OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. október 30.
» Hozzászólások (5)

„Szerintem a halált nem lehet megérteni, felfogni”

„Hát más a halál, mint a mély és tartós alvás?”
(Holbach)

A pedagógiának nincs mindenki számára használható eszköztára a halál közvetlen élményének a feldolgozására. Hogy hogyan lehet mégis megtenni ezt? A gyerekek érzelmi állapotát, érettségi szintjét, érintettségét szem előtt tartva empátiával, tapintattal és hitelesen. Mint annyi másra, erre sincsenek kész receptek, rengeteg múlik az adott nevelő lelkierején, mentálhigiénés állapotán, önreflexióján. Az sem baj, ha látszik rajta: őt is megviselik a történtek.

Következzék néhány továbbgondolásra érdemes konkrét példa!

Gyászmunka az osztályban

Ötödikesek voltunk, amikor egyik kis osztálytársnőnk gombamérgezésben meghalt. Rendkívül kedves, mosolygós kislány volt gyönyörű, a derekát verdeső aranyszőke copfokkal. Nagyon szerettük. A halálhírét nem is fogtuk fel igazán. A magyartanárnőnk, akit tiszteltünk, de akitől szigora miatt kicsit tartottunk is, olyan őszinte fájdalommal az arcán lépett be a terembe, hogy meglepődtünk. Könnyes szemmel mondta, hogy a közös fogalmazást (akkor még létezett fogalmazás óra is) ezúttal Bari Marika haláláról írjuk meg. Mondatról mondatra haladva kerekedett ki a történet. Egyetlen részére szó szerint emlékszem: „Legyöngült kis szíve nem bírta ki a gyomormosást, belehalt”. Utólag visszagondolva a történetre: igazi gyászmunkát végzett velünk a tanárnőnk, közös élménnyé nemesítette a szörnyű eseményt.

---

Néhány évvel ezelőtt szintén egy ötödik osztályban történt, hogy az egyik kisfiú tartósan beteg lett, sokat hiányzott, majd kórházba került. Az osztálytársai, barátai nem látogathatták meg, de valamennyien tudták: nagy a baj. Sajnos a kezelés nem használt, és a gyerek meghalt. Az osztály reagálása nagyon tanulságos volt. Sajnálták ugyan, sokan el is sírták magukat, de mivel már egy fél éve nem volt közöttük, nem tartozott a napi életükhöz, nem érezték igazán a hiányát. Sokat dilemmáztunk, hogyan búcsúzzunk el tőle. Végül azt hiszem a gyerekek életkorához alkalmazkodva jól döntöttünk: egy rendhagyó osztályfőnöki órát tartottunk. A kisfiú képét kitettük az asztalra, gyertyát is gyújtottunk. Először a gyermekvédelmi felelősünk beszélgetett a gyerekekkel a halálról, az elmúlásról és az emlékezésről. Ezután a felnőttek szóltak néhány szót, majd a gyerekek meséltek néhány közös emlékről, majd a helyzethez illő zenét hallgattunk. Én kezdetben idegenkedtem ettől a szertartásos megoldástól, de rájöttem: nem volt igazam. Szükség van a veszteség tudatosítását és egyben megkönnyítését is segítő rituáléra.1

---

`99-ben, amikor a nyár utolsó napjaiban meghalt az egyik diákom. Osztályfőnök helyettes és magyartanár voltam náluk, humán tagozatosok is voltak, így nagyon közel kerültünk egymáshoz. A fiú repülőbalesetben halt meg, villám csapott a kisrepülőbe, amit sporttársával a hangárba igyekeztek betolni. Az osztály engem kért meg, és ebben a szülők is megerősítettek, hogy emlékezzem meg róla. Az osztálytársak próbáltak valami megemlékezést összeállítani, de nem sikerült. Szerintem nem a produktum volt számukra fontos, hanem hogy közben a társukról beszéljenek, vele foglalkozzanak. Végül én mondtam el Kosztolányi: Halotti beszéd című versét. A temetésre, pontosabban a hamvak szétszórására a baleset helyszínén a budakeszi reptéren került sor. A szülők, főleg az anyuka később is többször bejött a suliba, ott volt az osztály szalagavatóján is, és megajándékozta fia osztálytársait. A fiú helye a tanév végéig üresen maradt.2

Osztályfőnöki óra a halálról és az életről

Majdnem két évtizede már, hogy egy fővárosi középiskolában öngyilkosságot követett el egy diáklány. Az osztálytársakat nagyon megviselte a tragédia, pedagógusaik azonban kerülték a témát, s jelezték, hogy nem érzik magukat felelősnek a diáklány haláláért. Az osztályfőnök K. András azonban érezve a rejtett feszültséget szükségét érezte annak, hogy egy osztályfőnöki órán felvesse a témát. Következzék néhány tanulságos részlet3 a beszélgetésből.

K. András: Hosszú töprengés, jó néhány álmatlanul eltöltött éjszaka után határoztam el, hogy megpróbálok beszélgetni veletek arról, amit nagyon nehéz kimondanom, a halálról. Amint emlékeztek rá, amikor Virág elment közülünk, mi, akik közelről ismertük őt, szerettük volna itt az iskolában is meggyászolni halálát. A tanári karból is, de a diáktársaitok közül is sokan úgy vélték, hogy ez nem idevaló, az iskola alapvetően egy élettel teli, úgymond derűs munkahely, ahol nincs helye a halálnak. A tragédia jó néhányunkat megviselt, de voltak, akiket főleg Virág legjobb barátait, annyira megrendített, hogy napokig, hetekig szavuk sem volt hallható, fizikailag rosszul voltak, szüleik és én is komolyan aggódtunk értük. (...)

Dóra: Szerintem a halált nem lehet megérteni, felfogni. Aki az értelmével szemléli a világot, az abba soha nem tud belenyugodni, hogy akár ő vagy akár valaki, akit szeret–szülő, gyerek, testvér, barát -, akárki, aki van, aztán egy ponton túl nincs, csak az emlékekben, a fényképeken vagy a videón. Ezt nem lehet megérteni! Szerintem azért jó a transzcendens szemléletmód, mert ezáltal a nemlétezés, a halál másként jelenik meg az emberek előtt. Én szeretnék hinni abban, hogy az általam szeretett, de meghalt emberek továbbra is vannak, s hogy egyszer én is találkozom velük.

Péter: Szerintem biológiailag belénk van programozva az önzés, különben nem tudnánk életben maradni, a biológiai értelemben vett versengésben alul maradnánk. Ebből következik, hogy a halállal, amennyire csak lehet, nem akarunk foglalkozni, legalábbis most nem, amikor buzog bennünk az életerő, tele vagyunk tervekkel. Nálunk a családban volt most egy szomorú haláleset, a nagybátyám 45 évesen infarktusban meghalt. Az unokatestvérem elsőéves orvostanhallgató, ő a fia az elhunytnak, a temetés előtti napon nyugodtan elment vizsgázni, mert azt mondta, hogy ha élne a papája, akkor örülne ennek a kemény, fegyelmezett magatartásnak.

Olga: Az, hogy jól kizokogjuk magunkat, hogy a haláleset után sokszor beszélünk arról, aki elment, azzal a hiányának az elfogadását könnyítjük meg. Én egyáltalán nem adok a Dórának igazat, hogy a halált senki nem tudja felfogni. Ez ennek a túlcivilizált világnak az eredménye. A természeti népek ma is együtt élnek a halál közelségével, az életük része, hogy vannak, akik elhalnak, el kell tőlük búcsúzni, virrasztani kell a ravataluknál, temetési szertartások vannak, akiket nem ilyen fizetett gyászhuszárok, hanem maga a közösség tagjai csinálnak meg. Nem idegenként, hanem teljes átéléssel vannak jelen ezekben a dolgokban az emberek. Ezt ők élik meg, s közben rákényszerülnek, hogy az életükről, a saját „porszem” voltukról gondolkodjanak. (...) A sírás, a fájdalom kibőgése, kiüvöltése megnyugváshoz – és nem a felejtéshez – vezet. Az a baj, hogy ez a túlhajszolt, rohanó, mindig feladatokra kihegyezett élet éppen ezt a fajta elmélyedést nem engedi meg, s ettől ürülnek ki az emberek.

Beszélgetés kamaszokkal az élet tiszteletéről4

2005. április 12-én részt vettem egy 11. évfolyamos osztály etikaóráján. Mint a tanáruktól előzetesen már tudtam, az emberi élet tiszteletének témakörén belül az eutanázia volt a fő téma. Magam etika, ember és társadalomismeret szakos hallgató vagyok. Hiszem és vallom, hogy az emberről, a mindennapi, hétköznapi, esendő lényről gondolkodni, önmagunkat, saját egónkat feltérképezni egyfajta életstratégia.

Mikor a srácok többsége megérkezett, megkérdeztem tőlük, mit szólnának hozzá, ha nemcsak egymás hátát látnák, no meg engem, magukkal szemben, hanem egymást, hisz egymásra kellene figyelniük. Tetszett nekik az ötlet, pillanatok alatt átrendeztük a termet.

(...) Meséltem nekik a családomról, a nagypapámról, aki pár éve halt meg, és arról, hogy az évek múlásával mik azok a dolgok, amelyekről máshogy gondolkodom, vagy amelyekre keresem a választ. Figyeltek, kérdeztek(...)

Ákos egy festett hajú, lógó nadrágos kamasz karbafont kézzel, keresztezett lábakkal ült mellettem, néha beszúrt egy-egy meglehetősen szkeptikus kérdést. (...)Elmondta, hogy az osztálytársaival elment színházba, megnézték a Rómeó és Júliát, meg persze olvasta is, és az egészből a gyilkosság-öngyilkosság kérdése számára a legérdekesebb. A fiú mondataiból kitűnt, hogy azon szerencsés kevesek egyike, akik családjukban, környezetükben nem találkoztak még a halállal. Volt egy mondata, ami mélyen szíven ütött: „ha valaki öreg, és meghal, az tök normális...”. (...)

Az egyik lány elmondta, hogy a kutyája nagyon öreg volt, beteg, és a szülei elaltattatták. Ő azt mondta, ez is eutanázia. Nagy vita kerekedett. (...)Volt, aki tiltakozott az állat elaltatása ellen, volt, aki érvelt, hogy a nagyon beteg emberekkel szemben is ez lenne a jó megoldás...

A beszélgetés elején passzivitást mutató fiú – Gábor – ekkor szólt hozzá a témához érdemben, először. Elmondta, hogy a kistestvére leukémiás, sokat van kórházban. A kezelések nagyon megviselik, az egész család élete megváltozott. Azt mondta, hogy ha valaki az ő testvérét el akarná altatni, hogy ne szenvedjen tovább, meggyűlölné. Nehéz pillanat volt. Az idő szorított bennünket, de tudtam, addig nem szabad befejeznem ezt a foglalkozást, míg ezt a kérdést s az itt felmerült traumát nem oldom fel. Arra kértem a gyerekeket, hogy mindenki vegyen elő egy papírt, és írjon rá egy gondolatot. Valamit, amit Gábornak szeretne mondani. Valami olyat, amire szüksége lenne, ha ő maga lenne ilyen helyzetben.

Természetesen nem láttam, hogy mi került ezekre a lapokra, hisz mindet odaadtam Gábornak.

Megilletődötten, csendesen mentek el a gyerekek...

Összeállította: Szekszárdi Júlia

1Török Ildikó közlése alapján.

2Gyulai Zsuzsa közlése alapján.

3A beszélgetés az Új Pedagógiai Szemle 1993/2. számában jelent meg Osztályfőnöki óra a halálról és az életről címmel Schüttler Tamás szerkesztésében. A teljes beszélgetés megtalálható az osztályfőnök.hu honlapon

4Részletek Vörös Éva: Beszélgetés kamaszokkal az életről és a halálról című írásából.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Dotty | 2011. december 19.
Kedves Mindenki!
Tudtok-e arról a rendkívüli lehetőségről, amit a Sapientián -Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola - a Családpedagógiai Intézet nyújt? Előadásokat, foglalkozásokat tartanak pl.: ilyen témakörről is mint a halál, az ezzel járó veszteség és annak feldolgozása. Nekem személyesen Hortobágyiné dr Nagy Ágnest és Kovács Évát van szerencsém ismerni. Hatékony munkájuk igénybevételét tiszta szívvel merem ajánlani.
Juli | 2011. november 3.
Kedves Csilla! Egy ilyen témáról, ami ráadásul személyesen érint egy osztálybeli gyereket nyilván nem tartanék osztályfőnöki órát. A probléma kezelése egészen más megközelítést kíván és szükség esetén más szakembert is igényel. A leírt példák nem receptek, ilyenek nem is léteznek. A drámapedagógia eszköztára is véges, nem alkalmazható minden emberi tragédiára. Extrém példák pedig mindenütt akadnak, s vagy tudunk ezekkel szakemberként (pedagógusként, pszichológusként, családgondozóként) esetleg empatikus, tapintatos, segítőkész laikusként kezdeni valamit, ha nem is megoldani, de legalábbis elviselhetővé tenni az érintettek számára, az rajtunk is múlhat. De nyilván vannak olyan esetek, amikor tehetetleneknek bizonyulunk, és ez a tudat nagyon nyomasztó lehet.
csilla | 2011. november 2.
Bonyolítsuk meg az élet szerint egy kicsit ezt az alaphelyzetet: mind a két felnőtt ember második házasságáról beszélünk, kis településen, erős megítélés mellett: gyerek nem születik e kapcsolatból évekig, majd mindenki számára nyilván valóan megfogan a magzat. amikor megszületik egy a biztos: az anya személye. A két embert, ami összeköti a szerelem, az összetartozás, de a férfi és a nő is tudja, hogy a gyermek nem a férfi magzata. a nő, az anya, a szerelem tárgya meghal és marad az apasági nyilatkozatban, mély szerelem és elfogadás által valakitől, meghatározott személytől fogantatott gyermek. A férfi tudja,hogy nem ő az apa, de mindent megad a gyermeknek a veszteség és a gyász idején és azon túl is, elkényezteti,eldönti, hogy sajátjaként neveli fel,szembekerül vérszerinti fia szembenállásával: örökség, anyám megsértése, közvélemény: nem hasonlítanak. élnek apa és fia a kamaszkorig, a gyermek okos, apa szeme-fénye, elkényezteti, ügyesebb, mint a vér szerinti gyermek és azt hiszi gondviselőként, hogy csak az ő érdeme. De rá kell döbbennie, hogy nem, csak illúzió volt, maga önigazolásaként és nem szeretetként kezelte a gyermeket. Na de kistelepülésen van olyan ember, aki felhomályosítja fiatalkorúvá vált gyermeket: tudod te ki az apád, na nem ő akivel élsz: értékválság, kamaszkor, identitáskeresés, és sok más változó bekapcsolása a mai média által közvetített valóságba. tényleg ennyire egyszerű lenne Juli? Nálam adódnak extrém példák, amik sok más dimenziók mentén meghatározzák egy kistelepülés diákéletét és pedagógus életkörülményeit is! Örülnék, ha egy felkészült pedagógus, felkészült környezettanulmánnyal, felkészült gyermekjólétissel ezt feltérképezi és felkészült pedagógus tart erről didaktikailag teljesen helyes osztályfőnöki órát. Szerintem ez, amit írtatok nagyon jó példa, de nem működik így, ott ahol én élek. az élet nagyon sok dimenziós!
az élet a legbonyolultabb, többismeretlenes egyenleteket hozza létre. = érdekes: a vége mindig az ember. Ő az, aki az ismeretlen az n-diken változót hozza. Hogy mi az értelmezési tartománya? és mi az értékkészlete? talán ax karcsit kellene megkérdezni, hogy végzett-e ilyen irányú matematikai megfigyeléseket drámapedagógiai óráin az osztályában? vagy valakiken még, akiket ez érdekelt?
Juli | 2011. november 1.
Kedves Csilla! Arra gondolsz, hogy a gyerekek reakciója nem ilyen békés, és nem lehet csoportos beszélgetés, bizonyos rituálék segítségével kezelni a helyzetet? Jó lenne, ha írnál legalább egy konkrét példát, mert általában nem tudok választ adni a kérdésedre.
csilla | 2011. október 31.
És mi van akkor, ha az élmények, érzelmek nem pozitívak?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.06.02.
Belépés csak maszkban: fura időszak kezdődik kedden az iskolákban
Keddtől kinyitnak az iskolák: ügyeletet, illetve szükség esetén felzárkóztató órákat kell tartani. Tanárokkal és szülőkkel beszélve úgy tűnik, nagy tömeg nem lesz a tantermekben. A...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.31.
L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba...
Az okostelefon ma egyfajta státuszszimbólum, a jólétet jelző dolog. Mindenki megveszi, szeretné birtokolni, még akkor is, ha csak a legegyszerűbb funkcióit tudja használni. Így a telefonál...
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)
--
2020.05.31.
Nemzetstratégiai unalom: a magyar érettségi hülyének nézte a diákokat
Természetesen nagy öröm, ha mindenki, vagy legalábbis minél többen le tudják tenni az érettségit. És minden országnak, Magyarországnak is szüksége van értelmiségiekre, de amilyen irányba...
(Forrás: válasz online)
--
2020.05.31.
Azért közoktatás, mert mindenkit megillet
Magyarország március közepén nem a digitális közoktatásra állt át. Egy tanári webkamera meg az osztály valamekkora részét mutató kis képek a pedagógus laptopján ugyanúgy frontális oktat...
(Forrás: mérce)
--
2020.05.31.
Gyarmathy Éva: ez a szörnyszülött se nem távoktatás, se nem digitális
A pedagógusok igen nagy része rugalmasan tudott alkalmazkodni a hirtelen változáshoz, miközben az oktatásirányítás régi, „a tananyagot leadni/számonkérni” elvárásával nem segített....
(Forrás: infostart)
--
2020.05.31.
Már munkába is állnak az iskolaőrök Nem csak prevenciós foglalkozásokat, védelmet is várnak a hatóságtól az intézmények
Több, mint kétezer rendőr működik közre az iskolák életében a mostani tanévben, akik főleg baleset- és bűnmegelőzési tanácsokkal látják el a diákokat, a jövőben ugyanakkor a taná...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Ki kell vezetni az iskolákból az erőszakos cselekményeket
Az erőszakot az iskolából ki kell vezetni, az ezt célzó törvényjavaslatok egy része már az Országgyűlés előtt van – mondta Horváth László miniszterelnöki megbízott az M1 aktuális...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.31.
Nem tudnak eljutni az egyetemre az orvostanhallgatók, mégsem engedik nekik az online vizsgázást
Az internetes petícióban a külföldi diákok arra kérték az egyetem vezetőségét: amíg nem tudnak visszajönni Budapestre, tegyék lehetővé, hogy a vizsgaidőszak végéig továbbra is interneten...
(Forrás: eduline)
--
2020.05.31.
Horn Gábor: Minden iskolás megtanult valamit a függetlenségről
A hagyományos napokon pedig, ahol eddig nem tették meg, a csoportmunkát kell alapvetéssé tenni. Egyértelmű, hogy a gyerekek egymástól tanulnak a legtöbbet, hiba lenne ezt gőgösen nem belá...
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Olga! Ez olyan bonyolult munkajogi kérdés, hogy nem tudunk rá biztonságos választ adni. Javasoljuk, hogy keresse fel az
Oktatási Hivatal jogsegélyszolgálatát , ahonnan biztosan szakszerű választ kap.

Amennyiben tagja a PDSZ-nek, onnan is kaphat segítséget: http://www.pdsz.hu/cikk/36305

--
  Koszta Olga

Kedves OFOE!
A nők 40 éves kedvezményes nyugdíjba vonulásával kapcsolatban adódott problémám:
a Nyugdíjfolyósítótól már évekkel ezelőtt lekértem a pontos adatokat, amit azóta kötelezően kiegészítettek. Ennek alapján idén 2020.október 28-án meg lesz a kellő negyven évem, amivel jogosult leszek a kedvezményes nyugdíjra.Jár számomra 5 hónap felmentési idő és úgy beszéltük meg a munkaadómmal, hogy közös megegyezéssel kérem munkaviszonyom megszüntetését október 31-től.
Ennek alapján a felmentési idő június 1-től lép életbe.
Viszont mivel a szakoktatásban dolgozom,július 1-től1-től megszüntetik a közalkalmazotti jogviszony és átsorolnak a Munkatörvénykönyv hatálya alá.
Még nem írtam alá az új munkaszerződést.
Kérdéseim:
- Írjam-e alá az új szerződést?
- vonjam-e vissza a munkaviszonyom megszüntetésére vonatkozó kérelmemet?
- egyáltalán mit tegyek, mi lenne számomra a legkedvezőbb megoldás?
Nyugdíjba is szeretnék menni, viszont ha most felmondanak nekem, akkor nem lesz meg a 40 évem.
Tisztelettel: Koszta Olga

--
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek