OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. szeptember 7.
» Hozzászólások (8)

Mit nem teszek egy tanteremben?

„Fák, csillagok, állatok és kövek,
Szeressétek a gyermekeimet.”
(Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért)

1. Szeressük a gyerekeket!

Szabó Lőrinc gyönyörű versrészlete mindent elmond arról, amit a tanítványaimnak érezniük kell minden pillanatban. Azt, hogy ők az én gyerekeim is, hogy úgy beszélek, bánok velük, akár a sajátjaimmal. Lehet-e azonban mindenkit szeretni? Mi az, hogy szeretet? Nem akarok pszichológiai téziseket sorolni, ezért csak azt a jelenséget emelem ki, hogy szeretet kötődés nélkül, a feltétel nélküli elfogadás hiányában nem létezhet. Ebben az összefüggésben benne van, hogy minden tanítványomhoz ragaszkodom, s ha jól teszem dolgom, az idő múlásával bennük is kialakul a hozzám való ragaszkodás. A nevelés (azon belül a közösségformálás) első lépcsőjének a bizalom, a valahova tartozás élményének megteremtését tartom, ahogyan ezt többször megírtam1.

De hogyan lehet elnyerni egy gyermek bizalmát?

A legtöbb pedagógus azt a nézetet vallja, hogy saját problémáit nem viheti be a tantermekbe – s ezt ajánlják egyes pedagógiai munkák is. Meg kell tehát próbálni jó képet vágni a problémáinkhoz és felölteni a mosolyt, örökké csillogó szemmel lépni a gyerekek közé. Azt gondolom, hogy ez tévút. A gyerek, és nem tudom, hogyan is képes rá, de megérzi a legkisebb hamisságot, erőltetett mosolyt, hamis hangot, a szeretet hiányát, mímelését.

Tisztelt kollégám és igazgatóm a hozzá beküldött nagy lakli cigány kamaszt a térdére ültetve próbálta meggyőzni tettének butaságáról, miközben haját és hátát simogatta. A cigány gyerek jókat nevetett a háta mögött és felnőttségének teljes tudatában utasította el a nyilvánvalóan hamis gesztust. Azt nem is értem, hogy kollégám milyen megfontolásból döntött emellett a megoldási mód mellett, de nem működött. Hamis interakció zajlott le a két fél között, és nem volt semmi haszna, semmi értelme.

Saját gyermekeimnél sem működött soha hamis dolog. Míg kisebbek voltak előfordult, hogy egy-egy társasjátékban hagytam (volna) nyerni őket, ám nagyon hamar észrevették a „csalást” és így nem akartak nyerni. Milyen érdekes az emberek többségének gyermekként: ingyen, érdemtelenül ritkán kell bármi is! Aztán az idő haladtával a környezet hatására milyen gyorsan tovatűnik ez.

Természetesen nem arra van szükség, hogy az otthoni problémáinkat beszéljük meg az osztályunkkal – bár ez is előfordulhat. De az semmiképpen nem baj, ha elhangoznak az osztályteremben például olyan mondatok, hogy ”Ne haragudjatok, de most rossz kedvem van” vagy „Fáj a fejem” stb. Megpróbáltam néha ezeket az érzéseket titkolni a kölykök elől, de mindig észrevették, hogy valami nem stimmel. Ugyanígy érzik meg a hamis érzelemnyilvánítást is. Lehet, hogy ösztönösen olvasnak az árulkodó jelekből, a szemöldök apró rezdüléséből, a száj szögletének alig látható rándulásából, a pupilla szűküléséből, a kéz és testtartásból? Nem tudom, de hogy előbb-utóbb mindenki lelepleződik, az biztos.„Nem lehet kicsit szeretni, vagy szeretünk, vagy nem.” – mondja Tatiosz, a szeretet filozófusa.

Lehet-e azonban mindenkit szeretni? Bizonyára nem. Mi felnőttek sem szeretjük egyformán még azokat sem, akikkel napi kapcsolatban vagyunk, akikkel együtt dolgozunk. A szeretet egészen bizalmas viszonyt feltételez, ami nem alakulhat ki mindenkivel, de lehetséges elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Ahhoz elég, ha nagyon akarjuk tolerálni a másságot, törekszünk a feltétlen elfogadásra. Persze a legtöbben „skatulyázunk”, azaz felcímkézzük a gyerekeket. De rendkívül fontos, hogy képesek legyünk eltávolodni az első benyomástól, és elfelejteni a címkéket. Hányszor hallani gyerekektől, hogy ez vagy az a tanár nem szereti őket, bármit tesznek, az mindig rossz, vagy éppenséggel szóra sem érdemes. Elbeszélik, hogy ha megfeszülnek sem képesek jobb eredményt elérni, mint amit először elértek, vagy amire a tanév elején minősíttettek. Ha a címke valakire már rákerült, akkor gyakran le sem kerül róla.

Persze a szerencsés az lenne, ha be sem sorolnánk tanítványainkat a különböző korábbi tapasztalataink alapján kialakult kategóriákba. De a sztereotípiáink sajnos önkéntelenül is működnek. Nem vonunk-e le akaratlanul is következtetéseket magunkban az osztályunkba első nap tetvesen érkező kisgyermekről és szüleiről? A piszkos és szakadt ruhában iskolába járó tanítványunkról? Dehogynem! Azokból a tapasztalatokból indulunk ki, melyek általában igazak, melyek általában működnek. A baj az, hogy egy gyerek sosem egy általában gyerek, hanem mindegyikük különböző, egyedi egészen addig, amíg meg nem próbáljuk besorolni, benyomni őt egy bizonyos skatulyába. Ha már valamiért szeretni nem tudjuk, akkor próbáljuk elfogadni őket úgy, ahogy vannak. Természetesen ez egyáltalán nem könnyű feladat, komoly kihívás is lehet a pedagógus számára.

Te át tudod őszinte szeretettel ölelni a tetves kiskölyköt? Persze, hogy nem. Oldjuk meg hát a helyzetet! És meg is szoktuk oldani, mert sokkal több közöttünk az ember, mint a pedagógus. Tanítás után, lyukas órán kimegyünk a patikába, megvesszük a Nittyfort, vagy Pedexet, lekezeljük a kissrác haját, s míg szárad, addig beszélgetünk, barátkozunk, megpróbáljuk megérteni és elfogadni egymást. Közben jólesik egy kis bújás, egy kedves ölelés. Ugye, nem is olyan nehéz?

Mikor kedves kis autista barátomat bevittem a mosdóba lemosni piszkos pofikáját, egyszer csak hozzám bújt, megölelt. Szóhoz sem jutottam, a mozdulat is félbeszakadt, de tudtam, hogy mit érez. Ugyanazt, amit az én saját gyerekeim, amikor szúrós puszit kapnak tőlem. A piciket böködi még borotvált férfiarc is, mégis határtalan örömöt jelent egy apai ölelés, és határtalan az utána való vágy. Nem baj, ha szúr, csak öleljen meg, és szeressen!

Szeressük a gyerekeket!

1 Zöldbéka-pedagógia – RAABE, Tanári létkérdések 2007 dec.
Zöldbéka-pedagógia, avagy a közösségépítés lépcsőfokai - 1. rész - 2. rész
Tanító módszertani folyóirat XLVI. Évfolyam, 2008.január és február

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

zoldbeka | 2011. szeptember 19. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Nekem a szeretet szó kapcsán egy osztályteremben ezek jutnak először az eszembe: elfogadás, tolerancia, ragaszkodás, "megszelidítés", kapcsolat, beszélgetés, kis titkok megosztása, bizalom stb. Ezek ösztönösen jönnek belőlem, nekem ez a szeretet.
Juli | 2011. szeptember 19.
Kedves Ferenc! A szeretet valóban nem megy parancsszóra. Elfogadni kell a gyerekeket, és bánni tudni velük. Úgy oktatni őket, ahogyan Maga is mondja: hogy megérthessék és megtanulhassák az anyagot. De a szerző sem mond mást: "A szeretet egészen bizalmas viszonyt feltételez, ami nem alakulhat ki mindenkivel, de lehetséges elfogadni a másikat olyannak, amilyen."

A szerk | 2011. szeptember 19.
Köszönjük, Barbara. Feltesszük az Üzenőbe, ott talán többen olvassák.
Barbara | 2011. szeptember 19.
Kedves osztályfőnökök! Nem tudtam eldönteni hová írjam, így ide teszem, minél többen tudjanak róla! Most találtam: Egy pontgyűjtő pályázat keretében általános és középiskolások számára sorsolnak ki 5-5 darab 300 ezer forint értékű osztálykirándulást. Részletek a http://surl.hu/osztalykirandulas oldalon!
Ferenc | 2011. szeptember 19.
Szerintem sem kell a gyerekeket szeretni, elég ha tisztességesen leadom az anyagot úgy, hogy a gyerekek értsék, megtanulhassák.Nem is lehet mindenkit szeretni.
A szerk | 2011. szeptember 13.
Kedves Judit! Nagyon örülünk, hogy tetszett az írás, lesz folytatása is. A szerző Leiner Károly gyógypedagógus, tanító és testnevelő. A bemutatkozását elolvashatod a honlapunkon a Varázsoljunk, kollégák című írásánál.
Ő az a Zöld Béka tanár úr, aki a hétvégeken sérült gyerekekkel kirándul már több, mint tíz éve. A cikkhez csatolt linkben erről is olvashatsz. A neten megtalálhatod a blogját a Zöld Béka Baráti körről is találhatsz információt. A közelmúltban jelent meg az Elveszett gyerekek országa című kötete az Underground Kiadó gondozásában.
Judit | 2011. szeptember 13.
Nagyon szép cikk és mennyire igaz! Bár nem biztos, hogy a jó pedagógiai munkához szeretni is kell a gyerekeket, a tanítványainkat. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a szakmára ráfér! Szívesen olvasnék hasonló témakörben írásokat.
A szerzőről mit lehet tudni?
Zsuzsi | 2011. szeptember 8.
Sok kolléga a saját elvárásai, a tantervi- és iskolai követelmények alapján közelít a gyerekhez, figyelmen kívül hagyva az ő adottságait, képességeit, problémáit, érdeklődését. "Föntről" figyel és ítél.
Mit nem teszek egy tanteremben? Ha rossz kedvem van, ha valami bánt, nem feleltetek, nem íratok röpdolgozatot. Nem állok neki a tananyagnak, ha az osztály, vagy akár csak egy gyerek is zaklatott. Helyette megbeszéljük a problémát, megoldásokat keresünk, "játszunk". Mindig van kéznél olyan ötletem, feladatom, amit a gyerekek játéknak vesznek, de képességet fejlesztek.
Soha nem tagadom le, ha nem tudok valamit, elismerem, ha rosszul tudom. És kértem már bocsánatot is, mert igazságtalan voltam.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek