OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Az erkölcstan órákra (is) ajánljuk 2.
2012. szeptember 17.
» Hozzászólások (0)
: Gyakorlat

Az erkölcstan órákra (is) ajánljuk 2.

A molnár, a fia meg a szamár története a befolyásolhatóság veszélyeivel szembesít. Segít tudatosítani az önálló döntés jelentőségét, és beláttatni, hogy döntéseink következményeiért vállalni kell a felelősséget.

2. A molnár, a fia meg a szamár

A történet a befolyásolhatóság veszélyeivel szembesít. Segít tudatosítani az önálló döntés jelentőségét, és beláttatni, hogy döntéseink következményeiért vállalni kell a felelősséget.

Feldolgozható minden korosztályban, nyilván különböző mélységben. A kicsiknél nagyobb hangsúly van a jelenségen, később egyre árnyaltabban és mélyebben fogalmaztathatók meg az általánosan érvényes tanulságok.

A történetet – a feldolgozás megkönnyítése érdekében – részekre bontva közöljük.

A molnár, a fia meg a szamár

Egy apa fia meg szamara társaságában vonult Keshan poros utcáin a rekkenő déli hőségben.

1.
Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot. „Szegény gyermek! – vélekedett egy járókelő. – Rövid lábacskája alig tud lépést tartani a szamár gyors járásával. Hogyan is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamarán, és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát.” Az apa megszívlelte a bírálatot: a következő sarkon leszállt, és fiacskáját ültette fel a szamárra.

2.
De nem telt sok időbe, mikor egy újabb járókelő szólalt meg rosszallóan: „Micsoda arcátlanság! A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király, szegény öreg apja meg loholhat mellette.” Ez meg a fiút szomorította el, és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra.

3.
„Ki látott már ilyet?! – hallatta ekkor zsémbelődő hangját egy asszony a fátyla alól. – Micsoda állatkínzás! Szegény párának leszakad a háta, a két semmirekellő meg úgy terpeszkedik rajta, mintha egy dívány volna az a szerencsétlen jószág!” Apa és fia a szidalom hallatán összenéztek, és szó nélkül mindketten leszálltak a szamárról.

4.
De csak néhány lépést tettek meg a szamár mellett, egy idegen máris gúnyolódni kezdett rajtuk: „Hogy lehettek ennyire ostobák? Sétálni viszitek talán azt a szamarat? Minek tartjátok, ha nem is dolgozik, hasznot se hajt nektek, és még arra se jó, hogy vigye valamelyikőtöket?”

5.
Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába, másik kezét fia vállára tette, és így szólt: „Bárhogyan teszünk is, mindig akad valaki, akinek nem tetszik a dolog. Azt hiszem, legjobb lesz, ha eztán csakis a magunk feje után megyünk.”

Bibliográfiai adatok: Nossrat Pesaschkian: A tudós meg a tevehajcsár. Keleti történetek nyugati lelki bajokra. Helikon Kiadó, 1991. 200. o.

Daumier, Honoré: A molnár, a fia meg a szamár (1849-1850)

A feldolgozás javasolt menete

1. változat

Alakítsunk három csoportot. Az első az apa, a második a fiú, a harmadik a külső szemlélő szempontjait képviseli. A mese részenként hangzik el, és minden esetben megfogalmazódnak a különböző szempontokat érvényesítő vélemények.

Az 5. rész elhangzása előtt kérdezzük meg a gyerekeket, hogy szerintük mit kellene tennie az apának és a fiának. A megbeszélés után olvassuk fel a történetben az apa által megfogalmazott tanulságot.

2. változat

Néhány erre vállalkozó gyerek felkészül a történet eljátszására (esetleg elbábozására). Ezután kerül sor a tanulságok megvitatására.

A molnár történetének elemzése után idézzenek fel a tanulók a saját életükből olyan eseteket, amikor hasonló helyzetbe kerültek, mint a történet szereplői. Meséljék el ezeket a társaiknak.

Az osztály közösen fogalmazza meg a tanulságokat.

3/a változat

5 csoport alakul az osztályban, és mindegyik megkapja a történet egyik részletét. Az adott részletet élő szobor formájában ábrázolja. A történések sorrendjében minden csoport bemutatja a saját szobrát.

Az egyes részletek bemutatójához kapcsolódva az adott jelenetet megjelenítő csoport tagjai elmondják, hogy vajon mit gondolnak, mit éreznek annak során az egyes szereplők.

Miután mindez lezajlott, az egyes csoportok összefoglalják és leírják egy-egy mondatban a történet legfőbb tanulságát. Kijelölnek szóvivőt, aki a csoport véleményét képviseli, és az öt javaslatot egyeztetve megfogalmazzák a tanulságot.

3/b változat

A folyamat azonos az előzővel azzal a különbséggel, hogy ezúttal képregény formában kell lerajzolni az adott jelenetet. Minden csoport legalább 2, legfeljebb 3 képet készít, amelyen az egyes szereplők szavai is szerepelnek a képregénynél megszokott „buborékban”.

--