OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. október 26.
» Hozzászólások (4)

Mit nem teszek egy tanteremben?

4. A hibát magamban keresem és nem a gyerekekben

„Mindig van hiba a kristályban. A tökéletességet soha nem érjük el.”
Carl Gustav Jung

Péter csak állt a tornaterem közepén, igen, a közepén és nem csinált semmit. Nem beszélt, nem végzett pótcselekvéseket, nem kommunikált sehogy – legalábbis az én számomra láthatatlan volt, ha volt. Órakezdéskor még csak-csak átöltözött, valószínűleg belevésődött ez a rítus, de az már nem, hogy ilyenkor mit kellene tennie. Tenni azt, mit a többiek cselekednek: futni, ugrálni, játszani, örülni. Nem, Péter csak állt. Ha nagyon útban volt, akkor meg lehetett próbálni arrébb vezetni, esetleg kommunikálni vele, de ilyenkor többnyire előkerült a zsebéből egy ceruza és már pörgött is ujjai között. Soha gyerekkel ilyen tehetetlennek nem éreztem magam. Teljesen egyértelmű volt, hogy a hiba bennem, és nem Péterben van. Csak egy évet töltöttünk együtt és nem jutottam különösebb eredményre vele. Péter autista volt. Én „egyszerű” tanítóként, nem voltam kiképezve az autistákra – megjegyzem, hogy a gyógypedagógusok többsége szintén nincs, hiszen ez egy speciális terület. Speciális képzettséget igényel, speciális tudást. A kudarc él bennem a mai napig s bár rengeteget olvastam és tanultam róluk, nem vagyok teljesen kompetens ezen a területen, óriási hiányaim vannak – még szerencse, hogy nem nagyon találkozom súlyos esetekkel, olyanokkal, akik nem is kommunikálnak, akik nem ebben a világban élnek. Ha van kommunikáció, akkor nyert ügyem van, akkor már boldogulok...

Ha az interakciókban az információra még sincs válasz, vagy nem az a válasz születik, amit vártunk, akkor elképzelhető, hogy rossz volt a kommunikációnk. A tanári kérdéseket például már sokan és sokféleképpen elemezték, rámutatva a tipikus hibákra, rossz megfogalmazásokra. Egy értelmi sérüléssel küzdő gyereknek gondolkodtató kérdést feltenni nagy merészség és az esetek többségében nem születik válasz, vagy nem az a válasz, amit a pedagógus elvárt volna. Gyakori jelenség ez azokban az iskolákban, amelyek „kényszerűségből” vállalták fel az integrációt, mit sem tudva a fogyatékkal élőkről. De ugyanez az eltérés az elvárttól jelentkezik minden osztályban, ha a pedagógus sem szavaiban, sem tetteiben nem kellően átgondolt és tudatos Ilyenkor a hibát a gyerekekben keresni botorság.

Egy olyan osztályban, ahol például fizikából, matekból az osztály kétharmada nagyon rossz eredményt produkál, botorság azt mondania a pedagógusnak, hogy ez azért van így, mert a gyerekek nem szeretik ezeket a tantárgyakat. A hibát nem a gyerekek hozzáállásában, hanem a saját munkámban kell keresnem.

Biztos, hogy jól motiváltam? Motiváltam egyáltalán? A műveltségi terület oktatásának kezdetekor felkeltettem a gyerekek érdeklődését? Az első fizika órán bemutattam-e kísérleteket is, melyek lenyűgözték a kölyköket? Ha nem volt rá módom, vetítettem-e filmet Öveges professzorról és Hekiről? Ha erre sem adódott lehetőségem, akkor elkápráztattam-e a tanulókat egyszerű, kinyíló „virágokkal”? Robogott-e sivítva a felfújt lufi segítségével a drótpályán a kiskocsi? – mert ehhez aztán tényleg semmi nem kell, csak egy lufi, két függönycsipesz, egy gyufaskatulya és egy hosszabb spárga! Azért nem szeretik a gyerekek ezeket a tantárgyakat mert nem motiváltunk eléggé, rosszul indítottuk a tárgy tanítását.

Vagy valaha valaki rossz információkat adott a gyerekeiknek és nem figyelt a válaszaikra.

Megoldjuk-e a problémát, ha a folyamatosan késő gyereket az osztály előtt megszégyenítjük? Vagy házirendet idézve, „megfenyegetjük” a következményekkel, vagy egyéb módon próbáljuk az általunk elvárt válaszokat a szájába adni: igen, buta voltam, trehány, nem húztam fel az ébresztőórát, lusta vagyok…. Nem érne többet, ha valamelyik szünetben vagy a suli után megpróbálnánk beszélgetni vele? Ennek természetesen előfeltétele, hogy olyan viszonyt alakítsak ki a gyerekeimmel, amelyben én, a segítő, a megbízható felnőtt szerepét vállalom, és nem az osztály főnökéét. (Nem szeretem ezt a szót, de örököltük a terminológiát, mit tegyünk?) Nem lenne hatékonyabb pontosan megtudni, hogy miért nem ér be pontosan a suliba?

Az új kislány majd minden reggel elkésett a középiskolában. Nagyon sokszor hallottam: azért, mert cigány, mert másképp szocializálódott, mert nem tud különbséget tenni a helyes és helytelen között. Mint osztályfőnöknek az volt az elvárt kötelességem, hogy „megfegyelmezzem” ezt a lánykát, elérjem valahogyan, hogy beérjen, részt vegyen az órákon. Többnyire ezt várják el a betanító kollégák egy osztály vezetőjétől.

A lányka gyakran csapódott „csakúgy” hozzám, sokszor más kollégáimhoz is, akik sokkal toleránsabbak, türelmesebbek voltak – valószínűleg csak jobban szerették és ismerték a gyermeki lelket. Látszott, hogy nagyon szeretetéhes, nagyon vágyik arra, hogy kötődjön valakihez/valakikhez. Az egyik ilyen késése és tanár kollégám újabb panasza után elhatároztam, beszélgetek Mónikával. Nem én vettem fel vele a kapcsolatot, megvártam, míg odajött hozzám. Úgy kezdtünk el beszélgetni mint korábban más esetekben is. Mesélt az életéről, kérdezte az enyém pillanatait, történéseit. Elmesélte, hogy nevelőotthonban él, távol a családjától. Egyedül a nővére lakik a közelében, nála szokta tölteni a délutánjait. Van, hogy segít neki, vigyáz a gyerekekre. Sokáig. Késő estig. Ilyenkor aztán, bár nem szabadna, de éjszakai kimaradás után ér vissza az otthonba, Hiába fekszik le rögtön, nehezen kel fel, és olyan sokáig szöszmötöl, hogy végül elkésik az iskolából.

Nem kellett rákérdeznem, magától mondta el az igazságot. Ezek után felhívtam a nevelőjét. Beszélgettünk a kislányról. A nevelő elmondta, hogy a kislány nagyon szereti a nővérét, rettenetesen ragaszkodik hozzá – bizonyára elvesztett családját pótolja ezen a módon, és az otthon ezért nézi el neki a kimaradást. Ugyanakkor megoldást kellett találnunk a fennálló problémára. Kiderült, hogy az otthon a kisebb gyerekeket reggelente saját járművével „szórja szét” a környék iskoláiba. Ebbe a járatba került be a lányka; a kisebbek után őt is elhozták reggelente a suliba. Ennyi. A „súlyos” probléma egyelőre megoldódott.

A tanulság csak annyi, hogy a gyerek reakciójára rossz választ adott a tantestület. Nem kereste az igazi okot, elhamarkodott következtetést vont le, és a gyerekben kereste a hibát, pedig a a hiba ezúttal is bennünk volt.

Sokkal nehezebb helyzet, ha mi magunk idézzük elő a gyerekben a hibás választ.. Például azzal, hogy az iskola egységesen kikiáltott és elfogadott házirendjét maguk pedagógusok szegik meg, illetve engedik azt megszegni. Sajnos mindkettőre bőven akad példa. Mi a helyzet azzal a pedagógussal, aki rendszeresen percekkel becsöngetés után esik be órájára, miközben az iskola tanulóinak előírja a 15 perccel tanítás előtti iskolába érkezést? Aki felveszi a mobiltelefonját az órája közepén, miközben az iskola házirendje ezt tiltja, szabályozza annak használatát? És sorolhatnánk tovább. Ebben az esetben mi magunk jogosítjuk fel a gyereket a szabályok megszegésére, hiszen, ha a gyerek úgy tapasztalja, hogy nekünk lehet, akkor joggal véli úgy, hogy neki is szabad. És próbálkozik ugyanúgy, mint otthon a szüleinél, feszíteni a húrt, kipróbálni: mikor szakad el?

A lány nem csak hogy állandóan elkésett, noha a közelben lakott, hanem állandóan a házirend ellenében cselekedett. Ha a házirendben az volt, hogy kihívó öltözetben nem lehet iskolába jönni, akkor biztos, hogy ő télen is miniszoknyában járt (annak ellenére, hogy kissé el volt hízva, az alakja se volt túl jó, de a magabiztossága irigylésre méltó.) Ha a mobiltelefon óra közbeni használatát szabályozta a házirend, akkor biztos, hogy az övé meg szólalt óra közepén megzavarva egy egész osztály elmélyült munkáját.

Hogyan lehetséges, hogy mindezt és még több hasonlót is megtehetett? Úgy, hogy osztályfőnöke együtt festette körmét a lánnyal, bár a házirend tiltotta ezt, elfogadta reggeli késéseit, és igazolta hiányzását a azt bejelölő kolléga ellenében. Ki hibáztatható első sorban ebben a szituációban? A gyerek, aki csak ki-be járt a kiskapun, amit az osztályfőnöke nyitott neki, vagy a pedagógus, aki felbátorította erre azzal, hogy ő maga is megszegte a „törvényt”?

Ha elfogadható az a nézet, hogy a gyerekeket a szülőkkel formáljuk közösen kis emberkékké, fiatal felnőttekké, akkor bizonyos szinten mi is felelősek vagyunk a tetteikért! Ha elfogadjuk, hogy a tőlünk kapott instrukciók, hatások áramlanak vissza a kisgyerekekből, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a az első számú felelősség a mienk. Ha egy hangszeren megpendítünk egy húrt, akkor azok a húrok is rezonálnak, amelyeknek a felhangja megegyezik vele. Ha a kisgyerekekbe elültetett gondolatok, eszmék kristálytisztán hangzanak a számára, akkor a válasz is elfogadható lesz a számunkra, talán megegyezik a tőlünk elvárttal is. Ha nem így történik, akkor a hibát mi, felnőttek, okoztuk. Ez jusson eszünkbe, mikor egy gyerekről véleményt formálunk, tettét minősítjük. Először is a magunkban kell keresnünk a hibát és nem a gyermeki lélekben.

Érdekes és elgondolkodtató kérdés, hogy a felelősség milyen arányban oszlik meg a gyermeknevelés három fő résztvevője között,. Ez a szülők (család), közoktatás (iskola) és társadalmi környezet háromszög folyamatosan arra törekszik, hogy a másikra hárítsa a felelősséget. Közben pedig elvész a gyermek. A krétakörben akár szét is szakadhatnak gyermeki sorsok, s mi olykor tudomást se nagyon akarunk venni róla.

Valamikor régen, a pályám kezdetén, a „rossz” magatartásért a nem megfelelő szülői nevelést okoltuk, és ebben azért volt is valami. Mert bár a szocializmus idején a társadalom, a politika nagyon is direkt módon avatkozott bele a gyermekek nevelésébe – gondoljunk csak a nők „munkába állítására” vagy a büszke traktoros lányokra, ám mindezek ellenére a gyermeknevelés feltételei mindenki számára biztosítottak voltak. Volt egyfajta létbiztonság, voltak bölcsik, óvodák, iskolák, volt nagymama, nagypapa, akiket az akkori gyerekek még meghallgattak, akadt a buszon olyan bácsi vagy néni, ki rászólt a hangoskodó, rendetlenkedő gyermekre. Ma már ez nem így van, a gyermeknevelés szereplői egymásra mutogatnak, és a hibát a leggyakrabban abban a „büdös” kölyökben keresik, ki se tanulni se dolgozni nem akar.

De ki is a hibás valójában a következő sajnos nem ritka esetben? A gyerek, aki kipróbálja a kábítószert, vagy a díler, ki eladja neki? A szülő, akinek minderről fogalma nincs, vagy az iskola, mert nem világosította fel hatékonyan a csemetét? Nem tudom a választ, de egy biztos – legkevésbé a gyerek hibáztatható.

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2011. november 8.
Kedves Anarchista! Ez is demagógia, hiszen ebben a pillanatban éppen sok pedagógus nem kussol. Lehet, hogy teljesen eredménytelenül, de tiltakozik Budaörs, a Facebook-on több csoport. (Nem tudom, mennyire követte, de itt a honlapon is próbáltunk tudosítani róla.) A felelősség viszont valóban valamennyiünké. Talán még nem omlott össze minden, bár a helyzet enyhén szólva pocsék. Mit javasol? Menjünk valamennyien a Dunának, vagy próbáljunk tenni valamit? Esetleg mint igazi anarchisták robbantsunk is? Vagy van jobb ötlete?
anarchista | 2011. november 8.
Szerintem ez demagógia! A család, a gyerek, a pedagógus, mindenki hibás ebben az őrült országban. A felelősség a politikusoké, mert ezt tették, hibás döntésekkel verték szét a világhírű magyar oktatást. A felelősség az egész országé, mert hagyta. Mert lenéz bennünket. Mert a legutolsó segédmunkás is (egykor vattaember) jobban keres, mint egy pályakezdő pedagógus, de a 30 éve dolgozó tanár is kevesebbet, mint betanított munkásként dolgozó egykori tanítványa. A felelős a pedagógus réteg, mert kussol évtizedek óta és a nagy "értelmiségi" létében nem képes odacsapni az asztalra. Vegyük észre, hogy összeomlott a világ, így Magyarország is. Az oktatás is.
tanarbacsi | 2011. október 31.
Azt hiszem, hogy kinyomtatva, kötetbe fűzve lerakom a kollégák asztalára is!
Katka | 2011. október 28.
Vannak még ilyen Pedagógusok?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.01.19.
Most megszüntetni a médiaismeret tantárgyat olyan, mint monszun idején megszabadulni az esőkabátoktól
A médiatanárok és a tanagyagot kialakító film- és médiatudománnyal foglalkozó kutatók felháborodtak a kivezetésről szóló hír hallatán. Hartai László, az ELTE Filmtudomány tanszéké...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Ragaszkodnak az SNI-s gyerekek szülei a bezárásra ítélt egri általános iskolához
Tavaly februárban jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy fel kell számolni a szegregációt több hazai iskolában. Az egyik érintett iskolát, az egri Móra Ferenc Általános iskolát fenntart...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.01.19.
Századvég: A magyarok kétharmada igazságtalannak véli a gyöngyöspatai roma családok kártérítését
A miniszterelnök és más kormánytagok azóta is hangoztatják, hogy a szegregált romáknak nem akarják kifizetni a bíróságon megítélt kártérítést. A Századvég közleménye alapján má...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.01.19.
Huszártelepen majdnem áldozatul estek a szegregáció elleni harcnak
A gyöngyöspatai per kapcsán ismét a középpontba került az iskolai szegregáció témája. A kártérítés híre könnyen bírósági eljárások tömegét generálhatja, akár az olyan helyeken...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Pénz helyett képzést adna az állam a gyöngyöspataiaknak
Dacára annak, hogy a Kúrián a mai napon jogerőre emelkedik a a gyöngyöspatai ítélet, amely százmilliós nagyságrendű kártérítést adna roma családoknak, a magyar kormány kitart azon á...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.01.19.
Megtagadott ítélet: máig sem kapták meg az évekig szegregált gyerekeknek jogerősen járó kártérítést Gyöngyöspatán
Horváth László, a térség fideszes országgyűlési képviselője Farkas Lilla felvetésére úgy reagált: neki választott képviselőként minden, a körzetéhez tartozó település ügyével...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.19.
A gimnáziumi vezetők azt kérik, 2021 szeptemberéig ne lépjen hatályba az új NAT
Az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatói Grémiuma azt kéri a kormánytól, hogy legkorábban 2021 szeptemberében lépjen hatályba az új Nemzeti alaptanterv (Nat).Az MTI-hez péntek este eljuttatott...
(Forrás: Népszava)
--
2020.01.15.
"A szülők értelmesebbek, mint Parragh Lászlóék"
Csökkent a szakképzésben részt vevő gyerekek száma a KSH adatai szerint, bár Palkovics László innovációs miniszter és Parragh László MKIK-elnök korábban trendfordulóról beszélt, arr...
(Forrás: Klubrádió)
--
2020.01.15.
Az MTA szívesen segítene a Nemzeti alaptantervben, de válaszokat nem kaptak
A visszajelzések hiánya ellenére a Magyar Tudományos Akadémia továbbra is kész részt venni az ország jövője szempontjából meghatározó fontosságú Nemzeti alaptanterv (NAT) társadalmi...
(Forrás: index)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Gyimesi Krisztina! A PDSZ szakértőjétől, Nagy Erzsébettől kaptuk a következő választ:
1. A Kjt. 23/B. § -a adott mint lehetőség:
(1) A teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott írásbeli
kérelmére a munkáltató köteles a kinevezésben heti húszórás
részmunkaidőt kikötni, ha a közalkalmazott a kérelem benyújtásakor az
Mt. 128. §-ában foglalt fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe.
(2) A munkáltató a közalkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen
beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg,
ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A
munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha a közalkalmazott betegsége vagy a személyét érintő más
elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől
számított harminc napon belül ki kell adni rendes szabadságát, a
szabadság leteltét követő naptól hatályos.
A b) pontban foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő
megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni.
Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés
nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell
kezdeni.
(4) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság
igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a
munkáltatóval közölni. A kérelemben a közalkalmazott köteles
tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke
harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a
munkaidő-beosztásra vonatkozó javaslatáról.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében a
kérelmet a fizetés nélküli szabadság tartama alatt, a tanév szorgalmi
időszakának befejezését, illetve az első félév befejezését megelőző
hatvan nappal korábban kell a munkáltatóval közölni.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól a közalkalmazotti jogviszony
alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni
juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve
alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével
összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben
a munkáltató a közalkalmazottat
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek négyéves koráig, három vagy több gyermeket
nevelő közalkalmazott esetén a gyermek hatéves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően a közalkalmazott munkaidejét a
kérelem benyújtása előtti mérték szerint kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a vezetői megbízású
közalkalmazott tekintetében.
Ekkor a kötött munkaidő a részmunkaidő 80%-a lesz, pl. félállás esetén
heti 20 óra, és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő is a
csökkentett munkaidő 55-65 százaléka. (félállásnál heti 11-13 óra). A
szabadság ugyanannyi marad, csak a távolléti díj, ami a szabadság
idejére jár, az időarányos illetmény alapján lesz megállapítva.
Sajnos a köznevelési törvény szerint nincs már külön napközis
munkakör, ezért azt is tanító szakképzettséggel kell ellátni alsó
tagozaton. Maradnak olyan egyéb foglalkozások, amelyek nem
végzettséghez kötöttek: szakkörök, tehetséggondozó, tanórán kívüli
foglalkozás, tanórán kívüli programok szervezése, lebonyolítása.

--
  OFOE

Tisztelt Szodrai Csilla! A szakképzési törvény 127 § 6 szerint annak, aki már alkalmazott, mindenképp ki kell fizetni, aki új, annak megállapodás esetén:
A munkáltatói jogkör gyakorlója a szakképző intézmény alkalmazottjával megállapodhat a szakképző intézményben eltöltött legalább tizenötéves munkaviszony esetére jubileumi jutalom biztosításában. Az Nkt. e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezései szerinti szakgimnázium, illetve szakközépiskola alkalmazottja esetében az ilyen megállapodás a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti feltételekkel kötelező azzal, hogy a jubileumi jutalomra jogosító időszakban a közalkalmazotti jogviszony és a szakképző intézménnyel fennálló munkaviszony időtartamát egybe kell számítani. (A választ Juhász Ágnes adta meg.)

--
  Gyimesi Krisztina

Kedves OFOE!

Gyesen lévő tanár vagyok (8 osztályos gimnáziumban, magyar irodalom és nyelv, egyetemi diplomával, 16 év munkaviszony, 3 gyermekem miatt 9 tanított év). A következő tanévtől mennék vissza tanítani. Jelenleg 2 lehetőségen gondolkodom:
1. a korábbi gimnáziumomba visszavárnak, azonban teljes állást a 3 gyermek miatt nem vállalnék. Amennyiben jól tudjuk, a 3. gyermek 5 éves koráig az iskolának biztosítania kell a "félállást". Ez valóban így van? Illetve ha nem félállásba, hanem "6 órába" szeretnék visszamenni, van-e lehetőségem, vagy csak ha a munkáltató is beleegyezik? Továbbá a "6 órás" állás a pedagógusoknál pontosan mit jelent (kötelező óraszámok, egyéb kötelezettségek, stb.)
2. Egy általános iskolában, ahol csak alsó tagozat van, tanítót keresnek. Mivel kieső helyen, egy faluban van az iskola, évek óta nincs jelentkező. Én ebben a faluban lakom, és a 3 gyermek mellett átmenetileg szívesen dolgoznék ebben az iskolában. Az lenne a kérdésem, hogy van-e olyan munkakör, amit az egyetemi végzettségemmel, tanári diplomámmal betölthetnék az alsó tagozatban (pl. napközis pedagógus, stb.).

Válaszát előre is köszönöm,
Kriszta

--
  Láng Róbert

T. Cím!
Érdeklődni szeretnék, hogy közalkalmazotti munkaviszonnyal a dec.23-tól megkezdett EGYBEFÜGGŐ szabadságból mennyi vihető át a 2020-as naptári évre a 2019-es keretből?
Köszönöm

--
  Szodrai Csilla

Tisztelt OFOE!
Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a 2020 január 1-jétől oktatókká átminősülő és az új szakképzési törvény hatálya alá kerülő, jelenleg még közalkalmazott pedagógusoknak eddig alanyi jogon járó jubileumi jutalma megmarad-e, vagy 2020. január 1-jétől kezdve ez csak egy adható jutalom lesz, ami a munkáltató anyagi helyzetétől függ majd.Hol találom meg ennek a kérdésnek a megbízható jogi szabályozását?
Köszönettel:
Szodrai Csilla

--
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek