OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. szeptember 22.
» Hozzászólások (16)

Mit nem teszek egy tanteremben?

2. Csak akkor van helyem az iskolában, ha hivatásomnak érzem a pedagógus pályát

Hivatásod legyen: élni másokért, s mások boldogságában
keresni a magadét.”

Johann Heinrich Pestalozzi

A legtöbb nem szakmabeli egyszerűen csak munkának tekinti egy pedagógus munkáját, pedig ez sokkal több annál. Ez hivatás, nem egyszerű munka! Erre születni kell, mert a szakma egyes fontos elemei valóban elsajátíthatóak, ám az a kicsi plusz, ami ahhoz kell, hogy igazi nevelője legyél a rád bízott gyermeknek, az nem tanulható. Mint egy jó énekes, aki mindent tud a szakmájáról, mégsem lesz sikeres sosem, mert hiányzik belőle valami. Mint egy férfi vagy nő, aki mindent megtanul a gyereknevelésről a szakkönyvekből, ám ennek ellenére akár kudarcot is vallhat saját csemetéjénél. Mert van valami, ami a könyvekből nem tanulható meg. Valami, amit olyan nagyon nehéz megtalálni és megfogalmazni.

Gyakran figyeltem igazán jó pedagógusokat azzal a szemmel, hogy megtaláljam titkukat, de sosem sikerült – egész egyszerűen úgy volt jó, amit tettek, ahogy tették, és nem tudtam megmagyarázni, hogy mi volt benne a különleges. Mi volt az, amit talán én is másképpen tettem volna. De hogy működött a dolog, az biztos. Sokszor láttam, amikor elég volt egy szemöldökemelés az osztályban, amit a gyerekek láttak és annak megfelelően tették a dolgukat. Látták, mert kapcsolatban voltak a pedagógussal akkor is, mikor nem lett volna elvárható. A leszegett fejek, a munka közben, egyre-egyre megemelkedtek, egy pillantás röppent a pedagógus felé, aki lehet, hogy oda sem figyelt. De volt testtartásában, gesztusában, ahogy egy másik gyerekkel dolgozott, valami, ami munkára ösztökélte, megnyugtatta a gyereket, ami békés és nyugodt légkört teremtett. Ami arról árulkodott, hogy nagyon mély lelki kapcsolat van a felek között. Néha a pillantások összekapcsolódtak és a szemkontaktusban bizonyára valami megmagyarázhatatlan érzés ment át egyik féltől a másikig. Sokszor mondják és tapasztaltam magam is, hogy a pedagógusnak hátul is van szeme. Persze ez így nem igaz, de az osztályával, gyerekcsoportjával valóban bizalmas és jó viszonyban levő kolléga az apró neszekből, a mozzanatok szinte hallhatatlan rezdüléseiből pontosan tudja, hogy mi történik a háta mögött, miközben a táblára ír, vagy elfordul egy pillanatra valamiért. Ilyenkor el lehet kápráztatni a gyerekeket – a tanár néninek, bácsinak tényleg van hátul is szeme!

Jó lenne, ha minden pedagógus kolléga tudomásul venné, hogy ez valóban hivatás – s ennek következtében éppúgy megfizethetetlen, mint az orvosé, aki életeket ment – te mennyit adnál az életedért cserébe? Lehet morogni (én magam is szoktam) azon, hogy mennyire nem fizetnek meg, hogy mennyire nem becsülik a munkánkat. És ez így igaz is! Ám ott legbelül tudjuk valamennyien, hogy nem a pénzért jöttünk erre a pályára – legalábbis azok pontosan tudják és tudták, akik ugyanazt vallják, mint az idős vesszőfonó bácsi falun, aki a következőket mondta munkájáról:

Lehettem volna biztosan más is, nem kosárfonó és akkor többet is kerestem volna a munkámmal. Ám én ezt szeretem, ez okoz örömet. És a megfont kosaraimért mindig kapok annyit, hogy legyen élelem és azzal foglalkozhassak továbbra is, amit annyira szeretek.

Valahogy így vagyok vele én is. Bizonyára lehettem volna más is, sok minden érdekelt ifjabb koromban és sok mindent jó szinten végeztem. Aktívan és „profi” módon sportoltam – biztos, hogy sokkal jobban élnénk családommal, mint most és nem álmodnék mostan finom sajtokról1. Eljuthattam volna a három napos prágai (és egyetlen külföldi) utamon kívül a világ bármely tájára, gyerekeimnek megadhatnám mindazt, amit nem kapnak meg most, ami nem luxus és amiért, ha nagyon szeretnék vagy nagy szükség lenne rá, akkor meg kell dolgozniuk. De előttem akkoriban az lebegett, amibe beleszülettem: láttam Édest, ahogy készül az óráira, ahogy dolgozatot javít és végtelenül büszke és boldog voltam, mikor az eredmények átlagát velem számíttatta ki. Ügyes húzás volt, Édes – jól megtanultam számolni – csak éppen sosem lett belőlem más, mint pedagógus. Sosem tanultam meg „vállalkozni”, ügyeskedni, törtetni – még ezen a pályán sem. Az vagyok ma is, aki voltam húsz, harminc évvel ezelőtt, csak éppen egyre több ősz hajszál kerül a fejemre, pedig fiatal vagyok még – mondják.

Mindig is hivatásnak tekintettem a munkámat, és tudtam nagyon büszke lenni rá akkor is, mikor mindenki elítélt minket, mikor mindenki minket hibáztatott mindenért. De az osztályaimba nem tudtam volna bemenni iparos szemlélettel: nekem igenis kellett a mindent tudó, mindenre képes tanár bácsi szerepe, amivel a gyerekek rendre megtiszteltek. S bár rendre megpróbáltam ezt a tévhitet eloszlatni bennük, sosem sikerült.

Azt hiszem, hogy Édes is büszke lenne rám, és azok a gyerekeim, a családom is, mert látják ezt a hitet, ezt a lobogást akkor is, ha éppen dühöngök. Mert az iskoláért, a gyerekekért lehet és kell gondolkodni, dühöngeni, ha szükséges, akkor harcolni is. Ezt követeli meg a hivatásunk. Ez az én munkám!

Zárásul két részletet idézek Achs Károly említett írásából:

„Kiveszek egy nap gyerek utáni szabadságot, mert Szolnokon van dolgom. Hazafelé betérek egy nagy bevásárlóközpontba. Végignézem a halakat, sajtokat. Gyönyörűek. Pisztrángok, tengeri halak, tintahal, szép sárga, érett francia, olasz, dán sajtok. Majd egyszer. Eszembe jut Beke Kata. A nyolcvanas években egyik cikkében arról írt, hogy talán nem normális, ha egy történelmet, irodalmat tanító tanár ötvenévesen jut el először Firenzébe. Eltelt két és fél évtized, és én ötvenegy évesen nem Firenzéről, hanem halakról, sajtokról ábrándozom. Éljen. Én vagyok a hülye: szeretek enni.

A fodrász ingyen nyír le. Színházba nem járok. Hangversenyre nem járok. Könyvet nem veszek. Az egyik kukát már lemondtuk. Az újságot most készülök lemondani. És most fogy el az erőm betartani azt a szabályt, hogy a napi kiadások kedvéért nem szabad a szülőktől örökölt kicsi összeghez vagy a mi saját megtakarításunkhoz nyúlni. Tényleg, adjam el mondjuk a nagyszülőktől rám maradt Pallas lexikont, hogy enni tudjunk? Félek, hogy meg fogom tenni.”

Leiner Károly

1 Utalás Achs Károly – Mostan finom sajtokkal álmodom című írására az OFOE honlapján.

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

katka | 2011. október 7.
Talán mégis csak "etikai kódex" ez az írás. Remélem, hogy a folytatása is ilyen lesz! Jó lenne, ha minden pedagógus olvasná. Az is, aki hiteltelen, aki tehetségtelen, aki nem pályára való, aki "leértékelődött" stb. Kíváncsian várom a folytatást!
csilla | 2011. október 1.
láttam mások szemében a félelmet egyszer, láttam mások szemében a megkönnyebbülést, ha más feláll ő megmenekül,láttam mások szemében a sajnálatot önmaga és magam iránt, de hivatás tudatból még senki sem szólt hozzám azok közül, akik közül én elmentem, önként. látom szemükben, sőt el is mondják, hogy meghalnak a munkától, holott tanítanak és nevelnek olyan szülők gyermekeit, akit napi 16 órát effektív, nem otthon, hanem távol a lakóhelyüktől dolgoznak és utazniuk kell, hogy hazaérjenek. szolidaritás, empátia, szabadság: kiesett nem csak a szótárunkból, hanem a hivatástudatukból is. Én napközisként nem ellenőrzöm a minőséget annál a gyereknél sem, akinek az anyja napi húsz órát van távol, sőt számon kérem megvető tekintetemmel, hogy miért nincs ott szülőin. meg sem hallgatva az érveit, nem is vagyok kíváncsi rá, ő meg már meg sem keres, mert velem szemben is feladta a harcot. És itt nem a mélyszegényről beszélek, hanem arról, aki velem együtt küzd, csak nem ezen a szinten a létfenntartásért. és kérem tőle az osztálypénzt?????? sőt elvárom tőle év végén az ajándékot, mi?????? ezek vagyunk mások szemében, jobb, ha rájövünk.....és kontrollt gyakorlunk. Mielőtt empátiát várunk más társadalmi rétegektől, tömegesen: nem fogunk kapni.
Egyénenként elismernek pedagógusokat, de a szó, hogy pedagógus leértékelődött, és hagytuk, hogy így legyen, mert mindig kivédtük azokat, akiket ki kellett volna magunk közül lökni. aki ezt felvállalta, na mögé sem álltunk oda, mert féltettük az irhánkat. és ez így szépen kiszolgáltatottá tett bennünket. szakmailag teljesen hiteltelenné váltunk, nem tudtunk megegyezni semmiben, egymásért sem álltunk ki és most ittvagyunk. hát nevezhetjük kontraszelektáltnak meg, felülről irányítottnak, meg politikailag meghatározottnak, meg aminek akarjuk, de ez innen indult. szerintem.-
dühösember | 2011. október 1.
Én kinn voltam. Itt is és mindenhol, ahol pedagógusok "demonstráltak". Miféle hivatástudatról beszélgetünk? Akkor se és most se jelentünk meg. Se egymás szemében, se a névtelen tömegben. Voltak vasutasok, rendvédelmisek dögivel és sorolhatnám tovább. De pedagógus alig. Szégyen! Sosem tudtunk kiállni magunkért, gyávák voltunk és vagyunk. Főleg Pest nem mozdult meg. A vidék pedagógussága képviseltette magát. Mi ott voltunk. Ti hol?
csilla | 2011. szeptember 29.
A munkaközösség vezető, az igazgató helyettes, az igazgató, bárki! csak mindenki másra vár és közösségre épít, ami már nincs, már szakma sincs, csak, ha pénzről van szó.... esetleg? Az egzisztencia: ki honnan származik, mást jelent: lássuk be végre: átgázolhatnak felettünk, mert megérdemeljük, saját magunk emberi és mások szakmai bűneiért tudják, hogy vezeklünk, mert nincs meg az öntisztulás: teljesítmény, emberiesség, szakma követelménye, az ETIKA. Ennyi és ennyivé lettünk magunk által. Tapsoljuk vagy tüntetjük magunkat? mindenki döntse el szombaton! De bennünk is, magunk felé is fogalmazódjon meg kritika, ne csak a hatalom felé, akkor álljunk eléjük, ha mindannyian megfelelünk a társadalom által íratlanul megfogalmazott, és honlapon, magunk által is megfogalmazott, többször is kiolvasható elvárásoknak. Ha ezeket nem érezzük magunkévá, akkor hiteltelen arcokat látunk majd a tömegben, akikkel később sem tudnánk egy közösséget formálni. Most nézzünk szembe a tükörrel! Nézzünk egymás szemébe. Mik vagyunk egymás szemében? Egymás szemében létezünk.
zoldbeka | 2011. szeptember 29. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Mindenben egyetértek, de ne a mi vérünkön (mint tervezik) emelkedjen a pedagógusok keresete. Persze, jó lenne megszabadulni az alkalmatlanoktól. De ki dönti el? És ki lépi meg?
Tartsunk inkább össze (például szombaton) - szívesen látnék végre 100 ezer pedagógust - együtt!
SándorM | 2011. szeptember 29.
Lenne pénz rá, ha az alkalmatlanoktól végre megszabadulnánk. Ha a helyi kiskirályok elmennének végre a pályáról. Ha ki merné valaki mondani, hogy a pedagógusok között is vannak alkalmatlanok. A baj az, hogy az szájuk szokott nagy lenni a nyelvükkel egyetemben és ők a csókosok, akiknek biztos helye van a tantestületekben. Itt védeken meg még rosszabb a helyzet, mert egy iskola van. Ne ugrálj tehát, hogy állásod maradjon. A hivatástudat és a belőle fakadó munka már régen nem elég az életben maradáshoz. Arra elég, hogy kihasználjanak minket!
katka | 2011. szeptember 28.
Akkor miért nem ismeri fel a mindenkori kormányzat? A jövő a kezünkben és rajtunk kívül senki nem látja? Szomorú!
zoldbeka | 2011. szeptember 26. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Azt gondolom, hogy lehetne, ha lenne rá akarat, szándék és pénz-pénz-pénz. Jó rég olvastam, de megkerestem:

"Több mint 400 ezer dollárt, vagyis körülbelül 86 millió forintnak megfelelő összeget “ér” egy kiemelkedő teljesítményű tanár – ennyivel több anyagi hasznot hoz évente az államnak, mint átlagos felkészültségű kollégái.
Számításai szerint a gyengén teljesítő általános- és középiskolai tanárok nap mint nap többmilliárdos kárt okoznak: Hanushek úgy véli, ha a leggyengébben teljesítők öt-nyolc százalékát eltávolítanák a pályáról, és helyükre maximálisan felkészült pedagógusokat vennének fel az oktatási intézmények, a diákok matematikai és tudományos tudása gyorsan javulna, ez pedig néhány éven belül többletbevételt jelentene az Egyesült Államok számára is."

Bár itt elsősorban a természettudományok területét vizsgálták, de szerintem nyugodtan lehet általánosítani.
Szóval ennyi hasznot hoz egy amerikai "kolléga" - talán mi sem maradunk le mögöttük. Talán minket (és "hivatástudatunkat") is meg lehetne végre már fizetni...
Katka | 2011. szeptember 26.
Lehet-e forintosítani a hivatástudatot, a hivatástudatból végzett jó vagy kiváló munkát? Azt hiszem, hogy nem. És amíg nem, addig maradunk amik vagyunk.
Zsuzsi | 2011. szeptember 24.
A 80-as években a kezdő tanári fizetésem nem volt olyan rossz, a reálértéke jóval meghaladta a mostaniét. 2700 Ft-tal kezdtem, ehhez jöttek a pótlékok, a túlóra, helyettesítés, ruhapénz, sőt: a helyi tsz-től természetbeni juttatást is kaptunk, amit pénzben is lehetett kérni. Ja, a jutalmakról majdnem megfeledkeztem :)
csilla | 2011. szeptember 24.
Lassan elfelejtett fogalom a bérfeszültség: kilencvenkétezer forintos minimálbér és ötvenhétezer forintos közfoglalkoztatású bér között mennyi a bérmegtakarítás, és mennyi az E 1? F 1?
G 1? j 1? a többi kategória, meg hagyjuk? Életpályamodell, vagy a hetvenes, nyolcvanas évek értelmiségi szegénységéhez térünk vissza?
őszi munkán középiskolásként, a Furák Teréz építőtáborban Tiszaugon, majd nem többet kerestem, mint a tanárom. Nyári munkán a Mezőgépnél, csavarokat számolva, ugyanannyi órabérem volt, mint a betanított munkásnak. Hajrá Magyarország?
Zsuzsi | 2011. szeptember 24.
Soha nem teszek másnak szándékosan rosszat. Otthon mégis mindig hosszasan kell bizonygatnom, hogy úgy lesz jó, ahogy én mondom. Vitatkoznak.
Az iskolában nem vitatkozik senki velem. Elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Ha jókedvű, velem együtt nevetnek. Ha szomorú, megpróbálnak felvidítani. Nem kell felemelnem a hangom, elég egy mozdulat, egy szó, egy pillantás - tudják, mit akarok. És csinálják.
Nekem csak az iskolában van igazi és folyamatos sikerélményem. És még fizetnek is érte :)
tanitoneni | 2011. szeptember 23.
Kollégáim nagy része idősebb, hamarosan nyugdíjba mennek, ha még lesz. Kevesen vannak fiatalok és ők is hamar váltanak. Nem maradnak a pályán. Egy irodában titkárnőként, egy gyárban kétkezi munkásként nagyobb a megbecsülésük, mint nekünk. Anyagilag is. A megtakarításainkat, ha voltak, feléltük már. Életpálya 2015től, ha lesz. Nem hiszem. Marad a nemzet napszámosa. Én lecserélném a nemzet koldusára. Így hol marad a hivatás? Megmaradhat-e a hivatás?
SándorM | 2011. szeptember 23.
Meddig lehet hivatsról beszélni az éhenhalás közepén? Mikor a pályakezdő 90 ezre már erre sem elég? Mikor a 30 éve tanító 120 ezre éppen elég rá? Szép, szép a hivatás, de nekünk is élni kellene. Nem jól, csak meg.
Meddig várja el ez az ország, hogy hivatásból tanítsak és ne pénzért (is)?
Tömegével mennek el pedagógusok a pályáról, a végzettek többsége nem is kezdi el, mert gyereket szeretne, meg lakni és enni. Mint a normális emberek. Mi nem vagynk azok!
Juli | 2011. szeptember 22.
Kedves Csilla! Ez valóban egyre keményebb világ. Kevesebb a hit, több a legyőzhetetlen nehézség. Részben a szociálisan ellehetetlenülő családok, részben az mediatizált környezetben szocializálódó gyerekek, fiatalok adnak újabb és újabb feladatokat. Ezért ér kincset a két Karcsi és a többiek elhivatottsága, az a meggyőződés, hogy a rájuk bízott gyerekek nem leválthatók, ezek vannak, ezeket kell nevelni. A makrovilággal (politikai csatározásokkal, súlyosbodó válsággal, növekvő bizalmatlansággal és csökkenő szolidaritásssal) nem sokat tudunk kezdeni, de azok a mikrovilágok, amelyeket a hozzájuk hasonló emberek töltenek meg tartalommal azért erőt adhatnak többek között – remélem – Neked is. Én még mindig hinni tudok abban, hogyha a hivatásszerető és mindennek ellenére megújulni képes pedagógusok összekapaszkodnak erőt tudnak adni egymásnak a folytatáshoz. ("Nem mese ez, gyermek...")
csilla | 2011. szeptember 22.
Édes nevét már egyszer én is megformáltam, de még mindig nem tartom késznek, hogy elétek bocsássam. A finom sajtokat személyesen is rég óta ismerem. Ő sem lenne soha más, mint aki. Mégis a XXI. század szerintem új szerepeket követel a pedagógustól. A dilemma, amit írsz, bennem is minduntalan megfogalmazódott mindaddig még pályát nem módosítottam. Másoknak a pedagógusokkal szemben más elvárásai is vannak. Vagy tudomásul vesszük őket, vagy nem. Minisztériumunk is minden alkalommal új szerepkörben próbálja megjátszatni pedagógusait. A titok: nincs meg az ellátórendszer arra a megváltozott szerepkörre, feladatkörre, funkcióra, amelyet egyszerűsített formában, a régi poroszos metódusban az iskolától el lehetett várni. Differenciálnia kellene az oktatási rendszert és hozzá igazítani a szociális ellátó rendszer számos feladatát. De a szakmaközi párbeszéd a finanszírozáson bukik el. Nem értéket, értékmentést, értékmegóvást és jövőnevelést finanszírozunk, hanem lobbitevékenység alapján szerveződött, politikai ideológiák mentén koordinált pártötleteket. A gyerek érték, ezt halljuk minden egyes alkalomkor, csak nem ebben a dimenzióban. nem úgy,ahogy Te csinálod, majd én négy évre megmondom, hogy hogyan kell az értékkel bánni. aki az értékkel bánik közvetlenül, na: azt meg kiszolgáltatottá tesszük, hogy dolgozzon nekünk szinte ingyen. féljen a holnaptól is már, nem csak a sajtok mai áraitól. Szembesüljön saját maga kiszámíthatatlan jövőjével, ha nem partner. Dolgozzon ingyen, orrvérzésig, amíg én akarom, úgy, ahogy akarom. A gyermek kiszolgáltatott, mi kiszolgáltatottá váltunk.
És még sem vagyunk partnerei a szülőknek sem, egymásnak kiszolgáltatott mivoltunkban, mert nekünk még van állásunk, neki meg már régen nincs. Bármeddig vagyok hajlandó kiszolgáltatottá válni, de egy határ, mint nálad nálam is létezik. amikor már a gyermekeim szocializációját, nevelését, fenntartható fejlődését gátolja az alázatomnak hitt, fejlődést és gyermeket szolgáló szerepem az elvárások teljesülése érdekében.



 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.07.19.
Nyáry Luca: A magántanulás mentett meg attól, hogy csődtömeggé váljak – Így látja az új törvényt egy érintett diák
A köznevelési törvény pénteken elfogadott módosításai szerint a következő tanévtől (tehát már idén szeptembertől) megszűnik a magántanulói státusz, felváltja az úgynevezett „egy...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.07.17.
Kell még 164 millió forint közpénz a milliós tandíjjal induló elit magániskolára
Szeptemberben nyit Debrecenben az alapítványi iskola, ahova a jelentkezés is 100 ezer forintba kerül. Ösztöndíjas helyek egyelőre nem lesznek, az építkezést az adófizetők állják, a szá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.07.17.
Egyszerre 11 óvónő mondott fel egy újpesti óvodában
Olyan pedagógusok hagyták ott az óvodát, akik már az alakulás óta ott dolgoztak, alapítók voltak. Két olyan mesterpedagógus is felállt, akik óriási szaktudással is rendelkeznek. A távoz...
(Forrás: Újpesti Hírmondó)
--
2019.07.17.
Még egy dolog, amiben szembemegyünk Európával: egyre több a korai iskolaelhagyó
A 2010-ben elfogadott Európa 2020 Stratégiában Magyarország azt vállalta, hogy 2020-ra a korai iskolaelhagyók arányát 10 százalékra csökkenti, ettől a célkitűzéstől azonban egyre távolodunk...
(Forrás: Népszava)
--
2019.07.17.
Megőrülsz: almaügyi nyomozást rendelt el a tankerület
Valószínűleg megtaláltuk a hét agygörcsét, pedig még csak kedd van. A magyar általános iskolákban általában almát adnak a tízóraihoz, ám arra, ami most jön, egyetlen almagengszter, egyetlen...
(Forrás: Pécsi Stop)
--
2019.07.17.
A német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia kiáll az MTA mellett
Közös közleményben adott hangot kedden aggodalmainak a német, az osztrák és a lengyel rektori konferencia a Magyar Tudományos Akadémia átalakításával kapcsolatos jogszabály elfogadása miatt...
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2019.07.17.
Évtizedes kudarcok után újra tanulhatnak
Van, akitől a gyermeknevelés és autista kisfia fejlesztése, van, akitől az önbizalomhiány, és van, akitől a családfenntartó szerep vette el a továbbtanulás lehetőségét. Egyesek beletö...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.07.17.
Bódis József: Nem csorbulnak a szülői jogok a köznevelési törvény módosításával
Az államtitkár hangsúlyozta: a szülői jogok továbbra is megmaradnak, mert ha a szülő úgy ítéli meg, hogy korai lenne háromévesen óvodába vinni a gyermeket, egy év halasztást kérhet....
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2019.07.17.
Az érettségi biztos túlbuzgósága miatt semmisítették meg a Szinyei Gimnázium tizenöt végzősének érettségijét
A helyzet abszurditását fokozza, hogy az iskolában a tizenöt említett diákon kívül is voltak olyan érettségizők, akiknek az érintettekhez hasonlóan hiányzott egy-egy természettudományos...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
  Eleonóra

Kedves OFOE Csapat!
Segítséget szeretnék kérni, azzal kapcsolatban, hogy egy egyházi iskolában dolgozom, mint 50% kollégiumi felügyelő, 50% kollégiumi ápoló. Érdeklődnék, hogy ilyen esetben számomra mennyi szabadság jár? Tavaly fél állásban tanítottam, akkor járt a pedagógusi szabadság, itt úgy olvasom, ebben a munkakörben is jogosult lennék.?
Köszönettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Zoé! Nagyon örülünk, ha csatlakozol hozzánk.
A jelentkezési lapot a következő linken találod. A kitöltött és aláírt lapot szkenneld be, és küldd el az osztalyfonokok@gmail címre. Ha a szkennelés problémát okoz, küldheted postán is: OFOE, 1025 Budapest, Zöldlomb u- 56/a. Üdvözlettel az egyesület elnöksége.

--
  Németh Zoé

Kedves OFOE Csapat,
hogy lehetek az Egyesület tagja?

--
  ofoe

Kedves Emese! Amennyiben 1958. szept. 1. előtt születtél, automatikusan a Ped. II-be kerülsz, egyébként pedig a Ped. I-be. A fizetési kategóriát ugyanúgy kell megállapítani, mint a közalkalmazotti fizetési fokozatot: az eddigi közalkalmazotti jogviszonyaid, illetve
olyan munkaviszonyaid alapján, amelyek alatt már rendelkeztél a jelenlegi munkaköröd betöltéséhez szükséges végzettséggel. Ha volt 1992. júl. 1. előtt munkaviszonyod, az is beleszámít, ha ezek alapján jó az 5-ös besorolás, akkor a Ped.
I. fokozat 5. kategóriájába fogsz kerülni. Az illetményalapot az egyetemi végzettség alapján kell megállapítani,ez a 101.500 Ft.
vetítési alap 180%-a.
A mailedre küldünk egy bértáblát is. (A választ nagyon szépen köszönjük a PDSZ szakértőjének.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek