OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. október 4.
» Hozzászólások (0)

Jelen lenni a jelenben

(A reflektivitás nélkülözhetetlensége)

Új tanév indul sok kérdőjellel és bizonytalansággal. S nincs lehetőségünk arra, hogy leállítsuk a folyamatot, szünetet tartsunk, kivárjuk a helyzet nyugvópontra érkezését. Az idő múlik, itt vannak a diákok, kicsik és nagyok, élik a maguk visszahozhatatlan, megismételhetetlen diákéletét. Amit most elmulasztunk a nevelésükben, azt talán soha sem lesz módunk pótolni, amit most elrontunk, azt nem feltétlenül lesz lehetőségünk jóvá tenni.

A jelenleg felgyorsult számtalan bizonytalanságot hordozó világban felértékelődik a pedagógus személyiségének minősége, hitelessége, stabilitása, az azt hordozó tanító, tanár önismerete, kommunikációs és kooperációs képessége és nem utolsó sorban a reflektivitása. A jövő kiszámíthatatlansága, a váratlan helyzetek, hirtelen fordulatok bekövetkeztének valószínűsége megköveteli a pedagógustól, hogy képes legyen viszonylag rövid idő alatt reagálni, az adott szituációt, jelenséget értelmezni, megalapozott véleményt formálni, s gondolatait tanítványaival megosztani. Természetesen olyan módon, hogy – miközben nem adja fel a számára elengedhetetlenül fontos értékeket – nyitott a diákok reakcióira, tapasztalataira, gondolataira.

És itt nem csupán az értelemre ható, verbális eszközökkel kezelhető történésekre gondolok, hanem olyan eseményekre, amelyek érzelmeket is megmozgatják, szorongást, félelmet gerjesztenek, esetenként sokkolóan hatnak a gyerekekre, fiatalokra (is). Ezek mellett nem lehet szó nélkül elmenni, rezzenéstelen arccal beszélni a kovalens kötésről, Tímár Mihály jelleméről vagy Hunyadi győzelmeiről. Ha olyan esemény történik, amely érzékelhetően felbolygatja a gyerekek lelki egyensúlyát, lehetőséget kell teremteni a feszültség oldására, kibeszélésére, feldolgozására, s esélyt adni a tanulságok levonására, a személyes felelősségtudat erősítésére.

A pedagógus az aktuális, sok esetben váratlanul felbukkanó jelenségek feldolgozása során feltétlenül legyen tekintettel diákjai érzelmi állapotára, érettségi szintjére, esetleges érintettségére, empátiával, tapintattal hozza felszínre élményeiket, gondolataikat, véleményüket, határozottan, de ne mereven képviselje az ügyben saját álláspontját. A hogyanra persze nem adható recept, rengeteg múlik az adott nevelő értékrendjén, lelkierején, aktuális mentálhigiénés állapotán. Az sem baj, ha látszik rajta: őt is megviselik a történtek, de rendkívül fontos, hogy érzékeltesse: tanítványai bízhatnak benne, szükség esetén kész segíteni, képes biztos támaszt nyújtani.

Nézzünk néhány konkrét esetet, tanulságos megoldási módot.

Bennünket gyanúsított a rendőrség1

Osztálykiránduláson voltunk, amikor az egyik éjjel több a környéken parkoló kocsiról lelopták a rendszámot és a visszapillantó tükröt, és mi lettünk az első számú gyanúsítottak. A hazaérkezésünket követő napon megjelent nálam öt rendőr, kikérdeztek, elkérték a kiránduláson résztvevők névsorát, lakcímét. A gyermekeknél éjszaka házkutatást tartottak, a 18 évesnél idősebbeket azonnal bevitték a rendőrségre, és kihallgatták. A többieket a következő napokban hívták be szüleikkel együtt. A hercehurca több héten át tartott, nagyon megviselte a gyerekeket.

A feszültséget oldani kellett. Ahogy elkezdődött a dolog, azonnal elindítottuk az osztályban a megbeszélést. Először én mondtam el, miként éltem meg a dolgot. Nagyon. megijedtem, amikor váratlanul megjelentek nálam a rendőrök, de amikor meghallottam, miről van szó, teljesen megnyugodtam. Hiszen pontosan el tudtam mondani, hogy ki mikor, hol volt, mit csinált. Ezután a gyerekeknek is megoldódott a nyelvük, mindegyikük elmesélte ki hogyan élte meg a kikérdezést, a házkutatást. A következő alkalommal arról beszélgettünk, hogy vajon miért is kerülhettünk éppen mi a rendőrök látókörébe, és milyen szerencsés volt, hogy én percre/darabra el tudtam velük számolni. Akkor értették meg igazán annak a jelentőségét, hogy a közös programokon mindig tudni akarom: mikor hol vannak.

Még három hét volt hátra a tanévből, és a gyerekekkel folyamatosan beszélgettünk arról, hogy kit mikorra idéztek be, kivel mi történt. Ennek köszönhetően megnyugodtak, már nem rettegtek attól, hogy beidézik őket. Tudatosítottam bennük, hogy nincs mitől tartaniuk, hiszen tökéletesen vétlenek az ügyben.

Szerencsére jó közöttünk a kapcsolat, bíznak bennem, és biztos támaszt jelentettem nekik ezekben a nem könnyű hetekben. Szükség is volt a támaszra, hiszen a rendőrök nem voltak kíméletesek velük. Megfenyegették őket, hogy biztos drogoztak, vizeletmintát is fognak tőlük venni és rájuk fogják bizonyítani. Ettől a gyerekek kellőképpen megijedtek, hiszen ha a kiránduláson nem is, máskor lehetett azért némi füves cigi...

Az eset megerősített abban a meggyőződésemben, hogy bármilyen gond adódjon is, a nyílt, őszinte megbeszélés, az adott probléma együttes feldolgozása segít.

Tragédia a West-Balkánban2

Úgy éreztem, beszélnem kell az esetről kilencedikes osztályommal, hiszen ha ők nem is voltak jelen, a gyerekek többsége a közösségi oldalak révén tudott róla. Az iskolánk idősebb diákjai közül néhány ott voltak aznap éjjel a diszkóban, ahol meghalt három tizenéves lány. Az osztályfőnöki órán felolvastam egy rendezvényszervező internetes bejegyzésének részleteit az ügy lehetséges hátteréről.3 Ezzel az volt a célom, hogy lássák sajátmagukat mint a gátlástalan profithajhászok célcsoportját.

Beszéltünk továbbá arról is, hogy vajon mit érezhet a szülő, aki reggel bekapcsolja a rádiót, hallja a hírt. Tudja, hogy a gyereke a helyszínen volt, és nem lehet biztos benne, hogy nem éppen az ő gyereke-e az egyik áldozat. Próbáltam megértetni velük, hogy szüleik jogosan aggódnak értük, és nem szívatásból nem engedik el őket korlátozás nélkül bele az éjszakába.

A gyerekek elég komolyan kezelték a témát, lehetett velük beszélgetni róla, de volt olyan érzésem, hogy az elvárt válaszokat adják, s nem sikerült meggyőznöm őket a veszélyek valóságos voltáról.

Szülői értekezleten is szóba került a téma. Elmondtam: veszélyesnek tartom, hogy a gyerekek egyedül, segítség és ellenőrzés nélkül szinte bárhová elmehetnek.

Egy pillanatra megfagyott e levegő a teremben4

Fizika órán radioaktivitásról tanultunk, és mindig végigmegyünk a gyakorlati hasznosítás lehetőségein, alkalmazási területeken. Amikor a gyógyításban való felhasználásról beszéltünk, az egyik kislány elsírta magát. Kiderült, hogy az édesapja rákos beteg, és már sugárkezelésre jár. Egy pillanatra megfagyott a levegő a teremben. Ekkor elmeséltem, a személyes történetemet. 28 éves voltam, amikor az apukám beteg lett, néhány hónap múlva meg is halt, és ő is sok ilyen kezelésen ment keresztül. Személyes emlékeim megosztása közelebb hozott minket egymáshoz, és valamelyest oldódott a feszültség.

Egy másik alkalommal az atombombáról tanultunk. A témát és több nézőpontból is szerettem volna bemutatni. Ilyenkor mindig felmerül a tudósok, feltalálók felelősségének kérdése, erről sokat beszélgetünk . A bomba működését fizikai szempontból körbejártuk, majd filmeket néztünk a hirosimai eseményekről, majd beszélgettünk róluk. Az egyik filmben azzal a pilótával láthattunk riportot, aki az egyik bombázó repülőt vezette. Ezek után elszabadultak az indulatok, sorra fogalmazódtak meg az érzelemteli vélemények.

A témához kapcsolódnak az atomreaktorok, illetve az ezekkel előforduló balesetek is. A feldolgozás mindig ugyanabban a felépítésben történik: először a szakmai tudnivalókat mondom el, animációk segítségével megmutatom, hogy miként épül fel egy atomreaktor, és hogyan lehet működésbe hozni. Ezt követően megnézünk néhány súlyosabb balesetről készült kisfilmet, és beszélgetünk az emberi felelősségről. Ilyenkor soha sem elég a 45 perc, mert mindenki szeretné elmondani a gondolatait, elmesélni, hogy mit látott, mit hallott, mit olvasott a témáról.

Ilyen előzmények után motiváltak voltak a gyerekek arra, hogy adományokat gyűjtsenek a japán katasztrófa áldozatainak, hiszen látták, hogy milyen nagy szükség van ott minden segítségre.

Az ökológiai válságról5

Ritkán hallani diákokkal teli iskolában olyan csöndet, mint amit a Hülyeség kora című film közösségi vetítése után tapasztalhattunk, ráadásul a tanév utolsó napján. Talán nem a legvidámabb búcsú volt, de biztos mélyen elgondolkodtató. A gyerekek (5.-12. évfolyamos korosztály) értették és átérezték az éghajlatváltozás következményeit, és érzékelték saját személyes felelősségüket is. Még akkor is a néma megdöbbenés dominált, amikor az osztályfőnökök vezetésével a termekbe vonultak, hogy osztálykeretben beszéljék meg a látottakat, majd elbúcsúzzanak egymástól és a tanévtől.

Éreztük, hogy a téma alaposabb feldolgozást érdemel, ezért szeptemberben meghívott szakértő segítségével rendhagyó tanórát szerveztünk, és az érdeklődő diákokkal elbeszélgetve megpróbáltuk a hangsúlyt az elrettentés helyett a cselekvési lehetőségekre helyezni.

Utólag úgy látjuk, hogy bár a kezdeményezés helyes volt, a feldolgozás módját sokkal jobban át kellett volna gondolni, s nem hagyni több hónapot a film megtekintése és a tanulságok megbeszélése között. Jobb lett volna, ha a kollégák felkészítése megelőzi a közös filmnézést, s akár már akkor igénybe vehettük volna a szakértő segítségét. Ugyanakkor nem lehet lebecsülni azt a megrendítő élményt, amit a film közös megtekintése az egész iskola számára jelentett.

Szekszárdi Júlia
(Megjelent a Modern Iskola legfrissebb számában, 2011/4.40-41. o.)

1Hadnagy Márta (Öveges József Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium, Balatonfűzfő) közlése.

2Deák Varga Kinga (Radnóti Miklós Gimnázium Dunakeszi) közlése

3http://vastagbor.blog.hu/2011/01/21/hattere_es_a_tortentek_kovetkezmenye

4Debreczeniné Nagypál Katalin (Ady Endre Gimnázium, Debrecen) közlése

5Deák Varga Kinga közlése

6www.port.hu

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.09.06.
Microsoft-botrány: újabb korrupciógyanús szálra bukkant Hadházy
A jelentésben szereplő történet szerint a NAV esetében egy Microsoft-alkalmazott tiltakozott is amiatt, hogy az úgynevezett alvállalkozónak nincsenek kompetenciái a munkához. Azonban felvilá...
(Forrás: Magyar Hang)
--
2019.09.06.
"Kérdezd meg szüleidet, miért nem vagy megkeresztelve" – adja feladatul az ötödikes tankönyv
Bánhegyi könyve nem először kap publicitást: 2015-ben a tiltakozások hatására vissza kellett vonni az általános iskolák ötödik, a hatodik és a hetedik osztályaiból az általa írt tört...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.09.04.
„Füttyre indítható, fegyelmezett szolgahadat képezünk” – Exkluzív interjú Vekerdy Tamással és fiával, Dániellel
Az egyikük önmagában intézmény – bármit mond, az futótűzként terjed az interneten, és szavait anyák ezrei tekintik szinte szentírásnak. A másikuk elbújni szeret, és a szűkebb környezet...
(Forrás: wmn.hu)
--
2019.09.03.
A szelekció rendkívül nagy arányú növekedése a magyar iskolarendszerben 2010 és 2017 között. Nahalka István írása
Számtalan szakember és szervezet hívta már fel a figyelmet arra, hogy a szelekciós, illetve az esélyegyenlőtlenségek növekedését eredményező folyamatok egyre veszélyesebbek Magyarországon...
(Forrás: tani-tani online)
--
2019.09.03.
Friss felmérés: a pedagógusok 18%-a az első lehetséges alkalommal elhagyná a pályát
A gyorsjelentés szerint a válaszadók 79%-a szerint túl kevés az ellenszolgáltatás és túl nagy az elvárás, 21%-a várja, hogy javuljon a helyzet, ezen felül 21%-a munkahelyet változtatna, é...
(Forrás: eduline)
--
2019.09.03.
A szülők csak nem akarják úgy taníttatni a gyereküket, ahogy Orbán mondja
Ha saját gyerekeikről van szó, nem veszik be a családok, hogy a munkaalapú társadalom nevében ne gimnáziumba, hanem szakképzésbe adják őket. Az új tanévben is nagyjából ugyanannyian kezdik...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.08.31.
A magyar oktatás színvonala 30 évvel maradt le a valóságtól, és ez a szám most megduplázódik
– mondta Rózsa Ildikó, a Resuli – a Megújuló Oktatásért Alapítvány vezetője a 24.hu-nak a köznevelési törvény módosításával kapcsolatban. A parlament júliusban szavazta meg a szeptembert...
(Forrás: 24.hu)
--
2019.08.31.
A köznevelési törvény módosításainak eltörlését kéri az ellenzék az Alkotmánybíróságtól
Az ellenzék ma sajtótájékoztatón jelentette be, hogy készített egy alkotmánybírósági beadványt, amely minden alkotmánysértő módosítást pontról pontra végigvesz, és kéri ezek eltö...
(Forrás: mérce)
--
2019.08.31.
Vád alatt az érettségit közreadó nyomdász
Vádat emeltek az érettségi feladatokat kiszivárogtató nyomdai alkalmazott ellen – közölte a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség. A vádirat szerint a 41 éves, lajosmizsei férfi egy helyi nyomd...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
  ofoe

Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.

--
  Márta

Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm

--
  Eleonóra

Kedves OFOE!

Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)

Üdvözlettel: Németh Eleonóra

--
  ofoe

Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)

--
  ofoe

Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli

--
  László Krisztina

Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek