OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Virtuális szülői értekezlet - vitaindító
2013. január 6.
» Hozzászólások (13)
: OFOE

Virtuális szülői értekezlet

Vitaindító

Az utóbbi hónapokban tömegesen érkeztek a honlapunk Üzenő rovatába szülői panaszok. Megpróbáltunk minden esetben azonnal reflektálni rájuk, de mivel úgy véljük, hogy a problémák túlnőnek rajtunk, szeretnénk ezekkel szembesíteni kollégáinkat.

A felvetett gondok gyökere feltehetően a társadalmunkra jellemző, és egyre növekvő bizalmatlanság, amely a szülők és pedagógusok viszonyában is tetten érhető. A szülő-pedagógus kapcsolat általában nem hogy nem partneri, hanem egyenesen ellenséges. Ideje lenne a békekötésnek, és a tagadhatatlanul létező közös problémák együttműködésen és kölcsönös bizalmon alapuló tudatosításának, megoldásának.

Pedagógus tanfolyamokon, tréningeken adódik persze bőven alkalmunk a „másik oldal” szempontjainak megismerésére. A kölcsönös vádaskodással azonban nem jutunk sehová, csak tovább mérgesedik a helyzet.

Az alábbiak közreadásával egy olyan dialógus elindítását szeretnénk ösztönözni, amelynek során eljutunk a problémák különböző nézőpontból történő tisztázásáig, és hozzájárulunk a szülők és pedagógusok közötti bizalom helyreállításához.. Ennek reményében várjuk a hozzászólásokat pedagógusoktól, szülőktől és természetesen a diákoktól is.

Az unokám már utál iskolába járni, ahol a tanárok állandó megaláztatásának van kitéve az osztály előtt, legalábbis ő úgy érzi, mikor mindenki előtt a tanár ilyeneket mond, hogy "innen fogsz gyesre menni" mert megbuktatlak. Ő azt is megaláztatásnak veszi, ha mindenki előtt bukással fenyegetik. Már ott tartunk, hogy az állandó stresszelés miatt orvoshoz kell hordani. Megjegyzem nem a legjobb tanuló, de magaviselete jó. Végülis nem kell mindenkinek atomfizikusnak lenni, kell itthon a szakmunkás is. Nem lehetne itthon is – mint tapasztaltam külföldön élő unokáimnál –, hogy ott még a padtárs sem tudja, hogy milyen lett a felelet vagy a dolgozat. Ha a tanár elégedetlen, akkor szünetben félre hívja a gyereket és elmondja mit vár el tőle. Igaz ott van idő az ilyen beszélgetésekre, mert a tanár is 8-16 óráig az iskolába van mint a diák.

Gyermekem betöltötte a 16 évet. Az általános iskola után (átlagosan 4-es tanuló volt) sikeres felvételivel elkezdett egy szakközépiskolát. Sajnos kudarccal végződött, aminek oka leginkább a elhúzódó, és elég kegyetlen válásunk volt. A 14 éves kislányom elég szörnyű traumákat élt át, személyisége szinte szétesett, eléggé kezelhetetlenné vált. A középiskola első osztályát 10 tantárgyas bukással végezte be, ezek után átírattam egy gimnáziumba, ahol az igazgató nagyon humánus volt, és befogadta. Ám itt sem tudott beilleszkedni, tanulási és magatartási gondok miatt. Ráadásul ebben az iskolában van egy tanár, aki szinte minden óráján súlyosan megalázza, lelkileg terrorizálja, nevetségessé teszi az osztály előtt. Mindenképp szeretném őt innen elvinni. Félek, hogy az előrehozott tankötelezettségi kor miatt lányom úgy éri el a felnőtt kort, hogy sem szakmája, sem végzettsége nincs. Ráadásul kudarc, kudarc hátán. Miközben egy átlagos képességű, jó kézügyességű, kreatív gyermek. Mit tudok tenni? Hová forduljak segítségért?

Segitségért fordulok Önökhöz..lányom 12.-es gimnazista...sajnos voltak családi problémák, de talán ezen túl jutott. Történt egy incidens a gimnáziumban. A lányom elküldött e-mailben egy házi feladatot a tanárnak, de nem vettünk észre, hogy nem ment át. Szólt a lányom, le is fényképezte az oldalt, hogy kétszer is elküldte. Ezt a tanárnő nem fogadta el, és az egész osztály előtt hazugnak, becstelennek nevezte,..olyan rendkivüli módon megalázta,hogy orvoshoz kellett vinnem. Szeretném megkérdezni: van ehhez joga egy pedagógusnak? Nagyon csúnya a dolgokat vágott a fejéhez! Szeretném tudni, hogy ezt hatszemközt (osztályfönök – tanár– gyerek) nem lehetett volna elintézni? A gyermekem úgy megszégyenült az osztálytársai előtt, hogy azt mondja: inkább világgá megy, mint iskolába...

Az irodalmat maga az osztályfőnök tanítja, a beszélgetést legutóbb azzal zárta rövidre, hogy ő tananyagot tanít nem tankönyvet, semmi szükség rá. Ha az oktatás törvényileg is tanár-diák belügye, akkor természetesen fölösleges bárhova fordulni. Ha a módszer megválaszthatósága a tananyag szabad kiválasztására is vonatkozik, szintén nincs teendő. Ha a szülőnek nem tetszik, vigye máshova a gyerekét. Igazából arra lettünk volna kíváncsiak, van-e valamilyen lehetőségünk arra, hogy ezzel a tanárral is olyan partneri viszonyunk legyen, mint a többiekkel. Nem tudjuk eldönteni, hogy a gyerekeink megfelelően haladnak-e, a negyedikesektől hallottuk (egyik szülő idősebb gyereke végzett tavaly), hogy pót érettségin – a jövő évi felvételi pontszámán akart javítani – olyan tételt kapott, amelyről nem tudott, de elé tették a tankönyvet az érintett oldalaknál kinyitva. Az aggodalmat ez okozza: mi lesz, ha változik a tanár, elmegy szülni, külföldre, stb.? Ha más a tanár fejében lévő tananyag, mint az érettségi követelmény - esetleg a diák elköltözése miatt máshol vizsgázik -, akkor ez lehet, hogy éppen a legrosszabbkor üt vissza.

OFOE