|
Címkék
 jelenismeret
 Enyhén értelmi fogyatékos tanulócsoport, jogilag nagykorú fiúk, nemsokára választanak. "Náluk ragyogóan működik, hogy amit sokszor látnak, sokszor hallanak, amit beléjük sulykolnak, az előbb-utóbb valamennyire rögzül." Iszonyú nagy a felnőtt társadalom felelőssége... (Pfeifer Erzsébet írása)
 „A nemzeti ünnepeket menetrendszerűen kísérő megosztottságok hátterében a nemzeti önmeghatározás zavarait és a múlthoz való viszony ellentmondásait találjuk. Magyarországon minden rendszer- és kurzusváltás felerősítette a nemzeti önmeghatározás kényszerét. Így volt ez az 1989-es rendszerváltás után is.” - írta 2008-ban az azóta elhunyt kiváló szociológus, Szabó Ildikó. Most ismét ünnepelni fogunk, és az írás fájóan aktuális maradt. A társadalom megosztottsága nem hogy csökkent volna, inkább erősödött.
 Nemzeti ünnepek az iskolában
 Egy német filozófus mondta egy európa-méretű tragédiát követően, hogy eme emberiség trauma után már nem lehet verset írni. Nos, ez jár az eszemben (már bocsánat a profán egybevetésért): a skandináv írónő, Jane Teller világhírű, nálunk is olvasott, látott, kitárgyalt regénye, a Semmi után lehet-e még ifjúsági regényt írni. A gyerekvilág kimondott-ki nem mondott rejtélyei, filozófiai, metafizikai drámái, megannyi gyerekhős tragikusabbnál tragikusabb sorsa után tudunk-e még valamit mondani? Nekik. Róluk. Ebben a műfajban (Trencsényi László).
Csobánka Zsuzsa: A zöld szandálom, a hajtincsed és az ujja – ami a szilvafán túl van
 Ebéd előtt az egyik kinyomja magából: ő bizony egyénileg aláírta a Hermann felhívását. Szuper! Büszke vagyok rá nagyon. És akkor ebéd után nekiveselkedünk a témának. Akarjuk, nem akarjuk? Összefoglalom, miről is kellene dönteni. Igen, értik, tudják. Van kérdés? Van. Nándi érdeklődik: ha csatlakozik, érheti e valamiféle támadás, retorzió. Kész! Végem van! Tehát a megtorlástól való félelem ott figyel a 14-15 évesek körében is. (DZS)
 A 2004/2005-ös tanévtől kezdve vezetem az iskola újságíró szakkörét magyar szakos tanárként. A szakkör keretében heti 1 órában foglalkozom 12-14 éves tanulók 10-15 fős csoportjával. A feladatunk, hogy nyomon kövessük az iskolában zajló eseményeket, és erről cikkeket készítsünk az iskolaújság és a városi (esetenként a megyei) sajtóorgánumok számára. Az iskolaújság évente kétszer jelenik meg, a helyi sajtóban pedig hétről hétre folyamatosan nyilvánosságra kerül. (Zelmanné Varga Zsuzsanna)
 Új tanév indul sok kérdőjellel és bizonytalansággal. S nincs lehetőségünk arra, hogy leállítsuk a folyamatot, szünetet tartsunk, kivárjuk a helyzet nyugvópontra érkezését. Az idő múlik, itt vannak a diákok, kicsik és nagyok, élik a maguk visszahozhatatlan, megismételhetetlen diákéletét. Amit most elmulasztunk a nevelésükben, azt talán soha sem lesz módunk pótolni, amit most elrontunk, azt nem feltétlenül lesz lehetőségünk jóvá tenni. (Szekszárdi Júlia)
Hair – 2003-ban
Szabó Ildikó: Politikai szocializáció – jelenismereti vizsgálatok 1.
Szabó Ildikó: Politikai szocializáció – jelenismereti vizsgálatok 5.
Szekszárdi Júlia: Osztályfőnöknek lenni a mai iskolában
 Tisztelt Osztályfőnök Kolléga!
Engedje meg, hogy az osztályfőnöki munkát színesítő, a tanulók tudását gazdagító programunkat ajánljam szíves figyelmükbe. Intézetünk, a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet az Európai Parlament Tájékoztatási Irodájával karöltve programot állított össze, amely a tanulóifjúság Európai Uniós ismereteit kívánja gazdagítani.
 Közvetlenül a 2001-es terrortámadás után Szávai Ilona és munkatársai egy négy kérdésből álló kérdőívet küldtek szét hazai és határon túli magyar iskolákba. Az évforduló apropóján most a gyerekek válaszaiból mutatunk be egy ma is beszédes összeállítást.
 Amikor a határontúli magyarságot emlegetjük, leginkább Erdélyre gondolunk, esetleg a Felvidékre, az utóbbi időben előforduló erőszakos megnyilvánulások óta a Vajdaságra, de Kárpátalja általában a háttérben marad. Még ma is viszonylag kevesen tudják, hogy létezik ott egy színmagyar falu, Szelmenc, amelyen sajátos módon léptek át a 20. században több alkalommal is az országhatárok.
 „Párizs lángjai címmel jelent meg Váncsa István írása az ÉS 2005. november 11-i számának címoldalán. Ha jól értem a szerzőt, a franciaországi zavargások nyomán valami olyasmi mellett próbál érvelni, hogy meg kellene már végre regulázni az autókat gyújtogató, túlnyomórészt fiatalokból álló csőcseléket, nem pedig azon vacakolni, hogy nevezhetők-e bevándorlóknak, feketéknek vagy araboknak.” – Ligeti György írása.
A gyerekek ilyen vagy olyan politikai meggyőződése természetesen magánügy, amely legfeljebb a családok illetékességébe tartozik. Az állampolgári kultúra színvonalának a kérdése azonban már távolról sem csak az. Az ideológiai nevelés és a pártpolitikai indoktrináció helyét a magyar iskolában is előbb-utóbb át kell vennie egy olyan politikai szocializációs gyakorlatnak, amely valóban a társadalom megismerését segíti elő, és ezen belül a politikai valóságban történő eligazodáshoz is fogódzókat nyújt. Egy ilyen – remélhetőleg minél hamarabb valósággá váló – gyakorlathoz keresve megfelelő és könnyen alkalmazható szociológiai módszereket, folytattunk csoportos interjút a szolnoki Tallin körzeti általános iskola egyik nyolcadik osztályában.
 A magyar közvéleményt időben egyszerre, egymással párhuzamosan foglalkoztatja az iszlám jelene és múltja, illetve az uniós alkotmány vitája. Mi az iszlám válságának viszonya a nemzetközi terrorizmushoz? Helyes-e, vagy sem az uniós Európa történeti-kulturális hagyományának összetevői közül csak a kereszténységet megjeleníteni a közirat elvi bevezetőjében? Ilyen kérdéseket újabban a középiskolások is fel szoktak tenni. Pedagógiai szempontból ritka alkalom, hogy a diákok politikai jelenségek történeti hátterére kíváncsiak, s rá lehet vezetni őket, hogy a múlt és jelen kapcsolatának világkulturális jelenségekben találjuk magyarázatát.
 Hahner Péter történész „Hol élnek maguk?" címmel nyílt levelet intéz az Oktatási Minisztériumhoz az Élet és Irodalom november 14-i számában. A minisztérium ugyanis azt fontolgatja, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok számára az egyetemi felvételihez elég lesz a nyolcvanszázalékos teljesítmény is. A terv akaratlanul is felidézheti a több évtizede a pedagóguspályán működő kollégák fejében a fizikai dolgozók gyermekeinek megjelölését avval a bizonyos „F” betűvel, amely a felsőoktatásba történő bekerülésnél előnybe juttathatta őket, és már a hetvenes, nyolcvanas években is megkérdőjelezhető módon, adminisztratív eszközökkel emelt ki egy tanulói réteget a többiek közül. Egyetértve Hahner Péterrel valóban az érintett fiataloknak „lesz problémájuk, hiszen hiába nyújtanak bárhol is százötven százalékos teljesítményt, azt fogják a szemükre vetni, hogy kizárólag a pozitív diszkriminációnak köszönhetik sikereiket.”
|
|
Kérjük, adja adója 1%-át az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének!
Adószámunk: 18173242-1-41
Nagyon köszönjük!
|
|
|
   Kommentek |
|
ofoe
Emese
