OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. szeptember 22.
» Hozzászólások (16)

Mit nem teszek egy tanteremben?

2. Csak akkor van helyem az iskolában, ha hivatásomnak érzem a pedagógus pályát

Hivatásod legyen: élni másokért, s mások boldogságában
keresni a magadét.”

Johann Heinrich Pestalozzi

A legtöbb nem szakmabeli egyszerűen csak munkának tekinti egy pedagógus munkáját, pedig ez sokkal több annál. Ez hivatás, nem egyszerű munka! Erre születni kell, mert a szakma egyes fontos elemei valóban elsajátíthatóak, ám az a kicsi plusz, ami ahhoz kell, hogy igazi nevelője legyél a rád bízott gyermeknek, az nem tanulható. Mint egy jó énekes, aki mindent tud a szakmájáról, mégsem lesz sikeres sosem, mert hiányzik belőle valami. Mint egy férfi vagy nő, aki mindent megtanul a gyereknevelésről a szakkönyvekből, ám ennek ellenére akár kudarcot is vallhat saját csemetéjénél. Mert van valami, ami a könyvekből nem tanulható meg. Valami, amit olyan nagyon nehéz megtalálni és megfogalmazni.

Gyakran figyeltem igazán jó pedagógusokat azzal a szemmel, hogy megtaláljam titkukat, de sosem sikerült – egész egyszerűen úgy volt jó, amit tettek, ahogy tették, és nem tudtam megmagyarázni, hogy mi volt benne a különleges. Mi volt az, amit talán én is másképpen tettem volna. De hogy működött a dolog, az biztos. Sokszor láttam, amikor elég volt egy szemöldökemelés az osztályban, amit a gyerekek láttak és annak megfelelően tették a dolgukat. Látták, mert kapcsolatban voltak a pedagógussal akkor is, mikor nem lett volna elvárható. A leszegett fejek, a munka közben, egyre-egyre megemelkedtek, egy pillantás röppent a pedagógus felé, aki lehet, hogy oda sem figyelt. De volt testtartásában, gesztusában, ahogy egy másik gyerekkel dolgozott, valami, ami munkára ösztökélte, megnyugtatta a gyereket, ami békés és nyugodt légkört teremtett. Ami arról árulkodott, hogy nagyon mély lelki kapcsolat van a felek között. Néha a pillantások összekapcsolódtak és a szemkontaktusban bizonyára valami megmagyarázhatatlan érzés ment át egyik féltől a másikig. Sokszor mondják és tapasztaltam magam is, hogy a pedagógusnak hátul is van szeme. Persze ez így nem igaz, de az osztályával, gyerekcsoportjával valóban bizalmas és jó viszonyban levő kolléga az apró neszekből, a mozzanatok szinte hallhatatlan rezdüléseiből pontosan tudja, hogy mi történik a háta mögött, miközben a táblára ír, vagy elfordul egy pillanatra valamiért. Ilyenkor el lehet kápráztatni a gyerekeket – a tanár néninek, bácsinak tényleg van hátul is szeme!

Jó lenne, ha minden pedagógus kolléga tudomásul venné, hogy ez valóban hivatás – s ennek következtében éppúgy megfizethetetlen, mint az orvosé, aki életeket ment – te mennyit adnál az életedért cserébe? Lehet morogni (én magam is szoktam) azon, hogy mennyire nem fizetnek meg, hogy mennyire nem becsülik a munkánkat. És ez így igaz is! Ám ott legbelül tudjuk valamennyien, hogy nem a pénzért jöttünk erre a pályára – legalábbis azok pontosan tudják és tudták, akik ugyanazt vallják, mint az idős vesszőfonó bácsi falun, aki a következőket mondta munkájáról:

Lehettem volna biztosan más is, nem kosárfonó és akkor többet is kerestem volna a munkámmal. Ám én ezt szeretem, ez okoz örömet. És a megfont kosaraimért mindig kapok annyit, hogy legyen élelem és azzal foglalkozhassak továbbra is, amit annyira szeretek.

Valahogy így vagyok vele én is. Bizonyára lehettem volna más is, sok minden érdekelt ifjabb koromban és sok mindent jó szinten végeztem. Aktívan és „profi” módon sportoltam – biztos, hogy sokkal jobban élnénk családommal, mint most és nem álmodnék mostan finom sajtokról1. Eljuthattam volna a három napos prágai (és egyetlen külföldi) utamon kívül a világ bármely tájára, gyerekeimnek megadhatnám mindazt, amit nem kapnak meg most, ami nem luxus és amiért, ha nagyon szeretnék vagy nagy szükség lenne rá, akkor meg kell dolgozniuk. De előttem akkoriban az lebegett, amibe beleszülettem: láttam Édest, ahogy készül az óráira, ahogy dolgozatot javít és végtelenül büszke és boldog voltam, mikor az eredmények átlagát velem számíttatta ki. Ügyes húzás volt, Édes – jól megtanultam számolni – csak éppen sosem lett belőlem más, mint pedagógus. Sosem tanultam meg „vállalkozni”, ügyeskedni, törtetni – még ezen a pályán sem. Az vagyok ma is, aki voltam húsz, harminc évvel ezelőtt, csak éppen egyre több ősz hajszál kerül a fejemre, pedig fiatal vagyok még – mondják.

Mindig is hivatásnak tekintettem a munkámat, és tudtam nagyon büszke lenni rá akkor is, mikor mindenki elítélt minket, mikor mindenki minket hibáztatott mindenért. De az osztályaimba nem tudtam volna bemenni iparos szemlélettel: nekem igenis kellett a mindent tudó, mindenre képes tanár bácsi szerepe, amivel a gyerekek rendre megtiszteltek. S bár rendre megpróbáltam ezt a tévhitet eloszlatni bennük, sosem sikerült.

Azt hiszem, hogy Édes is büszke lenne rám, és azok a gyerekeim, a családom is, mert látják ezt a hitet, ezt a lobogást akkor is, ha éppen dühöngök. Mert az iskoláért, a gyerekekért lehet és kell gondolkodni, dühöngeni, ha szükséges, akkor harcolni is. Ezt követeli meg a hivatásunk. Ez az én munkám!

Zárásul két részletet idézek Achs Károly említett írásából:

„Kiveszek egy nap gyerek utáni szabadságot, mert Szolnokon van dolgom. Hazafelé betérek egy nagy bevásárlóközpontba. Végignézem a halakat, sajtokat. Gyönyörűek. Pisztrángok, tengeri halak, tintahal, szép sárga, érett francia, olasz, dán sajtok. Majd egyszer. Eszembe jut Beke Kata. A nyolcvanas években egyik cikkében arról írt, hogy talán nem normális, ha egy történelmet, irodalmat tanító tanár ötvenévesen jut el először Firenzébe. Eltelt két és fél évtized, és én ötvenegy évesen nem Firenzéről, hanem halakról, sajtokról ábrándozom. Éljen. Én vagyok a hülye: szeretek enni.

A fodrász ingyen nyír le. Színházba nem járok. Hangversenyre nem járok. Könyvet nem veszek. Az egyik kukát már lemondtuk. Az újságot most készülök lemondani. És most fogy el az erőm betartani azt a szabályt, hogy a napi kiadások kedvéért nem szabad a szülőktől örökölt kicsi összeghez vagy a mi saját megtakarításunkhoz nyúlni. Tényleg, adjam el mondjuk a nagyszülőktől rám maradt Pallas lexikont, hogy enni tudjunk? Félek, hogy meg fogom tenni.”

Leiner Károly

1 Utalás Achs Károly – Mostan finom sajtokkal álmodom című írására az OFOE honlapján.

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

katka | 2011. október 7.
Talán mégis csak "etikai kódex" ez az írás. Remélem, hogy a folytatása is ilyen lesz! Jó lenne, ha minden pedagógus olvasná. Az is, aki hiteltelen, aki tehetségtelen, aki nem pályára való, aki "leértékelődött" stb. Kíváncsian várom a folytatást!
csilla | 2011. október 1.
láttam mások szemében a félelmet egyszer, láttam mások szemében a megkönnyebbülést, ha más feláll ő megmenekül,láttam mások szemében a sajnálatot önmaga és magam iránt, de hivatás tudatból még senki sem szólt hozzám azok közül, akik közül én elmentem, önként. látom szemükben, sőt el is mondják, hogy meghalnak a munkától, holott tanítanak és nevelnek olyan szülők gyermekeit, akit napi 16 órát effektív, nem otthon, hanem távol a lakóhelyüktől dolgoznak és utazniuk kell, hogy hazaérjenek. szolidaritás, empátia, szabadság: kiesett nem csak a szótárunkból, hanem a hivatástudatukból is. Én napközisként nem ellenőrzöm a minőséget annál a gyereknél sem, akinek az anyja napi húsz órát van távol, sőt számon kérem megvető tekintetemmel, hogy miért nincs ott szülőin. meg sem hallgatva az érveit, nem is vagyok kíváncsi rá, ő meg már meg sem keres, mert velem szemben is feladta a harcot. És itt nem a mélyszegényről beszélek, hanem arról, aki velem együtt küzd, csak nem ezen a szinten a létfenntartásért. és kérem tőle az osztálypénzt?????? sőt elvárom tőle év végén az ajándékot, mi?????? ezek vagyunk mások szemében, jobb, ha rájövünk.....és kontrollt gyakorlunk. Mielőtt empátiát várunk más társadalmi rétegektől, tömegesen: nem fogunk kapni.
Egyénenként elismernek pedagógusokat, de a szó, hogy pedagógus leértékelődött, és hagytuk, hogy így legyen, mert mindig kivédtük azokat, akiket ki kellett volna magunk közül lökni. aki ezt felvállalta, na mögé sem álltunk oda, mert féltettük az irhánkat. és ez így szépen kiszolgáltatottá tett bennünket. szakmailag teljesen hiteltelenné váltunk, nem tudtunk megegyezni semmiben, egymásért sem álltunk ki és most ittvagyunk. hát nevezhetjük kontraszelektáltnak meg, felülről irányítottnak, meg politikailag meghatározottnak, meg aminek akarjuk, de ez innen indult. szerintem.-
dühösember | 2011. október 1.
Én kinn voltam. Itt is és mindenhol, ahol pedagógusok "demonstráltak". Miféle hivatástudatról beszélgetünk? Akkor se és most se jelentünk meg. Se egymás szemében, se a névtelen tömegben. Voltak vasutasok, rendvédelmisek dögivel és sorolhatnám tovább. De pedagógus alig. Szégyen! Sosem tudtunk kiállni magunkért, gyávák voltunk és vagyunk. Főleg Pest nem mozdult meg. A vidék pedagógussága képviseltette magát. Mi ott voltunk. Ti hol?
csilla | 2011. szeptember 29.
A munkaközösség vezető, az igazgató helyettes, az igazgató, bárki! csak mindenki másra vár és közösségre épít, ami már nincs, már szakma sincs, csak, ha pénzről van szó.... esetleg? Az egzisztencia: ki honnan származik, mást jelent: lássuk be végre: átgázolhatnak felettünk, mert megérdemeljük, saját magunk emberi és mások szakmai bűneiért tudják, hogy vezeklünk, mert nincs meg az öntisztulás: teljesítmény, emberiesség, szakma követelménye, az ETIKA. Ennyi és ennyivé lettünk magunk által. Tapsoljuk vagy tüntetjük magunkat? mindenki döntse el szombaton! De bennünk is, magunk felé is fogalmazódjon meg kritika, ne csak a hatalom felé, akkor álljunk eléjük, ha mindannyian megfelelünk a társadalom által íratlanul megfogalmazott, és honlapon, magunk által is megfogalmazott, többször is kiolvasható elvárásoknak. Ha ezeket nem érezzük magunkévá, akkor hiteltelen arcokat látunk majd a tömegben, akikkel később sem tudnánk egy közösséget formálni. Most nézzünk szembe a tükörrel! Nézzünk egymás szemébe. Mik vagyunk egymás szemében? Egymás szemében létezünk.
zoldbeka | 2011. szeptember 29. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Mindenben egyetértek, de ne a mi vérünkön (mint tervezik) emelkedjen a pedagógusok keresete. Persze, jó lenne megszabadulni az alkalmatlanoktól. De ki dönti el? És ki lépi meg?
Tartsunk inkább össze (például szombaton) - szívesen látnék végre 100 ezer pedagógust - együtt!
SándorM | 2011. szeptember 29.
Lenne pénz rá, ha az alkalmatlanoktól végre megszabadulnánk. Ha a helyi kiskirályok elmennének végre a pályáról. Ha ki merné valaki mondani, hogy a pedagógusok között is vannak alkalmatlanok. A baj az, hogy az szájuk szokott nagy lenni a nyelvükkel egyetemben és ők a csókosok, akiknek biztos helye van a tantestületekben. Itt védeken meg még rosszabb a helyzet, mert egy iskola van. Ne ugrálj tehát, hogy állásod maradjon. A hivatástudat és a belőle fakadó munka már régen nem elég az életben maradáshoz. Arra elég, hogy kihasználjanak minket!
katka | 2011. szeptember 28.
Akkor miért nem ismeri fel a mindenkori kormányzat? A jövő a kezünkben és rajtunk kívül senki nem látja? Szomorú!
zoldbeka | 2011. szeptember 26. | leinerk[kukac]freemail[pont]hu
Azt gondolom, hogy lehetne, ha lenne rá akarat, szándék és pénz-pénz-pénz. Jó rég olvastam, de megkerestem:

"Több mint 400 ezer dollárt, vagyis körülbelül 86 millió forintnak megfelelő összeget “ér” egy kiemelkedő teljesítményű tanár – ennyivel több anyagi hasznot hoz évente az államnak, mint átlagos felkészültségű kollégái.
Számításai szerint a gyengén teljesítő általános- és középiskolai tanárok nap mint nap többmilliárdos kárt okoznak: Hanushek úgy véli, ha a leggyengébben teljesítők öt-nyolc százalékát eltávolítanák a pályáról, és helyükre maximálisan felkészült pedagógusokat vennének fel az oktatási intézmények, a diákok matematikai és tudományos tudása gyorsan javulna, ez pedig néhány éven belül többletbevételt jelentene az Egyesült Államok számára is."

Bár itt elsősorban a természettudományok területét vizsgálták, de szerintem nyugodtan lehet általánosítani.
Szóval ennyi hasznot hoz egy amerikai "kolléga" - talán mi sem maradunk le mögöttük. Talán minket (és "hivatástudatunkat") is meg lehetne végre már fizetni...
Katka | 2011. szeptember 26.
Lehet-e forintosítani a hivatástudatot, a hivatástudatból végzett jó vagy kiváló munkát? Azt hiszem, hogy nem. És amíg nem, addig maradunk amik vagyunk.
Zsuzsi | 2011. szeptember 24.
A 80-as években a kezdő tanári fizetésem nem volt olyan rossz, a reálértéke jóval meghaladta a mostaniét. 2700 Ft-tal kezdtem, ehhez jöttek a pótlékok, a túlóra, helyettesítés, ruhapénz, sőt: a helyi tsz-től természetbeni juttatást is kaptunk, amit pénzben is lehetett kérni. Ja, a jutalmakról majdnem megfeledkeztem :)
csilla | 2011. szeptember 24.
Lassan elfelejtett fogalom a bérfeszültség: kilencvenkétezer forintos minimálbér és ötvenhétezer forintos közfoglalkoztatású bér között mennyi a bérmegtakarítás, és mennyi az E 1? F 1?
G 1? j 1? a többi kategória, meg hagyjuk? Életpályamodell, vagy a hetvenes, nyolcvanas évek értelmiségi szegénységéhez térünk vissza?
őszi munkán középiskolásként, a Furák Teréz építőtáborban Tiszaugon, majd nem többet kerestem, mint a tanárom. Nyári munkán a Mezőgépnél, csavarokat számolva, ugyanannyi órabérem volt, mint a betanított munkásnak. Hajrá Magyarország?
Zsuzsi | 2011. szeptember 24.
Soha nem teszek másnak szándékosan rosszat. Otthon mégis mindig hosszasan kell bizonygatnom, hogy úgy lesz jó, ahogy én mondom. Vitatkoznak.
Az iskolában nem vitatkozik senki velem. Elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Ha jókedvű, velem együtt nevetnek. Ha szomorú, megpróbálnak felvidítani. Nem kell felemelnem a hangom, elég egy mozdulat, egy szó, egy pillantás - tudják, mit akarok. És csinálják.
Nekem csak az iskolában van igazi és folyamatos sikerélményem. És még fizetnek is érte :)
tanitoneni | 2011. szeptember 23.
Kollégáim nagy része idősebb, hamarosan nyugdíjba mennek, ha még lesz. Kevesen vannak fiatalok és ők is hamar váltanak. Nem maradnak a pályán. Egy irodában titkárnőként, egy gyárban kétkezi munkásként nagyobb a megbecsülésük, mint nekünk. Anyagilag is. A megtakarításainkat, ha voltak, feléltük már. Életpálya 2015től, ha lesz. Nem hiszem. Marad a nemzet napszámosa. Én lecserélném a nemzet koldusára. Így hol marad a hivatás? Megmaradhat-e a hivatás?
SándorM | 2011. szeptember 23.
Meddig lehet hivatsról beszélni az éhenhalás közepén? Mikor a pályakezdő 90 ezre már erre sem elég? Mikor a 30 éve tanító 120 ezre éppen elég rá? Szép, szép a hivatás, de nekünk is élni kellene. Nem jól, csak meg.
Meddig várja el ez az ország, hogy hivatásból tanítsak és ne pénzért (is)?
Tömegével mennek el pedagógusok a pályáról, a végzettek többsége nem is kezdi el, mert gyereket szeretne, meg lakni és enni. Mint a normális emberek. Mi nem vagynk azok!
Juli | 2011. szeptember 22.
Kedves Csilla! Ez valóban egyre keményebb világ. Kevesebb a hit, több a legyőzhetetlen nehézség. Részben a szociálisan ellehetetlenülő családok, részben az mediatizált környezetben szocializálódó gyerekek, fiatalok adnak újabb és újabb feladatokat. Ezért ér kincset a két Karcsi és a többiek elhivatottsága, az a meggyőződés, hogy a rájuk bízott gyerekek nem leválthatók, ezek vannak, ezeket kell nevelni. A makrovilággal (politikai csatározásokkal, súlyosbodó válsággal, növekvő bizalmatlansággal és csökkenő szolidaritásssal) nem sokat tudunk kezdeni, de azok a mikrovilágok, amelyeket a hozzájuk hasonló emberek töltenek meg tartalommal azért erőt adhatnak többek között – remélem – Neked is. Én még mindig hinni tudok abban, hogyha a hivatásszerető és mindennek ellenére megújulni képes pedagógusok összekapaszkodnak erőt tudnak adni egymásnak a folytatáshoz. ("Nem mese ez, gyermek...")
csilla | 2011. szeptember 22.
Édes nevét már egyszer én is megformáltam, de még mindig nem tartom késznek, hogy elétek bocsássam. A finom sajtokat személyesen is rég óta ismerem. Ő sem lenne soha más, mint aki. Mégis a XXI. század szerintem új szerepeket követel a pedagógustól. A dilemma, amit írsz, bennem is minduntalan megfogalmazódott mindaddig még pályát nem módosítottam. Másoknak a pedagógusokkal szemben más elvárásai is vannak. Vagy tudomásul vesszük őket, vagy nem. Minisztériumunk is minden alkalommal új szerepkörben próbálja megjátszatni pedagógusait. A titok: nincs meg az ellátórendszer arra a megváltozott szerepkörre, feladatkörre, funkcióra, amelyet egyszerűsített formában, a régi poroszos metódusban az iskolától el lehetett várni. Differenciálnia kellene az oktatási rendszert és hozzá igazítani a szociális ellátó rendszer számos feladatát. De a szakmaközi párbeszéd a finanszírozáson bukik el. Nem értéket, értékmentést, értékmegóvást és jövőnevelést finanszírozunk, hanem lobbitevékenység alapján szerveződött, politikai ideológiák mentén koordinált pártötleteket. A gyerek érték, ezt halljuk minden egyes alkalomkor, csak nem ebben a dimenzióban. nem úgy,ahogy Te csinálod, majd én négy évre megmondom, hogy hogyan kell az értékkel bánni. aki az értékkel bánik közvetlenül, na: azt meg kiszolgáltatottá tesszük, hogy dolgozzon nekünk szinte ingyen. féljen a holnaptól is már, nem csak a sajtok mai áraitól. Szembesüljön saját maga kiszámíthatatlan jövőjével, ha nem partner. Dolgozzon ingyen, orrvérzésig, amíg én akarom, úgy, ahogy akarom. A gyermek kiszolgáltatott, mi kiszolgáltatottá váltunk.
És még sem vagyunk partnerei a szülőknek sem, egymásnak kiszolgáltatott mivoltunkban, mert nekünk még van állásunk, neki meg már régen nincs. Bármeddig vagyok hajlandó kiszolgáltatottá válni, de egy határ, mint nálad nálam is létezik. amikor már a gyermekeim szocializációját, nevelését, fenntartható fejlődését gátolja az alázatomnak hitt, fejlődést és gyermeket szolgáló szerepem az elvárások teljesülése érdekében.



 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.04.07.
Lengyelországban Minecrafttal tartják karanténban a gyerekeket
Minecrafttal és mindenféle digitális programmal tartaná otthon a lengyel digitalizációs minisztérium a fiatalokat – írja a Mashable. Létre is hoztak egy weboldalt, ahol versenyeket hirdetnek...
(Forrás: index)
--
2020.04.06.
Befullad a távoktatás ott, ahol a hó végén eladják az okostelefont
Sok a feladat, a tanárok más-más platformot preferálnak, a lógós diákok még lógósabbak, az oktatókra több munka hárul. A távoktatás még a jól ellátott fővárosi iskolákban sem zökken...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Polgármester vagy pedellus viszi házhoz a tananyagot
A koronavírus-járvány miatt bezártak az oktatási intézmények, a jobb sorsú diákok számítógép mellett, chat-csatornát használva, a pedagógusok internetes jelenlétével folytatják a tanul...
(Forrás: Népszava)
--
2020.04.06.
Gyarmathy Éva: A lehetőségek és megoldások ideje
Ha majd egyszer, reméljük hamarosan, újraindulhat az élet Magyarországon, jó lenne, ha az újraindulás új indulás és nem a régi megoldások folytatása lenne. Nagyon sokan megértették itthon...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.04.06.
Tankönyvhelyzet és alternatív tankönyvjegyzék
Elkezdődött a tankönyvrendelés, megjelent a tankönyvjegyzék. A zömében állami kiadású tankönyvek között még nincsenek a NAT2020-hoz igazodók – azokat látatlanban kell megrendelni....
(Forrás: CKP)
--
2020.04.04.
91 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba
A 2020 szeptemberében induló felsőoktatási képzésekre 91 460-an nyújtottak be érvényes jelentkezést - tájékoztatta az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) pénteken az MTI-t....
(Forrás: Magyar Narancs)
--
2020.04.04.
Hermann Zoltán: Hány diákhoz nem jut el az online távoktatás?
z iskolák bezárásával a magyar közoktatás egyik napról a másikra online távoktatási módszerekre állt át. Mindenki tudja, hogy vannak olyan diákok, akikhez a szükséges eszközök hiány...
(Forrás: KRTK KTI)
--
2020.04.04.
A siker kulcsa, hogy ne a nyelvvizsga legyen a cél
A jó nyelvtanár számára nem az a legnagyobb eredmény, ha tanítványa nyelvvizsgát tesz, hanem ha a diák magától is szívesen néz angolul filmeket, vagy nyelvtani hiányosságai ellenére is...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.04.04.
Több ezer óvodás még mindig bejár
A tantermen kívüli, digitális munkarend idején is folyamatos a gyermekfelügyelet a köznevelési intézményekben. Bár a gyermekek döntő többsége otthonról tanul, vannak kivételek, hiszen...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek