|
Címkék
 szakképzés
 Az Életpálya-vezetési készségeket fejlesztő kézikönyv szakképzést folytatók számára című kiadvány segítséget nyújt a tanároknak abban, hogy felkészíthessék diákjaikat a munkaerőpiacon történő eligazodásra, céljaik megvalósításra a jelen körülmények között. A kiadvány ingyenesen letölthető a carma.hu honlapról. A projekt az EU támogatásával valósult meg (Raabe Klett Kft).
 Beszélgetésünk vége felé az motoszkált a fejemben, hogy a gyerekeket nem lehet átverni. Papolhatunk mi nekik az intézményi, iskolai tanulás fontosságáról, a diplomáéról, amikor ők pénzt akarnak keresni, meg akarnak élni, és azt látják, hogy a kettő nem feltétlenül függ össze. Nem csoda, hogy (leszámítva a kivételeket), nem éreznek motivációt a tanulásra. Arra a fajta tanulásra, amit a mai magyar oktatás jelent, nyújt és elvár (Lévai Julianna).
 Földes Petra: Életpálya-támogatás a középiskolában (1. és 2. rész)
Alma a fán – A tanulás jövője (1-8. rész és Zárszó)
Gönczöl Enikő: Neked mindegy? Nekem nem! Másra van már szükség a munkaerőpiacon
 Fontos lenne mindenki számára meghagyni az utat ahhoz, hogy a lehető legmagasabb szintig juthasson el a tanulmányaiban, ha akar. S közben kialakuljon benne az a képesség is, hogy az ismeretlen helyzeteket problémaként tudja megragadni, amiket aztán képes megoldani is. Széles társadalmi rétegek bután és műveletlenségben való tartása olyan bűn, ami csak azoknak jó, akik könnyen vezethető tömegre vágynak. (Horányi Özséb gondolatait kiemelte és összefoglalta: Gönczöl Enikő.)
A magyarországihoz hasonló tanoncrendszerű dán szakképzésből sokkal magasabb szintű írás-olvasási készséggel kerülnek ki a fiatalok. 65%-uk angolul is beszél, míg a magyarok között ez az arány az egy százalékot sem éri el. A hazai szakmunkások jelentős része betanított vagy segédmunkát végez, és magas közöttük a munkanélküliek aránya. A dánok jelentős része viszont termelésirányító vagy vállalkozó lesz. (Varga Júlia gondolatait kiemelte és összefoglalta: Gönczöl Enikő.)
 Sok mindenben nem értünk egyet a kollégáimmal, de abban igen, hogy az iskola a diákokért van. És nem fordítva. Sok mindenben nem értünk egyet, de abban igen, hogy emberséggel, lelkiismerettel, együttérzéssel kell dolgozni értük. Ha kiállunk értük és mellettük, talán az oktatásirányításban is megjelenhet végre az emberség és megjelenhetnek az úgy nevezett "pedagógiai szempontok". Mert az iskola nem hivatal (Sulyok Blanka).
 A Civil Közoktatási Platformot növekvő aggodalommal töltik el azok a már megvalósult, illetve tervezett oktatásigazgatási döntések, amelyek általában a szakképzésben, illetve legutóbb specifikusan a szakgimnáziumi képzés területén születtek. A változások nagy részének irányát, a konkrét intézkedések többségét a szakképzés formálódása, a leendő szakemberek színvonalas képzése iránti igények szempontjából alapvetően problematikusnak tartjuk.
 Akkor azt gondoltuk, hogy mi kiváló szakemberek vagyunk. Azt is megfogalmaztuk, hogy nem velünk van baj, hanem a gyerekekkel és a szülőkkel. Ám egy idő után felismertük, attól, hogy ezt csak mondogatjuk, nem fog történni semmi változás, így viszont előbb-utóbb mindenki el fog menekülni az intézményből. Ez senkinek nem lesz jó, márpedig mi azt akartuk, hogy jobb legyen. Ha viszont jobbat akarunk, akkor valami gyökeresen mást kell megvalósítanunk. (Radicsné Szerencsés Terézia)
Amit rendkívüli módon szeretek ebben a munkában, hogy – ahogy mondani szoktam – ez maga a frontvonal. Úgy érzem magam, mint a katonáit vezénylő csapattiszt, akinek meg kell osztania és rendszereznie kell minden információt, át kell látnia az egész csapat mozgását. Amikor támadás van, az élen kell járnia, ha védekezésre kerül a sor, akkor hátvédként kell helyt állnia. Talán nem véletlen a harctéri hasonlat, úgy érzem, hogy minden nap küzdeni kell az iskoláért, a gyerekekért, a kollegákért, azért, hogy az iskola által képviselt szellemiség fenn tudjon maradni, tovább tudjon fejlődni vagy olyan irányba változni, amilyet szeretnénk. (Kóbor Zoltán)
 Felnőtt egy generáció, amelynek a tagjai megtanulták, hogy szüleiket egy dolog motiválja: életben maradni máról holnapra. Ha úgy adódik hát munka nélkül is. Mindegy milyen áron. A szegénységből mára nyomor lett. A zárt telepek elkezdtek gettósodni. Külön morállal. Nincs valamid? Szerezd meg! Kirakatot be, kolbászt ki... (Pfeifer Erzsébet)
 Különböző szintű, felnőtteknek (és „felnőttként” kezelt „nem felnőtteknek”) szóló oktatási, képzési tevékenység, illetve arról szóló leírások során használjuk a „felnőttoktatás”, felnőttképzés” kifejezéseket. Az andragógia-elméletben sokszor „keveredik” a két kifejezés használata.Az egyik szóban az „oktatás” fogalom szerepel, a másikban „képzés”. Van- e különbség a két fogalom között, s ha igen, mi az? (Csirmaz Mátyás)
A Felnőttképzési törvény a felnőttképző intézmények számára előírja a kötelezően vezetendő, nyilvántartandó dokumentumok körét. Ezek egyike az a dokumentum, ami bizonyítja, hogy a résztvevő felnőtt sikeresen letette a vizsgát, elvégezte a képzést. A cikksorozat második részében ezzel a dokumentációval foglalkozik a szerző, Csirmaz Mátyás.
Írásaimban a felnőttképzés kérdéskörével foglalkozom, mely közvetlenül vagy közvetetten, különböző szálakon kapcsolódik a közoktatás, a szakképzés rendszeréhez. Ilyen kapcsolódási pont a pedagógusok továbbképzése különböző "ágazati" rendszerekben, a Felnőttképzési törvény rendelkezéseinek értelmezése az adott területekkel kapcsolatosan. Elemzésre, összehasonlításra kerülnek a felnőttképzési törvény, s a kapcsolódó jogszabályok egyes rendelkezései, az ágazati rendszerek akkreditációs eljárásai. A sorozat elsősorban az ún. iskolarendszeren kívüli felnőttképzés rendszerszintű problematikájával foglalkozik, de érinti az iskolarendszerű felnőttképzés témáját is. (Csirmaz Mátyás)
 Érzékelhetően túl sok a szakképzetlen, a középiskolából lemorzsolódó fiatal. Többnyire a hátrányos helyzetűek azok, akiken nem talál fogást az oktatási rendszer. Biztos, hogy elég ezen a ponton beavatkozni a rendszerbe? Ha megoldódnak a szakképzés gondjai, megszűnnek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel kapcsolatos súlyos problémák?
|
Utolsó üzenetek:
 ofoe Kedves Rita! A gyermekvédelmi felelős munkakör 2012 szeptemberétől megszűnt, a feladat az osztályfőnökhöz került. Nem törvénymódosítás volt ez, hanem az új törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek tértek el a korábbiaktól. (A válasz a PDSZ jogi szakértőjétől érkezett.)
--
ofoe Kedves Katalin! Jól tudja : 22 órát kellett volna alapul venni, a tagóvoda vezetője - bár csoportban kell lenni 3 csoportos óvoda esetén, tehát nem függetlenített vezető -, de kap órakedvezményt. Tehát nem a 32 órát, hanem a 22 órát kell nézni és erre rászámolni a túlórát. (A választ Bakonyi Anna óvodai szakértő adta meg.)
--
Mohácsi Katalin Tisztelt OFOE!
Szeretnék állásfoglalást kérbi a következő helyzetre! Tagintézmény vezető vagyok egy 3 csoportos óvodában. Saját csoporttal foglalkozom,és látom el a vezetői feladatokat.Kolleganőm nem lesz ebben az évben, így egyedül látom el a feladatot a nap folyamán.A fenntartó eddig 50 óra ingyen munkát kért, majd a 32 óra feletti órákat számolta el részemre 90 %-os túlórával. Kérdésem az lenne, hogy jogos-e számomra az óvónők kötelező 32 órájával való számolás, mert az én kinevezésemben a 22 óra van megjelölve.EDDIG A 32 ÓRA FELETTI IDŐT számolták el ingyen 50 órai munka után.
Válaszukat nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Mohácsi Katalin
--
Sasváriné Rita Tisztelt Szerkesztőség!
Emlékeim szerint volt egy 2012. évi szabályozás mely az iskolai gyv felelős feladatkörét ill. annak változását írja le. Ha jól emlékszem, az ofő munkakörbe jobban beletették a gyv- t, míg a szakirányú képesítéssel nem rendelkező tul.képpen pedagógus gyv felelős feladatai arányosan csökkentek. Kb a kapcsolattartás segítése és a statisztika maradt meg neki. Meg is szűnt a 2 óra adható órakedvezménye. Most szükségem lenne arra az információra, hogy mely rendelet vagy törvénymódosítás írja le ezt a változást. Ebben kérem segítségüket. Tisztelettel: Sasváriné
--
ofoe Kedves Márta! Íme a válasz, amit a PDSZ jogi szakértőjének segítségével adunk meg.
Az Nkt. 62. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben
dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő). A 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet
17. § (5) bekezdése szerint "a (4) bekezdésben meghatározottak alapján az egy pedagógusnak elrendelhető tanórai és egyéb foglalkozások,
pedagógiai szakszolgálati közvetlen foglalkozások száma egy tanítási napon a kettő, egy tanítási héten a hat órát nem haladhatja meg. A
neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, óvodapedagógus esetében a kötött munkaidő felső határa felett eseti helyettesítés a (4)
bekezdésben foglaltak alapján rendelhető el, egy pedagógus számára tanítási évenként legfeljebb harminc tanítási napra, óvoda esetében egy nevelési éven belül legfeljebb harminc napra." A fentiekből következik, hogy nem teljes héten nem 26 órával kell számolni, hanem időarányosan, mivel ekkor a heti munkaidő 40 óránál kevesebb.
Az összevont helyettesítések esetében a Kjt. 24. § (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint, ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez,
illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.
Reméljük, segítettünk.
--
Márta Szeretném megkérdezni, hogy ha egy munkahét nem minden napján dolgozunk, mert pl. munkaszüneti nap ( Nagypéntek), vagy szabadságot írt ki a vezető ( tavaszi szünet utáni nap), esetleg 1-1 tanítás nélküli munkanap esik a hétre, akkor is csak a 26 óra feletti helyettesítés számít bele abba a bizonyos 30 napba, amely felett már fizetni kell a helyettesítésekért? Nem kell ilyen esetekben arányosan csökkentve számítani a heti kötött munkaidőt, tehát nem max. 26-ban meghatározni? Az iskolavezetés szerint nem. :( Szerintem ez olyan, mintha ledolgoztatnák velünk pl.a szabadságot. Pl. egy nap a héten nem tartottam órákat, mert osztálykiránduláson voltam. Ezen a napon lett volna 4 órám, de mivel nem tartottam meg, azon a héten csak 22 órám volt, 4 óra helyettesítést is kiírhatnak, ami 26 óra alatt van, tehát nem is számít helyettesítésnek. Az összevont helyettesítések pedig egyáltalán nem számítanak nálunk helyettesítésnek. Rendben van ez így?Nagy a káosz. Senki nem tud semmit.Válaszát előre is köszönöm
--
 Eleonóra Kedves OFOE!
Nagyon szépen köszönöm a válaszukat! :-)
Üdvözlettel: Németh Eleonóra
--
ofoe Kedves Eleonóra! Kicsit bonyolult a helyzeted mert a pedagógus munkaköröd alapján jár Neked a 21 munkanap alapszabadság, és a 25 munkanap pótszabadság. Az ápoló munkakör alapján viszont évi 21 munkanap alapszabadság és a Kjt. 57. § (1) bekezdése szerint a fizetési fokozatoddal egyenlő számú munkanap pótszabadság illet meg. Ugyanis a 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 30. § (1) bek c)pontja alapján a kollégiumi ápoló munkakörben dolgozóknak nem jár az évi 25
munkanap pótszabadság, erre ["c) a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közül a pedagógiai asszisztens,szabadidő-szervező, gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, pedagógiai
felügyelő, gyógypedagógiai asszisztens, pszichopedagógus, gyógytornász,munkakörben foglalkoztatottak jogosultak. (A válaszadásban a PDSZ jogi szakértője volt segítségünkre.)
--
 ofoe Kedves Krisztina! Nagyon nehéz a konkrét helyzet pontos ismerete nélkül érdemi tanácsot adni, de megpróbálom. Az első lépés valóban átgondolni azt, hogy Te magad mennyiben vagy felelős az adott problémáért. A figyelmeztetőkkel, intőkkel csak a saját feszültségedet oldod némileg, eredményt nem tudsz elérni. Gondold át, hogy melyik ponton romlott el a kapcsolat az adott csoporttal, eleve így fogadtak, vagy menetközben történt valami. Az a soraidból kiderül, hogy nincs köztetek bizalmi kapcsolat, tehát kommunikáció helyett hadakoztok. Időt kellene szánni arra, hogy a problémát tisztázzátok, megállapodásra jussatok a közös megoldás módjában. Ennek vannak különböző technikái. Fontos, hogy ne személyes sértésként kezeld az ügyet, hanem közös megoldandó problémaként. Nem ördögtől való, amit a kollégáid tanácsolnak, hogy fordulj pszichológushoz, aki segíthet azon, hogy a Benned való görcsöt fel tudd oldani. Amíg Te magad nem jutsz túl ezen a görcsön, nem tudod kézbe venni az ügyeket. Ezek a diákok már nem kamaszok, fiatal felnőttek, nekik is fontos, hogy eljussanak az érettségiig, és matematikából is elérjenek egy bizonyos szintet. Ez lehet az a közös ügy, amin együttesen és nem egymás ellenében kellene dolgoznotok. Szívesen levelezek erről Veled privátban is, ha akarod, de nem minden részlet tartozik a nyilvánosságra. Jelezd, ha ezt szeretnéd. Üdvözlettel Szekszárdi Juli
--
László Krisztina Kedves OFOE!
Nem tudom mennyire válaszolható meg a kérdésem. Egy középiskolában tanítok, heti 27 órában matematikát, 8 érettségis csoportnak. (Plusz a korrepetálások, plusz a helyettesítések.) Nagyon szeretem a diákjaimat, de mint mindenhol, ahol emberek vannak, előfordulnak konfliktusok. A kb 110 diákból, akiket két éve tanítok, van kb 15, akik állandóan csak a hibát keresik a munkámban, agresszíven és lekezelően bánnak velem, sokszor megaláznak a csoport egésze előtt. Amikor esetleg szaktanári figyelmeztetést adok nekik, akkor hangosan kiröhögnek, hogy az ő szüleiket ez nem érdekli. (Ezek a diákok már 17-19 évesek, mivel a nyelvi tagozat nulladik évfolyama egy évvel megnöveli a középiskolai tanévek számát.) Semmivel nem tudom őket sem motiválni, sem fegyelmezni, tönkre teszik az óráimat.) Hiába fordultam az osztályfőnökökhöz segítségért, mind ők, mind az igazgató-helyettes és a munkaközösség vezető szerint, ez az én hibám, azért viselkednek így velem, mert ez "belőlem jön". Közben az iskolából folyamatosan mennek el a tanárok, és hiába keresett a szakom, (angol-matek) úgy érzem, hogy nem becsülik meg a munkámat. Hiába az a kb 90 diák aki jól teljesít, (nem egy dícséretes 5-ös is van, és emelt matematika érettségi előkészítő csoportok is), hiába a rengeteg dolgozat, számonkérés, ingyen korrepetálás, rendszeres, hogy káromkodva, csapkodva, üvöltözve csapják az asztalomra a kijavított dolgozatot, mert az nem négyes, hanem csak hármas. És közben a vezetőség, az osztályfőnökök és a munkaközösség vezető szerint is, nekem kell változtatnom, pszichológushoz mennem, mert engem nem lehet elviselni. Meg kell jegyezzem, ezek az emberek 25-30 éve vannak ebben az iskolában. Ez a matematika státusz, amit én megkaptam 2 éve, egy előző iskolavezetéstől, már nagyon régóta, úgymond, "forgó hely" volt, mert - más tanárok elmondása szerint - mindig "volt valami probléma a matek tanárokkal". Minden más matematika tanár az iskolában, már 10-20-30 éve itt tanít.
Nem igazán tudom, mit kezdhetnék a problémával. Tudnának esetleg tanácsot adni?
Köszönettel: Krisztina
--
  Kommentek |
|
