OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Nem kívánt terhesség tinédzserkorban
2012. november 10.
» Hozzászólások (0)
: Gyakorlat

Nem kívánt terhesség tinédzserkorban

A Tabu sorozat szervezői szeretettek várják a pedagógusokat és tanítványaikat november 15-én 13 órára a Puskin moziba.

Bemutatásra kerül a Juno című film és Christine Biernath: Gólyaregény című könyve. A film utáni beszélgetést Dóka Péter vezeti.

A filmről

Juno
(színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 96 perc, 2007)

„A tizenhat éves Juno MacGuff (Ellen Page Oscar-jelölt alakításában) végtelenül tudatos, koraérett tinédzser, aki azonban egy hibát mégis elkövet az életében: védekezés nélkül fekszik le barátjával, aminek eredménye egy nem kívánt terhesség lesz. Az abortusz gondolata csak ideig-óráig foglalkoztatja, de inkább úgy dönt, megszüli a kicsit, és nevelőszülőkre bízza a sorsát. A sztriptíztáncosnőből Oscar-díjas forgatókönyvíróvá avanzsált Diablo Cody a történetből akár depresszív tinidrámát is írhatott volna, ám ő szokatlan módon nem az amerikai kertvárosok idilli álcája mögött rejtőző sötét titkokat, hanem magát az idilli életet kívánta bemutatni. Az ő világában Juno családja a kislány és döntése mellé áll, és mindenben megértik őt, a társadalom pedig nem veti ki magából a kislányt, még ha akadnak is utalások arra, hogy nem mindenki fogadja ezt jó szemmel. A világ itt Juno szemén keresztül tárul fel előttünk, és mivel ő egy végletekig optimista lány, ez a hangulat az egész mozit átitatja.”1

„Diablo Cody és Ellen Page - gyorsan el is sütötten a két puskaporos fegyvert, ami a film savaborsát adja; hogy ilyen képzavaros legyek. Ez teszi többé a filmet a csajok-pasik-szex-buli négyesfogatú pitéknél. Ez a páros mutatja be nekünk a 16 éves Junót, aki a jég hátán is megél, talpraesett, nagydumás, akár a környék ideálja is lehet. És tagadja - illetve úgy tesz, mint aki nem érti -, hogy ő szexuálisan aktív. Ő csak kipróbálta. Történetesen egy osztálytársával Paulie-val, egy őszi délutánon. Egy karosszékben, mert unatkozott. És mert ugye minden egy karosszékkel kezdődött. Paulie nem az az elképzelt helyi menő. Inkább nyüzüge, vékony, ágyának autós kerekei vannak, ami 16 évesen elég gáz”.2 

A filmet 2008-ban a legjobb forgatókönyv díjával tüntették ki.

A könyvről

Christine Biernath: Gólyaregény
(Móra Kiadó, 2008, Fordította Schleicher Dóra)

"A hórihorgas, csupa szeplő Nadine sosem hitte volna, hogy egy igazi szépfiú képes belé szeretni. Ráadásul Rick nem csupán jóképű, hanem okos és laza is, egyszóval az a típus, akiről minden tizenhat éves lány álmodozik. Nadine azonban nem csak álmodozni akar, ő át szeretné élni a szerelem minden szépségét. Mivel el akarja kerülni anyukája és nagymamája sorsát, akik tini lányként szültek gyermeket, ezért fogamzásgátló tablettát szed. Csak azzal nem számol, hogy egy gyomorrontás közömbösítheti a pirulák hatását… A fordulatokban gazdag, komoly témát feszegető regény bemutatja egy nehéz döntés minden kínját, felelősségét."

Részlet a műből:

„Ha a tükörbe nézek, gyakran jut eszembe, hogy anyámnak igaza van. Szerinte engem biztosan elcseréltek a kórházban, amikor megszülettem. Máskülönben hogy a csudába lehetne az egy méter hatvanas, sötét, göndör hajú, szinte délies arcszínű Manuelának olyan lánya, mint én? Magasságom egy méter nyolcvanhárom centi, hajam vörös, és tele vagyok szeplővel. Bőröm sápadt, szempillám és szemöldököm fakó, a szájam pedig hatalmas. Soha sehol nem férek el rendesen, még a saját bőrömben sem.

Jó, Bernd, az apám majdnem két méter magas. De az, ami a hajából még megmaradt, szőke, és nem vörös. Amit viszont dús szakálla látni enged az arcából, az inkább vörösnek, mint sápadtnak mondható. Egyébként Bernd majdnem 150 kiló. A 36-os ruhaméretemet tehát több mint valószínű, hogy anyámtól örököltem. Azt a gént pedig, ami miatt a hajam úgy csüng a fejemről, mintha egy tányér főtt spagettit öntöttek volna rá, azt hiszem, Irmának, a nagymamámnak köszönhetem.”

1TóCsa

2ifj. Sergő András