OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. szeptember 7.
» Hozzászólások (8)

Mit nem teszek egy tanteremben?

„Fák, csillagok, állatok és kövek,
Szeressétek a gyermekeimet.”
(Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért)

1. Szeressük a gyerekeket!

Szabó Lőrinc gyönyörű versrészlete mindent elmond arról, amit a tanítványaimnak érezniük kell minden pillanatban. Azt, hogy ők az én gyerekeim is, hogy úgy beszélek, bánok velük, akár a sajátjaimmal. Lehet-e azonban mindenkit szeretni? Mi az, hogy szeretet? Nem akarok pszichológiai téziseket sorolni, ezért csak azt a jelenséget emelem ki, hogy szeretet kötődés nélkül, a feltétel nélküli elfogadás hiányában nem létezhet. Ebben az összefüggésben benne van, hogy minden tanítványomhoz ragaszkodom, s ha jól teszem dolgom, az idő múlásával bennük is kialakul a hozzám való ragaszkodás. A nevelés (azon belül a közösségformálás) első lépcsőjének a bizalom, a valahova tartozás élményének megteremtését tartom, ahogyan ezt többször megírtam1.

De hogyan lehet elnyerni egy gyermek bizalmát?

A legtöbb pedagógus azt a nézetet vallja, hogy saját problémáit nem viheti be a tantermekbe – s ezt ajánlják egyes pedagógiai munkák is. Meg kell tehát próbálni jó képet vágni a problémáinkhoz és felölteni a mosolyt, örökké csillogó szemmel lépni a gyerekek közé. Azt gondolom, hogy ez tévút. A gyerek, és nem tudom, hogyan is képes rá, de megérzi a legkisebb hamisságot, erőltetett mosolyt, hamis hangot, a szeretet hiányát, mímelését.

Tisztelt kollégám és igazgatóm a hozzá beküldött nagy lakli cigány kamaszt a térdére ültetve próbálta meggyőzni tettének butaságáról, miközben haját és hátát simogatta. A cigány gyerek jókat nevetett a háta mögött és felnőttségének teljes tudatában utasította el a nyilvánvalóan hamis gesztust. Azt nem is értem, hogy kollégám milyen megfontolásból döntött emellett a megoldási mód mellett, de nem működött. Hamis interakció zajlott le a két fél között, és nem volt semmi haszna, semmi értelme.

Saját gyermekeimnél sem működött soha hamis dolog. Míg kisebbek voltak előfordult, hogy egy-egy társasjátékban hagytam (volna) nyerni őket, ám nagyon hamar észrevették a „csalást” és így nem akartak nyerni. Milyen érdekes az emberek többségének gyermekként: ingyen, érdemtelenül ritkán kell bármi is! Aztán az idő haladtával a környezet hatására milyen gyorsan tovatűnik ez.

Természetesen nem arra van szükség, hogy az otthoni problémáinkat beszéljük meg az osztályunkkal – bár ez is előfordulhat. De az semmiképpen nem baj, ha elhangoznak az osztályteremben például olyan mondatok, hogy ”Ne haragudjatok, de most rossz kedvem van” vagy „Fáj a fejem” stb. Megpróbáltam néha ezeket az érzéseket titkolni a kölykök elől, de mindig észrevették, hogy valami nem stimmel. Ugyanígy érzik meg a hamis érzelemnyilvánítást is. Lehet, hogy ösztönösen olvasnak az árulkodó jelekből, a szemöldök apró rezdüléséből, a száj szögletének alig látható rándulásából, a pupilla szűküléséből, a kéz és testtartásból? Nem tudom, de hogy előbb-utóbb mindenki lelepleződik, az biztos.„Nem lehet kicsit szeretni, vagy szeretünk, vagy nem.” – mondja Tatiosz, a szeretet filozófusa.

Lehet-e azonban mindenkit szeretni? Bizonyára nem. Mi felnőttek sem szeretjük egyformán még azokat sem, akikkel napi kapcsolatban vagyunk, akikkel együtt dolgozunk. A szeretet egészen bizalmas viszonyt feltételez, ami nem alakulhat ki mindenkivel, de lehetséges elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Ahhoz elég, ha nagyon akarjuk tolerálni a másságot, törekszünk a feltétlen elfogadásra. Persze a legtöbben „skatulyázunk”, azaz felcímkézzük a gyerekeket. De rendkívül fontos, hogy képesek legyünk eltávolodni az első benyomástól, és elfelejteni a címkéket. Hányszor hallani gyerekektől, hogy ez vagy az a tanár nem szereti őket, bármit tesznek, az mindig rossz, vagy éppenséggel szóra sem érdemes. Elbeszélik, hogy ha megfeszülnek sem képesek jobb eredményt elérni, mint amit először elértek, vagy amire a tanév elején minősíttettek. Ha a címke valakire már rákerült, akkor gyakran le sem kerül róla.

Persze a szerencsés az lenne, ha be sem sorolnánk tanítványainkat a különböző korábbi tapasztalataink alapján kialakult kategóriákba. De a sztereotípiáink sajnos önkéntelenül is működnek. Nem vonunk-e le akaratlanul is következtetéseket magunkban az osztályunkba első nap tetvesen érkező kisgyermekről és szüleiről? A piszkos és szakadt ruhában iskolába járó tanítványunkról? Dehogynem! Azokból a tapasztalatokból indulunk ki, melyek általában igazak, melyek általában működnek. A baj az, hogy egy gyerek sosem egy általában gyerek, hanem mindegyikük különböző, egyedi egészen addig, amíg meg nem próbáljuk besorolni, benyomni őt egy bizonyos skatulyába. Ha már valamiért szeretni nem tudjuk, akkor próbáljuk elfogadni őket úgy, ahogy vannak. Természetesen ez egyáltalán nem könnyű feladat, komoly kihívás is lehet a pedagógus számára.

Te át tudod őszinte szeretettel ölelni a tetves kiskölyköt? Persze, hogy nem. Oldjuk meg hát a helyzetet! És meg is szoktuk oldani, mert sokkal több közöttünk az ember, mint a pedagógus. Tanítás után, lyukas órán kimegyünk a patikába, megvesszük a Nittyfort, vagy Pedexet, lekezeljük a kissrác haját, s míg szárad, addig beszélgetünk, barátkozunk, megpróbáljuk megérteni és elfogadni egymást. Közben jólesik egy kis bújás, egy kedves ölelés. Ugye, nem is olyan nehéz?

Mikor kedves kis autista barátomat bevittem a mosdóba lemosni piszkos pofikáját, egyszer csak hozzám bújt, megölelt. Szóhoz sem jutottam, a mozdulat is félbeszakadt, de tudtam, hogy mit érez. Ugyanazt, amit az én saját gyerekeim, amikor szúrós puszit kapnak tőlem. A piciket böködi még borotvált férfiarc is, mégis határtalan örömöt jelent egy apai ölelés, és határtalan az utána való vágy. Nem baj, ha szúr, csak öleljen meg, és szeressen!

Szeressük a gyerekeket!

1 Zöldbéka-pedagógia – RAABE, Tanári létkérdések 2007 dec.
Zöldbéka-pedagógia, avagy a közösségépítés lépcsőfokai - 1. rész - 2. rész
Tanító módszertani folyóirat XLVI. Évfolyam, 2008.január és február

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

zoldbeka | 2011. szeptember 19. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Nekem a szeretet szó kapcsán egy osztályteremben ezek jutnak először az eszembe: elfogadás, tolerancia, ragaszkodás, "megszelidítés", kapcsolat, beszélgetés, kis titkok megosztása, bizalom stb. Ezek ösztönösen jönnek belőlem, nekem ez a szeretet.
Juli | 2011. szeptember 19.
Kedves Ferenc! A szeretet valóban nem megy parancsszóra. Elfogadni kell a gyerekeket, és bánni tudni velük. Úgy oktatni őket, ahogyan Maga is mondja: hogy megérthessék és megtanulhassák az anyagot. De a szerző sem mond mást: "A szeretet egészen bizalmas viszonyt feltételez, ami nem alakulhat ki mindenkivel, de lehetséges elfogadni a másikat olyannak, amilyen."

A szerk | 2011. szeptember 19.
Köszönjük, Barbara. Feltesszük az Üzenőbe, ott talán többen olvassák.
Barbara | 2011. szeptember 19.
Kedves osztályfőnökök! Nem tudtam eldönteni hová írjam, így ide teszem, minél többen tudjanak róla! Most találtam: Egy pontgyűjtő pályázat keretében általános és középiskolások számára sorsolnak ki 5-5 darab 300 ezer forint értékű osztálykirándulást. Részletek a http://surl.hu/osztalykirandulas oldalon!
Ferenc | 2011. szeptember 19.
Szerintem sem kell a gyerekeket szeretni, elég ha tisztességesen leadom az anyagot úgy, hogy a gyerekek értsék, megtanulhassák.Nem is lehet mindenkit szeretni.
A szerk | 2011. szeptember 13.
Kedves Judit! Nagyon örülünk, hogy tetszett az írás, lesz folytatása is. A szerző Leiner Károly gyógypedagógus, tanító és testnevelő. A bemutatkozását elolvashatod a honlapunkon a Varázsoljunk, kollégák című írásánál.
Ő az a Zöld Béka tanár úr, aki a hétvégeken sérült gyerekekkel kirándul már több, mint tíz éve. A cikkhez csatolt linkben erről is olvashatsz. A neten megtalálhatod a blogját a Zöld Béka Baráti körről is találhatsz információt. A közelmúltban jelent meg az Elveszett gyerekek országa című kötete az Underground Kiadó gondozásában.
Judit | 2011. szeptember 13.
Nagyon szép cikk és mennyire igaz! Bár nem biztos, hogy a jó pedagógiai munkához szeretni is kell a gyerekeket, a tanítványainkat. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a szakmára ráfér! Szívesen olvasnék hasonló témakörben írásokat.
A szerzőről mit lehet tudni?
Zsuzsi | 2011. szeptember 8.
Sok kolléga a saját elvárásai, a tantervi- és iskolai követelmények alapján közelít a gyerekhez, figyelmen kívül hagyva az ő adottságait, képességeit, problémáit, érdeklődését. "Föntről" figyel és ítél.
Mit nem teszek egy tanteremben? Ha rossz kedvem van, ha valami bánt, nem feleltetek, nem íratok röpdolgozatot. Nem állok neki a tananyagnak, ha az osztály, vagy akár csak egy gyerek is zaklatott. Helyette megbeszéljük a problémát, megoldásokat keresünk, "játszunk". Mindig van kéznél olyan ötletem, feladatom, amit a gyerekek játéknak vesznek, de képességet fejlesztek.
Soha nem tagadom le, ha nem tudok valamit, elismerem, ha rosszul tudom. És kértem már bocsánatot is, mert igazságtalan voltam.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek