OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. október 30.
» Hozzászólások (5)

„Szerintem a halált nem lehet megérteni, felfogni”

„Hát más a halál, mint a mély és tartós alvás?”
(Holbach)

A pedagógiának nincs mindenki számára használható eszköztára a halál közvetlen élményének a feldolgozására. Hogy hogyan lehet mégis megtenni ezt? A gyerekek érzelmi állapotát, érettségi szintjét, érintettségét szem előtt tartva empátiával, tapintattal és hitelesen. Mint annyi másra, erre sincsenek kész receptek, rengeteg múlik az adott nevelő lelkierején, mentálhigiénés állapotán, önreflexióján. Az sem baj, ha látszik rajta: őt is megviselik a történtek.

Következzék néhány továbbgondolásra érdemes konkrét példa!

Gyászmunka az osztályban

Ötödikesek voltunk, amikor egyik kis osztálytársnőnk gombamérgezésben meghalt. Rendkívül kedves, mosolygós kislány volt gyönyörű, a derekát verdeső aranyszőke copfokkal. Nagyon szerettük. A halálhírét nem is fogtuk fel igazán. A magyartanárnőnk, akit tiszteltünk, de akitől szigora miatt kicsit tartottunk is, olyan őszinte fájdalommal az arcán lépett be a terembe, hogy meglepődtünk. Könnyes szemmel mondta, hogy a közös fogalmazást (akkor még létezett fogalmazás óra is) ezúttal Bari Marika haláláról írjuk meg. Mondatról mondatra haladva kerekedett ki a történet. Egyetlen részére szó szerint emlékszem: „Legyöngült kis szíve nem bírta ki a gyomormosást, belehalt”. Utólag visszagondolva a történetre: igazi gyászmunkát végzett velünk a tanárnőnk, közös élménnyé nemesítette a szörnyű eseményt.

---

Néhány évvel ezelőtt szintén egy ötödik osztályban történt, hogy az egyik kisfiú tartósan beteg lett, sokat hiányzott, majd kórházba került. Az osztálytársai, barátai nem látogathatták meg, de valamennyien tudták: nagy a baj. Sajnos a kezelés nem használt, és a gyerek meghalt. Az osztály reagálása nagyon tanulságos volt. Sajnálták ugyan, sokan el is sírták magukat, de mivel már egy fél éve nem volt közöttük, nem tartozott a napi életükhöz, nem érezték igazán a hiányát. Sokat dilemmáztunk, hogyan búcsúzzunk el tőle. Végül azt hiszem a gyerekek életkorához alkalmazkodva jól döntöttünk: egy rendhagyó osztályfőnöki órát tartottunk. A kisfiú képét kitettük az asztalra, gyertyát is gyújtottunk. Először a gyermekvédelmi felelősünk beszélgetett a gyerekekkel a halálról, az elmúlásról és az emlékezésről. Ezután a felnőttek szóltak néhány szót, majd a gyerekek meséltek néhány közös emlékről, majd a helyzethez illő zenét hallgattunk. Én kezdetben idegenkedtem ettől a szertartásos megoldástól, de rájöttem: nem volt igazam. Szükség van a veszteség tudatosítását és egyben megkönnyítését is segítő rituáléra.1

---

`99-ben, amikor a nyár utolsó napjaiban meghalt az egyik diákom. Osztályfőnök helyettes és magyartanár voltam náluk, humán tagozatosok is voltak, így nagyon közel kerültünk egymáshoz. A fiú repülőbalesetben halt meg, villám csapott a kisrepülőbe, amit sporttársával a hangárba igyekeztek betolni. Az osztály engem kért meg, és ebben a szülők is megerősítettek, hogy emlékezzem meg róla. Az osztálytársak próbáltak valami megemlékezést összeállítani, de nem sikerült. Szerintem nem a produktum volt számukra fontos, hanem hogy közben a társukról beszéljenek, vele foglalkozzanak. Végül én mondtam el Kosztolányi: Halotti beszéd című versét. A temetésre, pontosabban a hamvak szétszórására a baleset helyszínén a budakeszi reptéren került sor. A szülők, főleg az anyuka később is többször bejött a suliba, ott volt az osztály szalagavatóján is, és megajándékozta fia osztálytársait. A fiú helye a tanév végéig üresen maradt.2

Osztályfőnöki óra a halálról és az életről

Majdnem két évtizede már, hogy egy fővárosi középiskolában öngyilkosságot követett el egy diáklány. Az osztálytársakat nagyon megviselte a tragédia, pedagógusaik azonban kerülték a témát, s jelezték, hogy nem érzik magukat felelősnek a diáklány haláláért. Az osztályfőnök K. András azonban érezve a rejtett feszültséget szükségét érezte annak, hogy egy osztályfőnöki órán felvesse a témát. Következzék néhány tanulságos részlet3 a beszélgetésből.

K. András: Hosszú töprengés, jó néhány álmatlanul eltöltött éjszaka után határoztam el, hogy megpróbálok beszélgetni veletek arról, amit nagyon nehéz kimondanom, a halálról. Amint emlékeztek rá, amikor Virág elment közülünk, mi, akik közelről ismertük őt, szerettük volna itt az iskolában is meggyászolni halálát. A tanári karból is, de a diáktársaitok közül is sokan úgy vélték, hogy ez nem idevaló, az iskola alapvetően egy élettel teli, úgymond derűs munkahely, ahol nincs helye a halálnak. A tragédia jó néhányunkat megviselt, de voltak, akiket főleg Virág legjobb barátait, annyira megrendített, hogy napokig, hetekig szavuk sem volt hallható, fizikailag rosszul voltak, szüleik és én is komolyan aggódtunk értük. (...)

Dóra: Szerintem a halált nem lehet megérteni, felfogni. Aki az értelmével szemléli a világot, az abba soha nem tud belenyugodni, hogy akár ő vagy akár valaki, akit szeret–szülő, gyerek, testvér, barát -, akárki, aki van, aztán egy ponton túl nincs, csak az emlékekben, a fényképeken vagy a videón. Ezt nem lehet megérteni! Szerintem azért jó a transzcendens szemléletmód, mert ezáltal a nemlétezés, a halál másként jelenik meg az emberek előtt. Én szeretnék hinni abban, hogy az általam szeretett, de meghalt emberek továbbra is vannak, s hogy egyszer én is találkozom velük.

Péter: Szerintem biológiailag belénk van programozva az önzés, különben nem tudnánk életben maradni, a biológiai értelemben vett versengésben alul maradnánk. Ebből következik, hogy a halállal, amennyire csak lehet, nem akarunk foglalkozni, legalábbis most nem, amikor buzog bennünk az életerő, tele vagyunk tervekkel. Nálunk a családban volt most egy szomorú haláleset, a nagybátyám 45 évesen infarktusban meghalt. Az unokatestvérem elsőéves orvostanhallgató, ő a fia az elhunytnak, a temetés előtti napon nyugodtan elment vizsgázni, mert azt mondta, hogy ha élne a papája, akkor örülne ennek a kemény, fegyelmezett magatartásnak.

Olga: Az, hogy jól kizokogjuk magunkat, hogy a haláleset után sokszor beszélünk arról, aki elment, azzal a hiányának az elfogadását könnyítjük meg. Én egyáltalán nem adok a Dórának igazat, hogy a halált senki nem tudja felfogni. Ez ennek a túlcivilizált világnak az eredménye. A természeti népek ma is együtt élnek a halál közelségével, az életük része, hogy vannak, akik elhalnak, el kell tőlük búcsúzni, virrasztani kell a ravataluknál, temetési szertartások vannak, akiket nem ilyen fizetett gyászhuszárok, hanem maga a közösség tagjai csinálnak meg. Nem idegenként, hanem teljes átéléssel vannak jelen ezekben a dolgokban az emberek. Ezt ők élik meg, s közben rákényszerülnek, hogy az életükről, a saját „porszem” voltukról gondolkodjanak. (...) A sírás, a fájdalom kibőgése, kiüvöltése megnyugváshoz – és nem a felejtéshez – vezet. Az a baj, hogy ez a túlhajszolt, rohanó, mindig feladatokra kihegyezett élet éppen ezt a fajta elmélyedést nem engedi meg, s ettől ürülnek ki az emberek.

Beszélgetés kamaszokkal az élet tiszteletéről4

2005. április 12-én részt vettem egy 11. évfolyamos osztály etikaóráján. Mint a tanáruktól előzetesen már tudtam, az emberi élet tiszteletének témakörén belül az eutanázia volt a fő téma. Magam etika, ember és társadalomismeret szakos hallgató vagyok. Hiszem és vallom, hogy az emberről, a mindennapi, hétköznapi, esendő lényről gondolkodni, önmagunkat, saját egónkat feltérképezni egyfajta életstratégia.

Mikor a srácok többsége megérkezett, megkérdeztem tőlük, mit szólnának hozzá, ha nemcsak egymás hátát látnák, no meg engem, magukkal szemben, hanem egymást, hisz egymásra kellene figyelniük. Tetszett nekik az ötlet, pillanatok alatt átrendeztük a termet.

(...) Meséltem nekik a családomról, a nagypapámról, aki pár éve halt meg, és arról, hogy az évek múlásával mik azok a dolgok, amelyekről máshogy gondolkodom, vagy amelyekre keresem a választ. Figyeltek, kérdeztek(...)

Ákos egy festett hajú, lógó nadrágos kamasz karbafont kézzel, keresztezett lábakkal ült mellettem, néha beszúrt egy-egy meglehetősen szkeptikus kérdést. (...)Elmondta, hogy az osztálytársaival elment színházba, megnézték a Rómeó és Júliát, meg persze olvasta is, és az egészből a gyilkosság-öngyilkosság kérdése számára a legérdekesebb. A fiú mondataiból kitűnt, hogy azon szerencsés kevesek egyike, akik családjukban, környezetükben nem találkoztak még a halállal. Volt egy mondata, ami mélyen szíven ütött: „ha valaki öreg, és meghal, az tök normális...”. (...)

Az egyik lány elmondta, hogy a kutyája nagyon öreg volt, beteg, és a szülei elaltattatták. Ő azt mondta, ez is eutanázia. Nagy vita kerekedett. (...)Volt, aki tiltakozott az állat elaltatása ellen, volt, aki érvelt, hogy a nagyon beteg emberekkel szemben is ez lenne a jó megoldás...

A beszélgetés elején passzivitást mutató fiú – Gábor – ekkor szólt hozzá a témához érdemben, először. Elmondta, hogy a kistestvére leukémiás, sokat van kórházban. A kezelések nagyon megviselik, az egész család élete megváltozott. Azt mondta, hogy ha valaki az ő testvérét el akarná altatni, hogy ne szenvedjen tovább, meggyűlölné. Nehéz pillanat volt. Az idő szorított bennünket, de tudtam, addig nem szabad befejeznem ezt a foglalkozást, míg ezt a kérdést s az itt felmerült traumát nem oldom fel. Arra kértem a gyerekeket, hogy mindenki vegyen elő egy papírt, és írjon rá egy gondolatot. Valamit, amit Gábornak szeretne mondani. Valami olyat, amire szüksége lenne, ha ő maga lenne ilyen helyzetben.

Természetesen nem láttam, hogy mi került ezekre a lapokra, hisz mindet odaadtam Gábornak.

Megilletődötten, csendesen mentek el a gyerekek...

Összeállította: Szekszárdi Júlia

1Török Ildikó közlése alapján.

2Gyulai Zsuzsa közlése alapján.

3A beszélgetés az Új Pedagógiai Szemle 1993/2. számában jelent meg Osztályfőnöki óra a halálról és az életről címmel Schüttler Tamás szerkesztésében. A teljes beszélgetés megtalálható az osztályfőnök.hu honlapon

4Részletek Vörös Éva: Beszélgetés kamaszokkal az életről és a halálról című írásából.

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

Hozzászólások

Dotty | 2011. december 19.
Kedves Mindenki!
Tudtok-e arról a rendkívüli lehetőségről, amit a Sapientián -Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola - a Családpedagógiai Intézet nyújt? Előadásokat, foglalkozásokat tartanak pl.: ilyen témakörről is mint a halál, az ezzel járó veszteség és annak feldolgozása. Nekem személyesen Hortobágyiné dr Nagy Ágnest és Kovács Évát van szerencsém ismerni. Hatékony munkájuk igénybevételét tiszta szívvel merem ajánlani.
Juli | 2011. november 3.
Kedves Csilla! Egy ilyen témáról, ami ráadásul személyesen érint egy osztálybeli gyereket nyilván nem tartanék osztályfőnöki órát. A probléma kezelése egészen más megközelítést kíván és szükség esetén más szakembert is igényel. A leírt példák nem receptek, ilyenek nem is léteznek. A drámapedagógia eszköztára is véges, nem alkalmazható minden emberi tragédiára. Extrém példák pedig mindenütt akadnak, s vagy tudunk ezekkel szakemberként (pedagógusként, pszichológusként, családgondozóként) esetleg empatikus, tapintatos, segítőkész laikusként kezdeni valamit, ha nem is megoldani, de legalábbis elviselhetővé tenni az érintettek számára, az rajtunk is múlhat. De nyilván vannak olyan esetek, amikor tehetetleneknek bizonyulunk, és ez a tudat nagyon nyomasztó lehet.
csilla | 2011. november 2.
Bonyolítsuk meg az élet szerint egy kicsit ezt az alaphelyzetet: mind a két felnőtt ember második házasságáról beszélünk, kis településen, erős megítélés mellett: gyerek nem születik e kapcsolatból évekig, majd mindenki számára nyilván valóan megfogan a magzat. amikor megszületik egy a biztos: az anya személye. A két embert, ami összeköti a szerelem, az összetartozás, de a férfi és a nő is tudja, hogy a gyermek nem a férfi magzata. a nő, az anya, a szerelem tárgya meghal és marad az apasági nyilatkozatban, mély szerelem és elfogadás által valakitől, meghatározott személytől fogantatott gyermek. A férfi tudja,hogy nem ő az apa, de mindent megad a gyermeknek a veszteség és a gyász idején és azon túl is, elkényezteti,eldönti, hogy sajátjaként neveli fel,szembekerül vérszerinti fia szembenállásával: örökség, anyám megsértése, közvélemény: nem hasonlítanak. élnek apa és fia a kamaszkorig, a gyermek okos, apa szeme-fénye, elkényezteti, ügyesebb, mint a vér szerinti gyermek és azt hiszi gondviselőként, hogy csak az ő érdeme. De rá kell döbbennie, hogy nem, csak illúzió volt, maga önigazolásaként és nem szeretetként kezelte a gyermeket. Na de kistelepülésen van olyan ember, aki felhomályosítja fiatalkorúvá vált gyermeket: tudod te ki az apád, na nem ő akivel élsz: értékválság, kamaszkor, identitáskeresés, és sok más változó bekapcsolása a mai média által közvetített valóságba. tényleg ennyire egyszerű lenne Juli? Nálam adódnak extrém példák, amik sok más dimenziók mentén meghatározzák egy kistelepülés diákéletét és pedagógus életkörülményeit is! Örülnék, ha egy felkészült pedagógus, felkészült környezettanulmánnyal, felkészült gyermekjólétissel ezt feltérképezi és felkészült pedagógus tart erről didaktikailag teljesen helyes osztályfőnöki órát. Szerintem ez, amit írtatok nagyon jó példa, de nem működik így, ott ahol én élek. az élet nagyon sok dimenziós!
az élet a legbonyolultabb, többismeretlenes egyenleteket hozza létre. = érdekes: a vége mindig az ember. Ő az, aki az ismeretlen az n-diken változót hozza. Hogy mi az értelmezési tartománya? és mi az értékkészlete? talán ax karcsit kellene megkérdezni, hogy végzett-e ilyen irányú matematikai megfigyeléseket drámapedagógiai óráin az osztályában? vagy valakiken még, akiket ez érdekelt?
Juli | 2011. november 1.
Kedves Csilla! Arra gondolsz, hogy a gyerekek reakciója nem ilyen békés, és nem lehet csoportos beszélgetés, bizonyos rituálék segítségével kezelni a helyzetet? Jó lenne, ha írnál legalább egy konkrét példát, mert általában nem tudok választ adni a kérdésedre.
csilla | 2011. október 31.
És mi van akkor, ha az élmények, érzelmek nem pozitívak?
 Sajtófigyelő    Összes hír »
2019.12.05.
A PSZ felmérése a pedagógusok munkaterheléséről
A Pedagógusok Szakszervezete felmérést készített a tanárok munkaterheléséről. Utoljára 2008-ban a TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. végzett kutatást a témá...
(Forrás: ckpinfo)
--
2019.12.05.
Rossz jegy miatt késelhette meg tanárnőjét a győri középiskola jó tanuló diákja
az elkövető egy nagyon jó tanuló tizedikes fiú, aki most hármast kapott a dolgozatára, ezért támadt késsel a tanárára. Ezt az Indexnek is többen megerősítették, hozzáfűzve, hogy a k...
(Forrás: 168 óra)
--
2019.12.05.
Életem legrosszabb napja volt, amikor rehabra vittem a gyerekemet
A ráckeresztúri rehabon külön csoportfoglalkozásokat tartanak a szülőknek, hogy tisztában legyenek, mivel jár a függőség. Sokszor ugyanis elbagatelizálják a problémát, vagy pont, hogy...
(Forrás: abcug.hu)
--
2019.12.05.
Iskolaérettség: két hét haladékot kaphatnak a szülők
Elsősorban a gyermek után járó anyagi támogatások elvételével büntethetik azokat a szülőket, akik akkor sem viszik iskolába hatéves gyermeküket, ha az OH nem hagyta jóvá halasztási ké...
(Forrás: Népszava)
--
2019.12.05.
Nem feltétlenül sok tanulás és sok pénz kell a jó iskolai eredményekhez
A sok pénz mellett, ha nincs korszerű, hatékony oktatási rendszer, akkor nem lesz látványos eredménye a ráfordításoknak. Magyarország jóval az OECD-átlag alatt finanszírozza az oktatást...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.12.04.
Újra kiállította a bizonyítványt a magyar iskolákról a PISA-teszt
Kína mindent visz, a magyar diákok eredménye kicsit javult, de így is gyenge nemzetközi összehasonlításban: kijöttek a legfrissebb PISA-eredmények, beárazva az egyes országok oktatási rendszereit...
(Forrás: index)
--
2019.12.04.
A PSZ felmérése a pedagógusok munkaterheléséről
Utoljára 2008-ban a TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. végzett kutatást a témában. 2017-ben az Emberi Erőforrások Minisztériuma kezdeményezett hasonlót, de a kutat...
(Forrás: Pedagógusok Szakszervezete)
--
2019.12.04.
Nonszensz, hogy a gyerekeket is munkaszombatra kényszeríti a rendszer
Nagyon jó lenne, ha nem sugalmaznánk ilyen üzenetet már gyerekkorban, hogy a „tömbösített pihenés” annyit ér, mintha rendszeresen pihennénk. Ez nincs így – Gyurkó Szilvia gyerekjogá...
(Forrás: hvg.hu)
--
2019.12.02.
Megvizsgálják a tanárok további bérigényét
Konstruktívan állnak a minisztériumok a tanárok hétvégi akciójához és követeléseihez. A szombaton utcára vonuló pedagógusoknak azt ígérték: a kormány kész megvizsgálni a bérigényeket...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Dóra! Meg kell kérdezni a döntéshozót, hogy mi indokolja a lépést. Ha ez szóban nem működik, írásban kell megtennie, mégpedig hivatalos levélben: választ vár, és ezt indokolja (nem volt előzmény, váratlanul érte, ragaszkodik az indokláshoz stb.) Mindenképpen menjen másolat a fenntartónak. A levélen fel kell tüntetni, hogy kik kaptak másolatot. (Ha szakszervezeti tag, a szakszervezet támogatását is kérheti.) Felvethető a probléma nevelőtestületi értekezleten is, de ragaszkodni kell a jegyzőkönyvhöz. A levelezés online is lebonyolítható, de fontos, hogy legyen mindennek írásos nyoma. A szakmai munkaközösség támogatását van esélye elnyerni? Reméljük, sikerül tisztázni a dolgot, illetve orvosolni a problémát. Üdvözlettel az OFOE szerkesztősége

--
  Hesz Dóra Virág

Köszönöm a gyors választ!
Pedig így történt, gyakorlatilag ezen a héten, hétfőről keddre már megvonták az osztályfőnökségemet (semmi konkrétumról nem tájékoztattak, "jobb, ha nem is tudom", szülői megkeresések voltak). Valakik valamit mondtak...írásban nem kaptam semmit, fegyelmi, természetesen nem volt, hisz nem követtem el semmit. Van ennek a lépésnek v.milyen formai, írásbeli feltétele? Mind szakmailag, mind anyagilag súlyosan érint ez a döntés, amit nem tartok megalapozottnak. Előre is köszönöm a segítséget!
HEsz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Dóra! Tulajdonképpen furcsa, hogy így történt. Gondolom, az ügynek voltak előzményei, valamivel feltételezhetően indokolták ezt a lépést.
Az iskolavezetőnek jogában áll lecserélni az osztályfőnököt, de nem csak úgy, ötletszerűen az egyik pillanatról a másikra.

--
  Hesz Dóra Virág

T. Cím!

Az iránt érdeklődöm, hogy tanév közben (szóval most, 2019. nov.végén)megvonható-e az ofő pótlék egy más kolléga kinevezésével egyik napról a másikra...

Várom szíves válaszukat:
Hesz Dóra Virág

--
  OFOE

Kedves Zoltán!
A munkaszerződéssel foglalkoztatottakra is a pedagógus-előmeneteli
rendszer vonatkozik, a hozzá tartozó illetményrendszerrel, és a
szabadság. valamint pótszabadság is azonos, a távolléti díj számítása
az Nkt. alapján történik, a túlmunka díjazása, beleértve a
pihenőnapokon végzett munkát, mindenki esetében az Mt .és a
326/2013-as rendelet alapján történik, ahogy az eseti helyettesítésre
vonatkozó előírások is azonosak. Nem jár jubileumi jutalom, és a
végkielégítés is csak az Mt. alapján, ahogy távozáskor nincs
felmentési idő, hanem jóval rövidebb felmondási idő van. A nők negyven
év jogosultsági idő alapján nem kérhetik a felmentésüket, hanem közös
megegyezéssel vagy felmondással mehetnek el. A munkaviszony sokkal
könnyebb felmondással megszüntetni, mint felmentéssel, mert csak annyi
a kritérium, hogy az indok legyen valós és okszerű. Ha valakit
felmondással el akarnak küldeni, az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató
esetében nem kötelező az előzetes állásfelajánlás. Küldök egy
összehasonlító táblázatot

((A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk. Az ígért táblázatot a mail címre küldtük el).

--
  Tóth Zoltán

Üdvözlöm!
Szeretnék választ kapni az alábbi kérdésemre.
Alapítványnál, pedagógus munkakörben foglalkoztatott munkavállalóra a munatörvénykönyve vonatkozik. Minden kérdésben? Melyekben nem?
Különösen a heti munkaidő, az éves szabadság és a túlmunka díjazása (szombat, vasárnap) érdekelne.
Várom válaszát,
üdvözlettel: Zoltán

--
  ofoe

Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)

--
  ofoe

Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)

--
  Mohácsi Katalin

Tisztelt OFOE!

Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.

Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin

--
  Sasváriné Rita

Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2019) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek