OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. október 26.
» Hozzászólások (4)

Mit nem teszek egy tanteremben?

4. A hibát magamban keresem és nem a gyerekekben

„Mindig van hiba a kristályban. A tökéletességet soha nem érjük el.”
Carl Gustav Jung

Péter csak állt a tornaterem közepén, igen, a közepén és nem csinált semmit. Nem beszélt, nem végzett pótcselekvéseket, nem kommunikált sehogy – legalábbis az én számomra láthatatlan volt, ha volt. Órakezdéskor még csak-csak átöltözött, valószínűleg belevésődött ez a rítus, de az már nem, hogy ilyenkor mit kellene tennie. Tenni azt, mit a többiek cselekednek: futni, ugrálni, játszani, örülni. Nem, Péter csak állt. Ha nagyon útban volt, akkor meg lehetett próbálni arrébb vezetni, esetleg kommunikálni vele, de ilyenkor többnyire előkerült a zsebéből egy ceruza és már pörgött is ujjai között. Soha gyerekkel ilyen tehetetlennek nem éreztem magam. Teljesen egyértelmű volt, hogy a hiba bennem, és nem Péterben van. Csak egy évet töltöttünk együtt és nem jutottam különösebb eredményre vele. Péter autista volt. Én „egyszerű” tanítóként, nem voltam kiképezve az autistákra – megjegyzem, hogy a gyógypedagógusok többsége szintén nincs, hiszen ez egy speciális terület. Speciális képzettséget igényel, speciális tudást. A kudarc él bennem a mai napig s bár rengeteget olvastam és tanultam róluk, nem vagyok teljesen kompetens ezen a területen, óriási hiányaim vannak – még szerencse, hogy nem nagyon találkozom súlyos esetekkel, olyanokkal, akik nem is kommunikálnak, akik nem ebben a világban élnek. Ha van kommunikáció, akkor nyert ügyem van, akkor már boldogulok...

Ha az interakciókban az információra még sincs válasz, vagy nem az a válasz születik, amit vártunk, akkor elképzelhető, hogy rossz volt a kommunikációnk. A tanári kérdéseket például már sokan és sokféleképpen elemezték, rámutatva a tipikus hibákra, rossz megfogalmazásokra. Egy értelmi sérüléssel küzdő gyereknek gondolkodtató kérdést feltenni nagy merészség és az esetek többségében nem születik válasz, vagy nem az a válasz, amit a pedagógus elvárt volna. Gyakori jelenség ez azokban az iskolákban, amelyek „kényszerűségből” vállalták fel az integrációt, mit sem tudva a fogyatékkal élőkről. De ugyanez az eltérés az elvárttól jelentkezik minden osztályban, ha a pedagógus sem szavaiban, sem tetteiben nem kellően átgondolt és tudatos Ilyenkor a hibát a gyerekekben keresni botorság.

Egy olyan osztályban, ahol például fizikából, matekból az osztály kétharmada nagyon rossz eredményt produkál, botorság azt mondania a pedagógusnak, hogy ez azért van így, mert a gyerekek nem szeretik ezeket a tantárgyakat. A hibát nem a gyerekek hozzáállásában, hanem a saját munkámban kell keresnem.

Biztos, hogy jól motiváltam? Motiváltam egyáltalán? A műveltségi terület oktatásának kezdetekor felkeltettem a gyerekek érdeklődését? Az első fizika órán bemutattam-e kísérleteket is, melyek lenyűgözték a kölyköket? Ha nem volt rá módom, vetítettem-e filmet Öveges professzorról és Hekiről? Ha erre sem adódott lehetőségem, akkor elkápráztattam-e a tanulókat egyszerű, kinyíló „virágokkal”? Robogott-e sivítva a felfújt lufi segítségével a drótpályán a kiskocsi? – mert ehhez aztán tényleg semmi nem kell, csak egy lufi, két függönycsipesz, egy gyufaskatulya és egy hosszabb spárga! Azért nem szeretik a gyerekek ezeket a tantárgyakat mert nem motiváltunk eléggé, rosszul indítottuk a tárgy tanítását.

Vagy valaha valaki rossz információkat adott a gyerekeiknek és nem figyelt a válaszaikra.

Megoldjuk-e a problémát, ha a folyamatosan késő gyereket az osztály előtt megszégyenítjük? Vagy házirendet idézve, „megfenyegetjük” a következményekkel, vagy egyéb módon próbáljuk az általunk elvárt válaszokat a szájába adni: igen, buta voltam, trehány, nem húztam fel az ébresztőórát, lusta vagyok…. Nem érne többet, ha valamelyik szünetben vagy a suli után megpróbálnánk beszélgetni vele? Ennek természetesen előfeltétele, hogy olyan viszonyt alakítsak ki a gyerekeimmel, amelyben én, a segítő, a megbízható felnőtt szerepét vállalom, és nem az osztály főnökéét. (Nem szeretem ezt a szót, de örököltük a terminológiát, mit tegyünk?) Nem lenne hatékonyabb pontosan megtudni, hogy miért nem ér be pontosan a suliba?

Az új kislány majd minden reggel elkésett a középiskolában. Nagyon sokszor hallottam: azért, mert cigány, mert másképp szocializálódott, mert nem tud különbséget tenni a helyes és helytelen között. Mint osztályfőnöknek az volt az elvárt kötelességem, hogy „megfegyelmezzem” ezt a lánykát, elérjem valahogyan, hogy beérjen, részt vegyen az órákon. Többnyire ezt várják el a betanító kollégák egy osztály vezetőjétől.

A lányka gyakran csapódott „csakúgy” hozzám, sokszor más kollégáimhoz is, akik sokkal toleránsabbak, türelmesebbek voltak – valószínűleg csak jobban szerették és ismerték a gyermeki lelket. Látszott, hogy nagyon szeretetéhes, nagyon vágyik arra, hogy kötődjön valakihez/valakikhez. Az egyik ilyen késése és tanár kollégám újabb panasza után elhatároztam, beszélgetek Mónikával. Nem én vettem fel vele a kapcsolatot, megvártam, míg odajött hozzám. Úgy kezdtünk el beszélgetni mint korábban más esetekben is. Mesélt az életéről, kérdezte az enyém pillanatait, történéseit. Elmesélte, hogy nevelőotthonban él, távol a családjától. Egyedül a nővére lakik a közelében, nála szokta tölteni a délutánjait. Van, hogy segít neki, vigyáz a gyerekekre. Sokáig. Késő estig. Ilyenkor aztán, bár nem szabadna, de éjszakai kimaradás után ér vissza az otthonba, Hiába fekszik le rögtön, nehezen kel fel, és olyan sokáig szöszmötöl, hogy végül elkésik az iskolából.

Nem kellett rákérdeznem, magától mondta el az igazságot. Ezek után felhívtam a nevelőjét. Beszélgettünk a kislányról. A nevelő elmondta, hogy a kislány nagyon szereti a nővérét, rettenetesen ragaszkodik hozzá – bizonyára elvesztett családját pótolja ezen a módon, és az otthon ezért nézi el neki a kimaradást. Ugyanakkor megoldást kellett találnunk a fennálló problémára. Kiderült, hogy az otthon a kisebb gyerekeket reggelente saját járművével „szórja szét” a környék iskoláiba. Ebbe a járatba került be a lányka; a kisebbek után őt is elhozták reggelente a suliba. Ennyi. A „súlyos” probléma egyelőre megoldódott.

A tanulság csak annyi, hogy a gyerek reakciójára rossz választ adott a tantestület. Nem kereste az igazi okot, elhamarkodott következtetést vont le, és a gyerekben kereste a hibát, pedig a a hiba ezúttal is bennünk volt.

Sokkal nehezebb helyzet, ha mi magunk idézzük elő a gyerekben a hibás választ.. Például azzal, hogy az iskola egységesen kikiáltott és elfogadott házirendjét maguk pedagógusok szegik meg, illetve engedik azt megszegni. Sajnos mindkettőre bőven akad példa. Mi a helyzet azzal a pedagógussal, aki rendszeresen percekkel becsöngetés után esik be órájára, miközben az iskola tanulóinak előírja a 15 perccel tanítás előtti iskolába érkezést? Aki felveszi a mobiltelefonját az órája közepén, miközben az iskola házirendje ezt tiltja, szabályozza annak használatát? És sorolhatnánk tovább. Ebben az esetben mi magunk jogosítjuk fel a gyereket a szabályok megszegésére, hiszen, ha a gyerek úgy tapasztalja, hogy nekünk lehet, akkor joggal véli úgy, hogy neki is szabad. És próbálkozik ugyanúgy, mint otthon a szüleinél, feszíteni a húrt, kipróbálni: mikor szakad el?

A lány nem csak hogy állandóan elkésett, noha a közelben lakott, hanem állandóan a házirend ellenében cselekedett. Ha a házirendben az volt, hogy kihívó öltözetben nem lehet iskolába jönni, akkor biztos, hogy ő télen is miniszoknyában járt (annak ellenére, hogy kissé el volt hízva, az alakja se volt túl jó, de a magabiztossága irigylésre méltó.) Ha a mobiltelefon óra közbeni használatát szabályozta a házirend, akkor biztos, hogy az övé meg szólalt óra közepén megzavarva egy egész osztály elmélyült munkáját.

Hogyan lehetséges, hogy mindezt és még több hasonlót is megtehetett? Úgy, hogy osztályfőnöke együtt festette körmét a lánnyal, bár a házirend tiltotta ezt, elfogadta reggeli késéseit, és igazolta hiányzását a azt bejelölő kolléga ellenében. Ki hibáztatható első sorban ebben a szituációban? A gyerek, aki csak ki-be járt a kiskapun, amit az osztályfőnöke nyitott neki, vagy a pedagógus, aki felbátorította erre azzal, hogy ő maga is megszegte a „törvényt”?

Ha elfogadható az a nézet, hogy a gyerekeket a szülőkkel formáljuk közösen kis emberkékké, fiatal felnőttekké, akkor bizonyos szinten mi is felelősek vagyunk a tetteikért! Ha elfogadjuk, hogy a tőlünk kapott instrukciók, hatások áramlanak vissza a kisgyerekekből, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a az első számú felelősség a mienk. Ha egy hangszeren megpendítünk egy húrt, akkor azok a húrok is rezonálnak, amelyeknek a felhangja megegyezik vele. Ha a kisgyerekekbe elültetett gondolatok, eszmék kristálytisztán hangzanak a számára, akkor a válasz is elfogadható lesz a számunkra, talán megegyezik a tőlünk elvárttal is. Ha nem így történik, akkor a hibát mi, felnőttek, okoztuk. Ez jusson eszünkbe, mikor egy gyerekről véleményt formálunk, tettét minősítjük. Először is a magunkban kell keresnünk a hibát és nem a gyermeki lélekben.

Érdekes és elgondolkodtató kérdés, hogy a felelősség milyen arányban oszlik meg a gyermeknevelés három fő résztvevője között,. Ez a szülők (család), közoktatás (iskola) és társadalmi környezet háromszög folyamatosan arra törekszik, hogy a másikra hárítsa a felelősséget. Közben pedig elvész a gyermek. A krétakörben akár szét is szakadhatnak gyermeki sorsok, s mi olykor tudomást se nagyon akarunk venni róla.

Valamikor régen, a pályám kezdetén, a „rossz” magatartásért a nem megfelelő szülői nevelést okoltuk, és ebben azért volt is valami. Mert bár a szocializmus idején a társadalom, a politika nagyon is direkt módon avatkozott bele a gyermekek nevelésébe – gondoljunk csak a nők „munkába állítására” vagy a büszke traktoros lányokra, ám mindezek ellenére a gyermeknevelés feltételei mindenki számára biztosítottak voltak. Volt egyfajta létbiztonság, voltak bölcsik, óvodák, iskolák, volt nagymama, nagypapa, akiket az akkori gyerekek még meghallgattak, akadt a buszon olyan bácsi vagy néni, ki rászólt a hangoskodó, rendetlenkedő gyermekre. Ma már ez nem így van, a gyermeknevelés szereplői egymásra mutogatnak, és a hibát a leggyakrabban abban a „büdös” kölyökben keresik, ki se tanulni se dolgozni nem akar.

De ki is a hibás valójában a következő sajnos nem ritka esetben? A gyerek, aki kipróbálja a kábítószert, vagy a díler, ki eladja neki? A szülő, akinek minderről fogalma nincs, vagy az iskola, mert nem világosította fel hatékonyan a csemetét? Nem tudom a választ, de egy biztos – legkevésbé a gyerek hibáztatható.

--

--

Linkek

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Juli | 2011. november 8.
Kedves Anarchista! Ez is demagógia, hiszen ebben a pillanatban éppen sok pedagógus nem kussol. Lehet, hogy teljesen eredménytelenül, de tiltakozik Budaörs, a Facebook-on több csoport. (Nem tudom, mennyire követte, de itt a honlapon is próbáltunk tudosítani róla.) A felelősség viszont valóban valamennyiünké. Talán még nem omlott össze minden, bár a helyzet enyhén szólva pocsék. Mit javasol? Menjünk valamennyien a Dunának, vagy próbáljunk tenni valamit? Esetleg mint igazi anarchisták robbantsunk is? Vagy van jobb ötlete?
anarchista | 2011. november 8.
Szerintem ez demagógia! A család, a gyerek, a pedagógus, mindenki hibás ebben az őrült országban. A felelősség a politikusoké, mert ezt tették, hibás döntésekkel verték szét a világhírű magyar oktatást. A felelősség az egész országé, mert hagyta. Mert lenéz bennünket. Mert a legutolsó segédmunkás is (egykor vattaember) jobban keres, mint egy pályakezdő pedagógus, de a 30 éve dolgozó tanár is kevesebbet, mint betanított munkásként dolgozó egykori tanítványa. A felelős a pedagógus réteg, mert kussol évtizedek óta és a nagy "értelmiségi" létében nem képes odacsapni az asztalra. Vegyük észre, hogy összeomlott a világ, így Magyarország is. Az oktatás is.
tanarbacsi | 2011. október 31.
Azt hiszem, hogy kinyomtatva, kötetbe fűzve lerakom a kollégák asztalára is!
Katka | 2011. október 28.
Vannak még ilyen Pedagógusok?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Ki kell vezetni az iskolákból az erőszakos cselekményeket
Az erőszakot az iskolából ki kell vezetni, az ezt célzó törvényjavaslatok egy része már az Országgyűlés előtt van – mondta Horváth László miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Nem tudnak eljutni az egyetemre az orvostanhallgatók, mégsem engedik nekik az online vizsgázást
Az internetes petícióban a külföldi diákok arra kérték az egyetem vezetőségét: amíg nem tudnak visszajönni Budapestre, tegyék lehetővé, hogy a vizsgaidőszak végéig továbbra is interneten...
(Forrás: eduline)
--
2020.05.31.
Horn Gábor: Minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről
A hagyományos napokon pedig, ahol eddig nem tették meg, a csoportmunkát kell alapvetéssé tenni. Egyértelmű, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legtöbbet, hiba lenne ezt gőgösen nem belá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek