OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. augusztus 30.
» Hozzászólások (8)

„Állj meg, vándor, és nézz körbe!”

Az utóbbi másfél évben egy fővárosi kollégiumban dolgoztam pszichológusként. Évközben fel se merült bennem, hogy elküldhetnek. Az intézményünkben közel 500 diák lakik, nagy százalékban látás-, hallás- és mozgáskorlátozott fiatalok, illetve hátrányos, sőt halmozottan hátrányos helyzetű diákok. Fejlesztő pedagógusunk már egy éve nincs, és a tanévzáró értekezleten arról értesültünk, hogy július 1-től a pszichológusi állás is megszűnik.

Az, hogy a tanév elején megint szorosabbra kellett húzni a nadrágszíjat, nem volt meglepő, hiszen már megszokhattuk, hogy intézményeinkben minden év megszorításokkal indul. A 400 milliós éves költségvetés 100 millióval csökkent. Félév táján azután mindenféle hírek szállingóztak a fővárosi önkormányzattól a tervezett leépítésekről, a szükséges szervezeti átalakításokról: részleges esetleg totális központosításról, az intézmény teljes megszüntetéséről. Az utolsó tanítási héten elkezdtek érkezni a hol tömörebb, indoklás nélküli, hol a bővebb lére eresztett, hivatalos levelek, és kezdtük sejteni, hogy milyen sorsra jutunk.

És egyszer csak jött egy levél a fővárosi önkormányzattól, amely már sejteni engedte az én státuszom megszűnését. Ebben az állt, hogy a felsorolt 8-10 intézmény számára egyetlen gyermekvédelmi felelőst és egyetlen pszichológust szándékoznak csak alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy ezekre a kollégákra 2500 gyerek ellátása hárul.

Egy darabig nem volt világos, hogy egyáltalán felmondtak-e nekem vagy sem, hiszen személyesen nem kaptam erről semmilyen hivatalos levelet. A jelenlegi munkáltatóm érzékelhetően bizonytalan volt, nem tudta, hogy mi a teendője. Nem tudom, hogy mekkora felelősség terheli ebben a dologban, de itt most nem ezzel szeretnék foglalkozni. Jelenleg az izgat, hogy milyen sors vár rám, és mi történik azokkal a gyermekekkel és fiatalokkal, akik az elkövetkező években ellátás nélkül maradnak. Az ugyanis kiderült, a megszüntetendő álláshelyeket legalább öt évig csak akkor lehet visszaállítani, ha a jogszabályból adódó többletfeladatok ezt indokolttá teszik.

A korábbi helyzet sem volt persze rózsás, hiszen egy személynek 500 gyermeket képtelenség kielégítően ellátni. Pedig ha valaki kamaszként a deviancia felé indul, csak akkor van esélye irányt változtatni, ha kellő figyelmet és megértést kap. Amennyiben erre nem kerül sor, lehetőségei fokozatosan beszűkülnek. A gyermeklélektanban a fejlődést egy vasúti hálózathoz hasonlítjuk. A kezdetkor különböző helyekről indulunk, de a fejlődés során lehetőség van útvonalat változtatni, ehhez kellenek a sínen a váltók, azaz meghatározó élettapasztalatok, személyek, egy-egy tanár, aki példát mutat, vagy súlyosabb esetben a pszichológus, aki segít kibogozni az összekuszálódott szálakat és tovább lendít a nehéz időszakon. Ha ez elmarad, az egyén könnyen a perifériára sodródik, és csökken az esélye arra, hogy visszatérjen a fővágányra. A perifériára szoruló embereket pedig a társadalom kiveti magából, ők azok, akik intézetekbe, börtönökbe kerülnek, gyakran hajléktalanként tengetik az életüket... Pedig szakszerű segítséggel sok esetben megelőzhető lenne ez az állapot.

Visszatérve a saját helyzetemre, végül azért egyértelművé vált: leépítettek. Nem szakmai okokból, nem alkalmatlanság miatt. Egyszerűen nincs pénz pszichológusra. Nincs pénz a gyermekek, ráadásul a látás-, hallás- és mozgáskorlátozott fiatalok, hátrányos illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek ellátására, a kiégés szélén álló vagy már kiégett pedagógusok támogatására. Próbálok segítséget kérni, de legalább megértést, együttérzést kapni idősebb: 40-50 éves kollégáimtól, de ők is csak lemondóan legyintenek, hogy „itt már bármi megtörténhet”, „itt a gyerekek nem számítanak”. Ezt talán még nehezebb elviselni, mint az elbocsátásomat. Próbálok talpon maradni, megőrizni valamit ifjúkori céljaimból, reményeimből, a jövőbe vetett hitemből.

A GfK Nemzetközi Alkalmazotti Elkötelezettség 2011 felmérése szerint Magyarországnak azzal a problémával kell szembesülnie, hogy a fiatal szakemberek egy része elvándorol, külföldön keres állást, ahol munkájukat jobban megbecsülik és megfizetik. A kutatásból kiderül, hogy hazánkban a fiatal munkavállalóknak mindössze 11 százaléka érzi úgy, hogy van számára vonzó karrierlehetőség. Most már én is a 89 százaléknyi többséget gyarapítom.

Elköteleződésből választottam a pszichológus pályát, az állam finanszírozta az oktatásomat, a diplomám megszerzése óta is rendszeresen képzem magam. Eddigi munkahelyeimen elégedettek voltak a tevékenységemmel, szeretem azt, amit csinálok, és érzem azt is, hogy szükség van rá. A jövőm mégis kétségbeejtően bizonytalan.

Mehetnék persze én is külföldre dolgozni, de itt érzem magam otthon, szeretem ezt az országot, az embereket, a kultúrát, ide tartozom. Szörnyű érzés, hogy én és több száz kollégém egyik percről a másikra feleslegesnek ítéltetett, hogy a saját hazánk nem nyújt védelmet, nem biztosít lehetőséget az életre, a munkára. Áldozatává váltam én is annak a kétségbeesett kapkodásnak, ami a jelenlegi politikát jellemzi, amikor a vezetők, akiknek a napi problémákról, a szakmai kérdésekről fogalmuk sincs, olyan döntéseket hoznak, amelyek sokak sorsát hosszú időre megpecsételik.

Egy idős pszichoterapeuta a daganatos megbetegedések megelőzésről szólva mondta nekünk egy képzés során a következőt: „Állj meg, vándor, és nézz körbe!” Most én is ezt teszem: megállok, megpihenek és elgondolkozom azon, hogy vajon minek van értelme az életemben.

Bernáth Linda
Budapest, 2011.07.01.

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

testlife | 2011. szeptember 4. | testlife4321[kukac]gmail[pont]com
Kedves Nóra, köszönöm és szívesen. Az idézet helyett persze mondhattam volna, hogy a politika ügyekkel foglalkozik, nem emberekkel. Az ország ügye, a nemzet ügye, a zoktatás ügye, kétségbeesetten szorongatott mítoszaink ügye, amelyekben sehol sem vagyunk. Miközben valójában pont ezek a mítoszok nincsenek. Ellenben őzikeszemű emberek vannak, sokan vannak, csak ők vannak - mindenki az. Hiába próbálok évek óta, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez az egyetlen luk, amin kilátni - az összes többi vakablak.
linda | 2011. szeptember 3.

a jó érzésbe, hogy egyetértetek velem, belevegyül a rossz érzés is, hogy nektek is ez a valóság.

lesz ez még így se!

L. Ritók Nóra | 2011. szeptember 2. | l[pont]ritoknora[kukac]gmail[pont]com
Azt hiszem, ez a SouthPark idézet ide most tökéletes. Elraktározom magamban. Félek, rám is igaz lesz....Köszi, Testlife.
testlife | 2011. szeptember 1.
"A vadat ki kell ritkítani! Ha nem ölnénk meg őket, meghalnának... Odanézz, Ned! Szarvasok! (Bumm-bumm!!!) Na, most már nem halnak éhen." (SouthPark)
Rezeda | 2011. augusztus 31.
Hányszor gondultuk már azt, hogy elértük a mélypontot, ennél lejjebb már nem csúszni. Azután egy új miniszter vagy államtitkár színre lépésével rá kell döbennünk, hogy rosszul gondoltuk.
Az elbocsátások nincsenek szakmai érvekkel alátámasztva, hatástanulmányok pedig nem készülnek.
Juli | 2011. augusztus 31.
Most hogy szélnek eresztették a segítő szakembereket, jöhet az egésznapos iskola! Hurrá!
erőspista | 2011. augusztus 30.
Mai hír:
"... a miniszterelnök szóvivője azt mondta: a kormány szótárában továbbra sem szerepel a megszorítás... Példaként említette a felsőoktatás és a közoktatás átszervezését, hogy ne legyen egyre több diplomás munkanélküli...."

Vagyis a nadrágszíj sem lett megszorítva, csak arányosítva a derékbőséggel :)
A cikk alapjául szolgáló leépítések a hír szerint tovább folytatódnak.
zoldbeka | 2011. augusztus 30. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
A nadrágszíjat nem egyszerűen megszorították, hanem már olyannyira meghúzták húzták, hogy többször körbetekerhető a derekunkon... Jó lenne, ha minden oktatásban dolgozó elgondolkodna azon, hogy a tervezett változtatások, "reformok" miatt hamarosan több tízezer oktatásban dolgozó szakember fog utcára kerülni. Ez nem riogatás, ezek puszta tények. Persze minek is ennyi szakember, ha a gyerek 15? -16? éves koráig lesz iskolaköteles, ha a továbbtanuló gyerekeket felcímkézik a komp. felmérések alapján és megszabják további életútját - hadd ne soroljam tovább a többi esztelen elképzelést!
Kár azért az összehordott tudásért, amellyel képesek lettünk volna visszaadni az oktatás minőségét, melyet nem elvesztettünk, hanem elvettek tőlünk azzal, hogy össze-vissza döntöttek a fejünk felett az elmúlt 20 évben, sosem kérdezve minket, kivontak szinte minden pénzt az oktatási rendszerekből, amit lehetett. Úgy, hogy tudták, gyerekszeretetünk, elhivatottságunk úgyis működtetni fogja az iskolát. Jó lenne, ha fenn megértenék, hogy nem megy tovább, már nincs mit elvenni az iskolától!
Pedagógus karrierről pedig sosem lehetett beszélni, hacsak el nem felejtjük a gyerekeket és be nem ülünk egy íróasztal mögé (csúnyát akartam írni egyik érzékszervünkről - moderáltam magam). Akkor rögtön roppant fontos és okos emberek lennénk (valószínűleg mi tudnánk helyesen írni is) és akkor talán meg is fizetnének és becsülnének minket. De akkor mi lesz a kölykökkel?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek