OFOE a Facebook-on
Nyomtatóbarát változat Link küldése
2011. december 4.
» Hozzászólások (0)
Címkék:
     

Mit nem teszek egy tanteremben? (6)

6. Soha nem nézem le a gyerekeket

„Ha az ember hisz magában, nem becsül le másokat.”
Glee c. film

Minap barátom, kedves volt tanítványom, egy enyhe fokban értelmi sérült fiatalember látogatott meg, ahogy szokott. Beszélgettünk, nosztalgiáztunk: milyen volt és milyen lett az iskola. Kik szerették őket a tanárok közül és kik nem. Ő úgy fogalmazott, hogy mindig érezték, hogy kik nézik le őket és ellenkezőleg, kik veszik emberszámba a tanítványaikat.

A gyerekek a folyosón beszélgetnek, mikor osztályfőnökük megérkezik az órájára.

- Miért nem vagytok benn mackókáim? – kérdi a pedagógus és betessékeli őket az osztályba. Bizonyára fel sem tűnik neki, hogy a fiú, akinek hozzáért a vállához, hátához, megpróbált arrébb lépni, hogy elkerülje az érintést.

Tizenhat éves, nem biztos, hogy szüksége van erre az érintésre, még kevésbé a „mackókáim” megszólításra, mely állandóan elhangzott ennek a pedagógusnak a szájából. Biztos nem akart rosszat, a megszólítás akár kedves is lehetett volna – az alsó tagozaton, de nem továbbtanulás előtt álló nyolcadikos osztályban. Még akkor se, ha a gyerekek értelmi fogyatékos tanulók. Sokszor nagyon keskeny a határ az egészséges és az enyhe fokban értelmi sérült között. De ezeknek a gyerekeknek sokszor fejlettebb érzékeik vannak az érzelmek azonosítására, mint ép társaiknak és sokkal jobban ki is tudják mutatni érzéseiket – gondoljunk csak egy Down-szindrómás gyermek állandó boldog mosolyára és arra, ahogy kimondja leplezetlenül: szeretlek tanító néni!

(Persze az ellenkezője is gyakori: rengetegen képtelenek érzelmeik kimutatására – és ehhez még fogyatékosnak sem kell lenni!)

Milyen jó lenne, ha minden felnőtt tudomásul venné, hogy a gyerekek, igaz nem kis felnőttek, de nem szabad lekezelni őket! „Egyszerűen tudni kell, hogy a gyerek nem kis felnőtt, és a saját világa fényévekkel tisztább, mint a miénk.”1

Mindig furcsállottam a nagymamák, nagypapák, szülők és egyes kollégák gügyögését, ahogy kisebb gyermekekkel próbáltak kapcsolatot teremteni. Vajon miért gondolják, hogy egy óvodáskorú gyermeknek erre van szüksége? Nem tudom. Nincs is talán ezzel semmi baj akkor, amikor még a gyerek is a saját nyelvét használja, például gagyog. De mi szüksége van erre egy nagycsoportos óvodásnak? Vagy még inkább furcsa ennek előfordulása az iskolákban, ahol nem a „klasszikus” gügyögéssel találkozhatunk, hanem inkább olyan szófordulatokkal, nyelvi kontextusokkal, viselkedésformákkal – főleg idősebb kollégáink részéről, melyek teljességgel érthetetlenek. Azt gondolom, hogy arra utal leginkább, hogy a felnőtt megpróbál a gyerek szintjére „süllyedni”, és így kapcsolatot teremteni. Ám nem hiszem, hogy ez helyes lenne. Az így lenézett gyerekek többsége azonnal elhatárolódik ettől a felnőttől. Bár nem kis felnőttek, de higgyük el, hogy nagyon sok mindent megértenek, néha sokkal többet, mint mi. Vajon a gyerekek nem érzik meg sokkal hamarabb, hogy a szülők válni készülnek? Nem olvassák ki a közelgő bajt az apró nyomokból, eseményekből, mozzanatokból hamarabb, mint ahogy a szülők maguknak is megfogalmaznák? Dehogynem. Mennyi esetek ismerek, ahol a szülők a gyerekek érdekeire hivatkozva megpróbálták titkolni, leplezni a problémákat, miközben gyerekeik már régóta sejtették, hogy valami nem stimmel!

Az iskolában is hányszor előfordult, hogy a tantestület belső problémáiról a tanulók hamarabb tudtak, mint ahogy mi megfogalmaztuk volna?

–Miért nem szereti xx nénit a másik tanár néni?

–Honnan gondolod, hogy nem?

– Nem tudom, de láttam a múltkor, ahogy ránéz. Biztosan veszekedtek – mondja a kis autista fiúcska az udvaron és fejével odabök az említett pedagógusok felé, akik éppen beszélgetnek. Egymással. Nem mellesleg: igaza van. Tényleg nem szereti.

Kínosan ügyeltünk arra, hogy gyerekek sose hallják, amikor udvaron, folyosón ilyesmikről beszélgettünk. Ugyanakkor mindig tudták, hogy baj van.

A pedagógus, hatalmának teljes tudatában, „poénkodik”. Drága barátom – mondja – nézz csak körül a teremben! Nos, aki tudja a választ a kérdésre, emelje fel a kezét! Látod, mindenkinek fenn a keze. Tanultál te egyáltalán? Hogyan lehetsz akkor ennyire buta? Ha én ennyire tök lennék, akkor inkább keresnék egy másik iskolát magamnak!

A gyerek lehajtott fejjel, alig hallhatóan dünnyögte:

– Már választottam másikat.

A tanár elégedett mosollyal:

– Na, látod. Csak nem mondani kell, menni kell!”

A teljes megsemmisülés a teremben. A gyerek hallgat, a tanár „megnyerte” ezt a csatát is. Valóban győzött? Vagy elvesztett egy újabb gyereket, úgy, ahogy a többieket is régen, csak ők jobban tudnak alkalmazkodni, s bár utálják az említett embert, de megtanulták érzelmek nélkül tűrni óráról-órára a megismétlődő sértéseket, lenéző megjegyzéseket. Ezek a majdnem felnőtt középiskolások vajon mit gondolhatnak? Hogyan mennek ki az életbe – megtörve, megalázottan, daccal a szívükben mindenki iránt, vagy épp ellenkező hatást ért el ez az ember és kinevelt egy megalkuvásra kész és hajlandó fiatal sereget?

Sok kollégám gondolja, hogy a gyerek értük van: nekik hoz füzetet és nekik ír leckét és nekik is tanul. Ebben a folyamatban, mit ők ennyire szeretnek, a gyereknek nem lehet önálló véleménye, nem lehet szuverén egyéniség, hanem csak egy a sokból, akinek minden cselekedetét az kell, hogy meghatározza, mit kíván a pedagógus. Ehhez a gyerekeket meg kell törni, a gyenge és felfelé törekvő fácskákat derékban hajlítva kell a föld felé kikötni, nehogy nőjenek. Ehhez célszerű megalázni, mert a lehajtott fejű emberpalánták szemében akkor nem látszik a néma gyűlölet.

A tanár mondatai állandóan a „nem”- re, „nincs”- re támaszkodtak. A gyerekek bármit mondtak, vetettek fel, minden válaszban benne volt ez a két szó. „Most nem lehet, mert sok a dolgunk!”, „Nem gondolom, hogy most ezt kellene tenned, mindjárt beírok egy intőt!”, „Nincs igazad!” – hallatszott át folyamatosan a szomszédos teremben. Először mindig halkabban, majd egyre erősebb hangon. Ezt te nem tudhatod – mondja a fogyatékos gyermeknek, aki lehet, hogy valóban nem tudhatja, de ezért van ő. Ez lenne a dolga. Ehelyett, ha tekintélyét, amit szívós fegyelmezéssel próbált kialakítani, veszni látja, azonnal lebírja a gyerekeket. Véleményével aláz és lenéz.

Nem is érti, mikor óvatosan próbálom ezt tudtára adni beszélgetéseinkben, hogy amit tesz, az helytelen, mert elveszti a gyerekeket. A szeretetet sosem szerezte meg, de a kivívott vezetői pozíciója óráról-órára kisebb. Az osztály előbb-utóbb robbanni fog, lázadni és akkor vége. Teljesen hasztalan lesz a munkája, süket fülekre fog találni. Megalázni a gyereket nem szabad.

Középiskola. A „pedagógus” fensőbbsége teljes tudatában rendszeresen lebarmozza az osztályt, a lányokat lekurvázza. Minap, szerencsétlenségére, az egyik srác odahajolt óráján, hogy megnézze, megy-e a fűtés, mert nagyon fázott. A pedagógus azonnal lecsapott rá, közölte, hogy ő sosem figyel, semmit nem tud, adja oda az ellenőrzőjét, beír egy intőt. A gyereknek nem ez volt az első „ilyen” intője, tudta, hogy sok múlik azon, hogy ez a beírás bekerül-e.

–Nem adom – mondta dacosan, az indulattól nem gondolkodva.

– Akkor menj le az igazgatónőhöz és meséld el, hogy nem akartad odaadni az ellenőrzőt!

A fiú lement. Az igazgató meghallgatta az addigra már zokogó gyereket, próbálta nyugtatgatni, hasztalan. Tudta, hogy ennek a fiúnak szülei jöttek be panaszra egy ugyanilyen ügyben, tudta, hogy más szülők, sőt, a diákság is tiltakozott már a „pedagógus” lenéző, megalázó, igazságtalan stílusa, viselkedése miatt. Azt azonban nem tudta, hogy mi lehet a megoldás. Pedig olyan nyilvánvaló lenne. Az ilyeneknek nincs keresnivalójuk a pályán, ám egyáltalán nem könnyű megszabadulni tőlük.

Délután bejöttek ismét a szülők. A gyerek addigra – az igazgatónő tanácsára – megjárta az iskola pszichológusát is. Nem tudom, hogy mi lett a beszélgetés vége, gyanítom, hogy a „kolléga” továbbra is ott fog dolgozni, a gyerekek pedig továbbra is el fogják viselni a „barom”, „hülye” és egyéb jelzőket, mert az iskolában a pedagógus az úr.

A kölcsönös tisztelet alapja minden pedagógiai folyamatnak. Ezt a tiszteletet a gyerek adja meg bizalmával és ő is veszi el, ha csalatkozik. Nincs más dolgunk, mint megőrizni azzal, hogy emberként, kicsi emberként bánunk vele.

Leiner Károly

1Csepécz Szilvia riportja Levente Péterrel – Szlovákia, Új szó

--

--

 » Kommentálom
 Kommentálom «
Várjon...

A hozzászólások megengedett tartalmával kapcsolatban lásd kommentelési irányelveinket.

 Sajtófigyelő    Összes hír »
2020.05.26.
Óriási az érdeklődés a nyári táborok iránt
A járvány miatt sok szülő használta fel a munkahelyi szabadságát, hogy a gyermekére vigyázhasson otthon, ezért ők nehezebben tudják majd megoldani a felügyeletet a nyári szünidő alatt....
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.05.22.
Negyedmillióért is találtunk nyári tábort, de az már tiszta Amerika
Minden akadály elhárult a nyári táborok útjából, mehetnek a gyerekek akár napközis, akár ottalvós táborokba. A bizonytalanság miatt így is kevesebben töltik majd így a vakációjukat, á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Közalkalmazotti bértábla helyett titkos pontrendszer
lindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami majd az alapját képezi béreik meghatározásának, miután közalkalmazotti jogviszonyuk idén júliustól munkaviszonnyá alakul á...
(Forrás: Népszava)
--
2020.05.21.
Újranyíló iskolák: a tanárok szerint jó döntés
A kormány döntése meglepő, hiszen korábban egészen más opcióról volt szó: Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a hvg.hu-nak múlt héten arról beszélt, az oktatási akciócsoportban...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.05.21.
Lantos Gabriella: Tanárok és orvosok halálközeli élményei pandémia idején
Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.05.19.
Jön a revans Gyöngyöspatáért: a Fidesz törvényt módosítana, hogy a szegregált diákok ne kaphassanak többé kártérítést
A gyöngyöspatai perrel csak egy szereplő járt jól, az a Soros-szervezet, amely az egészet kiagyalta, megszervezte és végigvitte - jelentette ki Horváth László miniszterelnöki megbízott, a...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.05.19.
A gyermekmegőrzés nem váltja ki az otthoni tanulást
Megemelkedett az iskolai ügyeletet igénybe vevő gyerekek száma: míg a digitális munkarend első heteiben napi 3-400 diák, ma már 2400 tanuló veszi igénybe a gyermekfelügyeletet – válaszolta...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.05.19.
Csak egy jó kis válság kellett ehhez: óriási lehetőséget kaptak a magyar iskolák (interjú Vass Vilmossal)
Mennyi diákot ért el valójában a mostani munkarend? Mekkora volt a digitális eszközkielégítettség? Mennyire tudtak élni ezzel az új helyzettel a tanárok? Kik azok, akik innovatívak voltak...
(Forrás: Pénzcentrum)
--
2020.05.19.
Vissza az iskolába két hétre? Miért volna ez jó?
Az évet jobb lenne úgy lezárni, hogy személyes kontaktusban legyünk a kisgyerekekkel– foglalja össze egy borsodi tanító, miért is lenne jó egy tanév végi kéthetes „normál” iskola....
(Forrás: hvg.hu)
Utolsó üzenetek:
  OFOE

Kedves Erdélyi Virág! Úgy véljük, hogy ez a helyi vezetés (tankerület?) döntési joga. Az érintett kollégának pedagógiai végzettsége van, 6. osztályig az osztályfőnöki megbízatás jogossága sem lehet kétséges. A magasabb évfolyamokon nyilván nem lehet szakórája, nem biztos, hogy szerencsés, ha csak osztályfőnökként működik az adott osztályban. Hogy munkaközösségvezetőként be tudja tölteni a feladatát azon is múlik, hogy mi a munkaközösségvezető pontos feladatköre. Ha jó szervező, van megfelelő pedagógiai tudása, nem kizárt, hogy alkalmas a feladatra. Önmagában a szakvizsga és a középfokú vezetői végzettség nem garantálja a nagyobb hozzáértést főként az osztályfőnökséget illetően.

--
  Erdélyi Virág

Kedves Kollégák!
Lehet- e felső tagozaton osztályfőnöki munkaközösség- vezető az, akinek csak tanítói végzettsége van, amellyel max. 6 évfolyamon taníthat a műveltségterületének megfelelő szakon?
Mellesleg 3 éve van a munkaközösségben, ahol tőle 2 évtizeddel idősebb öt 50+os több diplomás, ped.szakvizsgás, ped.2 minősítésű, közoktatási vezetői végzettséggel rendelkező pedagógus van.

--
  OFOE

Kedves Doroginé Kiss Ildikó!
A Kjt. 24. § (1) bekezdése szerint "Ha a közalkalmazott munkaköre
ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más
munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős
többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos
külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti." A helyettesítési díj
mértékét jogszabály nem határozza meg, csak azt, hogy a végzett
munkával arányosnak kell lennie. Az a javaslatom, hogy a fenti
rendelkezésre hivatkozva kérje, hogy részére az Mt. 139. §-ában
meghatározott óradíj legalább 50 százalékának megfelelő helyettesítési
díjat állapítsanak meg. Ha ezt a munkáltató megtagadja, munkaügyi per
indítható. (A választ a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  Szilágyi István

Tisztel Címzett!
Nagyon szépen köszönöm a szakszerű és megnyugtató válaszát.
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  OFOE

Kedves Szilágyi István! Pedagógus-munkakörben a köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdése
alapján az évi 25 munkanap pótszabadság nem adható, hanem jár. A
pótszabadságból a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (2)
bekezdése alapján
a) továbbképzés, foglalkoztatást elősegítő képzés,
b) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés,
oktatás, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe
tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység,
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészben a szorgalmi
időben, óvodapedagógus esetében - a június 1-jétől augusztus 31-éig
tartó időszak kivételével - a nevelési évben adják ki,
lehet legfeljebb 15 munkanapot igénybe venni. Az tehát nem jogszerű,
ha nem a fenti indokok valamelyike miatt, hanem úgymond, időarányosan
vesz le a pótszabadságból napokat a munkáltató. Javaslom, hogy ezt az
intézkedést ne fogadja el, hanem ragaszkodjon a pótszabadság
kiadásához. A felmentési időnek abban a felében, amikor munkavégzésre
kötelezhető, ki kell adni az időarányos szabadságot. Ha a szabadság
kiadására nincs mód, azt a jogviszony megszűnése esetén - az Mt. 125.
§-a szerint - pénzben kell megváltani. (A válszt a PDSZ jogi szakértőjétől kaptuk.)

--
  OFOE

Kedves Harmat Krisztina! Jogszerűnek jogszerű, mivel a munkaidő kötött és kötetlen munkaidőből
áll, csak éppen nem nevezhető etikusnak. Úgy lehet kivédeni, hogy a munkavállaló is kivehet az Mt. 122. § (2) bekezdése alapján hét munkanap szabadságot akkor, amikor akar, csak előtte 15 nappal be kell ezt jelenteni. (A válasz a PDSZ szakértőjétől érkezett.)

--
  Harmat Krisztina

Kedves OFOE!
Szeretném kérdezni, hogy jogszerű-e szorgalmi időben, tanítási (hétköznap) napon szabadságot elrendelni a pedagógus számára akkor, amikor annak nincs sem tanítási órája órarend szerint, sem más feladata a neveléssel-oktatással le nem kötött munkaidejében?
Köszönettel:
Harmat Krisztina

--
  Szilágyi István

Azt szeretném megkérdezni, hogy pedagógus munkakörben a 25nap pótszabadság jár, vagy adható? Nyugdíjazás előtt a munkáltató az időarányosan járó 18 nappótszabadságomból 11 napot igénybe vett a tanév zavartalan befejezése érdekében, amihez ugyan joga van, de én úgy gondolom, hogy mivel a felmentési időben nem került kiadásra az időarányos szabadság, azt a munkáltatónak pénzben kell megváltani. Sajnos nem igy történt. Kérdezem, hogy helyesen járt el a munkáltató? Várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel: Szilágyi István.

--
  Doroginé Kiss Ildikó

Tisztelt Egyesület!
Nyelvtanárként 2019 szeptember közepétől december 20-ig (téli szünet kezdete) az én tanulócsoportomat összevontam az említett idő alatt táppénzen levő kolléganőm csoportjával heti 3 órában. Ez összesen 3 osztályt érintett, ami heti heti 9 összevont órát jelentett. Mikor rákérdeztem, hogy ezért jár-e túlóra íj vagy valami plusz bér, azt a választ kaptam, hogy nem mert az összevont órákért semmi sem jár. Ráadásul ugyanígy több mint három hónapot már a tavalyi évben is helyettesítettem ugyan így. Kérdésem, valóban nem jár az összevont órák után túlóra? Mit mond erről a jogszabály?
Üdvözlettel: Doroginé Kiss Ildikó, tanár

--
  OFOE

Kedves Láng Róbert! Ime a szabály
Mt. 123. § (1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

(2) A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

(3) A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az (1) bekezdésben meghatározottak szerint kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

(4) Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

(A választ Nagy Erzsébettől, a PDSZ szakértőjétől kaptuk.)

--
Üzenő Kommentek   RSS
Utolsó 10 hozzászólás:

[Trencsényi Laci:] Nóri, újabb terminológiai vita köztünk. Ha elfogadod a tehetséggondozás és felzárkóztatás dichotómiáját (ahogyan az oktatáspolitika és a rosszul szocializált pedagóguselit gondolja), akkor elfogadod a szelekciós funkciót. Vagyis: Van, akinek tehetséggondozás jár (a konfidens […]
Az arányvesztés béklyójában »

--

[Bea:] Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom :) Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[vik:] Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás […]
Gondolatok a tanítóképzésről (Egy tanítójelölt naplójából) »

--

[csilla:] nem provokálni szeretnék, de van olyan szakember, aki a gondolataimat olvassa, és tud számomra, olyan elméleti útmutatást adni, hogy hogyan gondozzak egy ma már 15 éves, abuzált, anyaszerepben lévő lánykamaszt! ezek a gyermekek nem kis számban kerülnek be a gyermekvédelmi […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] 2014. márciusában láttam ezt a filmet! Ma a Máltai Szeretet szolgálat működteti! nincs információm róla!https://index.hu/video/2011/08/29/tiszabo_s1e1/ https://index.indavideo.hu/video/Ha_nincs_iskola_elveszett_a_falu_1 Eltelt hét év! Ezen gyermekek, egy része, szavazóképes […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] borderline, hospitalizáció kamaszkorban! ha nem segítünk a családokon, mint ahogy Nóri teszi, 10 év múlva a társadalom gerincét sok-sok településen a ma gyermekei képviselik majd a felnőtt lakosságot! ha kiemeljük őket családjukból és átexportáljuk más településekre, […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Csilla:] Még mindig rágom minden szavát!Én ott vagyok, ahol ő nem! szakellátás a gyermekvédelemben, de voltam alapellátásban is! Voltam óvoda vezető is! Drága Ax! kérdeztem tőled! Mi ez? Kaptam rá választ! Látjátok Ti ezt? Láttátok ti ezt!? elviszlek benneteket! nem Nórihoz! máshová! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[csilla:] Amikor először tettem javaslatot arra, hogy emeljünk ki gyerekeket családjukból, nem haboztam!Fájt, mert tudtam, benn ragadnak a rendszerben, sejtettem az abúzust! de láttam magam körül a tehetetlen környezetet is : védőnő, óvoda, iskola, aktív és passzív szociális eszközök! […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Juli:] Kedves Péter! A "t. szerző" nagyon is jól ismeri a magyar valóságot, a hátrányos helyzetű térségek problémáit. Vajon kit lehet komolyan venni, és kit nem? Arra kérném, hogy mielőtt Ritók Nóráról azt állítja, hogy "íróasztal mögül okítja a kollégáit", […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--

[Péter:] „Hatszáz évig nem akartak beilleszkedni, miért pont most akarnának?” „Ugyan már! Ismerek olyanokat, akik ki tudtak emelkedni. A többi miért nem akar?” Ezek a mondatok nem tekinthetők előítéletnek, inkább ténymegállapításnak. Kétségtelen tény, hogy nem kevés azoknak a […]
L. Ritók Nóra: Láthatatlan Magyarország »

--
OFOE (2001–2020) | Rólunk | Dokumentumok | Impresszum | Kapcsolat | RSS | Partnerek