OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. szeptember 15.
» Hozzászólások (3)

„A szülőknek érezniük kell, hogy a gyermeküket elfogadom”
(Drámapedagógia a szülői értekezleten)1

Rusz Csilla vagyok, 25 éve tanító. 15 évvel ezelőtt találkoztam először Kovács Andrásné Rozika nénivel2, akit „mesteremnek” tekintek. Azóta a drámapedagógia „szerelmese” vagyok. Nagyváradon élek, de csíkszeredai gyökerekkel.

Szülői értekezletek szervezése – másképpen

Miért tartunk szülői értekezletet? Felkészítettek-e arra a főiskolán, egyetemen, hogy szülői értekezleteket tartsunk?
Eljön-e a szülő a szülői értekezletre? Ha igen, miért, ha nem miért nem?
Alkalmazhatok-e közösségfejlesztő, személyiség-fejlesztő drámajátékokat a szülői értekezleteken?
Felrúghatók-e a hagyományos „katedra” szülői értekezletek korlátai?
Jól érezheti-e magát szülő és pedagógus egyaránt a szülői értekezleten?
Szükséges-e szülői közösséget formálni vagy elég azon törekvésünk, hogy osztályközösséget formáljunk? (Vagy már azt sem kell?)

Ezen kérdésekre keresem a válaszokat, miközben olyan gyakorlatok, drámajátékokat mutatok be, melyek segítenek a válaszok megtalálásában. Ezt a formát nem divatból, és nem azért választom, hogy másabb legyek, mint a „szomszéd” osztály tanítója, hanem megfontolt célok érdekében. Csak olyan játékokat, gyakorlatokat mutatok be, melyeket már kipróbáltam, melyek működőképesek, így tapasztalataimmal, élményeimmel megtűzdelve tárhatom fel.

Nagyon fontos, hogy míg a pedagógusok előtt játékoknak, drámajátékoknak nevezem, addig a szülőt sohasem játszani hívom. Már eleve szokatlan számukra, hogy körbe rakom a székeket, és így fogadom őket, ám elmondom nekik, miért történik a formabontás. Egyszerű, érthető, világos magyarázatot adok, amit könnyen megért és el is fogad. A pedagógus iránti tiszteletből nem lesz elutasító, s elfogadja, hogy fontos, hogy ne egymás hátát lássuk, hanem egymás tekintetét. Nem játszani hívom őket, hanem megkérem, hogy „álljanak fel”, „válasszanak párt maguknak, egy olyan apukát vagy anyukát, akivel nagyon ritkán vagy akár nagyon gyakran találkoznak”, attól függően, mi a célom az adott gyakorlattal. Tehát szándékosan kerülöm a játék szót, el addig, amíg ők maguk fogják megfogalmazni, de még akkor sem fogják hallani az én számból. A játék, a játékra hívás degradálja a felnőttet. A felnőtt nem játszik, főleg nem szülő a szülővel. Nem akarok nézeteket megváltoztatni bennük, nem akarom bírálni az értékrendjüket, nem akarom kioktatni őket, nem akarom, hogy puszipajtások legyenek, csak azt akarom, hogy minden szülői értekezlet után azt fogalmazzák meg magukban: „De jó, hogy a gyerekem ebbe az osztályba jár!” Mondja ezt a roma anyuka, az értelmiségi apuka, a háziasszony anyuka, a megfáradt gyári munkásnő, az újgazdag szülő. Más érdeklődésű, más műveltségű, más értékrend szerint élő, más elveket valló emberek, és csak egyetlen egy dolog köti őket össze, hogy gyermekük ugyanabba az osztályba jár.

Fő célom minden egyes szülői értekezleten, hogy szülői közösséget formáljak, mert hiszem azt: egy osztályközösség attól válik jó osztályközösséggé, ha mögötte jó szülői közösség áll. Ne féljünk a felnőttektől, bízzunk bennük, hogy ők is bízhassanak a jóakaratunkban, hitelességünkben, s érezzék meg, hogy bennünk csak hála van irántuk.

Megtapasztaltam szülői minőségemben, hogy a szülői értekezletek az iskola belső szabályzatának bemutatásáról, az iskolapénz megvitatásáról, az ún. rossz gyerekek viselkedéséről szólnak. Sok esetben a pedagógusok a szülővel való kapcsolattartást a szülői értekezletek keretében képzelik el, ám ez csak egy szűkös csatornája a szülő és iskola közötti kapcsolatnak.

Tapasztalható az a jelenség is, hogy míg óvodás és kisiskolás korú gyermekek szülei elmennek a szülői értekezletekre, az általános iskolások, gimnazisták szülei kevésbé. Miért nem járnak a szülők szülői értekezletre? Gyakran az idő hiánya miatt. Sokaknak a létfenntartás miatt valóban többet kell dolgozniuk, mint nyolc óra. A szülők fáradtak, fásultak, „minek menjek, azt hallom már négy éve!” mondják, s lehet, igazuk van. Lehetséges az is, hogy egyeseknek az iskola saját gyermekkori szorongásait, kudarcélményeit hozza felszínre; feszélyezi őket a szülői értekezleteken való részvétel.

Véleményem szerint a szülőknek érezniük kell, hogy a gyermeküket elfogadom, (netán szeretem is, de ez ne legyen képmutatás) jó és rossz tulajdonságaival együtt. A szülő nevelési problémájában meg kell próbáljak segítséget nyújtani, de szívesen veszem a szülői segítséget, ha nekem vannak nehézségeim.

GYAKORLATOK, DRÁMAJÁTÉKOK:

Nagyon fontos a fokozatosság: ne legyen drasztikus váltás a katedratanár és szülőközpontú tanár között. Csak fokozatosan, lépésenként!

1. ÜDVÖZLÉS

A tanító kézfogással köszönt minden egyes szülőt, akár a Waldorf iskolákban reggelente a gyerekeket. Így lehetőség nyílik egy pár perces, másodperces beszélgetésre, ami csakis annak a szülőnek szól. Máris megtörik az értekezletek személytelensége.

2. AJÁNDÉK

Minden szülői értekezletre vigyen a tanító magával egy ajándékot, amit a szülőknek szán. Lehet egy szimbólum, egy tárgy, egy mese, egy vers, idézet, bármi, amit úgy igyekszik kiválasztani, , hogy a szülők számára is mondjon valamit gyerekről, nevelésről, szeretetről, nevelési elvekről. Pl. egy alkalommal egy rumos csoki darabot kaptak, s elmondtam, hogy gyermekkorom kedvenc csokija ilyen volt. Arra kértem a szülőket, amíg majszolják, gondoljanak a gyermekkoruk egyik pillanatára. Aztán a mellettük legközelebb ülő személynek mondják el, melyik pillanatra gondoltak.

3. NÉVLÁNC

A szülők úgy mutatkoznak be, hogy a saját keresztnevükből egy jelzős szószerkezetet alkotnak, a második név a gyerekük neve lesz, így, ha az anyuka Benedek Jolán, a gyerek pedig Benedek Tihamér, akkor úgy mutatkozik be, hogy Jolános Tihamér. Lehet fordítva is, előbb a gyerek neve, utána a szülőé: Tihaméres Jolán. Az is lehet, hogy a gyerek nevét mutatja be úgy, hogy a vezetékneve helyett egy tulajdonságát árulja el: Örökmozgó Tihamér. Így már indulásból megtud a tanító egy tulajdonságot a gyerekről, valamint az éppen ott tartózkodó szülő keresztnevét is.

4. TÁRGYCSERÉLGETŐ

Mindegyik szülő elővesz egy személyes tárgyat, amit úgy cserél el, hogy a tárgy átadásakor azt mondja: „Ez a Mártáé!” vagyis a tulajdonos nevét is közli. Jelre elindulnak és továbbadják a tárgyukat megnevezve a tulajdonost. Ez így megy tovább. Adott jelre leülnek, mindenkinek a kezében lesz az utoljára kapott tárgy. „Ez a Zsuzsáé” – nevezi meg, kié. Ha a válasz helyes, a tulajdonos átveszi. Ha nem, akkor valahol tévedés történt a tárgyak átadásakor. Semmi gond, jelentkezik a tulajdonos, és szól, hogy „Nem! Ez az Olgáé”. Természetes, hogy sok csere esetén már összekeverednek a nevek, ám a lényeg, hogy majd elhangozzanak helyesen. Mindenki sorra kerül. A tanító legyen résen, hallja meg a szülők keresztnevét, esetleg jegyezze is meg, valamint legyen figyelmes, ki mit vett elő véletlenszerűen, mi a személyes tárgya. Néha ezek a tárgyak is tudnak „beszélni”.

5. GYERMEKEM SZIMBÓLUMA

A szülő lerajzolja gyermeke szimbólumát. Kiragasztjuk egy kartonra. Mindenki megnézi, s eldönti: ha az övé nem lenne ott, melyik lehetne az ő gyerekéé is. Név nincs a szimbólumokon. Ha szülők nem értik a szimbólum szót, akkor egyszerű magyarázattal szolgál a tanító: melyik tárgy, élőlény vagy fogalom jelképezné a gyermekét. Nem a rajzok művészi értéke a lényeg. Aki teljesen elzárkózik a rajzolástól, az leírhatja, mit rajzolt volna. Ha egy hétig kinn van a falon a karton a szimbólumokkal, a gyerekek maguk derítik ki, ki kicsoda, így a tanító is megtudja. Ha lesz olyan szülő, aki nem tud mást elfogadni, csak azt a jelképet, amit ő maga rajzolt, azon a tanító elgondolkodhat, vajon miért? Esetleg keresheti az alkalmat, hogy beszélgessen el erről négyszemközt az adott szülővel.

6. PÁRVÁLASZTÁS/KÉTKÖRÖS

A szülők körbe néznek, s úgy választanak párt maguknak, hogy valami közös tulajdonságot fedezzenek fel a párjukban. A választó indokolja párjának, miért választotta őt. Utána párba állnak, egymással szembe, lesz egy külső kör, meg egy belső. A külső körben állók az egyes számúak, a belsők a kettes számúak. A tanító kérdéseket tesz fel, vagy különböző témákat határoz meg, megmondva azt is, hányasok beszéljenek. A párok nem kérdezhetnek, szabadon kell beszélni az adott témáról a „stop!” jelzésig. Amikor a tanító kimondja a stoppot, abba kell hagyni a beszélgetést, még akkor is, ha a mondat kezdetén vagy közepénél tartanak. A tanító azt is jelzi, hogy a belső kör mikor haladjon egy párral tovább, az óramutató irányába, így mindenkinek új párja lesz. Kis létszámú csoportnál több új partnerrel beszélhetnek a szülők, nagy létszámnál legalább 5 új személyig érdemes a belső körnek eljutnia. Ha páratlan számban vannak a résztvevők, akkor a tanítónak is be kell állnia a játékba. Ilyenkor meg kell osztania figyelmét a partnere, az új kérdésfeltevés, valamint a stoppolás között.

Néhány kérdés vagy téma:

1. Mutassa be gyermekét külső tulajdonságai alapján: hogy néz ki?
2. Milyen szempont szerint választott a család óvodát, iskolát?
3. Mennyi időt tölt a család hétköznaponként együtt, s azt mivel tölti?
4. Hogyan ünneplik meg a gyermek születésnapját?
5. Milyen büntetési eljárásokat alkalmaz?
6. Milyen a jó szülő?
7. Milyen a jó pedagógus?
8. Mi okozza Önnek a legtöbb fejtörést a gyereknevelésben?
9. Hogyan szoktatja önállóságra gyermekét?
10. Mennyire önálló gyermeke a házi feladatok elkészítésekor?

Vigyázat: nem tehet fel a tanító eldöntendő kérdéseket, mert azokra csak igennel és nemmel lehet válaszolni, továbbá a feladott kérdések, témák ne legyenek indiszkrétek! A témák: család, gyerek, nevelés.

7. EGYMÁS GYERMEKÉNEK BEMUTATÁSA

A szülők párt választanak maguknak, lehetőleg olyan párt, akit kevésbé ismernek. Megadott ideig, 3-5 percig beszélhetnek gyermekükről, megosztva az adott időt. Utána, ahogy párban voltak, az egyik szülő a másik mögé áll, és úgy mutatja be az előtte ülő szülő gyermekét, mintha az a sajátja lenne. Ha valaki olyasmit mond, ami nem pontosan úgy van a valóságban, az igazi szülő nem reagálhat rá. Utána csere. Végül, mikor mindenki sorra került, a párok megbeszélik, mennyire voltak hitelesek, jól emlékeztek-e a hallottakra. Amikor a párok beszélgetnek, még nem tudják, mi lesz a további feladat. Valószínűleg nehéz lesz visszaemlékezni, mit is hallottak a másik gyermekéről. Ám nagyon fontos, hogy ráébredjenek, nemcsak a saját gyermekünk fontos, hanem mások gyermekei is. Ennek a gyakorlatnak van egy olyan változta, amikor a szülők egyetlen kérdést tehetnek fel a beszélőnek, aki úgy kell válaszoljon, egyes szám első személyben, mintha ő lenne az igazi szülő. A játék végén a párok azt is megbeszélhetik, a vérszerinti szülő úgy válaszolt volna-e a feltett kérdésre, mint a játékbeli párja.

8. CETLICSERE

A tanító kioszt mindenkinek egy cédulát, amire rá kell írni egy kérdést, ami iskolai, nevelési problémával kapcsolatos. Adott jelre (a tanító azt kiáltja: CSERE!) egymás között elkezdik cserélgetni az összehajtott papírfecniket. Stopra, a kapott cetlivel a kézben, a legközelebbi párhoz fordulnak és felolvassák neki. Természetesen a választ is meghallgatják, utána a másik fél olvassa fel a kérdést, s meghallgatja párja válaszát. A cetli cserélgetést többször is megismétlik. CSERE jelszóra indul újra a játék.

9. VARÁZSBOLT

A tanítónak van egy varázsboltja, ahol csak jó tulajdonságokat lehet kapni. A szülő vehet a gyermekének ebből a boltból egy jó tulajdonságot, de szintén egy jóval kell fizetnie érte, ami természetesen jellemzi a gyerekét. Tehát jót jóért. A szülő vesz a gyerekének egy jó tulajdonságot, melyre szüksége van, és fizet egy jóval, melyből sok van a gyermekében. Ez a játék sokat segít a tanítónak a gyerek megismerésében, ám a szülőnek is megerősítés lehet, hogy nemcsak az ő gyermekének van szüksége pl. türelemre.

10. MEGKEZDETT MONDATOK FOLYTATÁSA

A tanító a következő megkezdett mondatokat indítja el:

Szeretem Csabában ....................., de nem szeretem ..............
Nagyon (ami pozitívan jellemzi) .............., de kevésbé ...............
Szeretném, ha ......................, nem szeretném, ha ...................
Örülnék, ha ........................, attól félek, hogy ....................

A szülők kiegészítve mondják ki e mondatokat. A tanító láthatja, hallhatja, milyennek ismeri a szülő a gyermekét, s ez segítheti a gyermek megismerésében.

11. JELES, JÓ, ELÉGSÉGES, ELÉGTELEN

Azok a szülők, akik a jegyekhez voltak szokva, nehezen tudják elképzelni, mit fednek a fenti minősítések. Annyit kér a tanító tőlük, hogy a minősítéseket szó szerint értelmezzék s a következőkben felsorolt jellembeli tulajdonságok egyenkénti felsorolásakor, minősítsék önmagukat. A tanító kijelölheti az osztály négy sarkát a négy minősítésnek megfelelően, s a szülőnek abba a sarokba kell állnia, mely legjobban jellemzi.

TÜRELEM, KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉG, KITARTÁS AZ ELKEZDETT MUNKÁBAN, PONTOSSÁG A MUNKÁBAN, PÉNZBEOSZTÁS, IDŐBEOSZTÁS, OPTIMIZMUS, SEGÍTŐKÉSZSÉG, ÖNURALOM, LOBBANÉKONYSÁG, RAPSZO­DIKUS HANGULATVÁLTÁSOK, BARÁTSÁGOSSÁG, BEFOLYÁSOLHATÓSÁG, MAGABIZTOSSÁG, LÉLEKBENI ERŐSSÉG, KÖVETKEZETESSÉG A NEVELÉSBEN

Amikor a szülők a különböző sarkokba állnak, a tanító felhívja a figyelmüket, hogy nézzenek körül, kik járnak még ugyanabban a cipőben, esetleg kikkel lehetne megbeszélni, hogyan tudnánk a TÜRELEM-nél a jeles minősítésig eljutni. Ehhez a gyakorlathoz szükséges némi önismeret és önkritika. A tanítónak, ha figyel, segítségére lehet a munkájában, magatartásának változtatásában. Pl. Látva, hogy Laci édesanyja a TÜRELEMNÉL, KITARTÁSNÁL, KÖVETKEZETESSÉGNÉL elégtelen sarokba állt, akkor jobban oda kell figyelnie, hogy legalább ő legyen türelmesebb ehhez a gyerekhez.

12. ÉLETFA

A szülőknek a gyermekük életfáját kell lerajzolniuk. Amikor mindenki elkészült, körbeadják. A kapott rajzra ráírnak egy gondolatot, amit a rajz előcsalogat belőlük. A rajz gazdája, amikor visszakapja, elolvassa a megjegyzéseket, és hangosan kimondhatja, amiknek nagyon örül. A rajzokra utólag írják rá a gyerek nevét. Az életfákat a tanító összeszedi, megnézi, elolvassa a megjegyzéseket, és gondolkodik…

13. CSALÁDI SZIVÁRVÁNY

A szülők családi szivárványt készítenek. Fontos, hogy legyenek kéznél színes ceruzák. A tanító nem határozza meg, hogyan kell kinézzen egy szivárvány, mindenki saját belátása szerint rajzol, fest. Amikor elkészülnek, akkor párba állnak – lehetőleg olyanok kerüljenek össze, akik kevésbé ismerik egymást –, és elkezdenek mesélni a rajzaikról. Arról beszélnek, ki hol áll, ki milyen színű, miért éppen ezzel a színnel rajzolta meg, miért pont amellé, stb. Mielőtt a tanító kézhez kapná a rajzokat, a megfelelő színskálák mellé odaírják a szülők, kit ábrázoltak. Miután a tanító tanulmányozta a családi szivárványokat, alkalmat kell keresnie arra, hogy egyénileg beszélgethessen róla a szülőkkel.

14. CSALÁDI CÍMER

Minden szülő kap egy képet, melyen egy pajzs alaprajza van, négybe osztva. Az első ablakba a saját szimbólumát kell lerajzolja, a másodikba a családjáét, a harmadikba a hivatása, foglalkozása szimbólumát, a negyedikbe az emberekkel való kapcsolatának szimbólumát:

ÉN CSALÁD
HIVATÁS EMBERI KAPCSOLATOK

A kész címert egy kiválasztott személynek adhatja át a szülő, aki címet ad neki, amit csak akkor kell hangosan felolvasni, ha az adott szülő egyetért a címmel. (Gyakran pozitív megerősítést kap a szülő). Végül névvel kell ellátni a családi címert, úgy kapja meg a tanító. A rajzok mindig sokat mondanak el a családokról.

15. GYERMEKKÉP ÉS KÉPZELETBELI AJÁNDÉK

A szülők húznak a gyermekek összegyűjtött képei közül. Rá kell jönniük, kinek a képét húzták ki, és az akkori szülői értekezleten éppen ki képviseli őt. Képzeletbeli ajándékot kell adjanak az illető gyereknek, így valóban mindenik szülő gyermeke kap egy ajándékot, s azt is megtudják, hogy egy idegen szülő mit is venne, adna az ő gyermeküknek. A játék segít abban, hogy ne csak a saját gyermekükre gondoljanak a szülők. Fontos, hogy ki milyen ajándékot kapott, mert ebből kiderül, mennyire ismerik egymás gyermekeit.

A szülői értekezleteknek mindig legyen eleje és vége. Ne menjenek el úgy a szülők, hogy tétovák, felállhatnak-e, indulhatnak-e haza. Keressünk a záráshoz egy állandó formát, és köszönjük meg a szülőknek, hogy megtiszteltek jelenlétükkel.

Befejezésül hadd idézzem John W. Schlatter pedagógust. „Ki másnak is mondhatnék köszönetet a csodálatos életért, mely osztályrészemül jutott, mint a szülőknek. Az ő jóvoltukból ért az a megtiszteltetés, hogy rám bízták a legnagyobb örök értéket, melyet létre­hoztak: a gyermekeiket.”

Pedagógia egy minden mást fontosabbnak tartó világban (Achs Károly írása, pdf)

Rusz Csilla

1Az írás megjelent a Drámapedagógiai Magazin 34. számában. (2007/2.sz. 44-48. oldal)

2Kovács Andrásné, Rozika nyugalmazott magyar tanár, Életmű- és Német László-díjas drámapedagógus, a Magyar Kultúra Lovagja, akinek életét fiatal korától kezdve meghatározta a játék, a színház, a kultúra. 2011-ban a Magyar Kultúra Napján Csokonai díjjal tüntették ki.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Domi anyuka | 2014. május 27.
legszivesebben beülnek a fiam mellé a padba. ő még nem tudja, amit mi szülők már igen: nagyon szerencsések a gyerekeink, hogy Rusz Csilla a tanitó nénink :)
Dániel | 2011. szeptember 29.
Köszönöm, erőt adott
Czacheszné Fehér Katalin | 2011. szeptember 20. | k[pont]czachesz[kukac]gmail[pont]com
Érdekes, és úgy gondolom hasznos lenne végig csinálni a feladatokat.
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek