: a tanári állások (a cikkből pontosan kiderül) jócskán szűnnek meg. A mi iskolánkban is áprilisban közölték, hogy kétszámjegyű státuszelvonás lesz, de hogy ez kiket érint, azt csak júliusban közölték a tantestülettel (érettségi stb. után).
Úgy érzem, ami itt folyik az a lehető legegyszerűbb az önkormányzatoknak. Ehhez nem kell szakembernek, menedzsernek lenni elég politikusnak. Otthonteremtés, lakáspolitika, kreatív üzletteremtés vagyis az érdemi önkormányzati munka, az persze hiányzik.

Kevés a pénz, csökkentsük a kiadásokat. Ezek egy része indokolt, hiszen sok iskolánál vannak üres státuszok, amikor felveszik a pénzt, aztán részben helyettesítésekre részben "egyéb bér jellegű kiadásokra" költik el a pénzt, persze mindez nem nyilvános. Az ami az önkormányzatoknál és egyéb közszerveknél is folyik átláthatatlan a közvélemény számára. Sajnos egyesek arcán elég vastag bőr van! A kezdő tanárnak nem adnak nyárra fizetést (persze ők ezt a státusz alapján megkapják), s csak a tanévre alkalmazzák. Mire megy a pénz???? És ez csak egy kis morzsa a nagy állami működésben...
Munkahelyteremtés? Ugyan már.
Biztos, a Te állásod mentte meg az önkormányzatot, arra volt szűkség!! Majd visszafoglakoztatnak közmunkára, és sopánkodnak rajta, hogy sokba került a képzésed az államnak!!Hogy neked is öt év kemény munkád van benne? Kit érdekel! Ezt most cinikusan mondom..
Az mód, ahogy veled eljártak elég embertelennek tűnik, de ne szívd mellre. Ne keseredj el, bár tudom ezt könnyű mondani, sokkal nehezebb megtenni.
gyuzsu | 2011. július 2.
Együttérzésem. Hasonlót éltem meg én is 4 éve. Nekem szerencsélm volt, lett állásom novemberben, és a kollégáim egy részével is kapcsolatban maradtam. De azóta már semmi nem ugyanolyan, befészkelte magát az állandó félelem.
Szerencsés állástalálást kívánok!
csilla | 2011. július 2.
végig csináltam, eljöttem vezetőként, mert már nem volt gyomrom hozzá. a volt kollégáim ugyanígy viselkednek. tudom, hogy emberi tulajdonság, de mi egy kicsit többet tanultunk pszichológiából, mint az átlag és még sem tudják kezelni a volt kollégát. nincs bennünk szolidaritás, csak sajnálat, az is addig, amíg a következő fizetésüket meg nem kapják.
Elszakadni kollektívától, a napi zsivajtól, a mindennapi egyszerű beszélgetéstől, a kötelezők letudásáról, adminisztráció, ügyelet stb. Három-négy hónap után számunkra munkanélküliek számára műnyavalygásnak tűnnek volt kollégák panaszai a napi robotról. Amikor nincs robot lélekölő. gyerek nélkül, gondolkodás nélkül megőrjíti az embert. és a tudat: senki sem szólt az érdekemben, csak sírtak. a könnyek azóta felszáradtak, ők fizetést kapnak, gyerekek között vannak, én a négy fal között és az utcán elmennek mellettem, mintha nem vettek volna észre, és nekem kell tudni azt, hogy ez számukra kellemetlen. Ezek vagyunk. nem csak az a rossz, aki leépít bennünket, hanem volt kollégánk, mert magatartásukkal asszisztálnak a lelki és anyagi nyomoromhoz, munkaügyi központban elszenvedett megaláztatásomhoz, amit ők még csak el sem tudnak képzelni, biztos helyükről ránk nézve azt hiszik ha szóba állnak velünk rájuk ragad a munkanélküliség mint a pestis? megbélyegzettnek érezték magukat munkanélkülivé vált volt kollégáim. az egyszerű emberben, mint például a szülő, nagymama felmerül kérdés (hisz társulásról, iskolösszevonás következményeiről mis sem tud), miért őt küldték el, biztos volt valami bűne és elindul a találgatás is, aztán a kitalált történetek hitelességnek hatnak, mert már sokan mondják. Hitelrontásnak is megfelel már egy létszámleépítés. emberi értékek borulnak, pályák minősíttetnek, hozzá nem értőkkel. és az emberek közötti kommunikációt senki sem teszi helyre.
A képviselőtestületi határozatok meg úgy keletkeznek, főleg társulásokban, hogy szavazzuk meg két fő leépítését, mert így megy át a MÁK-nak a szomszéd település költségvetése. Hogy ki a két fő, senkit sem érdekel. lélektelenítő, lélekőrlő, főleg ott, ahol mindenki ismeri egymást, mégis úgy intézzük, hogy név nélkül történjen,(fő) mert így nem kell a fel nem tett kérdésekre némán sem válaszolni, magunknak a lelkiismeretünknek.
és még számos megjegyzésem lenne hozzá... nagyon nehéz.
kedves kolléga, név nélkül!, én tudom min mégy keresztül.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.04.25.
Államosítanák a Dr. Ámbédkar Gimnáziumot
Kérdés, hogy a kormány képes-e szakmailag irányítani egy ennyire speciális intézményt, ahol a pedagógiai módszerek is teljesen eltérők az egyen köntösbe öltöztetett állami intézmények...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.04.25.
Három percet kértek Orbántól: a budaörsi pedagógusok kiállnak magukért
A budaörsi pedagógusok emlékeztettek arra is, hogy mára ott tartunk, hogy az ország összes pedagógiai szakmai szervezete, a szakszervezetek, de a kormányt döntései meghozatalában segítő c...
(Forrás: mérce)
--
2019.04.25.
Jogos a diákkövetelés: minőségi oktatás nélkül nem elvárható a nyelvvizsga
A minisztérium intézkedése súlyos támadás az esélyegyenlőség ellen. Rengeteg olyan diák szorul ezzel ki a felsőoktatásból, akiknél a szülőknek nincs anyagi lehetőségük a gyenge iskolai...
(Forrás: Szülői Hang)
--
2019.04.25.
Az Emmi mentette meg a bezárástól a sajókazai Dr. Ámbédkar Gimnáziumot
„A napokban megjelent álhírekkel szemben” az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) mentette meg az azonnali bezárástól az egyébként nem állami fenntartású, buddhista közösség által...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.04.25.
Egyre alacsonyabb a fiatal tanárok aránya az általános iskolákban
Égetően hiányzik a fiatal korosztály az oktatásból. 2017-re 13 százalékra csökkent a 35 év alattiak aránya az általános iskolai tanárok között a 2011-es 16 százalékról, az 55 év feletti...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2019.04.19.
„Kiemelkedő” csaló iskolák. Nahalka István írásas
Felmerülnek jogi és oktatásigazgatási kérdések is. Nem vagyok jogász, nem tudom megmondani, hogy a kompetenciamérések során történő csalás jogi értelemben minek minősül. Ha van ilyen...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.04.18.
Odaszúrt az MTA Palkovicséknak egy méretest
Az ITM eddig nem árulta el, hogy javítaná a magyar innovációs teljesítményt, sőt a kormány adós egy részletes tanulmánnyal, de addig is az MTA összeálított egyet, az Eötvös 2020+ anyagot...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.17.
Ötéves technikumok lesznek a szakgimnáziumokból
2020 szeptemberétől a mostani szakgimnáziumok ötéves technikummá, a szakközépiskolák pedig hároméves szakképző iskolákká alakulnak – jelentette be Pölöskei Gáborné, az Innováció...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.04.15.
Megreformálnák a tanári pályaalkalmasságit
Jelenlegi formájában nem tölti be valódi szerepét a pedagógusok pálya­alkalmassági vizsgálata az érintett oktatók és hallgatók szerint. A felvételi részét képező vizsgálat jórészt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
  Emese

Tisztelt Szerkesztők!
Segítségüket szeretném kérni néhány információval kapcsolatban.
Magyar-német-könyvtár szakos egyetemi végzettséggel rendelkező pedagógus vagyok, azonban 2007. és 2019. között nem végig dolgoztam pedagógusként, viszont most lehetőségem van ismét tanárként tevékenykedni.
2007. dec. 13-tól egy iskolában könyvtárosként dolgoztam heti 30 órában. 2008. szept. 1-től ugyanebben az iskolában könyvtárostanárként tevékenykedtem heti 40 órában 2013. márc. 17-ig. Ebben az időszakban (2007. dec. 13. és 2013. márc. 17. között tanítottam is magyar nyelv és irodalmat. Ez a szerződésemben nem jelent meg, bérkiegészítésként kaptam meg az óráim díját.)
2013. márc. 18-tól egy kulturális központban, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozom könyvtárosként (2016. július 31-ig), illetve gyűjteménykezelőként (2016. aug. 1-től a mai napig). Jelenleg a közalkalmazotti bértáblán H 5-ös besorolással rendelkezem.
Kérdésem a pedagógus előmeneteli rendszerrel kapcsolatban az lenne, hogy a fenti háttérrel, mire számíthatok (ped. II. besorolás pl.), hova kerülök besorolva a pedagógus bértáblát tekintve, mire figyeljek szerződéskötéskor?
Válaszukat előre is köszönöm! Üdvözlettel: Adoryán Emese

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk!
A pótlékot nyilván az kapja meg, aki ellátja a feladatot. A táppénzen lévő kolléga nyilván nem veheti fel a rendelkezésre álló összeget Az osztályfőnöki munkát érintő jogszabályokról itt tájékozódhat.

--
  ofoe

Kedves Kautnik András! Természetesen megjelentetjük az összefoglalóját, nagyon köszönjük, ha megkapjuk. Kíváncsian várjuk, üdvözlettel Szekszárdi Júlia

--
  Kautnik András

Tisztelt Ofoe!
Szívesen készítenék egy pályaorientációs összefoglalót a duális képzésről: ofőknek, diákoknak, szülőknek... Ez egy új, az esélyegyenlőséget, a munkaerő-piaci elhelyezkedést segítő képzési forma. Osztályfőnökként érdekes kérdéseket kaptam a duális képzéssel kapcsolatban. Megszólaltatnám a Kamara egyik szakértőjét, de szeretnék azzal az "ígérettel" fellépni, hogy le fog jönni a beszélgetés az OFOE honlapján. Lehetségez ez? Köszönettel és üdvözlettel, Kautnik András (Szent Gellért Gimnázium).

--
  KMM

Tisztelt szerkesztőség, ha egy kolléga 3 hétig táppénzen volt, és közben az intézményvezető kérésére én látam el helyette az ofő-i feladatokat törvény szerint nekem jár osztályfőnöki pótlék? Illetve milyen törvény rendeletben találok ezzel kapcsolatos kérdéseimre választ. Nagyon köszönöm

--
  ofoe

Kedves Kérdezőnk! A pótlékot feltételezhetően a táppénzes időszakban kapja meg a helyettesítő kolléga. Amint ismét munkába állsz, mint működő osztályfőnöknek nyilván Neked jár továbbra is a pótlék.

--
  Sz. Józsefné

Az osztályfőnöki pótlék elvehető-e attól a munkavállalótól aki pár hetes táppénzen van, és odaadható-e a kollégának? Köteles-e a kolléga visszaadni, a munkavállaló visszatér a táppénzről?

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek