OFOE | Nyomtatóbarát oldal: Lazhar Tanár úr - Elbeszéletlen történetek
2013. január 26.
» Hozzászólások (0)
: Háttér

Lazhar Tanár úr
Elbeszéletlen történetek

Az OFOE Filmklub első találkozóján egy elgondolkodtató és nagy hatású filmet láttunk. A hatást érzékelteti az a percekig tartó megrendült csend, ami a vetítést követte. Lazhar tanár úr és kiskamasz osztálya a film végére egymást kölcsönösen segítve képesekké válnak ledönteni a tabukat, és kimondani a kimondhatatlant. Földes Petra szerint leginkább ezért az élményért érdemes megnézni a filmet.

Tragédia egy montreali általános iskolában. A tanárnő teátrális öngyilkossága, aminek a hátterét mindvégig nem ismerjük meg. A bűnbak szereppel megkínált kisfiú, akinek a hátterét mindvégig nem ismerjük meg. Vannak fedőmondatok. Fedősztorik. És úgy tűnik, ez épp elég…

Lazhar Tanár Úr algériai bevándorló, helyettes tanárként érkezik. Finom rezdüléseiből látjuk rögtön, hogy cipeli magával az egész életét, de mindezt nem kötelező, vagy a közmegegyezés szerint nem illik észrevenni. Van elegáns tartás, van fedősztori.

Később pedig hallgatólagos megegyezés a sokat látott igazgatónő és a blöffölő menekült között… Ám a cinkosság újra csak elbeszélhetetlenné teszi a történetet. Ami különben láthatólag nem hiányzik senkinek. A tantestületi hímeknek bőven elég azt tudni, hogy Lazhar csajozik-e, és a nők is beérik a mulatságon kínált algériai süteménnyel…

Bajban is lennénk, de a mozinéző szerencsére kitüntetett helyzetben van, és a bevándorlási hivatal eljárásából megismerheti a Lazhar életét övező tabukat. Nem úgy a többiekét; és nemcsak a tragikus sorsú tanárnővel kapcsolatos kérdésekre nem kapunk választ. Ott a Tanár Úrhoz vonzódó, és egy furcsa randevút is összehozó Claire sejtetett története, vagy az igazgatónő láthatólag életben edződött karaktere. Nincsenek válaszok, és nincs egy perc intimitás (az egész filmben felnőttek között egyetlen egyszer sem), ami egyáltalán ezeknek a válaszoknak a közelébe engedne. (Ijesztő például, mennyire nélkülözi az intimitást az a helyzet, amikor Lazhar Tanár Úr a tanáriban ebédel, és meglehetősen lehangoló a direkt szánalmasra hangszerelt randevú-jelenet is…) Kész megkönnyebbülés ehhez képest, amikor Lazhar és a gyerekek világát láthatjuk. A kamera is személyesebb, a gyerekeket szereti, hosszabban időz az arcokon.

…Ám mert a története valóban elbeszélhetetlen (miért is???), Lazhar Tanár Úrnak mennie kell. Hogy mi történt közben közte és a kamaszok között, hogyan segítették egymást kimondani a kimondhatatlant, nos, emiatt érdemes a filmet megnézni. És akkor talán belátjuk, hogy felnőttként sem lehetetlen…

Földes Petra